[33. - Minden amit akarok, az csak te vagy]

Hii babes,
meghoztam a következő részt.:3 Mostanában a pipák elapadtak, esetleg nem tetszenek a részek? Plusz egy ember le is iratkozott a blogról, amit nagyon szomorúan konstantáltam. Írjátok meg kommentben, vagy akár chaten a véleményeteket a blogról, ha nem tetszik valami, ha tetszik valami, vagy esetleg min kellene változtatnom. Természetesen minden érkezett kommentnek nagyon -nagyon örülök, és eszméletlen hálás vagyok, ha szántok rám pár percet és írtok pár sort az adott rész alá.:)♥ Hatalmas ölelés!♥ És jó olvasást a részhez!:3xx.

Chanel Adele Sangster

Harry behozta a hatalmas betűket és számokat a garázsából, szerencsére épségben. Leraktuk őket arra a helyre a nappaliban, ahova Harry kigondolta, de az egyik L és a kettes lufi rosszul álltak. Harry hozott egy széket, én pedig felálltam rá, hogy megigazítsam a lufikat, de meginogtam, így kezeit a derekamra rakta, a biztonság kedvéért.

- Ki ne törd nekem a nyakad, mert nem hiszem, hogy akkor eszel Niall tortáiból.

- Ugh, azokat ki nem hagynám – vigyorodtam el, közben pedig megfogtam a nagy lufit és úgy fordítottam, hogy jó legyen.

Mikor Liam mögöttünk összenyomta a sörös üvegeket megijedtem és összerázkódtam, mire Harry erősebben markolt a derekamra.

- Komolyan mondom, ne ficeregj, nem akarunk a sürgősségin kikötni – mondta vigyorogva.

- Jól van, na.

Megfordítottam helyesen a másik lufit is, majd leléptem, és mikor mindkét lábam a földön volt, Harry akkor engedte el a csípőmet. Barátságosan rám mosolygott, majd megköszönte, megfogta a széket és kivitte. Megfordultam és egyik kezemet a hátsó zsebembe süllyesztettem, miközben Liamre néztem, aki a kártyázásuk utáni sörös üvegeket szedte össze. Szívesen odamentem volna hozzá és átöleltem volna, fejemet a nyakába fúrtam volna és azt mondtam volna neki, hogy nincsen semmi baj, csak hiányzott. Egy nap telt sem el, hogy ne beszéltünk volna, de igen, hiányzott. Furcsa, de így van. Legalábbis így érzem.

És most, hogy itt görnyed előttem, a lábaimat nem bírom mozgásra bírni, ahogy megszólalni sem tudok. Fogalmam sincs mi ütött belém. Rosszul esik, hogy tegnap este úgy bánt velem, pedig teljesen normálisan viselkedett. Hiszen együtt sem vagyunk. És az is rosszul esik, hogy mindez nem esik le neki. Mert nem tudja, hogy miért viselkedek így, és nem tudja, mi a bajom. És miért vagyok olyan hülye, hogy azt mondtam neki, hogy várjunk még, mielőtt feljebb tennénk egy fokkal a kapcsolatunkat? Mi a szarért akartam várni? Mi vitt arra, hogy ezt javasoljam neki? Mikor a vak is látja, hogy vele akarok lenni, a nap mind a huszonnégy órájában. Csókolni akarom. Szeretni akarom.

- Ez így tökéletes! – szakított ki a gondolataim közül Harry, aki Liam mellett állt, és a mögöttem lévő héliumos lufikat figyelte. – Már csak neked kellene felöltöznöd Payno – fordul felé mosolyogva, Liam meg bólintott egyet, megfordult és kiment a szeméttel együtt a kezében.

- Nekem is át kéne öltöznöm, ami azt illeti – mondtam Harrynek.

- Oh, akkor nyugodtan felmehetsz a szobámba. Vagy lehet, ott van Liam. Mindegy, a lényeg az, hogy mehetsz a szobámba, a fürdőmbe, a folyosón másik szobát meg fürdőszobát is találsz, úgy hogy…

- Köszi – nevettem. Kimentem a kocsimhoz behozni a szükséges dolgokat, aztán az emeletre mentem és ott pedig a fürdőszobába. A vállfát felakasztottam a fürdőkabin ajtajára, a kis táskámat, amiben a smink cuccok voltak, pedig a pultra helyeztem. A cipőt leraktam magam mellé, majd levettem a felsőmet és kigomboltam a nadrágomat is. Lehajoltam és letoltam magamról, mikor hallottam, hogy nyitódott az ajtó, így felegyenesedtem, és kicsit megnyugodtam, hogy csak Liam nyitott rám. Mármint nem vagyok szégyellős, de nem lett volna szerencsés, ha Harry bukkant volna fel.

- Uh, umm, ne haragudj – motyogta, miközben mereven a melleimet figyelte, aztán a tekintete lesiklott végig a lábaimon, majd újra fel, végül lehajtotta a fejét, az arca pírba borult. – N –nem tudtam, hogy itt vagy – dadogta, én pedig picit elmosolyodtam.

- Semmi baj. Átöltözöm.

- Hát ööö, azt látom – motyogta, én pedig az alsó ajkamba haraptam és kicsit félreálltam.

- Miért jöttél?

- Csak megszerettem volna mosni az arcom.

- Gyere nyugodtan – hátráltam a fürdő kabinhoz, ő pedig bejött és be csukódott maga után az ajtó. Mély levegőt vettem és a tükörben figyeltem minden mozdulatát. Az előbb ő félmesztelenkedett előttem, most pedig én. Ami azt illeti, én csak fehérneműben vagyok előtte.

Miután végzett, elzárta a csapott és rám nézett a tükörben. Megdörzsölte megint az arcát, majd kifelé indult.

- Bocsi még egyszer.

Rá mosolyogtam, ő pedig becsukta az ajtót és újra egyedül voltam. Te jó ég, miket vált ki belőlem. Milyen érzéseket.

Ezek után magamra kapkodtam a ruhákat, amiket magammal hoztam. Már bántam, hogy nem valami kihívóbb felsőt választottam, de délután, mikor néztem, hogy mit vegyek fel, éppen világfájdalmas gondolataim közepette voltam, és szomorú voltam Liam miatt. Így hát úgy gondoltam, hogy minek kiöltöznöm, ha őt már úgy sem annyira érdekli. Na de azt hiszem, ez mégsem így van. Vagyis, ez az előbbi kis akció sokat dobott a kedvemen. Nem lehetek közömbös számára. Amerikában annyira más volt. Mikor együtt ébredtünk, és együtt aludtunk el. És oké, még egy teljes nap sem telt el Londonban, mégis más az egész.

Végigsimítottam a felsőmön, majd a nadrágomon, és felvettem a csíkos blézert. Kezemre egy órámat és karkötőket raktam, nyakamba pedig nyakláncokat akasztottam. Hajamon egyszer végig szántottam fésűvel, a sminkemet megigazítottam, majd egy bordó rúzst kentem fel ajkaimra. Elpakoltam a dolgaimat, aztán a kezembe fogtam és lementem. Nem volt senki a folyosón, én pedig folytattam tovább az utamat a bejárati ajtóhoz. Kimentem a csípős levegőre, és gyorsan az autómba raktam a dolgokat, majd lezártam és visszaindultam, mikor a kapunál már volt pár fiatal. Jaj, ne, csak ne rajongók legyenek!

- Hejj csajszi – karolta át az egyik srác a nyakamat és rögtön megéreztem rajta az alkohol szagot. – Te is Niall Horan bulijára jössz ugye? Naná, gyere velem!

- Josh, mi van, ha egy rajongó? Ki adott neked tequilát? Nem kéne bevinnünk egy rajongót!

- Milyen rajongókról hadoválsz itt össze? Ez a csaj max. az én rajongóm az éjszakára! Ugye baby?

- Azt hiszem nálad már elkezdődött az éjszaka barátom – veregettem meg az arcát, aztán elindultam befelé vele, a srácok mögöttem pedig csodálkozva és csendben követtek.

- Hé, Harry, valami ittas barátod rám kattant, és nem tudja kordában tartani a kezeit! – nevettem el a végét és rácsaptam a srác kezére, amit a csupasz hasamra helyezett volna.

- Hohó, megjöttek a srácok! – kiáltotta. – Josh barátom, hát te hol rúgtál be máris?

- Nálunk – jött a válasz mögülem, Harry pedig már előttünk is volt, és üdvözölte a többieket.

- Szóval, te valami táncos lány vagy? Niallnek rendeltek, mi?

- Na, jó, ne is figyelj rá, részeg – nevetett Harry és elhúzta tőlem Josht.

- Ja, nem, várj, Andy azt mondta, hogy ő az én rajongóm!

- Sziasztok – jelent meg Liam és mosolygott.

- Hő, Liam! – ugrott rá egy srác, aki az előbb kint szapulta Josht, és azt hitte, hogy rajongó vagyok.

- Hello haver – vigyorodott el Liam, és nekem is önkénytelenül vigyor húzódott ajkaimra. Annyira édes volt, és jó volt látni, hogy jó kedve van.

- Ezer éve beszéltünk utoljára! Elég dögösen nézel ki! Mi újság veled? Gyere, igyunk valamit – vezette máris el a srác, és mielőtt eltűntek volna, Liam még rám pillantott.

- Hé, srácok, hagy mutassam be nektek Chanelt – húzott maga mellé Harry, én pedig a fiúkra mosolyogtam, akik előttünk álltak.

- Ugh, ne már Hazza, hogy nem szóltál az új barátnődről!

- Nem vagyunk együtt – nevetett Harry. – Igazából Liam által ismertük meg, csak mivel Payne már el is tűnt Andyvel, gondoltam bemutatom én nektek Chanelt.

- Szia, én Sandy vagyok – nyújtott kezet, én pedig elfogadtam és kezet ráztam vele.

- Én Josh vagyok baby, ne haragudj, azt hittem, hogy Harryék táncost rendeltek Niallnek és azért mondtam azt – hadart, közben hol Harrynek, hol pedig Sandynak dőlt.

- Na, jó, kérsz egy pohár vizet Josh? – nevett Harry, majd mi is elindultunk a konyhába. A bárszékeken foglalt helyet Liam és, mint kiderült, az Andy nevű srác.

Míg Harry jégkockák után kutatott, addig én megálltam Sandy mellett. Liam lefordult a székről, őt pedig követte Andy is, majd Liam mellém lépett mosolyogva.

- Srácok, ő itt Chanel, a barátom és egyszer majdnem elütött autóval.

- Héj! – szólaltam fel.

- Harry már bemutatott minket egymásnak, de ezt valahogy kifelejtette – szólalt fel szórakozottan Sandy, Liam pedig kissé komor képpel bólintott.

- Hello Chanel, Andy vagyok – nyújtott kezet Andy, arcán barátságos mosollyal.

- Szia, Andy, és hogy tisztázzuk, nem ütöttem el Liamet, se majdnem, se sehogyan! Ő jött ki részegen a kocsim elé, aztán szállt be mellém az anyósülésre, és közölte velem, hogy vigyem haza, aztán pedig, hogy jó illatom van – mondtam elég hangosan, hogy mindenki hallja, majd mindannyian felnevettek, velük együtt Liam is.

- Oké, tényleg nem ütött el.

- Piros lámpánál álltam! – fűztem hozzá gyorsan.

- Igen, szóval én csapódtam a motorháztetőjének, és én ültem be mellé.

- Liam, életveszélyes vagy részegen – csóválta Andy a fejét vigyorogva.

- Ezzel egyet kell, értsek – mondtam mosolyogva, és a többi fiú is bólintott, ezzel ezt a tényt megerősítve.

- Josh, idd meg – rakta elé a jégkockás vizet Harry, mire Josh megfogta és beleivott. A többi srác kiszolgálták magukat, engem pedig Harry kérdezett meg, hogy mit iszok. Végül elém rakott egy jó nagy pohár vodkanarancsot, amit aztán szürcsölgetni kezdtem. Andy és Liam visszamerültek a beszélgetésükbe, Harry a másik két fiúval nevetett, én pedig Liamet figyeltem, mennyire helyes. Az arca, a haja, a szemei, az orra és a szája, a nyaka, a barna anyajegy a nyakán, a tetovált keze és az édes mosolya, ami újra és újra előbukkant. Soha nem bámultam meg így egy fiút, így hát mikor észbe kaptam, abba hagytam és lehúztam a piám maradékát.

- Huuh. Második kör? – pillantott rám Harry.

- Inkább valami mást.

Nem sokkal később megérkezett mindenki, akit Harry meghívott. Régi barátok, és hírességek is jelen voltak, mint például Justin Bieber – állítólag nagyon jó kapcsolatban áll Niallel, régi barátok –, valamint Selena Gomez is betekintett. Harry, aki a vendégekkel volt elfoglalva, nem volt már régóta mellettem, Liamet sem láttam sehol, és Josh, meg Sandy is csatlakoztak valakikhez. Poharamat fogva álltam a fel előtt és vizslattam az embereket, mikor egy kéz megragadott és a nappali bejárata felé kezdett húzni.

- Harry! Mi az? – láttam meg, amint megálltunk.

- Mindjárt itt van Niall és Louis – kapcsolta le a lámpákat, majd elkiáltotta magát, így egyszeriben mindenki csendben maradt. – Gondoltam, elsőként szeretnéd üdvözölni – vigyorgott, mire szintén mosolyogva bólintottam. Hallottuk amint a kapu nyitódott, így a kis moraj is alábbhagyott, már csak egy –egy suttogást lehetett hallani.

- Ilyenkor kell mennem, pisilni – nyöszörgött fel valahonnan mögülem Josh, mire halkan felnevettem.

Liam egyszeriben becsapódott mellém, jellegzetes, finom parfümje illata megcsapta az orromat, a mosolyt pedig nem tudtam letörölni az arcomról. Oldalra fordítottam a fejemet, amerre ő van és felnéztem rá mosolyogva. Ő is engem nézett, és vissza mosolygott rám, majd a sötétben a kezem után nyúlt, és megfogta azt. Összekulcsolta az ujjainkat, a szívem heves dobogásba kezdett, és csak arra tudtam figyelni, ahogy hüvelykujjával a kézfejemet simogatja.

Arra eszméltem fel, hogy a fények felkapcsolódtak, mindenki ordít, előttünk pedig a szülinapos szöszke állt, Louis társaságában.

Niall átölelte előbb Louist, majd Harryt és Liamet, utána pedig úgy csapódott a karjaimba, hogy hátra tántorodtam, de természetesen szorosan átöleltem.

- Boldog szülinapot Niall! – mondtam nevetve a fülébe.

- Köszönöm Chanel – nyomott puszit az arcomra, aztán elengedett, megajándékozott ragyogó mosolyával, vidám, csillogó kék szemeivel, aztán a baráti tömegbe vetette magát a hátunk mögött.

Újabb és újabb italokat ittam meg, Niall vagy Harry miatt, akik állandóan hozták nekem az erősebbnél erősebb koktélokat és sima alkoholokat. Nem voltam részeg, hiszen én, nagyon jól bírom a piát, sok kell, hogy részeg legyek. De éreztem, hogy lassan el kell, utasítsam az italokat, ha tényleg nem szeretnék lerészegedni. Ha most nem állok meg, akkor egyik percről a másikra olyan állapotba esek, hogy nem fogom tudni, ki vagyok, és minden kis titkomat elcsacsognám Liamnek. Kezdve azzal, hogy szerelmes vagyok belé.

- Hé, Chanel! – csapódott mellém Josh, és a kezét rögtön a hasamra rakta, mire nevetve csaptam rá.

- Igen, Josh?

- Jól érzed magad?

- Igen.

- De most jobban fogod, mert itt vagyok én, és elszórakoztatlak – kalandozott a keze a nyakamhoz, és végig simított a bőrömön, mire nevetve ellöktem a kezét.

- Részeg vagy. Józanul tuti nem csinálnád ezt. Legalábbis Sandy ezt mondta.

- Ki az a Sandy? – kérdezte totál kábultan, és csak az ajkaimra meredt.

- Nem innál még egy pohár vizet? – kérdeztem mosolyogva, majd kicsit hátrébb léptem tőle, hogy ne legyen ennyire zavaróan közel hozzám. Ám követett, kezeit a derekamra fonta és szembe fordított magával.

- Josh – mondtam a nevét, és a kezeimet a mellkasára helyeztem, hogy kellő távolságot tudjak tartani kettőnk felső teste között. Nem haragudtam rá, amiért ennyire rám mozdult, hiszen részeg, és amúgy biztosan teljesen normális srác, és nem így kezdené a megismerkedésünket. Csak hogy, részegen az ember kifordul önmagából.

- Hő, mi van itt emberek? – kiáltott fel Niall mellőlünk, én pedig végleg eltoltam magamtól Josht.

- Niall, menj már innen, zavarsz minket! – ripakodott rá, de a nyelve összeakadt és alig lehetett érteni, hogy mit mondd.

- Josh, hogy lehetsz már ennyire a részeg, a kurva életbe – nevetett.

- Ilyen részegen állított be, és azóta rám van kattanva – mondtam Niallnek.

- Nem csodálkozom, ki ne lenne rád kattanva Chanel? – vigyorgott Niall, mire megforgattam a szemeimet, aztán a vállába ütöttem.

- Például Liam – hajoltam a füléhez, hogy biztosan csak ő hallja, amit mondani akarok.

- Ne mondd ezt! – rakta a kezét most ő a derekamra, csak hogy kicsit arrébb húzzon a lépcsők felé, ahol nyugisabb volt a helyzet.

- Azt hiszem, rosszban vagyunk… - kezdtem bele, mikor hirtelen felbukkant mellettünk Liam, egy ideges mosollyal az arcán.

- Chanel, beszélhetnénk?

Niallre pillantottam, aki elmosolyodott és elengedte a derekam. Liamre néztem, majd lassan bólintottam, és felindultunk az emeletre.

Bementünk Harry szobájába, majd miután Liam becsukta az ajtót, lassan felém fordult.

- Chanel, nézd, fogalmam sincs, hogy miért haragszol rám, és valószínű, hogy emiatt még jobban neheztelsz, mert olyan hülye vagyok, hogy nem tudom, hol rontottam el, de nem szeretném, hogy rosszban legyünk! Nem akarom ezt! Minden, amit akarok, az csak te vagy.

- Liam, én sem akarok veled rosszban lenni – sóhajtottam fel és hatalmas megkönnyebbülés járta át a testem. – Teljesen baromság miatt gubóztam be, és ne haragudj, hogy így viselkedtem veled. Tényleg nem tudom, mi ütött belém – folytak belőlem a szavak. Valószínűleg az alkohol hatása miatt is. Viszont azt még a szesz ellenére se tudtam kinyögni, hogy minden, amit akarok, az csak ő. Pedig így van. Ennél jobban meg sem fogalmazhatta volna a gondolataimat.

Megszüntettem a közöttünk lévő távolságot, és átöleltem őt. Úgy szorítottam magamhoz, mintha az éltem múlott volna rajta. De baromi jól esett a közelsége, az, hogy átölelhetem, és hogy úgy szorított magához, ahogy én őt magamhoz. Illata, mely jócskán keveredett az alkohol szagával bekúszott az orromba, és oly annyira elbódított, hogy fejemet még jobban nyomtam bőréhez.

- Annyira elhúznék most innen, de ez Niall partija – motyogta a bőrömbe.

- Mhm, egyet értek, de nem mehetünk. Még az ajándékait se adtam oda.

- Sikerült vásárolnod? – húzódott el vigyorogva, és nekem is rögtön fültől fülig érő mosoly terült el az arcomon.

- Tökéletes ajándékokat sikerült vásárolnom – jelentettem ki büszkén. – Fogadom, jobbak, mint a te golf ütőd és sapkád – habár tudtam, hogy nehéz szembe szállni ezekkel az ajándékokkal, már nem inoghattam meg, és büszkén vigyorogva tovább bólogattam, miközben Liam ragyogó mosolyát néztem.

- Oh, szóval fogadni szeretnél? – nevette el magát szemtelenül, nekem pedig garantáltan felcsillantak a szemeim, hiszen nagyon élveztem ezt a civakodást.

- Miért, te esetleg tartasz tőle, hogy nem győznél?

- Ne szemtelenkedj baby, hanem inkább mondd, miben szeretnél fogadni – hajolt a fülemhez és suttogott oda, amitől persze még a hideg is kirázott.

- Ha én nyerek, akkor… az ajkaidat az enyémekre rakod – nyögtem ki halkan, és görcsbe rándult a gyomrom a közelségétől, és az erotikus vágyaimtól, melyek csak úgy pörögtek le előttem.

- Ha pedig én… elfelejtjük azt, hogy várunk.

Oké, most már határozottan is azt kívánom, hogy ő győzzön.