[45. - Adtam rá okot, hogy így gondold?]

Hiii babes,

omfg nyár van végre!:3 Remélem mindenkinek jó jegyei lettek, én személy szerint totál azt kaptam, amit megérdemlek és elégedett is vagyok vele!(: A részről annyit, hogy extra hosszúságú lett, ugyanis mikor írtam, eldöntöttem, hogy ettől a részttől kezdve hosszabb fejezetek következnek. Az ok csupán annyi, hogy rengeteg ötletem van még a blogba, de mint látjátok, borzasztóan elhúzom az egészet, így hát a hosszabb részek mellett döntöttem. Ismét egy aranyos Lanel rész következik, remélem nem unjátok még! Oh, és Beccsu barátnőmmel létrehoztunk egy facebook csoportot a blogjainknak, szóval csatlakozzatok, hogy első kézből értesülhessetek az új részekről, információkról, a bloggal kapcsolatban!:) A linkre kattintva bejön a csoport. Jó olvasást!X♥

Chanel Adele Sangster

Miután megfürödtem egy fekete bugyit vettem fel, rá pedig Liam pólóját, ami az ágyon hevert. Ő már lent volt és a vacsorához készült elő, amire őszintén kíváncsi vagyok. Nem hiszem, hogy bármit is csinált volna, hanem inkább csak rám vár, hogy majd én készítsek az ő korgó gyomrának valamit. Nem mintha nagyon bánnám, sőt. Kifejezetten tetszik a helyzet, ahogyan az is, hogy gondoskodhatok róla.

- Liam, menj, ülj kint le, én pedig gyorsan összedobok egy spagettit – értem be a konyhába, ahol ő a pultnak dőlt és a telefonját nyomkodta.

- Nem, segítek neked! – nézett fel, majd lerakta a pultra a készüléket és elmosolyodott.

- De komolyan, nem kell. Készen van tíz perc alatt. Inkább hívd fel Andyt – dőltem neki, majd egy csókot nyomtam a szájára.

- Jól van – sóhajtott fel. – De aztán ne mondd, hogy nem segítettem neked!

- Nem fogom – mosolyogtam és még egy csókot nyomtam az ajkaira. Mosolyogva megfordult és a nappaliba ment, majd leült a kanapéra, én pedig elővettem a spagetti tésztát, valamint egy tálat, egy vágó deszkát és a csípős mártáshoz a dolgokat. Végül felszaladtam az emeletre és felvettem egy boka zoknit, mivel a lábam fázott a csempén, még úgy is, hogy az meleg volt a padlófűtésnek köszönhetően.

Behúzhatom az elhúzható ajtót, mire Liam rögtön ott termett, és elhúzta, majd kérdő tekintettel meredt rám.

- Miért húzod el?

- Mert erős szaga lesz a fokhagymának, és nem akarom, hogy tele menjen vele a ház – magyaráztam, majd bukóra kinyitottam az ablakot.

- Oh, oké – mosolygott, majd visszahúzta és visszament.

Miután elkészültem a tésztával kiszedtem két tányérra őket, majd előre vittem ki villát, szalvétát és poharakat.

- Mit iszunk hozzá? – kérdezte.

- Bort.

- Vörös vagy fehér?

- Vörös – mondtam, miközben visszaslisszoltam a két tányérért. Liam elővett egy üveggel, majd az asztalhoz jött és kibontotta.

- Wow, jól néz ki. Gondoltam, hogy nem paradicsom szószosat fogunk enni, mikor mondtad, hogy erős szaga lesz a fokhagymának – vigyorgott, majd az üveget középre rakta és leült. Követtem a példáját és én is helyet foglaltam vele szemben a nagy étkezőasztalnál.

- Az unalmas lett volna, tekintve, hogy tegnap is azt vacsoráztunk – vigyorogtam.

- Akartam szólni, hogy ne az legyen, de bunkóság lett volna.

- Jobban tetted, hogy nem nyitottad ki a kis szádat – mondtam vigyorogva, majd felvettem a villámat és jó étvágyat kívántam.

- Neked is.

- Remélem elég csípős – jegyeztem meg, miközben a villámat az olajos tészta közé nyomtam és felcsavartam azt.

- Mmm, ez isteni – mondta teli szájjal, én pedig felkuncogtam és bekaptam a villát.

Liam megette az összes spagettit, még azt is, ami a tálban maradt a konyhában. Nekem bőven elég volt egy tányérral, viszont egy üveg bor már kevésnek bizonyult. Kinyitottuk a másodikat is, és miután Liam is végzett a vacsorával a kanapéra feküdtünk összebújva.

- Felhívtad Andyt? – kérdeztem, miközben hosszú ujjaival játszadoztam.

- Igen. Elmeséltem neki, hogy eljöttünk kirándulni.

- Mhm.

- Ő most a Karibikon van.

- Wow.

- Családjával van ott. De azt mondta, hogy a koncertre eljön Londonban.

- Az jó, örülsz neki? – néztem fel rá mosolyogva.

- Persze. Imádom Andyt, nagyon jó barátom és nagyon kár, hogy ilyen ritkán találkozunk. Viszont akkor, mikor igen, nos, akkor nem tudom lekaparni magamról egy jó ideig – kuncogott, én pedig mosolyogva hallgattam.

- Akkor a szünetben lóghattok együtt sokat.

- Máris leakarsz koptatni? – kérdezte viccelődve, miközben a keze a csupasz hasamra csúszott a pólója alá.

- Én aztán nem, de gondolom, sok időt szeretnél tölteni a családoddal és a barátaiddal.

- És akkor az azt jelenti, hogy te már tervben sem vagy? Wohoho, álljunk csak meg Chanel! Miket gondolsz te a kis fejecskédben?

- Miért… - bizonytalanodtam el – nem így van?

- Hát nem, egyáltalán nem! Babe, komolyan ezt gondoltad? – kezdett mozgolódni, így felültem az ölében, lábaimat magamhoz húztam és átöleltem, majd félve pillantottam rá. Komolyan Chanel, mit is gondoltál? – Chanel, baby, ne hogy azt hidd, hogy visszamegyünk Londonba, és olyan lesz, mintha ez a pár nap meg sem történt volna. Adtam rá okot, hogy így gondold? Oké, nyilván hülye is vagyok, mert egyáltalán nem kérdeztem rá, hogy szeretnél –e a barátnőm lenni.

- Liam…

- Igen babe? – fürkészte az arcomat, és mint mindig, egy hajtincset a fülem mögé tűrt. – Sajnálom, hogy nem kérdeztelek meg róla, azt hittem elég nyílván való, hogy veled akarok lenni és el sem engedni téged.

- Én is így érzek – mondtam halkan.

- Akkor a barátnőm vagy? – kérdezte mosolyogva, és magához húzott, én pedig szintén mosolyogva döntöttem a fejem a mellkasának.

- Az vagyok Liam, a barátnőd.

- Szuper – nyomott csókot a fejemre, én pedig még jobban odafúrtam a fejemet a csupasz mellkasához, és kezeimmel átöleltem a hátát.

*

Másnap reggel Liam ébresztett. Vagy csak gondoltam, hogy reggel volt.

- Babe, ébredj – nyomott csókot az ajkaimra, én pedig összeráncolt szemöldökkel néztem rá.

- Hány óra van?

- Az ne izgasson – vigyorgott. – Öltözz.

Ezután eltűnt a fürdőben, én pedig magamhoz szorítva a takarót felültem, és a telefonom után nyúltam. Fél öt van, te jó ég! Mit csinálunk ilyen korán?

Kikászálódtam az ágyból, majd a takaróval együtt indultam Liamhez a fürdőszobába. Az oké lett volna, ha megbeszéljük, hogy kelünk korán és megyünk túrázni, de így egy kicsit rossz volt és váratlanul is ért.

- Liam? – álltam meg az ajtóban és figyeltem őt az ajtóból.

- Igen babe? Mi az? Nem öltözöl? – jött elém mosolyogva.

- Miért indulunk ilyen korán? És miért nem szóltál róla? – dörzsöltem meg az egyik szememet, míg ő magához húzott és csókot nyomott a fejemre.

- Hát gondoltam megleplek vele – kuncogott fel. – Habár most már kicsit hülye ötletnek tűnik.

- Mindegy, akkor öltözök. Túrázunk?

- Igen baby, ahogyan tegnap kérted. Megyek le és csinálok szendvicseket, meg főzök le kávét.

- Rendben – álltam lábujjhegyre és nyomtam egy csókot a nyakára, arra a pici barna foltra, amit imádok rajta. Elmosolyodott, aztán elengedett és leindult, én pedig vissza mentem a szobába a táskámért, előtte viszont előhalásztam a bugyimat az ágy alól. Liam állandóan eldobja úgy, hogy másnap csak nehezen találjam meg.

Nike leggingset húztam magamra, ami bent tartja a hőt, így biztosan nem fogok benne később fázni. Sport melltartóra rávettem egy fekete atlétát, most kivételesen nem szerettem volna, hogy kint legyen a hasam. Hajnal és az őszre való tekintettel, tuti, hogy csípős hideg van odakint. Ezután egy kapucnis, világoskék –fehér csíkos pulóvert vettem magamra, arra pedig egy fekete szél dzsekit készítettem ki. Felvettem a szürke Timberland bakancsomat, aztán pedig egy hátizsákot húztam elő és beleraktam a fényképező gépem, a telefonom, egy sapkát és egy napszemüveget. Ezután a fürdőszobába mentem, kifésültem a hajamat, majd egy erős lófarkot csináltam a fejem tetejére. Gyorsan kimostam a fogaimat, sminkkel pedig egyáltalán nem vesződtem. Így miután készen voltam, megigazítottam az ágyat és elraktam még Liam Nikon –ját, valamint kezembe vettem a telefonját és elhagytam a szobát.

Leszaladtam a fa lépcsőn, majd a konyhába mentem, ahol Liam szorgalmasan gyártotta a szendvicseket.

- Héj, nem leskelődni!

- Mi az, hogy nem leskelődni? – mentem mögéje és átkaroltam, majd egy puszit nyomtam a hátára. Rajta fekete Nike pulcsi volt, szintén fekete lezser nadrággal és sárga Timberland –el.

- Meglepi lesz a kaja! Kifelé a konyhából – fordult hátra és a kezével a fenekemre csapott.

- Hm, ez tetszett – ugrottam el mögüle vigyorogva.

- Na, várj csak, este szét csapkodom a segged – vigyorgott, majd elkezdett kifelé tolni.

- Alig várom – vigyorogtam. – Oh, és itt a telefonod. Meg elraktam a fényképező gépedet – mutattam a táskámra, ami az egyik vállamon pihent.

- Rendben babe – nyomott csókot az ajkaimra, aztán sunyin vigyorogva behúzta a konyhaajtót.

Liam összepakolt mindent egy kosárba, majd autóba ültünk és elindultunk egy túraállomáshoz, ahonnan megkezdhetjük a menetelést. A nap még mindig nem akart feljönni, így hát sötét volt. Amíg utaztunk, a kávé íze és illata tartott mindkettőnket ébren, de miután leraktuk az autót, és elindultunk, sokkal inkább a hűvös levegő volt, ami inspirált minket a mozgásra. Liam csinált pár fényképet vakuval, leginkább rólam, amiért nem szóltam, noha morogtam az orrom alatt és mikor Liam nem látta, mosolyogtam is rajta. Ezután én is csináltam róla, végül inkább belehúztunk a sétálásba, hogy mire felkel a nap, azon a helyen legyünk, amelyet Liam akart. Nekem persze fogalmam nem volt róla, hogy mit tervez, és az sem volt világos, hogy mitől ennyire tájékozódott itt. Megfordult a fejemben, hogy talán egyáltalán nem aludt, és a mai napot készítette elő, de ez persze biztosan nem történhetett meg, tekintve, hogy ő sem olyan hülye. Vagy legalábbis remélem!

- Liam, hova is szeretnél menni pontosan? – kérdeztem tőle, miközben megkapaszkodtam egy faágban és léptem egy nagyot tovább felfelé.

- Egy helyre babe – válaszolt mögülem. – Tudod, nem éppen a legjobb, hogy én megyek mögötted. Csinos kis segged állandóan az arcomban van, amitől dudor nő a lábaim közé.

Kijelentésétől felnevettem, majd megálltam és bevártam őt.

- Ne terelj! – szóltam rá. – Hova sietünk? – támaszkodtam meg a vállán, ő pedig csókot nyomott a halántékomra. Ettől a gesztustól teljesen elfelejtkeztem mindenről, amit tudni akartam tőle és minden apróságról, amit szándékomban állt kihúzni belőle. A szívem hevesen dobogott, az arcomon eszméletlen nagy vigyor ült és rózsaszín ködben láttam a világot.

Egyre jobban világosodni kezdett, és már nem meneteltünk olyan kutya sötétben. Felfelé viszont egyre nehezebb volt menni, és mivel nagyon régen tornáztam, vagy túráztam már, száz százalékig biztos voltam benne, hogy holnapra iszonyatos izomlázam lesz.

- Babe, mindjárt fent vagyunk – lihegte a fülembe Liam, én pedig egy másodpercre neki dőltem, de aztán tovább indultam, hiszen ő saját magát is alig bírta, nem kellett, hogy még engem is cipeljen. Eszembe jutott egy korábbi mondata, miszerint nem jó, hogy mögötte megyek, mert a csinos kis seggem állandóan az ő arcában van. Elvigyorodtam és nagyot léptem felfelé, majd felnéztem és megpillantottam azt a pontot, ahonnan erős fény áradt, és ahol sík volt a föld. Végre!

Mikor felértünk Liam megtámaszkodott a térdein és ledobta a hátizsákját, míg én előrébb mentem a kis kiugrón és szembe találtam a narancssárga nappal, aki pont most bújt elő. Megbabonázva néztem, amint egyre nagyobb lett, nem sokkal később pedig Liam mögém lépett, lecsúsztatta a vállamról a hátizsákom, lerakta, aztán átkarolta a derekam és magához húzott hátulról. Neki dőltem, kezeimet pedig az övéire csúsztattam, amik az én hasamon pihentek. Meleg lehelete, ami a nyakamnak csapódott, libabőrbe bújtatta a testem. Fejét az enyémnek döntötte, majd mélyet szippantott a levegőből. 

- Tetszik? – búgta a fülembe, én pedig az alsó ajkamba haraptam és egyik kezem felvezettem a nyakára.

- Bámulatos – suttogtam vissza. Arcomat oldalra fordítottam, majd teljesen hátra, hogy ajkaim rátaláljanak övéire. Homloka picit ráncba szaladt, aztán erősebben nyomta a száját enyém ellen, így egészen elmélyült a csókunk. Úgy álltunk ott, mint Jack és Rose a Titanic fedélzetén, csak mi éppen egy sziklaszirten voltunk, talpunk alatt puha fű volt, és a Nap vakítóan világított meg minket. A régi Chanel egyáltalán nem volt ilyen nyálasan romantikus, mint az új Chanel, ezért új Chanelként azt kívántam, hogy bár csak lefotózna minket így valaki. Noha az emlékeim közül biztosan soha sem fog kitörlődni ez a pillanat, és ez a nap, aminek még nagyon az elején járunk, de Liam máris tökéletessé tette. És nem, nem azzal, hogy idehozott. Csupán az is elég, hogy velem van.

- Üljünk le reggelizni – mosolyodott el, majd egy apró csókot nyomott újra az ajkaimra, azután pedig vissza fordítottam a fejem a Nap felé.

Liam leterített egy hatalmas, színes, csíkos pokrócot, valamint dobott le még két takarót.

- Terítsd magadra, hogy meg ne fázz.

- Mindig a megfázással jössz – léptem elé mosolyogva és felnéztem rá, közben pedig iszonyat édesnek tartottam, hogy ennyire figyel rám.

- Mert állandóan hidegnek teszlek ki – mondta komolyan, miközben felvette az egyik takarót és szét bontotta. Vigyorogva a szemei alá dugtam a képemet, aztán pedig csókot nyomtam ajkaira. Erre elmosolyodott, én pedig még egyet adtam neki. – Tessék – terítette a hátamra. Mosolyogva megráztam a fejemet, aztán megfogtam a takarót és összehúztam elől magamon. Letérdeltünk, és miközben ő a táskából kezdett kipakolni, megfogtam a másik takarót, szét bontottam és én is rá terítettem. Megajándékozott egy édes mosollyal, aztán közösen kipakoltunk mindent a hátizsákjából.

- Mmm, mennyi mindent csináltál! – néztem végig a finomságokon, ő pedig levette az egyik dobozról a fedőt, így velem szemben pihentek a szív alakú szendvicsek. – Aw, de édesek!

- Tetszenek? Nem túl nyálas?

- Határon vannak – vigyorogtam. – De tényleg édesek, az pedig főleg, hogy ennyit foglalkoztál ezzel – nyomtam megint vigyorogva csókot a szájára.

- Akkor jó.

Kipakolt még paradicsomot, sajtot, paprikát, uborkát, valamint gyümölcsleveket.

- Üljünk a nappal szemben – kértem, mire bólintott így megfordultam és előrébb ültem a pokrócon, ő pedig jött utánam a tálakat előre tologatva. – Mmm, mennyi koktél paradicsom. Remélem, jó ízük van – kaptam be egy szemet és roppantottam szét a fogaimmal, az édes leve pedig rögtön megtöltötte a számat.

- Milyen? – kérdezte mosolyogva.

- Nagyon finom.

- Akkor jó. Vegyél szendvicset – mosolygott édesen.

Liammel komótosan megreggeliztünk, miközben újabb és újabb idióta témákat hozott fel, amiről egy ideig beszélgettünk, aztán vitáztunk – persze nem komolyan –, végül pedig fuldokoltunk a nevetéstől. A szendvicsek után még gofri is volt a szokásos gyümölcseimmel, amiért Liamnek hatalmas csók járt. Eközben fényképeket is készítettünk. Én leginkább Liam gépével a tájról, azután azt elvette tőlem, majd engem és a piknikünket kezdte fotózni, végül csináltunk egyet úgy is, hogy összedugtuk a fejünket és magunk felé fordítva a kamerát belevigyorogtunk. Mivel jól sikerült és Liam jól tartotta a kamerát megpróbálkoztunk egyet a polaroidommal, ami pedig azonnal kijött alul. Liam annyira belelkesedett ettől a két jól sikerült képtől kettőnkről, hogy végül ezer készült, amint csókolózunk, miközben az arcom puszilja, mikor én puszilom az arcát, és mikor csak bámulunk egymásra vigyorogva. Ezután viszont pakolni kezdtünk, majd újult erővel tovább indultunk a túra úton.

Most nem volt esélyünk játszani, mint tegnap mikor visszafelé sétáltunk, hiszen nagyrészt felfelé mentünk, amitől mindketten hamar kifáradtunk, ezért gyakran tartottunk pár perc pihenőt. Kezdtünk kifogyni a vízből, így mikor egy forrás mellet haladtunk el, Liam letérdelt megtölteni a palackjainkat. A víz hideg volt, és tiszta, pár korty után azonnal felfrissültem.

- Ah, de finom víz – sóhajtott Liam, majd kortyolt még egy nagyot, aztán pedig rácsavarta a fedőt a kulacsára.

- Igen. És lassan pisilnem kell.

- Akkor bebújunk egy bokorba baby.

- Úgy érted majd én bebújok egy bokorba. Neked meg csak elég egy fa mögé állnod – indultam tovább, ő pedig követett.

- Hm, igaz, nekem mennyivel egyszerűbb dolgom van. Szólj akkor majd, ha pisilned kell – mondta, én pedig bólintottam.

Délután kettőig meneteltünk, mikor is aztán nagyon éhesek lettünk, de nem volt nálunk semmi. Mivel még csak egy étterem közelében sem voltunk, ezért elővettük a térképet, és megnéztük, hogy mennyi van hátra a túránkból.

- Hát baby, lehettem volna okosabb is – vakarta a tarkóját Liam, én pedig csak átöleltem.

- Nem baj Liam, ha haza kell mennünk. Nagyon jól éreztem magam, jó esett a mozgás, a reggeli, minden – nyomtam puszit a vállára hátulról.

- Biztos? – kérdezte, majd lerakta a térképet, én pedig elé léptem.

- Igen biztos – hajtottam hátra a fejem, hogy feltudjak nézni rá.

- De hogy ne tűnjek egy idiótának a szemedben – kezdte, de én félbe szakítottam.

- Liam! Egyáltalán nem nézlek idiótának! – álltam lábujjhegyre és kezeimet az arcára raktam. Rám nézett mosolyogva, én pedig egy csókot nyomtam ajkaira.

- Kitaláltam valamit, amivel elüthetnénk a délutánt – motyogta a számba, én pedig felhümmögtem és erősebben nyomtam ellene az ajkaimat, valamit testemmel is neki dőltem.

- Mmm, tudom, mire gondolsz – motyogtam én is, aztán pedig rendesen megcsókoltam. Nyelvemmel végig simítottam alsó ajkán, végül pedig cuppogással váltunk el.

- Nem baby, kivételesen most nem erre, de természetesen beiktathatunk pár menetet a tervembe – vigyorgott, és én is elhúzódtam vigyorogva, hogy barna szemeibe nézhessek.

- Szóval merre megyünk tovább? – kérdeztem.

- Hát, le kell vágnunk az utat, de még így is egy másfél kilométer az autóig.

- Csak? Akkor menjünk!

- A piros útra kell áttérnünk – indult meg arra a lejtőn, én pedig mosolyogva követtem.

- Mit főzzek, ha hazaértünk? – kérdeztem.

- Hmm, te csinálj natúr csirke mellett rizzsel és párolt zöldségekkel én pedig csinálok előtte egy gyümölcslevest. Várj, ahhoz annyira nem jó a párolt zöldség. Akkor csak csirke és rizs. És a levest pedig hozzá esszük – mosolygott.

- Rendben – bólogattam.

Egy óra múlva kijutottunk a parkolóba és megpillantottuk Liam kocsiját. Mindketten fáradtan ültünk be az autóba, majd Liam indított és normál tempóban visszahajtottunk a házhoz. Amint betettük a lábunkat a küszöbön, megcsörrent Liam telefonja, amit ő csak egy nyögéssel reagált le, és miután levette a cipőjét és ledobta magáról a kabátot, nézte meg, hogy ki az.

- Louis – közölte velem, majd felvette és köszönt barátjának. Én csak megfogtam a hátizsákját és a konyhába mentem, hogy a pikniknél használt edényeinket és mi egyebeket bepakolhassam a mosogatógépbe. Ő levetődött a kanapéra, miközben lehúzta a lábairól a zoknit és belemerült a beszélgetésbe bandatársával. Mosolyogva gyorsan bepakoltam, hiszen Liam miatt állandóan mosolyognom kellett, aztán pedig az emelet felé indultam. A hátizsákokat az ágy előtt hagytam, majd vetkőzni kezdtem. Levetkőztem és meztelenül indultam a fürdőbe. Ott levettem a tárolóról az egyik törülközőt, majd megfogtam a tusfürdőm és a samponom, és a fülke felé igyekeztem.

Megmosakodtam, megmostam a hajamat, aztán pedig Liam egyik bokszerét és pólóját vettem magamra fehérnemű nélkül. Kifésültem a hajamat, majd leindultam, ahol Liam még mindig a kanapén beszélt és feltehetőleg Louissal társalgott telefonon. Mosoly kúszott az arcára, amint a látókörébe léptem, végül hamar el is tűntem onnan, mert a konyhába mentem. Kivettem a húst a hűtőből és neki láttam natúron megsütni.

- Gyorsan lefürdök én is, aztán pedig elkezdem csinálni a levest – jött be és egy puszit nyomott a fejemre, majd magamra is hagyott.

Egy picit elpirultam a gesztust követően, bár semmi újat nem mutatott. Minden alkalommal ez történt, noha mindig próbáltam teljesen mellőzni az egészet és tagadni, ha valaki észrevette.

Mint ahogy azt Liam ígérte, tényleg gyorsan letusolt. Mikor visszaért a konyhába, az orromat azonnal megcsapta a tusfürdőjének kellemes illata. Karjaival körbe ölelte a derekam és ajkait a vállamnak nyomta egy apró puszi formájában mielőtt bármit is csinált volna. Amint kényelmesen erős mellkasának dőltem, éreztem, hogy még vizes volt egy picit és amint oldalra pillantottam, láttam, hogy a haja is nedves volt.

- Nem hallottál még a hajszárítóról? Vagy a törülközőről?

- Mintha nem lennél oda –meg vissza azért, amikor nedves vagyok – vigyorgott rám. - Oh, várjunk csak. Az én vagyok.

Megforgattam a szemeimet a pimaszságán és nem akartam elhinni, hogy kaja közelében is csak a szexen járt az agya. De nem okoltam, akárhányszor megláttam őt, nekem is másfele terelődtek a gondolataim. Néha extrémebb helyekre, néha kevésbé extrémebbekre. Ez csak azon dőlt el, hogy milyen szituációban voltunk.

- Akkor gyümölcsleves – lépett el mögülem jókedvűen és neki látott a leves elkészítésének.

- Jó volt ugye a túra? – kérdeztem tőle egy kis idő után.

- Igen baby, nagyon. Most már csak a tested van hátra, amit fel kell, térképezzek nem sokára – csapott a fenekemre, mire én elnevettem magamat.

- Olyan disznó vagy! – mivel éppen háttal állt nekem, kaptam az alkalmon és én is a fenekére csaptam. – Hm, valakinek jó feszes segge van – ragadtam meg és nem akartam elengedni, olyan jó volt fogni.

- Még hogy én vagyok a disznó! – nevetett fel hangosan, aztán felém fordult, ezért a kezem a testem mellett maradt. – Valld be baby, hogy te sem tudod magad visszafogni mellettem. Hiszen az előbb taperoltad le a seggemet.

- Csak ne örvendj ennyire James! – húztam össze a szemeimet és visszaléptem a saját munkaterületemre, ő pedig csak elnevette magát, és visszafordult a levese felé. – Most már nem fogok tudni normálisan a natúrszeletre gondolni, mert mindig ez a mocskos beszélgetésünk fog eszembe jutni! – háborodtam fel, mire Liam újra nevetett.

- Nehogy engem merj ezért is hibáztatni!

- Ezért is? Mert miben hibáztatlak még téged, hm?

- Na, jó – fordult el nevetve, én meg mivel ő háttal volt, elvigyorodtam és megcsóváltam a fejem. – Amúgy meg, ha már itt tartunk… - szólalt meg újra, mire én csak megforgattam a szemeimet játékosan és egy nagy sóhaj szökött ki ajkaim közül. Elnevette magát, majd próbált újra komoly lenni és folytatta – egy szál semmiben rázod itt nekem a csípőd a konyhában, még jó, hogy megakarlak dugni a pulton – fejezte be, én pedig beszívtam az alsó ajkamat és összeszorítottam a lábaimat, ugyanis még csak bugyi sem volt rajtam. Eléggé beindítottak a szavai.

- Nem te fogod nekem megmondani, hogy mit hordhatok és mit nem. Arról nem beszélve, hogy hol viselem. Szokj hozzá édes pofa – rebegtettem meg a szempilláimat és egy ezer wattos mosollyal ajándékoztam meg.

- Hozzá vagyok szokva babe – szólt vissza. – Csak akkor ne neked álljon feljebb, ha mocskos megjegyzéseket teszek.

- Nekem nincs, mi felálljon, és ha nagyon őszinte akarok lenni, és a témához akarok ragaszkodni, akkor neked sincs sok minden, ami fel tudna állni.

- Én ezt visszaszívnám a helyedben. Most azonnal – mondta halál komolyan, én pedig nem tudtam megakadályozni a nevetésem kiszökését.

- Miért sértődnek meg azonnal a férfiak, ha azt mondják nekik, hogy nincs nagy hímtagjuk? – kérdeztem kuncogva. – Mármint, komolyan. Ez a legnagyobb félelmetek? Hogy nincs elég nagy középsőtök? Válaszolj nekem őszintén Liam, kérlek – nevettem, majd megálltam és a csípőmre raktam a kezem, közben pedig őt figyeltem.

- Inkább főzz tovább – forgatta meg a szemeit. – Ne kérdezz olyan dolgokat, amikre nem kell tudnod a választ.

- Oh, szóval nem kell tudnom rá a választ? Vagy inkább csak nincs rá válasz? Mert mondjuk, a férfiaknak csak szimplán túl rosszul esik, ha lekicsinyezik őket? Csak nem összetörtem a szívedet? – fordultam felé teljesen és a szívemre raktam a kezem, majd kicsit drámaiabb arcot öltöttem fel magamra.

- Annyira megbánod még, hogy ujjat húztál velem – nevetett, miközben a fejét rázta. – De jelenleg éhes vagyok.

- Nos, itt vagyok baby. Egyél meg – kacsintottam rá, bár nagyon kevés kellett ahhoz, hogy ne röhögjek fel és törjek ki könnyekben.

- Olyan disznó vagy! – utánozott, bár hozzá kell tennem, hogy borzalmasan. Kigúnyolása helyett inkább csak visszafordultam a hús szeletek és a rizs felé.

- De azért nyugodj meg. Én szeretem a kukackádat.