2017. augusztus 16., szerda

[II. 31. - Semmilyen anyai szándékod nincs]

Halihalloo,
okay, imádom a rész elejét. Lanelék momentelnek reggel és ah.:( Sajnálom, hogy vége lesz a sztorinak, ugyanakkor már itt az ideje. Úgy hogy tessék mindenkinek kiélvezni őket, amíg még lehet.:3 A rész második felében pedig... muszáj volt kicsit felkavarni az álló vizet.:D Oh, mielőtt elfelejteném, wattpadon indult egy új történetem Harry főszereplésében, örülnék neki, ha benéznétek!:) Ami a szombati részt illeti, lehet, hogy egy nappal később fog jönni, mert elutazok és fogalmam sincs, hogy szombaton lesz -e esélyem kirakni. Jó olvasást! Xx♥


Chanel Adele Sangster

Ma reggel eléggé izgatottan keltem fel, és az izgatottságom szerencsére egésznap talpon is tartott. A tegnap éjszakánk elég mozgalmas volt, de hát, ha egyszer nem bírunk betelni egymással. Fogalmam sincs mi történhetett velünk, de pár egy órás megszakításokkal mindig újra egymásnak estünk és ezért azt hittem, hogy majd ma egész nap az ágyunkban fogok feküdni. Ehelyett már kilenckor fent voltam, csináltam reggelit magunknak, aztán újra átmentem a listán, amit az esküvőszervező írt össze. Újra átnéztem a menüt, a vendéglistát, az ültetést és a dallistát, de mivel már tényleg semmiben sem találtam hibát, hagytam végül az egészet és vártam Liamre, hogy felébredjen. Palmer és Cora is dolgozott ma, de Palm már kettőkor végez, úgy hogy miután szusszant egyet otthon, elkísér majd az utolsó ruhapróbára a szalonban. Karen, anya, Leana valamint Madison is jönnek velünk, míg Liam, Geoff, apa és Brody közösen terveztek valamit. Nem lettem beavatva és ezzel rendben is voltam, hiszen az utóbbi napokban Liam és apa egészen jól összehaverkodtak, ráadásul Geoff is bírta apát, Brody miatt pedig már egyáltalán nem aggódtam. Rajtam kívül még mindig ő volt az egyetlen normális személy a családban.

Eléggé naiv voltam, mikor azt hittem, hogy majd a többi rokonaim, unokatestvérek, nagynénik és nagybácsik nem szereznek tudomást arról, hogy férjhez megyek, így ebből adódóan nem is lesznek itt az esküvőn. Gondolhattam volna, hogy anyám szétkürtöli egész Miamiben, hogy a második lánya is megnősül, ezért a család összes tagja tudni fog róla. Majd leestem a székről, mikor egyik nap vacsora közben anya csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy mivel nekem már annyira se tellett, hogy a rokonaimnak kiküldjek egy nyamvadt meghívót, meghívta ő őket a mi nevünkben. Annyira kiakadtam, hogy kis híján ráborítottam az asztalt, végül miután rendesen helyben hagytam őt, ott hagytam mindenkit az asztalnál. Még mindig nem bírom felfogni, hogy hogyan jött ahhoz, hogy ő a mi nevünkben intézkedik és meghív még pár embert. Akik amúgy egyáltalán nem izgatnak engem, tehát evidens volt, hogy nem hívom meg őket. Plusz van közte néhány ember, akik egyszerűen nem kívánatos személyek a szemeimben. Erre jön anyám és hatalmas örömmel meghív mindenkit, jó hogy nem az egész várost idecsődíti. Jó hogy nem oszt meghívókat random az utcán egy pár paparazzinak, csak hogy az újságban szerepelhessen és reklámozhassa első sorban magát és azt a hülye cégét.

Leraktam a yoghurtos-müzlis-gyümölcsös tálamat, aztán lentebb csúsztam az ágyban és visszafeküdtem Liam mellé. Nem akartam többet anyára gondolni, mert annak csak az lesz a vége, hogy robbanok, ahhoz pedig nincs sok kedvem. Csak élvezni akarom a meglehetősen nyugodt reggelünket Liammel, főleg mert délutántól indul a stresszelés és a pörgés egészen holnapig és bár fitnek érzem magam és a hasam sem korlátoz még annyira a mozgásban, félek, hogy nem fog minden olyan gördülékenyen menni, mint ahogy azt elterveztük és szeretnénk.
Kezemet óvatosan Liam vállára csúsztattam, majd onnan hátra a hátára, miközben közelebb bújtam hozzá és egy kicsit a mellkasom felé vontam őt. Az egyik lábamat átvetettem a derekán, míg a másik az övé mellett feküdt. Ágyéka a hasamnak nyomódott, amin vigyorognom kellett, hiszen eszméletlen volt, hogy mit le nem műveltünk tegnap este. Keze rögtön a derekamra csúszott és még közelebb vont magához, míg a fejét szorosan az enyém mellé nyomta és felmorgott. Mosolyogva figyeltem az arcát, borostája már növekedett és ezzel csak még szexibbé tette őt. Hajtincsei a homlokába hulltak, az egyik annyira hosszú volt, hogy leért egészen bozontos szemöldökéig. Nem sokáig feküdt békésen a párnán, a szemei megrebbentek, aztán rám nézett, miközben elmosolyodott, ami miatt nekem is még szélesebben kellett mosolyognom. A kezem, ami a hátán volt, most az arcára csúszott, fejemmel lentebb hajoltam az övéhez, aztán az ajkaimat az övére tapasztottam. Az ajkai puhák voltak és édesnek tűntek, a szívem százszor gyorsabban dübörgött a mellkasom ellen, ahogy megcsókoltam őt. A számat erősebben nyomtam az övére, miközben az ujjaim oldalt a haját simogatták, de közben a tenyerem még mindig az arcán feküdt. Bekebeleztem az ajkait, és kicsit hevesebben csókoltam őt, míg ő beszippantotta az alsó ajkamat és cuppogott egyet, ami hangosan visszhangzott a csendes szobában. Nem sokkal később muszáj volt elhúzódnom tőle, mert elfogyott a levegőm, de a fejemet nem húztam sokkal távolabb az övétől. Felsóhajtott, aztán a kezét fentebb csúsztatta az oldalamon, majd megmozdult, engem a hátamra nyomott, míg ő fél testével rám feküdt. Az arcán egy elégedett mosoly terült el, fejét a mellkasomra fektette és szorosan átölelt a kezeivel. Ballosomat a fejére helyeztem és csavargatni kezdtem barna hajtincseit, míg a másikkal a vállát cirógattam és én is visszahunytam a szemeimet. Imádtam vele ébredni és így összebújni, különösen mióta terhes vagyok. No, nem mintha nem terhesen nem szerettem volna vele így feküdni és pihenni. De azt hiszem a kisbabánk is mindig tudja, ha az apukája a közelében van, pláne mikor rám pakolja majdnem az egész testét. És Liam is elmondja egy nap többször is, hogy mennyire szereti a pocakomat. Amit amúgy én is szeretek. Annak ellenére, hogy azt hittem, úgy fogok majd kinézni, mint valami dagadt tehén, eléggé normális terhes-anyuka alakom van, úgy hogy nincs okom panaszkodásra.
Felnyitottam a szemeimet, aztán lepillantottam Liamre, majd muszáj volt elkuncognom magam, mikor szembetalálkoztam az elégedett-lusta mosolyával, ami még mindig az arcán terült el, miközben a szemei csukva voltak.
- Na, mi az, mi ez az elégedett vigyor? – kérdeztem halkan vigyorogva, aztán végig simítottam a homlokán, a halántékán, majd az arcán és le a nyakán. Jól esett őt dédelgetni és kényeztetni, neki pedig jól esett, hogy cirógatom.
- Ah, csak úgy eszembe jutott, mennyire szerencsés vagyok.
- Aw, átmentünk nyálasba? – olvadoztam, ő pedig még mindig ugyanazzal a vigyorral megrázta picit a fejét.
- Tudom, hogy igazából szereted, mikor ilyeneket mondok.
- Hát akkor rosszul ismersz Payne – sóhajtottam, de csak hogy eltudjam bizonytalanítani az igazában. Mert, hogy igaza volt.
- Jobban ismerlek, mint te magad, Mrs Payne.
- Héj, még nem is vagyok a feleséged.
- Oh, de kevesebb, mint negyvennyolc óra múlva igen.
- Na és mi fog akkor változni? Csak egy darab papír, meg új vezetéknév.
- Nem igaz – motyogta. – Mert akkor már a feleségem leszel és nem a barátnőm, vagy a menyasszonyom. Annak sokkal nagyobb jelentősége van. Még pedig az, hogy egy életre hozzám vagy kötve és nincs menekvésed.
- Nincs menekvés – motyogtam utánozva őt, miközben elbambultam a szőnyeget fixírozva.
- Nincs ám – emelkedett meg rólam, így kitakarta előlem azt az egy pontot, amin elbambultam, úgy hogy muszáj volt rá pislognom. Nem mintha olyan rossz látvány lett volna a jövendőbelim. – Tudom, hogy szeretsz elfutni, meg menekülni, de erre mostantól nem igazán lesz több esélyed. És igen, mostantól, mert nem futhatsz már az elől sem, hogy a feleségem legyél – vigyorgott rám, én pedig mosolyogva megráztam a fejem és lehúztam magamhoz egy apró kis csókra.
- Nem is akarok elfutni – suttogtam a szájába. – Habár izgi lenne elszökni Vegasba és titokban összeházasodni – mondtam izgatottan, mire felnevetett, aztán elhúzódott tőlem, majd a fejem mellett megtámaszkodott a könyökén a fejét pedig a kezébe ejtette.
- Megtennéd? – kérdezte. – Mármint, hogy tényleg elszöknél velem Vegasba?
- Ha benne lennél, igen. Megszabadulnánk anyámtól és az egész pereputtytól és kevesebb, mint tizenhárom óra múlva a feleséged lennék.
- Miért tudod, mennyi időbe telik Londonból Las Vegasba repülni? – kérdezte mosolyogva, mire én is elvigyorodtam és felpillantottam ragyogó barna szemeibe.
- Talán készültem…
- Szóval végig ezt tervezted, nem igaz? – kérdezte, én pedig kuncogva bólintottam, aztán hagytam, hogy megcsókoljon és további kis puszikat szórjon el a számon.
- Mhm, csak gondolj bele, milyen izgalmas lenne – mondtam vigyorogva, miközben elképzeltem az egészet magam előtt.
- Azt hittem tegnap este elég adrenalin löketet adtam, hogy kiélvezkedd magad – mormogta a nyakamba.
- Nem, abból sosem elég – motyogtam, aztán elnevettem magam, mikor a fogai közé vette a bőrömet és meghúzta egy kicsit azt. – De azért van pár előnye is, hogy hagyományos esküvőnk lesz.
- Hagyományos? – húzódott el tőlem, míg felvonta a szemöldökét. – Te hagyományos és unalmas esküvőnként képzeled el a holnapunkat?
- Nem, dehogy – nevettem el magam. – Tudom, hogy nem lesz az. Már csak azért sem, mert itt lesz a családom. Unalmas akkor már nem lehet.
- Na és mik lennének azok az előnyök? – kérdezte mosolyogva és újra a fejem mellé könyökölt.
- Hát például, hogy látsz a ruhámban. Elég jól mutatok fehérben – vigyorodtam el, mire neki is egy vigyor terült el az arcán.
- Oh, hidd el, alig várom. Főleg azt a részt, mikor kisegítelek belőle.
- Kétlem, hogy így lenne, hiszen akkor ki fog inni? Részeg leszel, mire hazakerülünk.
- Lehet, hogy részeg leszek, de nem olyan nagyon részeg. Hanem csak egy kicsit. Hogy kiélvezhessem veled a nászéjszakánkat.
- Vigyázz, mert szavadon foglak.
- Nyugodtan – nyomott csókot a számra. – És megígérem neked, hogy tíz év múlva, az évfordulónkon, megszöktetlek Vegasba, a gyerekeket pedig lepasszoljuk anyáéknak – vigyorgott le rám.
- Woah, milyen gyerekekről beszélsz? – nyomtam meg a szó végét, és meglepődötten néztem rá.
- Azt hitted beérem majd egy gyerekkel? Legalább még kettő. Vagy három. Majd meglátjuk – motyogta a számra.
- Az igen, szép kis terveid vannak. Azt hiszed olyan könnyű megszülni egy gyereket, nem igaz?
- Nem hiszem azt baby – gügyögte a számra. – De amúgy igen, elég szép meg izgalmas terveim vannak, ha már egy adrenalin imádó nőt veszek feleségül – csókolt meg, én pedig a kezeimet a nyaka köré fontam, és lehúztam magamra.

*
- Szerintem az előző nyaklánc jobban illett hozzád és a ruhához is – mosolygott rám Karen, amit én a tükörben láttam. Elmosolyodtam és figyeltem, ahogy mellém sétál, aztán hátulról megigazítja a mostani láncot a nyakamban.
- Igen, nekem is jobban tetszett – néztem rá a tükörből, aztán a mosolyom rögtön lefagyott az arcomról, mikor édesanyám kinyitotta a száját.
- Szerintem meg ez a tökéletes lánc. Karen, drágám, engedj ide – lépett ő is hozzánk, én pedig idegesen sóhajtva fordultam felé és vezettem rá a tekintetemet.
- Nem anya, nekem ez nem tetszik. Az előzőt szeretném – mondtam ránézve, míg ő a kék tekintetét a nyakamra irányította és úgy tett, mintha a kövér láncot igazgatná, ami a nyakamat díszítette, közben pedig már nem volt rajta mit igazítani.
- Ugyan édesem, ez sokkal jobban áll neked! – korholt negédes hangon, mire felemeltem a kezemet, aztán ellöktem az övéit és hátráltam egyet tőle.
- Egy hülye lánc sem kell, nem ez fogja meghatározni, hogy férjhez megyek –e, vagy sem – nyúltam hátra, aztán kiszedtem a nyakamból a súlyos ékszert, majd az előttem lévő asztalra ejtettem. – Leveszem most már a ruhát, eleget lehetek benne holnap – sóhajtottam fel idegesen, aztán megfordultam és Palmer felé indultam. – Segítenél? – kérdeztem szándékosan ignorálva mellette ülő testvéreimet.
- Persze – pattant fel, én pedig megfogtam a ruhám alját és az öltöző felé kezdtem masírozni.
- Annyira ki tud borítani – sóhajtottam fel idegesen, mikor már kettesben voltunk a hatalmas öltözőben, hogy jól elférjek benne a ruhában és kényelmesen le meg fel öltözhessek. – Direkt azért is a másik láncot választotta, csak hogy a véleménye eltérő legyen Karenétől és az enyémtől. Emellett pedig még undorítóan próbál nyalni és anyainak tűnni. Olyan szánalmas.
- Héj, ne húzd fel magad baby – mondta Palmer, aztán megfogta a kezem és kisegített a ruhából. – Csak végy mély levegőket és próbálj meg ne rá gondolni. Ne hergeld fel magad feleslegesen.
- Igen, igazad van – vettem mély levegőt, aztán segítettem neki a ruhámat feladni a próbababára.
- Kint megvárunk – mosolygott rám, miután megvoltunk, aztán kitolta a babát a ruhámmal, én pedig lecserélhettem a menyasszonyi ruhához kiválasztott fehérneműt a sajátomra és visszaöltözhettem a kényelmes ruháimba. A táskámban turkálva indultam vissza Palmék felé, hogy aztán indulhassunk, de már messziről hagytam anya hangját.
- Értékelném, ha a saját lányának osztogatna a tanácsokat, és nem az enyémet befolyásolná. Palmernek nincs szüksége a véleményére – mondta, én pedig felkaptam a fejem és elkerekedett szemekkel meredtem rá és Karenre. A többiek sehol sem voltak.
- Anya, normális vagy? Tudod mit, pontosan a te tanácsaidra nincs semmi szükségem. Semmi anyai szándékod nincs, azért vagy itt, hogy dirigálhass, és az újságokban szerepelhess majd, és ettől felfordul a gyomrom. Esküszöm neked, hogy holnap nem teheted be a lábad sem a templomba, sem a kertbe, ha még egyszer így beszélsz Karennel. Mert őt veled ellentétben még vezéreli egy kis jóindulat. Oh, és osztogass Madisonnek tanácsokat, nekem semmi szükségem a véleményedre – ragadtam meg Karen kezét, aztán elindultam anyát kis híján fellökve a kijárat felé, de nem érdekelt. Tőlem aztán meg is pukkadhat mérgében, vagy bosszúból felszállhat a következő gépre vissza Miamibe, engem aztán nem fog még az sem izgatni. Az arcom égett miatta Karen előtt és fogalmam sem volt, hogy mégis mit mondhatnék, vagy tehetnék azért, hogy ne haragudjon meg. – Annyira nagyon sajnálom – pillantottam rá, amint kiértünk az utcára. – Anyám egy őrült, kérlek, ne vedd egyetlen egy szavát se komolyan. Én nagyon is örülök a tanácsaidnak és a véleményednek. És nagyon jól esik, hogy így törődsz velem.
- Ugyan édesem, ez csak természetes – mosolygott rám, míg a kezét az arcomra simította kedvesen. – Ne aggódj, nem haragszok sem rád, sem édesanyádra. De soknak tűnni sem szeretnék, és nem akarom Hazelt hergelni.
- Nem vagy sok! Irigyelem Liamet, amiért ilyen anyukája van – mosolyogtam rá.
- Oh, te – húzott magához és átölelt, én pedig boldogan öleltem neki vissza. Szavakba önteni nem tudom mennyire jól esett a törődése.

Visszaérve a lakáshoz már is egy pár tucat fotós táborozott és eszeveszettül kattintgattak a kameráikkal, amíg el nem tűntük a szemük elől a lépcsőházban. A fiúk még nem érkeztek haza, így hát rögtön az emelet felé vettem az irányt és ledobtam magam az ágyra. Még felakartam hívni az esküvő szervezőnket, de Palmer felküldött pihenni, mondván, hogy ő intézkedik és én pedig csak ne idegeskedjek semmin. Nyugtalan voltam és rosszkedvű és hiányoltam Liamet, pedig alig volt pár óra, amit külön töltöttünk egymástól. Ma pedig még külön is fogunk aludni, a lányok eszméletlen babonások és ragaszkodnak hozzá, hogy ketté szakítsanak minket az esküvőnk előtti éjszakán. Úgy beszéltük meg, hogy Lounál és Luxnál éjszakázom, hiszen a fotósok száma holnap biztosan megtriplázódik a lakásunk előtt. Elég nagydobra dobták a médiában, hogy összeházasodunk, voltak olyan riportok ahol azt mondták, hogy élőben fognak majd közvetíteni az esküvőnkről, ami természetesen nem igaz. Rengeteg biztonsági őr lesz majd a helyszínen, plusz az egész teljesen el van kerítve esetleges rajongók és fotósok támadásaitól, úgy hogy biztos vagyok benne, hogy semmilyen kívülálló nem fog bejutni az esküvőnkre.
Liam Nialléknál fog éjszakázni és ott is fog készülődni, míg mi lányok majd Louéknál. Egyszeriben elfogott az izgatottság, ahogy belegondoltam a holnapba, miközben fentebb nyomtam magam az ágyon és az oldalamra fordultam. Lehunytam a szemeim és azt kívántam, hogy bárcsak már holnap ilyenkor lenne. Holnap ilyenkor már Liam felesége leszek és a súlyok, amik eddig a vállaimat nyomták az egész esküvői felhajtás miatt, szépen lassan legurulnak majd onnan és kiélvezhetem Liam közelségét. Eléggé megfogott reggel az egész nincs menekvés és, hogy hozzám kötöd magad egy életen át beszéddel. Furán éreztem magam, hiszen valami azt súgta, hogy félnem kellene attól, hogy majd Liamtől fogok függni mindenhogyan. De valami miatt ettől egyáltalán nem tartottam, sőt vártam, hogy ténylegesen Liamhoz legyek kötve. Elmondhatatlanul szeretem őt és boldoggá tesz már csak a gondolata is annak, hogy a hátralévő életemet vele tölthetem.
Elnyomott az álom miközben a jövőnkön gondolkoztam és csak akkor ébredtem meg, mikor egy kéz fonódott a derekam köré és simult a hasamra, meg egy test préselődött hátulról szorosan az enyémhez. Liam illata rögtön bekúszott az arcomba, álmosan sóhajtottam egyet, de a szemeimet nem nyitottam fel. Kezemet az övére csúsztattam, ami a hasamon pihent, majd összefontam az ujjainkat.
- Minden rendben? – suttogta a fülembe, én pedig újabbat sóhajtottam.
- Most már igen – motyogtam vissza, ő pedig nyomott egy puszit az arcomra és a fejét a nyakamba fúrta. 

2 megjegyzés:

  1. Baromi Jó Lett A Rész Imádtam Alig Várom Kövi Részt
    És Remélem Minden Rendben Fog Jönni :)

    VálaszTörlés