[51. - Aranyos a gondolat]

Hiii babes,

OMFG!!!!!!!! ÚJ BLOGUNK BECCSUVAL VÉGRE MEGNYITOTT!!!! Nézzetek be, felkerült a prológus, holnap pedig már érkezik az első rész! :3 Annyira izgatottak vagyunk, hogy hogyan fog tetszeni nektek, így, ha benéztek, és elolvastátok a prológust, örülnénk, ha írnátok pár szót, hogy felcsigázott -e titeket a történet eddig. A mai részről annyit, hogy egy kicsit sok outfit került bele.:D Nagyon köszönöm a kommenteket és pipákat, várom ezúttal is véleményeiteket!:) Jó olvasást! X♥

Chanel Adele Sangster

Másnap reggel arra ébredtem, hogy melegem van. Liam csupasz kezei szorosan kulcsolódtak körém. Feje a hasamon volt, és mikor megemeltem a fejemet, láttam, hogy lábfejei lelógnak. Oldalra biccentettem az enyémet, és láttam, hogy szája egy o alakban nyitva volt, mivel a fejét annyira nyomta a hasamra, hogy benyomta az arcát. Elmosolyodtam, aztán felnéztem és elvettem a telefonomat az éjjeli szekrényről. Még csak fél nyolc volt. Ugh, régen keltem ilyen korán. Feltoltam a képernyőt ezzel a fényképezőgépbe lépve, majd fotóztam egyet felülről, úgy, hogy Liam rajtam feküdt. Nem tudom miért kaptam mostanában rá a fotózásra, de állandóan van egy olyan érzésem, hogy ezt a pillanatot meg kell örökítenem. Egyik kezemmel lentebb toltam Liam derekáról a takarót, így kint volt a pucér feneke. Elvigyorodtam és csináltam még egy képet, ezután pedig az arcához közelítettem és fotóztam még egyet. Visszanéztem mosolyogva a képeket, majd hirtelen felindulásból beállítottam azt az utolsót háttérképnek, amit közelről csináltam az arcáról. Ekkor egy üzenetem jött Taylortől, így belementem és kissé ledöbbenve néztem magamról a képet, ami tegnap este készült Liam ajtaja előtt állva. Az arcom bár nem látszott, én felismertem magam. Még jó, hogy felismerted magad, Chanel!

Aggodalom fogott el a kép láttán, de nem csak a miatt. Taylor követhetett. Biztosan látta amint bementem a házamba, utána pedig követte a taxit Liamhez. A kurva életbe! Rohadtul nem kéne tudnia, hogy hol lakik!

Végül is nem tudja, hogy kihez jöttem, de nem hülye, és biztosan leesett neki.

Mély levegőkkel próbáltam magam lenyugtatni. Mi ez, ha nem egy jelzés? Vagy egy néma fenyegetés? Noha, fogalmam sincs, mit akarhatna tőlem Taylor. Aztán addig néztem a képet, míg nem el nem hitettem magammal, hogy nem vagyok felismerhető rajta. Mármint sötét volt, a házból jött némi fény és a kerti lámpákból. Ha megmutatná Damonnek, akkor ő valószínűleg nem tudná azonnal megmondani, hogy ez én vagyok. Meg mit érne vele? Simán kidumálom magam és azt hazudom, hogy a dugópajtásomhoz jöttem. Aki nem Liam.

Most pedig már extra figyelemmel kell kísérnem, hogy ki van mögöttem, ki figyel és ki követ.

Nem akartam, hogy ez a kép megpecsételje a reggelemet, így miután kitöröltem az üzenetet, arra koncentráltam, hogy kimásszak Liam alól úgy, hogy ne ébredjen fel.

Totál sikertelennek tűnt jó pár próbálkozásom után az ügy. Ha kihúztam a kezét magam alól, akkor ő vissza rakta a hasamra, mikor megemeltem a fejét, mozgolódni kezdett, de végül egész ügyesen sikerültem felül kihúzni magam alóla. Az egyik táskámból halkan előhúztam a gépemet, majd az asztalra raktam és bekapcsoltam. Ezután Liam szekrényéhez osontam és kivettem a pólói közül az egyik sima fekete Batman –es pólóját. Magamra húztam egy tiszta fekete csipke bugyival, majd leindultam a konyhába. Kivettem Liam magas Batman –es bögréjét és a kávéfőző alá raktam, miközben beleraktam egy kapszulát és megnyomtam a nagy adagot. Előpakoltam a gyümölcsöket és a müzlit. Egy tálba szórtam málnával, gránátalmával, és szeder lekvárral. Tejet és mézet raktam a kávéba, majd a bögrével és a tálammal felindultam az emeletre, és bár Liamnek is kellett volna készítenem valamit, bíztam benne, hogy nem ébred még fel egy hamar. Bemásztam az ágyba, az ölembe vettem a gépet, majd a kávém után nyúltam és lassan belekortyoltam. Bejelentkeztem, azután pedig az egyik mappába léptem, ahol az elmentett önéletrajzaim vannak. Egész szép kis szám gyűlt már össze a dokumentumokból. Nyitottam egy újat, majd neki láttam kigondolni a személyiségemet, közben pedig enni kezdtem a reggelimet.

Éppen mentettem a dokumentumot, mikor Liam hirtelen felemelte a fejét és felém fordította, majd újra le is rakta azt. Mosolyogva ránéztem, majd lehajtottam a laptopot és a földre raktam. Lecsúsztam mellé és átöleltem a fejét, így ő a pólón keresztül a melleim közé fúrta a kócos kobakját. Lábamat bedugtam a takaró alá, majd átvetettem a combján és még közelebb csúsztam hozzá.

- Jó reggelt – motyogta, én pedig mosolyogva puszit nyomtam a fejére és tovább játszottam a hajával.

- Neked is.

- Rajtad a Batman –es pólóm van? – húzódott el egy kicsit tőlem és homlokráncolva nézett a felsőre.

- Csak ki kaptam valamit – füllentettem vigyorogva, és tudtam, hogy úgy sem veszi be. Nem is azért mondtam, hogy mentsem az irhám, sőt.

- Mérges lennék, hogy ha nem állna rajtad ilyen szexin – rakta vissza a fejét motyogva.

- Ugyan, ha rémesen néznék ki, akkor sem tudnál rám haragudni.

- Mhm – morogta válaszul és a beszélgetés ennyiben maradt. Nem sokkal később Liam fentebb tolta magát az ágyon, majd a kezét a hátamra csúsztatta és magára húzott. Mosolyogva néztem le az arcára, míg ő csak megcsókolt. – Tudod, a tegnap estét sosem fogom elfelejteni – mondta vigyorogva, mikor elváltunk, majd felnyitotta a szemeit és szép barna íriszeivel rám nézett.

- Hát, én sem. Meggyógyultál már? – köröztem a mutatóujjammal a szőrős mellkasán, míg másik kezem a hasán volt.

- Most, hogy mondja nővérke, furcsán érzem magam – mondta, én pedig felnevettem és csókot nyomtam a szájára. – Még mindig.

- Telhetetlen pasik – sóhajtottam fel és felültem, de ő elkapta a kezem és visszarántott magára.

- Te a Batman –es bögrémből kávézol? – suttogta a számba, én pedig felkuncogtam és bólintottam egy aprót.

- Batwoman –nek mindent szabad – válaszoltam, majd gyorsan felálltam az ágyból.

- Oh, Batwoman azt csak hiszi – mondta, én pedig eltűntem a fürdőszobaajtó mögött.

Elvégeztem a dolgaimat, majd visszamentem a hálóba.

- Akkor most nem gyógyítasz meg? – kérdezte Liam, én pedig az ajkamba haraptam és megálltam az ágya előtt.

- Nem! Mennünk kell edzeni – vigyorogtam.

- De mi lenne, ha csak futnánk? És maradna még időnk arra, hogy meggyógyíts.

- Így is úgyis futni szerettem volna – vontam vállat, mire felcsillantak a szemei és felült. – Felöltözök, aztán megeszem a reggelim, amit nekem készítettél és mehetünk.

- Nem készítettem neked reggelit – mondtam nevetve.

- Oh – biggyesztette le az ajkait.

- Mit szeretnél enni? – öleltem át.

- Ümm, croissantot. Nutellával. Bedobnád nekem a sütőbe?

- Persze – nyomtam csókot a szájára, majd leindultam a konyhába. A spájzból elővettem a croissantokat, majd a tepsire raktam négyet. Ennyi talán elég lesz neki. Beállítottam tíz percre a sütőt, és ha leállt, akkor jelezzen. Visszamentem a szobába, a fürdőből pedig víz csobogását hallottam. Elővettem a fekete Adidas sport melltartómat, majd levettem Liam felsőjét és felvettem azt. Ezután egy fehér Nike edzős trikót húztam rá, majd a szintén Nike futó nadrágomat vettem fel. Bementem a fürdőbe, pontosan akkor mikor Liam nedves testtel kiszállt a zuhanyfülkéből. Erősen a tükörképemre koncentráltam, míg ő mögöttem törölközött. Megfésültem a hajamat, majd a fejem tetejére kötöttem egy erős lófarokba. Liammel visszamentünk a szobába és egy fehér boka zoknit vettem fel, míg ő a szekrénye előtt állt.

- Baby, erre még fel kell venned valamit – mondta homlokát ráncolva, mikor a ruháival a kezében felém fordult.

- Tudom. Akartam is. Hideg van – kivettem a szekrényből a felakasztott vékony Nike kabátot, majd azzal a kezemben lementem, éppen időben, mert a sütő jelzett. Kivettem a croissantot, és pár perc múlva Liam is lejött. Szürke Adidas melegítő volt rajta, szintén szürke Nike pólóval. Kezében egy kabát pihent, mely hasonlított az enyémhez.

- Mhhm, köszönöm – lépett mellém és puszit nyomott az arcomra.

- Liam, vizes hajjal nem jöhetsz ki a hidegre! És nincs mit. Hozom a hajszárítót – indultam fel érte, és közben a fejem csóváltam. Még csak az hiányozna, hogy az én, híres, aranytorkú barátom megfázzon.

- Most tényleg megakarod szárítani a hajamat? – kérdezte, mikor leértem.

- Igen – néztem körül konnektor után. – Hozd a croissantod és Nutellád – fogtam meg egy széket, majd oldalra húztam. Nevetve felállt az üveggel és egy kiflivel, majd leült elém. Bedugtam a hajszárítót és bekapcsoltam azt. Liam hajába túrtam, miközben elkezdtem szárítani.

- Tegnap az ápolónőm voltál, ma meg a fodrászom. Hm – mondta hangosabban, hogy a hajszárító hangjától is megértsem, mit akar.

- Ne is álmodozz szexről Payne, ezután futni megyünk! – mondtam mosolyogva.

- Aha, hát persze baby. Majd meglátjuk.

Megszárítottam Liam haját, aztán kihúztam a hajszárítót és Liam elé álltam. Beletúrtam még kettőt a hajába, hogy úgy álljon, ahogy én a legjobban szeretem, míg ő egyik kezét, amelyik szabad volt, a fenekemre helyezte.

- Tudod, imádtam, ahogy szárítod a hajam. Majd csinálod gyakrabban is? – dőlt nekem és a hasamba mormogott, én meg lehajoltam hozzá és nyomtam egy csókot a fejére.

- Persze, ha szeretnéd. Most pedig fejezd be a reggelit, aztán menjünk, oké? – húzódtam el tőle, hogy ráláthassak az arcára. Édesen elmosolyodott és bólintott, én pedig felindultam az emeletre, hogy lerakjam a hajszárítót. Mikorra leértem, Liam már készen várakozott.

- Csak két croissantot ettél? – ráncoltam a homlokom.

- Igen. Ha megettem volna még kettőt, akkor nem tudnám megmutatni, hogy mennyire elhagylak futás közben, ha udvariatlan vagyok – villantott egy vigyort, én, meg amíg a kis szobába igyekeztem az előszobában, ahol a cipők – most már az én cipőim is – vannak, majd elővettem a futó lábbelimet és leültem a kis szekrényre.

- Kétlem, hogy letudnál futni, de aranyos a gondolat – mondtam, majd befűztem a cipőmet.

Liam egy szót sem szólt, csak úgy cselekedett, mint én, és felvette a cipőjét. Mikor felálltam megláttam egy sötét színű Nike baseball sapkát, majd a fejembe húztam, de úgy, hogy ne csessze szét hátul a hajam.

- Vedd fel a kabátot – szólt rám, mikor az ajtókilincsért nyúltam, mire megálltam és megforgattam a szemeimet úgy, hogy ő ne lássa, de azért vigyorogtam. Imádom, hogy így védelmez. A sapkára nem szólt semmit, csak vigyorgott, így hát gyanítom, hogy tetszhet neki. Nekem is tetszik, szóval még lehet, megtartom. Ezt persze nem kívántam vele megosztani.

Kiléptünk a csípős levegőre, Liam bezárta az ajtót, majd leindultunk, én előtte, ő pedig mögöttem. Miután bezáródott mögöttünk a kapu ugrálni kezdtem, mert tényleg nagyon hideg volt, majd egy utolsó pillantást véve Liamre elindultam balra. Persze ő rögtön követett.

Az első tíz percet az utcákon lihegve tettük meg, egyikünk sem szólt semmit. Rendesen izzadtam a kabát és a sapka alatt, de, ha most levettem volna, garantált tüdőgyulladás lett volna a vége.

- Tudod, merre megyünk? – törtem meg végül a csendet.

- Igen. Oda járok én is futni, ha itthon vagyok. Ne aggódj, max kutya sétáltatókkal, vagy futókkal találkozunk ott.

- Oké.

A beszélgetés megint abba maradt, én leginkább arra koncentráltam, hogy egymás után tegyem a lábaimat, valamint, hogy egyenletesen lélegezzek. Nem mondom, régen futottam, és máris kezdett alább hagyni az erőm. De tudom, hogy csak át kell lendülnöm egy holtponton, ami után könnyedén és gyorsan fogok futni.

- Chanel – mondta Liam, mire felé fordítottam a fejemet. – Azért elég régen futottam, kiestem az edzésből – lihegett, én pedig elvigyorodtam, mert én is pont ugyanerre gondoltam az előbb.

- Ne vigyorogj – mosolyodott el ő is. 

- Nem azért vigyorgok, mert kinevetlek, vagy valami, hanem azért, mert én is pontosan ugyan erre gondoltam az előbb. Mármint, hogy régen edzettem és máris nem bírom – kuncogtam el magam, ami elég nehezen ment.

- Oh, értem – vigyorgott. – Hát, ezen könnyen segíthetünk.

- Jól van, inkább fussunk tovább – forgattam meg a szemeim. Tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy a szexre gondolt. És bár akármilyen csábítóan hangzott, nem engedhettem meg, hogy a kapcsolatunk csak intim tevékenységeken épüljön és erősödjön. Mármint, voltunk randizni néhány alkalommal, ami természetesen alap dolog egy kapcsolatban. Viszont akármikor átmentem hozzá vagy ő jött hozzám, az ágyban kötöttünk ki.

- Héj! – csettintett egyet Liam az arcom előtt, mire rá kaptam a tekintetem. – Mi van?

- Oh, um, semmi – ráztam meg a fejem. – Csak, gondolkodtam. De minden oké. Miért?

- Csak elbambultál és eléggé lelassultál – válaszolta.

- Ah, bocsi – mosolyogtam rá halványan aztán újra felvettem a normális futó tempómat. Nem tudom, hogy meddig futhattunk, de mikor legközelebb lelassítottam kocogásra, olyan helyeken izzadtam, ahol eddig nem tudtam, hogy lehetséges. Mikor oldalra néztem, arra számítottam, hogy Liam nem is tud majd levegőhöz jutni, éppen ezért ért kellemes csalódásként, amikor csak egy kicsit lihegett, míg a homloka csillogott a verítéktől. Már rég nem az utcákon futottunk, hanem a poros kis úton, a fák között, azon a helyen, amit Liam is mondott. A telefonja csörgése szakított ki minket a csendből, ami körül vett, ő pedig a homlokát ráncolva vette elő a zsebéből.

- Anyu az már végre – mondta, mielőtt felvette. – Szia, anya. Mondd csak, mégis merre vagytok? – szólt bele. – Éppen eljöttünk futni Chanelel. Anya, mikre gondolsz – nevette el magát, nekem pedig kicsit kikerekedtek a szemeim. Sejtem, mire gondolhatott Karen, mivel a fia erősen liheg a telefonba. Liamet látszólag nem zavarta, sőt az arcán széles mosoly ült. – Én is erre gondoltam.

Ezután Liam lediktálta a kaput nyitó kódot, majd elmagyarázta, hogy hol van a pótkulcs és lerakta a telefont.

- Anyáék az ismerősüknél éjszakáztak, és most értek elém – mondta, én pedig bólintottam. Aztán hirtelen beugrott, hogy milyen rendetlenséget hagytunk Liam szobájában.

- Liam, anyukád rendszerető fajta?

- Uhm, eltaláltad – nevetett. – Miért?

- Nem áll neki pakolni, ugye? Csak mert a szobádban a földön megtalálná a nővér jelmezt, a ruháidat, meg valahol a bilincset is.

- A bilincs becsúszott azt hiszem az ágy mögé. Teljesen felül. Szóval azt nem találja meg – kuncogott.

- Te ezt viccesnek találod? Mert egyáltalán nem az! Most is mi volt az első gondolata?

- Baby, csak anyu is észre vette, mennyire szexi vagy, és hogy mennyire nem bírom a kezeimet távol tartani tőled.

- Ja, és megtalálja majd a jelmezt, még durvább dolgokat fog gondolni.

- Amik amúgy megtörténtek.

- De én nem akarom, hogy ő ezt tudja!

- Nyugi baby – nevetett, majd újra lassítottunk. – Nem hiszem, hogy neki áll pakolni. Figyelj, lehet neki is olyan mozgalmas éjszakája volt, mint nekünk!

- Liam, hogy lehetsz ennyire… bah! – kiáltottam fel, ő pedig hosszú idő után megállt, a térdeire támaszkodott és nevetett. – Ez nem nevetséges! Ugh, egy perverz disznó vagy – álltam meg végül én is tőle jó pár méterre. Mikor végre abba hagyta a nevetést, felegyenesedett, letörölte a homlokát, aztán vigyorogva felém kezdett sétálni. Komolyan néztem a szemeibe, míg ő csak beért mellém és kezeit a derekamra fonta.  – Ne vigyorogj már! – ütöttem a mellkasára, aztán neki dőltem.

- Mondtam már mennyire szexi vagy ebben a nadrágban? – búgta a fülembe, én meg eltoltam magamtól a mellkasánál, de ő természetesen visszahúzott magához és erősen szorított.

- Nem, még nem mondtad.

- Pedig olyan csinos vagy benne. Még jó, hogy más nem lát, csak én – csókolt a nyakamba, én pedig megforgattam a szemeimet. – A legjobban a feneked tetszik – folytatta, miközben egyik tenyerét a seggemre csúsztatta.

- Lohaszd le a farkad Payne – mondtam, ő meg szexin elvigyorodott, és lehajolt hozzám, hogy megcsókol, de a baseball sapka miatt éppen csak egy puszit adott a számra. A szerepek felcserélődtek, most én vigyorogtam, ő meg bosszankodott és nyúlt volna a sapkám után, de megállítottam. – A –a. Menjünk tovább? Versenyezünk akkor?

- Rendben – engedte el a derekam.

- Jó, de meddig fussunk? – bámultam a távolba.

- Addig a kukáig ott – mutatott egy sárga kuka felé, én pedig bólintottam.

- Oda és vissza?

- Elég lesz csak odáig – nyögött fel.

- Miért, talán félsz, hogy legyőzlek?

- Nem baby, nem félek. Csak már fáradt vagyok. És ma még koncert is lesz. Lehetne, hogy utána már csak visszafelé kocognánk?

- Rendben – bólintottam, hiszen a koncertes érvével megfogott. Nem nekem kell még végig csinálnom, egy több órás koncertet, hanem neki.

- Itt a rajt – emelt fel egy kis gallyat és a lábaink elé rakta, majd eltávolodtam tőle, amennyire lehetett és beálltam a kezdőállásba. – Mehet? – kérdezte, én pedig bólintottam és már a kukát fixíroztam. – Vigyázz, kész, rajt! – mondta, majd futásnak eredtünk mindketten. Hol én voltam elől, hol ő, de végül egyszerre értünk be a „célba”. Percekig csak a térdünkre támaszkodva lihegtünk, majd mikor végre rendezni tudtam a légzésemet, felegyenesedtem és Liam felé fordultam.

- Oké – nyögte ki. – Talán tényleg jó edzésben vagy. És talán tényleg tudsz futni.

- Oké, talán tényleg elég jól tudsz te is futni. Eléggé tepernem kellett ahhoz, hogy legalább veled egy időben érjek be.

- Tényleg baby? – mosolyodott el, én pedig azt hiszem elpirultam, és bólintottam egy aprót.

- Hát ez szemtelenség, de örülök neki – vigyorgott, mint egy kisfiú, én pedig megforgattam a szemeimet, aztán lassan sétálni kezdtem.

- De, csak mert azt hitted, hogy lefoglak győzni – válaszoltam, ő pedig mellém jött és megfogta a kezemet, majd összekulcsolta az ujjainkat. Imádtam, mikor ezt csinálta.

- Volt olyan pillanat, mikor azt hittem – mosolygott, mire én is elvigyorodtam.

- Akkor kvittek vagyunk. Kocogunk? – kérdeztem.

- Persze – engedte el a kezem, majd lassan kocogva indultunk vissza a házához.

- Mit szoktál csinálni edzés után?

- Ööö, vizet vedelni és ennyi – nevetett. – Miért te?

- Én még nyújtani szoktam öt –tíz percet. Mikor hogy.

- Akkor majd én nézlek, oké?

- Oké.

Hamarabb visszaértünk, mint odafelé futottunk, pedig most sokkal lassabban haladtunk. A házba belépve levettem a baseball sapkát, majd megvakartam a homlokomat, ami valószínűleg piros lehetett a sapka miatt. Liam magához húzott és csókot nyomott a homlokomra, míg én csak mosolyogva néztem fel rá, aztán megfordultunk és Karennal találtuk szembe magunkat.

- Sziasztok – köszönt mosolyogva, míg én ma már másodjára elpirultam.

- Szia, anyu – indult felé Liam, majd átölelte és megpuszilta. Levettem a cipőmet, aztán én is megindultam feléjük.

- Milyen volt a futás? – kérdezte, mikor elvált a fiától és szemeit rám kapta.

- Nagyon jó – válaszoltam mosolyogva.

- Remélem nem fáztatok meg – mondta komolyan, Liam pedig szeretettel a szemében nézett az édesanyjára. Vajon rám is így néz?

- Jó reggelt – jelent meg a nappali és a folyosó küszöbén Geoff, én pedig udvariasan visszaköszöntem neki, mielőtt még felindultam az emeletre. Hallottam, ahogy Liam beszélgetni kezdett a szüleivel, majd benyitottam a hálószobába és amint körül néztem, megnyugodtam, hiszen minden ugyanúgy hevert a földön, ahogyan mi hagytuk. Levettem a kabátot és elkezdtem rendet rakni, felszedtem a földről minden ruhadarabot, a szennyest a fürdőszobába vittem, a többit pedig összehajtogattam és a szekrénybe raktam. Bevetettem az ágyat is, és pont mikor végeztem, és vetkőzni kezdtem, akkor jött be Liam.

- Anya járt bent? – kérdezte egyből, én pedig megráztam a fejemet. – Látod, mondtam, hogy pihennie kellett – vigyorgott, én pedig hozzá vágtam a felsőmet, majd letoltam a gatyát. – Ah, baby – morgott fel, én meg elvigyorodtam, majd összehajtottam a nadrágot és a szekrénybe raktam. – Olyan kibaszott szexi vagy – dorombolta, én pedig felkuncogtam és felé fordultam.

- Állj le Liam, a szüleid lent vannak.

- Nem tud érdekelni. Tökéletesen tisztában vannak mindennel.

- Liam! – szóltam rá nevetve, ő pedig nagy léptekkel megszüntette a körülöttünk lévő távolságot és az ölébe kapott.

- Zuhanyozzunk le – morogta, én pedig a vállára ütöttem, és nevetve átkaroltam a nyakát. A fürdőbe vitt, ott lerakott a pultra, majd megcsókolt. Kezeimet a hajába vezettem és feltúrtam hátul, miközben vadul csókolóztunk. Olyan közel hajoltam hozzá, amennyire csak tudtam. Egyik keze a hátamon volt, majd azt a derekamra csúsztatta. Az alsó ajkába haraptam, mikor ujjai a bőrömbe vájtak, de ezzel én őt csak még jobban beindítottam. Ujjait a bugyimba akasztotta, és leakarta húzni, ám ekkor kintről kopogás hallatszódott, majd Karen hangja.

- Liam, itt van Louis – kiáltotta, Liam pedig úgy tett, mintha meg se hallotta volna és csak tovább csókolt.

- Baby, itt van Louis – toltam el magamtól, ő pedig a számba sóhajtott, majd a szemeimbe nézett.

- Mi a szart keres itt?

- Liam – nyomtam puszit az állára, majd a szájára és a szája sarkába. – Csak több időt akar veled eltölteni. Menj le, én lezuhanyzok, átöltözök és jövök.

- De én veled akartam zuhanyozni.

- Tudom, én is veled, de majd legközelebb, jó?

- Jó – forgatta a szemeit, de aztán visszahajolt hozzám és megcsókolt. Kiment a fürdőből, én pedig leugrottam a pultról, levetkőztem és a nagy zuhanykabinba álltam. Beállítottam a hőmérsékletet, majd a víz alá álltam, és élveztem, a meleg vizet. Megmostam a hajamat és magamat is, ezután egy fehér törülközőbe tekertem a testemet, meg a fejemet is és úgy léptem ki a kabinból. Felvettem a bugyimat, majd a törülközővel magamon kimentem a szekrényhez és elővettem a hozzátartozó melltartót is. Megláttam a barna szövetruhámat összehajtva, így eldöntöttem, hogy azt veszem fel a mai koncertre. Az idő már dél felé mozoghatott, így feleslegesnek véltem felöltözni, majd egy óra múlva újra átöltözni a koncertre. Miközben a ruhával bementem a fürdőszobába, azt kérdeztem magamtól, hogy mit fogok odalent Louissal, Liam szüleivel és Liammel csinálni. Visszamentem a szekrényhez és előhalásztam még egy nejlonharisnyát, hiszen anélkül biztosan hideg lenne odakint. Még azzal is fázni fogok, de végül is, nem én fogok sorba állni, hogy bejuthassak a koncertre.

Miután azt magamra vettem, kibontottam a hajam a törülközőből, ami a fejem tetején csücsült, majd kifésültem a hajam, megszárítottam, és laza hullámokat csavartam bele. Felvettem a ruhát, lesimítottam, majd felraktam egy alap sminket és kirúzsoztam a számat, egy ruhához illő árnyalattal. Cipőt nem akartam még felvenni, így miután elkészültem a fülembe raktam egy arany fülbevalót és egy nyakláncot a nyakamba akasztottam. Felvettem egy szintén arany karkötőt és a kezembe akadt egy szép gyűrű is, így hát a középső ujjamra csúsztattam, magamhoz vettem a telefonom és leindultam. Odalentről lány hangokat hallottam, és mikor leértem, akkor jöttem rá, hogy Louis tesói vannak itt. Liam hangját a nappaliból hallottam, de onnan jött Louisé és Geoffé is, így inkább úgy döntöttem, hogy a konyhába megyek a lányokhoz. Karen a pultnál állt, míg a két lány ült és sütit evett.

- Sziasztok – köszöntem mosolyogva, ők pedig rögtön felém fordultak a széken, aztán azt hiszem Daisy felállt és vékony karjait körém fonta.

- Szia, Chanel – mosolygott, majd miután elengedett visszaült, én pedig Karen mellé álltam.

- Nagyon szép vagy – mosolygott Phoebe, én pedig megköszöntem és öntöttem egy pohárba narancslevet.

- Kérsz te is csokis kekszet? Most dobtam össze – mondta, majd megfordult és egy tányér után nyúlt.

- Igen, köszi – ültem le a lányokkal szemben, akik máris csacsogni kezdtek valamiről, így az idő hamarabb elrepült, mint azt gondoltam volna.