[II. 12. - Rád nem lehet büszke lenni]

Halihalloo,
a mai részben újra felbukkan Chanel családja, szócsatától kezdve tüzes, már-már intim pillanatokig minden benne lesz, úgy hogy kíváncsi vagyok a véleményeitekre! ;) Jó olvasást! Xx♥

Chanel Adele Sangster

Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, mikor megébredtem, végül aztán leesett, hogy a gyerekkori otthonomban, a gyerekkori szobámban és a gyerekkori ágyamban feküdtem. Mellettem Liam még aludt az oldalán fekve, feje a párnán pihent az enyém mellett, a kezét pedig átvetette a hasamon. A szájával egy picit csücsörített, miközben a mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt. Egy ideig még néztem őt, hogy milyen békésen alszik, végül aztán óvatosan kicsusszantam mellőle és egy bikinit magamra kapva, meg egy törülközőt a vállamra terítve kislisszoltam az erkélyajtómon keresztül a szobából. Egy nagy lépcső levezetett a belső udvarra, ahol már minden felvolt díszítve az esküvőre. Az egész birtokon fehér virágok és égősorok lógtak, megspékelve hatalmas lufikkal. A házban dolgozók egyenruhájukban rohangáltak összevissza, én pedig közöttük szlalomozva végre kijutottam a kertbe. Az egész át lett alakítva az esküvőre, mindenütt asztalok voltak székekkel, virágcsokrokkal a közepén. Jobb oldalt egy hatalmas táncteret alakítottak ki, a tengerparton pedig az oltár állt előtte rengeteg székkel. Balra vettem az irányt és egy kicsit tovább sétáltam a part mentén, míg nem teljesen kikerültem az esküvői forgatagból és egy magam voltam. Ledobtam a törülközőmet a homokba, aztán beindultam a vízbe, ami kellemesen hideg volt, így szinte rögtön a habok közé vetettem magamat.

Nem tudtam volna megmondani, ha kérdeztek volna, hogy mennyi ideje voltam már lent a parton. Mikor úszok, vagy sétálok mindig elvesztem az időérzékem. A nap hét ágra sütött, az ég színtiszta kék volt és egy felhő sem díszítette. Mire visszaértem a kertbe a bőrömön már szinte teljesen felszáradtak a vízcseppek, már csak a hajamból kellett kinyomnom a vizet annyira, hogy ne legyen minden tiszta nedves a szobámban, mire beérek. Halkan húztam el a teraszajtót, hogy Liamet ne ébresszem fel, ha még alszik, de már fent volt, mikor beléptem. Felemelte a fejét a párnák közül, hogy rám lásson, az arcán egy széles mosoly terült el, mikor a tekintetünk összetalálkozott. Én is elmosolyodtam, aztán behúztam magam után az ajtót, ahogy a függönyt is megigazítottam, majd utoljára megtöröltem a hajamat a törülközőbe, amit aztán kiterítettem.

- Gyere ide! – nyújtotta Liam a kezeit felém, a hangja rekedtes volt, mint minden reggel. Beletúrtam a hajamba, majd elindultam felé, majd az ő oldalán megálltam és lenéztem rá. Megfogta a kezem aztán húzni kezdett maga felé, mire muszáj voltam leülni mellé, de neki még ez sem volt elég, úgyhogy a végén rajta feküdtem meg a takarón, ami a lábai között pihent és az alsó nadrágját meg a lábait takarta. Összerázkódott, mikor a hideg melltartóm a mellkasának nyomódott, az én fejemben pedig újra szólni kezdtek a vészharangok.

Basszus, annyira utálom elutasítani őt, de egyszerűen nem érzem magam készen arra, hogy lefeküdjünk. Amennyire tudom, kerülöm a kínos szituációkat, éppen ezért sosem öltözök előtte át, vagy próbálom hárítani a közeledését. Tudom, hogy frusztrált és nem egyszer éreztem, hogy kíván engem, nekem mégsem reagált a testem úgy rá, mint régen.

- Szia – mosolyogtam rá ártatlanul, miközben a kezemet megtámasztottam a mellkasán, és a fejemet a tenyerembe ejtettem.

- Szia – köszönt vissza buján mosolyogva. – Milyen volt a víz? – kérdezte, miközben a kezeit végig vezette az oldalamon és megállapodtak a derekamon.

- Kellemesen hideg. Jót úsztam. És te hogy aludtál?

- Jól – mormogta, miközben a szemeivel kettőnk közé nézett, pontosan bele a dekoltázsomba. Basszus! – Készen állsz az esküvőre és a pukedlizésre? – morogta továbbra is, de a tekintetét nem szakította el a melleimtől.

- Nem – feleltem fojtott hangon, miközben az egyik ujjamra felcsavartam egy hajtincsemet.

- Akkor maradjunk, ágyban addig ameddig csak lehet – mozdult meg velem, aztán maga alá gördített és máris felettem volt.

- Ne már Liam, vizes lesz az egész ágy – nevettem fel, míg a kezeimet a nyakára csúsztattam, ő pedig lehajolt az enyémhez és a száját a bőrömre nyomta.

- Nem feltétlenül – morogta a nyakamba, és a kezei máris a hátam alatt voltak. Basszus, basszus, basszus! Nem kötheted ki a melltartómat az engedélyem nélkül Payne!

- Liam… - szóltam neki, de olyan volt, mint aki meg sem hallotta volna. Tovább szórta a csókokat a nyakamba, miközben az egyik keze a hátamon volt, a másik meg már a combon. A hasamnál éreztem nekem nyomódni az erekcióját és már láttam magam előtt csalódott arcát, mikor újra visszautasítom.

Meglepődötten pislogtam, mikor a száját az enyémre nyomta és hevesen megcsókolt. Az alsó felével teljesen belepasszírozott a matracba, nyelvét végig futatta az alsó ajkamon és áttolta a számba, nekem pedig akaratlanul is egy nyögés csúszott ki a számon ezzel őt csak bátorítva. Melegséget éreztem a hasamban, miközben a megvadult lepkeraj életre kelt ott és őrületbe kergettek a szárnycsapásaikkal. A fejemben még mindig szóltak a vészharangok és csak arra tudtam gondolni, hogy nem megy. Nem tudok lefeküdni vele.

Aztán olyan történt, ami már nagyon régen nem. Újabb nyögés szakadt ki belőlem, mire Liam visszamorgott a számba és picit lentebb csúszott rajtam, így a púp az alsójában pontosan odalapult, ahova kell neki. Kezemet a hajába vezettem és beletúrtam, majd meghúztam. Éppen, hogy a testem reagálni kezdett szenvedélyes csókjára és simogató kezeire, kopogtatni kezdtek az ajtón, majd Brody hangja hallatszódott a túl oldalról.

- Palmer? Anya kéret titeket az étkezőbe!

Liam villámgyorsan elvált tőlem és döbbenten nézett le rám, én pedig a levegőt kapkodtam és próbáltam feldolgozni, hogy mi is történt az előbb. Liam megcsókolt. Rám mászott. Csókolóztunk. Hevesen. És szexin. Ugh, basszus.

- Kösz Brody, mindjárt megyünk – kiáltotta ki Liam még mindig rekedten, mert én képtelen voltam megszólalni. Még mindig lihegtem, a szívem hangosan dobogott a fülemben és az ajkamat harapdáltam, amit az előbb még Liam csinált. Éppen, hogy beindultam volna rá, az orgazmus fikarcnyi kis esélye rögtön el is tűnt, amint kopogtatni kezdtek az ajtón. És ez oltári gáz, mert fogalmam sincs, hogyan fogom ezek után elutasítani Liamet.

- Fel kéne öltöznünk – csusszantam ki gyorsan alól, aztán a takarót visszadobva az ágyra felálltam és a gardróbomba menekültem. Lihegve lehuppantam a gardrób közepén lévő kanapéra, előre dőltem és a térdeimre könyököltem, míg a fejemet a kezeim közé temettem és a hajamba túrtam. Még mindig sokkos állapotban voltam az előbb történtek miatt, így kissé ijedten pattantam fel, mikor hallottam, hogy Liam erre tart. Letérdeltem a bőröndöm elé, és felnyitottam a tetejét, majd kihúztam egy farmer shortot a sok közül. Liam nem jelent meg a gardróbajtóban, úgy hogy gondolom a fürdőbe ment. Kedvetlenül visszadugtam a rövidnadrágot a bőröndbe és helyette kivettem egy farmert. Nem akarom provokálni meg hitetgetni Liamet, úgy hogy annál jobb, ha keveset lát belőlem. Kivettem egy fehér fehérnemű szettet, aztán gyorsan lecseréltem a fürdőruháról, majd magamra kaptam a farmert. Éppen begomboltam a gombját, mikor Liam lépett be széttúrt hajjal a fürdőbe, kis barátocskája még mindig dudorodott az alsója alatt. Rögtön elkaptam róla a tekintetem és próbáltam a hajam mögé rejteni az arcomat, annyira elvörösödtem. Kivettem egy fehér inget a bőröndből, amit aztán magamra kaptam és begomboltam végig kivéve az első két gombot. Betűrtem az inget a farmerba, aztán felhajtottam az ujjaimat, végül a hajamat felfogtam egy gombócba a fejem tetejére. Mikor megfordultam, már Liam is készen volt, és éppen felém tartott. Elmosolyodtam, ő pedig megállt előttem, majd a kezeit a derekamra fonta.

- Gyönyörű vagy – mondta, én pedig elpirultam és az alsó ajkamba haraptam.

- Köszi – motyogtam.

- Van valami amit… - kezdte, de a mondatát újabb hangos kopogás szakította félbe. Megforgattam a szemeimet, aztán kiindultam a gardróbból, majd feltéptem a nagy fehér ajtót és kissé dühösen meredtem Penelopera.

- Ne haragudj, amiért zavarlak titeket, de meghozták a ruhádat a szalonból, plusz jött egy csomagod is – tartotta az egyik kezében a ruhászsákot, a másikban pedig egy rózsaszín dobozt, fekete masnival és egy kártyával a tetején.

- Köszi Penelope – sóhajtottam, aztán átvettem a ruhászsákot, majd a dobozt is.

- Rengeteg dolgom van, úgy hogy megyek is. Szólj, ha bármire szükséged lenne – mosolygott rám kedvesen.

- Úgy lesz, köszönöm szépen – szóltam utána egy kis mosollyal az arcomon, majd becsuktam az ajtót és Liamre meredtem, aki a szoba közepén állt.

- Megjött a ruhád? – kérdezte egy kis mosollyal az arcán.

- Igen. És kaptam egy csomagot is – indultam vissza a gardróbba, majd miután felakasztottam a ruhászsákot, leültem a kanapéra a dobozzal az ölemben. Liam mellettem állt és csendben várt rá, míg kinyitom. Először a kártya után nyúltam, melyben egy szép, nőies kézírás várt.

„Egy gyönyörű ruhához jár egy gyönyörű fehérnemű is. Én magam választottam annak alapján, amit ma felveszel. Reméljük Niallel, jól fogjátok érezni magatokat és tetszik az ajándék. Majd találkozunk! Xx Palmer”

- Basszus, ezt nem hiszem el – suttogtam, miközben megráztam a fejem egy apró mosollyal az arcomon. Ledöbbentett, hogy Palmer gondolt rám és küldetett nekem egy gyönyörű fehérneműt! Két napja, mikor közösen megérkeztünk Miamibe, elkísért az utolsó ruhapróbára, ahol már tett a fehérneműre célozgatást, viszont nem vettem komolyan. Elhívtam őket Niallel az esküvőre, viszont Palmnak sajnos ma is dolgoznia kell, úgy hogy nem tudnak eljönni.

Elmosolyodtam és megráztam a fejem, miközben lelöktem a masnit a dobozról, majd az ajkamba haraptam és felnéztem Liamre.

- Mi az? – kérdezte. – Ki küldte?

- Palmer – nevettem el magam és visszafordítottam a fejem a doboz felé.

- Hát akkor már sejtem, mi lehet benne – hangzott a válasza, miközben én lassan leemeltem a doboz tetejét. Egy csontszínű fűző pihent benne pántok nélkül, hozzá illő tanga bugyival és harisnyával, valamint harisnyatartóval. Fülig pirultam, miközben végig simítottam a csipkén, aztán újra megráztam a fejem, majd visszaraktam a dobozra a tetejét. – Hűha. Szexi. Felveszed? – kérdezte Liam visszafojtott hangon, én pedig leraktam a dobozt magam mellé, aztán felálltam.

- Igen, persze. Ha már gondolt rám, és elküldte – bólogattam. – Muszáj felhívnom és megköszönnöm neki – mondtam, aztán kikerültem őt és visszaindultam a szobába. Magamhoz vettem a telefonomat, majd felhívtam Palmert, miközben elindultunk a lift felé, hogy az étkezőbe mehessünk, ahol az egész család várt ránk.

- Végre, hogy itt vagytok! Üljetek le és egyetek bőségesen, mert étel már csak később lesz az esküvőn – mondta anya parancsolóan, én pedig még gyorsan elköszöntem Palmertől, aztán helyet foglaltam az asztalnál Liammel. – Kivel beszéltél? – kérdezte rögtön fennhangon, én pedig megforgattam a szemeimet, miközben a csészém után nyúltam, amibe Liam már töltött is kávét.

- Semmi közöd hozzá – válaszoltam, majd egy gofri után nyúltam és a gyümölcsös tálért.

- Nem kell felkapnod a vizet rögtön, édesem – dorombolta anya, én pedig újra megforgattam a szemeimet. – És kérlek, ne forgasd rám a szemeimet. Szóval reggeli után ott leszel Leanaval az utolsó ruhapróbáján, valamint segíthetnél kifinomítani Brody beszédét – mondta, én pedig majdnem félre nyeltem a kávémat.

- Azt hittem már kész vagy a beszédeddel? – pillantottam Brodyra, aki szintén megforgatta a szemeit, mire anyutól gyilkos pillantásokat kapott. Brodyval összenéztünk, aztán elvigyorodtunk, majd mindketten a tányérunkba kezdtünk figyelni, miközben válaszolt a kérdésemre.

- Készen is vagyok. De azért reméltem, hogy átnézed velem – mondta egy fennhéjázó hangnemben, amit csak akkor használt, ha gúnyt akart űzni anyából. Elég hamar közös hangra jutottunk és kedveljük egymást, a humorát pedig rajtam és Liamen kívül más nem érti, ahogy az enyémet sem rajtuk kívül. Úgy hogy hamar kiismertem a kisöcsémet, és mint mindig, most is megnevetett a tetetett flancossággal, amivel válaszolt nekem, amit viszont a család többi tagja teljességgel normálisnak és természetesnek gondol.

- Mi olyan vicces? – kérdezte anya durván, mire mosolyogva felnéztem rá.

- Semmi sem, édesanya. És természetesen átnézem veled a szövegedet kisöcsém – ömlengtem, végül újra elnevettem magam és lopva felpillantottam Brodyra.

- Helyes! – mondta anya ridegen, én pedig gyorsan beleharaptam a gofriba, miközben Liamre sandítottam fél szemmel. Ő is próbálta elrejteni a nevetését a zsemléje mögött.

- Tizenkettőkor aztán újra találkozunk Leana emeletén, mert akkora jön majd a fodrász és a sminkes és muszáj lesz kezdenünk valamit az arcoddal.

- Megmondtam, hogy vagy sebhelyesen leszek koszorúslány, vagy sehogy sem – néztem fel rájuk. – Nem fogom takargatni, úgyis mindenki tudni fogja, hogy mi történt. Jobb lenne, ha nem szégyellnétek, hanem örülnétek neki, hogy egyáltalán hajlandó vagyok a királyi esküvőtöket végigcsinálni!

A kis kitörésem után csend lett, végül anya a további teendőket kezdte sorolni, hozzám egy további szót sem szánva.

Reggeli után Brodyval rögtön az emeltére akartunk menni, de anya elkapott és félrehúzott a többiektől, hogy „pár szót váltsunk” különben meg tudom, hogy vagy lecseszni, vagy megfenyegetni akar.

- Mit akarsz? – néztem rá egy nagyképű arckifejezéssel, mint aki szívességet tenne neki, hogy meghallgatom és még a karjaimat is összefontam a melleim alatt.

- Örülnék, ha most már visszavennél, és normális hangnemben beszélnél velem! Úgy látszik, elfelejtetted, hogy ki vagyok és, hogy ez az esküvő mennyire fontos Leananak.

- Te az anyám vagy – szakítottam félbe. – Semmi több. És az esküvő feleannyira fontos Leananak, mint neked. Ezzel is csak azt próbálod bebizonyítani, hogy milyen különleges egy család vagyunk és hogy te vagy itt az úrnője mindennek. Neked csak az a fontos, hogy egy tökéletes és mesekönyvbe illő királyi esküvőt adj az otthonodban a lányodnak, akiről aztán mindenki előtt ömlenghetsz majd, hogy mennyire büszke vagy rá, és ezzel a szégyent, amit én okoztam neked, egyszer s mindenkorra a szőnyeg alá tudd söpörni. Hát megsúgom neked, hogy azt, hogy elüldöztetek itthonról, ami által rossz társaságba keveredtem és bűnözőként kerestem a kenyeremet, végül börtönbe mentem és közmunkán kellett részt vennem, soha a büdös életbe nem fogod tudni meg nem történté tenni, hiába az erőfeszítéseidnek. Oh, és büszke is lehetsz a kislányodra, tökéletesen a mintádra nevelted őt fel – mondtam egy nyertes mosollyal az arcomon, majd megfordultam, hogy ezzel ott hagyhassam és büszkén elsétálhassak, de elkapta a kezem és visszarántott magához. Felvont szemöldökkel meredtem rá, aztán le a kezére, amivel még mindig szorította a karomat.

- Na, ide figyelj Palmer Caitlyn Montgomery! – hangja fenyegetően és dühösen csengett vissza a füleimben, mégis halk volt, nehogy a többiek meghalljanak minket. – Nem fogom hagyni, hogy elrontsd a nővéred esküvőjét, akire amúgy büszkébb vagyok, mint rád valaha is voltam. Rád nem lehet büszke lenni, valóban csak szégyent hoztál ránk. De ezt egy szóval meg nem említed többet a mai nap folyamán, akkor sem, ha erről kérdeznek majd. Csak mosolyogni fogsz és elnézését kérni, majd azt mondani, hogy nem szeretnél róla beszélni. Súlyos következményekkel fog járni, ha eljár a szád, vagy esetleg szabotálni akarod az esküvőt. Ne felejtsd el, amit mondtam, Palmer!

- Oh, ne aggódj édesanyám, az emlékezetembe véstem minden egyes szavadat – mosolyogtam rá, aztán kirántottam a kezemet a szorításából, majd megfordultam és végleg ott hagytam őt. – Mehetünk? – kérdeztem a srácokat, aztán már a lift felé is indultam.

- Anya nagyon lecseszett? – kérdezte Brody, miközben utánam jöttek Liammel.

- Oh, csupán csak megfenyegetett! – legyintettem. – De ne aggódj, tökéletesen tudom őt kezelni. Nos, mit szólsz, mi lenne, ha lovagolnánk egyet a parton? – kérdeztem rá pillantva.

- Persze, benne vagyok – bólintott, én pedig megnyomtam az előtér gombját a liftben. – Különben sem kell átnézni a beszédemet, már Penelope megtette, plusz még gyakorolni is fogom vele.

- Tisztában vagyok vele. Csak azért mondtam mindazt, hogy idegesítsük vele anyát.

- A lovaglással is idegesíteni fogjuk – nézett rám egy fültől-fülig érő vigyorral, ismerős csillogással a szemeiben.

- Oh, de még mennyire, hogy idegesíteni fogjuk – vigyorogtam ugyanúgy vissza rá, aztán felnéztem Liamre, aki egészen ideáig csendben volt. Finoman felvonta a jobb szemöldökét, én pedig csak rákacsintottam válaszként, aztán kiléptem a liftből.