[17. - Jó ideje ismerem Liamet és tudom, mikor szerelmes]

Hii babes,
yeey, újabb rész közzététele, ezaz!:3 Ah mostanában annyira izgatott vagyok a részek miatt, állandóan nyomnám fel őket, de akkor hamar elfogynának, azt pedig nem szeretném, haha. Mivel az iskola sem hagy normálisan, nyugodtan 0-24 -ben írni lol, ezért nem tehetem, hogy a hét mindennapján felnyomok egy részt.:( Pedig szívesen tenném! Oh, a mai részt illetően pedig azt hiszem eseménydús. Remélem tetszeni fog!:3 Visszajelzéseknek nagyon örülök mindig, és köszönöm őket. Írjátok le bátran a véleményeteket, hiszen érdekel, tetszik -e a sztori. Jó olvasást!Xx.♥

Chanel Adele Sangster

- Liam állítsd le, vagy… - kezdte idegesen, én pedig majdnem elvigyorodtam, de e helyett az ajkamba haraptam erősen.

- Nem Sophia, te állítsd le magad!

- Tessék? – kérdezett vissza hitetlenkedve.

- Liam, ne miattam vesszetek össze – súgtam neki, majd lelöktem magamról a takarót.

- Chanel, ennek semmi köze hozzád, maradj, itt kérlek!

- Nem. Beszélnetek kell. Én majd a szobámba megyek.

- Chanel, kérlek! – nézett rám Liam, miközben felálltam.

- Ez mindennek a teteje Liam! Én ezt sohasem gondoltam volna rólad!

- Kímélj meg ettől a dumától, jó? Ne tégy úgy, mintha minden az én hibám lenne. Azt hiszem én eleget tepertem utánad.

- De Liam, esküszöm, hogy én…

- Nem hiszek neked. És most hagyj aludni, majd reggel megbeszéljük, hogyan tovább.

Nem tudtam mit tegyek. Menjek el, és ne üssem bele az orrom továbbra is Liam szerelmi életébe, miután már jól belekeveredtem, vagy maradjak vele, és vigasztaljam meg. Tudom hogy, szomorú és összetört, és szeretnék vele maradni.

Sophia megfordult, majd bevágta az ajtót, ezután pedig újra sötét és csend lett. Teljesen ki tudtam venni Liam arcát a sötétben, gyönyörű szemeivel engem pásztázott, majd sóhajtott egyet és a hajába túrt.

- Fogalmam sem volt róla, hogy eljön – morogta, én pedig az ajkamba harapva visszaültem mellé az ágyba.

- Tudom.

- El akarsz még menni?

- Figyelj Liam, nem akarok közétek állni. Nem akarom, hogy miattam vesszetek össze.

- Chanel, ez a kapcsolat már így se, úgy se működne, és te…

- Én pedig még csak ráteszek egy lapáttal.

- Nem, ez nem így van. Ne érezd így.

- De… tudod biztosan, hogy Sophia megcsal téged?

- Nem.

- És mi van, ha tényleg nem csal meg? Ő pedig most minket együtt látott így…

- Ha nem csal meg, már akkor sem tudnám vele folytatni.

- Biztos vagy ebben?

- Igen – nézett újra a szemeimbe. – Alszol velem?

Nagy levegőt vettem, majd bólintottam és visszafeküdtünk az ágyra. Jobban szorított magához, mint az előtt, hogy először elaludtunk volna.

Tizenegy órakor ébredtem fel, ugyanúgy ahogy tegnap este másodjára aludtunk el. Liam szó szerint magához láncolt, és nem tudom, hogy mit szólt volna bárki is, ha ránk nyitott volna.

Elhessegettem ezt a gondolatot, ugyanis igazán nem akartam, hogy a tegnap éjjel ismétlődjön.

Liam békésen szuszogott mellettem, én pedig egyszerűen nem akartam mellőle ki kelni, bármennyire is furcsa volt a helyzet.

Soha sem aludtam még fiúval, és bár a lányok többsége alszanak a pasijukkal, majd azután fekszenek le velük, én nem tartozom ebbe a csoportba.

Liam pedig olyan édes volt. Mosolyogva néztem az arcát, és örültem, hogy most gondtalanul tudom bámulni, mivel alszik.

Majd egy hirtelen mozdulatban rám gördült, lefogta a kezeimet, mindkettőt a matrachoz szorította, és édesen vigyorgott rám.

- Élvezted a bámulásomat? – kérdezte szemtelenül, én pedig összehúztam a szemeimet.

- Megijesztettél!

- Nem vetted észre, hogy felkeltem, ugye?

- Liam, szállj le rólam – motyogtam.

- A –a, túl kényelmes vagy.

- Liam!

- Hmm?

- Nehéz vagy – nyögtem, ő pedig még jobban rám nehezedett, fejét a mellkasomra fektette. Nem igazán foglalkozott a szenvedésemmel, nyugodtan feküdt rajtam, én pedig egy idő után feladtam a kapálózást.

Majd Liam a reggel folyamán másodjára rémisztett halálra azzal, hogy kegyetlenül csikizni kezdett, ami miatt muszáj volt felvisítanom.

- Liam, Liam! – kiáltoztam a nevét, de ő nem hagyta abba, és nem kizárt, hogy felvertem pár embert a környezetünkben lévő lakosztályokban is.

Végül a jó kedvünket Louis és Niall, pontosabban csak Louis rontott el, mikor berontott a szobába.

- Komolyan Liam, mi a fasz ütött beléd? – kérdezte Louis durván, mire elhallgattam és félve pillantottam Liamre.

- Neked is jó reggelt Louis! Minek köszönhetem ezt a kellemes köszöntést?

- Itt hemperegsz más lánnyal, miközben a barátnődnek majd megszakad a szíve egy lakosztállyal arrébb? Én mondtam, hogy ez lesz Liam! Kibaszottul megmondtam, hogy be kéne fejezned, mert Sophia rájön!

- Állj már le Louis! Elmondhatom, hogy mi van? Köszönöm! Nem érdekel, mennyire szakad meg Sophia szíve. Ő csalt meg engem, és nem én őt.

- Komolyan? Nem te őt? – vágott közbe idegesen Louis.

- Chanel, történt valami köztünk az este? – kérdezte Liam pattogó hangon.

- Nem.

- Hozzád értem úgy, vagy bármi mást csináltam?

- Nem.

- Ja, persze, majd hinni is fogok neki – rázta meg a fejét Louis.

- És nekem hogy nem hiszel? – kérdezte hangosan Liam. – Louis, Sophia csal, kitudja mióta. A turné kezdete óta, vagy már korábban is volt szeretője, fogalmam sincs. De az biztos, hogy nem hűséges hozzám. Én csak aludtam Chanelel. A barátom úgy, mint te, Niall, Harry, vagy bárki. Aludtam már veled is, nem?

- Liam, ha én nem vagyok, már ezerszer megcsókoltad volna! Ne mondd azt, hogy nem, mert láttam. Mind láttuk. Nem vagyunk vakok.

- De nem tettem, jó? – emelte fel a hangját.

- Jó, akkor is át kéne jönnöd, és megbeszélni vele a dolgaitokat, mert ez nem oké!

- Rendben. Még valami?

Louis kiment, Niall pedig elhúzta a száját, majd bíztatóan rám mosolygott, és becsukta az ajtót.

Magamban eldöntöttem, hogy még ma hazautazok, és nem kavarom tovább a port. Liam összeveszett miattam Sophiával és Louissal, ez pedig már több mint sok. Nem szeretnék problémát okozni neki.

- Átmegyek a szobámba felöltözni – mondtam Liamnek, aki az arcát dörzsölve bólintott. Felálltam, és felszedtem a cuccaim, amiket tegnap este levettem, és mielőtt kiléptem volna az ajtón, Liam utánam szólt.

- Chanel, ne haragudj rám, oké?

- Liam, honnan veszed, hogy haragszom rád? Egyáltalán miért kéne haragudnom rád? Nem vagyok mérges – fordultam vissza felé, majd folytattam. – Sőt, inkább szégyellem magam, hogy újabb emberrel összevesztél miattam.

- Chanel, Louis csak…

- Louis az egyik legfontosabb ember az életedben.

- De Louis meg fog bocsájtani.

- És mi lesz Sophiával?

- Azt még nem tudom – hajtotta le a fejét, és megvakarta a tarkóját.

- Felöltözök – mondtam halkan, majd magára hagytam.

Fekete, lenge vászonból készült, alul csipkés shortot húztam magamra, egy fehér alapon rózsaszín rózsás toppal, melyből jócskán kint volt a hasam, ami persze egyáltalán nem érdekelt. Hiszen azért edzek olyan keményen, hogy fel tudjak venni ilyen felsőket. Rojtos, csipkés, rózsa mintás szintén fekete kardigánt vettem még rá, hajamat egyszerűen megfésültem, majd egy arany levelekből álló hajráfot raktam a fejemre. Fogat mostam, felraktam egy alap sminket, majd visszamentem a szobámba, és foglaltam a telefonomon egy ma délutáni járatra Londonba jegyet. Ezután összepakoltam a holmimat, visszahoztam a fürdőruhából a tegnap viselt dolgaimat, melyet Niall leöntött, és a smink cuccaimat is. Éppen mikor végeztem kopogott és nézett be Liam.

- Reggelizel velem? – kérdezte mosolyogva.

- Igen – bólintottam, majd a hátsó zsebembe csúsztattam a telefonomat, és kimentünk. A reggeli már a nagy étkező asztalon várakozott.

- Csinos vagy – jegyezte meg édes vigyorral az arcán, mikor leültünk egymással szemben.

- Köszönöm – válaszoltam mosolyogva, majd megízesítettem a kávémat, és beleittam.

- Holnapután repülünk Philadelphiába – mondta. – Tényleg, meddig maradsz?

- Um, nem tudom Liam – hazudtam, és inkább a tányéromba figyeltem, mely még üres volt.

- Ó, maradj, ameddig csak tudsz! – kérte csillogó szemekkel.

- Majd meglátom. Nem akarok a terhedre lenni.

- Egyáltalán nem vagy a terhemre Chanel.

- Jó, hát majd meglátjuk.

- Rendben – mosolygott. – Na és, találtál már munkát?

Erre most mégis mit válaszoljak?

- Nem, még nem. Elég nehéz ez.

- Persze megértem. De azért van elég… - hallgatott el.

- Pénzem? Van, az évek során sok összegyűlt, gyűjtögettem, szóval van elég.

- Jól van, de ha bármire szükséged van, csak szólj.

- Köszönöm.

Reggeli után Liam elment fogat mosni, én pedig összepakoltam a tányérokat, és visszaraktam a zsúr kocsira, amiért hamarosan jönni fog valaki.

- Oké, akkor jöjjön, aminek jönnie kell.

- Liam, kérlek, ne rúgd fel a kapcsolatod miattam.

- Chanel, ha szakítunk Sophiával, az akkor sem miattad lesz. Vésd ezt a fejedbe. Nem sokára jövök – húzott magához és puszit nyomott a homlokomra, én pedig lecsuktam a szemeim a pillanat erejéig. Rám mosolygott, majd megfordult, és kiment.

Nem volt mit tennem a lakosztályban, így hát cipőt húztam és lementem a hotel előcsarnokába. Lehuppantam az egyik kényelmes kanapéra, és felvettem egy női magazint. Én, meg az újságmániám.

Éppen a francia divathetekről olvastam, mikor túlságosan ismerős hang ütötte meg a fülemet. Nem túl feltűnően felpillantgattam az újságból, és azt hittem, majd’ elájulok, mikor háttal nekem megpillantottam Taylort egy bőrönddel. Bármikor felismertem volna hátulról bármelyik fiút, ráadásul a hang is stimmelt. Ezer százalék volt, hogy nem messze tőlem egyik bűnbanda társam telefonál.

Eszméletlenül megörültem a kíváncsi, vagány, és a bátor énemnek, mely azóta nem bújt elő, hogy felültem a gépre mikor jöttem. Tudni akartam, mi a francot keres itt Taylor, és hogy kivel beszél telefonon. Az sem érdekelt, hogy lebukhatok. Mert, ha meg van, mit keres itt Taylor, sakkban tudom tartani, vagyis, ha kitálal Damonnek rólam, én is kitálalok róla.

- Lerakom a cuccaim anya, és azonnal indulok – mondta, nekem pedig leesett az állam a magazin mögött.

Lapoztam egyet, majd gyorsan visszanéztem a magazinba, mikor láttam, hogy Taylor meg akar fordulni. Alig vártam, hogy kiszúrjon, és mikor ez nem történt meg felpillantottam, de már itt sem volt. Mi a fene? Most észrevett? Vagy csak én láttam meg őt? És az édesanyjával beszélt telefonon? Igaz, nem tudom pontosan, mi történt a szüleivel, de én azt hittem, hogy nem pont ő fog titokban a családjával találkozgatni. Hű, ez nem kicsit sokkolt.

Alaposan körülnéztem még a magazin mögül, hátha még itt van valahol lent, és én csak nem vettem észre. Ha már eddig nem buktam le, akkor ne is bukjak.

Leraktam az újságot, majd felálltam, és a lifthez mentem.

A lakosztályba visszaérve még mindig egyedül voltam. A szobámba mentem, lehuppantam az ágyra és hátra dőltem.

Nem hiszem el, hogy Taylor, Damon hűséges kis csicskája a családját látogatja Amerikában. Különben is úgy tudtam, hogy Chicagoból jött, mi a francot keres akkor itt Detroitban?

Idióta vigyor terült el az arcomon, hiszen ez azt jelenti, hogy a markomban van. Bármikor meg tudom zsarolni bármiért, és ennél jobbat nem is tudtam volna elképzelni. Taylor nem kedvel, én sem őt és, ha keresztbe akarna nekem tenni, akkor megvan az ok, miért ne csinálja.

Egyszer csak kopogtatásra lettem figyelmes, majd gyorsan felültem, hogy lássam ki az. Szőke hajkoronával és egy kék szempár köszönt vissza.

- Szia Niall.

- Bejöhetek? – kérdezte.

- Persze – mosolyogtam és felhúztam a lábaimat törökülésbe.

- Minden rendben? – sétált be mosolyogva, majd leült mellém.

- Igen Niall, miért ne lenne az?

- Hát tudod, most ez az ügy Liammel és Sophiával. Az a csaj rendesen bekavart.

- Ennél jobban már csak nem is tudhatott volna.

- Remélem, minden helyre jön – mondta, én pedig rajta jártattam a szememet. – Úgy értem… én nem bánnám, ha Liam szakítana Sophiával. És ti pedig annyira összeilletek. Komolyan, csak jó rátok nézni, és annyira látszik, hogy mindketten bejöttök a másiknak, mégsem lép egyikőtök sem. És szeretném azt hinni, hogy Sophia miatt van ez.

Az arcom teljesen pírba borult, míg Niall csak aranyosan mosolyogva vizslatott.

- N –nem tudom honnan vetted Niall, de Liam biztosan nem…

- Csak látni rajtatok oké? Jó ideje ismerem Liamet és tudom, mikor szerelmes.

- Persze, hogy az.

- De nem Sophiába.

Az alsó ajkamba haraptam, majd lesütöttem a szemeimet. Nem hiszem el, hogy Niall hamarabb rá jött, mint én. És azt sem hiszem el, hogy ennyire belezúgtam Liambe.