[35. - Félek a szerelemtől]

Hiii babes,
okay bumm. Ez a rész a kedvenc listámon az első helyet foglalja el, mert... mert majd meglátjátok, miért.:D Erm, bízom benne, hogy nektek is elnyeri a tetszéseteket, ha esetleg nem így történt, írjátok meg kommentben vagy chaten, hogy mi az, ami nem tetszett.:D Jó olvasást.:3xx♥

Chanel Adele Sangster

Ezer gondolat száguldott a fejemben, de csak ugyanoda jutottam vissza: nem szabad folytatnom Liammel. Szinte hálát adtam az okos fejemnek, amikor pár nappal ezelőtt azt javasoltam neki, hogy várjunk, mielőtt eggyel nagyobb szintre emelnénk a kapcsolatunkat. Istenem, csak pár napja volt, de olyan, mintha már egy hónap eltelt volna azóta. Így még könnyebb volt elfelejtenem őt, és azt a valamit, ami köztünk volt.

Louis gyanakodott rám. Fogalmam sincs honnan, vagy miért, de gyanakodott. Van egy olyan sejtésem, hogy ő maga sem tudja pontosan, miért gyanakszik, de megérezte, hogy nem stimmel velem valami. És istenem, ha bármelyikük is tudomást szerezne az életemről…!

Ha Liammel együtt akarnék lenni, akkor előbb –utóbb mesélni kellene a múltamról. Be kéne avatnom őt olyan dolgokba, amikről még Damon se tud. Főként a gyerekkoromba, mesélnem kellene a szüleimről és testvéreimről, a régi életemről. Én pedig nem szeretném, hogy tudjon ezekről a dolgokról. Ezeket a dolgokat próbálom a legmélyebbre elnyomni az emlékezetemben.

Louis rádöbbentett minderre. Hogy lehettem ennyire béna, hogy bedőltem az érzéseimnek? Annyira nyilván való, hogy nekünk ketten Liammel nincs jövőnk. Mit hittem, az utóbbi pár napban? Sőt, hétben?

Hosszú és cifra káromkodás hagyta el ajkaimat, miközben eszeveszettül vezettem az autópályán. Az eső úgy szakadt, mintha dézsából öntenék, de engem ez sem tántorított vissza attól, hogy százhetvenig nyomjam a gázpedált.

Végül lassítottam, de még így is túl gyorsan hajtottam le az egyik lehajtón, mielőtt elhagytam volna Londont. Fogalmam nem volt merre vagyok, de egyre inkább volt egy olyan sejtésem, hogy valahol London külvárosának szegény negyedében. Nem érdekelt semmi, fittyet hányva a közlekedési szabályokra hajtottam százzal az utcákon és mentem át újra meg újra piros lámpákon.

Végül lefékeztem és oldalt megálltam. A motor leállt magától, egy erdő szélén lehettem. Az eső zuhogása mellett hallottam egyenetlen légzésemet. Ordítani lett volna kedvem, de nem tettem. Nem volt tőlem messze egy ház, ahol odabent égett a lámpa és semmi kedvem nem volt hozzá, hogy rám hívják a rendőrséget. Ha bár egy cella az éjszakában, lehet, jót tenne nekem…

Fejemet a kormányra hajtottam és lehunytam a szemeimet. Próbáltam csillapítani szívverésem, mely eszeveszetten dübörgött a mellkasomban.

Figyelmemet a monoton esőkopogásra próbáltam irányítani, és magamban lassan számolni kezdtem, mikor autó zajára lettem figyelmes. Felkaptam a fejemet és a visszapillantó tükörben láttam, hogy valaki leparkolt mellém. Nem rendőrautó volt, így nem foglalkoztatott különös képen. A fejemet visszahajtottam a kormányra, mikor a mellette lévő ablakon kopogtak.

Alig akartam hinni a szemeimnek, mikor Liamet láttam meg az üveg túl oldalán. Azt hittem, hogy eljöttem tőle olyan messzire, hogy, ha esetleg követett volna, letudjam rázni. Mögöttem az autópályán senkit sem vettem észre és mégis, hogy a francba kerül ide?

- Chanel nyisd ki az ajtót! – rángatta a kilincset. Gyújtást adtam a kocsira, mire a benzin lámpája felvillant és a motor le is állt. A kurva életbe! Hogyhogy nem vettem észre, hogy tankolnom kell?

Próbáltam újra és újra, a szüntelenül kopogó és kiabáló Liamet figyelmen kívül hagyva, beindítani az autót, de egyszerűen nem ment.

- Chanel kérlek! Miért mentél el? Miért haragszol? Louis miatt van az egész ugye? Nem hallottad, hogy nem adok a véleményére? Egyáltalán nem érdekel, hogy mit gondol rólad! A saját fejem után megyek és a saját szívemre hallgatok! És a szívem azt mondja, hogy nem akar elveszíteni.

Oldalra nyúltam és eltoltam a gombot, amely feloldotta a zárat. Liam hátrált, míg én kinyitottam az ajtót és kiszálltam a zuhogó esőre.

Ezer gondolat megfogalmazódott bennem és ezer mondatot akartam a fejéhez vágni. Tombolni akartam, üvölteni, de ahogy a szemeibe néztem, nem bírtam szólásra nyitni a számat. Nem tudtam semmit sem kinyögni. Csak az egy járt a fejemben, hogy miért vagyok ekkora idióta.

Liam szemeiben szomorúság és értetlenség csillogott, végül nem bírtam állni a tekintetét, így lehajtottam a fejemet. A hideg eső miatt libabőrözött a testem, de ez az egy dolog érdekelt most a legkevésbé.

- Chanel, beszélj hozzám, kérlek – mondta olyan halkan, hogy az eső miatt, csak nehezen vettem ki szavait.

- Félek – suttogtam, miközben újra felpillantottam a szemeibe.

És ekkor döbbentem rá, hogy tényleg félek.

- Mitől félsz, Chanel?

- Tőlünk – mondtam és a tekintetemet nem tudtam többé elszakítani az övétől. – A kapcsolatunktól – nyeltem nagyot. – A csalódástól. A rajongóidtól. Félek, hogy nem működne. Hogy elromolna a barátság köztünk, és haragban válnánk el. Félek elveszíteni téged, félek a csalódástól, félek a…

- Szerelemtől – fejezte be helyettem és közelebb jött hozzám. Kezét a nedves arcomra csúsztatta, ezzel félre tolva a vizes hajtincseimet, amik odatapadtak.

Nem mondtam semmit, hiszen Liam úgy is tudta, hogy mire gondolok. Kimondta azt, amit én nem tudtam. Félek a szerelemtől.

- Én mindentől megvédelek téged, Chan. Nem kell tartanod semmitől. Sem a rajongóimtól, sem a csalódástól. Sosem bírnék neked csalódást okozni. Túlságosan is kedvellek ahhoz – mosolyodott el kissé, de aztán az arca újra komoly lett.

- Louis ráébresztett minderre és… nem tudom. Muszáj volt eljönnöm.

- Nem kell tartanod semmitől Chanel. Én vigyázok rád – suttogta, miközben egyre közelebb volt hozzám. Testünk egészen odáig nem ért össze, míg ajkait az enyéimre nem tapasztotta.

Szája puha volt és meleg, annak ellenére, hogy a hideg, zuhogó esőben álltunk. Csókja lassú volt és szenvedélyes, sosem felejtem el, hogy milyen kétségbeesetten kapaszkodtam vizes kabátjába. Jobb keze még mindig az arcomon pihent, míg a másik a derekamon volt és azzal magához vont annyira, hogy szinte eggyé váltunk.

A csók elmélyült és egyre hevesebb lett. Mindkét kezem a nyakán volt, szinte magamra húztam őt. Nyelvünk vad csatát vívott és mikor ő győzött, finoman az alsó ajkamba harapott.

Lihegve húzódtunk el egymástól, és Liam arcán egy édes mosoly ült. Elmosolyodtam én is, és újra megcsókoltam őt. Csípőmet az övének nyomtam, mire felmorgott és visszanyomta az övét nekem, és úgy éreztem, mindjárt hanyatt esek, de ő erősen tartott engem.

- Menjünk haza – mormogta, én pedig lehunytam a szemeimet.

- Kifogyott a benzin a kocsimból.

- Itt hagyjuk, és holnap érte jövünk.

- De Liam, azt sem tudom, hol vagyunk.

- De én igen, baby – mosolygott.

Ráhagytam, majd kivettem a telefonomat, lezártam az autót és beültünk Liamébe. Amint becsukódott az ajtó, felém fordult, hozzám hajolt és megcsókolt, én pedig boldogan csókoltam neki vissza.

Miután elengedett, feltekerte a fűtést, én pedig mikor megéreztem a meleg levegőt az arcomnak csapódni, akkor döbbentem rá, hogy vacogok, és szerintem Liam is.

- Istenem, csak remélni merem, hogy nem kapunk tüdőgyulladást – dörzsölte meg a karomat, aztán megfogta a kezemet és összekulcsolta az ujjainkat.

Csendben haladtunk az autópályán visszafelé Liamhez. A reszketés kezdett alább hagyni, és a hajam is kezdett valamelyest megszáradni.

- Lehetne, hogy hozzám megyünk? – törtem meg a csendet, mire Liam rám nézett.

- Persze – mosolygott, én pedig puszit nyomtam az arcára. Kezét, amely az enyémben pihent, egyszer sem húzta el. – Fázol még? – kérdezte.

- Kicsit – néztem rá.

Mikor megérkeztünk, kértem Liamet, hogy álljon be a kocsijával a garázsba az enyém helyére, ráadásul így az eső elől sem kellett menekülnünk. Megkerültem a kocsit és az ajtóhoz mentem, de ekkor jöttem rá, hogy minden cuccom Liamnél van, beleértve a lakáskulcsom is.

- Nálad van a kulcsom – néztem fel rá, mire hátra hajtotta a fejét és nevetve sóhajtott egyet. – Van pótkulcs - nyújtózkodtam fel, hogy elérjem az ajtó fölötti párkányon lévő pótkulcsot.

Míg a porban kutattam, Liam teljesen mögém állt és kezeit a derekamra rakta, majd a fenekemre vezette, én pedig önkénytelenül is elmosolyodtam.

- Minthogy inkább segítenél – mondtam, és végre a markomban volt a kulcs. Kinyitottam az ajtót, aztán behúztam Liamet, visszacsuktam az ajtót, neki toltam és hozzá simultam. Elmosolyodott, én pedig követtem a példáját, majd lassan és incselkedve megcsókoltam.

Ajkai birtokolták az enyémeket, kezei a derekam szorították, míg én vizes hajába túrtam. Amint elszakadt tőlem, elkezdtem az emelet felé húzni, de a lépcsőn sem tudtunk úgy felmenni, hogy ne álltunk volna meg, vetekedő ajkaink miatt.

A számba nyögött, ami teljesen megvadított, így felhúztam a szobámba és már cipzáraztam is ki a fekete pulóverét.

- Chanel – szakadt el tőlem, de én nem hagytam, hogy bármit is mondjon. – Chanel előbb fürödnünk kéne, és száraz ruhát felvenni, nem akarom, hogy megfázz – húzódott el tőlem és kezét az arcomra simította.

- Oké, gyere velem – húztam magam felé a pólójánál fogva és újra a szája után kaptam, de ő megint megállt.

- Chan, várj egy kicsit – lihegte. – Ha veled mennék, nem bírnám türtőztetni magam és… nem egy zuhanyfülkében akarlak először – nyomott apró puszikat a számra, miközben beszélt, én pedig felsóhajtottam.

- Rendben, ha romantikázni akarsz – mondtam és elvigyorodtam. – Fürödj csak egyedül – engedtem el. – Adok törülközőt – fordultam meg és a gardróbba mentem, ahonnan egy tiszta fehér törülközőt hoztam elő Liam számára.

- Most megharagudtál? – húzott magához mikor kiértem, de én csak a mellkasánál fogva eltoltam magamtól, ajkaimon mosoly bujkált.

- Nem haragszok Liam. Menj fürdeni – mondtam mosolyogva és teljesen eltoltam magamtól, majd megfordultam és a fürdőszobába mentem.

Egy egész óra eltelhetett, mióta bejöttem fürdeni, de nem bántam. Szórakozni akartam vele, és már csak azért is lassan csináltam mindent, hogy tűkön ülve várjon majd rám a szobában. Miután megfürödtem, alaposan megszárítottam és kifésültem a hajamat, fogat mostam, majd a törülközőt újra a testem köré csavartam. Vigyorogva néztem a tükörképemre, majd miután kifújtam a levegőt, az ajtóhoz léptem, és kinyitottam azt.

Ahogy számítottam rá, ott ült az ágyam végében, az alsójában, és szemeit rögtön rám kapta, mikor feltűntem az ajtóban. Tetőtől talpig végig mért, majd nyelt egyet és megnedvesítette az alsó ajkát.

- Kicsit elhúzódott a fürdésed – mondta, én pedig az ajtófélfának támaszkodtam, és onnan néztem rá.

- Oh, igen? Észre se vettem. Muszáj volt teljesen megszárítanom a hajamat, nehogy megfázzak – mondtam ártatlanul, mire elvigyorodott és megcsóválta a fejét. Ekkor elindultam felé, majd megálltam előtte. Felnézett rám, a szemeimbe, tekintetéből a vágyat tudtam kiolvasni.

Lassan odanyúltam, ahol a törülközőt egymásba gyűrtem, hogy megálljon rajtam és takarjon. De már egyáltalán nem akartam, hogy takarjon. Meghúztam az anyagot, ami így rögtön leesett rólam, és landolt a lábaim körül.

Liam szemeibe néztem folyamatosan, a mellkasom gyorsan emelkedett és süllyedt, az alhasamban mindinkább éreztem azt a kellemes érzést és sürgősen akartam Liamet.

Anyaszült meztelenül álltam előtte, és bár láttam rajta, hogy nagyon szívesen végig mérne, tartotta magát és nem szakította meg a szemkontaktust.

Elmosolyodtam és a kezemet a vállára rakva hátra löktem az ágyon. Fentebb másztunk mindketten, majd a csípőjére ültem, közben egyszer sem szakítottuk meg a szemkontaktust.

Lehajoltam hozzá és megcsókoltam lassan, ujjaim meztelen mellkasán játszottak, míg ő mindkét kezét végig csúsztatta a hátamon, fenekemen, hátul a combomon, majd elöl a combjaimon, és fel a hasamon, sajgó és kielégülésre vágyó középső pontomat direkt messziről elkerülve. Alsó ajkán végig simítottam a nyelvemmel, végül elváltam tőle és az álla vonalát kezdtem el csókokkal belepni. Kezei megállapodtak a derekamon, majd finoman kezdett eltolni magától, de csak hogy az ágyra nyomjon és ő legyen felül. A takaróra fektetett, és a lábaim közé férkőzött, miközben újra megcsókolt, ujjaival a csípőmön és a karomon körözött, ezzel libabőrt kiváltva belőlem. Mikor erekcióját bokszeren keresztül nekem dörzsölte és ezzel együtt a nyakam és a torkom csókolgatta, csillagokat láttam és a takaróra markoltam, majd zihálva kaptam el a haját és abba túrtam bele. Morgás szakadt ki ajkai közül, mielőtt megcsókolt és, ha lehet, ez a hang még jobban beindított. Bal keze a jobb mellemre csúszott és finoman kényeztetni kezdte, miközben újra elszakadt tőlem és a nyakam, majd a vállam borította be csókokkal. Alsó ajkamba haraptam és hátra hajtottam a fejemet, közben ő a mellkasomra tért át puha ajkaival, végig csókolt a melleim között, aztán felpillantott rám, és bekapta a jobb mellem.

Egy nyögés csúszott ki a számon és mindkét kezemmel Liam hajába túrtam erősen, míg ő egyre szorgosabban szopta a mellemet. Elengedte, majd körbe csókolta a mellbimbóm körül, és bekapta a másikat is. Állandóan az arcomat nézte, én pedig felvettem vele a szemkontaktust, ezzel még erotikusabbá téve az egészet. Vonaglottam alatta, pedig még ennél sokkal nagyobb örömöket fog nekem okozni. Mikor elengedte a bal mellemet is felemelkedett, ajkai csillogtak a nyálától, én pedig erősen nyomtam az erekciójának a csípőmet.

Hevesen megcsókolt, miközben keze lecikázott a hasamon, és még a csókjára sem tudtam koncentrálni, annyira megőrjített alhasamon köröző hüvelykujja. Picit húzódott el, lélegzetét éreztem a bőrömön, egymás szemeibe nem tudtunk nézni, hiszen annyira közel volt a feje. Aztán végre, ujjai lecsusszantak nedves nőiességemre és erősen nyomta azokat ellenem. Nyögések sorozata tört fel belőlem, míg Liam elégedetten morgott és a nyakam csókolgatta. Mikor feltolta egyszerre két ujját, elakadt a lélegzetem és egy sóhaj szakadt ki ajkaim közül. Liam is felsóhajtott és az ajkába harapott, én pedig kisöpörtem a haját a homlokából és magamhoz húztam a fejét, hogy megtudjam csókolni. Ajkai közé nyögtem, de ő édesen csókolt tovább, miközben egyre jobban ujjazott, ami nekem is egyre jobban tetszett. De aztán hirtelen kihúzta az ujjait, mire elégedetlen nyöszörgés csúszott ki a számon.

- Liam – nyivákoltam, de ő csak bekapta a két ujját és szemeimbe nézve leszopogatta a nedvemet róla. – Ó a kurva életbe! – nyögtem fel, ő pedig elmosolyodott, aztán megcsókolt.

Kezeimet határozottan a bokszere korcára raktam, majd elkezdtem letolni, de nem nagyon sikerült, tekintve, hogy rajtam feküdt. Mellém feküdt, és letolta magáról, majd elhajította, én pedig vigyorogva néztem rá. Ő is édesen elvigyorodott, majd oldalra biccentette a fejét és úgy feküdt vissza rám.

- Mi az? – mormogta, miközben puha ajkait az enyémre nyomta kis időre.

- Tetszik a tested. Szexi vagy – simítottam végig a mellkasától a hasáig, aztán a kezembe vettem a férfiasságát, mire felsóhajtott, majd ő is végig nézett rajtam.

- Hát még, ha tudnád, te milyen szexi vagy – csókolt meg.

- Hidd el, hogy tudom – mormogtam a szájába, mire elhúzódott, én pedig hüvelykujjammal körözni kezdtem férfiassága tetején.

- Ah, bassza meg – sziszegte, én pedig a fülcimpájába haraptam és lenéztem kettőnk közé. A látványtól görcsbe rándult a gyomrom, a combomra csepegett Liam elő váladéka, és mikor lenyúlt kettőnk közzé, megfogta az én kezemmel együtt saját magát és a középsőmnek dörzsölte, nem bírtam tovább tűrtőzteni magam.

- Liam, dugj meg most – súgtam a fülébe és elengedtem az erekcióját, ami így a hasa alját csapkodta, én pedig felnyöszörögtem a látványtól. – Annyira akarlak – nyögtem a fülébe és újra fül cimpájába haraptam, amitől egész testében megremegett.

- Tudom babe, érzem is – simogatta újra a nőiességemet. – Olyan nedves vagy – mormogta, én pedig felnyögtem.

- Liam, kérlek.

- Tényleg akarsz engem, Chanel?

- Igen, Liam, igen! – szorítottam a nyakát, ő pedig nekem nyomta büszkeségét.

- Óvszer – lihegte a fülembe, én pedig egy pillanatra pánikba estem, hogy talán nincsen.

- A második fiókba – nyögtem ki, és bár nem voltam benne biztos, hogy talál, és nagyon megkönnyebbültem, mikor megláttam a rózsaszín csomagot. Villám gyorsan bontotta ki, aztán illesztette a férfiasságára és görgette fel lassan, hangosan kifújva a levegőt. Felnézett rám, én pedig megcsókoltam, miközben ő bepozícionálta magát a lábaim közé, majd még jobban eltolta egymástól azokat. Elváltam tőle, és lenéztem kettőnk közé, miközben ő lassan előrenyomta a csípőjét és rögtön hatalmas nyögés szakadt ki belőlem, amint megéreztem nem kis méretét bennem. A fülemben dobogott a vér, miközben ő kihúzta, majd újra előre lökte a csípőjét, és ezt eljátszotta még párszor, míg nem teljes hossza bennem volt. Hosszú káromkodás csúszott volna ki legszívesebben a számon és még széjjelebb raktam a lábaimat, amiket aztán felhúztam talpra. Liam megcsókolt, miközben lassan mozgott bennem ki és be. Máris át tudtam volna adni magam a gyönyörnek, de annyira tökéletes volt, és annyira élveztem, hogy nem akartam, hogy vége legyen. Liam csak tolt és tolt, erősebben és gyorsabban, homlokán izzadság cseppek jelentek meg, szája állandóan kapcsolatban volt az enyémmel, és mikor elérte a leggyengébbik pontom, hangosan felnyögtem.

- Ez az édes – nyögött fel ő is. – Megvagy babe. Nyögj nekem baby – mondta és a csípője egy percre sem állt meg.

Innentől a számat sem tudtam befogni, Liam újra és újra érintette azt a pontot, amitől majd megőrültem, a hasamba egyre jobban épült az érzés, és feszített, görcsölt egyszerre. Újra és újra Liam nevét kiáltottam, ő pedig összeszorította a száját, míg végül megadta magát, és hangosan nyögött ő is. Az ágy támla a falnak ütődött egyszer, majd kétszer, háromszor, ő pedig ostromolt engem, hajszolt a fenséges gyönyör felé, amitől már csak egy hajszál választott el.

- Nézz le közénk édes. Nézd, hogyan egyesülünk – duruzsolta a fülembe, én pedig nyögve úgy tettem, ahogy kérte, és akkor robbantam, végre felrobbantam, eszeveszett hangosan kiáltottam Liam nevét, aki utánam szinte rögtön követte a példámat, és hangosan elélvezett. A csípője nem állt meg, ám egyre lassabban mozgott, és ahogy lecsengett az orgazmus fáradtan rám dőlt. A szívem rettentő hevesen vert, Liam a mellkasomra rakta a fejét. Lehunytam a szemeimet és próbáltam uralni a légzésemet, ami egyelőre lehetetlen feladatnak bizonyult. Végre átadtam a testem Liamnek, és ő is az övét nekem, a szívembe boldogság és kielégülés kúszott, ahogy az arcomra is mosoly. Alig vártam, hogy Liam összeszedje magát és újra kezdjük.