Hey! - Bevezető

Heeeeeeeey people!

Köszöntök mindenkit az új blogomon, melynek főszereplője Liam Payne ((my love, haha♥))! Úgy gondoltam hozok egy kis bevezetőt a történetről, de még mielőtt fejest ugranánk bemutatkoznék. Patricia Payne lennék, több éve koptatom a laptopom billentyűzetét. Értsd: régóta blogolok.(: Eddig még nem volt eget rengető szám oldalt a feliratkozós doboz tetején egyik blogomon sem, a legtöbb amit eddig elértem az a 60 volt. Remélem legalább ennyien itt is összegyűltök, és tetszeni fog újabb agyszüleményem, azaz a történet.

Azt még nem tudom, mikor kezdem el, s mikor teszem közzé a prológust, ez függ a gépemtől, mely már igen csak haldoklik, az időmtől és kedvemtől, sokszor elakadok, ihlethiányban szenvedek, vagy csak csupán nincs kedvem írni. Sajnos, elég sokszor fordul elő, pedig elhihetitek nekem, minden időmet a gép előtt tölteném, ha lehetne. 

A részeket még nem tudom, melyik napon fogom hozni, majd meglátom, mikor rakom fel az első részt, és akkor természetesen az marad. Illetve ez függ az órarendemtől is, melyet a héten kapok meg, hiszen tavaly is sok délutáni órára kellett járnom. 

Nem szeretnék tovább rizsázni!

A blogot ezennel megnyitom: 2015. szeptember 07. -én.

Most pedig következzék a bevezető a történetről. Remélem elnyeri a tetszéseteket, jó olvasást!(: Xx.♥

PS: A prológus akkor kerül fel, ha legalább megírtam már tíz fejezetet. Nyugalom, már a hetediknél tartok, szóval hamarosan újra jelentkezem.Xx.

Betrayal - Árulás

Chanel élete fenekestül megváltozott, mikor pár évvel ezelőtt elköszönt szüleitől, és véget vetett fényűző életének. A szőkeség nem erre vágyott. Egyáltalán nem. Őt nem érdekelték a szöszi hajú Barbie babák, teadélutánok, balett órák, zongora leckék.

Chanelt vonzotta a rossz, és minden, ami jó, pedig taszította. Egyszerűen késztetést érzett a rosszalkodásra, habár azt a kisgyerekek csinálják. Ő egyszerűen a valaha legelvadultabb tinédzser volt, és ez huszonkét éves korára sem változott. Így történt az, hogy Chanel elhagyta Amerikát, a napos, homokos Californiát és a borongós Londonba költözött. Az a szabadság érzet, amikor akkor költözött a testébe, még mindig érzi. Egy új élete kezdete volt.

A kis Montgomery lány utált múltjára gondolni. Utálta emlékei azon részét, ahol szalagokkal volt felkötve a haja, mini kopogós cipőben szaladgált palotájukban, kuncogva cipői által kiadott hangokon. És hiába költözött el, nem emlékezteti őt semmilyen tárgy, sem személy múltjára, mégis gyakran eszébe jut gyerekkora.

Chanel új élete már négy éve elkezdődött. Hála Damonnak – kit egy részeg éjszakán ismert meg –, Chanelnek újra barátai lettek. Sőt, mi több. Ezek a barátok nyújtottak neki, egy boldog, biztonságos életet. Noha a biztonság sem adatott meg mindig.

Chanel és barátai (vagy akár nevezhetjük őket most már testvéreinek is), profi rablóbanda, akik hazudnak, csalnak, lopnak, verekednek, és, ha arról van szó, akár emberi életek is múlhatnak ki miattuk.

Chanel tehát ezt választotta: a bűnözést. És jobban érezte magát, mint bármikor máskor. Boldog, felelőtlen és szabad volt.

Ezen kívül is mindene megvolt, amit csak szeretett volna. Illetve csak majdnem minden.

Ő maga sem vette észre, de fájón vágyott egy szerető társ után. Fájón vágyott a szerelem után.

Aztán derült égből villámcsapás, és ott állt előtte az a személy, kinek szívet ajándékozná és rájött, hogy a szerelem mégsem olyan gyönyörű, mint ahogy azt elképzelte.