[30. - Ennek nem most van az ideje]

Hiii,

srácok, ne haragudjatok, hogy ennyit késtem a résszel, de szombatra nagyon -nagyon beteg lettem, és képtelen voltam felkelni. Tegnap voltunk orvosnál, és mára lettem annyira jól, hogy betudjam kapcsolni a gépemet. Még egyszer ne haragudjatok a késésért! Duplán rosszul érzem magam, mert az utolsó részhez 4(!!!!!!!) megjegyzés érkezett. Irtózatosan örülök neki, nagyon jól esnek kedves, buzdító szavatiok!:) Ti vagytok a legjobbak!♥ Szombaton érkezem a következő résszel! Jó olvasást! Xx.

P.S: Szeretnék veletek egy kicsit az örömömben osztozni; ma kaptam a levelet a gimnáziumtól ahova felvételiztem és felvettek yeey!(:

Chanel Adele Sangster

Másnap szintén Liammel ébredtem, rögtön mosollyal az arcomon. Kicsit lustálkodtunk, aztán pedig mindketten felöltöztünk. Egy egyszerű fehér pólót vettem fel egy ’Paris is always a good idea’ felirattal, hozzá egy farmer shortot, majd fekete bőr Vans cipőket. Fülembe két ezüst rózsás fülbevalót raktam, kezemre pedig az egyik halvány rózsaszín karperecemet, mely a kedvenceim közé tartozott.

- Csinos vagy – jött be Liam a fürdőbe, és puszit nyomott az arcomra, majd a másik mosdókagyló mellé állt, és elkezdte mosni az arcát.

- És, ha éppen öltözök? – háborodtam fel.

- Oh, ez eszembe se jutott – emelte fel a fejét vigyorogva, és vigyorából tudtam, hogy hazudik.

- Na persze – forgattam a szemeimet. Míg a szemöldökömet kezdtem csinálni, Liam megmosta a fogát is. A fürdőben a víz folyását, a tubusok és üvegek nyílódását illetve záródását lehetett hallani, és ebben egy fajta nyugalmat találtam. – Nem akartam elsőnek sminkelni, de a múltkor szólt érte Louis, így inkább csináltam – törtem meg a csendet.

- Chanel, te mindenhogyan gyönyörű vagy, egyáltalán nincs szükséged sminkre.

- Csak te gondolod így – mosolyodtam el.

- Nem igaz! – hajtotta le a vécé tetőt, majd leült rá, és onnan vizslatott. Vagyis inkább a hátsó felemet.

- Mire vársz? – kérdeztem, mialatt elkezdtem kipödörni a szempilláimat.

- Passz - vont vállat, melyet a tükörből tökéletesen láttam.

- Nem kellene öltöznöd?

- Kellene.

Ezután nem mondott semmit, hanem mögém állt és karjait a derekam köré fonta. Az arcát a nyakamba fúrta mire elnevettem magam és megpróbáltam kibújni a karjai közül.

- Szúr a szakállad és meg kell csinálnom a sminkem. Miért vagy ilyen gyerekes?

- Én? Gyerekes?

- Miért? Van itt még valaki rajtad kívül?

- Haha - forgatta meg a szemeit, míg rám nézett a tükrön keresztül.

- Megmutathatom, hogy milyen gyerekes vagyok az ágyban, ha gondolod.

- Ez most célzás akart volna lenni? Fejlesztettél végre a flörtölési technikádon? – vigyorodtam el szemtelenül, amit ő a tükörben látott.

- Igen, kaptam egy pár tippet tegnap a repülőn, míg te rólam álmodtál – éreztem a bőrömön, ahogy az ő szájára is vigyor kúszott.

- Megmondtam, hogy nem rólad álmodtam!

- Hát persze. Hallottam amint kéjesen a nevemen szólítottál. Hiába tagadod.

- Bebeszélted magadnak! – mondtam, közben pedig ügyeltem rá, nehogy elpiruljak. Tegnap tényleg álmodtam vele, és elég erotikus álomban volt részem, ám ezt soha se vallottam volna be neki, még úgy sem, hogy bizonyítéka volt rá. Nem tudom elhinni, hogy a nevét nyögtem hangosan, vagy legalább is olyan hangosan, hogy ő hallja. Még szerencse, hogy a többiek nem tudnak róla!

- Tudod, szívesen hallgatnám, ha a nevemet nyögnéd.

- Nem hinném, hogy nyögnék, mivel gyerekes vagy. Az ágyban is – mondtam, és ettől az erotikával túl fűtött beszélgetéstől már most felnyögtem volna. Csak, hogy neki erről sem szabad tudnia.

- Addig cukkolsz, míg tényleg meg nem mutatom, milyen gyönyört tudnék neked okozni – morogta.

- Nem, kösz Liam. Meg vagyok a kis hernyócskád nélkül tökéletesen.

- Ezt most azonnal vond vissza! – emelte fel a fejét és kicsit ledöbbent, míg én elégedetten vigyorogtam.

- Nem vagyok egy számítógép, hogy visszavonjak dolgokat.

- Valaki nagyon szarkasztikus kedvében van ma reggel - dünnyögött és végül elvigyorodott.

- Ellentétben veled, tekintve, hogy te eléggé kanos vagy – csak ahogy a szavak elhagyták a számat, Liam ajkai kapcsolatba léptek a nyakam bőrével. Csókokkal szórta el a területet, lassan a vállam felé igyekezett, míg az ujjaival letűrte a ruhadarabot onnan, hogy hozzáférése legyen.

- Liam – sóhajtottam fel. Akármennyire tetszett ez az egész, nem ezt beszéltük meg. Két napos szakítás után, még mindig túl korai volt az egész.

- Igen, tudom, ne haragudj – hagyta abba, majd elengedte a derekam és egyet hátrébb lépett. – Nem kellett volna, hogy letámadjalak. Odakint felöltözök – fordult meg sietősen, aztán el is hagyta a fürdőt.

Miután befejeztem a sminkemet, kifésültem a hajamat, és hagytam, hogy a hullámos tincsek a vállamon pihenjenek. Egy ideig bámultam magam a tükörben, majd felsóhajtottam, elpakoltam a cuccaimat és lassan kiindultam a fürdőből.

A szobában Liam éppen a pólóját húzta magára, nekem háttal. Lábain egy szürke mackónadrág volt, sima fehér pólójában pedig annyira szexin festett, még hátul is, hogy igen, megint legszívesebben letámadtam volna. Nem tehetek róla, ez a srác beindít, de én hülye, mindig elhajtom, mikor próbálkozik.

- Nem sokára itt van a reggeli – mosolygott rám, amint meglátott, én pedig bólintottam. – Ugye nem haragszol az előbbi…

- Nem, dehogy haragszom Liam – vágtam közbe.

- Akkor jó – mosolyodott el, majd átölelt, éppen mikor kopogtattak és valaki már ki is nyitotta az ajtót.

- Ugh, elnézést – hallottuk Niall hangját, majd mikor elengedtem Liamet, hamarosan láttam is őt. – Nem akartam semmit megzavarni. Már megyek is.

- Várj Niall, nem zavartál meg semmit – mondta Liam és rám mosolygott, én meg vissza rá.

- Tuti? – fordult vissza felénk.

- Igen – bólintottam én is megerősítve.

- Akkor veletek reggelizem – jelentette be, majd mind a nappaliba mentünk.

- Mi újság? – tudakolta Liam, miközben leültünk a kanapéra.

- Semmi új. Ma este tényleg hazarepülünk Londonba? Alig várom!

- Ah, én is haver! Olyan régóta nem voltunk már otthon. Végre a saját ágyamban alhatok.

- Ja, én is. Még Chanel is itt ragadt a szülinapod óta – mosolygott a szőke, én pedig bólintottam.

- Mert annyira imád minket. Imád velünk lógni – vigyorgott Liam.

- Héj, ne fényezd magad ennyire, mert árt neked – szóltam közbe.

- Lehet benne valami igazság – kezdte Niall is. – Nekem azt mondta, hogy nem biztos, hogy sokáig tud maradni, mikor beszéltük, hogy eljön. Erre tessék – vigyorgott, én pedig a szemeimet forgattam.

- Annyira önteltek vagytok, és gyerekesek – csóváltam a fejemet.

- Tessék, gyerekesnek titulál állandóan! – tettette a felháborodottat Liam.

- Mi gyerekesek? – „akadt ki” Niall is. – Tisztában vagy a gyerekes szó jelentésével egyáltalán?!

- Én igen, viszont ti nem. Fárasztóak is vagytok, huh – legyeztem magam, ők összenéztek, nekem pedig muszáj volt felnevetnem arckifejezésükön.

Órák múlva már megint a fürdőszobában készülődtem, mivel Lou rám parancsolt, hogy öltözzek át, az utolsó USA beli One Direction koncertre. Fekete bőr szoknyát húztam, egy fehér, hátul cipzáras, elöl pedig mélyen kivágott felsővel. Nyakamba egy arany keresztes nyakláncot akasztottam, füleimbe arany, hosszú fülbevalókat raktam, kezemen egy vékony karperec volt, ujjaimon gyűrű. Egy gyönyörű, fekete magas sarkú szandált választottam a szettemhez, majd Lou jött és precízen megcsinálta a sminkem, valamint a hajamat. Eközben elmondta, mennyire örül, hogy végre megyünk haza, és hogy együtt lehet Luxal, aki amúgy már nekem is elképesztően hiányzott.

Lou javasolta, hogy egy fekete kalapot húzzak a fejembe, mivel hajamat csak simán kivasalta, és teljesen feldobta öltözékemet a kiegészítő. Igaza volt, így hát magamon hagytam, majd belepakoltam a kis bőr táskámba, és készen is voltam.

Lou már elment öltözködni, így egyedül maradtam. Lekapcsoltam a villanyt a fürdőben, és a hálóba léptem, ahol szintén magam voltam, mivel Liam a srácokkal volt, Niallék lakosztályában.

Gőzöm sem volt, hogy most mégis mit kéne csinálnom. Várnom, vagy elindulnom, végül inkább az utolsó mellett döntöttem, hiszen nem szerettem volna itt maradni. Amint kopogtatni akartam, kinyílt az ajtó és Louissal szemben találtam magamat.

- Nocsak, nocsak. Chanel – ejtette ki a nevemet merő gúnnyal a száján és egy vigyor is elterült az arcán.

- Louis – mondtam komolyan, és izgatottan vártam, hogy mit fog a fejemhez vágni ezúttal, de csak azért, hogy én is visszavághassak neki. A veszekedések mindig lázba hoztak, és ez most sem történt másképp.

- Elég kihívóan öltöztél fel. A vak is látja, mennyire szeretnéd a bugyidba ügyködni Liamet.

- Oh, ennyire átlátszó lennék? A fenébe, pedig próbáltam titkolni – mondtam, a végén pedig a vigyort nem tudtam letörölni az arcomról.

- Csodálkozom, hogy eddig még nem sikerült, pedig már a sokadik éjszakát töltöd vele. Talán mégsem megy annyira jól a csábítás?

- Louis kérlek – néztem rá lesajnálóan –, ennyire ne becsülj le. Szerinted nem kínáltam volna fel a testemet az első adandó alkalommal neki?

- Na, jó, nekem erre nincs időm. Javaslom, állj kurvának, tényleg jól menne. Úgy sincs munkád, nem? – tört utat magának mellettem és idegesen arrébb állt, míg én utóbbi felszólalásán csak felnevettem.

- Mi olyan nevetséges? – jelent meg utána az ajtóban Harry, ajkain egy barátságos mosoly ült. Louis addigra már rég eltűnt az egyik ajtó mögött.

- Louis – mondtam őszintén Harrynek, mire ő felvonta a szemöldökét és arra nézett, amerre Louis elment. – Állandóan belém próbál kötni, és már –már nevetségesek a sértései.

- Ne is foglalkozz vele. És előbb, utóbb meg fog veled békélni. Amúgy nagyon csinos vagy, csak nem készülsz valahova? – váltott témát és pajkos vigyor csúszott az arcára.

- Ami azt illeti igen – mentem bele a játékba, és felkuncogtam. – Egy nagyon híres banda koncertjére készülök. Teljesen exkluzív jegyem van, ami igazából nincs is. Még az öltözőkbe is bepillanthatok! Majd elmesélhetem milyen volt – vigyorogtam, ő pedig felnevetett, példáját követtem én is.

- Én is akarok nevetni, mondjátok el! – jelent meg Niall és kisfiúsan ugrált mellettünk.

- És még ő akadt ki, mikor azt mondtam rá, hogy gyerekes! – mondtam el Harrynek, mire Niall leállt és durcásan összefonta a karjait.

- Nem hiába lesz holnap huszonkettő! – vigyorgott Harry, én pedig kicsit ledöbbentem, bár próbáltam mutatni, hogy nem. Azt hiszem sikerült is.

- Oh, az én Neilem már huszonkettő lesz? El se hiszem – jelent meg Niall mögött Liam, hangjában izgatottság tükröződött.

- Bizony, alig várom, hogy berúgjak! Meg persze, hogy megajándékozzatok! Hm, és a tortáról ne is beszéljünk. Remélem áfonyás lesz.

- Hogy mi van? – fordult felé Harry. – Eddig azt hittem, karamellásat akarsz! – akadt ki kicsit, én pedig felnevettem, hiszen nyilvánvaló volt, hogy Harry már gondoskodott a torta ügyében.

- Oh, igen tényleg. Nem baj, lesz két tortám. Karamellás, meg áfonyás. Ugye? – nyújtotta el a szó végét, ezzel hízelgést mutatva ki bandatársai felé.

Harry felsóhajtott és megdörzsölte az orrnyergét, míg Liam csak a szemét forgatta, aztán utat tört magának a fiúk között és míg Niall Harryt kezdte ostromolni a szülinapjával kapcsolatban, Liam csak velem volt elfoglalva.

- Elképesztően nézel ki – nyögte ki, én pedig elmosolyodtam.

- Köszönöm.

- Tudod, én és a hernyócskám, haragszunk még a kijelentésedért, de igazán örülnénk valamiféle… kiengesztelésnek – mondta, én pedig felnevettem, és kezemmel meglöktem a vállát.

- Állítsd le a kis hernyócskád Payne. Ennek nem most van az ideje.

Liam nem mondott semmit, csak vigyorgott, én pedig úgy szintén.

- Hé, skacok, indulunk – dugta oda a fejét Niall kettőnk közé, majd mindkettőnk vállán átvetette a kezét.

Órák múlva a koncert kezdése előtt, Liam egy külön öltözőbe húzott, majd letelepedtünk a kanapéra és hozzám bújt. Feje a mellkasomon pihent, míg kezével a csupasz karomat simogatta.

- Amúgy mikor akartál szólni Niall szülinapjáról?

- Oh, igen, kicsikét kiment a fejemből – kuncogta el magát.

- Ez nem vicces! Holnap egész nap kajtathatok ajándék után! – mondtam, és bár a helyzet tényleg nem a legjobb volt, amibe hozott, édesnek találtam kuncogását.

- Ha szeretnél, beszállhatsz az én ajándékomba – mondta teljesen komolyan, majd felnézett rám.

- Dehogy, az a te ajándékod! Majd én is kitalálok valamit. Egyébként mit adsz neki?

- Egy igen drága golf ütőt, valamint sapkát.

- Wow. Niall szeret golfozni?

- Imád. Szerintem a szünetünket végig golf pályákon fogja tölteni, és azt az unalmas játékot fogja játszani…

- A golf unalmas? Még sohasem próbáltam – tűnődtem el.

- Oh, hidd el nekem, hogy az. Belepusztultam, mikor végig kellett mennem egy egész pályán vele – nyöszörgött, én pedig felkuncogtam.

- Akkor biztosan jó sport lehet – vigyorogtam, ő pedig összeszűkített szemekkel nézett fel rám.

- Haha.

- Biztosan van klubtagsági kártyája egy golfklubba Londonban, nem de?

- Ühüm.

- Nem ér Liam, miért nem szóltál hamarabb? Most hogyan szüljek bármilyen ajándékot neki holnapig? – nyafogtam.

- Ne aggódj babe. Biztosan kitalálsz neki valamit – mondta, miközben a feljebb ült, majd magához húzott és a hajamba puszilt. – Ennyi volt a koncert előtti nyugi – mosolygott rám.

Mikor Louval kint álltam a színpad mellett és a srácokat figyeltem, fejben még mindig Niall ajándékán rágódtam. Aztán megakadt valamin a szemem. Harry és ő majdnem ugyanolyan cipőt viseltek.

Nem régiben Niall mondta, hogy szeretne valamit változtatni magán. Én akkor azt mondtam neki, hogy a gyönyörű szőke haját nehogy bántani merje, ezért váltson stílust. Kezdjen más ruhák hordásába. És azt hiszem a szőke, már bele is kezdett. Olyan fazonú csizmája volt, mint Harrynek, és jól állt lábain, akárcsak Harrynek is. Elmosolyodtam, majd képzeletben megveregettem a vállamat, amiért ennyire jó megfigyelő képességem van. Hála Damonnak, aki minden ilyesmire megtanított. Te jó ég, milyen régen beszéltem a srácokkal!

Már nem lenne értelme sms –t írni nekik, ha eddig akartam volna, megtettem már volna. Most viszont órák múlva repülünk vissza Londonba, holnap pedig miután elintéztem Niall ajándékát, megyek a barlangba.

Fejben ezt is kipipáltam, és örültem, magamnak, amiért ezt is sikerült elintéznem.

- Miért vigyorogsz ennyire te lány? – nevetett Lou és átkarolt, én pedig csak vállat vontam.

- Nem lehet jó kedvem?

- Dehogynem, sőt! Jó nézni, hogy így ragyogsz. Ha Liamre nézek, pontosan ugyanezt látom rajta is. Ti ketten együtt elvakítjátok a világot – mondta a fülembe, aztán felnevetett, ezzel egy időben Liam lelocsolt minket vízzel. Olyan lett a kalapom, valamint a felsőm, és a mellkasom. – Mocskos gazember! – kiáltott fel meglepetten Lou, most pedig én nevettem fel.

- Olyan gyerekes! – mondtam nevetve Lounak, aki bólintott, miközben egy hajtincsét szorongatta, mely vizes volt.

Koncert után iszogatni kezdtünk, majd nagy nehezen visszatértünk a szállodába, összepakoltunk és már indultunk is a repülőtérre.

Amint sikeresen, rajongó és paparazzi mentesen felszálltunk a magán gépre, előkerültek a pezsgős üvegek és poharak, mindenki jól érezte magát. Azt hiszem, kezd Lottie is megbékélni, habár még mindig nem néz rám, vagy, ha véletlen rám is pillant, gyilkolásra való tekintettel méreget. Értem én, hogy Sophia a barátnője volt, és most csalódás érte, de engem miért utál? Nem mintha olyan nagyon érdekelne. Ha nem szeret, hát nem, és addig, amíg nem idegesít, nincs vele bajom.

- Hé, Harry – huppantam le melléje, amint eltudtam szabadulni Liam ölelő karjai és Niall ragadós nevetése elől. A srác is egymagában volt, így hát tökéletes alkalom volt a kifaggatásra.

- Mizu? – nézett fel a telefonjából, majd le is zárta azt.

- A koncerten észrevettem, hogy Niallel egyforma fazonú csizmát hordatok – kezdtem bele.

- Oh, igen.

- Mióta van meg neki?

- Egy –két hete, azt hiszem – túrt a hajába.

- Tudod a méretét?

- A cipőméretét?

- Igen.

- Fogalmam sincs Chanel – nevetett fel.

- Jól van, rendben, ez is elég. Köszi. A szádat, meg tartsd – vigyorogtam, majd felkeltem mellőle és visszaandalogtam Liam mellé. – Kell Niall cipőmérete – motyogtam a fülébe, és átkaroltam a derekát.

- Minek az neked?

- Cipőt fogok neki venni! És mivel későn tájékoztattál a szülinapjáról és a buliról, amit szerveztek neki, segíteni fogsz megszerezni a méretét.

- Oh, istenem – sóhajtott fel.

- Ne fohászkodj, hanem inkább gyerünk, ereszkedj térdre!

- Chanel, ne tedd ezt velem – nyöszörgött. – Ha megérzem a lábszagát, valószínűleg kidőlök.

- Kérd meg, hogy hagy próbáld fel – mondtam kuncogva, majd elengedtem és Niall felé löktem, aki most Louissal hülyült a nagyképernyős tévé előtt.

Visszaültem Harry mellé a fehér bőrkanapéra, majd meglöktem őt, számítva arra, hogy ez a kis jelenet vicces lett. Rögtön felkapta a fejét, majd mindketten a srácokat kezdtük bámulni.

- Mi folyik itt? – huppant le mellém Lou, míg Lottie a bátyjához csatlakozott.

- Liam éppen megtudja, hogy jó –e neki Niall cipője.

- Erm, akarom én ezt érteni? – vonta össze a szemöldökeit.

- Cipőt akarok venni Niallnek születésnapjára, és Liam azon ügyködik, hogy megtudja a méretét.

- Miért nem kérdeztél engem? – vágott hülye fejet Lou. – Negyvenkettes cipőt hord.

- Oh, köszi. Liamnek meg most már ne szóljunk, úgy érzem ez jó lesz – dörzsöltem össze a tenyereimet gonoszul, Harry pedig felnevetett. Liam rám nézett kétségbeesetten, mire én feltartottam a hüvelykujjamat, aztán összenevettem Louval. Ez érdekes lesz.