2016. január 30., szombat

[21. - Hiba volt]

Hii peoplee,
új rész badam tsss! Lol, én annyira örülök, ha egy újabb és újabb részt oszthatok meg, ennek ellenére, azt hiszem többet nem fogok hozni szerdán lol, bc nem sok visszajelzést kaptam a pipákon(♥) és egy kommenten(♥) kívül. No problem, but azt hittem, jobban fog nektek tetszeni, tekintve, hogy Lanel csók, meg minden, but okay.:D Van ilyen. Ummmm, remélem ez a rész jobban fog tetszeni, bár kétlem, de na.:D Jó olvasást!Xx.♥

Chanel Adele Sangster

Életemben nem voltam még annyira zavarban, mint akkor. Az arcom egyik pillanatról a másik hevült fel, a kezeim valamiért remegni kezdtek és az izgalom, ami rablások előtt, közben és után tölti meg a testem, ott és akkor tovaszállt. Egy jelét sem láttam. Ha tehettem volna, legszívesebben kiástam volna magam alól a padlót, hogy aztán ott elbújhassak és visszatemethessem magam az anyaggal így senki nem láthatott volna meg. Bár, ha úgy vesszük, akkor még mindig jobban jártunk, mintha Sophia nyitott volna ránk.
- Nocsak, nocsak - jegyezte meg cinikusan Liam bandatársa, a kezeim ökölbe szorultak a testem mellett és hirtelen harag öntött el belülről. – Talán megzavartam valamit?
- Haver, kérlek – morogta Liam amint az orrnyergét kezdte el masszírozni a mutató és hüvelykujjával. – Ez... ez nem az, aminek látszik.
- Oh? - kérdezte ördögien elvigyorodva a srác, a karjait összefonta a mellkasa előtt és várta, hogy megmagyarázzuk, mi történt. – Ha én jól láttam, és már pedig tökéletes látásom van, akkor olyan volt, mintha éppen egymást nyeltétek volna le. Holott, mindhárman tudjuk, hogy barátnőd van. Aki amúgy téged keres. Vajon mit szólna, ha egy kis madár elcsicseregné neki, hogy csalod, hm? Főleg Chanellel - nevette el magát. – Pont Chanellel? Komolyan? Ennél azt hittem, hogy okosabb vagy, Payno. Sophia már így is ferdén néz Chanelre, hát még jobban rá akarod haragítani a kis barátodra?
- Nézd – sóhajtott fel Liam – hiba volt. Nem szabadott volna sosem megtörténnie ennek - mondta, bár nem voltam biztos abban, hogy kinek, közben pedig éreztem, amint kések tömkelege áll a szívembe. – Elveszítettem a fejemet, Sophia az, akit szeretek. Sajnálom, Chanel. Nem akartalak ebbe belekeverni.
- Aw, csak nem tönkre tettem a kis titkos kapcsolatotokat?
- Louis, elég! – szólalt fel erőteljesebben Liam, én meg már nem tudtam mit reagálni. Megsemmisülve vártam, hogy vége legyen ennek az egésznek. – Köszönöm, amiért részben felnyitottad a szemem. Fogalmam nincs, hogy miért engedtem elfajulni a dolgokat. Sajnálom, amiért az orrodnál fogva vezettelek, Chanel. Nem volt szép tőlem.

Louis gúnyosan vigyorogva, felvont szemöldökkel várta, hogy hogyan reagálok, ám nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy nyilvánosan összetörök. Emelt fejjel távoztam a lakosztályból, és ezt egészen addig tartottam, amíg a lakosztályomba nem értem.
Halkan becsuktam az ajtót, majd a fürdőszobába indultam rögtön. Levetkőztem teljesen, majd beálltam a zuhany alá és forró vizet folyattam magamra egy ideig. Liam szavai visszhangzottak a fülemben és a fejemet a csempébe akartam verni, csak, hogy ne emlékezhessek legalább egy kis időre, erre.

Sophia után kutakodtam, mikor Liam megérkezett, és olyan hirtelen csókolt meg, hogy kettőt pislogni sem tudtam.
És az a csók. Azok a csókok.

Megráztam a fejemet és a kezembe vettem a tusfürdőt. Miután megtörülköztem magamra vettem Liam pólóját, amiben tegnap előtt este aludtam, és ami nálam maradt. Nem akartam benne aludni, de ellenállni sem tudtam. Holnap pedig úgyis visszaadom neki.

Vizes hajjal befeküdtem az ágyba, összehúztam magam magzatpózba, és a takarót magamhoz szorítva szorította a szemeimet és erőltettem az alvást. Nem akartam gondolkodni, csak aludni egy kicsit.

Kicsivel később hangosan kopogtattak az ajtómon, ami miatt grimaszba torzult az arcom és a hátamra fordultam, majd a plafonra bámultam.
- Ki az? – köszörültem meg a torkom.
- Niall. Bejöhetek? – nyomta le a kilincset, ám az ajtót bezártam. Felálltam és kinyitottam neki, majd visszamásztam az ágyra és újra betakaróztam. – Chanel. Mi a baj? – ült le mellém Niall, én pedig csak megráztam a fejem és a kezeimbe temettem a fejem. – Sikerült kiderítened valamit?
- Nem, mert Liam rám nyitott.
- Bassza meg! Rájött?
- Nem – ráztam meg a fejem.
- Oh, de jó – könnyebbült meg. – Kimagyaráztad magad?
- Igen.
- De akkor mi a baj?
- Nem… nem mondta el?
- Ki? Mit?
- Liam…
- Liam nem mondott semmit.
- Mi csókolóztunk – suttogtam magam elő a fehér ágyneműre bámulva.
- Tessék?
- Jól hallottad – motyogtam.
- Megcsókoltad Liamet?
- Nem! Ő csókolt meg engem!
- Liam megcsókolt… téged?
- Ajh, igen. És Niall… annyira jó volt – motyogtam.
- De ez fantasztikus! Azt jelenti, hogy Liam érez valamit irántad! Ahogy te is iránta! Most már csak be kell bizonyítanunk, hogy Sophia csalja, és nyert ügyünk vagy, mert te itt vagy neki, és így nem fog széttörni a szíve sem!
- Azt kétlem. Louis ránk nyitott.
- Hogy mi? – döbbent le újra Niall, én pedig teljesen felé fordultam.
- Louis bejött, és meglátott minket. És azzal fenyegetett, hogy elmondja Sophiának.
- Na, jó, biztosan nem mondja el! Csak blöffölt. Vagy meg akart ijeszteni. De tuti nem köpne be titeket.
- Remélem. Nem akarom, hogy kiderüljön.
- De Chanel, ne légy így elkeseredve, mert ez nem is olyan rossz…
- De te nem hallottad Liamet. Nem hallottad mit mondott utána.
- Miért, mit mondott?
Megráztam a fejemet, miközben Liam szavai újra és újra lejátszódtak az emlékezetemben.
- Chanel…? – kérdezte halkan és bizonytalanul Niall, én pedig nyeltem egy nagyot és felnéztem.
- Azt mondta, hogy ennek nem szabadott volna megtörténnie, ami igaz is. Azt is hozzá tette, hogy Sophiát szereti, és sajnálja, amiért belekevert, orromnál fogva vezetett, és hogy Louis ráébresztette, mekkora hibát követett el.

Az ajkamba harapva néztem Niallre, majd sütöttem le a szemeimet. Nem bírtam elviselni a tekintetét, és alig vártam, hogy magamra hagyjon. Egyedül akartam lenni. Aludni szerettem volna.
Niallnek persze ezt nem mondhattam. Nem akartam megbántani, magamra haragítani, mert akkor aztán tényleg kiborult volna nálam a bili.

A szőkeség körém fonta a karjait, és szoros ölelésbe vont, én pedig halvány elmosolyodtam, mert mégsem esett ez olyan rosszul. Kellemes érzéssel töltött el, hogy a barátom, és figyel rám, megvigasztal, ugyanakkor még mindig egyedül szerettem volna lenni.

*
Másnap reggel a madarak csicsergésére ébredtem, ami igazán kellemes lett volna, ha nem rögtön Liam és a tegnap esti csókunk jutott volna eszembe. Kedvetlenül kászálódtam ki az ágyból, majd elmentem arcot mosni.
Ezután kikerestem pár ruhadarabot, végül fekete shortnál, fehér blúznál, és fehér Converse dorkónál döntöttem. Alap sminket raktam fel, fejem tetejére egy gombócba konytoltam a hajamat, a karomra a kedvenc karperecemet raktam, melyet Shane –től kaptam, nyakamba akasztottam egy nyakláncot, hogy valamelyest feldobja a szerelésem, ujjaimra az arany gyűrű szettet húztam fel, fülembe szintén arany fülvbevalót tettem, egy holdat és egy csillagot, hátsó zsebembe csúsztattam a telefonomat, majd elindultam egyedül reggelizni. Az étteremben voltak páran, főként családok, és olyan emberek, akik egyedül szálltak meg egy üzleti út miatt.

Szintén egyedül ültem egy két személyes asztalnál, és kedvetlenül ettem a yoghurtomat, majd haraptam a pirítósomba. Örültem, hogy egyedül lehettem, nem igazán volt kedvem bárki társaságában lenni. Noha aztán lehet jól esett volna megint kibeszélni magam Niallnek, nem füllett rá a fogam.

Miután elfogyasztottam visszaindultam a szobámba. Fél tíz volt, a többiek még biztosan aludtak.
Az ágyam végébe feküdtem és elővettem a telefonomat. Csodálkozva néztem az új appomat, ami kéken világított. Aztán leesett, hogy tegnap Niall csinált nekem egy twittert, így megnyitottam és böngésztem egy kicsit. Meglepődtem, mikor kétszáz ismeretlen lány csak úgy bekövetett, és páran pedig üzenetet hagytak, hogy hogyan értem el, hogy Niall bekövessen, hogy ki vagyok, és hogy szeretem –e, a fiúkat.
Csodálkozva néztem végig az értesítéseket, és természetesen egyik lánynak sem válaszoltam.

Ez sem szórakoztatott tovább két percnél, így kiléptem, majd megnyitottam az egyik újságos applikációt és böngészni kezdtem a letöltött magazinjaim között, mikor kopogtattak az ajtómon. Ledobtam a telefont, és felültem. Csak kérlek ne Liam legyen az!
- Ki az? – kérdeztem az ajtóm előtt állva.
- Harry – jött a válasz, én pedig meglepődtem. Arcomon halvány mosollyal nyitottam ki a nyílászárót, mely valóban Harryt fedte fel. – Jó reggelt. Ah, nem ébresztettelek fel, akkor jó – nézett rajtam végig.
- Nem. Mit szeretnél?
- Hát, umm, a többiek még alszanak, és nem akarok egyedül reggelizni, és arra gondoltam, hogy mehetnénk együtt.
- Ami azt illeti, én már reggeliztem, de szívesen lekísérlek – mosolyogtam, majd fogtam a kártyámat, és kimentem mellé az ajtón.
- Remek – mosolygott szélesen, majd el is indultunk lefelé, miközben beszélgettünk.

Meglepett, hogy Harry kereste fel a társaságomat, ugyanakkor jó is volt, hiszen elterelte egy kicsit a figyelmem, és nem agyaltam egyfolytában. Meg még Harryt sem ismertem annyira.
- Azon töprengtem, hogy Louis, miért ilyen ellenséges veled – mondta, mire az ajkamba haraptam és a földre szegeztem a tekintetemet.
- Jó kérdés – sóhajtottam.
- Ó, szóval te sem tudod?
- Nem, fogalmam sincs.
- Arra gondoltam, hogy talán ismeritek egymást? Régebbről – ráncolta a homlokát, miközben beszélt. – És talán volt köztetek valami zűr, ami miatt így viselkedik veled. És ezt abból gondoltam, mert Louis sosem ilyen.
- Nem, soha életemben nem találkoztam még vele – nevettem fel kínosan. – Elhiheted, mennyire kellemetlen ez nekem, de nem tehetek róla, ha egyszer nem vagyok szimpatikus neki, akkor ez van.
- Majd beszélek vele – vakarta az enyhén borostás állát. – Na és mi van… Liammel? – váltott témát.
- Erm, mi lenne vele? – kérdeztem vissza erőltetetten nevetve, mire ő vállat vont, és kerülte a tekintetem.
- Nem tudom. Mostanában mintha… nem beszélnétek annyit? Van ennek valami oka?
- Nos, igen. Őszinte leszek veled, jó? – pillantottam fel rá. – Sophia – mondtam halkan. – Gondolom, nem szíveli, hogy jóban vagyok Liammel. Hiszen látott minket együtt aludni. Így aztán tényleg kevesebbet beszéltem Liammel az elmúlt két napban.
- Mhm, értem – bólogatott, majd megállt, kinyitotta az ajtót, és maga elé engedett. Belibbentem az étterembe, majd megköszöntem neki, és folytattam:
- És zűrt sem szeretnék okozni kettejük között – mondtam, noha ezzel már elkéstem, de ezt remélhetőleg Harry nem tudhatta.
- Persze, megértem. De úgy gondolom, hogy Sophiának el kellene viselnie azt, hogy jóban vagy Liammel. Mármint mi értelme féltékenykednie, ha megbízik Liamben? Ha meg ez nem így van… nos, akkor az probléma, viszont az már nem az én dolgom.
- Igen, igazad van.
- Mindenesetre Liamnek hiányzik a közös programjaitok – mondta, nekem pedig kicsit elkerekedtek a szemeim.
Leültünk egy asztalhoz, és még mielőtt megszólalhattam volna, egy pincér hozta is a reggelit tartalmazó étlapokat.
- E –ezt ő mondta neked? – kérdeztem bizonytalanul, miközben Harryre emeltem a tekintetem, aki nem igazán akart rám nézni.
- Ahm, igen, nem olyan rég – bólogatott.
- Mégis mikor?
- Tegnap.
- Délután?
- Délelőtt – válaszolt furán, én pedig szomorúan megráztam a fejemet.
- Hát, már biztosan nem így gondolja – motyogtam halkan, de Harry így is meghallotta.
- Honnan veszed ezt? – kérdezte, én pedig megráztam a fejem és magamra erőltettem egy mosolyt.
- Semmi – mosolyogtam magabiztosan, noha korántsem éreztem így magamat. – Ne is foglalkozz vele.

Rendeltem egy narancslevet, így én azt szürcsölgettem, miközben Harry bőségesen megreggelizett.
- Neked milyen a kapcsolatod Sophiával? – kérdeztem óvatosan Harryt.
- Átlagos – mondta miközben a villájára rakott egy újabb adag tojást. – Kedves csaj, néha szoktunk beszélgetni. Ne mondd el senkinek, de van egy kis beütése, már, ha érted mire gondolok – vigyorgott, mire végre őszintén felnevettem.
- Akkor nem csak én vettem észre – mosolyogtam.
- Néha ledöbbentem egy –egy megnyilvánulásán, de amíg szereti Liamet, és Liam is őt, addig nincs baj vele. Én távol tartanám magamat amúgy tőle, az biztos.
Megint felnevettem, ő pedig édesen vigyorgott, közben pedig belekortyolt a narancslevébe. Jó érzés volt nem saját magamat marcangolni, hanem mondjuk Liam barátnőjét kinevetni. Gonosz volt ezt tenni, avagy sem, nem igazán érdekelt.

3 megjegyzés:

  1. Lol man, ne legyél már ennyire negatív. I mean, az elején. Lehet, hogy nem kaptál komit, but hét közben hoztad a részt, és mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy eléggé sokan tanulnak meg miegyebek szall eléggé rizikós feldobni egy részt szerdán. :D But meg kell próbálni, mert sosem tudhatod. :3
    Na, mindegy. :3
    A rész. Oh my fucking god.
    Az elejét azt hiszem én írtam omfg, és az egyik kedvencem volt azok közül, amit valaha is írtam neked lol. :3 Louis egy kis köcsög, but attól még imádom. :3 Liam vágja maga alatt a fát, but megértem, ha én lennék a helyébe, valszeg én sem lennék jobb. :'D Nialler simán lehetne Chanel bátyja bc ahogy viselkedik vele megmelengeti a szívemet és azt kívánom, hogy bárcsak rokonok lennének csak nem tudnak róla. :3 Harry baby.. ugh.♥ Akárhányszor kap egy kisebb szerepet, meghalok lol. És amikor omfg mondta, hogy ő távol maradna Sophiától, Chanel meg elnevette magát. :'D Omfg nekem is nevetnem kellett. :'D
    Ah, nadzson jó rész lett. :3 Várom már, hogy Liam miként fogja magát visszahódítani Chanelhez és elsöpörni a homokos utat hogy újra egyenes és csillogós legyen. :3

    ♥xx

    VálaszTörlés
  2. Ez a rész is jó lett!! Várom kővit!! ;)

    VálaszTörlés
  3. Szerintem nagyon jó lett ez a rész is akárcsak az eddigi összes. :)
    Mindig érdeklődve várom, hogy mi lesz a csavar az adott részben. Köszönöm, hogy feldobtad a napjaimat a héten kétszer is :)
    Érdeklődve várom a folytatást. ;) :) :D

    VálaszTörlés