2017. augusztus 9., szerda

[II. 29. - Nem volt elképzelésünk]

Halihalloo,
ummm a mai egy tartalmas rész lesz, az egyszer biztos.:3 Remélem megtudlak titeket lepni vele, de azért mindenképpen kommenteljetek, hogy tudjam, örültök a fejleményeknek. ;) Jó olvasást! Xx♥


Chanel Adele Sangster

Mosolyogva fentebb nyomtam magamat az ágyon, közben pedig egy percre sem szakítottam el a tekintetemet Liamtől. A homloka ráncokba borult, míg az ajkaival egy picit csücsörített és értetlenül nézett le rám.
- Hogy érted, hogy tévedtem? – kérdezte, én pedig újra az alsó ajkamba haraptam.
- Hát… a lányok hívtak um, két pasit. Tűzoltókat – mondtam, majd kuncogni kezdtem döbbent arckifejezését látva. – Nem történt semmi, csak táncoltak egyet, aztán lepasszoltam őket Louis húgainak – vigyorogtam.
- Hát ezt nem hiszem el! – tátotta el a száját.
- Én komolyan nem tudtam róla Liam! Coráék szervezték – simítottam a kezeimet a pocakomra.
- Szóval akkor sztriptíz táncosok? – kérdezte felvont szemöldökkel, én pedig vigyorogva bólintottam. Felnevettem, mikor Liam elkezdte kicsatolni az övét, aztán letolta a farmerját, meg lekapta a felsőjét és elhajította a szobában. – Táncoltak neked?
- Oh, istenem, Liam el ne kezdd rázni a csípőd – visítottam fel nevetve és még fentebb kúsztam volna az ágyon, de lehajolt hozzám, és elkapta a bokáimat, így nem tudtam menekülni.
- Fogadjunk előlük nem menekültél így. Pedig én a vőlegényed vagyok – mondta egy féloldalas vigyorral az arcán.
- Jaj Liam, nem történt semmit, csak táncoltak egyet és kész – győzködtem a levegőt kapkodva.
- Hát én, meg csak megduglak, és kész – mondta valamivel mélyebb hangon és egyszeriben én is feladtam a ficánkolást és izgatottan pillantottam fel rá.
- Oh, igen? – kérdeztem szemtelenül és a kezeimet két oldalra nyújtottam, majd a lábaimat leengedtem, így teljesen elfeküdtem az ágyon.
- Helyesebbek voltak, mint én? – kérdezgetett tovább.
- Micsoda? Dehogyis!
- De jó testük volt, nem? – erősködött továbbra is az ágy előtt állva, én pedig akaratlanul is végig pillantottam rajta a feje búbjától egészen a lábszáráig, ameddig elláttam.
- Hát az jó volt – válaszoltam késlekedve, de csak hogy húzzam az agyát.
- Kidolgozott? Kockákkal, ugye?
- Mhm, barna és sima bőr – hümmögtem, és közben pedig ügyeltem rá, hogy ne nevessem el magam, éppen ezért nem is mertem felpillantani az arcára.
- Adok én neked olyan barna és sima bőrt – motyogta, aztán már rajtam is volt, a lábaimat szétfeszítette az övéivel, míg a kezeimet elkapta és feltolta a fejem felé. Ekkor tört ki belőlem a nevetés és ficánkolva próbáltam szabadulni a szorításából, de erősebb volt, mint én.
- Csak vicceltem Liam – nevettem hangosan. – Te százszor szexibb vagy. Sőt. Milyen pasi az olyan, akinek még mellkas szőrzete sincs?
- Az előbb még nagyon tetszett, mikor visszagondoltál. Fogadjunk, be is nedvesedtél – engedett el egyik kezével, így másikkal fogta össze a csuklóim.
- Én csak rád nedvesedem be – nyögtem fel, ahogy végig simított a melleimen át le a hasamig, majd feltűrte a ruhámat, és az ujjaival a hálós harisnyámon keresztül belemart a combomba.
- És ezt most el kéne hinnem? – kérdezte, a szemeimbe nézve.
- Igen, Liam, igen – nyögtem fel és alig vártam, hogy végre megérintsen középen. – Ahogy az előbb levetkőztél… És, hogy féltékeny vagy. Meg, hogy azt mondtad, hogy megdugsz. Imádom a mocskos szádat. Hidd el – mondtam a levegőt kapkodva és közben végig a szemeibe nézve. – És most pedig az ujjaid akarom.
- Hát nem kapod meg, mert szórakozol velem. Nem tudom, mit szólnál hozzá, ha én számolnék be arról, hogy hogyan nézett ki egy másik nő, ha megbámulnék valakit…
- Letépném a ruháidat és addig szopnálak, amíg mindenki nem hallja, hogy az én nevemet nyögöd – vigyorodtam el.
- Hm, ezzel akár ki is engesztelhetsz.
- Oké – vágtam rá izgatottan, mire elengedte a kezeimet, így a mellkasára csúsztattam őket, majd elkezdtem lenyomni az ágyra. Hagyta magát, így lehuppant a matracra, én pedig felé lendültem, de a hasam miatt rá sem tudtam normálisan ülni lovagló ülésben. Így hát lecsúsztam a combjairól, végül vigyorogva felálltam, aztán lekaptam magamról a ruhát, majd kikapcsoltam a chokert is a nyakamban és a ruha után hajítottam a földre.
- Hova lett a melltartód? – kérdezte morogva.
- Mondtam, hogy lefogom venni. Ne aggódj, nem segített benne senki – kacsintottam rá, végül visszatérdeltem mellé az ágyra bugyiban és a harisnyában. Ujjaimat beleakasztottam az alsójába, mire megemelte a csípőjét, így letudtam rángatni róla a fekete anyagot. Hímtagja már kellően meg volt duzzadva, az ajkamba harapva vettem a kezeimbe, míg oldalasan fordultam az ágyon. Élesen beszívta a levegőt, én pedig benedvesítettem az ajkaimat, majd a hajamat a bal vállamra dobtam és lehajoltam, hogy kiengesztelhessem őt. Mély morgás tört fel a torkából, én pedig még mélyebben vettem a számba és a nyelvemmel köröztem egyet a farka körül. Rászívtam, aztán kicsúsztattam a számból, míg csak az elejét fogtam közre az ajkaimmal és újra megszívtam, miközben a kezeimmel a tövénél kényeztettem. Felszisszent, mikor a fogaimmal érintettem az érzékeny bőrét, aztán megint lebuktam, hogy olyan mélyen vehessem a számba, amennyire csak tudtam. Felkiáltott és a hajamba túrt, míg a másik kezét végig csúsztatta a hátamon, majd a fenekemen, és ujjaival végig simított a nőiességemen bugyin keresztül. Cuppogva vettem ki a számból a farkát, aztán simítottam a hasára és nyaltam végig teljes hosszát, majd újra bekaptam és a nyelvemmel a makkján köröztem. Eközben ő félre húzta a bugyimat és már a csupasz középsőmet simogatta az ujjaival, többször is szórakozott velem úgy, hogy úgy tett, mintha feltolná az ujját, de aztán mindig visszahúzódott, amiért a farkára morogtam. Ütemesen szopni kezdtem fel és le, hátha megszán és feltolja egy ujját, vagy esetleg kettőt, de ez nem történt meg. Ő viszont egyre jobban érezte magát, nyelvem hegyén boldogsága egy-két elő cseppjét éreztem és a nyögései is egyre sűrűbbek lettek. Egyik kezével, amelyik a hajamban volt, meghúzta azt, míg a másikkal a seggembe markolt, aztán végig simított újra a hátamon, majd visszanyomta az ujjait a középsőmhöz. Megint a számba vettem, ameddig csak tudtam, a testemmel vonaglottam és jobban dörgöltem a fenekem a kezéhez, mire végre a nevemet kiáltotta. Elvigyorodtam és újra meg újra lebuktam teljesen a farkán, közben pedig a kezemmel is dolgoztam rajta.
- Ha megszültem, mellbe dughatsz – ígértem meg neki mély hangon, miközben a melleim többször is a combjainak ütköztek, vagy súrolták azt, aztán újra a számba vettem a farkát és rászívtam a hegyére.
- Bassza meg Chanel – ült fel, aztán elkapta a derekam és lerántott az ágyra, majd rám fordult és hevesen megcsókolt. A szájába nyögtem, mikor nekem nyomta a férfiasságát, aztán mozogni kezdett, mintha bennem lenne. Elvállt tőlem, aztán elkezdte lehúzni a harisnyámat, majd miután leráncigálta rólam, és eldobta, a combjaimat felnyomta, így a térdeim már majdnem a fejem mellett voltak a levegőben. Végig nyalt rajtam bugyin keresztül, aztán végig a hasamon, fel a melleim között, majd megint hevesen megcsókolt, én pedig nyögdécselve csókoltam neki vissza. Szinte tépte az ajkaimat, engem pedig egyre nedvesebbé tett az, hogy mennyire beindult. Végignyalta a nyakamat, aztán az arcomat, majd meghúzta a fülcimpám, én pedig az ajkamat harapdálva élveztem, ahogy kényeztet. A számba nyalintott, aztán elvált tőlem, és lehúzta a bugyimat, majd lehasalt, visszanyomta a lábaimat a fejem mellé és hevesen nyalni kezdte a forróságomat. Fejemet hátrahajtottam és egy hosszú nyögés csúszott ki a számon, miközben ő körkörösen mozgatta a fejét és a nyelvét is. Egyenesen az őrületbe kergetett, egyik kezemmel a takarót markoltam, a másikkal pedig a haját, miközben ő elképesztő hevességgel nyalt és újra meg újra meghúzta a csiklómat a szájával.
- Édes istenem! – sikoltottam fel, a hátam ívbe feszült és kétségbeesetten szorítottam a takaróra.
- Elakarsz élvezni, igaz? – mormogta és újra meghúzta a csiklómat. – Nem tudom, hagyjalak? Nagyon szemtelen voltál, és ha elképzelem, hogy idegen pasik taperolták azt, ami az enyém…
- Nem taperoltak! – kiáltottam és kirázott a hideg, mikor rám fújt. – Azt akarták, hogy én taperoljam őket – nyögtem ki.
- Ez egyre jobb és jobb lesz – morogta. – Nem hiszem, hogy elakarsz élvezni…
- Liam, kérlek, istenem! – nyögtem. – Imádom, ha féltékeny vagy.
- Bassza meg Chanel, túl feszíted a húrt… - morogta.
- Tudom. Azt akarom, hogy megdugj keményen.
- Ahhoz nem kell féltékennyé tenned – morogta, aztán utoljára végig nyalt rajtam, majd a karjaival átölelte a combjaimat és lehúzta megint őket a talpamra, viszont annyira remegtek, hogy nem tudtam úgy tartani. Tisztában voltam vele, hogy teljesen máshogy fog megdugni, azért mert féltékeny és mindegy, hogy terhes vagyok vagy nem.
- Liam! – kiáltottam direkt a nevét, mikor keményen belém csapódott és rögtön mozogni kezdett.
- Biztos, hogy ezt a nevet akartad nyögni? – sziszegte összeszorított fogakkal, miközben vadul mozgatta a csípőjét.
- Igen, Liam! – nyögtem megint, és éreztem, ahogy fentebb csúszunk az ágyon, végül az ágytámla a falnak ütközött, én pedig kiengedtem egy hosszú nyögésemet és hátrahajtottam a fejemet. Szájával megtámadta a nyakamat, amit aztán szívott, nyalt és harapott. Rohadt gyorsan mozgott bennem, de annyira jól esett, hogy legszívesebben sírva fakadtam volna. – Ne haragudj! Ne haragudj, Liam! Szeretlek! Tudod, hogy szeretlek! – nyögtem a fülébe, aztán egy sikoltás hagyta el a számat, majd erősen az ajkamba haraptam.
- Biztos? – morogta.
- Igen, igen, igen! Istenem, még! – kérleltem őt.
- Szereted, ha bevadulok, nem igaz? – morogta.
- Ohh, igen. Szeretlek, szeretlek, szeretlek – kántáltam, a kezeimmel átöleltem a nyakát és lehúztam magamhoz, majd megcsókoltam. A lökései lelassultak, de még erősebbek lettek, én pedig a szájába sikítva élveztem el, miközben a fejét szorítottam magamhoz, a lábaimat pedig a dereka köré fontam és a combjaimat az oldalához nyomtam.
Hangosan nyögve ő is elélvezett, belém ürítette magát és sokáig rángatózott még, miközben mindketten lenyugodtunk. Habár a szívem eszeveszettül vert a mellkasomban, a szemeimet pedig még mindig összeszorítottam. Liam feje a mellkasomon pihent, ujjaimmal a haját csavargattam. Elképesztően elfáradtam és úgy éreztem magam, mintha órákig csak futottam volna. Liam felemelkedett rólam, aztán kihúzódott belőlem, majd lentebb csúszott az ágyon és átölelte a hasamat, majd puszit nyomott rá és a fejét ráfektette. Ujjaival is cirógatott, engem pedig percek alatt elnyomott az álom.

*
A tegnapot egész nap az ágyban töltöttük és pihentünk. Én teljesen kimerült voltam a lánybúcsú és Liam támadása miatt az éjszaka, így az ágyban tévéztünk, meg ettünk és aludtunk. A srácokkal is csak telefonon keresztül beszéltünk, plusz a lányok is írták, hogy totál másnaposak és el sem bírják hagyni az ágyat. Pénteken viszont muszáj volt felkelnünk időben, mert újabb ultrahangra kellett mennünk. Beléptem a negyedik hónapba, a hasam reggelre nagyobb és feszesebb is lett, amit a tükörben tanulmányoztam, még akkor is, mikor Liam bejött a fürdőbe.
- Na, mi az baby? – lépett mögém és átkarolt, majd egy puszit nyomott a fejemre és mosolyogva nézett magunkra a tükörben. – A kis pocaklakónk, már megint növekedett, mi? – csúsztatta a kezét ugyanúgy a hasamra, mint én. – Még két hét, és érezhetjük, hogyan mozog – mondta izgatottan.
- Onnan pedig, nem lesz egy perc nyugtom sem – mosolyodtam el, mert természetesen már alig vártam, hogy érezzem, hogyan mozog és rugdalózik.
- Jó gömbölyű lett a hasad. Nem sokáig titkolhatjuk már, hogy gyerekünk lesz.
- Tudom – sóhajtottam fel. – Kiakarod írni, vagy valami?
- Nem tudom. Szerintem ne mondjunk semmit, majd észreveszik ők maguktól.
- Oké – fújtam ki a levegőt. – El kell mennem, vásárolni – döntöttem hátra a fejemet a vállára és lehunyt szemekkel élveztem, ahogy cirógatja a hasamat. – Szerintem nem fog most rám jönni egy farmerom se. Híztam is.
- Nem baj baby – nyomott puszit a halántékomra. – Úgyis borzasztóan vékony voltál.
- Aham – motyogtam, de közben én egyáltalán nem így láttam a dolgokat. – Nem is vagy izgatott, hogy ma megtudjuk, hogy kislány lesz –e vagy kisfiú? – emeltem fel a fejem, aztán felé fordultam és a kezeimmel átöleltem a derekát.
- De igen, de nem akarom magam nagyon beleélni. Ha pont el van fordulva, akkor úgy sem tudjuk még meg – biggyesztette le a száját.
- Hát akkor imádkozz, hogy ne forduljon el – mosolyodtam el és nyomtam egy puszit a szájára.
Felöltözködtünk, sejtésem szerint, egy farmeromat sem tudtam begombolni elöl, így hát egy szürke melegítőnadrágot húztam magamra, halványrózsaszín pulcsival, aminek magasított nyaka volt. A hajamat egyszerűen felkontyoltam a fejem tetejére, sminkkel pedig egyáltalán nem vesződtem. Mire leértem a földszintre, Liam már készített reggelit, meg teát, úgy hogy miután megettünk mindent, kocsiba is ültünk. 

Liamnek igaza volt, nem kellett volna magamat beleélni abba, hogy ma kiderül, hogy kisfiú vagy kislány lesz –e, de egyszerűen nem tudtam másképpen tenni. Biztos voltam benne, hogy az én kisbabám rendes kisbaba lesz, és szépen megmutatja majd nekünk, hogy minek készül. Végigszökdécseltem volna a kórház folyosóját izgatottságomban, ha Liam hagyta volna, így viszont csak a kezét szorongattam és elégedetlenül sóhajtottam, mikor lekellett ülnünk a műanyag székekre, mert még voltak bent előttünk.

Szélesen vigyorogva köszöntöttem a doktornőt, aki miután levettem a kabátomat, rögtön az ágyhoz irányított, én pedig a felsőmet felhúzva, fel is feküdtem rá.
- Szépen kigömbölyödött a pocakja, jól van – mosolygott kedvesen, miközben bekente a hasamat mindenütt alaposan. – Hátfájása van?
- Nem, még nincs – ráztam meg egy picit, a fejemet, de közben a tekintetemet el sem szakítottam a monitorról. Liam kezére szorítottam, aztán elmosolyodtam, majd újra látni lehetett a picikénket a képernyőn. – Lehet látni, hogy kislány vagy kisfiú –e? – kérdeztem türelmetlenül és próbáltam kiszúrni azt, amit kellett, de hát fogalmam sem volt, hogy mit kellett volna néznem. Láttam a kisbabánk fejét és kezeit, aztán meg is mozdult, így pontosan úgy fordult, ahogyan én azt korábban elképzeltem. Premier plánban láthattunk a két kis pici lába közé, vagy legalábbis szerintem. A doktornőre néztem türelmetlenül, hogy mondjon már valamit, de az ő tekintete is a monitorra volt tapadva, úgy hogy én is visszanéztem oda.
- Igen, most meg van! – mondta hirtelen a doktornő, mire az alsó ajkamba haraptam és újra felé kaptam a fejemet. – Eddig a köldökzsinór bezavart a képbe, ezért nem voltam biztos benne, de most már egyértelmű, hogy kisfiuk lesz. Gratulálok!
- Ez biztos? – kérdezte rögtön Liam.
- Igen. Látják, itt van a köldökzsinór – hajolt előrébb, hogy a tollával a képernyőre tudjon mutatni. – Itt pedig, a kisfiuk ágyéka – mutatta, én pedig könnybe lábadt szemekkel meredtem a monitorra, aztán felfelé kezdtem pislogni a könnyeim ellen. Tényleg kisfiunk lesz. Már láttam a kis fütyiét. Te jó ég, kisfiam lesz. Egy fiam!
- Kisfiú – suttogta Liam, mire felnéztem rá mosolyogva és elnevettem magam.
- Kisfiú – suttogtam vissza, mire ő is elmosolyodott, aztán lehajolt hozzám és nyomott egy puszit a homlokomra.
- Kisfiút akartak? – kérdezte a doktornő mosolyogva, aztán elvette a műszert a hasamról és adott törlőkendőt.
- Nem voltak elképzeléseink – köszörülte meg a torkát Liam. – De nagyon örülünk neki.
- Hát azt elhiszem. Kinyomtattam a képet, ahol jól látható – mosolygott ránk.
- Nagyon szépen köszönjük – ültem fel, aztán még egyszer áttöröltem a hasamat, de Liam megállított és nyomott egy csókot a számra. Elmosolyodtam, aztán adtam neki még egy puszit, majd lecsusszantam az ágyról és bedugtam a trikómat a nadrágomba, aztán gondosan lehúztam a pulóveremet és Liam már rám is segítette a kabátomat.
- A mellei továbbra is érzékenyek lehetnek, megjelenhetnek erek is rajta, de csak egy-két hétig, azok aztán újra el is fognak halványodni. Ne ijedjenek meg. Javaslom a kismama ruhák beszerzését, hogy a pocak ne legyen beszorítva. Valamint a könnyű torna is nagyon jól eshet, ha frusztráltan érzi magát.
- És egy-két héten belül érezhetjük is, hogyan rugdal a pici, igaz? – kérdezte Liam.
- Így van. Először nem hiszem, hogy ön érezné, de az anyuka mindenképpen. Pár nap, talán rá egy hétre, már érezheti ön is. Ha egy pár órán keresztül nem rugdos, vagy mozog, ne ijedjenek meg, biztosan csak alszik. Ez leginkább akkor fordul elő, ha ön is fekvő, vagy pihenő állapotban van, esetleg szintén alszik. De bármikor előfordulhat, hogy elalszik. Túl erőset még nem rúghat, hiszen a csontjai még csak most erősödnek meg. De persze, ha bármilyen kételyük van, vagy kérdésük, telefonáljanak és eldöntjük, hogy szükséges –e befáradniuk vagy nem. Azon kívül április tizenegyedikén találkozunk újra – mosolygott ránk, aztán átnyújtotta a képet.
- Rendben, nagyon szépen köszönjük – felelte Liam. – Viszontlátásra!
- Viszlát! – köszöntem el én is mosolyogva, aztán ki is jöttünk a rendelőből.
- Ezt nem hiszem el, kisfiunk lesz! – tört ki belőlem.
- Tudom, baby – vigyorodott el Liam. – Úgy örülök neki. Nekünk lesz a világon a legédesebb kisfiunk – karolta át a derekam és szorosabban húzott magához.
- Alig várom – sóhajtottam fel, miközben a kezem a hasamra csúszott és mosolyogva pillantottam le a képre. 

6 megjegyzés:

  1. baromi jó lett a rész imádtam alig várom kövi részt
    és őrölök neki hogy minden rendben van köztük és annak is őrölök hogy kisfiú lesz a baba :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett és hogy várod baby Paynot.:3 Xx♥

      Törlés
  2. Úristen *..* nem rég találtam rá a blogodra pontosabban tegnap. Fantasztikusan írsz,remélem minden rendben lesz a kisfiúval. Siess a kövivel☺

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Woah és már el is olvastad az összes részt?:3 Annyira örülök, hogy tetszik a sztori.^^ Szombaton érkezik a kövi fejezet.:) Xx♥

      Törlés
  3. Úr isten! ❤❤❤❤ Annyira imádtam ezt a részt! ❤❤❤
    Kisfiú lesz! ❤❤❤❤❤

    Nekem nagyon nagyon tetszett! ❤❤❤❤
    Várom a folytatást! ❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igeeen, kisfiúú. :3 Aw, örülök, hogy tetszett!^^ Xx♥

      Törlés