2015. december 26., szombat

[15. - És én ennek eszméletlenül örültem]

Sziasztook!☺
Itt az újabb rész.:3 jövőhéten szombaton jelentkezem majd újra. Remélem szépen telik a karácsonyotok!:) Előre is sikerekben gazdag új évet kívánok mindenkinek!(: Remélem tetszeni fog a rész!:3 Jó olvasást!Xx.


Chanel Adele Sangster

Később kipróbáltuk a vízi bárt, és bár a srácok még koncert előtt álltak, mind kipróbáltak velem egy színes, enyhén alkoholos koktélt.
Frusztrált voltam még mindig a történtek miatt. Liam felsőtestének a látványa nem sokat segített az ellazulásban sem.
És ő sem könnyítette meg a helyzetemet.

Állandóan ölelgetett, bőre érintkezett az enyémmel, én pedig már annyira zavarban voltam, hogy alig vártam, hogy újra a szobámba legyek, egyedül. Fogalmam sem volt, mi ütött Liambe. Viszont tetszett. Jobban, mint kellett és szabadott volna.

Aztán hatalmas kő esett le a vállaimról, mikor megjelent Lottie, Lou és Lux, mindannyian fürdőruhában. Lux körül egy édes sárga napocskát ábrázoló úszógumi volt, és visítva integetett keresztapjának.
Igazat megvallva el is felejtkeztem róluk, érkezésem pillanatától fogva lekötött Liam, túlságosan is.
- Chanel! – mondta már –már éljenezve a nevem Lou, és rögtön átölelt.
- Szia – vigyorogtam.
- Te jó ég, imádom a fürdőruhádat! Lottie!
- Itt vagyok! Szia, Chanel – ölelt át ő is.
- Tudjátok, ma huszonkét éves lettem – lépett mögém Liam és átkarolta a derekamat a vízben. Lou és Lottie tekintetét le sem lehetett volna onnan kaparni. És nem hibáztatom őket érte. – És hamarabb üdvözlitek Chanelt, mint engem!
- Jaj, te, olyan gyerek vagy még! – nevetett fel Lou, majd Liam felé lépett, mire Liam elengedett és átölelte a nőt.
- Nem látszik, hogy huszonkettő lett – súgta nekem Lottie, mire vigyorogva bólintottam, Liam meg Lou háta mögött összeszűkített szemekkel nézett ránk.
- Minek titkolni? – nevettem rá Lottiera, majd ő is ölelésbe vonta a szülinapost. – Boldog szülinapot Liam!
- Köszönöm – kúszott kisfiús vigyor Liam arcára.
- Ajándékokat majd az este folyamán – vigyorgott Lou, és még mielőtt Liam válaszolhatott volna, Lux felvisított, hogy anyu. A fiúk persze letámadták szegényt.

Kicsivel később Lux is üdvözölt és édesen átölelt, majd azt mondta, hogy tetszik neki a fürdőruhám. Nevetve megköszöntem, mivel nagyon aranyosnak találtam, majd Lottie és Lou rábeszéltek még egy koktélra.

Délben aztán mindenki visszatért a lakosztályába, mivel készülődnünk kellett a koncertre. Legalábbis a lányoknak. A srácok, pedig még lazíthattak.
Ragaszkodtam ahhoz, hogy Lou és Lottie legyenek a sminkeseim, mint a legutóbbi alkalmakkor, így miután én lefürödtem, és belebújtam a fehér farmerba és fekete hosszujjúba kopogtattam Lou ajtaján, aki már jött is hozzám és Liamhez.
- Lányok, umm, nem tudok segíteni, mert anyuék most hívtak skype –on.
- Semmi baj, menj csak – mondtam mosolyogva Lottsnak, aki bólintott, megköszönte és már el is tűnt.

- Liam, útban vagy – sóhajtott fel Lou, és körülbelül ezredére szólt Liamre, aki az ajtóban ült, és nézte Lout, amint foglalatoskodik rajtam. Ennek részben örültem, és nem is. Mikor megkértem Lout, hogy segítsen a hajamban és sminkemben előre tartottam, hogy mit fog rólunk mondani Liammel. Bár ez nem tartott vissza attól, hogy megkérjem.
Aztán nem is igazán örültem annak, hogy Liam itt ül és figyel minket. Vagyis leginkább engem. Mert hiába voltak csukva a szemeim, éreztem a tekintetét magamon.

Lou nem árulta el mit csinál, én pedig teljesen rá bíztam magam. Ideges voltam, és megállás nélkül harapdáltam az ajkam belül. Nem csak a miatt, hogyan fogok kinézni – habár emiatt igazán nem kellett volna aggódnom –, hanem az este miatt, noha még az is messze volt. Máris izgultam, hogy Liamnek például tetszeni fog –e, az ajándékom. Izgultam a miatt, nehogy valaki felvesse a bulizás ötletét hotelen kívül. Nem szerettem volna, hogy akármi is elrontsa az estét. És csak reménykedni tudtam, hogy semmi és senki ne tegyen így.

Oké, és talán a miatt is idegeskedtem, hogy Liamnek tetszeni fogok –e.
- De hát az ajtóban ülök! Nem is zavarlak! – válaszolt Lounak értetlenül, az én arcomra meg mosoly kúszott.
- Jó, de zavarsz.
- Miért?
- Mert.
- Ne már, hagy maradjak. Szeretlek nézni.
- Vagy inkább Chanelt szereted nézni – vágott vissza, majd beállt a csend.

Az arcom tuti vörös volt hála Lounak, és szerettem volna tudni, hogy vajon Liam hogyan reagált, noha szemeimet mégsem mertem kinyitni.
- Oké, készen vagy csajos! – mondta Lou, én pedig felnyitottam az érzékszerveimet.
Az ajkaim a rózsaszín egyik gyönyörű árnyalatában pompáztak, az arcom két oldalt enyhén piros volt a pirosítónak köszönhetően, a szemem erősen ki volt húzva feketével, így még saját magamat is lenyűgöztem. Alapból hullámos hajtincseim most szög egyenesen álltak, és nem sűrűn vasalom a hajamat, éppen ezért is volt olyan furcsa és megdöbbentő a tükörképem.
- Hű – nyögtem ki. – Ez elképesztő – tapogattam óvatosan egy ujjammal az arcomat, Lou pedig felnevetett, miközben összébb pakolt. – Nagyon köszönöm Lou.
- Igazán semmiség Chan – legyintett Lou. – Nem sokára találkozunk – mondta, miután mindent a helyére pakolt, és Liam mellett az ajtónál elsurranva el is tűnt.

Felálltam és Liam felé fordultam. Ekkor már ő is állt.
- Tényleg elképesztően nézel ki – mondta, majd elmosolyodott.
- Köszi – mosolyogtam vissza rá, majd elindultam, mire ő is megfordult, fogta a széket, és visszavitte a nappaliba.

A szobámba mentem, és belebújtam a kikészített lapos talpú bőrcipőbe. A nyakamba raktam a nyakláncot, majd a hozzátartozó fülbevalókat pedig a fülembe akasztottam. Kezemre csúsztattam az arany, fekete színű karperecemet, amit nagyon szerettem, majd felkaptam a fekete táskát és visszamasíroztam vele a fürdőbe, hogy a szükséges sminkes dolgokat belerakjam.
A szobába visszatérve felvettem a fehér blézert, lehúztam a telefonomat töltőről, a hátsó zsebembe csúsztattam – rossz szokás –, majd újból visszacaplattam a fürdőbe, hogy megnézzem a végkifejlettet.

- Én kész vagyok – álltam meg Liam mellett.
- Gyönyörűbb vagy, mint pár perccel ezelőtt – sóhajtott fel, én pedig felkuncogtam.
- Badarságokat beszélsz! – álltam lábujjhegyre, ugyanis magas sarkú nélkül nem érem fel, és megpusziltam.
- Mehetünk? – kérdezte mosolyogva és megfogta a kezemet.
- Igen – bólintottam, majd kiindultunk.
- Liam! Meglepetés! – kiáltotta el magát Niall, mikor is megálltunk az ajtóban, és szembe találtuk magunkat egy házaspárral, valamint a srácokkal, Louval, Lottieval és Luxal.
- Anyu, apu! – kiáltott fel boldogan Liam, aztán már a szülei karjai között volt. Te jó ég, erről nem volt szó!

Kisebb pánik fogott el, miután láttam Liamet a szüleivel. Senki sem említette egy szóval sem, hogy ők is megjelennek, habár gondolhattam volna. Hiszen, mégis csak a fiúk szülinapja. Nem tudom, miért hittem, hogy majd nem jönnek el. Talán mert ezer kilométerekre vagyunk az otthonától? Egy anyukának ez nem számít.

- Anyu, apu, ő itt Chanel, egy nagyon jó barátom, Chanel, ők itt a szüleim – mutatott be minket egymásnak, én pedig udvarias mosolyt öltöttem fel az arcomra.
- Jó estét, örülök, hogy megismerhetem Önöket! – fogtam kezet az apukájával.
- Szervusz, Chanel, részünkről az öröm! – mondta meleg, bársonyos hangján, ami kicsit hasonlított Liamére. – Geoff vagyok.
- Szia, drágám – ölelt magához Liam anyukája, amin nem lepődtem meg. Kedves, és közvetlen volt, akár a fia. – Nagyon örülök, hogy megismerhetlek.
- Úgy szintén – mosolyogtam rájuk.
Ezután Liam újra átölelte a szüleit, ők pedig el sem engedték.

A stadionban aztán megebédeltünk, és míg a srácok járkálva, és két falat között megálltak énekelni, Lux, valamint Geoff és Karen normálisan ülve ettünk. Lottie és Lou már belemerültek a munkába, amiből majd csak a hotelbe visszaérve zökkennek ki, és esetleg akkor esznek, mikor a fiúk már a színpadon vannak.
Mint a legutóbbi alkalomkor, teletömtem Luxot, aki így egy kanapén fetrengett, és iPad –en Pepa malacot nézett.

Fogalmam sem volt, hogyan kellene beszélgetést kezdeményezni Liam szüleivel, de ezen nem is kellett sokáig gondolkoznom, mert Liam anyukája hamarabb lépett szerencsére.
- Na és Chanel, mióta élsz Londonban? Liam mesélt rólad, ám nem sok mindent, mivel rohannia is kellet. Mondta, hogy nem régen volt neked is a szülinapod, és nem tudott felköszönteni, mert nem volt semmi ideje. Nagyon rosszul érezte magát miatta.
- Oh, igen. Nos, bevallom, nekem is rosszul esett, ugyanakkor tudtam, hogy Liamnek abszolút nincsen ideje, szóval egy részem meg is értette.
- Persze, érthető, hogy rosszul esett.
- De aztán egyáltalán nem haragudtam, mint ahogy ő azt hitte, és képzelte. Rengetegszer kért bocsánatot – nevettem.
- Miről van szó? – dugta mellém a fejét az említett, és a kezével átkarolta a vállam, majd kicsit közelebb vont magához.
- Arról, hogy elfelejtetted Chanelt felköszönteni a szülinapján! – mondta Karen.
- Ajh, anyu, ne már! – temette a fejét a kezei közé. – Nagyon sajnálom Chanel, ugye tudod?
- Persze Liam, ezt már ezerszer megbeszéltük.
- Nagyon hülyén érzem magam anyu, nem kell, hogy emlékeztess rá!
- Érezed is magad hülyén!
- Jó, de nem volt ideje, és én ezt teljesen megértem.
- Jó aranyom, de te meg iderepültél hozzá, és meglepted a születésnapján!
- Ajj, anyu, tudom, hogy elcsesztem! – nyávogott édesen, nekem pedig kedvem volt egy hatalmas cuppanós puszit az arcára nyomni. Akadályoztak ebben a szülei, de később tuti megpuszilom… - Na, ne égessetek le lécci Chanel előtt – nyomott puszit az arcomra, majd az anyjáéra is, édesapjának pedig a vállába bokszolt és odébb állt.
- Egyébként nem régóta élek Londonban – válaszoltam mosolyogva a feltett kérdésre. – Pár éve.
- Hol éltél korábban? – kérdezte Geoff, mire én rá néztem.
- Miamiben – válaszoltam elgondolkodva. Nem lenne szerencsés, ha Liam szüleinek mást mondanék magamról, mint neki.
- Sejtettem az akcentusod miatt – mosolyodott el halványan. – Bár már nem annyira észlelhető.
- Én észre se vettem – mondta Karen. – A szüleid is Londonban élnek? – kérdezte kedvesen. Naná, egy téma, amire mindenkinek rá kell kérdeznie, és senkit sem hagy nyugodni.
- Nem, ők Miamiben maradtak.
- Szabad megkérdeznem, miért költöztél el?
- Saját lábra szerettem volna állni, valamint London mindig is vonzott, imádom a várost. Nem volt nehéz kitalálni, hova menjek gimnázium után.
- Akkor most főiskolára jársz? – méregetett Geoff. Ne nézz ennyire ferde szemmel öreg, nincs bennem semmi különös!
- Nem – ráztam meg a fejemet. – Dolgozok. Illetve dolgoztam. Most éppen nem, de rajta vagyok az ügyön.
- Ó, értjük.

A délután hamar elment. Mikor nem éppen Karenal, vagy Geoffal beszélgettem, Luxszal játszottam.
Éppen mikor iPad –en játszottunk, fültanúja voltam egy beszélgetésnek Liam szülei között. Nem mintha hallgatóztam volna, sőt, erről egyáltalán szó sincs. Ám akaratlanul is meghallottam a nevemet, ráadásul nem is voltak tőlünk annyira messze, ami azt illeti, eléggé közel ültek. És hiába suttogtak, hallottam mindent.
Mint ahogy azt sejtettem, Geoff nem igazán szimpatizál velem, és ennek hangot is adott feleségénél. Egyáltalán nem bántam, mindinkább mulatatott a tény, hogy félti tőlem a fiát.
Ugyanis Geoffnak nem csak unszimpatikus vagyok, még Liamre is mérges, amiért ennyire „barátságosan” bánik velem, miközben „szerető” barátnője van. Képzelem, mennyire szeretheti Liam barátnője őt, ha közben félre lép és még a „szerelme” születésnapjára sem jön el.
Kíváncsi vagyok, mennyire fogja Liamet befolyásolni az apja velem kapcsolatban.

Hiába tagadja le, én láttam. Láttam, hogy Liam elérzékenyült, miközben a rajongók és a srácok elénekelték neki a ’Happy Birthday’ –t. Tudom, hogy viccelődik velem, és direkt nem akarja bevallani, de nem is bánom. Azt hittem minden egyes pillanatban elolvadok, amikor ránéztem, úgy örültem neki, hogy egyáltalán nem szomorkodott a barátnője miatt.

Lottie, Lou, Lux, Karen és én hamarabb leléptünk, hogy a hotelban kibérelt bárt fel tudjuk díszíteni. Teleraktuk színes lufikkal, kiraktuk a nevét hatalmas lufi betűkkel és ellenőriztük a tortát a hűtőben, mely sértetlenül állt a helyén.

Niall küldött sms –t, mikor megérkeztek a hotelba a srácok, és egyenesen a bár felé indultak. Tudtuk, hogy Liam egyből rá fog jönni, hogy készülünk valamire, mikor lejön a színpadról és csak édesapját találja az öltözőben. Így hát mikor beléptek a terembe nem igazán érhette nagy meglepetés, mikor felkiáltottunk mind, hogy ’Boldog szülinapot!’, de láttam az arcán, hogy mindenkinél boldogabb volt. És én ennek eszméletlenül örültem.

2 megjegyzés:

  1. Aw, Lima bean szülei végre itt vannak. :3 És lol milyen kíváncsiak Chanelt illetően. :D Und ahogy zavarba hozták Liamet Chanel előtt ahahaha. :3 És omfg a kép Chanelről a rész elején. *-* Aztán a buli meg minden. :O Már alig várom, hogy megtudjuk mi történt ott. :3 Oh, és azt vettem észre, hogy túl sok paragrafust csinálsz. So, néha felesleges lenyomni az entert, és szétválasztani a szöveget, mert túl lyukas lesz. :) #NoHate #LoveYou Und mint mondtam már, várom a kövi részt. :3

    ♥xx

    VálaszTörlés
  2. :) Happy Birthday to you!! :D Lol Liam apukája nem birja Chanelt mi lesz eből!! Imádtam a részt de gondolom ez nem ujdonság!! :D Nem tudok tul sokat hozzá szolni sose mert edig ez a kedvenc Fanfictem Ami Liam-ről szol! Várom a következő részt!! Sies!
    By:Clem :3

    VálaszTörlés