[43. - Miért ilyen nehéz erről beszélni?]

Hii babies,

ok so ez egy cuki rész lett, leginkább a vége felé.:3 Írjátok meg a véleményeiteket mindenképpen kommentben, és pipálni se féljetek.:) Mindig nagyon örülök a visszajelzéseknek, az új olvasókat köszöntöm a blogon!♥ Szép nyáriszünetet kívánok nektek, és jó olvasást! X

Chanel Adele Sangster

Amint hazaértünk, Liam elkapott, majd el sem engedett addig, amíg ki nem elégült.

- Héj, rakj le! – nevettem. – Ki kell pakolni az élelmiszereket!

- Ráér később is – mormogta.

- Liam – ficánkoltam az ölében, mire megállt, mivel úgy nem tudott haladni.

- Maradj nyugton babe, vagy itt állva megduglak!

- Hm, fenyegetőzünk? – álltam meg, és hátra döntöttem a fejem, hogy jól rálássak.

- Ha másképp nem megy, igen – vigyorgott, majd újra megindult, én pedig hagytam, hogy a fenekem fogdosva a hálószobába vigyen. Ledobott az ágyra, és rögtön fölém mászott, a csípőmre ránehezedve, kezeimet a fejem mellé fogva sajátjaival. – Szóval – vigyorgott.

- Igen? Mit akarsz? Lefogni teljesen és szét dugni? Hajrá! – cukkoltam, mire ő durván megcsókolt. Téptük egymás ajkait, már –már szó szerint, mikor Liam erősen az alsó ajkamba harapott, én pedig felszisszenve elhúzódtam.

- Állat – motyogtam, ő pedig csak hümmögött és a nyakam kezdte szívogatni. – Egy kanos állat vagy – nyöszörögtem fel, mert igazán nagyon eltalálta az egyik gyenge pontomat a nyakamon, mely miatt olyat nyilallott alsó felembe, hogy rögtön magamba akartam tudni Liamet.

- Csak is miattad babe. Annyira felizgattál – nyomta a csípőjét ellenem, ami miatt újabb nyöszörgés szökött ki ajkaim közül. – Ahogy beráztad a csinos kis segged a boltba, majd kifelé a csípőd ringattad. Mhm – morgott továbbra is, én pedig elvigyorodtam, hiszen nagyon jól esett, hogy így megbámult és felizgult tőlem. Na meg örültem is neki.

- Tudod, nem sokáig marad ilyen csinos seggem, ha így folytatom melletted és nem eddzek semmit – mondtam.

- Ha visszamentünk Londonba, majd eddzünk együtt baby. Addig kifárasztalak én úgy, de úgy, hogy egy egész napon át csak aludni fogunk – morogta.

- Baszd meg Liam, mi lenne, ha nem csak ígérgetnél, hanem cselekednél is? – nyögtem fel, és kiakartam tépni a kezeim szorításából, de nem engedte. Eközben lentebb kúszott, fogaival feljebb cibálta kék pólómat, és forró, puha ajkai a hasamon cikáztak. Végül csíkokat húzott a nyelvével a hasamon, ami miatt megőrültem és a csípőmet kezdtem mozgatni, de ő ekkor csak erősebben szorított mindenhol. – Liam! – nyöszörögtem a nevét.

- Mi az babe? – motyogta a bőrömbe, miközben közvetlen a farmerem felett csókolgatott. – Csak is azért engedem el a kezeid, mert különben nem tudnálak levetkőztetni. És meztelenül akarlak látni alattam – mondta, majd felemelkedett és a kezeimet is elengedte. Mielőtt bármit is csinálhattam volna, már is gombolta ki a nadrágom, húzta le a sliccem és rántotta le a lábaimon az anyagot. Eközben végig simított combjaimon, majd végleg lehúzta rólam a nadrágot és elhajította. Hatalmas tenyerei visszavándoroltak a combjaimra, majd megmarkolta azokat és vágytól elsötétült szemekkel, vigyorogva nézett le rám. Felnyújtottam a kezeim, ezzel jelezve neki, hogy vegye le rólam a pólómat. Azonnal cselekedett és hamarosan már csak fehérneműben voltam. – Ah, igen, rohadt szexi vagy – nézett rajtam végig, majd a háta alá csúsztatta tenyereit és könnyedén kikapcsolta a melltartómat. Elől lehúzva dobta el, majd nedvesítette be ajkait és lehajolt, hogy bekapja az egyik mellbimbómat. Felnyögtem, ő pedig kezeivel a bugyimba kapott, megemelkedett, miközben nyelve még mindig a mellemen körözött, majd lehúzta a csipkét rólam. Még többet kapott be a mellemből, nekem pedig ívbe hajlott a hátam a gyönyörtől, amit a szájával okozott így még jobban nyomtam neki magam. Ujjai még mindig a combomon köröztek, vagy belevájtak a bőrömbe, én pedig hangosan nyögtem és a csípőm minduntalan mozgatni akartam. – Mhm – vált el morogva a mellemtől, majd a másikat is bekapta és azt is kínozta egy ideig. Mikor aztán megunta ajkaival lentebb haladt a hasamon, majd mikor már egészen lent járt, vissza indult, csak hogy engem még jobban ingereljen.

- Liam! – nyögtem fel türelmetlenül és felnyitottam a szemeimet, majd mérgesen pillantottam rá. – Ne kínozz tovább!

- Olyan gyönyörű vagy Chanel – mormogta a bőrömbe, miközben a puha ajkai a csípő csontomnál jártak.

- Liam, kérlek! – nyöszörögtem, mire ő felemelkedett, majd megcsókolt. Lágyan és édesen csókolt, ami miatt a hasam megint csak görcsbe rándult.

- Bármit neked édesem – vált el tőlem egy cuppanással, majd leszállt rólam, hogy letudja venni az alsóját. Vadul dobogó szívvel emeltem fel a fejemet, hogy lássam, amint meztelenre vetkőzik. Szemeimet vonzotta a dudora a Calvin Klein alsójában, ami nem maradt sokáig rajta. Édes mosollyal az arcán mászott a lábaim közé, mintha nem is valami mocskos dologra készülne. Én is elmosolyodtam, ő pedig lehajolt hozzám és egy csókot nyomott ajkaimra. Férfiasságával ingerelni kezdett, miközben megcsókolt, kezével pedig az arcomat cirógatta. Nyelvemmel végig simítottam az alsó ajkán, közben pedig lenyúltam kettőnk közé és megfogtam a hím tagját. A számba nyögött, majd lihegve elhúzódott tőlem, és míg én lassan húzogattam a kezem rajta, ő egy óvszer után nyúlt. Másik kezemmel kivettem a kezéből a gumit, majd kibontottam és felgörgettem a farkára, amit végig nyögdécselt. Felnéztem rá, és a kezeimet a vállára raktam, majd beharaptam az ajkam, ő pedig lassan belém hatolt. Összeszorítottam a szemeimet, és hátra hajtottam a fejemet, majd egy nagy sóhaj szakadt ki belőlem, ahogy Liamből is. Száját a torkomra nyomta és felfelé kezdett csókolgatni, végül az állkapcsom vonalát követte, majd megcsókolt. Előrelökte a csípőjét, én pedig a szájába nyögtem hangosan, hiszen máris érintette a legjobb pontot.

Mint mindig, most is lassan kezdtük, de ő sem és én sem bírtam a csiga tempót, így eléggé bevadultunk. A haját téptem, míg ő kegyetlenül döfködött, amitől ki voltam, és egyenesen a Mennybe repített. Nem is bírtam sokáig, így a nevét nyögtem hangosan és a fejét a mellkasomhoz szorította, ahova csókokat hintett el.

- Mindjárt babe! – nyögte ki, mire én is nyögéssel válaszoltam.

- Liam! – nyújtottam el a nevét és a fenekébe markoltam, ami nagyon tetszhetett neki, mert a mellkasomba harapott. Ezzel elérte, hogy végre robbanjak körülötte, így folyamatosan, hangosan, kéjesen nyögve élveztem el. A szobát az én nyöszörgésem és az ő férfias kiáltozásai töltötték be.

Beborított a testével, mikor teljesen rám nehezedett, ám ezúttal másképp, mint minden eddigi együttlétünkkor. Arca a nyakamba volt temetve, kezei a testem mellett volt, mellkasa az enyémen volt, melleim az övéinek nyomódtak. Halkan szuszogott a nyakamba, lélegzetvételemet próbáltam az övéhez igazítani, közben pedig ujjai a karomon köröztek fel és le.

- Mhm – sóhajtottam fel, majd egyik kezemet a hátára vezettem. Liam felemelkedett és megcsókolt, majd elhúzódott tőlem és mosolyogva nézett le rám.

- Na, mi az baby? – túrta a fülem mögé a hajamat.

- Kielégültem – sóhajtottam. – Te?

- Mhm, én is – mondta, majd kihúzódott belőlem, kidobta az óvszert és visszadőlt mellém. Kezét a meztelen hasamra rakta, száját pedig a vállamra nyomta.

- Ki kellene pakolni a kajákat – motyogtam csukott szemekkel, és a kezemet a derekára raktam.

- Igaz – vigyorgott. – Pakoljunk ki baby, aztán visszabújhatunk.

- És csak ezt tervezted már? – nyitottam ki a szemeimet, és rögtön csodálatos barna íriszeit pillantottam meg.

- Miért, neked ez nem elég jó?

- Mármint úgy értem, hogy kirándulni jöttünk, és gondoltam, hogy terveztél valamit itt a szexen és kaján kívül – vigyorogtam.

- Baby, jól gondoltad. De mivel elcsábítasz állandóan, itt kötünk ki. Vagy az autóban – villantott egy szexi vigyort. – És ez még csak az első napunk itt. Még van időnk körül nézni. De délután elmehetünk sétálni.

- Rendben – mosolyogtam, majd a nyakánál fogva magamhoz húztam és megcsókoltam.

Felültem és magamra vettem a pólóját, majd a bugyimat is és leindultam, míg ő a szexi alsójában követett. Az előszobába mentünk, ahol az összes zacskót ledobtuk, majd azokat a hatalmas konyhában, a márvány pultra lepakoltuk.

Csendben elkezdtünk bepakolni, és közben érzékeltem, hogy Liam rám pillantgat. Nem tettem szóvá, gondolván, hogy majd csak kiböki, ha valamit szeretne. Vagy csak szimplán figyelt, úgy, mint mikor bementem a zöldségesbe korábban. Miután végeztünk magához húzott, mire elmosolyodtam és kezeimet a mellkasára raktam, hogy minimális távolságot tartsak a felsőtestünk között.

- Mi az? – kérdeztem mosolyogva, mire ő csak megrázta a fejét és megcsókolt.

- Mhm – mormogtam az ajkaiba.

- Elmegyünk sétálni?

- Persze – mondtam, miközben elengedett és ujjainkat összefűzte. Felindultunk felöltözni. A korábbi cuccaimat magamra vettem, sminkkel nem foglalkoztam, a hajamat egy lófarokba fogtam és egy napszemüveget vettem magamhoz, valamint a polaroid kamerám. Liam hozta a saját Nikon –ját, majd elindultunk, mikor megcsörrent a telefonja.

- Niall az – mondta sóhajtva, majd felvette. – Helló Niall.

Nem sokáig kellett azon gondolkoznom, hogy Niall vajon mégis mit mondhat, mert Liam kihangosította a telefont, és a tenyerében fogta, míg engem kézen fogott és a kocsibejárón kezdtünk kifelé sétálni távolodva a háztól.

- Hey Liam! Merre vagy?

- Észak- Angliában.

- Ugratsz haver.

- Nem, Chanelel kirándulunk.

- Szia Niall – láttam alkalmasnak, hogy köszönjek neki.

- Hő, helló Chanel – nevetett fel. – Akkor tényleg nem viccelsz. Hol vagytok? Mit csináltok?

- Erm, kirándulunk? – kérdezett vissza Liam, mire Niall a telefonba csak morgott.

- Kérdésre kérdéssel nem illik válaszolni.

- Most indultunk sétálni – szóltam közbe nevetve. – Te? Megérkeztél Írországba?

- Persze, már itthon vagyok. Srácok, még csak három óra, de alig várom, hogy sörözgethessek az öregemmel – mondta izgatottan, én pedig mosolyogva Liamre pillantottam. – Addig pedig Theo nem hagyja, hogy unatkozzak. Állatkertbe akar menni – nyöszörgött fel.

- Oh, ugyan Niall, vidd csak haza nyugodtan – vigyorgott Liam.

- Menj a fenébe Liam – nevetett. – Megígértem neki, hogy majd közösen elvisszük őt Londonban.

- Rendben, legalább Chanel is megismeri a kis krapekot. Neki, Niallel ellentétben eredeti szőke haja van – szánta nekem utolsó mondatát Liam, amin muszáj volt felnevetnem.

- Na, már, de gonosz vagy!

Időközben elfordultunk balra és a sűrű erdő felé vettük az irányt. Elvigyorodtam, mert nagyon is tetszett a hely, emlékeztetett Londonra és a barlangra. Azt hiszem végig ezen fog járni az eszem.

Annyira elbambultam, hogy észre se vettem, hogy Liam már búcsúzik Nialltől. Gyorsan elköszöntem tőle én is, Liam pedig aztán lerakta a telefont.

- Merre jársz fejben babe? – kérdezte Liam, miközben kézen fogva tovább sétáltunk.

- Semerre sem, csak… kicsit elgondolkoztam.

- Micsodán? – mosolygott rám aranyosan.

- Régen voltam erdőben – adtam az őszinte választ. – Mármint régebben sokat sétáltam, vagy túráztam.

- Egyedül? – kérdezte, én pedig az ajkamba haraptam és fogalmam sem volt róla, hogy milyen választ adjak.

- Mhm, ami azt illeti nem – motyogtam, miközben lefelé néztem és a lábunk együttes mozgását figyeltem a barna falevelek alatt. – Régebben apukámmal jártunk túrázni – nyögtem ki nagy nehezen. Te jó ég, miért ilyen nehéz erről beszélni? – Mikor kicsi voltam. De az nagyon régen volt – ráztam meg a fejem.

- Sokat jártatok? – kérdezett tovább.

- Minden hónapban egyszer.

- Miért maradt abba?

- Mert én nem akartam többet menni.

- Értem – itt lezárult a beszélgetésünk. Szinte biztos voltam benne, hogy Liam az újonnan kapott információkon rágta át magát, míg én próbáltam elfojtani többi emlékeimet.

- Merre megyünk amúgy? – kérdeztem egy kis idő után mosolyogva, mert már eléggé eltávolodtunk a háztól.

- Hát csak úgy megyünk – adta a választ.

- Komolyan? És, ha elveszünk? Hogy jutunk ki innen?

- Hát így – mondta, mikor kijutottunk egy túra útra. A fa állványhoz lépett és elvett egy térképet, majd szétnyitotta, én pedig mellé álltam, hogy rálássak. – Itt vagyunk – bökött a piros pontra. – És lemehetünk a tóhoz – mutatott végig a sárga útvonalon. – Nem hosszú, már csak három kilométer. Aztán pedig ott ebédelhetünk – mutatott egy vendéglő logójára.

- Rendben, menjünk – fogtam meg megint a kezét, míg ő a belső kabát zsebébe csúsztatta a térképet. – De tudod, hogy bajban lennénk, ha éppen nem kötöttünk volna ki erre a jelekkel ellátott túraútvonalra? Most megúsztad.

- Lazíts baby, uralom a helyzetet. Nem csak te jártál sokat túrázni gyerekkorodban – kacsintott rám. – Te jó ég, nagyon sokat voltunk sátrazni – kezdte mesélni. – Imádtam, mikor mentünk. Mindig felkeltünk jó korán, megreggeliztünk és beültünk a bepakolt autóba, majd indultunk az erdőhöz. A szélén egy parkolóban leraktuk az autót, majd mentünk be a sűrűbe. Egy kis tisztáson aztán mindig megálltunk és sátrat vertünk. Én még apánál is jobban tudok egy sátrat összerakni – dicsekedte büszkén. – Emlékszem, hogy mikor a This Is Us –t forgattuk a srácokkal, akkor is elmentünk sátrazni, és míg Harry és Niall egy sátorral vesződtek, addig én két perc alatt összeraktam egyet – vigyorgott, én pedig meglepődve hallgattam a mondani valóját. Wow. Milyen This Is Us és milyen forgatás? – Na, az aztán nagyon jó volt. Sose felejtem el. Magunk voltunk egy kamerával, ami rögzítette, amit csináltunk, és amit mondtunk, hogy később a filmbe jó legyen, de azon kívül csak mi és a természet. És persze rengeteg részlet ki lett vágva a felvételekből. Pedig az is meg volt, hogyan pisiltünk egy –egy fa tövébe, meg éjszaka a horkolásaink.

- Pedig ezeket tuti imádták volna a rajongók.

- Biztosan – nevetett. – Az egyik kissé komolyra sikeredett beszélgetésünket rakták bele este a tűz mellett. Fura volt visszanézni a mozivásznon, hogy miket csináltunk. A koncert felvételek pedig még ennél is durvábbak voltak!

- Lényegében forgattatok egy koncertfilmet?

- Kulisszatitkokkal, igen – bólintott. – A Where We Are lett egy teljes koncert film, amit Milánóban vettek fel, a This Is Us –ban benne voltak a szüleink, a szülővárosaink…

- Sophia? – kérdeztem.

- Barátnők nem voltak benne – mosolygott. – Mármint én akkor csak Sophiával jártam! Úgy értem, hogy barátnők, hogy Louis barátnője és Zayné sem. Habár Zayn akkor kérte meg Perrie kezét.

- Oh, wow, tényleg? És akkor ők…

- Nem régiben felbontották az eljegyzést és szakítottak. Zaynnek látszólag semmi sem kell a régi életéből, kivéve azt hiszem a rajongók.

- Huh, akkor jó – motyogtam.

- Milyen volt vele találkozni? – kérdezte, miközben rám pillantott.

- Mármint Zaynnel? Nem tudom. Nem igazán gondolkoztam akkor. Csak unatkoztam, ő meg rám volt kattanva. Vagyis előbb a kocsimra, aztán… Hé, de fogalmam sem volt róla, hogy ismered őt, meg, hogy egy bandában vagytok. Tényleg. És erről soha nem is beszélgettünk. Nem mintha, olyan sokat találkoztunk volna. Csak kétszer – meséltem.

- Mhm, értem.

Ezután mindketten csendben maradtunk és a beszélgetésünk elapadt. Valószínűleg mindketten a másik mondanivalóját emésztettük és rágcsáltuk át.

- Wow, várj csak, Louisnak volt barátnője?

- Oh, igen, nagyon sokáig. Mármint régóta együtt voltak. Ebben az évben szakítottak. Zayn után valahogy minden kicsit tönkre ment. Louis szakított Eleanoral, nekünk megromlott a kapcsolatunk Sophiával, amit most már persze egyáltalán nem bánok. Csak így visszatekintve arra az időszakra, elég húzós volt.

- De ti srácok mégis annyira erősek maradtatok.

- Muszáj volt. A rajongók miatt. De a színfalak mögött nem volt annyira egyszerű.

- Elhiszem – suttogtam, pedig fogalmam sem lehet az ő érzéseiről. Sosem voltak egészen Londonba jöttemig ilyen szoros baráti kapcsolataim, mint Liamnek és a srácoknak, vagy, mint most köztem és Damonék között. – Na és Harry? Meg Niall? Nekik nem voltak barátnőik?

- Harrynek akadt, de nem sokáig volt együtt senkivel sem. Mindig necces csajokat szedett össze.

- Ezt hogy érted?

- Harry járt egyszer Taylor Swiftel, aki persze Harryvel való kapcsolata után megírta az érzéseit és kaszált vele egy csomót – nevetett továbbra is. – Szegény Harryt mindig is cikiztük a barátnői miatt, olyan szerencsétlen. A legeslegelején pedig sokkal, idősebb nővel szűrte össze a levet, de abba szerintem bele se menjünk.

- Oké – nevettem vele együtt.

- Niallnek pedig sosem volt egy normális kapcsolata. Nem tudom, nehezen esik szerelembe. Nagyon sokszor összehozták őt modell lányokkal, Demi Lovatoval, de persze mindhiába. Niall más típus. Nem szoknyavadász az biztos.

- Hát, azt nem is tudnám róla feltételezni – mosolyogtam.

- Na és Harryről?

- Róla sem!

- Hát pedig Harryt a nagy közönség mindig is annak tartotta.

- Tényleg?

- Igen. Talán azért, mert az elején okot is adott rá. De már egyáltalán nem ilyen. Azt hiszem benőtt a feje lágya.

- Na és neked benőtt a fejed lágya? – kérdeztem tőle vigyorogva, mire csak megállt és magához húzott.

- Szerinted?

- Szerintem nem – csókoltam meg vigyorogva.