[52. - A szívem már a tiéd]

Hii babes,
okay ugh öm nem vagyok megelégedve a résszel, leginkább a tartalmával. Noha a megfogalmazása még tetszik is (főleg amit Beccsu írt a végén), akkor is ha tehetném kitörölnék mindent és újraírnám az egész részt. Ígérem a következő részek már izgalmasabbak lesznek. Köszönöm szépen visszajelzéseiteket, nagyon örülök neki!:) Nézzetek be új blogomba, melyet Beccsuval írok, és már fent van a második fejezet. Élvezzétek ki a nyár utolsó heteit, mert nem sokára újra jön az iskolapad.:D Jó olvasást! X♥

Liam James Payne

Chanel elképesztően nézett ki abban a hosszú barna ruhában, enyhe hullámos hajával és nem túl feltűnő sminkjével. Így is szűkös volt a gatyám, mert nem tudtuk befejezni azt, amit elkezdtünk, de amint megpillantottam, azt hittem, hogy nekem végem van. Hosszú, vékony, szexi lábait harisnya fedte, magas sarkú nélkül alacsony volt, de nem olyan nagyon kicsike. Legszívesebben visszarángattam volna a szobába, és leszaggattam volna róla a nejlonharisnyát. Amióta a konyhába léptem, el sem engedtem őt. Karjaim a dereka köré fontam, csinos, kerek fenekét az ágyékomra helyezte, amivel jobban izgat, mint azt ő eltudná képzelni. Apa, Louis és a húgai lelkesen falatoztak a kekszből, melyet anya sütött nem olyan rég, és normális esetben én is benyomtam már volna jó pár darabbal, de kit érdekel a süti, mikor a szexi barátnőm az ölembe ül és még csak magamévá sem tehetem?

Végül hálát mondtam, mikor Louis szedelőzködni kezdett, mondván indulni kell az arénába. Nem azért, mert elakartam szabadulni Chanel alól, hanem azért, mert ha tovább ül az ölemben, akkor tuti szemmel látható erekcióm növekszik. Chanelel felmentünk a szobámba, ő a cipő, kabát és táskáért, míg én gyorsan átöltöztem.

- Dögös vagy – állt meg az ajtóban Chanel, miközben én éppen felé tartottam.

- Te meg elképesztően szexi, és annyira magam alá fektetnélek – öleltem át a derekát és csókot nyomtam ajkaira.

- Hm, tudod, hogy én is benne lennék, de azt hiszem, ezt most tolnunk kell – mondta csábítóan, én pedig élesen beszívtam a levegőt, majd becsuktam a szobaajtót és leindultunk.

A kocsiban a kezét a combomra csúsztatta, majd egy huncut mosollyal ajándékozott meg, közben pedig nagyon is jól tudta, hogy kanos vagyok. Emlékek villantak elém, mikor elutaztunk, akkor is ugyanígy kezdte a csábítását. Akkor viszont a szájába élveztem. És csak ketten voltunk. Ez azért egy jelentős álláspont.

Ellenben az akkori esettel, most nem kezdett el simogatni, a kezét csak ott pihentette, miközben az ikreknek mesélt valamit, akik eggyel előttünk ültek. Mosolyogva hallgattam őt, miközben az ablakon néztem kifelé. Amerikai akcentusát még mindig kitűnően hallani lehetett, habár azt hiszem már keveredett egy kicsit a brittel. Elvégre régóta él itt. Mindegy, a hangját és az akcentusát is imádtam, ahogy szinte mindent benne. Felé fordítottam az fejem, és csak néztem gyönyörű arcát, mely hibátlan volt és sima. Levett a lábamról a szája mozgása, ahogy formálta a szavakat, mikor elmosolyodott szélesen, és mikor néha a fogaival az alsó ajkába harapott. Persze, mindezek mélyen is megmozgattak odalent, de arra most nem igazán figyeltem, inkább csak minden figyelmem neki szenteltem. Kezével az ablakpárkányon könyökölt, mutatóujjával folyamatosan belekapott a már amúgy is hullámos hajtincsébe, és feltekerte az ujjára, majd le. Nem csak, hogy szexi volt, ahogyan a haját tekergette, de édes is. Eszembe jutott, miként túrta a hajamat ma délelőtt, mikor megszárította, és én mennyire élveztem.

Gondolataim közül Chanel rántott ki. Egyik kezét az arcomra csúsztatta, így szemeimet rögtön rákaptam. Arcán egy gyönyörű mosoly ült, szemeivel az enyéimbe nézett.

- Megérkeztünk – mondta halkan, én pedig csak ajkaimat az övére nyomtam. Nem hiszem, hogy tovább bírtam volna csókja nélkül. Torokköszörülést hallottunk odakintről, mire elváltam tőle és szélesen elvigyorodtam. Megfogtam a kezét, mely még mindig az arcomon pihent, és mindketten kiszálltunk az autóból. Paddy egy kis mosollyal nézett ránk, míg én nem igazán foglalkoztam most vele, sietősen léptem be az aréna hátsó bejáratán. Én magam sem tudom, mire a sietség, de beértük a többieket, végül anyuék mögött mentünk. Chanel mellettem jött, keze az enyémben pihent és, mikor köszöntem valakinek, ő is így tett.

- Menjetek csak a többiekhez, nekünk még előbb úgy is próbálnunk kell – mondtam anyáéknak és kezemet a hátára raktam, hogy betereljem őket a szobába, ahol tegnap is voltak.

- Rendben fiam – jött a válasz anyától, én meg rájuk mosolyogtam és húztam tovább Chanelt az ismerős folyosókon. Ő hátrapillantott, én pedig hirtelen behúztam egy sötét szobába.

- Liam, hol… - kezdte, de megcsókoltam, ezzel félbe szakítva őt. Kezei a csípőmön voltak és a pólómba markoltak, majd felvezette azokat elöl a mellkasomon és lelökte rólam a fekete bőrkabátot. Tudtam, hogy annyira akar, mint én őt. Az ölembe ugrott, én pedig felültettem egy fém állványra, ami pont kellő magasságban volt. Lábait a derekam köré fonta, ezzel még közelebb húzva magához, kezei a karomon jártak fel és le, végül a hajamba túrt. Imádta a hajamat túrni, én pedig imádtam, mikor azt csinálta. Vagy, ha csak a hajammal játszott.

- Keresni fognak – mormolta a számba, de engem a kijelentése nem különösebben érdekelt. Oldalra nyúltam, hogy bezárjam az ajtót, de csak a sötétben tapogatóztam, így muszáj volt elszakadnom tőle és oldalra fordítanom a fejemet, hogy lássam, hova kell nyúljak. Eközben ő a nyakamra tapadt, és minden előjel nélkül szívogatni kezdte a bőrömet. Felnyögtem, és másik kezemmel megszorítottam a derekát, majd végre elértem a kilincset és remegő kézzel elfordítottam a zárban a kulcsot. Chanel újra megcsókolt, keményen, sürgetően és szerelmesen. Szerelmesen csókolt engem, ahogy én is őt, mert így éreztem. Szerelmes voltam belé.

- Milyen jó, hogy ruhát vettél fel – mormogtam, miközben tenyereimmel fentebb toltam a combján. – Elképesztően nézel ki baby – csókoltam végig a nyakát, nem is inkább nyelvemet végig húztam rajta. Sóhaj szökött ki az ajkai közül, majd megemelkedett, hogy a ruhát normálisan feltudjam rajta tolni, a harisnyát pedig lehúzni.

- El ne szakítsd a harisnyám, nem tudok másikat felvenni – mondta közvetlenül a fülembe, lehelete nyaldosta a bőrömet, amitől kirázott a hideg. Próbáltam úgy lehúzni a harisnyát, hogy ne szakítsam el, de ha hazaérünk, tuti letéptem róla. Ujjaim gyorsan a középső pontjához cikáztak, és máris éreztem bugyin keresztül, hogy mennyire nedves és, hogy mennyire kíván. Mindig elképesztett, hogy milyen nedves, de hát végül is én is tiszta kemény voltam odalent. És a tudat, hogy minden alkalommal ennyire nedvessé teszem, még jobban megőrjít. Valószínűleg sokkal többször hozom izgalomba, mint én azt észreveszem.

Félre toltam a bugyi finom anyagát, mely nedvétől vizes, és ujjaimat a puha, síkos bőrére simítottam. Egyik kezével a tarkómat szorította, míg másik a fenekemen pihent. Felnyöszörgött, amint hozzáértem, én pedig nem bírtam tűrtőzteni magam, és feltoltam egyből két ujjamat.

Nyögés szakadt ki belőle, melyet én egy mosollyal nyugtáztam, és a nyakába csókoltam, később pedig meg is haraptam ott a bőrét. Annyira jó érzés volt nekem, ahogy az ujjaimmal benne köröztem, hát még neki mennyire tetszhetett.

- Olyan jó vagy baby – mormogtam a fülébe, majd a fülcimpájába haraptam, pontosan úgy, ahogy ő szokott az enyémbe. – Olyan nedves vagy nekem. Akarsz engem? Akarod a farkamat? – suttogtam, ő pedig nyöszörgött válaszul, és heves bólintásokkal adta tudtomra, hogy nagyon is szeretne engem. Persze, ezt eddig is tudtam, de jólesett kimondani a mocskos dolgokat. Kezei a zsebeimhez siklottak, majd kihúzta a pénztárcámat. Kérdő tekintettel nézett rám, míg én csak mosolyogtam, és vártam, hogy belenyúljon és kivegye az óvszert. Mikor nem reagáltam ki nem mondott kérdésére, magától nyitotta ki és nyúlt bele, majd húzta ki a csomagolást. A pénztárcát lerakta maga mellé, aztán már bontotta is ki a gumit, miközben én még mindig kínoztam az ujjaimmal. Hüvelykujjammal a csiklóját masszíroztam, ami őt újabb nyöszörögésekre késztette. Tudom, hogy simán eltudott volna élvezni így, az ujjaimtól, de túl önző voltam ahhoz. Akartam őt mindennél jobban. Majd legközelebb hagyom, hogy elélvezzen az ujjaimtól. Kihúztam a kezemet a combjai közül, mire kissé csalódottan nézett rám, de láttam a szemeiben a vágyat és a szeretet csillogni. Irántam.

Át se gondoltam, hogy mit művelek, ujjaimat, amik az előbb még benne cikáztak a számba csúsztattam, miközben mélyen a szemeibe néztem. Felnyögött és megnyalta az alsó ajkát, mire kivettem a számból az ujjaimat és az övébe nyomtam. Szinte rögtön rákapott, és szopni kezdte, közben pedig ettől csak még keményebb lettem. Ő is a szemeimbe nézett mélyen, úgy, mint én az előbb az övéibe. Kibaszottul izgatott buja tekintete, a nyelve az ujjaim körül és az, hogy tulajdonképpen magát ízlelte.

Elengedte az ujjaimat, én pedig letoltam a gatyámat és felgörgettem kemény hímtagomra az óvszert. Olyan szívesen csinálnám nélküle is, de előbb ahhoz szerintem meg kellene mindkettőnknek látogatnia egy orvost.

Türelmetlenül felnyögött, miközben én fel és le simítottam középsőjén a hímtagommal. Végül aztán beléhatoltam, és teljesen előre löktem a csípőmet, hogy minden kis porcikáját érezzem. A kurva életbe, éreztem is, de még mennyire, hogy éreztem.

Mindkettőnk szájából egy nyögés csúszott ki, én pedig fejemet a nyakába temettem és az ott lévő bőrt nyalogattam. Újra meg újra belé löktem egyet, ő pedig máris a nevemet nyögte. Imádtam, ahogy a nevemet mondogatja, nyögi, imádtam a hangját, és ez mindig egy löketet adott az orgazmus felé.

Amint megtaláltam azt a pontot, amely sikításra sarkallja, ha sokáig ostromlom, szinte összeomlott a karjaimban és egyfolytában a nevemet nyögte. Annyira jó érzés volt benne járni, hogy engem is egészen hamar az orgazmushoz repített az érzés. Chanel a nyakamba harapott elfojtva ezzel hatalmas kiáltásait, míg én az ő nyakát szívtam, hogy az én hangom se hallatszódjon ki. Chanel kétszer egymás után ment el, én pedig csodálva figyeltem ezt a gyönyörű lányt, aki szét hullott az orgazmus erejétől a karjaimban.

Sokáig mindketten csak lihegtünk egymás nyakába, majd felemeltem a fejemet, mire ő is rám nézett. Lassan, könnyen és édesen megcsókoltam, ő pedig mosolyogva vált el tőlem.

- Liam… - suttogta, és a fejemet még közelebb húzta magához a hajamnál fogva.

- Igen baby?

- Szeretlek.

- Én is szeretlek Chanel – simítottam ki egy kósza tincset a homlokából, majd újra megcsókoltam.

Miközben öltöztünk, újra és újra szerelmes csókokat csentem tőle, amit ő általában egy mosollyal, vagy kuncogással fogadott, ha közben megcsiklandoztam az orrát. Szét zilált hajjal, kipirult arccal és szerelmesen bazsalyogva léptünk ki a raktárból, de a kinézetünket mindketten csak a fényen láttuk egymáson. A sminkje el volt kenődve, a száján alig maradt valami a barna árnyalatú rúzsból, és a haja is rakoncátlan tincsekben omlott a vállára. Kuncogva fogta meg a kezem, és kért meg, hogy vigyem egy mosdóba, én pedig teljesítettem is kérését. A tükörben aztán láttam én is, hogy tiszta rúzs vagyok, a hajam egy szénakazal, az ajkaim duzzadtak és a szemeim csillognak. Olyan vigyor ült a számon, amely csakis Chanelnek köszönhető. A szemeim is miatta csillogtak.

Vizes törlőkendővel próbáltam eltűntetni a rúzs nyomokat, míg Chanel a sminkjét és a haját hozta rendbe. Én kétszer beletúrtam a hajamba, aztán hagytam úgy, szerintem így is jó volt. Vagy mégsem?

- Így jó a hajam? – fordultam a barátnőm felé, aki megállt a rúzsozás közben és felém fordult.

- Naná, nagyon szexi – vigyorodott el, én pedig visszafordultam a tükör elé és követtem a példáját. Vigyorogtam, mint a vadalma. – Szeretem mikor így van a hajad. Meg azt is szeretem, mikor belövöd.

- Tudom babe – mosolyogtam. – Miattad csinálom, hidd el.

- Oh, én azt hittem, hogy több millió tini lány kedvéért. Tévedtem? – pillantott rám féloldalasan, én pedig bólintottam.

- Nekem csak te számítasz – öleltem át a derekát, és magamhoz húztam, ő pedig félig nekem támaszkodott, aztán elrakta a Chanel márkájú rúzsát. Ez vicces.

- Csak én? – fordult teljesen felém és édesen felpillantott rám.

- Csak te – hajoltam hozzá, hogy megcsókoljam.

Ezután kislisszoltunk a mosdóból és végleg a próbaterem felé vettük az irányt.

*

Az elképesztő koncert után mindannyian hazavettük az irányt. Odakint hideg volt, de az ég tiszta csillagos, így miután Chanel is lezuhanyozott, felöltöztünk melegen, főztünk két kakaót és kiültünk a teraszra összebújva. Anyáék a házban voltak, így nem zavartak minket. Ujjaim Chanel nyakán játszottak, fejét a mellkasomon pihentette, kezeivel átölelt. Míg én a csillagos eget bámultam, addig ő azt hiszem maga elé. Mindketten elmélyedtünk a gondolatainkban, és szívesen megkérdeztem volna, hogy min jár az esze, de olyan jól esett a csend, ami körbe vett minket.

- Liam? – szólalt meg hirtelen Chanel, én pedig felhümmögtem válaszol. – Fent vagy még? – kérdezte, de nem mozdult meg az ölemben, amiért hálás voltam neki. Ha kibújt volna az ölelésemből, rögtön fázni kezdtem volna.

- Persze baby – nevettem. – Ne aggódj, nem aludtam be, és nem kell felcipelned az ágyba.

- Én aztán meg sem próbálnálak cipelni, felébresztenélek két pofonnal és magadtól mennél az ágyadba – válaszolta, én pedig halkan nevettem csípős visszaszólásán.

- Tudom, hogy nem tennéd. Ma reggel is fotózgattál – fedtem fel a kis titkát.

- Ezt meg mégis honnan veszed? Mélyen aludtál!

- Láttam a háttérképed – vigyorodtam el.

- Oké, lebuktam. De nem aranyos az a kép? – nézett fel rám, én pedig felkuncogtam.

- Nekem is te vagy a háttérképem. Igazából mi.

- Tényleg? – csillantak fel a szemei, én pedig bólintottam.

- Még az egyik kép a kirándulásról, amelyiken csókolózunk. A másikat pedig én készítettem rólad, mikor kinéztél a hegyekre, egy szexi bugyiban és a pólómban.

- Hey – szólalt fel nevetve, én pedig puszit nyomtam a homlokára.

- Mi van a polaroid képekkel, amiket készítettünk?

- Otthon vannak. És amik a te gépeddel készültek?

- Még fel kell töltenem a laptopra. Szeretnék párat kinyomtatni.

- Én is kérek! – vágta rá azonnal.

- Elmehetünk majd nyomtathatni. Valamelyik szabadnapomon. Vagy délelőttön – nyomtam puszit újra a fejére.

- Rendben. Vehetünk képkeretet is? – mondta, bár inkább kérdésnek hangzott. Mintha nem lenne benne biztos.

- Persze babe. Szívesen kirakom a képeket, bárhová ahova csak tehetem. Telenyomnám az Instagram fiókomat is veled, de azt hiszem, annak még kicsit odébb van az ideje, igazam van?

- Mhm, gondolom – válaszolt szórakozottan, mire összeráncolt szemöldökkel néztem le rá, de ő újból a távolba meredt.

- Azt hittem, te is szeretnéd, hogy ne tudjanak még rólunk.

- Miért, te szeretnéd? – nézett fel rám.

- Egy részem igen, egy részem pedig nem. Néha megőrülök, hogy nem mutatkozhatunk nyilvánosan a városban, hogy nem követlek Twitteren és Instagramon és, hogy nem posztolhatom ki azokat az elképesztő képeket, melyek a telefonomban, valamint a fényképezőgépen pihennek. A másik részem pedig néha örül annak, hogy nem tudnak még rólunk. De csakis azért, mert így nem teszlek ki annak a hercehurcának, ami körülöttünk van. Nem mintha nem tapasztaltad volna még, mióta jössz velünk turnézni, de, ha tudna rólunk az egész világ, minden más lenne. Nagyon más. Nem akarom, hogy tele legyen a postafiókod sértegető és fenyegető üzenetekkel, nem akarom, hogy minden szennylapban megjelenjünk, nem akarom, hogy a paprazzik kövessenek, mikor úgy döntesz, hogy shoppingolni van kedved. Nem akarom, hogy a média minden féle hülyeséget kitaláljon, hogy mikor lépek félre, vagy mikor csalsz meg te, nem akarom, hogy a világ a feje tetejére álljon, ha a kezem egy rajongónak a derekán pihen egy közös képkor. Mert hidd el, a feje tetejére állítják a világot, csak, hogy legyen miből megélniük.

- De nem fair, hogy a te életedből élnek meg.

- Ez azért nem teljesen igaz, hiszen mennyi olyan dolog van, amit nem tud rólam a média.

- De mennyi van, amit igen.

- Baby, ők is emberek, akár milyen gonosz pletykákat találnak is ki. És csak azért csinálják, hogy eltartsák magukat.

- Elképesztő, hogyan fogod fel ezt az egészet.

- Ne mondd ezt, vannak olyan pillanatok, mikor nagyon is gyűlölöm.

- Tudom. De attól még hatalmas szíved van. Hatalmas nagy – mozdult meg, aztán úgy fordult, hogy velem szemben legyen, és a szemeimbe tudjon nézni.

- A szívem már a tiéd – mosolyodtam el, mire ő is, és a homlokát az enyémnek döntötte.

- Gyerekek, nem akarok zavarni, de nem fáztok? Csak öt fok van idekint – jelent meg anya a teraszajtóban, én pedig felemeltem a fejem és mosolyogva felé pillantottam.

- De anya, mindjárt jövünk be – néztem vissza mosolyogva Chanelre.

- Rendben. Mi lefekszünk aludni apáddal. Jó éjszakát!

- Jó éjt anya.

- Jó éjszakát! – köszönt el mosolyogva Chanel is, majd anya visszahúzta az ajtót és a függönyt is. – Anyukádnak igaza van, be kellene mennünk. Nem kéne megfáznunk.

- Azt hittem, idegesít, hogy anya megmondja, mit csináljunk.

- Dehogy idegesít Liam! Én édesnek tartom, amiért aggódik értünk. Tökre érthető, hogy ilyen, hiszen ezt csinálja egy anya, nem? – nyomta meg az utolsó előtti szót, majd felállt az ölemből és húzta magával a pokrócát. Hangsúlyából valamiért úgy véltem le, hogy neki nem ilyen anyukája lehet, mint nekem.

- De igen – válaszoltam, majd én is felálltam, ő pedig megindult be előttem.

*

Másnap reggel hamarabb fent voltam, mint Chanel, aminek kifejezetten örültem. Rögtön a telefonom után nyúltam, és miután bekapcsolódott, a fényképezőgépbe léptem, csak hogy én is letudjam fotózni, mikor még mély álomba szenderülve terül el rajtam. Vagy én rajta. Igazából csak most tűnt fel, hogy a fejem a hasán van, kezeim a két oldala mellett pihennek. A lábaim lelógnak az ágy végéből, csak úgy, mint tegnap. Fogalmam sincs, hogy mit művelünk éjszaka, de annyira rátapadok szegény lányra, hogy valószínűleg néha már megfullad tőlem. Leellenőriztem, hogy le van –e tényleg biztosra halkítva a telefonom, hiszen a kamera hangjával igazán nem akartam Chanelt felébreszteni. Azután pedig képeket kezdtem csinálni róla. Miután úgy véltem, hogy elég lesz már, békés arcát kémleltem. A szája kissé ki volt nyitva, a haja szétterült a párnán, kezeit két oldalra nyújtotta és egyik oldalt sem érte el az ágy szélét. Mosolyogva megemelkedtem, és a takaróval a hátamon fentebb másztam rajta, majd újra ráhelyezkedtem. Kezeimmel a pólója alá nyúltam és a csípőjét fogtam közre. Jobb kezem lentebb vándorolt, majd óvatosan félre húztam a vékony anyagot és az ujjaimat nőiességére simítottam. Azonnal reagált az érintésemre, fejét a másik oldalra fordította és a száját becsukta. Alsó ajkamba haraptam, aztán lassan simogatni kezdtem Chanelt, mire nyöszörögve ébredt meg. Kinyitotta a szemeit, én pedig elvigyorodtam és feltoltam a pólóját, majd csókot nyomtam a köldöke fölé.

- Liam – nyöszörögte, én pedig még egy puszit nyomtam a hasára.

- Igen babe? – köröztem a mutatóujjammal. Válaszul csak felnyögött és a már így is gyűrött lepedőbe markolt. Megfogtam a bugyiját, majd lehúztam róla és elhajítottam valamerre. Kinyitotta a szemeit és engem nézett, míg én a belső combját hintettem puszikat.

- Liam – mondta újra a nevem, én pedig végre megcsókoltam középen. Tudom, hogy csak erre várt, és ezért Liamozott.

Kéjes nyögés hagyta el formás ajkait, ami berezegte az egész szobát. Libabőr keletkezett puha bőrén amint az ujjaimat végig húztam a két oldalán, a nyelvem közben izgatóan mozgott nőiessége ellen. Tisztában voltam az érzékeny pontjaival, azzal is, hogy meddig mehettem el mielőtt elérte volna az orgazmusát. Azt hiszem, ki lehet jelenteni, hogy olyan sokszor elégítettük már ki a másikat, hogy szinte már fejből tudom, hogy mit kell csinálnom ahhoz, hogy jól érezze magát, és hogy mit nem szeret.

 - Gyerünk – kérlelt, aztán felnyögött és a lábait széthúzta így a talpai a paplanon voltak. Szinte felfaltam őt heves nyalintásaimmal, a csípőjét a szám ellen ringatta mikor már alig bírta a kínzásom. A mutató- és középső-ujjaimat végig húztam nedvességén miután elváltam tőle és minden előrejelzés nélkül eltüntettem benne őket. Elvigyorodtam, amikor felnyögött, a háta felemelkedett az ágyról és a feje ide-oda forgott amint az öröm átjárta a testét. Bal kezemmel végig simítottam a hasán miután a számat újra a csiklójára nyomtam és belemarkoltam a mellébe. A hüvelyk- és mutatóujjam közé fogtam a bimbóját mely már régen kemény volt, és elkezdtem vele játszani, mert tudtam, hogy ezt is imádta. A nevem számtalanszor elhagyta az ajkait és mikor már azon volt, hogy elélvez, lassabbra vettem a tempót. Felmorgott, mikor nem kapta meg amit akart, azonban meglepetésként érte, amikor minden előrejelzés nélkül, miután letoltam gyorsan a gatyámat és óvszert raktam a férfiasságomra, belé nyomtam magam. Mély morgás tört fel belőlem amint eltüntettem magam nedvességében, oly annyira szűk volt, hogy hirtelen el sem akartam hinni, hogy nem is szűz volt. Annyira jól esett amint a falai körém szorultak, a lábai szélesen ki voltak tárva így elegendő helyem volt arra, hogy kényelmesen elférjek. Gyors tempóra váltottam szinte azonnal, a mellei folyamatosan mozogtak, ami még jobban beindított. Az egyikre rámarkoltam és masszírozni kezdtem, a másikra pedig rácuppantam a számmal és szívtam. Annyira kanos voltam, hogy az leírhatatlan volt, már előre láttam, hogy egy menet nem lesz elég arra, hogy csillapodjon az állapotom. Valahogy végül felém került, a háta velem szemben volt így minden alkalommal tökéletes láttam amint eltűntem benne. A feneke az alhasamat érintette folyamatosan, amint fel- és le mozgott rajtam. Ha jól éreztem, az egyik kezével a sípcsontomon támaszkodott, és amikor láttam, hogy a másik könyöke is folyamatosan mozgott, rá kellett jönnöm, hogy már pedig izgatta magát miközben meglovagolt.

- Chanel – nyögtem. – Mit csinálsz?

Persze, hogy nem kaptam választ. Ahhoz túlságosan elfoglalt volt. Mikor felültem, a farkam teljesen eltűnt benne, ami még ennél is jobb érzés volt. Szavakba önteni nem tudtam, hogy hogyan éreztem magam. A vágy tombolt a testemben, Chanel pedig előttem csak ugrált fel és le. Mindkettőnk szája nyitva volt és ömlöttek belőlünk a nyögések. Mikor összeszedtem magam annyira, hogy megtudjak mozdulni, az ágy szélére csusszantam, és leraktam a lábaimat a földre, míg az övéi az enyémen voltak, tökéletesen hatalmas terpeszben, ezzel hozzáférést adva a nőiességéhez. A bal kezemmel rámarkoltam a bal mellére, a jobb kezemet a szája felé vezettem ahol jó kislányként viselkedve, be is kapta a mutató és középső ujjam. Miután benedvesítette, kihúztam őket a szájából és szinte azonnal a csiklójára nyomtam őket, hogy körkörös mozdulatokkal segítsem elérni az orgazmusát.

- Mindjárt Liam – nyöszörögte, majd a vállamra hajtotta a fejét, és a számmal szinte megtámadtam a nyakát és szívni kezdtem. Teljesen ki voltam rá éhezve, ha tehettem volna, lehet, hogy fel is faltam volna az egész lányt. A kezemet olyan gyorsan mozgattam, hogy már zsibbadni, végül fájni kezdett, a számmal szívtam, nyaltam haraptam Chanel nyakát, a másik kezemmel pedig újra és újra a mellébe markoltam. Egyszerre ért el mindkettőnket az orgazmus, Chanel megint kétszer egymás után élvezett el, nedve szétspriccelt a szőnyegre és a lábfejemre, a combja két belső fele és a kezem is tiszta olyan volt. Hátra dőltem vele, ő még mindig nyöszörögve hajtotta a fejét a vállamra.

Teljesen ki voltam. Jó pár perce még azt hittem, hogy egyszer nem lesz majd elég, hogy újra és újra belé fogok temetkezni a délelőtt folyamán, de most olyan fáradtság vett erőt rajtam, amilyet még koncert után sem éreztem. Na, jó, éreztem már, de tegnap este például nem voltam ennyire fáradt, mint most.

Chanel és én sem tudtunk egy normális mondatot kipréselni magunkból. Sokáig feküdtünk úgy az ágyon, a lábaink lelógva róla, ő még mindig a farkamon ülve, pontosabban feküdve. Végül kezével megtámaszkodott az ágyon és nagy nehezen felült, majd leszállt rólam és mellém gurult, magával húzva a takarót. Őt sem érdekelte, hogy csöpögött a nedvétől, és engem sem, hogy én is olyan voltam. Felkúsztunk az ágyba a takaróba bugyolálva, majd szorosan hozzám bújt és az arcát a mellkasomnak nyomta. Nem sokkal később, mély álomba szenderültünk mindketten.