2017. szeptember 6., szerda

[II. 37. - Nem tehet róla, hogy olyan anyja van, mint amilyen]

Halihalloo,
awweee az egyik legédesebb rész következik, amit valaha írtam Lanelbe, egyszerűen imádom!:3 Preston, Preston, Preston, egy kis Lanel és a srácok is felbukkannak a végén, de a rész Preston körül forog. Remélem tetszeni fog!^^ Jó olvasást! Xx♥



Chanel Payne

Néhány hét elteltével...

Halk nyöszörgés rázott ki az álmomból, így rögtön a másik oldalamra fordultam és a bébi őr után nyúltam, ami a telefonom mellett pihent az éjjeli szekrényen. A kis képernyőn Prestont láttam, amint a kiságyában feküdt és a kezeit ökölbe szorítva grimaszolt. Tovább nyöszörgött, mire a bébi őrön kimutatott digitális órára pillantottam, majd visszaraktam a készüléket a helyére. Lassan felültem az ágyban és óvatosan kimásztam Liam mellől, nehogy felébresszem, még csak hét óra volt, és egész éjjel kukorékoltunk, mert Prestonnak fájt a hasa és sírt is. Az alsó ajkamba haraptam, a lábaim teljesen elvoltak zsibbadva, így alig bírtam rájuk állni. Kimentem a folyosóra, aztán balra fordultam és be is mentem Preston szobájába, ami közvetlen a miénk mellett volt. Elmosolyodtam, amint megláttam a kicsi pufi arcú Paynomat. Lehúztam róla a plédet, aztán óvatosan a kezembe vettem és függőlegesen a magamra fektettem, míg egyik tenyerem pici fejére csúszott és nyomtam egy-két puszit a halántékára. A cumit, amit általában egy perccel kiköp, miután a szájába adom, felvettem a matracról, ahova éjszaka is kiköphette, majd a pelenkázó asztalra raktam, aztán a hatalmas barna, kényelmes fotelhez mentem és leültem oda óvatosan. Preston még mindig nyöszörgött és édes kisbaba hangokat adott ki, én pedig mosolyogva fektettem a karomra. Mutatóujjammal simogatni kezdtem az arcocskáját, de nem nyitotta fel a szemeit, így hát felhúztam a pólómat, és etetni kezdtem őt.
Az etetéssel a kezdetektől fogva semmilyen problémánk nem volt, már elsőnek rákapott és rögtön tudta, hogy mit kell csinálnia. Eddig az anyatejem sem tűnik kevésnek, úgy hogy ezzel szerencsére minden rendben van, na, nem mintha valami mással problémáink lennének. Preston makkegészséges és ezért nem is lehetnék hálásabb. Nem sokat sír, csak ha valami tényleg nincs rendben, mint például tegnap éjszaka, mikor fájt a pici hasa. Előfordult már máskor is, de a doktornő azt mondta, hogy ez teljesen normális ilyenkor a babáknál, és hogy kellemetlen, de el fog múlni. Éppen ezért nem estem kétségbe, mikor Preston átordította az éjszakát, Liam viszont velem ellentétben alig bírja hallani, mikor a fiunk sír, így általában ő vele szokott szenvedni.
Már több mint két hete megszületett, de már olyan érzésem van, mintha eddig is mindig velünk lett volna. Az első pillanattól kezdve teljesen belészerettem, éppen ezért néha őrjítő lelkiismeret-furdalás tör rám, amiért egy percig is eljátszottam azzal a gondolattal, hogy nem tartom meg őt. Annyira gyönyörű és csodálatos, hogy az is gyakran eszembe jut, mégis mivel érdemeltem ki őt. Egyébként álmában és akkor is mikor fent van, egy az egyben Liamre hasonlít kicsi baba korában, amiért még jobban oda vagyok, már ha ez még lehetséges. Karenék hoztak pár fényképet Liamről kisbaba korában, amit itt őrizgetek Preston szobájában. Egyébként nem csak én vagyok oda ennyire a kisbabámért. Mellettem természetesen még Liam is, de hát erre lehetett számítani, hiszen ő az első pillanattól kezdve így tett, mikor elmondtam neki, hogy terhes vagyok. És minden úgy is lett, ahogy azt gondoltam. Éjszaka, ha Preston nyöszörög, hamarabb felugrik, mint én, áthozza nekem, és miután megetettem őt, meg is büfizteti és visszafekteti aludni. Kicseréli a pelenkáját, segít megfürdetni, és ha tehetné, huszonnégy per hétben a kezében hordozná és magához ölelgetné. Néha már úgy kell elvennem tőle, hogy hagyja szegény gyereket normálisan és nyugodtan aludni az ágyában és nem a kezében. Mindezek mellett velem ugyanolyan figyelmes és türelmes, mint a terhességem alatt volt és elhalmoz a szeretetével, amiből nem tudok eleget kapni.
Karen és Geoff, meg Liam nővérei is teljesen oda voltak Prestonért, és még apámat is teljesen levette a lábáról a kisfiam. Az egész család ide utazott Preston születése után egy nappal Miamiből, és egy egész hetet maradtak, ami bár először idegesített, végül örültem mikor Brody meg apa megjelentek nálunk. Persze anya olyan volt, mint mindig is, de nem nagyon sikerült felhúznia, legfőképpen, mert Preston állandóan a közelemben volt és éppen ezért nem hagytam, hogy az idióta anyám kiakasszon. De ugyanolyan büszkén vette Prestont a kezébe, mint apa és Karenék és ennek örültem, habár mindenkinek megtiltottuk, hogy bárki bármilyen képet is feltöltsön bárhova Prestonról.
A srácokkal csak kétszer találkoztunk mióta megszületett Preston, másnap reggel bejöttek hozzánk a kórházba, meg egyszer eljöttek, de csak rövid időre, mert nem akartak zavarni. Akkor még eléggé nehezen ment a mozgás a szülés miatt, szóval a legtöbb időmet a kanapén töltöttem az ölemben Prestonnal. Plusz a srácok dolgoztak az albumon, és a lányoknak is megvoltak a saját teendőik, így lényegesebben kevesebbet látjuk egymást, mint mikor még Niallék a szembe szomszédjaink voltak. Ami totál meglepett, hogy Louis akkora vigyorral vette át Prestont Liamtől, mint amilyet még nem láttam az arcán. Habár, talán meg is haragudtam volna rá, ha csak miattam nem örülne a kisfiunknak, hiszen ő aztán tényleg nem tehet róla, hogy olyan anyja van, mint amilyen.

Preston a kis nyelvét előre dugva jelezte, hogy nem kér több tejet, mire elhúztam a mellemtől és visszahúztam magamra Liam pólóját. Függőlegesen újra magamra fektettem őt, úgy hogy a kis hasa a vállamnál legyen, a kezei pedig előre lelógjanak a hátamon. Azt olvastam, hogy ez a helyes tartása a büfiztetésnek, és mivel minden etetés után szokott büfizni és általában elég nagyot is, egy ruha pelenkát terítettem a szájához a vállamra. Felálltam vele és járkálni kezdtem, miközben a hátát simogattam és a fejét puszilgattam, ő pedig jó öt perc után büfizett is egyet.
- Jaj de ügyes vagy – motyogtam a fejébe, aztán további puszikat nyomtam rá, majd a ruha pelenkát óvatosan elvettem a hátamról és félre raktam pelenkázó asztalon, hogy majd a mosógépbe tudjam vinni. Leraktam Prestont is a pelenkázóra, mire felnyitotta pici szemeit és csak pislogott rám egy ideig. Mosolyogva nyomtam puszit a homlokára, aztán meg a picike kis mellkasára, miközben lehúztam róla a kis nadrágot, ami pizsamája volt. Kigomboltam a hosszú ujjú bodyját, aztán tisztába raktam és óvatosan levetkőztettem. Nem bírtam megállni, hogy ne szórjam be pici kis testét csókokkal, ami miatt mindig összehúzza magát, feltételezem, mert csiklandós neki. Egy új bodyt húztam elő, amire zöld szörnyecskék voltak rajzolva, aztán óvatosan ráadtam egy szürke kisnadrággal. Eközben végig fent volt és a szemeivel engem vizslatott, majd miután végeztem vele, lehajoltam hozzá és megpusziltam az arcocskáját. A hajam eközben előre hullott, ami így megcsiklandozta a nyakát, mire Preston elmosolyodott és felemelte ökölbe szorított kis kezeit. – Gyönyörű vagy – puszilgattam kuncogva, ő pedig továbbra is csak mosolygott, miközben a kezeit feltartotta, mintha csak azt akarná, hogy ne puszilgassam. A kezembe vettem, aztán kidobtam a piszkos pelenkát, majd a hátát simogatva indultam vele vissza Liamhez. Még mindig aludt, így óvatosan leraktam mellé Prestont, aztán visszabújtam hozzájuk, az ágyba és Preston pocakját kezdtem simogatni, amire persze megint elaludt. Én is lehunytam a szemeimet és már majdnem elaludtam volna, mire Liam megmozdult, így pislogni kezdtem és mosolyogva néztem, ahogy ébredezik. Megállt a mozgolódásban, aztán Prestonra nézett, majd rám, végül az arcán elterült egy hatalmas mosoly és visszaejtette a fejét a párnába. Kezét Preston lábára csúsztatta, amire egy picike zokni került és azt fogdosta, miközben újra lehunyta a szemeit, aztán megint felnyitotta azokat.
- Szia – suttogtam mosolyogva, aztán közelebb csúsztattam a fejemet Prestonéhoz.
- Jó reggelt – motyogta vissza. – Boldog szülinapot baby – mosolyodott el szélesen, mire felsóhajtottam és az ajkaimat biggyesztve néztem rá.
- Köszönöm – válaszoltam mosolyogva. – Még csak harminc lettem, jó? – mormogtam csukott szemekkel.
- Nekem huszonöt vagy édes – vigyorgott Liam, aztán felemelkedett, mire én is és hagytam, hogy bekebelezze az ajkaimat. – Imádlak. És nagyszerű anya vagy. És köszönöm, hogy vagy nekem – motyogta, miközben egyfolytában apró csókokat nyomott a számra.
- Én is nagyon szeretlek – suttogtam vissza, aztán megint megcsókoltam, majd mosolyogva feküdtünk vissza a párnára mindketten.
- Mikor keltél?
- Egy órája. Preston éhes volt.
- Nem fáj a hasa?
- Hát eddig nem szólt érte. Most aludt vissza – nyomtam az említett fejére egy puszit, aztán az ujjaimmal kinyitottam az öklét, és a mutató ujjamat bedugtam a tenyerébe.
- Akkor jó – sóhajtott fel és visszacsukta a szemeit. Egy ideig feküdtünk csendben és mindketten kiélveztük a nyugit, mivel ugye Preston is aludt. Ezután viszont éreztem, hogy muszáj lesz vécére mennem, hiszen még mindig nagyon véreztem a szülés után és emiatt sűrűn kell járnom pisilni. Kicsusszantam Preston mellől, aztán a szoba leghátsó sarkába húzódtam be, ahol volt a zuhanykabin, vécé, mosdókagyló, és ezekkel szemben pedig egy hatalmas ovális alakú kád, ami egy homályos üvegfallal volt leválasztva a szobánktól. Liam továbbra is az oldalán feküdve maradt, Prestonnal szemben, így nyugodtan elvégezhettem a dolgomat. Miután megmostam a kezeimet, Liam mögé térdeltem az ágyra és befeküdtem az ő oldalára, mögé. Egyik kezemmel átöleltem a derekát és előrecsúsztattam a hasára, míg a másikkal a hajába túrtam hátulról. Puszit nyomtam a vállára, aztán teljesen a hátához simultam, míg ő az egyik kezét, az enyémre csúsztatta és hátra fordult egy picit felém. Felemeltem a fejemet, aztán nyomtam egy csókot a szájára, majd az államat megtámasztottam a vállán és úgy néztem le Prestonra, aki még mindig békésen aludt, és egy az egyben úgy nézett ki, mint az édesapja.

*
A nyugit élveztem a kanapén ebéd után, miközben a kezemben lévő bögre fülét szorongattam, hiszen a cappuccinom olyan meleg lett, hogy a pohár falát nem tudtam megfogni. Leszoktam a kávézásról amint kiderült, hogy terhes vagyok Prestonnal, és cappuccinot is vagy már ezer éve ittam utoljára, de úgy éreztem, hogy bármelyik percben leragadhat a szemem az álmosságtól és nem terveztem aludni. Egyrészt mert tudatomnál akartam lenni, mikor végre egy kicsit összebújhatok Liammel, másrészt pedig ő is rám parancsolt, hogy ne aludjak el. Azt nem tudtam, hogy miért, de voltak sejtéseim, így hát szófogadóan meresztgettem a szememet és vártam rá, hogy lejöjjön. Ami amúgy öt perccel azután, hogy felment, meg is történt, hiszen Preston valószínűleg már az ölében elaludt, miközben felvitte őt a szobájába.
Elmosolyodtam, majd rázni kezdtem a fejem, miközben figyeltem őt, ahogy lejön a lépcsőn, a kezében egy fehér dobozzal, melynek a tetején egy masni volt. Csak mikor leült mellém, akkor láttam, hogy a dobozon, további kettő volt még, egy szintén nagy, de vékony, valamint egy sokkal kisebb, de vastagabb.
- Liam! Most ezt miért kellett? – dorgáltam, miközben leraktam a bögrémet a dohányzóasztalra.
- Azért, mert szülinapod van. És mert szeretlek. Boldog szülinapot – hajolt hozzám, aztán egy csókot nyomott a számra.
- Köszönöm, de tényleg nem kellett volna.
- Bontsd ki! – mondta izgatottan, én pedig a legkisebb doboz után nyúltam. Láttam, amint próbálja elrejteni a mosolyát, de nem sikerült neki, és ezt tudtára is adtam azzal, hogy a kezemmel meglöktem a combját. Levettem a dobozról a tetőt és meglepődve pislogtam a fekete négy szögletű tabletnek kinéző készülékre. – Ez egy e-book. Elég sokat olvastál a terhességed alatt, de mivel időnk már nincs úgy könyvesboltba járni, plusz ezt sokkal könnyebb is olvasni, például, mikor büfizteted Prestont, gondoltam, miért ne. Plusz két kattintással megtudsz rajta venni egy könyvet, és felkapcsolhatod rajta a világítást, ha sötétben olvasnál – magyarázta, én pedig csodálkozva oldottam fel a készüléket és léptem a főmenübe.
- Nagyon szépen köszönöm. Nem gondoltam volna, hogy ilyesmivel lepsz meg. Nagyon örülök neki, köszönöm – néztem fel rá, mosolyogva aztán egy csókot nyomtam a szájára.
- Tudtam, hogy örülni fogsz neki. Na, bontsd ki a többit is – bökött a fejével az ölemre, mire magam mellé raktam az e-bookot, aztán kinyitottam a következő dobozt. Egy összehajtogatott fekete póló pihent benne, a mellén a „my boy” felirattal és egy nyilacskával, mire rögtön kikaptam az anyagot a dobozból és megfordítottam. A hátulján ott díszelgett nagy fehér betűkkel a „Batwoman” felirat, mire felnevettem és hitetlenkedve néztem Liamre.
- Elképesztően hiányoltam ezt a pólómat – nyögtem ki vigyorogva.
- Az enyém még mindig meg van, de elhalványodott rajta a felirat, szóval csináltattam egy újat is.
- Olyan bolond vagy, imádom, köszönöm szépen – nevettem.
- Van még valami a dobozban – mondta izgatottan, mire lepillantottam és döbbenten meredtem a szintén fekete színű bodyra. A mellén a „my mommy” felirat állt szintén nyíllal, a hátulján pedig az, hogy „little Batman”.
- Prestonnak – mondtam, miközben a bodyt nézegettem.
- Prestonnak – mondta ő is, mire felnéztem rá és átöleltem.
- Nagyon imádom. Köszönöm szépen!

A harmadik dobozban pedig mi más lehetett volna, mint egy kurvásan szexi fehérnemű, amit egyelőre még a szekrényem aljára kell mélyesztenem, de amint elmúlik a vérzésem, tuti, hogy felveszem majd. Liammel beszélgettünk és csókolóztunk legalább másfél órán keresztül, aztán Preston is úgy döntött, hogy velünk akar ünnepelni, mivel felébredt. Felindultam hozzá a dobozokkal a kezemben, és miután gyorsan lecseréltem a pólómat a Batwoman –esre, kivettem Prestont a kiságyból, megetettem, megbüfiztettem és szintén lecseréltem a bodyját. Imádni való volt benne, ezért fültől-fülig érő szájjal indultam le vele az alsó szintre, ahol rögtön egy hatalmas tortával találtam szemben magamat, amit Cora tartott a kezeiben, körülötte, pedig a srácok sorakoztak.
- Na, ne már – nevettem el magam, mire elkezdték énekelni a „Happy birthdayt”, amire Preston visszaaludt a vállamon.
- Boldog szülinapot csajszi – indult meg felém tárt karokkal először Palmer, én pedig mosolyogva adtam két puszit az arcára.
- Köszönöm – mondtam mosolyogva, aztán óvatosan átadtam neki Prestont, így a többieket is áttudtam ölelni. Még Louis is felköszöntött és adott két puszit, aztán elmentem tányérokért, meg villákért és késért, és letelepedtünk a nagy étkező asztalhoz, miközben Preston még mindig Palmer vállán aludt tátott szájjal. Eközben Palm minden neki szánt kérést, miszerint adja tovább a kicsi Paynot, ignorálta, végül Niallnek adta át, aki rekord sebességgel benyomott egy torta szeletet és követelte a kisfiamat.
- Imádom a pólóitokat – szólalt fel vigyorogva Cora, mire én is elvigyorodtam és Liamre néztem, aki szintén lecserélte a felsőjét a Batman –esre.
- Én is – válaszoltam mosolyogva.
- Megkellett volna rajta lepődnöm, de valahogy nem ment – mondta Louis, mire elnevettük magunkat, Liam pedig büszkén kihúzta magát.
- Most mondjátok, hogy nem vagyok elég kreatív! – kérte ki magának, amit szintén nevetés követett.
- Hát, szia, kisöreg – gügyögött Harry Prestonnak, aki még mindig Niall ölében feküdt, csak most már felpislogott a srácokra.
- Szerintem nyomott egyet – szólalt meg Niall, mire elvigyorodtam, a többiek pedig felkuncogtak.
- Hát az lehet, mert most evett.
- Tisztába rakhatom? – kérdezte rögtön Cora, mire kapott pár fura pillantást, én viszont csak nevetve bólintottam. Elvette Nialltől Prestont, aztán ketten felindultunk az emeletre, de félúton megálltunk, mert Freddie is mindenképpen velünk akart jönni, így hát be kellett várnunk. A mutatóujjamat szorongatva jött mellettem, aztán amint Preston szobájába értünk, az első kérdése az volt, hogy hol vannak a játékai.
- Még nem pakoltuk elő a játékait, mert még túl kicsi ahhoz, hogy játsszon – magyaráztam neki, miközben Cora lerakta Prestont a pelenkázóra és elkezdte tisztába rakni.
- És mikor pakoljátok elő? – kérdezte.
- Majd mikor nagyobb lesz – kuncogtam el magam.
- Akkor majd játszhatok velük?
- Persze – bólintottam.
- Az igen Preston – mondta Cora, mire elnevettem magam és közelebb mentem hozzájuk.
- Kell segítség? – kérdeztem.
- Nem, nem, megoldom egyedül is! – vágta rá Cora, én pedig elvigyorodtam és felvontam a szemöldökömet.
- Nocsak. Csak nem gyakorolsz? – kérdeztem pimaszan, mire Cora elpirult, de megrázta a fejét.
- Vagyis igen, de nem azért, mert máris kellene a gyakorlat vagy valami – dadogta, én pedig elkuncogtam magam. – Úgy értem nem vagyok terhes – pillantott rám.
- Ki tudja? Ellenőrizted teszttel?
- Nem, mivel nem jött szóba, hogy gyereket tervezünk Harryvel, így hát nem is vettem tesztet – válaszolta. – És különben is, szedek fogamzásgátlót.
- Jól van, csak ugratlak – nevettem. – De amúgy, mi is védekeztünk és nem terveztünk gyereket.
- Jaj Chan, ne ültess bogarat a fülembe! – sóhajtott fel, mire elnevettem magam.
- Oké, ne haragudj.
- Különben is, most lettünk keresztszülők Harryvel. Egyelőre Preston élvezi minden figyelmünket.
- Akkor jó – mosolyodtam el. – Úgy örülök neki, hogy elfogadtátok és ti lesztek a keresztszülei. Nem volt kérdéses, mikor Liam felhozta, hogy titeket akar Prestonnak.
- Aw, hát még szép, hogy elfogadtuk! Nagyon örültünk neki, hogy ránk gondoltatok. És gondolom nem lehetett egyszerű választani köztünk, meg Palmék és Daniellek között. Harry totál odavolt, miután megkértetek minket. Tegnap is, felvásárolta volna a fél boltot a kis keresztfiának.
- Jaj, ne – nevettem fel.
- Oh, de igen – kuncogott velem együtt, én pedig mosolyogva figyeltem, ahogy Preston is elmosolyodik, mintha csak értené, hogy miről beszélnénk, vagy tudná, hogy róla van szó. Közben pedig egy az egyben olyan volt, mintha Liamet látnám magam előtt. 

6 megjegyzés:

  1. Aaawhhhh istenem, úgy szeretem őket!!! Végigmosolyogtam a részt, de a végén lekonyult a szám, mert egyszer ennek a sztorinak is vége lesz :'(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Omggg, én meg úgy örülök, hogy szereted őket és sikerült megmosolyogtatnom!:3 Hidd el, hogy én akarom a legkevésbé, hogy vége legyen a sztorinak.:( Xx♥

      Törlés
  2. baromi jó lett a rész nagyon imádtam alig várom kövi részt :)

    VálaszTörlés
  3. Bocsánat, hogy régen nem kommenteltem, de kicsit elmaradtam az olvasással, de most bepótolom!
    Először is hogy lehetnek ennyire édesek? ❤❤❤
    Másodszor, hogyan lehet ilyen jól írni? ❤❤❤
    Harmadszor: úgy érzem ezek a részek nekem fognak tetszeni a legjobban, hiszen imádom a babákat! (Nem hiába vagyok kisgyerek gondozó- nevelő szakon, és nemhiába dédelgetek szülésznői álmokat) ❤❤❤
    És végül negyedszer: Még mindig oda- vissza vagyok a sztoriért!❤❤❤❤

    Várom a folytatást! ❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi baj, a lényeg, hogy megint itt vagy és nagyon örülök neked!^^ Aww, köszönöm, el sem tudod képzelni mennyire sokat jelent nekem, ha ilyet írsz!:) És neeee! Én is nagyon-nagyon-NAGYON szeretem a kisbabákat&kisgyerekeket && szintén szülésznői álmokat dédelgetek, szóval pacsiii! :D Nagyon örülök, hogy tetszett! Xx♥

      Törlés