[16. - Alszol velem, ugye?]

Hii,
omfg, január másodika, új rész. Boldog új évet mindenkinek, habár kicsit késve, de nem baj, haha.:D Mondtam már, hogy mennyire imádlak titeket? Vagy hogy mennyit jelent számomra, hogy tetszik a történet? Mondtam -e, vagy nem, lényegtelen. Leírom még egyszer. Elképesztően örültem a két kommentnek és a hat pipának, amit az előző rész alá kaptam. Ezen felül mindennapi sok oldalmegjelenítésnek, mely szerencsére nem akar elapadni. Szóval igen, imádlak titeket!:3♥ A mai rész pedig, alig vártam, hogy olvassátok, most pedig itt van végre.:3 Remélem tetszeni fog!(: Apropó, Chanel második születésnapi ruháját nem én, hanem Beccsu barátnőm készítette. A nevére kattintva bejön a polyvore oldala, ahol megannyi elképesztő szettet találhattok!
Jó olvasást!♥Xx.

Chanel Adele Sangster

Természetesen mindenki letámadta a szülinapost, így én mosolyogva a kisebb tömeg mögött vártam, hogy végre én is oda juthassak Liamhez.

Mikor elengedték vigyorogva szét tárta a karját jelezve nekem, hogy engem is oda vár, én pedig ugyanolyan vigyorogva ugrottam szinte rá, és szorosan öleltem magamhoz.

- Boldog szülinapot Liam! – mondtam és hatalmas puszit nyomtam az arcára.

- Köszönöm – kuncogott aranyosan. – Csodálatos vagy – csókolta meg az arcomat. – Köszönöm, hogy itt vagy.

- Ki nem hagytam volna a születésnapod – vigyorogtam boldogan, ő pedig szégyellősen mosolygott rám.

Ezután elengedtem és a többiek újra letámadták. Jó volt nézni, ahogy körbe vette a családja, és barátai, akik mind –mind szeretik őt.

Már mindenkinek volt valamilyen pohár a kezében, és mindenki beszélgetett mindenkivel, míg a vacsorára vártunk. Niall megállás nélkül nevetett valamin Harryvel, és bár a két srác között ültem, mégsem tudtam, miről beszélgettek, és min mulattak annyira jól. Egyszerűen csak nem tudtam levenni a szememet Liamről, aki előttem ült és édesanyjával, valamint édesapjával beszélgetett mosolyogva.

Elképesztően helyes volt, haja felfelé meredezett, mely hiába tetszett nagyon, mégis szívesen beletúrtam volna, ezzel összerombolva tökéletes frizuráját.

Fantáziálásomból egy hideg érzés zökkentett ki, mely a combomon keletkezett Niall jóvoltából. Leverte az italomat az asztalról, mely így az ölembe folyt engem teljesen eláztatva alkohollal.

Ha lehetett, akkor Harry még jobban nevetett, míg Niall kétségbeesett képet vágott, és bocsánatkérések hadával árasztott el.

Tudtam, hogy szalvétával nem lehet helyre hozni, így hát nem maradt más választásom, át kellett öltöznöm.

Mikor felálltam az asztaltól, és kimentem egyedül csak Harry és Niall nézett utánam, a többiek mind el voltak foglalva egymással, amit nem is bántam.

Fejben már tudtam, mit fogok felvenni, miközben felfelé tartottam a lakosztályba. Így nem kellett sokat totojáznom, és rögtön kikaptam a bőröndből a rózsaszín ruhát, amit szerettem volna.

Levetkőztem, a nadrágot és felsőt a fürdőszobában hagytam, a fehér zakót visszaraktam a vállfára, majd levettem a nyakláncot és fülbevalókat és a dobozomba raktam őket. Ezután magamra vettem a ruhát, majd kerestem hozzá valami szelídebb kiegészítőt. Végül a nyakamba akasztottam az ezüst nyakláncot, majd elővettem a fekete magas sarkúkat a bőröndből és beléjük bújtam. Imádtam ezt a cipőt, eszméletlen jól nézett ki, nem csak önmagában, hanem igen jól mutatott a lábaimon is. A fülembe raktam az arany kis nyilas fülbevalókat. Fogtam a táskához illő bőrtáskát, és átpakoltam abba mindent, noha nem igazán volt szükségem semmire, hiszen pár emelettel arrébb voltunk.

A fürdőszobába átkentem az ajkaimat a rózsaszín rúzzsal, majd átpödörtem a szempilláimat, megráztam kicsit a hajam és már készen is voltam.

Mikor csatlakoztam a többiekhez az előétel már az asztalon volt.

- Hé, Chanel, hol voltál? – állt elém Liam és egyik kezét a derekamra helyezte.

- Niall leöntött az innivalómmal, szóval átöltöztem – mondtam mosolyogva.

- Most mondjam megint, hogy csodálatosan nézel ki? – suttogta a fülembe, én pedig elnevettem magam.

- Nem kell mondanod Liam.

- De tudom, hogy mondanom kell, mert a nők nem tudják magukról, mennyire szépek. És te nagyon az vagy – mondta mosolyogva, szemeivel fogva tartotta az enyémet, és ha Harry nem szólalt volna fel hangosan, hogy ne sajátítsam ki az este középpontját, talán nem bírtam volna ki, és megcsókoltam volna. Nem érdekelt volna az se, hogy mindenki itt van. Sóvárogtam csókjáért…

Ezért mikor Liam visszaterelt a helyemre, majd megkerülte az asztalt és leült velem szemben kicsit csalódott voltam. Geoff tekintetébe ütközött az enyém, és kicsit elszégyelltem magam, amiért ennyire ellenszenvesen nézett rám. Megrázta a fejét, majd elfordult, ezzel mutatva, mennyire nem tetszett neki az előbbi kis jelenetünk, én pedig már –már rosszul éreztem magam, a korábbi incidens miatt. De csak mert belegondoltam abba, hogy mi lenne, ha Sophia nem lenne, vagy Liam szakítana vele és helyette én lennék a barátnője. Aztán mondjuk, hazavinne bemutatni a családjának úgy, mint a barátnőjét, és Geoff szemében még mindig ugyanilyen ellenszenves lennék? Ami talán kihatna az egész családra. Vagy megpuhulna, ha látná, hogy Liam boldog velem? Merthogy ezer százalék, hogy boldoggá tenném Liamet, ha vele lennék. Te jó ég, ha vele lennék…

Vacsora után úgy éreztem, hogy nem fér belém több, de mikor a srácok betolták Liam tortáját, már tisztán láttam, hogy van legalább még egy szelet süteménynek helye a hasamban.

Mivel Liam ajándékát elfelejtettem lehozni, és nem csak én voltam az egyedüli, ezért felment mindenki begyűjteni a szülinapos meglepetéseit.

Elővettem a bőröndöm aljából a becsomagolt üvegdobozkát, amiben a kis Audi lapult, majd a táskámba raktam, és indultam is vissza. A teremben csak Liam ült hátradőlve az egyik széken, és a terítőt nézte. Észre sem vette mikor beléptem, már csak akkor nézett fel mosolyogva, mikor megálltam mellette.

Leültem a székre mellé, ő pedig összehúzta a szemeit, és úgy vizslatott.

- Mi az? – kérdeztem.

- Ugye nem vettél nekem semmit?

- Dehogynem, különben el sem jöttem volna.

- Chanel – nevetett fel a fejét rázva, én pedig mosolyogva néztem.

- Szülinapod van, naná, hogy kapsz ajándékot.

- Hát jól van. De akkor ezek szerint neked is jár meglepetés – hajolt közelebb vigyorogva.

- Milyen meglepetés?

- Hát szülinapod volt. És még nem kaptad meg az ajándékodat tőlem.

- Na, ne, Liam! – kiáltottam fel. – Ugye nem vettél nekem semmit? – ismételtem hitetlenkedve őt, hiszen nem akartam felfogni, hogy ajándékot vett nekem.

- Szülinapod volt, naná, hogy kapsz ajándékot.

- Menj, a tudod hova! – csaptam a karjára, mire ő nevetve elkapta a csuklóm, magához rántott és átölelt.

- Szülinapod után egy nappal, mikor rájöttem, hogy fel sem köszöntöttelek rögtön vettem neked egy kis apróságot, amit mindenképpen oda akartam adni valamikor.

- Liam… csak annyi a kérésem akkor, hogy ne most add ide. Kérlek.

- Jól van, ha így akarod – mosolyogott és puszit nyomott az arcomra.

Végszóra megjelentek a srácok, majd Lou, Lux és Lottie, mögöttük pedig Karenék. Az ajándékozást a szülők kezdték és mire hozzám értünk, már egész sok ajándék tornyosodott az asztalon.

- Boldog szülinapot Liam! – nyújtottam át az ajándékot, majd átöleltem, és adtam neki két puszit.

- Köszönöm szépen – mosolygott édesen, majd feltépte a csomagolást, akár egy kisgyerek és a szája hirtelen o alakot formált.

- Hű de király, mutasd! – kiáltotta egyből Niall, de Liam csak maga elé emelte az üvegdobozkát és megforgatta, hogy elölről –hátulról megszemlélhesse az ajándékot.

- Wow – nyögte ki, én pedig elégedetten néztem. Sikerült meglepnem, juhé! – Ez elképesztő. És rajta van a nevem – lelkendezett, én pedig felnevettem. A srácok utat törtek maguknak és a következő pillanatban már mind együtt bámulták a kisautót.

- Hé, bele van gravírozva, hogy Payno! – nevetett fel hangosan Niall, én pedig követtem a példáját. Liam megfordította a kocsit, így már ő is láthatta.

- Hát ez nagyon szép, köszönöm szépen!

- Megnézhetem? – kérdezte Lou, és míg egyik kezében Luxot fogta, másikat az autóért nyújtotta.

- Igazán ötletes ajándék – vigyorgott rám Lottie.

- Köszönöm – mondtam büszkén, Lou pedig tovább adta az üvegdobozkát Liam szüleinek.

Liamre néztem, aki szintén engem nézett mosolyogva. Hirtelen zavarba jöttem a tekintetétől, és lesütöttem szemeimet. Fogalmam sincs mi ütött belém, az arcom felforrósodott és elpirultam. Te jó ég, ez annyira ciki! Rám nézett, én pedig elpirultam, és ennek tetejében még végig is nézte ezt!

Órákkal később fergeteges lett a hangulat, ugyanis Liam egy percig sem hagyott unatkozni senkit sem, ebben pedig Niall előszeretettel segített neki. Egyik srác sem volt már teljesen józan, sőt, mi több, Niall teljesen lerészegedett.

Táncoltam már Niallel és Harryvel, valamint Luxal, Louval és Lottieval, és éppen mikor szusszanni akartam csapódott mellém a szülinapos fergeteges jó kedvvel.

- Oké, már egy órája nézem, ahogy táncolsz, de engem még mindig nem illettél meg azzal, hogy…

- Liam, itt egy sör! – nyomta a kezébe Louis, ezzel félbe szakítva Liamet a beszélésben.

- Kösz Louis – mondta, majd beleivott, és lehelyezte a poharam mellé, mely még teljesen tele volt, hiszen ebben a pillanatban kaptam vissza.

- Szóval táncolsz velem királylány? – kérdezte vigyorogva Liam mit sem törődve Louissal, aki hitetlenül megrázta a fejét, majd már ott sem volt.

- Ne hívj királylánynak – válaszoltam lassan, miközben alaposan átgondoltam a következő mondatomat. – Egyébként Louis nagyon nem kedvel.

- Kérlek, ne foglalkozzunk most Louissal – nyafogott. – Tudom, hogy nem kedvel.

- És azt is tudod, miért nem? Csak mert nem tettem semmit, amivel rászolgáltam az utálatára. Vagy mégis?

- Nem, persze, hogy nem tettél semmi ilyet Chanel. Nézd, Louis csak félt. Fél, hogy hibát követek el – mondta teljesen komolyan a szemeimbe nézve.

- Miféle hibát?

- Fél, hogy miattad majd elveszítem Sophiát. De hogyan tudnám elveszíteni, ha már rég elveszítettem? – nevetett fel bánatosan, nekem pedig megesett rajta a szívem. Most jöttem rá valójában, mennyire szomorú.

- Ó, Liam… - kezdtem volna, és a kezemet az arca felé irányítottam, ám megfogta, a szájához húzta és a tenyerembe puszilt.

- Ne foglalkozzunk, most ezzel kérlek, szeretném jól érezni magam. Táncolunk?

Nagy levegőt vettem, majd elmosolyodtam és rábólintottam.

- Táncoljunk.

Mély levegőt vettem és a karjaimat Liam nyaka köré fontam mire ő körbe ölelte a derekam. Közelebb vont magához, így az állam súrolta a vállát, az ajkai a fülem mellett voltak és hallottam amint lélegzett. Végül annak ellenére, hogy tudtam, nem szabadott volna közelednem a sráchoz, a vállára hajtottam a fejem és mélyet lélegeztem kellemesen férfias illatából. Közel sem volt olyan erős, mint ahogy a többi férfin van általában, így nem fájdult meg a fejem. Lehunytam a szemeim, míg élveztem a karjai által nyújtott biztonságot és ajkaimra egy szelíd mosoly húzódott.

Aztán ahogy változott a zene, változott az emberek mozgása, így a miénk is. Elengedtem a nyakát, ő viszont egy percre sem a derekamat, sőt még közelebb húzott magához. Annyira vigyorgott rám, hogy muszáj volt nekem is ezt tennem, mosolya ragadós volt.

Majd hirtelen megváltozott közöttünk a légkör. Egyikünk sem vigyorgott már, én viszont annál jobban kapkodtam a levegőt. Éreztem a vonzást kettőnk között, a levegő felforrósodott, akár csak az arcom. Biztos voltam benne, hogy Liam is érzi azt, amit én. Egyszerűen csak éreztem az elektromos vonzást kettőnk között, és annyira vágytam rá, hogy Liam megcsókoljon, mint még soha. Teljesen elfelejtkeztem mindenkiről, pedig egyáltalán nem kellett volna.

Szemeim előtt már láttam, ahogy a lakosztályba érünk, hevesen csókolózva, tiszta szándékokkal, és egyikőnk sem bír leállni. Nagyon ezt akartam. Hihetetlen, mennyire vágytam egy férfira. Ő rá. Arra a férfira, aki itt állt előttem, szinte neki préselődtem, és csak nézett azzal a gyönyörű szemeivel rám.

Feje egyre közelebb volt az enyémhez, testünk közé, már egy papírlapot nem lehetett volna beejteni, annyira egymáshoz préselődtünk.

Liam csak egyre közeledett és közeledett, már a szemeit sem láttam, csak az ajkát figyeltem. Alig vártam, hogy végre megcsókoljon, egyszerűen biztosra mentem abban, hogy most fog megtörténni.

A zene hirtelen abba maradt, a fények megálltak, az emberek elhallgattak, én pedig olyan gyorsan húzódtam ki Liam karjai közül amennyire csak tudtam.

Liam csalódottan nézett rám, ajkain újra mosoly ült. Megfogta a kezem és lehúzott a tánc parkettről vissza az asztalhoz, ahova vacsoráztunk. Lou ült ott, ölében Lux aludt.

- Azt hiszem vége a bulinak. Nagyon álmos vagyok – mondta Liam két ásítás között, közben a kezemet még mindig fogta. – Azon gondolkozom, hogyan vigyem fel ezt a sok ajándékot.

- Majd én segítek.

- Segítünk mi is – állt meg mellettünk Geoff és Karen.

Végül aztán hárman, Liam, Karen és én felvittük az ajándékokat, míg Geoff és Lottie próbálta felkaparni a srácokat.

- Köszönöm, hogy eljöttetek anyu. Szeretlek! – ölelte át Liam Karent, és megpuszilta, miután leraktuk az ajándékokat. Úgy döntöttem, hogy nem zavarok, így gyorsan elmotyogtam egy jó éjszakát, és bementem a lakosztályba.

A konyhában ittam egy pohár vizet, mikor visszaért Liam.

- Chanel, Chanel! – kiáltozta a nevemet.

- Itt vagyok.

- Ó – pördült meg, hogy szembe legyek vele. – Gyere, menjünk el aludni baby – ölelt át álmosan, én pedig tágra nyílt szemekkel néztem, és próbáltam felfogni, mit is mondott.

Behúzott a szobájába, majd elengedett és egyből lekapta a pólóját, majd gombolni kezdte a nadrágját. Én csak álltam ott megsemmisülten, és figyeltem, hogyan távolítja el magáról a ruhadarabokat. Most akkor mi lesz…?

- Vetkőzz te is – mondta édesen mosolyogva. – Alszol velem ugye? – hajtotta fel a takarót majd bemászott az ágyba.

- H –hogy aludjak veled? – kérdeztem halkan, a hangom így is megremegett.

- Kérlek. Nem akarok egyedül aludni. Olyan rossz egyedül aludni – mondta szomorúan és elfeküdt, majd lebiggyesztett ajkakkal nézett rám.

Nagyot nyeltem, majd lerúgtam a cipőmet, és a táskámat a fotelba raktam, amire Liam is terítette ruháit.

- Vedd le a ruhád – mondta, miközben mosolyogva engem nézett, és kezeit a feje alá rakta párnaként.

- És fehérneműben legyek? – vontam fel a szemöldökömet, miközben az ajkamba haraptam.

- Igen! – vágta rá azonnal vigyorogva.

- Nem. Kell egy póló.

- Ah, akkor vegyél ki a szekrényből az enyéim közül egyet.

A szekrényhez mentem, és kinyitottam, majd benéztem, bár nem sok mindent láttam, hiszen sötét volt. Tapogattam egy ideig, majd kihúztam egy pólót. Aztán levettem a ruhámat, a póló pedig gyorsan magamra kaptam, és amit eddig viseltem ráterítettem Liam cuccaira.

- Elmegyek fogat mosni – mondtam még neki.

- Ah, ne már! Bealszok addig – morogta.

- Sietek! – mentem ki a szobából át a fürdőbe.

Alaposan kisikáltam a fogaimat, majd a hajamba szántottam kétszer a kezemmel, végül sóhajtottam egyet és visszamentem Liamhoz.

- Itt vagyok – suttogtam, miközben az ágyhoz mentem és óvatosan bemásztam mellé.

- Oké – suttogott vissza vigyorogva, én pedig elpirulva feküdtem be mellé, és fordultam felé.

- Jó éjszakát Liam!

- Jó éjt baby, köszönöm, hogy eljöttél – húzódott közelebb hozzám, majd lábát átvetette enyéimen, és közelebb húzott magához. Karját a derekamra rakta, ajkait homlokomhoz érintette és egy jó éjt –puszit adott, ami után szinte rögtön mély álomba zuhantam.

Mikor megébredtem Liam fejét pillantottam meg először. Valahonnan erős fény áradt, ami miatt majdnem megvakultam, pedig nem is néztem oda. Ekkor Liam már ült és beszélt valakihez. Egy nőhöz.

- Nem hiszem el, hogy megcsalsz! – sipította valaki, én pedig a párna alá dugtam a fejemet. Így is zúgott, ez a valaki pedig még csak rá tett egy lapáttal. Hagyjanak már aludni!

- Te beszélsz? A szülinapomra nem voltál képes eljönni, nehogy egy pillanatra is magára hagyd a szeretődet!

- Miről beszélsz Liam? Honnan a francból szedsz ilyen baromságokat? Hát nem itt vagyok? – emelte fel a hangját újra az a valaki.

- Már nincs szülinapom. Egy óra van. És fogalmam sincs, mit csinálsz itt ilyenkor. Normálisabb időpontot nem tudtál volna választani, hogy meglátogass? Különben meg, egyáltalán nem csallak meg. Tudod, arra én nem lenné képes.

- Jézusom, mégis egy ribanccal fekszel egy ágyban!

- Hé! – ültem fel, és kicsit megszédültem a hirtelen mozdulattól. Hunyorogva néztem az előttünk álló nőre, aki nem lehetett más, mint Sophia. – Kikérem magamnak! Nem vagyok ribanc. Liam barátja vagyok, és ellentétben veled, én el tudtam repülni Londonból hozzá, hogy együtt tölthessük a szülinapját! Az ártatlant pedig hiába tetted, régen tudja mindenki, hogy nem vagy hűséges Liamhez! – mondtam a fejemet fogva, és azt hiszem szerencséje volt, hogy másnapos voltam. Mert esküszöm, ha nem lennék ennyire kába, nagyobb patáliát csaptam volna.