[23. - Beléd van zúgva]

Hey guys,
itt a következő rész!:) Remélem jól telt a hetetek, az enyém szuperül, mivel szünetünk volt haha.:D A részről annyit, hogy Chanel szemszög, és remélem tetszeni fog, szerintem, nem lett olyan rossz!(: A következő rész előre láthatólag egy hét múlva érkezik. A második ruhát Chanelnek a koncertre Beccsu készítette!♥ Oh, és amíg el nem felejtem, az oldalak között most már megtaláljátok a blog trailerét is, melyet még egyszer köszönök M. Gin -nek a Skyscraper Blogdesign egyik adminjának!:) Jó olvasást!Xx♥

Chanel Adele Sangster

Másnap reggel Lou és Lottie hangjára ébredtem fel. Az óra tízet mutatott, és én újra meglepődtem, milyen sokáig aludtam. A lányok még pizsamában ültek az ágyukon és reggeliztek, mikor életjelet adtam magamról.

- Jó reggelt! – mosolygott Lou és vidám hangjától máris jobb kedvem lett.

- Szia, Chanel – köszönt Lottie is, miközben a müzliébe kanalazott.

Tegnap este úgy döntöttem, hogy a lányokkal egy lakosztályban lenni mégis csak jobb lesz, mint egyedül, így hát hárman kivettünk egy hatalmasat, ahol bőven elférünk és van mindegyikőnknek külön ágy.

- Van reggeli neked is bőségesen – mutatott a kocsira Lou, ami az ágya végében állt.

- Umm, jó reggelt – motyogtam, miközben a szememet dörzsölve felültem.

- Jó ég, ez Liam pólója? – kiáltott fel Lottie, mire rögtön lepillantottam magamra, és a fejem egy szempillantás alatt pírba borult. Ha egyszer nem akartam visszaadni neki…

- Ja – válaszoltam közömbösen, és lelöktem magamról a takarót.

- Miért van rajtad Chanel? – kérdezte újból Lotts, én pedig alig bírtam megállni, hogy ne forgassam meg a szemeimet.

- Mert ez a pizsamám? – kérdeztem vissza, majd leszálltam az ágyról és elindultam valamerre a fürdőt keresve.

- De hogyhogy nálad van egyáltalán egy felsője?

- Mert mikor a szülinapja volt és részegen befeküdtem mellé az ágyba, felvettem magamra, hogy ne fehérneműben legyek – mondtam hangosan, majd becsuktam magam után a hatalmas, fényűző fürdő ajtaját.

Megmosakodtam, majd mikor kiindultam meghallottam egy férfihangot, így megtorpantam és visszahúzódtam a fürdőbe.

Liam volt itt.

Közelebb hajoltam a nyíláshoz, és úgy füleltem.

- Tényleg a pólómban alszik?

Te jó ég, Louék most komolyan elárultak?

- Igen – válaszolt Lottie.

Vagy inkább csak Tomlinson árult be.

- A fürdőben van? – kérdezett újra Liam, mire beljebb húztam az ajtót, míg teljesen csukva nem volt. A fülemet az ajtóra tapasztottam, hátha hallok még valamit, de sajnos már csak a hangjukat érzékeltem, hogy mit mondtak, nem értettem.

Idiótaság és rettentős gyerekes lenne, ha a fürdőben bujkálnék addig, amíg Liam el nem megy. Ráadásul már rendesen kivenni sem tudtam, hogy ki beszél, így tippem sem lett volna, mikor hagyta el Liam a lakosztályunkat.

Nem füllett rá a fogam, hogy a pólójában és bugyiban kisétáljak elé, noha igazán élveztem volna. Végül megemberelve magamat kinyitottam a fürdő ajtaját, és a folyosón lassan visszaindultam a többiek felé.

Mikor felfedtem magamat, három szempár szegeződött rám, én pedig rövid pillantást vetve Liamre mentem a zsúrkocsihoz, amely ételektől roskadozott.

- Szia, Chanel – köszönt Liam, miközben még mindig engem nézett, én pedig szigorúan az omlettre koncentráltam.

- Szia – köszöntem vissza, hangom könnyednek hangzott, amelynek kifejezetten örültem. Elvettem egy fehér tányért, majd ráraktam két pirítóst, gyümölcsöket és yoghurtot, elvettem egy kis kanalat és töltöttem kávét is.

Csendben nézték, ahogy tevékenykedem, majd a gőzölgő bögrét az éjjeliszekrényre raktam a tányérral pedig felültem az ágyra és magamra húztam a takarót. Elég volt Liam kutakodó tekintetéből, és azt hiszem így is eleget szexiztem előtte.

Kínos csend telepedett ránk, amit én próbáltam ignorálni, mégsem sikerült kihúznom magamat alóla.

- Chanel, beszélnünk kéne – sóhajtott fel végül Liam.

- Mondd csak – haraptam bele a pirítósba, majd elvettem a kávémat és belekortyoltam.

- Négy szem közt…

- Most reggelizek – mondtam a szám elé rakva a kezem, hiszen a pirítós még nem csúszott le.

- Kérlek, nagyon fontos lenne!

- Hol van már Liam? – kiáltott valaki a folyosón.

- Jó, oké, akkor majd, hangpróba után. Délben találkozunk lányok – eresztett meg egy ideges mosolyt, én pedig felpillantottam rá, pontosan a szemeibe. Azt hiszem nem kellett volna…

- Szia – köszönt halkan Lottie és Lou, és én is intettem egyet, ő pedig kedvetlen arccal elfordult és kisietett a lakosztályunkból.

- Oké, most már tudnom kell, miért nem akartál vele beszélni! – szólalt meg rögtön Lottie, én pedig újra erős késztetést éreztem a szemforgatásra.

- Történt köztetek valami? – kérdezte Lou.

- Dehogy – legyintettem.

- Elég feltűnően hárítottad – mondta Lottie „nem vagyok hülye” fejjel.

- Hagyd Lotts, ha nem akarja, akkor nem mondja el – szólalt fel az érdekemben Lou, bár úgyis tudtam, hogy ha kettesben leszünk, ki kell majd böknöm neki.

- Ne már! Azt hittem barátnők vagyunk! Chanel mondd el! – követelte Lottie.

- Oké, lehet kicsit összekaptunk. És lehet, kicsit haragszom rá – motyogtam, bár Lottie orrára biztosan nem akartam az igazságot kötni.

- De min vesztetek össze?

- Az nem lényeg – kaptam be egy ananász darabkát.

- Ah – nyögött fel Lottie, mivel gondolom belátta, hogy többet nem fogok mondani.

Reggeli után felkontyoltam a hajamat, majd egy egyszerű, kivágott zöldszínű tank topba bújtam és egy rövidnadrágba. Adidas Superstar cipőmet felhúztam, aztán elhagytam a fürdőt, és visszamentem a lányokhoz, akik szintén készülődtek.

- Léptem Sophiához – kapta fel a telóját Lottie, és már itt sem volt.

Leültem az ágyamra és magamhoz vettem a telómat, majd unalmamban felnéztem twitterre.

- Mit csináljunk csajszi? – ült le mellém Lou és felhúzta a lábait.

- Nem tudom. Én bekövettelek twitteren? – dőltem neki, miközben még mindig a telefonomat tanulmányoztam.

- Igen, majd később visszakövetlek – mosolygott.

- Oké – zártam le a telefonomat, aztán rá néztem. Tekintetével azt sugallta, hogy mondjam már el neki, mi történt köztem és Liam között, ám a szája csukva volt és mosolygott. Nagyot sóhajtottam és lenéztem a kezeimre. – Liam tegnapeste megcsókolt. Csókolóztunk. És Louis ránk nyitott. És Liam azt mondta, hogy hiba volt, meg hogy ennek nem szabadott volna megtörténnie, és hogy sajnálja, amiért belerángatott, meg hogy nem kellett volna az orromnál fogva vezetnie és mindegy, a lényeg az, hogy megbánta, pedig szerintem tök jó volt, mármint én nagyon élveztem, de közben neki barátnője van. Sophia, aki történetesen egy szobával arrébb van, és lelkiismeret furdalásom is van miatta, közben pedig Liam annyira… ajh! – hadartam, a végén pedig felvettem egy párnát és az arcomba nyomtam majd belemorogtam. – Rosszul esett Lou, tudod? Nagyon megalázó volt Louis előtt, mikor azt hajtogatta, hogy hiba volt, és hogy sajnálja. Louis pedig gúnyosan vigyorgott, először azt mondta, hogy elmondja Sophiának.

- Na, jó, fogalmam sincs mi ütött Louisba, de biztosan nem árul el titeket. Szereti annyira Liamet, hogy ne árulja be – biztosított Lou, én pedig bólintottam.

- Én is ebben reménykedem.

- De te csókoltad meg?

- Nem, éppen ez az! Ő támadott le. Egyszer csak magához rántott és megcsókolt. És umm… - dörzsöltem a homlokom zavaromban – ez nem csak egy csók volt.

- Többször is megcsókolt?

- Igen.

- Szenvedélyes volt? Túlfűtött csókcsata? – kérdezgetett, én pedig újra a párnába temette ma fejem és bólogattam.

- Te jó ég, Chanel! Figyelj, Liam egy nagyon rendes srác, ha nem lennének hátsó szándékai, vagy, ha nem tetszenél neki, tuti, ezer százalék, hogy nem csókolt volna meg! Mert Liam sem úgy viselkedik, ahogy szoktott. Azt veszem észre rajta, hogy megőrjíted. Beléd van zúgva – mondta Lou, én pedig magam elé bámulva próbáltam felfogni a szavait.

Végül arra kértem Lout, hogy ejtsük Liamet, és csináljunk végre tényleg valamit. Magához vette a laptopját, és úgy döntöttünk felmegyünk a hotel tetejére.

- Rendelünk? – kérdezte Lou, mikor letelepedtünk egy két személyes kanapéra, melynek lábtartója és napellenzője is volt.

- Mit?

- Valami koktélt. De amúgy gépen is. Kell egy pár smink cucc, meg nézhetünk ruhákat is.

- Uh, az nem lenne rossz. Keveset pakoltam, mivel nem terveztem, hogy sokáig maradok, de Niall meggyőzött.

- Niall imádnivaló srác, ugye?

- Ühüm. Nagyon aranyos, vicces fiú.

- Na, rendelünk koktélt?

- Aha.

- Rendelsz nekem?

- Mit?

- Azt kérek, amit te – nyitotta fel a gépét, én pedig felálltam és a bár felé indultam.

- Mit kérsz gyönyörűm? – kérdezte a pultra támaszkodva a srác, szemtelenül vigyorogva, míg én csak a táblákon legeltettem a szemeimet, ahova a kínálat volt írva.

- Két Costa Rica koktélt.

- Máris baby – mondta és felemelkedett, majd elvett két poharat és miközben csinálni kezdte, engem vizslatott. Én rá se hederítettem, megfordultam, majd végigpásztáztam a tetőt. Lou a laptopjába volt merülve, rajtunk kívül még pár szerelmes pár volt idefent, és öt lány, akik visongva fürödtek a medencében. – Készen vannak a koktélok gyönyörűm – szólalt meg újra a srác, mire visszafordultam felé.

- Köszönöm – mondtam, majd bemondtam még a lakosztályunk számát, ő pedig beütötte a gépbe, így a számlához írt mindent.

- Nevedet elárulod? – vigyorgott fel rám a gépből, míg én a két pohár után nyúltam.

- Szükséges a számlához?

- Igen!

- Ne nézz ennyire hülyének, kérlek – néztem rá lesajnálóan, majd visszaindultam Louhoz.

- Rád mozdult a srác?

- Nem kicsit. Idióta – ültem le mellé.

- Lehet nem így gondolnád, ha Liam nem csavarta volna el a fejed – vigyorgott bocsánatkérően, miközben a koktéljába szívott a szívószála segítségével.

Válaszképpen megengedtem magamnak egy szemforgatást, majd hátra dőltem és megkóstoltam a koktélomat.

- Na ne durcázz, hanem gyere, közelebb és válogassunk – vigyorgott rám és a csupasz combomba csípett, én pedig közelebb csúsztam hozzá.

Miután Lou elküldte az igen hosszú rendelését, átadta nekem a gépét, kijelentkeztem, és bejelentkeztem a saját fiókomba, hiszen én is szoktam otthon rendelni.

A rendeléseket három napon belül fogják kiszállítani, Lou pedig utánanézett, hol leszünk akkor, így Montreal –ban fogjuk megkapni a rendelt cuccokat.

Én nem csak sminkes dolgokat, hanem ruhákat is rendeltem. Louval nagyon sokat beszélgettünk és nevettünk közben, az idő elrepült a fejünk fölött, és már mennünk kellet átöltözni, mert egy órán belül jöttek értünk és mentünk a stadionba.

Lou kezelésbe vett, és a végén olyan szexivé varázsolt, hogy alig akartam hinni a szemimnek, mikor a tükör elé álltam.

Lábaimon fekete bőr rövidnadrág feszült, míg felsőtestemen párduc mintás felső. Bőrkabátot vettem még fel, nyakamba egy hosszabb nyakláncot akasztott Lou. Fekete pántos magas sarkú ékesítette a lábaimat, a táskám egy része párducmintás, másik része fekete volt, így tökéletesen illet a szerelésemhez. Órát, karkötőt, fülbevaló és gyűrű is rajtam volt, hajam szög egyenesen állt, vadóc sminkem illett a szerelésemhez. Összességében annyira szexi Barbie babává változtatott Lou, hogy percekig megszólalni sem bírtam.

- Na? – türelmetlenkedett mellettem Lou. – Tetszik?

- Te jó ég Lou!

- Ezt igennek veszem – kuncogott és átvetette a karját a vállamon. – Igazán dögös lettél. Liam el fog ájulni.

- Oh? Szóval ezért volt ez az egész? – húzódtam el tőle és felvont szemöldökkel néztem rá, közben pedig próbáltam visszatartani a vigyoromat.

- Mondhatni… - motyogta, és el akart mellőlem húzni, de megállítottam. – Ravasz egy nőszemély vagy. De azért köszönöm. Imádom! – öleltem át, ő pedig kuncogva visszaölelt.

- Lányok, indulunk! – jött be Lottie, majd el is hallgatott, mikor meglátott minket. – Oh – mosolyodott el erőltetetten, mi meg titokban összenéztünk Louval. – Jól néztek ki lányok – mondta, majd megfordult és ki is ment.

- Tuti Sophia – suttogta nekem Lou, majd elindult, fogta a táskáját, és még én is gyorsan elraktam a töltőmet, valamint a telefonomat és követtem Lout kifelé.

Az oda út csendben telt, a gondolataim már megint Liam körül forogtak. Sophia végig üzengetett Lottieval, hiszen ő is hevesen írogatott valakivel. Louval mi csak összenéztünk, teljesen világos volt, hogy a téma mi voltunk, és végre kiderült, mennyire utál a kisebbik Tomlinson is.

Igazából nem izgatott a dolog, azt mondanak, valamint gondolnak rólam, amit csak akarnak. Egyáltalán nem érdekel sem Sophia, sem Lottie véleménye, nem hogy, még adjak is rá. Arról nem is beszélve, hogy én sem kedvelem őket.

Fogalmam sincs, hogyan bújjak ki a beszélgetés alól Liammel. Egyszerűen nem szeretnék vele kettesben maradni, nem szeretném neki szentelni a figyelmem, és nem akarom, hogy ő is ez tegye velem. Kell még egy kis idő, míg megemésztem a csókot, és az utána történteket, nem szeretnék erről többet beszélni. Legalábbis egyelőre nem.

Így úgy döntöttem Lou mellett maradok szorosan, és nem vetek még csak egy pillantást sem Liamre.

A tervem romba dőlt, hiszen amint megérkeztünk az öltözőjükbe a tekintetemmel rögtön őt kerestem, és akkora mosoly terült el az arcomon, amikor megláttam Niallel nevetni, amilyet elképzelni sem tudok.

Sophia odasündörgött hozzájuk, majd vonakodva, de Liam ölébe ült és átkarolta a nyakát, fejét a mellkasába temette, majd mormogni kezdett neki valamit. Liam elmosolyodott, kezét a hátára simította és közelebb húzta magához a barátnőjét, én pedig elfordultam, nehogy többet lássak belőlük.