2016. október 22., szombat

[61. - Boldog szülinapot baby!]

Hiiiii,
ugh az utolsó Liam szemszög a blogban..:3 Ugh Liam ez a kép. Ami azt illeti, négy rész+epilógus van hátra, viszont gondolkodom egy második évadon, melyen még elég sokat kellene dolgozni... De nem döntöttem még el mi lesz. Nem tudom érdemes lenne -e egyáltalán megvalósítani, meg ilyenek. Mikor írtam a részt akkor tetszett, aztán már így visszaolvasva kicsit húztam rá a számat. Hosszú rész lett, ahhoz kétség sem férhet, um remélem nektek tetszeni fog!:) Megint időugrás volt, de ezt a részben is olvashatjátok, csak gondoltam még megemlítem.:D A visszajelzések egy kicsit megapadtak, örülnék, ha a blog vége felé megint megtöbbszöröződnének, már csak azért is, mert nagyon kíváncsi vagyok a véleményeitekre. Na befejeztem most már, jó olvasást!:3 X♥



Liam James Payne

Nem is emlékszem rá, mikor volt olyan nyaram utoljára, mikor csak otthon feküdtem és azon gondolkoztam, hogy mit kéne csinálni. Azt sem tudom, mikor unatkoztam utoljára. A rajongók azt hiszik, hogy, csak mert szünetünk van, nem rohangálunk ide, meg oda, és egész évben Londonban vagyunk a családunkkal, hogy kiélvezzük a szabadságot. Pedig ez magamról nem igaz, hiszen én tudom, hogy milyen mozgalmas nyár van majdnem mögöttem. Ugyanez elmondható Harryről is, aki egy filmben szerepel, és állandóan forgatásokon van. Niallnek és Louisnak is akadnak dolgaik, Harry tehát a szünetét szintén dolgozásra használja ki, én pedig a barátnőmmel egyik helyről utazok a másikra. Augusztusban volt az első olyan hét, mikor egy huzamban itthon voltunk Chanelel, majd következett még egy, végül kicsúszott Chanel száján, hogy elege van a szélsőséges időjárásból Londonban. Én pedig egyből tudtam, hogy utazni akar valamerre. Tehát a nyárból mindössze két hetet töltöttünk Londonban, egyet Wolverhamptonban a szüleimnél, a maradék hetekben pedig utaztunk. Nyár elején jártunk Spanyolországban, átugrottunk pár napra Portugáliába is, ezután persze ki nem hagyhattuk Párizst és a francia tengerpartot sem. Voltunk Rómában, eltöltöttünk egy hetet az olasz tengerparton, utána pedig rögtön következett Görögország. Imádtam a kalandokat, melyeket Chanelel átéltünk, a spontaneitást, mikor csak kipattant egyikünk fejéből, hogy repüljünk máshova. Megérkeztünk egy idegen országba a repülőtérre, se szállásunk, se autónk, tiszta ruháink már alig voltak, de egyikünk sem idegeskedett azon, hogy mi lesz velünk. Mert, hogy valahogy lennie kellett. És hát persze, hogy találtunk hotelt, apartmant, ahova mehettünk, ahogy autót bérelni is tudtunk, kimostuk a ruháinkat valamint venni is tudtunk újakat.

Ha egy kicsit jobban megkapargatjuk a felszínt, nem csak azért utaztunk, hogy jól érezzük magunkat, és hogy emlékezetes nyarunk legyen. Igazából csak beakartuk indítani Chanel blogját, ezért elutaztunk egzotikus helyekre, hogy minél több megtekintése legyen. Míg ő dolgozott, addig én süttettem a hasamat és gyönyörködtem benne. El sem akartam hinni, hogy rá találtam, és az életemben tudhatom. Hogy vagyok olyan szerencsés, hogy szeret engem. Talán kicsit paranoiás is lettem, de félni kezdtem, hogy majd jön valaki más, aki jobb lehet, mint én, és elveszi tőlem Chanelt. Féltem attól, hogy egyszer csak nem fog többé szeretni, vagy történik vele valami és elveszítem őt. Boldog voltam, ugyanakkor rettegtem belül, hogy valami ilyesmi fog bekövetkezni. Hiszen Sophiával is szép volt és jó volt minden egy nagyon hosszú ideig. Aztán ő is rám unt, és megcsalt. És bár kétlem, hogy Chanel ilyesmire vetemedne, akkor is félek, hogy elfog hagyni. Hangot nem adtam gondolataimnak és kétségeimnek, hiszen biztos, hogy magamra haragítottam volna Chanelt.

Egyik este, mikor Rómában voltunk, kiraktam Chanelt egy étterem előtt, én pedig elmentem parkolót keresni, mert az étteremé tele volt. Mikor visszafelé sétáltam, és megláttam a kirakatban azt a gyűrűt, egyből tudtam, hogy itt a kulcs, ez az a dolog, amivel örökké magamhoz láncolhatnám Chanelt. És bár még csak egy éve vagyunk együtt, nem tudnám másik nővel elképzelni az életemet. Izgatott lettem, a rettegéseimmel szemben pedig volt már végre valami, amit felmutathatok. Még hozzá a gyönyörű gyűrű, melyet másnap megvettem és azóta is magamnál őrzöm. Nem akartam azonnal megkérni Chanel kezét, de nem is akartam túl sokáig halogatni. Nem akartam kivárni, amíg valaki vagy valami elszakítja tőlem és azt sem akartam, hogy ő maga találjon rá a gyűrűre. Tudtam, hogy mindenki majd azzal fog jönni, hogy csak egy éve vagyunk együtt, de nekem ez az egy év éppen elég volt ahhoz, hogy el se tudjam képzelni magam tíz év múlva Chanel nélkül.

Végül is a leánykérés kissé elhúzódott, hiszen azóta voltunk otthon Londonban, utána pedig Los Angelesbe repültünk. Chanel rengeteget dolgozott mostanában, és tudtam, hogy ez LA –ben sem lesz ez másképp, hiszen mióta Cibellevel, a fotósával jó barátnők lettek, ha programunk van és én beleegyezek, Chanel mindenhova hívja magával a fekete göndör hajú lányt, hogy készítsen jó pár gyönyörű fotót a barátnőmről. Persze nem estünk túlzásokba, a csaj jó fej, és nem tölti minden szabadidejét velünk, vannak más ügyfelei is, megbízásai, tehát nem gáz, mikor kimozdulunk és velünk tart. Én is kedvelem őt, mert jó fej lány, Chanel is kedveli, és jól csinálja, amit csinál. Amire kilyukadni akartam az az, hogy egyáltalán nem lett harmadik kereke a kapcsolatunknak, mert ugyanannyi időt vagyunk kettesben Channel, mint azelőtt.

Mikor eszembe jutott, hogy közeleg Chanel szülinapja, rögtön tudtam, hol fogjuk megünnepelni. Riasztottam a srácokat, és elmondtam neki, hogy, ha tudják, úgy intézzék dolgaikat, hogy LA –ben maradjanak, mert mi is repülünk oda nem sokára. Tudtam, hogy Chanelt kicsit nehezebb lesz meggyőzni róla, leginkább a múltja és a családja miatt, de bíztam benne, hogy menni fog. Cibellevel sikerült végül meggyőznünk őt, így hát telefonon lefoglaltam egy nagyobb vitorlás hajót, ahol aludni fogunk, amíg Amerikában tartózkodunk. Én is és Chanel is beleszerettünk a hajóba, oly annyira, hogy érkezésünk után pár napig ki sem mozdultunk, csak a hajó fedélzetén voltunk, valamint boltban és étteremben. Persze közre játszott az is, hogy a hajón csak mi ketten voltunk, a kikötő környékén pedig egy rajongóval sem paparazzival nem találkoztunk össze.

A fiúkkal viszont végre sikerült egy találkozót lebeszélnünk. El sem hittem, hogy végre mindannyian ugyanazon a helyen tartózkodunk egy időben. Hiányoztak már, hiszen elég régen láttam a hülye fejüket és bár beszéltünk rendszeresen telefonon, facetimeon vagy smseken keresztül, szerettem volna végre hallani, hogy mi mindent történt velük azóta, hogy utoljára találkoztunk.

Az első találkozásunkkor Louis elhozta az új barátnőjét, Daniellet is magával, aki nagyon kedves és szimpatikus lány. Talán Chanel nézett rájuk ferde szemmel az elején, de aztán mindannyian ledöbbentünk Louis normális magatartásán, amikor Chanel a köreinkben volt. Nem ignorálta őt, nem szólogatott be, nem tett megjegyzéseket sem, hanem teljesen normális volt, mintha mi sem történt volna. És ezért persze Chanel sem volt már olyan buja, így kezdeményezett Danielle felé, és végül egész jól kijöttek. Rákérdezni nem akartam Louisnál, hogy mégis mi ütött belé, hiszen minden tökéletes volt úgy, ahogyan volt. Plusz volt egy olyan sejtésem, hogy Louis viselkedését Danielle befolyásolta. Ez a lány újra boldoggá tette őt, és a lehető legjobb irányba terelte Louist. Őszintén örülök, hogy egymásra találtak, és nagyon remélem, hogy sokáig együtt is maradnak. Louis boldogsága mellett pedig az, hogy végre elkezdett normálisan viselkedni Chanelel csak hab a tortán. Eddig nem hangoztattam, de borzasztó kellemetlen volt úgy egy légtérben lenni velük, hogy éreztem, vibrál köztük a levegő. Most viszont megkönnyebbültem és hirtelenjében úgy éreztem, minden a lehető legjobban halad az életemben. Van egy csodálatos barátnőm, akit elképesztően szeretek, barátaim, akik mindig mellettem állnak, a családom, akik mindenben támogatnak és végül persze a rajongók, akik annak ellenére, hogy szüneten vagyunk, támogatnak minket és nem szűntek meg minket szeretni.

Minden klappolt, minden csodálatos volt és tudtam, hogy csak napok kérdése, és Chanel ujjára húzhatom a gyűrűt.

Ma reggel pedig mikor felébredtem, eldöntöttem, hogy letérdelek elé. Mert ma ünnepli ez az alvó gyönyörűség itt mellettem a huszonötödik születésnapját. Egy éve ilyenkor annyira elvoltam foglalva a turnéval, az albummal és Sophiával, hogy elfelejtkeztem róla. Még most is szégyellem magam érte, éppen ezért fogom a lehető legtökéletesebb és legemlékezetesebb nappá varázsolni a világon.
Tegnap este Chanel és Cibelle sokáig kint voltak a parton fotózni, ezért volt időm elkészíteni egy tortát Chanelnek. Igaz eléggé félve és rohanva csináltam, mert féltem, hogy bármelyik pillanatban betoppanhat, de jól sikerült azt hiszem. Kívül vanília krémes, belül pedig nutellás lett, ha finom lesz, biztosan hallgathatom majd Chaneltől egész életemben, hogy csináljam újra. De neki bármit.

Miután gyönyörködtem még egy keveset benne, óvatosan kiszálltam mellőle, pisiltem és arcot mostam, utána pedig kivettem a tortát a hűtőből. Levettem a torta tartó tetejét, amit csak azért raktam rá, hogy ne vegye át a sütemény a fridzsider szagát, majd kivettem a tegnap vásárolt gyümölcsöket és arról is leszedtem a fedőt. Megmostam a szemes gyümölcsöket, utána pedig félbe vágtam az epreket és elkezdtem kidíszíteni a torta tetejét. Ezzel hamar megvoltam, így visszamentem a szobába és meglestem Chanelt, aki már nem volt az ágyban. Gyorsan előszedtem a becsomagolt ajándékait és az ágyra raktam őket, majd visszasiettem a konyhába. Hallottam, amint visszament a fürdőszobából, így meggyújtottam a két szám gyertyáknak a tetejét, majd lassan elindultam vele a háló felé. Mikor beléptem a szobába csak a hátát láttam, barna haja kissé kócosan terült el a hátán, de imádtam mikor kócosan kelt fel reggel. Nem kellett sok idő, míg észre nem vett maga mögött, így megfordult és szélesen mosolyogva nézett előbb a tortára, aztán rám.
- Liam, ezt te sütötted? – kérdezte reggeli kicsit rekedtes hangján.
- Ülj le – kértem, majd a kezébe helyeztem a tányért.
- De Liam, te csináltad? – kérdezte vigyorogva, miközben a tortájába bámult, én pedig lefotóztam.
- Héj – nézett fel rám nevetve, mire én megint megnyomtam a középső gombot a képernyőn. – Liam, ne fotózz már! – nevetett.
- Oké, csak még egyet!
Mosolyogva megforgatta a szemeit, aztán rám nyújtotta a nyelvét, mire én vigyorogva lefotóztam, aztán a telefont az ágyra dobtam és mellé ültem.
- Boldog szülinapot baby – hajoltam hozzá, ő pedig az ajkait az enyémekre tapasztotta.
- Köszönöm – suttogta mosolyogva.
- Kívánj valamit – nyomtam egy apró puszit a szájára, mielőtt elváltunk volna egymástól, ő pedig egy kis idő után lehunyta a szemeit és elfújta a gyertyákat. Közelebb húzódtam hozzá, majd számat az arcára nyomtam, végül fejemet a nyakába fúrtam és ott hintettem be apró puszikkal.
- Liam, te sütötted a tortát?
- Igen – emeltem fel a fejem. – Remélem finom az íze.
- Ahw, de mikor csináltad? Annyira aranyos vagy, imádlak – nyomott csókot kuncogva az ajkaimra.
- Tegnap – válaszoltam meg mosolyogva a kérdését.
- Amíg a parton voltunk Cibellével? – kérdezte.
- Mhm – hümmögtem válaszul. – Hozok tányérokat, kést meg villákat – nyomtam puszit az arcára, majd felálltam és kimentem a konyhába az említett dolgokért. – Inkább előbb nyisd ki az ajándékaidat – biccentettem a fejemmel izgatottan a csomagok felé, melyek az ágyon pihentek még mindig mellette.
- Nem, előbb meg szeretném kóstolni a tortát.
- Oké, a szülinaposnak mindent – leraktam az íróasztalra a tányérokat és evőeszközöket, majd Chanel is oda hozta a tortát. – Vágd meg – adtam a kezébe a kést, mire ő kiszedte a gyertyákat, és megvágta. – Héj, az első szelet mindig az ünnepelté.
- Nem, a tiéd – kuncogott, majd vágott még egy vastag szeletet. – Mhmm, ez nutella?
- Bizony – vigyorogtam büszkén. – Tessék – nyújtottam felé az első szeletes tányért, de ő csak elvett egy villát és a másik tányérral az ágy felé igyekezett. Mosolyogva megforgattam a szemeimet, aztán leültem vele szemben a takaróra. Figyeltem az első reakcióit a tortára, és majd csak azután nyomtam bele én is a villámat.
- Liam, ez isteni!
- Hm, tényleg elég jó lett – válaszoltam teli szájjal. – Akkor örülsz neki? Ízlik?
- Naná, imádom Liam! Akkor is imádnám, ha pocsék íze lenne, mert te készítetted nekem és sok időt fektettél bele.
- Valójában igen, mert elég macerás volt az egész a nutellával.
- Nagyon finom. Köszönöm – hajolt felém, majd egy habos csókot nyomott ajkaimra.  
- Nincs mit baby. Na, nyisd ki az ajándékod közben!
- Nem kellett volna semmit sem venned – mosolygott rám, miközben lerakta a tányérját.
- Dehogynem, szülinapod van.
Chanel mosolyogva húzta le a masnit a dobozról, aztán nyitotta ki azt. Kiszedte a fekete zacskót és szélesen vigyorogva nézett a pólóra, melyen a Batwoman felirat állt. Vigyorogva felálltam, aztán kihúztam az egyik bőröndömből az enyémet is, melyen persze Batman volt felírva.
- Liam! Úristem, imádom! – vette ki a dobozból az anyagot. – Olyan bolond vagy, hogy jutott ez az eszedbe? – nevetett, majd a kezét a tarkómra csúsztatta és magához húzott, hogy egybe forrasszuk ajkainkat.
- Igazából az ötlet régóta bennem volt és gondoltam, hogy szülinapodra megcsináltatom.
- Ahw, köszönöm – kuncogott, miközben továbbra is apró csókokkal hintette be a számat.
- Örülök, hogy tetszik. De van ott még más is.
- Hát persze – nevetett fel, aztán elhúzódott, majd oldalra nyúlt a kezébe vette a villát és bekapott egy falat tortát. Kiegyenesedett, aztán elvette a kis fekete dobozt, melyben a karkötő lapult, melyet ugyanott vettem, mint a gyűrűt. De a gyűrűhöz még később jövünk, jó helye van annak ott ahova elrejtettem Chanel elől. – Liam, miért vettél ilyen drága ajándékot? – nézett fel rám mosolyogva, miközben a mutatóujját végig húzta a karkötőn.
- Tetszik? – kérdeztem kérdését figyelmen kívül hagyva.
- Igen, nagyon szép. Köszönöm szépen – hajolt hozzám és megcsókolt.
- Ez még nem minden – motyogtam a szájába.
- Agh, miért költöttél ennyit? Tudod mit, nem is akarom tudni! – emelte fel a kezeit, én pedig felnevettem és a villámmal vágtam a torta szeletemből, majd a számba nyomtam a falatot. Mikor levette a pólós dobozt az alatta lévő rózsaszín dobozról, rögtön rám nézett, mire én szélesen elvigyorodtam és még több tortát tömtem magamba. Mindketten tudtuk, mi van a dobozban, pedig még csak én láttam az ajándékot. A felirat mindent elárulhatott Chanel számára. Viszont annyira jól nézett ki az üzletben a próbababán, hogy nem hagyhattam ott. Ha akkor ennyire tetszett, mennyire fog majd Chanelen? – Wow – emelte ki a dobozból a melltartót. – Szexi – hümmögött fel. – Honnan tudtad a mérete? Várj, gondolom kilested egy másik melltartóból.
- Talált süllyedt – vigyorogtam. – Vedd fel! – mondtam izgatottan, mire felnevetett és megrázta a fejét.
- Mhm, majd este – rakta vissza a dobozba. – De nagyon tetszik, köszönök szépen mindent Liam! – mászott az ölembe, majd kezeit a nyakam köré fonta és mosolyogva megcsókolt. – Szeretlek – motyogta, miközben folyamatosan csókokkal ostromolta a számat.
- Én is szeretlek – mosolyodtam el, miközben a kezeimet a póló alá simítottam a derekára. Hátra nyomtam a matracra, majd a dobozokat félre tolva elfektettem, miközben még mindig egy percre sem szakadtunk el egymástól. Mikor végül mindkettőnknek levegőre volt szüksége, oldalara nyúltam a karkötőért, majd a kezembe vettem és a csukójára csatoltam azt. Ezután az összes ajándék dobozt leraktam a földre, így több helyünk volt az ágyon. Hely pedig mindenképpen kell, hogy kicsit elmerüljünk egymásban közelebbről a reggeli órákban.

**
Egy eszméletlen szeretkezés után, fürdőruhát húztunk és nagy hévvel ugrottunk a tengerbe, mely előszörre nagyon hideg volt, azután viszont egész hamar megszoktam. Úsztunk egy ideig a semmiség felé, miközben beszélgettünk, majd visszaindultunk a hajóhoz. Kifeküdtünk a napra, míg én hátamra, addig Chanel a hasára. Napoztunk egy kicsit, beszélgettünk, de leginkább csókolóztunk. Élveztem ezt a szabadság érzetet. Nem kellett elbújnunk csak azért, mert megcsókoltam Chanelt, vagy, mert ő kikötötte a fürdőruha felsőjét így nem csíkkal barnult tovább. Nem voltak lesifotósok, így botrány sem tört ki, amiért talán kicsit hevesebben a kelleténél csókolóztunk nyilvánosan, és lencse végre sem kapták a barátnőm jó seggét.
Miután már nem bírtuk tovább a meleget, elmentünk tusolni. Az idő már dél felé mozgott, mi pedig kezdtünk éhesek lenni, hiszen csak tortát ettünk reggelire. Cibellével lebeszéltünk egy ebédet az új, közös kedvenc éttermünkbe Chanelel a kikötőben. Természetesen Cibs is felköszöntötte Chanelt, lőtt pár képet rólunk valamint az ebédről, utána pedig átadta Chanelnek az ajándékát.

Az időt eléggé elbeszélgettük, már délután négy óra volt, mikor elköszöntünk egymástól és visszaindultunk a hajóra. Átöltöztünk fürdőruhába, majd jetsikre ültünk és elmentünk a jobb oldalon húzódó hegyek felé. Egy ideig én vezettem, aztán hagytam Chanelnek, hogy ő. Borzasztóan élveztük mindketten, teljesen más érzés vízen vezetni, mint szárazföldön. A nap tűzött ezerrel, a víz felcsapódott ránk, így melegünk nem volt, a látvány pedig gyönyörű volt. A víz néhol sötétkék, máshol egészen világoskék, türkizkék volt, az ilyen helyeken egészen sokáig leláttunk a tengerben.  Végül visszafordultunk, mert féltünk mindketten, hogy kifogy a benzin a motorból és a nyílt vízen maradunk. Chanel visszaadta a vezetést nekem, és szerencsésen visszaértünk a hajóhoz a jetskivel.

Chanel fent maradt napozni, míg én lementem a hűvösre, levettem a vizes fürdőgatyám és ettem egy szeletet a tortából. Mire újra vissza mentem, Chanel már a hűvösön feküdve aludt édesen. Mellé feküdtem, és egy ideig az arcát figyeltem, simogattam, meg puszilgattam, persze óvatosan, hogy nehogy felébredjen. Ezután csináltam róla pár fotót, végül felléptem a közösségikre és mosolyogva olvasgattam a jó kívánságokat Chanelnek. Annyira örülök neki, hogy a rajongók egy része ilyen jól bánik Chanelel. Előbb utóbb pedig úgyis mindenki be fogja látni, hogy egy kedves, szeretetteljes, jóindulatú, imádnivaló lány, aki nem érdemli meg az utálatot. Ezután érkezett egy értesítés, hogy Cibelle emailt küldött nekem, így beleléptem és végig lementegettem a képeket, amiket most csinált rólunk. Vissza írtam neki egy köszönömöt, aztán kiposztoltam azt, amin mindketten nevetünk. A képen Chanel az ölemben ült, kezeim a derekára voltak fonva, fejét hátrahajtotta nevetés közben. A Batwomanes pólót viselte természetesen, melynek az elején a bal mellére fehérrel az volt írva, hogy my boy és egy nyilacska felém. Rajtam is a Batmanes póló volt, melynek jobb oldalán a mell részénél, ahol általában zseb szokott lenni a galléros pólóknál, my girl és egy nyíl szerepelt. A nyíl persze Chanel felé mutatva. Elvigyorodtam a kép láttán, hiszen tényleg annyira jól le lett kapva. Cibelle egy remek fotós, és ezt újra bebizonyította.

Ezután kiraktam azt is, mikor elindultunk visszafelé a hajóhoz Cibellének háttal, ő pedig lőtt rólunk még egy képet. Az én kezem Chanel hátán pihent, míg az övé a nadrágom farzsebébe csúsztatva, a fenekemre simulva. A lényeg persze a pólókon volt, percek múlva pedig már mindenhol ezeket a képeket láttam. Végül kiraktam azt is, amelyiket most csináltam Chanelről miközben alszik, végül leraktam a telefont és Chanel felé fordulva lassan elaludtam én is.

**
Este hétkor ébredtünk meg mindketten, a hasunk kongott az ürességtől, a bőrünk ragadt a sós víztől, arról nem is beszélve, hogy megsültünk mindketten, hiába feküdtünk az árnyékban. Elmentünk zuhanyozni, majd visszavettük ugyanazt a szerelést, ami délben is rajtunk volt. Chanel derekán egy Denim farmer csücsült elöl a combjánál és a térdénél hatalmas lyukakkal, szinte nem is volt fedve a lába az anyag által. Csillogó Tommy Hilfiger övet vett fel hozzá, majd a Batwomanos felsőt beletűrte a nadrágba. Lábaira egy pántos szandált húzott, a sminkjét megigazította, feltúrta a haját, a vállára akasztotta a kis fekete táskáját és már készen is volt. Elképesztően nézett ki, a szívem akkorákat dobbant a mellkasomban, hogy féltem, mindjárt rosszul leszek. Büszke voltam, amiért ilyen csinos barátnőm van, ugyanakkor a lábaim megremegtek, mikor arra gondoltam, hogy még az este folyamán megkérem, hogy legyen a feleségem.

Miután én is elkészültem, kézen fogva elindultunk a bérelt autónk felé, mely a kikötő parkolójában parkolt. A forgalom borzalmas volt, ami miatt megőrültünk, hiszen teljesen elszoktunk a dugóktól már, alig jártunk autópályákon és nem indultunk útnak csúcsidőben. Persze az sem könnyítette meg a dolgunkat, hogy éhen akartunk halni, és el sem akartam hinni, mikor leparkoltam az általam kiválasztott étterem parkolójában. Gyorsan kiszálltam, becsaptam az ajtót és megkerültem az autót, hogy ki tudjam nyitni az ajtót Chanelnek és kisegíthessem. Ezúttal jó kislány volt, és megvárta, míg odaérek és kisegítem, máskor mindig kiszáll az előtt, hogy én az ő oldalára érhetnék. Mosolyogva puszit nyomott az arcomra aztán összekulcsoltuk az ujjainkat és beindultunk az étterembe. Elmondtam az ajtóban álló dolgozónak, hogy foglalásom van, mire jött egy másik pincér és fel is kísért minket az étterem tetejére. Csak a mi asztalunk állt ott, középen gyertya világított, a tetőn mindenütt fáklyák égtek. Hatalmas növények tették hangulatosabbá az egészet, a látvány pedig gyönyörű volt. Láttuk a strandot, az ezernyi kis apró, világító pontot, melyek a fények voltak és láttuk a holdat, valamint a tükörképét a hullámzó tengerben.
- Ahw Liam, ez olyan szép. Mindig sikerül ilyen bámulatos helyeken vacsorát szervezned – nézett rám kuncogva, majd leült a székre, miután kihúztam neki és én is helyet foglaltam vele szemben. – Kicsit alulöltözöttnek érzem magam.
- Baby, csodálatosan festesz, csak hétköznapian és nem alkalmian. De az meg tök mindegy, nem? Gyönyörű és tökéletes vagy így ahogy vagy.
- Hagyd már abba, elpirulok – kuncogott.
- Mit hozhatok inni? – jelent meg újra ugyanaz a pincér.
- Egy üveg hűtött pezsgőt kérünk, a legfinomabbat. Köszönjük – válaszoltam rögtön, ő pedig bólintott és máris magunkra hagyott minket.
- Pezsgőzünk? – vonta fel Chanel a szemöldökét, én pedig bólintottam.
- Remélem jó lesz.
- Végül is, mindegy mit iszunk. A kaja a lényeg.
- Azt hittem, hogy a társaság és a romantikus pillanatok a lényeg.
- Oh, az csak hab a tortán. Ha a kaja jó, minden jó – bólintott, én pedig felnevettem és megcsóváltam a fejemet. – Most mi van, te nem vagy éhes?
- De, tudod nagyon jól, hogy én is az vagyok – mosolyogtam.
- Akkor meg ne nevess ki – vigyorgott ő is.

Az étel persze isteni volt, tele ettük magunkat mindketten. Desszertnek fagyit ettünk, mivel egyikünknek sem volt kedve a süteményhez, vagy esetleg tortához, van még otthon abból, amit én csináltam. Ezután fizettem, majd elindultunk sétálva a part felé, az autót pedig a parkolóban hagytuk. Megálltunk egy virágárusnál, végül úgy döntöttem, hogy visszafelé veszek virágot Chanelnek, hogy ne kelljen egész úton cipelni, ráadásul víz is kell nekik és, tuti tönkre tennénk, majd ha a nyakamba borul, miután felhúztam az ujjára a gyűrűt. Igen, kétség sem fér hozzá, nagyon izgatott vagyok. Valahogyan biztos vagyok magamban és abban, hogy igent fog mondani, bár fogalmam sincs miért. Remélem, ez nem üt vissza, azért, mert túl magabiztos voltam. Viszont remegő ajkakkal sem állhatok elé, mint aki abban sem biztos, hogy egyáltalán megakarja kérni a barátnője kezét.

Kicsit elkalandoztam a gondolataim között, miközben Chanel Niallel csacsogott telefonon. A szöszke hazautazott Írországba, de megígérte, hogy meg fogja velünk ünnepelni a születésnapunkat. Vagyis a Chanelét és majd az enyémet is.
A telefonom megrezzent a zsebemben, mire homlok ráncolva szedtem elő és oldottam fel, majd léptem az üzenetekbe. Az értesítés anonymus számról jött, ami eléggé fúrta az oldalamat, így egyből rámentem. Az üzenetben a következő állt:

„Én a helyedben előbb megismerném a barátnőd igazi oldalát, és csak utána kérném meg a kezét. Már, ha még mindig akarod így menyasszonyodként, hogy tudod az igazságot.”

4 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Aaahhw!
    Szia! :D
    Loool. Istenem, miez?! Úgy izgultam a végére hogy..
    Az eleje úgy tetszett, ahogy Liam elmesélte, hogy hova utaztak meg minden.:D
    Tök aranyos, Payne ahogy vett neki(vagy csinált) olyan Batmanes pólókat. :3
    Imádnivaló egy srác, még itt is.
    A képek segítettek elképzelni valamennyire a rész tartalmát, és amikor megvette a gyűrűt, OMFG!
    Remélem, hogy Chanel "igen"-t fog mondani, mert ha nem, akkor én mondok helyette igent!
    A végén sejtem, hogy Taylor írta Liam-nek a SMS-t, mert hát Chan és Taylor nem valami puszitársak.
    Olykor lenyírnám a fejét egy fűnyíróval Tay-nek, de áh. Nem utálom, dehogy.
    Végre beindult valamennyire a lebuktatása, és nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mikor viszik el Chanelt a dutyiba.
    Bár, nem akarom hogy szakítsanak és hogy ez az egész lánykérés elmaradjon mert irtózatosan cukker lenne, de alig várom már! Jó, nekem komoly bajaim vannak.:S
    Na nem mesélek itt a kívánságaimról.
    Imádtam ezt a részt, és ha lehet akkor a kedvenceim közé soroltam!
    U.I: Bocsi, ha eddig nem jöttem visszajelzéssel, de mostantól fogok írni, ha lesz időm.

    VálaszTörlés
  3. Ooooooo boyyyyyy who sent that message 😫 Imadtam az elejet, like ahol Liam meselt arrol hogy mi tortent meg minden. :3 Valoban egy kicsit hosszu volt a resz but ha rovidebb lett volna, valszeg nem lett volna ilyen jo lolz. :3 I'm gutted, hogy mar csak 4 resz van vissza bc en azt hittem, hogy tobb damn. Tok gyorsan vege lett lanelnak 😞 Remelem Liam megkeri senel kezet de ugyanakkor abban is remenykedem hogy valami tortenik mielott erre lenne esely es lesz nagy veszekedes meg minden ;3 OMG ES DANIELLE. HI QUEEN, MISSED YOU, THANK YOU FOR APPEARING 😁❤️

    ❤️xx

    VálaszTörlés
  4. Baromi jó lett rész nagyon imádtam alig várom kövi részt
    a végén megleptél engemet az kicsi részel de remélem hogy minden ki fog derülni de nagyon imádlak csajszi ❤️

    VálaszTörlés