2016. július 30., szombat

[49. - Elraboltam Chanelt]

Hiii babes,
megjöttem a következő résszel. Ugh igazából nem én, bc én Magyarországon vagyok, mikor felkerül a rész, ott pedig nem mindig van netem, so Beccsu teszi közzé a fejezet. Nagyon szépen köszönöm az utolsó részhez érkezett három kommentet, nem tudjátok elképzelni, mennyire örültem kedves soraitoknak! Ketten is írtátok, hogy jó lenne már, ha Chanel lelepleződne Liam baby előtt, viszont erre még csak később kerül sor. Előbb szorulhatna egy kicsit Chanel nyaka körül a hurok, mielőtt kitálal.:3 Okay, túl sok információ, inkább csak jó olvasást!:) X♥

Chanel Adele Sangster

Másnap reggel egymásba gabalyodva ébredtünk fel szinte egyszerre. Kezeimmel Liam vállait és nyakát öleltem át, lábaim az övéi alatt voltak, fél testemmel rajta feküdtem. Ledöbbenve néztem az órára, ami tizenegy óra nyolc percet mutatott, hiszen fogalmam sincs, mikor aludtam utoljára ennyire sokáig.
- Jó reggelt szerelmem! – nyújtózkodott vigyorogva, aztán rám feküdt és megcsókolt. Fogmosás előtt persze utáltam vele csókolózni, de hát, mint mindig, most sem tudtam neki ellenállni. A ’szerelmemmel’ pedig egyenesen levett a lábamról.
- Szia – suttogtam a szájába mosolyogva, aztán homlokát az enyémnek döntötte, majd nagyot sóhajtott.
- Ma koncert – mondta vidáman.
- Jönnek a szüleid is.
- Találkozunk újra a srácokkal.
- És koncert előtt megizzaszthatlak egy kicsit valami kis szobában – mondtam vigyorogva, majd azután rögtön megcsókoltam és még jobban magamra húztam. Mikor elváltunk egymástól persze fültől fülig érő vigyorral nézett rám.
- Benne vagyok. De most, ha megengeded, elfogyasztanálak reggelire.
- Csak tessék – karoltam át a nyakát.

Miután Liam elfogyasztott engem, lementünk és ténylegesen megreggeliztünk, végül úgy döntöttünk, hogy elmegyünk futni. Az ötlet igazából csak úgy jött tőlem, hiszen rég sportoltam már, és nem akartam plusz kilókat magamra szedni.
Szóval visszaindultunk az emeletre és öltözködni kezdtünk. Éppen újra elmerengtem, miközben magamra húztam a futó nadrágom, mikor kijött Liam a fürdőből, elém állt, és kirántott azzal a gondolataimból, hogy meglökött, így hátra estem az ágyra.
- Héj! – szóltam rá, de ő csak rám mászott, majd megcsókolt.
- Esik az eső – mormogta a számba.
- Tessék? – toltam el magamtól a mellkasánál.
- Baby, amíg te rólam álmodoztál, észre sem vetted, hogy beborult és szakad az eső – nevetett a fülembe.
- De én futni akartam – biggyesztettem le a számat, mire ő újra megcsókolt.
- Majd máskor megfuttatlak. Most pedig azt hiszem, némi erotika is megteszi.
- Hm, hát rendben – sóhajtottam fel, mintha annyira nem szeretnék vele lefeküdni, míg ő csak vigyorogva újra megcsókolt.

Fél egykor dudáltak a ház előtt, ami azt jelentette, hogy Paddy megjött értünk, hogy elvigyen a stadionba. Fekete farmerbe bújtattam a lábaimat, zöld színű felsőt vettem fel, amelyből kint volt a hasam, így egy fekete kardigánt vettem rá. Pilláimat kipödörtem, tusvonalat húztam, majd egy nude árnyalatú rúzst vittem fel ajkaimra. Hajamat begöndörítettem, a loknikat pedig szabadon hagytam a vállamra hullani. Fekete magas sarkú csizmát vettem fel, és egy szintén fekete Saint Laurent táskába pakoltam a kellhető dolgaimat, végül fekete bőrkabátot vettem még magamhoz, melyet ugyanott vásároltam, ahol a táskámat.
A kocsiban hátra ültem, míg Liam előre barátja mellé. Egész úton beszélgettek, amit én figyelemmel kísértem, és mikor Paddy kérdezett kedvesen válaszoltam. Egyébkén a telefonommal babráltam, noha fogalmam sincs, mit szerettem volna csinálni vele tulajdonképpen. Mire feleszméltem, már a stadion mögött voltunk. Operatőrök, biztonsági őrök mászkáltak a kis udvaron, minket mosolyogva köszöntöttek, de senki nem foglalkozott velünk tovább. Bementünk egy nagy vasajtón, majd egy hosszú folyosón találtuk magunkat, ahol továbbra is nyüzsögtek az itt dolgozók. Mindenki nagyon kedves volt, mosolyogva köszönt nekünk, Liam pedig ugyanilyen jóindulatúan köszönt vissza. Mosoly terpeszkedett az arcán, az a gyönyörű szív lágyító, amibe azt hiszem beleszerettem. Ujjainkat összekulcsolva mentünk végig a folyosón, nem sokkal később Paddy levált tőlünk egy ajtó mögött. Liam mondta neki, hogy majd jöjjön és egyen velünk, Paddy pedig csak mosolyogva bólintott, ezzel tudomásunkra adva, hogy benne van. Ezután mentünk még pár ajtót, majd a legutolsónál Liam megállt és benyitott. Előbb ő lépett be a szobába, de ahogy a fejét bedugta, máris hallottam Niall kiáltását. Hatalmas vigyor kerekedett az arcomra, így hát beléptem én is Liam mögött.
- Nocsak, nocsak, a gerlepár! – vigyorgott Harry, amint megpillantott engem, Niall pedig irányt változtatva, kikerülte Liamet és engem zárt először a karjaiba.
- Sziasztok – kuncogtam, míg Liam csak felhorkantott, gondolom azért, mert Niall kikerülte őt.
- Chanel, de hiányoztál! – nyújtotta el a szavakat gyerekesen Niall, míg én csak kuncogtam rajta.
- Te is nekem Niall – engedtem el és vigyorogva néztem rá. Liamtől ajándékba kapott sapkáját és az én divatszemüvegemet viselte. – Ah, még mindig annyira örülök, hogy ezt a szemüveget választottam. Hát nem jól áll neki? – fordítottam a karjainál fogva Niallt Liam felé, Liam pedig vigyorogva bólintott, elkapta Niall nyakát és magához rántotta, miközben másik kezével a fejére adott egy barackot.
- Au! – kiáltott fel a szőkeség, míg én kikerültem őket és egy ölelésben részesítettem Harryt is.
- A szemüveg tényleg jó választás volt – vigyorgott Harry. – Azóta Niall le sem veszi. Azt hiszem ebben is alszik – ugratta őt, miközben fehér hosszú ujjú felsőjét fentebb hajtotta az karján, így előbukkantak a tetoválásai.
- Louis? – kérdezte Liam, miközben megfogta a kezem és lehúzott az egyik bőr kanapéra. A szobában egyébként négy mikrofon állvány volt hangszórókkal és a földön temérdeknyi kábelekkel. Még egy kanapé volt a mikrofonok előtt, valamint egy –egy ablak, melyek nyitva voltak, így a hideg, friss levegő beáramlott.
- Még nem érkezett meg, de már üzent, hogy úton van – válaszolta Harry.
- Meséljetek már! Mit csináltatok az elmúlt két hétben?
- Niall, mintha nem tudnád – forgatta a szemeit Liam, míg én csak mosolyogva néztem hol a szőkére és hol a mellettem ülő srácra.
- Oké, de meséljétek már el! Na! – ült le elénk a szőnyegre törökülésben. Lábait neki is fekete farmer védte,
akárcsak Harryét, felül egy fehér pólót viselt egy feketés kékes pulóverrel.
- Valamelyik nap Chanelel úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egyet kirándulni. Fent voltunk a hegyekben, egy faházban, és nagyon jó volt – vigyorgott Liam majd rám pillantott én pedig bólintottam.
- Hű, ez aztán bőbeszédű volt.
- Nem tudom, mit akarsz még hallani, többször is telefonáltunk – mondta Liam, majd átkarolta a vállam, én pedig neki dőltem. – Inkább meséljetek ti.
- Milyen volt tegnap este a nem randi, Harry? – kérdeztem vigyorogva.
- Oh, uh, totál nem randi volt. Csak barátokkal találkoztam. Te viszont tegnap fotókat emlegettél.
- Tényleg! Megmutatom – húztam elő a telefonomat.
- Babe csak vigyázz. A megfelelő albumba lépj bele. Nehogy olyat mutass nekik, amit nem szabadna látniuk – vigyorgott Liam, mire a vállába bokszoltam, a srácok pedig röhögtek.
Így hát mielőtt bármit is mutattam volna bárkinek is, csináltam egy külön albumot a kirándulásunknak és azokat a fotókat válogattam bele, melyek felvállalhatóak voltak.
- Egyébként a fele fényképező gépen van. Na, kész – mondtam, a srácok pedig felültek mellénk. Harry kezébe adtam a telót, majd Niallel elkezdték nézni.
- Hű, király hely!
- Niall tuti van golfpálya, képzeld el, hogy milyen jót golfozhatnánk ott – nézett rá Harry, Niallnek meg felcsillantak a szemei.
- Igazad van. Akkor Liam elviszel engem is? – pislogott rá szépen, én pedig felnevettem.
- Majd a szünetben elmehetünk közösen – értett egyet Liam, miközben a telefonját nyomkodta.
- Ah, ez az! És akkor megverhetem Harryt – utalt gondolom a golfra.
Kuncogva figyeltem, amint Harry Niall szavába vágott, miután a szőkeség kiejtette ezeket a szavakat a száján. Tudtam, hogy mindketten oda voltak a sportért, szóval nem lepett meg, mindinkább elszórakoztatott. Az elején még normálisan számoltak be arról, hogy milyen jó volt, amikor elmentek együtt golfozni, aztán egy pillanatra nem figyeltem oda, és kitört köztük a harmadik világháború. Olyan volt, mintha a fiaim lettek volna és nekem kellett volna rendet teremteni köztük, azonban, mint azt említettem, túlságosan lenyűgözött, amint mardosták egymást. Mármint, nem volt semmi komoly, csupán egy kis testvéries civakodás, de akkor is jobb kedvre derített.
- Chanel! – kiáltották mindketten a nevem, mire kizökkentem a gondolataimból és egy kissé meghökkenten pillantottam rájuk. Végül elnevettem magam. Harry homloka ráncos volt, Niall arca kipirosodott a heves szócsata közepette és ez még szórakoztatóbb volt.
- Mi van? – kérdeztem kuncogva. – Befejeztétek a másik hajának a tépését?
- Ugh – forgatta meg a szemeit Niall. Felkelt aztán elsétált tőlünk, mire Harry utána kiáltott.
- Lúzer! – nevetve ráztam a fejem, a barna hajú srác meg csak rám kacsintott
- Szóval, visszatérve rád és Liamre, most hogy NIALL VÉGRE ELFOGADTA, HOGY VESZTETT!
- Hagyd már szegény srácot – mondtam neki vigyorogva. – Eléggé kipirult így is.
- Hát, komolyan veszi a golfot, szóval nem csodálom – nevetett. – De komolyan. Most mi van akkor veled meg Liam bátyámmal? – kérdezte, közben meg meglökte Liam combját, aki egészen belemerült a netezésbe.
- Velem meg Liam bátyáddal? – kérdeztem vissza. – Umm – hümmögtem és vártam, hogy Liam kapcsoljon és válaszoljon helyettem Harrynek.
- Mi volt a kérdés? – motyogta Liam, aztán felemelte a fejét és lezárta a telóját.
- Hogy mi van köztetek – mutogatott köztünk Harry és úgy várt a válaszra, mint egy izgatott kisfiú.
- Oh, hát Chanel a barátnőm – vigyorodott el Liam és még közelebb húzott magához, aztán csókot nyomott az arcomra.
- Na, végre! – kiáltott fel Harry. – Végre, hogy kinyögted!
- Mit? – jött ki egy szobába Niall és az arca már nem világított pirosan.
- Hogy Chanel a barátnőm – mosolygott édesen Liam, én pedig oldalról az arcát néztem.
- Ah, úgy tudtam! Gratulálok! – vigyorgott, aztán Harryt kifúrva mellém ült és átölelt.
- Köszi – kuncogtam.
Ezután szerencsére a téma elterelődött rólunk, így leginkább Harry és Niall szabadidejéről beszélgettünk. Mivel Harry volt Los Angelesben, ezért sokkal barnább volt, mint én, ami miatt irigy lettem rá. Mikor ezt szóvá tettem, egyszerűen a képembe röhögött, ami miatt muszáj volt adnom neki egyet –kettőt a karjába.
- Au, basszus, milyen erős vagy te? – simogatta a karját, míg én csak győzedelmes vigyorral pillantottam rá.
- Fogadom, Liamet is lenyomja akárhol – röhögött Niall, mire Liam félig rá feküdt.
- Egyedül és csakis az ágyban nyomhat le, mert ott nem is bánom – fűzte hozzá, mire megforgattam a szemeimet, a srácok pedig egyszerre vihogtak fel.

Nagy nevetések közepette egy harmadik személy közeledett felénk, azonban túlságosan elvoltam foglalva a könnyeim eltörlésével ahhoz, hogy megnézhessem, ki is volt az. Harrynek szerintem fel sem tűnt, hogy egy újabb személy lépett köreinkbe, csak amikor abba hagytam a nevetést. Louis jéghideg tekintete és gúnyos mosolya sosem hatott rám pozitívan.
- Szia, Louis! – köszönt neki először Niall, majd lepacsizott vele és meg is veregette a vállát. Halkan elmotyogtam én is egy sziát, és miután köszönt Harrynek és Liamnek is, lehelyezte a hátsó felét a másik kanapéra. Liam elrakta a telefonját, majd megemelkedett, de mielőtt felállt volna mellőlem, csókot nyomott a homlokomra, majd Louishoz ment a másik kanapéra és azonnal beszélgetésbe elegyedtek. Muszáj volt mosolyognom a gesztuson, hiszen mindennél többet jelentett nekem és megmelengette a szívemet. Nem sokáig beszélgethettünk, vagy leginkább nevethettünk tovább Harryvel és Niallel, mert egy magas férfi beszáguldott az ajtón és hangosan csapta be maga után. Megismertem őt, egyszer beszólt nekem és Liamnek még Amerikában. Mivel most sem szentelt nekem túl sok figyelmet, ezért én sem foglalkoztam vele, mindinkább Liamet fixíroztam. Mindannyian felálltak, majd beálltak a mikrofonok mögé. Hozzám legközelebb Liam állt, mellette Louis, Louis mellett Niall és legutolsónak Harry. Számomra már ismerős dallamok csendültek fel. Csakis azért ismerem a dalt, mert a srácok mindig ezzel indították a koncerteket, és jó páran részvettem már. A címe nem ugrott be, pedig biztosan elhangozhatott, mielőtt énekelni kezdtek, csak én annyira elvoltam foglalva Liam tanulmányozásával, hogy nem sokat hallottam. Harry kezdte azzal az elképesztően csodálatos hangjával, utána Louis folytatta, majd megint Harry jött és leesett, hogy a dal címe Clouds.
Mikor Liam először szólalt, vagyis énekelt, akkor az egész testem, a fejem búbjától a kis lábujjamig libabőrbe burkolózott. Vigyorom elhatalmasodott az arcomon, és csakis őt tudtam figyelni.

Végül az egész próba külön koncertbe torkollott, természetesen nekem. A harmadik dal után a pasas lelépett, mire én átültem a helyére, így már a srácokkal szemben voltam. A dalok között Harry újabb és újabb idióta vicceket sütött el, és eléggé belejött. A végén már azon nevettem, hogy még mindig mondja, a kacagásunktól egyáltalán nem hallottam, hogy mit mesélt.
Próba után átmentünk egy nagyobb terembe, ahol emberek járkáltak. Az egyik sarokba ruhák voltak, a mellett asztalok tükrökkel és székekkel. Az ajtó melletti falon végig asztalok rogyadoztak sok étellel. Az ajtóval szemben, mégis jóval arrébb egy hosszú barna bőr kanapé foglalt helyet, olyan, mint a próbateremben, csak ez még hosszabb volt. A falak fehérek voltak, az emberek fekete OTRA feliratú felsőkkel, nyakukban jelvényekkel rohangáltak ide –oda. Az egész pontosan olyan volt, mint Amerikában, az egész mégis kicsit másnak érződött. Azt hiszem ez a fiúk miatt lehetett. Otthonosan érezték magukat itt, és bár az ember azt gondolná, hogy a fiúk nem izgulnak, ez egyáltalán nem volt igaz. Sőt, ha ez lehetséges még jobban idegesek voltak az este miatt. Mint kiderült, nem csak Liam szülei jelennek meg. Jön Niall családja, elvileg megismerkedhetek a keresztfiával is. Harry édesanyja, nővére és nevelőapja is megjelenik majd, valamint az egész Tomlinson family. Liam elmondása szerint Jay, Louis anyukája baromi kedves, és úgy kezeli mindannyiukat, mintha a gyerekei lennének. Hát, ha valóban ennyire kedves és családbarát nőről van szó, igazán megtaníthatná a gyerekének a helyes viselkedést.
Míg a srácok leültek enni, addig Harry és Niall egymás szavába világosítottak fel ki kicsoda. Liam egy ideig velem együtt kuncogva követte őket, de azután újra beszélgetésbe elegyedett Louissal.
- Srácok, nézhettek egy idiótának, de csak két nevet tudtam megjegyezni, mert össze –vissza beszéltek mindketten.
- Melyik két nevet? – kérdezte Harry.
- Erm, Theo és Gemma.
- Gemma a nővérem – mondta rögtön, még mielőtt Niall megszólalhatott volna.
- Theo pedig a keresztfiam.
- Igen, ezt tudom – bólintottam.
- Az anyukám Anne – kezdte Harry.
- Oh, igen – ugrott be és egy bólintással jeleztem is mindezt.
- Robin pedig a nevelőapám – hümmögéssel jeleztem, hogy megértettem, majd tekintetemet Niallre vezettem.
- Az én anyukám Maura. Apukám pedig Bob. A bátyám Greg és a felesége Denise. Meg Theo.
- Oké, most már képben vagyok – bólintottam.
- Liam, a nővéreid is jönnek? – kérdezte Niall Liamet, ő pedig csak megrázta a fejét.
- Legalábbis nem ma – válaszolta. – De a londoni koncertek valamelyikén itt lesznek.
Ekkor kivágódott az ajtó, majd Lou és Lux egyszerre visítva robbantak be a szobába. Míg Lux két copfba fonott hajjal, hátán rózsaszín hátizsákkal futott oda hozzánk, addig Lou, kinek a frizurája Luxéval egyezett, ledobta a táskáit a kanapé mellé, és utána vetette oda magát hozzánk. Kettőt pislogtam és Lux máris az ölemben térdelt, kis kezeivel átölelte a nyakam és a fülembe visítozta a nevemet tovább. Kuncogva öleltem át a kis testét, aztán nyomtam cuppanós puszit az arcára, mire ő követte a példámat és én is puszit kaptam.
Lux leszállt az ölemből, hogy felállhassak és hasonlóan üdvözölhessem édesanyját is. Míg a srácok csak mosolyogva figyeltek, addig Lux a kettőnk közé bújt és a combjaimba kapaszkodott.
- Pf, mintha itt sem lennénk – durmogta Harry, Liam pedig egyetértően mormogott. Mindhárman felkuncogtunk, majd elengedtem Lout és Lux is engem.
- Harry! – kiáltotta Harry nevét elnyújtva Lux és máris keresztapja ölében volt. Harry átölelte hatalmas kezeivel Lux kis testét és a fejét puszilgatta, miközben arcán hatalmas mosoly terült el. Lou megpuszilta a srácokat, majd leült közénk az asztalhoz.
- Mi újság fiatalok? Ti mégis merre jártatok az elmúlt két hétben? Se egy telefon, egy sms! – sipította Lou, miközben egyik kezével a térdemet szorongatta.
- Elraboltam Chanelt – mondta komolyan Liam, mire Lux riadt arccal nézett rám.
- Liam csak viccel – mondtam neki kuncogva, mire Liam is ránézett és odahajolt Luxhoz egy pusziért.
- Tényleg csak vicceltem hercegnő – mondta neki, én pedig csillogó szemekkel és hatalmas mosollyal figyeltem a jelenetet.
- Hahó, Föld hívja Chanelt! – rántott ki a bámészkodásból Lou, de mivel nehezen sikerült felé fordítani a fejemet motyogott valami olyasmit, hogy fejre ejtettek és, hogy szerelmes vagyok, amin a többiek, Louis kivételével persze, nevettek.
- Igen, tessék, mit mondtál? – ráztam meg a fejem és végleg Loura néztem.
- Azt kérdeztem, hol voltatok – vigyorgott rajtam szórakozottan én pedig megforgattam a szemeimet és meglöktem a karját. Túl jól ismertem már ezt a vigyort.
- A hegyekben, Észak-Angliában.
- Aww, de romantikus! Faházban ugye? Hatalmas hálószobával, jakuzzival meg minden?
- Eltaláltad – bólintottam vigyorogva.
- Ah, el kell mesélned mindent! Egyáltalán hogy jött az ötlet, hogy mentek?

Louval eléggé belemerültünk a társalgásba, míg a fiúk Niall kivételével leginkább Luxal beszélgettek. Niall Lou mellé ült és engem hallgatott, amit persze egyikőnk sem bánt. A beszámolóm felénél sem voltam, mikor arra lettem figyelmes, hogy Liam hangosan kérdezi Louistól, mikor érkezik a családja.
- Nem tudom. Bármikor megjöhetnek.
Mintha csak a végszóra várva, a folyosóról kiáltozásokat hallottunk, lányok hívták leginkább Louis nevét. Ő csak elvigyorodott, majd felállt és elindult az ajtó felé, de ekkor már két ugyanolyan arcú lány állt a küszöbön és széles vigyorral vetették magukat a bátyjuk nyakába. Akkor most megismerkedhetek az egész Tomlinson családdal.

2 megjegyzés:

  1. Szia! Már Nagyon rég oldta olvasom blogodat de eddig sajna nem volt időm komenet írni részekez és most kezdtem el igazán olvasni blogot de el képesztő szuper az egész sztori imádom ahogy mind ketten írjátok alig várom kövi részt 😘

    VálaszTörlés
  2. ahhhhh tomlinsonék. :3 remélem a fam többi része nem lesz olyan mint tommo lmao :D aztán narry fiaim. ahh, imádom őket. :D olyan kis hülyék.♥ Lux is ndlajdaldjksdj mindig, mindenhol, mindenki történetében felbukkan és akdjasd. :3 dammit, OTRA :( már alig várom az Aftermath Turnét ah *-* oMFG AZ ELEJÉN ÚGY NEVETTEM AMÚGY :'D "Miután Liam elfogyasztott engem" WTF OMFG. meg kellett állnom az olvasással egy pár percre. :'D but amúgy gyó volt, már várom a kövi részt. :3

    ♥xx

    VálaszTörlés