[42. - Mindent eltitkolsz előlem!]

Hey babies,

itt is egy újabb rész, Liam szemszögében.:3 Élvezzétek a nyári szünetet, de azért a szombati részekről ne felejtkezzetek el!:D Jó olvasást! Xx♥

Liam James Payne

Chanel úgy szorított magához, mintha az élete múlna rajta. Ajkaimat egyaránt tépte, hajammal együtt. Alig tudtunk az emeletre felbotorkálni és a jó szobába betérni. Gondolhattam volna odalent, hogy ő halál komolyan gondolja a szexszel való kalóriák elégetését. Nem kellett volna rajta meglepődnöm, most már tudom, és egyre jobban megmosolyogtatott a helyzet, a vadsága, az irányítási vágya, végül is az egész, vadóc, szeretnivaló személyisége. Emiatt elhúzódott tőlem és kérdőn nézett rám.

- Mi az? Miért mosolyogsz?

- Tudod azon gondolkoztam, hogy miért lepődöm meg azon, hogy szexelve akarsz kalóriákat elégetni.

- Nocsak, nocsak James. Nem ismersz elég jól – nyomta ajkait újra az enyémekre, ezúttal viszont azon mosolyogtam, ahogy szólított. – Na, mi van? Talán azon is meglepődtél, milyen piszkos jól csókolok?

Felnevettem és ajakaimat a nyakára nyomtam, ő pedig még jobban arrébb fordította a fejét, hogy jobban odaférjek a nyakához.

- Nem lepődtem meg rajta, azt már akkor tudtam, mikor legelsőnek elvesztettem a fejemet – mormogtam a bőrébe.

- Oh, igen, arra emlékszem. Mikor hiba volt és nem szabadott volna megtörténnie. Mhm – hümmögött, én pedig elhúzódtam tőle, hogy a szemeibe tudjak nézni. Érdeklődve nézett rám ő is, míg én egy kósza hajtincset tűrtem a füle mögé.

- Chanel, akkor még Sophiával voltam, és bár nem szabadott volna megtörténnie, ne hidd azt, hogy bánom. Te jó ég, dehogy bánom! Csak akkor, mikor Louis látott minket, nagyon megijedtem. Tudtam, hogy nem bír téged és bár lehet annyira nem ment volna el, hogy elárulja Sophiának, engem ezer százalék, hogy kínzott volna, ha akkor kiállok melletted. Önző voltam, sajnálom.

- Hm, tudod egy ilyen bocsánatkérésre vártam volna akkor is, mikor állandóan próbáltál velem négyszemközt beszélni.

- Akkor még egyáltalán nem láttam így a helyzetet – ráztam meg a fejem, mire felvont szemöldökkel, meglepődve nézett rám. – Mármint, nem, nem úgy! Félreértesz. Hidd el, hogy nagyon rosszul éreztem magamat azután, és tudtam, hogy nagyon megbántottalak. Aztán meg pláne szarul voltam, mikor nem tudtam veled beszélni és sokáig bocsánatot kérni sem – meséltem halkan, miközben ujjaimmal még mindig az arcát cirógattam. – Tudom, hogy kétértelműen viselkedtem, de nem tudtam eldönteni, mit akarok. Összevoltam zavarodva. Veled akartam minden pillanatban lenni, mikor valami mindig visszarántott. És az a valami Sophia volt.

- Hé – húzta magához a fejem és egy könnyed csókot nyomott ajkaimra. – Sophia nincs többé, és nem is fog többé közénk állni – csókolt meg újra és újra.

- Tudom – mosolyodtam el és egy hosszabb csókot adtam neki.

Ezután újra felforrósodott közöttünk a levegő, a hangulat és már megint dudorodtam odalent. Chanel kezeivel a hátamon barangolt, néha végig húzta a körmeit is ott, ami morgás váltott ki belőlem. Eközben egyikünk sem szakadt el a másik ajkaitól, minden áron próbáltam a csókcsatánkból győztesként kikerülni, ám Chanel kemény ellenfélnek bizonyult. Csípőmet akaratosan nyomtam az övének, de még ez sem gyengítette őt el. Engem viszont egyre jobban.

Mikor a számba sóhajtott végre, ezzel egy időben megszólalt a telefonom, de én nem igazán foglalkoztam vele. Chanel nagy nehezen elhúzódott csókjaim elől, így én kérdőn néztem rá.

- Vedd fel – lihegte és elmosolyodott, majd a hajamba túrt.

- Dehogy veszem – nyúltam be hálóingje alá és ujjaimmal medencecsontját kezdtem cirógatni.

- Liam – nyöszörgött fel. – Lehet valami fontos.

- Argh – nyúltam oldalra, majd megpillantottam egy Andyvel közös idióta selfienket, amit hívóképnek állítottam be. – Haver, a legszarabb időpontot választottad ahhoz, hogy érdeklődj felőlem.

- SZIA LIAM NEKED IS – ordította bele a telefonba, én pedig morogva tartottam el a fülemtől, hogy mondjuk, a dobhártyám azért megmaradjon.

- Részeg vagy… - kezdtem, mikor félbe szakított.

- Nem vagyok – röhögte el magát. – Csak mivel te olyan szépen köszöntöttél, muszáj volt valamivel nekem is előrukkolnom. Mi a pálya?

- A barátnőm éppen itt vonaglik alattam, szóval, ha nem haragszol meg, vissza hívnálak – vigyorogtam, Chanel pedig csak megforgatta a szemeit és oldalra fordította a fejét, miközben az ajkába harapott.

- Whoho! Lassíts öreg! Milyen barátnő? Három napja még szomorú single voltál!

- Oh, hát az három napja volt – vigyorogtam.

- Chanel? – kérdezte, mire nekem még szélesebb lett a mosolyom.

- Pontosan – nyomtam rövid csókot Chanel orcájára.

- Tudtam haver. De komolyan hívj majd vissza!

- Jó – nevettem. – Majd holnap. Pá Andy – nyomtam ki vigyorogva, majd leraktam a telót és aztán érdeklődve néztem Chanelre, aki csak mosolygott. – Mi az? – kérdeztem, mire ő csak megrázta a fejét és megcsókolt.

*

Másnap reggel összegabalyodva ébredtünk. Chanel lábai az enyémek között voltak, egyik keze a hasamon, feje pedig a mellkasomon. Általában ő ébred meg hamarabb, most viszont még édesen szuszogott rajtam. Elmosolyodtam és végig simítottam csupasz vállán, majd még jobban magunkra húztam a takarót.

Miközben csupasz bőrét kezdtem cirógatni, fejben összeállítottam a tervet, hogy mit fogunk ma csinálni. Végül mikor megkordult a gyomrom, akkor jutott eszembe, hogy itt valószínűleg semmilyen kaja nincs. Óvatosan a telefonomért nyúltam, aztán feloldottam és keresni kezdtem a közelben egy boltot, ahol legelőször is bevásárolhatunk, hiszen a túrázáshoz is vinnünk kell magunkkal valamit. Találtam egy Tesco –t a városban, így lezártam a telefont, majd az volt a tervem, hogy anélkül, hogy felébreszteném Chanelt, kikelek mellőle az ágyból, töltőre rakom a telefonomat, majd elmegyek a fürdőbe. Ám amint én megmozdultam, megmozdult ő is. Figyeltem amint megdörzsöli a szemét, majd laposakat pislogva nézett körbe, végül pedig fel rám.

- Jó reggelt – mosolyodott el, mire rögtön nekem is mosoly kúszott az arcomra és lehajoltam hozzá, hogy egy reggeli csókkal köszönthessük egymást.

- Neked is – motyogtam a szájába. – Bocsánat, hogy felébresztettelek. Csak pisilni akartam menni.

- Nem baj – gördült le rólam, majd nyújtózkodni kezdett. – Mennyi az idő?

- Fél tizenegy – néztem meg újra, hiszen az előbb elkerülte a figyelmem.

- Már megint jó sokáig aludtunk – fordult az oldalára úgy, hogy velem szemben legyen. – Terveztél valamit mára?

- Igen, először is elviszlek reggelizni, megtömjük magunkat, aztán pedig vásárolunk.

- Vásárolunk?

- Élelmiszert.

- Oh, persze – motyogta és felült. – Akkor öltözzünk. Éhes vagyok – szorította magához a fehér takarót, ezzel előlem eltakarva csodálatos melleit. – Odaadod a bugyim? A te oldaladon van – mosolygott, mire én is felültem vigyorogva és lehajoltam a bugyijáért.

- Parancsolj – helyeztem a kezébe, majd azt megszorítva magamhoz rántottam egy csókra.

Magamra húztam egy fekete farmert, egy kék pólóval, arra pedig a bőrkabátomat vettem fel, valamint a Timberland bakancsomat. A fürdőbe mentem, ahol Chanelen szinte ugyanolyan kék póló volt, mint rajtam.

- Hé babe, együtt jár az agyunk – léptem vigyorogva mögé, majd csókot nyomtam a csupasz nyakára, végül mellé álltam és a tükörbe néztem.

- Vagy leskelődtél – mondta, miközben szempillaspirált vitt fel a szempilláira.

- Én? Én dehogy! – mondtam, és bár úgy tűnhetett, mintha tagadnám, ezúttal tényleg nem leskelődtem. Felnevetett, majd egy parfüm után nyújt, és fújt magára kettőt. – Mhm, imádom ezt az illatot – mondtam, miközben a hajam állítottam be.

- Én is szeretem – vigyorgott és egy rúzst szedett elő a retiküljéből.

Miután elkészültünk beültünk az autómba és a városközpont felé vettük az irányt. A rádióból halkan szólt a zene, Chanel pedig egészen addig dúdolgatott, amíg gondolom, észre nem vette magát, mert aztán elhallgatott. Én csak vigyorogtam rajta, mert roppant édes volt. Lőtt pár képet a városról a polaroid kamerájával, és a készült képeket, csak úgy, mint tegnap, a műszerfalra rakta.

- Mit eszünk?

- Pizza? – néztem rá, persze csak vicceltem és nem szándékoztam tényleg azt reggelizni. Talán vacsira.

- Ne már, reggel van – nevetett.

- Oké, oké. Akkor… Palacsinta? Véletlenül tudok itt egy palacsintázót – kanyarodtam be a kis étterem parkolójába.

- Gondolom, nincs más választásom.

- Dehogynem babe.

- Csak vicceltem, a palacsinta jó lesz – mosolygott, majd mikor leparkoltam hozzám hajolt és egy hosszú csókot nyomott ajkaimra.

- Mhm – mormogtam, ő pedig vigyorogva kiszállt.

 Odabent leültünk a fal mellé egy piciny kis két személyes asztalhoz, majd kinyitottuk a menü lapot és végig néztünk a kínálaton. Elég sok féle palacsinta volt. Egy hölgy felvette a rendelésünket, kávét, narancslevet, és jó pár palacsintát juharsziruppal, Nutella –val, és friss gyümölcsökkel. Miután a pincérnő elment, Chanel legalább olyan elégedetten nézett rám, mintha már megtömte volna a pocakját.

- Na, mi az? – kérdeztem visszafojtva a nevetést.

- Ahogy soroltad a kajákat – vigyorgott. – Máris kevésbé vagyok éhesebb, mhm.

- Rendben – nevettem.

- Ne nevess ki – durcázott be.

- Oh, bocsi babe – nyomtam csókot orcájára, aztán megfogtam a kezét az asztalon és összekulcsoltam ujjainkat.

- És ez után mit csinálunk? – kérdezte izgatottan.

- Lassan a testtel baby. Az még odébb van – mosolyogtam.

- De ne már, hogy most mindent eltitkolsz előlem! Miért? – nyafogott, míg én csak mosolyogni tudtam rajta.

- Babe, de ha meglepi, akkor sokkal nagyobb az örömöd. Azt akarom, hogy a lehető legboldogabb legyél – csúszott ki a számon újra egy őszinte megnyilvánulás, noha ez még lehet kicsit korai volt vele közölni. Upsz.

Végül ő nem válaszolt, csak zavartan mosolygott rám, amiről tudtam, hogy elbasztam, és tényleg nem kellett volna még ilyen komoly dolgot mondanom.

- Ma vissza kell hívnod Andyt – mondta mosolyogva.

- Oh, tényleg. Majd később felhívom – vigyorodtam el, amint eszembe jutott a tegnap este, és hogy milyen szarul időzített.

- Miért vigyorogsz? – kérdezte ő is ugyanígy téve.

- Csak eszembe jutott a tegnap este. Mhm. Tudod. Jó volt – haraptam az alsó ajkamba, az ő tekintetét pedig el sem lehetett volna onnan szakítani. Tehát nem csak engem indít be, hogy ha ő kezd játszadozni a szájával.

Ekkor kihozták az első két adag palacsintát, valamint a kávét és narancslevet, utána pedig a palacsintához tartozó édességeket.

- Jó étvágyat! – szólalt meg először, és már is a gyümölcsök után nyúlt.

- Neked is. Megfigyeltem, hogy állandóan bogyós gyümölcsöket eszel reggelire – mondtam, mikor a Nutella –ért nyúltam.

- Igen – bólintott. – Nagyon imádom őket – kapott be újabb pár szemet. – És megőrülök, ha nem tudok reggelire enni.

- Rendben, ezt megjegyeztem – mosolyodtam el, mire ő is mosolyogva válaszolt.

Bőségesen megreggeliztünk aztán Chanelel harcoltunk egy sort, mert mindenáron ő akart fizetni. Természetesen kinevettem és nem engedtem neki, ami miatt felkapta a vizet és kiment az autóhoz. Miután gyorsan kifizettem a reggelit, kiindultam én is. Az autónak dőlve állt összefonott karokkal, durcás képpel, de amint elé léptem, kezeit az arcomra csúsztatta, magához húzott és hevesen megcsókolt. Nem tudtam mire vélni hirtelen közeledését, de persze egyáltalán nem bántam. Kezemet a derekára fontam és a kocsinak toltam, így közém és a közé préselődött. Lihegve húzódtam el tőle, és miattam megduzzadt ajkait figyeltem, melyek kicsit elvoltak nyílva heves lélegzetvétele miatt.

- Mit is mondtál, hova megyünk? – motyogta, mire én csak egy rövid csókot nyomtam újra a szájára és elhúzódtam tőle.

- Ülj be – mondtam, majd megnyomta a gombot, ami kinyitja a kocsit és elindultam az én felemre. Beültünk, aztán pedig már indítottam is a motort. – Vásárlás – mondtam, ő pedig bólintott.

- Ott majd végre fizethetek én.

- Hah, hát persze – horkantottam fel, mire felém kapta a fejét.

- Liam, ne csináld már!

- Oké, legyen az, hogy közösen fizetünk majd. Mit szólsz?

- De nincs sok készpénzem…

- Akkor fizetek én.

- Liam! Ez nem ér! A szállást is csak te fizeted!

- Baby, én hoztalak el ide lazítani. És a barátod vagyok. Még jó, hogy fizetek mindent.

- De hagyj engem is érvényesülni.

- Baby… - kezdtem sóhajtva, majd megforgattam a szemeim, és úgy döntöttem, hogy ráhagyom. – Jó, fizethetsz te a boltban.

- Most már nem, mert így meg te haragszol rám.

- Dehogy haragszok édes – néztem rá. – Ha annyira akarod, nyugodtan fizethetsz te.

- Köszi – nyomott vigyorogva cuppanóst az arcomra.

Mikor leparkoltam egy kisebb élelmiszer bolt előtt, Chanel kérdőn nézett rám.

- Miért ide jöttünk? Én láttam egy…

- Tudom – vágtam mondani valója közepébe. – De egy Tesco –ban nagy feltűnést keltenénk – mondtam.

- Ugh, igen, igazad van. Menjünk – mosolygott rám, majd kiszállt, én pedig követtem. Mivel itt még bevásárló kocsi sem volt, így elvettünk mindketten egy –egy kosarat. Elkezdtünk mindent bedobálni, ami csak kellhetett, egyszer –kétszer megálltunk gondolkozni, hogy melyik rizst vegyük, vagy, hogy kis üveg vagy nagy üveg Nutella –val tankoljunk fel. Ilyenkor mindketten leraktuk a kosarat a lábaink elé, majd átöleltem hátulról és a vállára támaszkodva tanácskoztunk.

Végül három kosár telt meg élelmiszerekkel. Hagytam, hogy Chanel fizessen a kártyájával, ami annyira boldoggá tette őt, hogy végül már nem is zavart, hogy ő vásárolt be. A tasakokat a csomagtartóba raktuk, majd elindultunk egy zöldséges, gyümölcsös felé.

- Tudod mit nem vettünk? – fordult felém.

- Mit babe?

- Gyümölcsöt reggelire.

- Oh, ne aggódj, nem felejtettem el. Egy zöldséges felé tartunk éppen.

- Tényleg? Ahw! – mosolygott és egy csókot nyomott az arcomra. – Akkor majd én gyorsan beszaladok, és veszek.

- Rendben baby.

Amint megérkeztünk Chanel egy csókot nyomott a számra, majd kiszállt és belibbent az üzletbe, míg én feszes seggét és formás combjait figyeltem. Hihetetlen mennyire jól néz ki, és az még csak szexibbé tette, hogy tudta is magáról, hogy nem néz ki rosszul. Elterveztem, hogy ráérünk délután sétálni menni, addig pedig talán tölthetjük az időt az ágyban is.

- Itt vagyok – mondta, mikor behuppant mellém, én pedig ekkor figyeltem fel mocskos gondolataim közül.

- Mehetünk?

- Igen. Mhm, el sem hinnéd, mennyi finomság volt. Remélem jó lesz az ízük – mondta, miközben bekukkantott a zacskókba.

- Akkor sikerrel jártál – vigyorogtam rá.

- Abszolút! Most merre?

- Vissza a házba. Ki kell pakolnunk. Aztán meg...

- Aztán?

- Aztán meglátjuk, mit csinálunk – vigyorogtam, ő pedig a fejtámlának döntötte a fejét, felém fordult és az ő szájára és vigyor kúszott. Szerelmes vagyok ebbe a nőbe!