[14. - Tetszett Liam]

Heey babes!
Meglepetééés! Boldog karácsonyt mindenkinek!:3 Mivel sok rész van meg előre megírva, de mégsem annyi, hogy egy héten két részt tudjak hozni rendszeresen, ezért gondoltam, hogy ma, karácsony alkalmával megleplek titeket eggyel. Ez az én ajándékom nektek, haha!:3♥ Köszönöm szépen az előző részhez érkezett komikat, és pipákat, eszméletlen boldog vagyok, amiért mindig szántok egy kis időt arra, hogy pár sorral feldobjátok a napomat!:) Még mindig Lanel, Lanel és Lanel. Remélem még nem unjátok őket, ahaha. Még egy ideig maradnak is! És teljesen őszintén, imádom ezeket a részeket írni. Soo ya, lesz még Lanel.:3 Apropó, annak ellenére, hogy imádom ezeket a részeket írni, mindig van, hogy elakadok. És olyankor mindig jó barátnőm Beccsu segít tovább írni. Ezért van az, hogy a rész vége az ő munkája.:3 Ó, és boldog szülinapot Tommo baby!:3 Imádunk!:3♥
Jó olvasást!♥Xx.

Miután a srácok felköszöntötték Liamet, újra magunkra hagytak egy kis időre. Liam mosolyogva ült az ágyon, majd magához hívott, így leültem vele szembe.

- Boldog vagy? – kérdeztem mosolyogva, ő pedig csak magához húzott és átölelt.

- Igen, nagyon – mondta, miközben fejét a vállamra fektette.

- Akkor jó – öleltem át a kezeimmel.

- Olyan jó, hogy itt vagy! Mit csinálunk ma? Este koncert, de délelőtt a tiéd vagyok. Hány óra van? – lett izgatott, majd elengedett és megnézte az időt a telefonján. – Kilenc óra.

- Előbb reggelizel – böktem a mellkasába, ő pedig a kezét körbe fonta a csuklómon.

- Te pedig velem reggelizel.

- Én már Niallel reggeliztem – suttogtam vigyorogva, mivel tudtam, hogy ki fog akadni. Szerencsém lett, és élvezet volt nézni, ahogy szemei elkerekedtek, majd sértődötten eltátotta a száját.

- Na, mi van? – kérdeztem és oldalra biccentettem a fejemet. – Hát ne vágj már ilyen képet! – nyomtam össze két kezemmel az arcát, így úgy nézett ki, mint egy hal, amin nevetnem kellett.

- Nem hiszem el, hogy képes vagy lecserélni Niallre! A szülinapomon! – háborgott, én pedig nem bírtam ki, muszáj volt nevetnem. – Chanel! – rinyált kétségbeesett hangon. – Ne nevess már! – nyávogott és elnyújtotta a szót, de hiába. Én csak nevettem és nevettem, egyszerűen nem bírtam abba hagyni.

Liam mérges képpel ült és várta, amíg befejeztem a nevetést.

- Ne haragudj Liam! – pusziltam meg kuncogva, mire az ő arca is ellágyult. – Megérkeztem és éhes voltam nagyon, Niallnek meg pont előttem hoztak fel egy tucat kaját, szóval megosztoztunk.

- Hát jó – mondta még mindig durcásan, és egy aranyos kisfiúra emlékeztetett. – De akkor is velem reggelizel.

- Nem fér belém több – nyújtottam el a szót, hogy tisztán értésére adhassam. Ő csak megrázta a fejét, majd mintha fel akart volna állni, de hirtelen megállt a mozgásban. – Mi az?

- Chanel, izé, ő, nincs rajtam alsó – nyögte ki és az arca rózsaszínné változott, az én szemeim pedig kétszeresére nőttek az átlagosnál.

- Kint megvárlak – álltam fel és higgadtan, ám a lehető leggyorsabban kimentem a szobából.

Tér. Egy kis térre volt szükségem.

Feltéptem a következő ajtót, amit láttam, és megkönnyebbülésemre egy fürdőszobát rejtett.

Bement, becsuktam halkan az ajtót, majd neki dőltem, és a földre csúsztam.

Gyakorlatilag meztelenül hemperegtem Liammel az ágyában.

Nem hiszem el, hogy nem szólt! Se az elején, se egy kicsit később, mikor elhallgattam, se semmikor!

Miért nem szólt róla?

Egy takaró választott el a farkától!

Felálltam a földről, majd sminkemet leszarva kezdtem el vadul dörzsölni az arcomat vízzel.

Végig alsó nélkül volt mikor a srácok rajta hemperegtek, és akkor is, mikor én hemperegtem vele!

Mikor már sajgott az orcám, leálltam, és megnéztem magam a tükörben. Életem legrosszabb döntése volt ez, hogy nem foglalkozva a sminkkel ami rajtam volt, kezdtem fejt vesztve dörzsölni az arcomat sima vízzel. Úgy néztem ki, mint egy zombi, és ahhoz, hogy normálisan le tudjam mosni a sminket, majd újra tudjam csinálni, szükségem lett volna a smink lemosóra, valamint a többi cuccra. Amik ugye odakint, a lakosztály nappalijában álló bőröndömben lapultak. 

Kidugtam a fejemet az ajtón, majd halkan elszaladtam a folyosó végéig, és óvatosan kilestem. Szerencsére még Liam a szobájában volt, így felkaptam a bőröndöm és visszaiszkoltam vele a fürdőbe. Legalább sikerült elrejtőznöm Liam elől ilyen ábrázattal.

Rendbe szedtem az arcomat, visszakentem az alap sminket, majd kihúztam a fürdőből a bőröndömet és a fal mellé állítottam. Liam szobájának ajtaja nyitva volt, a szoba viszont üres volt.

Épp rakta le a vezetékes telefont, mikor megálltam a nappaliban.

- Rendeltem reggelit – magyarázta a készülékre mutatva, majd gyorsan elfordult és a konyhába indult. Megmosolyogtatott mennyire zavarba volt, habár én is ugyanígy éreztem magam.

- Na és mit csináljunk kaja után? – kérdezte, miközben megrágta a falatot.

- Liam, neked van szülinapod, azt csinálunk, amit te akarsz!

- Én nekem mindegy mit csinálunk, csak együtt legyünk.

- Na, jó, de mégis. Találj ki valamit!

- Hmm – gondolkozott el.

- Bármit választhatsz – kuncogtam, ő pedig szélesen rám mosolygott.

- Oké, akkor irány a medence, szauna és pezsgőfürdő!

- Mehetünk. Szerencséd, hogy van nálam egy bikini – vigyorogtam, majd megvártam, míg befejezi a reggelit, és mindketten öltözni indultunk. Vagyis csak akartam. – Öö, Liam, hol fogok én aludni? Niall azt mondta, hogy umm, szóval, hogy itt leszek veled, mert feleslegesnek látta, hogy foglaljon még egy lakosztályt – magyarázkodtam, és közben a bőröndömet néztem, ezzel egy időben pedig a hajamba túrtam.

- Umm, szóval Niall mondta? – kérdezte, és megvakarta a tarkóját.

- Hát, csak ő tudott róla, hogy jövök. Meg…

- Meg még ki? – nézett rám és felvonta a szemöldökét, mire én elmosolyodtam és megráztam a fejem.

- Lou és Lottie.

- Hát persze – vágott bosszús képet, én pedig felnevettem, és elé léptem.

- De nem jó meglepetés volt? – kérdezte, miközben egyik kezemet enyhén borostás arcára vezettem, majd tovább a nyakához, így fél karommal átöleltem.

- De igen – fonta körém a kezeit, én pedig lehunytam a szememet, és mélyet szippantottam az illatából.

- Szóval ez megfelel? – nyitott be a kisebb szobába, ami ennek ellenére gyönyörű volt, hiszen tele volt ablakokkal. – A srácok közül senkinek sem kellett ez a szoba, mivel túl kicsi – forgatta a szemeit, én pedig felnevettem.

- Tökéletes lesz, köszönöm – nyomtam puszit az arcára.

- Akkor mindjárt találkozunk a nappaliban – vigyorgott izgatottan, és magamra hagyott.

Nem pakoltam ki a bőröndömből úgy, mint legutóbb, hiszen fogalmam sem volt róla, hogy meddig leszek, illetve, hogy meddig maradhatok. Legutóbbi kiruccanásomnál sem néztek rám páran jó szemmel, nem szeretnék Liamnek problémát okozni.

Az ágyra raktam a bőröndöt fektetve, majd kicipzáraztam és felnyitottam. Legelőször a laptopomat halásztam ki, és a takaró raktam, majd kutakodni kezdtem. Tudtam, hogy raktam be fürdőruhát, hiszen minden ruhaneműből pakoltam, gondolok itt sortra, ruhára, farmerra vagy éppen egy vékonyabb kabátra.

Megtaláltam a gyönyörű fürdőruhát, mely egy Victoria’s Secret darab, amit nagyon imádok. Kivettem a fehér puha és bolyhos törülközőmet, melyet szintén a bőröndbe passzíroztam, majd visszacipzáraztam a táskát, és oldalra, a földre raktam, hogy ne legyen útban. Szétnyitottam a hatalmas törülközőt és az ágyra terítettem, majd gyorsan lekapkodtam magamról mindent, és felvettem a fekete egybe részes fürdőruhát. Vállamra terítettem a törcsit, majd elindultam, de az ajtó előtt megálltam. Hiányérzetem támadt, majd rájöttem, hogy nincsen papucsom, amiben lemehetnék. Nos, igen, strandpapucsot nem pakoltam be.

Végül az ékszeres dobozkámból, melyet magammal hoztam, kivettem egy fekete hajgumit és a csuklómra raktam. Aztán kiléptem a szobámból, és elindultam a folyosón a nappali felé.

Liam a bárpultnál ült az egyik széken és a telefonját nyomkodta, majd amint érzékelte, hogy megérkeztem, felpillantott.

Szerettem volna hagyni, hogy teljesen leessen az állam, és, hogy folyjon a nyálam Liam kinézete láttán, de egyszerűen nem hagyhattam el ennyire magam. Elég volt a vörös arcom, és a nehézkes levegővételem.

Oda szerettem volna magam adni neki. Szerettem volna, hogy birtokba vegye a testem.

- Nincs papucsom – nyögtem ki nehezen azt, amit először az eszembe jutott.

- P –papucsod? – kérdezett vissza és a hangja enyhén megremegett. Akartam, hogy miattam legyen zavarban. És azt is akartam, hogy tetszek neki.

- Hát igen… - motyogtam lehajtott fejjel.

- Tessék, vedd fel az enyémet, én pedig majd elcsórom valamelyik fiúét – állt fel és kilépett a lábujjas fekete papucsából.

- Köszi – mosolyodtam el, és beledugtam a lábaimat, bár a papucs túl nagynak bizonyult az én kis lábaimhoz.

Mindketten mosolyogva néztük a lábamat, ami nagyon kicsinek tűnt az ő nagy negyvenkettes papucsához képest. Nem tudom miért, de jó érzéssel töltött el, hogy a papucsában vagyok. A filmekben a csaj megkapja a fiú kabátját, én pedig a strandpapucsát. Nekem akkor is különleges és jó érzés volt.

- Nagyon umm... csinos vagy – mondta, mire félve felpillantottam rá.

- Izé, köszi. Akkor megyünk? – kérdeztem hevesen dobogó szívvel és elindultam a kijárat felé.

Liam csendben követett, majd becsukódott a lakosztály ajtaja, ő pedig bezárta azt.

- Szólok a többieknek is, ha ez nem baj? – pillantott rám kérdőn.

- Nem, dehogy baj, persze, szólj csak – bólintottam mosolyogva, ő pedig bekopogtatott Niallhez, aztán benyitott és pár lépést beljebb lépkedett, míg én megálltam a küszöbön.

- Neil, megyünk medencézni, jössz te is? Louis? Harry? – kiáltott be, aztán rám vigyorgott, én pedig vissza rá.

- Naná, hogy jövök! – jelent meg a szőkeség szintén vigyorogva. – Wow, micsoda bomba nő! – kiáltott fel, mire magam mögé néztem, majd felnevettem.

- Van neve is – mormogta Liam, Niall pedig rám kacsintott. – Elviszem a papucsod, jó? – nézett újra Niallre.

- És akkor én miben megyek le?

- Majd Louiséban – vont vállat.

- És ő?

- Majd egy hoteli bolyhos mamuszban – terült el széles vigyor Liam arcában, majd Niall is vállat vont és rábólintott.

- Ne várjatok meg, majd nem sokára csatlakozok – mondta, majd Liam karjába bokszolt, és elindult visszafelé.

- Menjünk – fordult felém mosolyogva Liam.

A lifttel csendben utaztunk felfelé a hotel tetejére, ahol a medencék, vízi bár és nyugágyak fogadtak. Egy pár napozószékben feküdtek, a medence magányosan állt a medrében.

- Király – mondta Liam, majd az első sor székekhez sétáltunk és ledobta az egyikre a törülközőjét.

Követtem példáját, és én is leraktam a törülközőt az övé melletti ágyra. Hátam mögül csak egy csobbanást hallottam, és mikor megfordultam Liam homályos alakját láttam a víz alatt. Felnevettem, majd vele ellentétben a lépcsőket használva közelítettem meg a kék vizet.

Kellemes hőmérsékletű volt, így nyugodtan sétáltam bele, majd egyre közelebb Liam felé.

- Na, ne már, de uncsi vagy! – mondta, ahogy meglátott a medencében, majd megrázta a haját, amiből vízcseppek hullottak szét felé, és beletúrt a hajába, csak hogy a helyére állítson minden tincset. Nos, ez nem igazán sikerült neki, tekintettel, hogy a haja nedves volt.

- Miről beszélsz? – fröcsköltem le. – Mi van, ha hideg a víz? Beleugrasz, görcsöt kapsz, és majd nekem kell felrángatni a víz alól?

- Akkor a megmentőm lennél. De amúgy sem kapnék görcsöt – közölte lazán, de közben végig vigyorgott.

- Aha, hát persze – forgattam a szememet. – Különben ott van, hogy a medencébe ugrálni tilos – mutattam a táblára, ő pedig behúzta a fejét, mint egy kisfiú. – Ne aggódj, nem szidlak le, de, csak mert szülinapod van – vigyorogtam.

- Akkor jó – egyenesedett ki. – Akkor most legyél te is vizes – indult felém, én pedig hátrálni kezdtem. – Hiába menekülsz, úgyis elkaplak – közölte a nyilvánvalót, ami annyira nem érdekelt, én csak hátráltam és hátráltam.

- Nem hinném – mondtam visszatartva a nevetést, mire hirtelen rám vetődött, és mindketten elmerültünk a vízben.

Egyszerre is jöttünk fel és annyira közel voltunk egymáshoz, mint még soha, talán csak az álmaimban, ahol csókolóztam vele.

Én tényleg elhittem, hogy meg fog csókolni. És majdnem tényleg meg is csókolt. Majdnem.

- Bomba! – ordított fel Louis és közvetlen mellénk ugrott, ezzel minket szétrobbantva. Szeretném nem hinni, hogy direkt volt.

Nialltől sem vártam, hogy majd úgy, mint minden normális ember belesétál a medencébe, követte Louis és Liam példáját és beugrott mellénk.

- Hol van Harry? – kérdezte Louistól Liam, amint barátja a felszínre bukott.

- Ő is jön majd utánunk, csak Annevel telefonál – mondta Louis.

- Ja, oké – bólintott Liam.

Ezután egy kicsit kínosan éreztem magam ezért felfeküdve a víz felszínére úszni kezdtem egy távolabbi részre. Kínosan éreztem magam, mert éreztem a feszültséget köztem és Liam között. Elvégre, majdnem csókolóztunk! Ha nincsenek a fiúk, akkor megtörténik, és talán miattam megy majd tönkre Liam kapcsolata. Bár nem nagyon érdekelt, hangozzak akármilyen köcsögnek is. Tetszett Liam, és itt volt az ideje annak, hogy ezt a tényt elfogadjam és megbarátkozzak vele. Még ha nem is mondhatom el neki.

- Helló –helló - felkaptam a fejem az ismerős Ír akcentus hallatán, a lábaimat a medence kövezetére helyeztem és hunyorogva néztem az előttem álló szőke hajú srácra.

- Mi újság? – kérdeztem mosolyogva, nem igazán tudván, hogy még is mi mást kellett volna mondanom. Mi van, hogyha neki pont leesett, hogy mi történt majdnem Liammel és velem? Bár aztán nekem sem szabadott volna ennyire paranoiásnak lennem. Niall volt az utolsó, aki a medencébe ért, nem hiszem, hogy látott volna akármit is.

- Nem sok minden - vont vállat mosolyogva. – Örülök, hogy végül tényleg össze tudtuk hozni, és most itt vagy velünk. Meg annak is örülök, hogy Liam örül.

- Én is boldog vagyok Niall. Köszönöm, hogy segítettél – öleltem át mosolyogva.