2017. augusztus 5., szombat

[II. 28. - Hosszú az éjszaka]

Halihalloo,
ughh a mai részben megint feltűnik mindenki, plusz ismételten időugrás volt, úgy hogy Chanelt tessék egy pici, gömbölyödő, édes pocakkal elképzelni.:3 Remélem tetszeni fog és örültök neki, amiért végre belevontam az egész társaságot! ;) Szerdán jelentkezem a következő résszel.^^ Jó olvasást! Xx♥


Chanel Adele Sangster

2025. március 12.

Ideje volt, hogy elkezdjek készülődni, de őszintén szólva már semmi kedvem nem volt az egészhez. Nem volt fura, hiszen úgy keltem fel, hogy alig vártam az estét, a lelkesedésem viszont az est közeledtével egyre csak alábbhagyott. És ezt Liam is azonosíthatta, hiszen egy jó pár órája már folyamatosan az ölében ültem és rajta csüngtem szeretetre vágyva, amit persze meg is kaptam tőle.
- Baby, lassan hét óra, nem akarsz elkezdeni készülődni? – motyogta a hajamba, mire felsóhajtottam, majd megráztam a fejemet, úgy hogy közben a szemeim el nem szakadtak a  tévé képernyőjétől.
- Már nincs kedvem menni – dünnyögtem.
- Na de Chanel, ez a leánybúcsúd. Azon muszáj megjelenned. Plusz tudod milyen nagy lelkesedéssel szervezték meg ezt neked a lányok.
- Tudom, de semmi kedvem felállni – nyögtem fel, míg a hátamról az oldalamra fordultam az ölében és a fejemet oldalvást fektettem a mellkasára. – A te hibád, túlságosan kényelmes vagy – motyogtam csukott szemekkel, mire egy halk kis nevetést kaptam válaszul.
- Meglátod, hogy jó lesz. Mindenki a te kívánságaidat fogja lesni, szóval biztosan lesz valami finom kaja, meg alkoholmentes koktél – próbált rávenni arra, hogy megmozduljak, és nem akartam bevallani, de sikerült neki. Azt hiszem, képes lennék meghalni pár finom kis szendvicsért, vagy falatkáért, vagy bóléért. Nem gondoltam volna amúgy, hogy a terhességem alatt ennyire éhenkórász leszek. Tényleg állandóan éhséget érzek és folyamatosan ennék valamit, ha tehetném. Sajnos arra is ügyelnem kell ám, hogy ne mindenféle egészségtelen dolgot tömjek magamba, szóval mióta kiderült, hogy terhes vagyok, extra jobban odafigyelünk, hogy mit vásárolunk a boltban. Plusz Liamnek sokszor kell elszaladnia egy szupermarketbe hozni valamit, ami éppen itthon nincs, de én éppenséggel éhen veszek érte. Olyan is volt már, hogy mire visszaért a kajával a boltból, teljesen elment tőle az étvágyam, de ezt persze nem mondtam neki, hogy ne bántódjon meg.

És ha már Liamnél tartunk. Azt hiszem mindketten változtunk az elmúlt hónapokban és nem csak az én érzelmeim állnak a feje tetejére néha napján – na, jó, mindennap – hanem az övéi is. Csak míg az övéi jó értelemben, az enyémek rosszban. Liam elképesztően türelmes és kedves velem és akkor is nyugodt tud maradni, ha kiborulok és rákiabálok valami értelmetlen dolog miatt. Habár a kiabálás még annyira nem megy a műtét miatt, már előszeretettel gyakorlom és az egészet szegény Liamen vezetem le. Minden túlreagálásom után vagy ezerszer bocsánatot kérek tőle és megfogadom, hogy többet nem kapom fel ilyen gyorsan a vizet semmin és fejben átgondolom, hogy hogyan kell most reagálnom. De azt hiszitek, hogy ez olyan könnyű? Csak mert eddig egyszer sem sikerült. A kisbabánk uralja az érzelmeimet és a hangulatomat is és, ha azt akarja, hogy kiakadjak az apukájára, akkor bizony ki is akadok. De azt hiszem, sosem fogom elfelejteni, hogy mennyire türelmes és törődő volt velem egész idő alatt. Néha muszáj elsírnom magam egy-egy „veszekedésünk” után, mert rosszul érzem magam, amiért én így viselkedek vele, ő pedig halál nyugodtan próbálja megoldani a problémámat és semmit sem vesz magára, amit mondok neki. Sajnálom őt, de erre is vállalkoztunk, szóval valahogy csak túl jutunk rajta.
- És, ha sztriptíz táncosok fognak megjelenni és lefognak tapizni? – ültem fel az ölében és felvont szemöldökkel, valamint egy szemtelen mosollyal néztem le rá.
- Kétlem, hogy a lányok ilyenre vetemednének, hiszen még a fiúk sem szerveztek nekem sztriptíz táncosokat. Szóval akkor tuti, hogy neked sem lesz – mosolyodott el ő is magabiztosan.
- A fiúk csak azért nem terveztek, mert kicsaptam érte a hisztit és senki sem mer nekem nemet mondani. Plusz attól, mert még, hogy te és a többiek azt mondjátok, hogy nem voltak, attól még lehettek.
- Nyugodj meg Chanel, nem voltak sztriptíz táncosok. Ha lettek volna se érdekelt volna, mivel pontosan tíz nap múlva már a feleségem leszel. Plusz, ha nem vetted volna észre, minden barátom megállapodott már valaki mellett, úgy hogy csak felesleges pénzkidobás lett volna.
- Oh, ja, hát persze, ne mondd, hogy nem élvezted volna, ha lettek volna – álltam fel az öléből, mire a kezem után kapott, így visszafordultam felé és vigyorogva lepillantottam rá.
- Nem élveztem volna – mondta, én pedig elnevettem magam, aztán megpaskoltam az arcát.
- Helyes – kacsintottam rá, aztán felindultam az emeletre, hogy készülődni kezdjek. Kivettem a fekete ruhát, amit már korábban kigondoltam, aztán levetkőztem és egy szintén fekete fehérneműt vettem alá. A fehérnemű melltartó része viszont túl kicsinek bizonyult. Az utóbbi időben nagyobbak lettek a melleim és fájtak is, elég volt valahogy szerencsétlenül hozzányúlni, vagy Liambe ütközni és már sajogtak is. 

Kissé túlreagálva dobtam le a földre a melltartót, aztán kezdtem egy újabb után turkálni, így persze a bugyit is tolhattam le magamról. A következő szett sem volt jó mellben, így ott álltam a szekrény előtt meztelenül hét órakor és fogalmam sem volt, hogy mit vegyek a ruha alá. Végül visszahúztam az egyik bugyit, meg visszapakoltam az előszedett fehér neműket, aztán egy ragacsos melltartót tettem fel és láss csodát, összetartotta a melleimet, aminek örültem. Nem fájt már annyira, mint az elején, plusz olyan érzés is volt, mintha nem lenne rajtam semmi, így fellélegezve bújtam bele a ruhába. Ahogy magamra húztam, máris éreztem, hogy ez már pedig túl szűk lesz. De én egyáltalán nem akartam valami mást kikeresni, mert ezt képzeltem el, és ezt is akarom felvenni! Hát ezt nem hiszem el. 
- Liaaaaam – kiáltottam keservesen. – Nem jön rám semmi. Nem jó a ruha, amit kigondoltam. Miért is nem próbáltam fel hamarabb? Már hét óra! A lányok mindjárt itt lesznek. Miért nem szóltál hamarabb, hogy kezdjek készülődni? Istenem! – dühöngtem egy magamban, de kellően hangosan, hogy Liam mégis halljon.
- De hát én szóltam hamarabb baby – kiáltott vissza. – Ne stresszelj rá, keress egy másik ruhát!
- Aha, könnyű azt mondani – morogtam az orrom alatt, majd nagyot sóhajtva letoltam magamról a ruhát és visszaakasztottam a vállfára. Ekkor kopogtattak a szobaajtón, mire a vállam fölött hátra pillantva összetalálkozott a tekintetem Coráéval.
- Basszus lányok, későn kezdtem el készülődni, ne haragudjatok – sóhajtottam fel és visszafordultam a szekrény felé.
- Semmi baj Chan, csak nyugodj meg és keresünk egy új ruhát – mondta mosolyogva a szőke hajú lány.
- Még a melltartóim is kicsik lettek – fújtattam szomorúan, és ajak biggyesztve néztem Daniellere, aki csak kuncogott mellettem.
- Ne csinálj ebből ekkora ügyet, jó lesz most a ragacsos is – mosolygott. – Valamelyiknap elmehetnénk vásárolni.
- Jó – sóhajtottam fel.
- De azt már most elmondom előre, hogy dizájner fehér neműket nem fogsz találni, amik kényelmesek is. Ideje lesz egy kis időre visszatérni a hagyományosokhoz.
- Ah, remek. Nagymama bugyi, meg kilencvenes E kosaras fehér pamut melltartó, mi? – mormogtam, míg az ágyon ülve vártam, hogy a lányok előrukkoljanak valami új outfittal. Nekem már kedvem sem volt új után kutakodni, szóval hagytam, hogy ők elintézzék helyettem. Megjegyzésemen mindhárman elnevették magukat, majd láttam, ahogy Cora szélesen vigyorogva kihúz egy zöld ruhát, Palm pedig a kicsivel a térd fölött végződő magas sarkú fekete csizmámat.
- Be kéne szólnom a VS –nek, hogy készítsenek szexi kismama fehérnemű szetteket is – jegyzte meg Palmer.
- Igen, az jó lenne – sóhajtottam fel.
- Oké, szerintem ez a csizmával szexi lenne.
- Plusz ez a háló harisnya hozzá? – tartotta fel Palm, majd visszacsukta a fiókot és kiegyenesedett.
- Gyerünk csajszi, kelj fel és öltözz fel – dobta az ölembe Cora, aztán a fürdőbe ment, míg én nagy nehezen feltápászkodtam, aztán belebújtam a hosszabbított pólóba, ami így már ruhaként szolgált. Szépen rásimult a pocakomra és ráadásul nem szorított sehol sem, hanem jó lenge volt.
- Oké, ebben kifogok bírni pár órát – indultam Cora után a fürdőbe, aki már hajsütővassal a kezében várt rám. Kivasalta a hajamat, míg én egy alap sminket tettem fel egy nude színű rúzzsal. Beletúrtam még párszor a hajamba, miután kész lett, így egy kicsit kócosnak tűnhetett, de jól illett az összképhez. Az ágyra visszaülve felhúztam a harisnyát, aztán belebújtam a csizmába. – Ugh, ebben viszont nem tudom, mennyit fogok tudni állni – álltam a lábamra, és máris magasabbról láttam a világot jó pár centiméterrel.
- Nyugi, fogsz tudni ülni is – mosolygott rám Dani, aztán felém nyújtott egy fekete chockert, amit aztán be is csatolt hátul. A kezemen az aranyszínű karperec volt, melyet Liamtől kaptam karácsonyra, az ujjamon ott csillogott a gyűrűm, a fülembe pedig egy kisebb karika fülbevalót raktam.
- Na, már készen is vagy. És kényelmes a ruhád. Plusz rohadt szexi – vigyorgott rám Cora, én pedig
elmosolyodtam és felsóhajtottam.
- Köszi, lányok, nélkületek még mindig meztelen lennék.
- Magadra hagyunk még egy pár percre, de aztán gyere, mert lassan indulnunk kell – kacsintott rám Palmer, aztán kimentek a szobából, én pedig magamhoz vettem egy valamivel nagyobb táskát, hogy elsüllyeszthessem majd a bordó Vansomat, ha már nem bírnám tovább a csizmában. Beledobáltam még pár dolgot, ami kellhet, majd leoltottam mindenütt a lámpát és leindultam én is. A nappaliból jött a hangzavar, valamint valakik a konyhában is tevékenykedtek, de én inkább a hal felé fordultam és megálltam a küszöbön. Niall ölében Freddie ült és éppen valami pék sütinek kinéző dolgot rágcsált, miközben a fejét kapkodta és mindenkire nézegetett. Mellette foglalt helyet Louis, mellettük pedig Danielle magyarázott folyamatosan valamit Louisnak Freddie táskájában turkálva, úgy hogy gondolom az éjszakára készítette fel őt. Liam amint meglátott felállt, aztán felém igyekezett én pedig szégyellősen mosolyogva pillantottam rá.
- Hűha, az előbb még kiakadtál, mert nem volt mit felvenned – füttyentett, amint végig nézett rajtam.
- Hát, nem az én érdemem volt. Nem jön rám egy melltartó sem – suttogtam a szájába, miközben ő egy csókot nyomott az enyémre.
- Akkor mi van rajtad? – mormogta vissza.
- Ragacsos, de le fogom venni, ha nem bírom benne – mormogtam vissza, aztán vigyorogva elhúzódtam tőle és kényelmesen neki támaszkodtam a kezeinek, amivel átölelt és tartott.
- Aha, de ha kérhetem, egy sztriptíz táncos se segítsen be.
- Te magad mondtad, hogy biztosan nem lesznek.
- Akkor egy idegen pasi se segítsen be, akik ott lehetnek, ahova mentek. Amúgy mellesleg, hova is?
- Fogalmam sincs, a lányok tudják. Majd üzenek – nyomtam kuncogva még egy csókot a szájára. – Figyeljetek Freddiere. És csak semmi sörözgetés! Azt hiszem tegnapelőtt kibuliztátok magatokat – utaltam a legénybúcsújára, miközben a mellkasát böködtem.
- Jól van, jól van, értettem – bólogatott szót fogadóan. – És igazad van, tegnap előtt kibuliztuk magunkat.
- És most pedig rajtunk a sor! – kiáltotta hátulról a fülembe Palmer, mire kuncogva elhúzódtam Liamtől.
- Hűha Liam, átgondoltad te ezt normálisan? – füttyentett Harry, amint kiért a konyhából a kezében egy tállal, ami tele volt sós mogyoróval.
- Oh, dugulj el – nevettem rá. – Majd üzenek.
- A-a, semmi üzengetés és telefonra nézegetés, ahogy kiléptünk a házból – csatlakozott hozzánk Cora is. – Danielle, a limuzin megérkezett, ideje indulni! – kiáltotta a nappali felé, én pedig kétszeresére nőtt szemekkel pillantottam rá.
- Limuzin? – kérdeztem vissza megemelkedett hangszínnel.
- Meg kell adni a módját csajszi – kacsintott rám Palmer. – Gyerünk, induljunk – kezdett tolni, mire vissza pillantottam hátra Liamre és elvigyorodtam meglepődött arckifejezését látva.
- Várjatok, kell a tornacipőm – hajoltam le érte, aztán a táskámba dugtam.
- Héj, azért egy időpontot csak ki kell szabnunk a csajoknak, nem? – kérdezte Harry, és felsorakoztak mind a folyosón.
- Milyen időpontot? Mi sem szabtunk semmilyen időpontot ki, szóval ti sem fogtok! – vágta rá Cora. – Majd jövünk, mikor jövünk – vigyorgott szemtelenül a srácokra.
- Na és mi van az alkohollal? – kérdezte Niall.
- Elnézést? Miért hiszitek azt, hogy csak ti ihattok, de mi egy kortyot sem? – kérdezett vissza Palmer felvont szemöldökkel, miközben megkapaszkodott a kezemben, hogy feltudja ügyködni magára a magas sarkúját.
- És akkor most segg részegen fogtok hazajönni, vagy mi? – kérdezte Louis.
- Talált süllyedt – kacsintott Cora. – Majd Chan összekapar minket.
- Jól van – válaszolt Niall bólogatva, kezében Freddievel. – Úgyis megtudjuk, ha valami történni fog – mondta.
- Oh, édes, sok minden fog történni. Hosszú az éjszaka – nevetett fel Palmer, aztán már ki is húzott a bejárati ajtón és megnyomta a lift hívógombját.
- Majd jövünk, jók legyetek, pá – integetett Danielle, én pedig Palmot követve, vigyorogva beszálltam a liftbe, aztán megnyomtam a földszint gombot.
- De azért telefonra nézzetek – kiáltotta még Liam, majd becsukódott Cora után a liftajtó és le is indultunk az alsó szintre.
- Apám, láttátok az arcaikat? Istenem, totál kiakadtak – kuncogott Cora.
- Hát, még ha megtudják, milyen meglepetésekkel készültünk neked – vigyorgott rám Palmer.
- Oh, te jó ég – nyögtem fel. – De azért büfé lesz majd, vagy valami? Éhes vagyok – motyogtam, mire a lányok felkuncogtak és kiléptünk a liftből. És a ház előtt tényleg ott állt egy limuzin, a teteje le volt húzva és Lottie meg Daisy kandikáltak ki belőle. Nevetve visongani kezdtek, amint kiértünk a kapun és felfelé integettek, mire megfordultam és én is felnéztem az ablakunkba, ahol ott álltak mind a négyen Freddievel és lefelé bámultak ránk. Lou szállt ki a limoból, aztán amint átölelt és adott két puszit, rám akasztott egy rózsaszín szalagot, amin azt sem tudom mi állt, olyan gyorsan adták rám. A fejemre került egy tiara is, aztán a lányok elkezdtek beszállni, mire újra megfordultam, végül vigyorogva felintegettem a srácoknak és beszálltam Cora után a fekete limuzinba, ezzel pedig elkezdődött a parti.

*
Valamikor éjjel kettő körül aztán sikerült mindenkit a limuzinba terelnem és elindulhattunk végre mindenkit hazadobni. Louis testvérein és Loun kívül még eljött Gemma, Logan, Palm testvére, Gigi és Liam nővérei Ruth és Nicola. Mi hívtuk Karent is, de nem sikerült rávennünk, hogy ő is felutazzon a lányokkal Londonba és velünk tartson a lánybúcsúmon. De így is szépen összegyűltünk, mind összesen tizennégyen voltunk és bele tellett egy kis időbe, hogy össze tudjak mindenkit terelni a limoba. Szerencsére rajtam kívül Gemma és Danielle nem ittak olyan sokat, úgy hogy volt segítségem a terelgetésben. Eszméletlen jól éreztem magam és bár egy kicsit izgultam, hogy Liam tényleg mit fog szólni a beszervezett két sztriptíz táncos pasihoz, akiket Cora, Palm és Dani intéztek, nem aggódtam különösképpen miatta, hiszen semmi rossz nem történt. Valamikor a buli felénél megjelent a két helyes, kigyúrt pasi, tűzoltó felszerelésben, táncoltak nekem egyet, aztán átadtam őket a többieknek, hogy csorgathassák a nyálukat. Rengeteget nevettünk és táncoltunk, úgyhogy alig bírtam kiszállni, mikor megérkeztünk elénk és feltámogatni Corát, míg Danielle Palmert tartotta, miután a limuzin elhúzott a lakásunk elől. A többieket kiraktuk otthon, valamint Liam nővéreit egy hotelnál. A lakásban csend volt, mikor beestünk az ajtón, de pár másodperc múlva már égett a villany a folyosón, így hunyorogva pillantottam a srácokra.
- Ideje volt már – sóhajtott fel mosolyogva Liam, miközben felénk sétált, én pedig átadtam Corát a barátjának.
- Szia, Harry – visította, mire a srácok lepisszegték őt, én pedig kuncogva figyeltem a jelenetet.
- Jól éreztétek magatokat? – kérdezte Liam, miközben átkarolta a derekamat és magához húzott.
- Aha – bólintottam mosolyogva. – Itthon minden rendben volt?
- Persze – bólintott. – Na és a kis pocaklakómmal minden rendben van?
- Igen. De engedj, hagy vegyem le végre a cipőt – mondtam, aztán lerúgtam a Vansomat és ledobtam a táskámat a cipős szekrényre.
- Na, mi akkor megyünk is. Holnap reggel beszámolót kérünk – mondta Niall, Palmert támogatva, aztán ahogy kiértek a lakásból, egyszerűen az ölébe kapta a lányt.
- Oh, nem ittam egy csepp alkoholt sem, de sajnos már nem emlékszem semmire – vigyorogtam a szőke hajú srácra, aki csak összeszűkített szemekkel nézett rám, aztán Harry is kivonszolta Corát a lakásból. – Sziasztok – integettem nekik, aztán visszafordultam Liam felé, mikor Louis jött le a kezében egy bébi hordozóval. – Alszik? – kérdeztem suttogva, mire Louis bólintott, Dani pedig le is guggolt a kisfiához és nyomott egy puszit a homlokára, majd megigazította rajta a kabátot. Miután ők is elmentek, hagytam, hogy Liam felvonszoljon az emeletre, majd rögtön lehuppantam az ágyra és eldőltem rajta. 
- Na, mesélj, milyen volt? – csukta be maga után Liam az ajtót és kérdő tekintettel meg egy apró mosollyal az arcán nézett rám, míg én csak az ajkamba haraptam, de nem bírtam visszafogni a vigyoromat.
- Hát… tévedtél. 

4 megjegyzés:

  1. baromi jó lett a rész imádtam alig várom kövi részt :)

    VálaszTörlés
  2. Nemsokára esküvő! Jézusom! Nekem már eg is sok vokt, hát még az... ❤❤

    Annyira imádom mindannyiukat! ❤❤❤ Eszméletlen édesek! ❤❤

    Nekem ebben a pillanatban esett le, hogy most akkor Louis megbékélt Chanellal???? Jézus... ❤❤❤

    Nagyon várom a folytatást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Haha, bizony.:3 Annyira örülök, hogy szereted őket, mert én is imádom mindannyiójukat!^^ Nos Louis visszavett mióta kiderült, hogy Chanel terhes, ráadásul Liam megkérte a kezét, de teljesen annyira még nem békültek ki. És hát szerintem nem lepődsz meg, ha azt mondom, hogy soha nem is lesznek akkora puszipajtások.:D Xx♥

      Törlés