[II. 3. - Magunk mellett]

Halihalloo,
ugh ne haragudjatok amiért múlthéten nem jött rész, de mikor átolvastam, akkor jöttem rá, hogy nem rakhatom ki, különben totál elspoilerezem a tartalmával a másik blogomat.:D Szerencsére abban a történetben is pont ma jött a csattanó, úgy hogy így már nyugodt szívvel rakom ki ezt a részt is. Ami remélem elnyeri a tetszéseteket!:3 Minden kommentet és pipát nagyon-nagyon szépen köszönök, annyira boldoggá tesztek vele, hogy még itt vagytok velem és továbbra is izgalommal követitek Lanel életét.:) Jó olvasást! Xx♥

Chanel Adele Sangster

Azt hittem kiugrik a szívem a helyéről, mikor Liamhez odament egy lány. Én éppen a sor végén álltam, miközben a tisztálkodó szerek között nézegettem, mikor fél szemmel láttam, hogy egy szőke hajú lány odamegy Liamhez. Erősen az előttem lévő tamponokra és tisztasági betétekre koncentráltam, míg nem a lány elment, Liam pedig megindult felém a bevásárló kocsival, amit maga előtt tolt. Mély levegőt vettem, miközben Liam mögé néztem, de már nem láttam a lányt, így egy kicsit megkönnyebbültem.

- Héj, én, még látlak. Ne próbálj meg elbújni – mosolygott jókedvűen amint mellém ért, én pedig csak gyorsan a kocsiba pakoltam a cuccokat, amiket időközben összeszedtem.

- Én csak… Gyáva nyúl vagyok, tudom.

- Jaj Chan – sóhajtott fel a fejét csóválva, míg utánam nyúlt aztán maga mellé húzott és egyik kezét a derekamon hagyta, míg a másikkal a kocsit tolta. – Mi kell még?

- Összeszedtem mindent, ami kell nekem, úgy hogy részemről ennyi – válaszoltam.

- Akkor mehetünk a kasszához. Már kezdek éhes lenni – mondta, miközben a kasszák felé kezdett húzni. Úgy tettem, mintha nem vettem volna észre az óvszeres dobozt a szalagon, pedig már csak a gondolatra is összerándult a hasam. Nem éppen azért, mert felizgultam volna vagy valami. Hanem sokkal inkább talán a félelemtől? Noha pontosan nem tudtam volna megmondani, hogy mitől félek. Természetesen nem Liamtől, sokkal inkább a helyzettől. Mindegy, ezen még nem is akarok gondolkozni.

Liam fizetett, utána pedig kiindultunk a parkolóba. Miután mindent bepakoltunk a csomagtartóba, elindultunk haza.

- Te éhes vagy már? – kérdezte rám nézve, utána pedig a kezét a térdemre csúsztatta.

- Nem igazán – válaszoltam, mire lebiggyesztett ajkakkal nézett rám, ami miatt nem tudtam nem elmosolyodni. – Ne nézz így, ez az igazság – fordítottam a fejemet vissza előre.

- Jól van, majd az leszel mire kész lesz az ebéd. Otthon felpróbálod, majd amiket vettünk?

- Aha, ha nem is mindent.

- Azon gondolkozom, hogy honnan pakoljak ki, hogy te betudj pakolni – mondta, én pedig elmosolyodtam és a fejemet a fejtámlának döntöttem. Hihetetlen volt az egész. Soha nem hittem volna, hogy egyszer újra Liamel leszek majd, hogy újra beköltözök hozzá és, hogy együtt fogunk élni, úgy mintha mi sem történt volna. Láthatólag ő erre törekszik, én viszont nem tudok úgy tenni, mintha az elmúlt nyolc évet is együtt töltöttük volna, és minden rendben lenne.

Amint leparkoltunk a mélygarázsban már szálltam volna ki, Liam viszont visszatartott azzal, hogy a kezét újra a lábamra simította.

- Mi az? – fordultam vissza felé.

- Fent vannak Harryék. Ránk várnak.

- T- tessék?

- Nem régen üzent, hogy az ajtó előtt várnak ránk. Aj, ne nézz már ilyen rémülten – csúsztatta a másik kezét az arcom sima oldalára. – Csak Harry és a barátnője az – kuncogott fel. – Komolyan Chanel, ne félj. Kérlek – sóhajtott fel –, nincs mitől félned. Harry nem fogja leordítani a fejed, vagy valami… Na, gyere. Még fel kell vinnünk ezt a sok cuccot – mondta, aztán puszit nyomott az arcomra, közvetlen a varratra, majd kiszállt a kocsiból. Alig tudtam magam rávenni a mozgásra, végül szótlanul siettem Liam mellé és vettem annyi szatyrot a kezembe amennyit csak tudtam. – Ne cipekedj annyit, majd jövünk még egy körre – mondta Liam, én pedig visszaraktam pár zacskót, hiszen tényleg sokat vettem egyszerre fel. Lezárta a csomagtartót, aztán megkért, hogy nyomjam meg a kezében tartott kocsi kulcson a gombot, majd a lift felé indultunk. Liam mosolyogva köszönt egy férfinak, aki éppen kiszállt a liftből, aztán felmentünk a harmadik emeltre. A gyomrom mogyorónyi nagyságra zsugorodott össze, a kezeim izzadtak, ami szintén nem volt sokkal jobb, hiszen így a zacskók kiakartak csúszni a kezemből. A szívem eszeveszett hevesen dobogott a mellkasom ellen, végül egy mély lélegzettel próbáltam magamat lenyugtatni. Lehunytam a szemeimet és azt mondogattam magamban, hogy ez csak Harry. Harry, aki a barátom volt, és akit szintén átvertem. Mire kinyitottam a szemeimet, már felérkeztünk az emeletre és az ajtón keresztül rögtön láttam Harry, valamint egy lány alakját.

- Mi is a lány neve? – kérdeztem gyorsan.

- Cora – suttogta vissza mosolyogva, aztán elsőnek kilépett a liftből, én pedig a számat összeszorítva követtem őt és próbáltam a lehető legjobban elbújni a háta mögött.

- Sziasztok – köszönt Liam, hallottam a hangjáról, hogy még mindig mosolygott.

- Sziasztok – Harry mély hangjától és erős akcentusától kirázott a hideg és igyekeztem magam nem elbőgni. Tényleg eszméletlenül féltem, hogy mit fog csinálni, vagy mondani, így mikor Liam kicsit félre állt és szembe voltam vele, azt hittem a szívem majd kiugrik a helyéről. Tekintetünk összetalálkozott és egy ideges mosoly kúszott az arcomra, amint végigmértem az arcát. Ugyanúgy nézett ki, mint nyolc évvel ezelőtt, olyan volt, mintha megállt volna az öregedésben és még mindig huszonkettő lenne. A haja nem volt olyan rövid, mint mikor legutóbb láttam őt, de nem is olyan hosszú, mint az előtt, mielőtt levágatta volna 2016 –ban. Te jó ég, annyira, de annyira régen volt már! – Chanel – mondta ki kissé döbbenten a nevemet, mire én visszapillantottam a szemeibe.

- Szia, Harry – köszöntem neki vissza még mindig egy apró mosollyal a számon. Két hatalmas lépéssel megszüntetette közöttünk a távolságot, aztán rögtön a karjaiba zárt. Nem zavarta, hogy tele voltak a kezeim, éppen ezért visszaölelni sem tudtam őt, akármennyire is szerettem volna. Fejemet a vállára fektettem és erősen lehunytam a szemeimet, ezzel viszont csak annyit értem el, hogy valóban ki is csorduljanak a könnycseppjeim.

- Jaj, Chanel – sóhajtott fel a hajamba, míg lassan dülöngélni kezdett velem előre és hátra. Annyira jól esett az ölelése, hogy gyakorlatilag már a megkönnyebbüléstől sírtam. – Jól vagy? – kérdezte, majd eltolt magától, kezeit az enyéimen tartotta és rám mosolygott. Bólintottam és megemeltem a kezeim, hogy letöröljem a könnyeimet, mire rögtön elvette tőlem a táskákat. – Örülök, hogy itt vagy. Rengeteg mesélni valóm van – mosolygott.

- Hát azt meghiszem – nevettem el magam szipogva, aztán megtöröltem az arcomat a kezemmel, majd mi is bementünk a lakásba.

- Mindjárt jövök, csak leszaladok a maradék táskáért – mondta Liam a konyhából visszatérve az előszobába, aztán nyomott egy puszit a fejemre és kiment az ajtón. Lerúgtam a tornacipőmet és levettem magamról a mellényt, meg a sapkát, majd a táskákat újra megfogva elindultam a konyhába, ahova Harry is követett a barátnője kezét megragadva.

- Chanel, szeretném bemutatni neked Corát, a barátnőmet – húzta magához a derekánál fogva a szőke hajú lányt, aki csak barátságosan mosolygott rám. – Cora, ő itt Chanel, Liam barátnője – vigyorgott aranyosan Harry.

- Szia, Chanel, nagyon örülök, hogy megismerhetlek – nyújtotta a kezét felém, én pedig szintén mosolyogva megráztam.

- Én is nagyon örülök Cora. Mióta vagytok együtt? – kérdeztem mosolyogva, míg a pult mögé léptem, aztán elkezdtem kipakolni a táskákból.

- Ohó, jó pár éve már – válaszolta Harry, mire Cora felvont szemöldökkel ránézett.

- Hány éve is? – kérdezte meg a barátját, mire elnevettem magam, Harry pedig a plafon felé pillantott, miközben magában feltehetőleg számolt.

- Nyolc – válaszolt Harry egy széles vigyorral, míg Cora csak megforgatta a szemeit, de az arcán továbbra is ott játszadozott egy mosoly. – Most mi az? Tudom, hogy nyolc éve vagyunk együtt, emlékszem, májusban volt az évfordulónk.

- Aw, szerencséd van.

- Oh, képzeld Chanel, Niallnek is barátnője van – ült le vigyorogva Harry, én pedig felkuncogtam.

- Tudom, hallottam már róla. Ők most New Yorkban vannak, ugye?

- Igen, azt hiszem. Igazából régen beszéltem már velük. Na de nem hiszed el, hogy Niall milyen slamasztikába keverte magát – mondta izgatottan, én pedig felpillantottam a zacskókból.

- Miért, mit csinált? – kérdeztem rá egy kicsit félve.

- Szerelmes lett – kuncogott fel Harry, én pedig megkönnyebbülve elmosolyodtam.

- És, nem a megfelelő lányba, vagy mi? – kérdeztem, míg elkezdtem bepakolni a dolgokat a hűtőbe.

- Oh, de igen, nagyon is, csak hát azért mégsem volt akkora szerencséje.

- Én úgy hallottam, te is eleget bénáztál – pillantottam mosolyogva Corára, aki felkuncogott és csak a szemét forgatta a barátjára.

- Az egy másik történet, azt nem akarjuk elmesélni.

- De még mennyire, hogy elakarjuk mesélni – jött be Liam, én pedig rögtön felé kaptam a fejemet. Az arcán a világ legédesebb vigyora ült, amit egyszerűen imádtam. – De folytasd csak Harry – mondta folyamatosan engem nézve, aztán mellém állt és elkezdett ő is kipakolni.

- Na, szóval, Niallnek ugye volt az ex barátnője, gyakorlatilag menyasszonya – kezdte, én pedig elkerekedett szemekkel fordultam feléjük.

- Akibe, khm, te is szerelmes voltál – köhögött Cora, mire Harry megforgatta a szemeit.

- Az is egy másik történet, a lényeg az, hogy nekem ugye sohasem volt esélyem Alexával valami komolyabbat is elkezdeni, szóval meg nem történtnek tekintjük az eseményeket – mondta Harry.

- Várj, lassíts – állítottam le, míg a pultnak dőltem. – Ti Niallel egy lányba voltatok belezúgva?

- Erm, ja – bólogatott lassan. – De aztán kiderült, hogy Niallék csak eljátszották, hogy együtt voltak, de közben Niall beleszeretett Alexába, Alexa meg…

- Feléd érdeklődött – mondta helyette Cora.

- Igen, de ugye én meg visszautasítottam Niall miatt.

- Hű – nyögtem ki.

- Aztán megint összejöttek Niallel, Niall meg is kérte a kezét, de aztán kiderült, hogy Alexa még mindig nem lépett túl rajtam, szóval ott hagyta Niallt.

- Várj, és ez…

- 2013 –ban volt.

- És én erről nem tudtam? – néztem Liamre.

- Valahogy sosem jött fel – vont vállat, de az arcán egy bocsánatkérő mosoly ült, amiért legszívesebben odahajoltam volna hozzá és szétcsókolgattam volna az arcát.

- Na, szóval ugye Alexa lelépett, ott hagyta a gyűrűt Niallnek egy levélben, aztán sokáig én voltam a hibás, végül persze Niall megbékült, szóval olyan volt mintha soha nem is történt volna semmi.

- Csak hogy ugye aztán jött Palmer – mondta Liam.

- Pontosan, mert Palmer Alexa unokahúga.

- Oh, te jó ég – sóhajtottam fel.

- És ha ez még nem lenne elég, kiderült, hogy Niallnek van egy két éves eltitkolt kislánya. Alexától.

- Várj, mi?

- Vagyis két éves volt, mikor kiderült, most már ugye tíz és nagyon édes.

- Úgy volt az egész, hogy ugye Palmer meg Niall megismerkedtek. Niall nem tudta, hogy Palmer Alexa rokona, Palmer viszont tudta, hogy Niall meg Alexa valamikor régebben kavartak, de nem hozta fel, mert nem akarta Niallt elijeszteni. Aztán kiderült Niall számára is, hogy Palmer meg Alexa rokonok, ahogy Palmer számára is, hogy Niall meg Alexa múltja keményebb, mint gondolta. Aztán meg robbant a bomba, mikor Alexa beállított a két éves Hollyval, Niall pedig megkérdezte, hogy kik a kicsi szülei. Aztán másodpercek alatt összerakta Niall a dolgot.

- Hát ez… wow. Nagyon durva. És mit szólt hozzá Palmer? Alexa pedig végig tudta, hogy Niall a kicsi apja?

- Igen, csak titokban szándékozta tartani. Palmer meg persze kiakadt – vette át a szót újra Harry. – Nem is találkoztak egy ideig, vagyis találkozni találkoztak, csak mosoly szünet volt, de aztán újra összejöttek és Niall is megbeszélte a dolgait Alexával, szóval láthatta Hollyt.

- Hű. Akkor most komolyan van egy tíz éves lánya Niallnek?

- Bizony – bólintott Liam. – Nem tudod mennyire megvoltunk mi is lepődve.

- Meg azért Niall is, gondolom.

- De aztán minden oké volt. És Niallék még mindig együtt vannak.

- Hát örülök neki, hogy kitartottak egymás mellett. Oké, most azt a sztorit akarom hallani, amikor te bénáztál.

- Arra úgy emlékszem, mintha még tegnap lett volna – szólalt fel rögtön Cora, Harry pedig kínosan elnevette magát.

- Hogy ismerkedtetek meg? – kérdeztem vigyorogva.

- Gemma diplomaosztóján.

- A diplomaosztómon – mondták egyszerre. – Ugye én jóban voltam Gemmaval, és mivel cukrász vagyok, csináltam neki egy tortát a diplomaosztó utánra, aztán folyton felbukkant Niall, ő rántotta magával Harryt, Harry meg szegény Luxot.

- Az egyszeri eset volt – szólalt fel Harry. – Akkor is kiosztottál ott helyben.

- És még milyen jól is tettem – vigyorgott Cora. – Kicsit nagy volt a pofád.

- Nem voltál vevő a viccemre – vágott vissza Harry.

- Aztán az én legjobb barátom Harryvel dolgozott a Dunkirken, szóval amiatt is találkoztunk.

- Ja, mikor majdnem a vízbe estél, mert megijesztettelek – emlékezett vissza bólogatva Harry.

- És összesároztad a kabátom a trutymóval a fejeden.

- Te ilyenekre emlékszel?

- Még mindig megvan a kabát. És ott van benne a folt.

- Na, jól van – nevetett fel Harry. – Oké, de az első komolyabb dolog az a béna kollégád volt, mi is volt a neve?

- Nathan.

- Ja, igen. A srác odavolt Coráért, szóval nem tolerálta, hogy én is udvaroltam neki és minden virágot, amit a cukrászdába küldtem, vagy vittem be, kidobott anélkül, hogy Corának szólt volna róla.

- Mire te megharagudtál és féltékennyé próbáltál tenni Cara Delevingnel, mire én a képedbe röhögtem, mert tisztában voltam vele, hogy a lány nem kavarna veled.

- Oké, az első hülye húzásom, elismerem – tartotta fel a kezeit Harry.

- Aztán valahogy már az első randinkon voltunk.

- Szülinapod volt, berúgtál, másnaposan dolgoztál, elájultál én pedig hazavittelek és aztán megbocsájtottál – hadarta Harry.

- Oh, igen tényleg. Aztán kidobtál.

- Mi? – kérdeztem döbbenten.

- Az nem úgy történt!

- Oh, igen, előbb felszívódtál, aztán mindenki előtt kidobtál.

- Mondom, hogy nem úgy volt! Rám sózták Kendall Jennert, én pedig pontosan nem akartalak kidobni, meg megbántani, szóval csak nem válaszoltam neked.

- De aztán kidobtál. Még hozzá Louis szülinapján. Mindenki előtt!

- Nem mindenki előtt, hanem mindenki háta mögött.

- Oh, kérlek.

- Harry, az nagyon is előttünk volt – mondta Liam.

- Apám, akkora seggfej voltál, hogy néha még most is lesóznék neked azért az alakításért.

- Kösz – biggyesztettel a száját Harry.

- Aztán csomó ideig nem találkoztunk – folytatta Cora.

- De utána csak úgy felbukkantál az Another Man paritján valami Levivel – grimaszolt Harry.

- Az Jai unokatesója volt – nevetett Cora. - Jai a legjobb barátom – nézett rám, én pedig bólintottam, hogy értem. – Közben Serena, a legjobb barátnőm, Jai barátnője, vagyis már feleségének megindult a szülése és komplikáció lépett fel, mert a várt kisfiú helyett kettő jött, akiről senki nem tudott, szóval Harry vitt el a kórházba.

- Emlékszem, tökre örültem, hogy ott voltam a születésükkor, mert abban bíztam, hogy majd így valahogy megenyhülsz meg minden.

- Ch, bizakodhattál benne. De aztán Harry folyamatosan zaklatott.

- Annyira elege lett belőlem, hogy szó nélkül lelécelt Spanyolországba a bátyjához.

- Ja, senkinek nem szóltam, Serenáék meg a hajukat tépték. De ugye ez is miattad volt! De aztán visszajöttem a Dunkirk premierjére, mert ugye Jai és dolgozott rajta és haragudott volna, ha nem jövök el megnézni.

- És aztán megint berúgtál az afterpartin.

- Az is a te hibád volt, mert ingyen pia volt – vágott vissza Cora. – De akkor is nála kötöttem ki, amiért megint csak haragudtam rá, mert dolgoznom kellett volna menni, de ő kikönyörgött nekem egy szabadnapot.

- De még milyen jól is tettem, mert azon a napon jöttünk össze.

- Igazából akkor ismertem meg Henryt, és kiderült, hogy ő volt a köcsög.

- Oh, jesszusom, ne gyere nekem Henryvel – nyögött fel Harry, mire Cora felnevetetett.

- És akkor azt hittem, hogy csak Niall keverte magát slamasztikába. Azért te is elég sokat bénáztál – mondtam neki.

- Héj! – kapott Harry megjátszott sértődöttségével a szívéhez, én pedig kuncogva néztem rá.

- Tökfejek – nevetett Liam, miközben tovább pakolta kifelé a dolgokat, aztán egy zacskót felém tolt egy apró mosollyal az arcán, amibe aztán belekukkantottam. Tusfürdők, borotva és tampon volt benne. Anyám, ez még mindig olyan ciki.

Elkaptam a zacskót, aztán magamhoz vettem, majd gyorsan megfordultam.

- Mindjárt jövök – mosolyogtam rájuk, aztán a pult mellett elhaladva kimentem a konyhából. Arcomon egy apró mosollyal szaladtam fel a lépcsőn, miközben folyamatosan a két srácon gondolkoztam. Borzasztóan örültem nekik, ahogyan Louisnak is, noha tudtam, hogy ő nem fog csak úgy a nyakamba borulni, mint Harry. Sőt, kifejezetten nehéz menet lesz, de végig fogom csinálni és kifogok tartani Liam mellett. Magunk mellett. Ennyivel tartozom neki.