[05. - „…lehet azt hinném, hogy udvarol nekem”]

Sziasztook!

Itt van az otodik fejezet Magyarorszagbol posztolva lol:3 remelem tetszeni fog!(: Pipaljatok es kommenteljetek alul, ha tetszik!☺️ Jo olvasast!Xx.

Chanel Adele Sangster

Másnap reggel hirtelen ébredtem meg. A szobámba voltam, az ágyamban, egyedül. Azaz álom – tehát tényleg az volt –, pedig olyan valóságos volt. Várjunk csak. Komolyan Liammel álmodtam?

Teljesen kábán battyogtam le az alsó szintre. Szükségem volt egy jó erős kávéra, így hát teljesen üresen ittam tej és cukor nélkül.

Szóval azt álmodtam, hogy letámadtam. Én Liamet. És ő nem ellenkezett. És miért gondolok erre úgy, hogy nagyon jó volt?

Annyira zűrzavaros a fejemben minden. Össze vagyok zavarodva. Ami nekem nagyon új. Sosem éreztem még ilyet. És igazából azt sem tudnám pontosan megnevezni, hogy mi ez. Egyszerűen csak ezt érzem, ha felbukkan Liam. Akár a gondolataimban, akár a való életben.

Lehoztam a gépem, és a kanapé sarkába beülve bekapcsoltam. Átnéztem még egyszer a kertészet oldalát, majd felhívtam őket. Segítőkészek voltak, lebeszéltem mindent, úgy hogy három órára jönnek is, hogy elkezdhessék a kerti tavacskámat.

Aztán felhívtam szándékosan Shane –t, mivel Damon nem igazán szeret telefonon kommunikálni, sokkal inkább állít be hívatlanul. Azt pedig most nem akarom, így hát próbálom megelőzni.

- Mi újság? – kérdeztem.

- Semmi sok. Nincs munkaötletünk. Neked nem akad esetleg valami? Chanel az – magyarázta közben a többieknek.

- Nem, nekem sincs ötletem. De gondolkozok rajta. Valami új?

- Semmi. Umm, mégis. Estére bulit szerveztünk a klubba. Ugye jössz?

- Erm, még meglátom Shane.

- Miért? Programod van?

- Igen. Ruhákat szortírozok, és nincs kedve most bulizni. Majd máskor.

- Jól van. Akkor majd beszélünk, szia.

- Szia! – nyomtam ki. Hála Istennek! Merem remélni, hogy, ha a klubban bulit tartanak, akkor Damon nem tolja ide a képét. Nagyon szeretem a hülye, komoly fejét, és a legjobb barátom, mindenben számíthatok rá, de nem akarom, hogy találkozzon Liammel.

A szobámba mentem és vettem egy frissítő zuhanyt. Reggelente általában mindig zuhanyozok, így ma sem tettem másként. Az időjárás július elejéhez képest hideg, szeles és esős. Sokáig tartott megszoknom ezt az állandó esőt, ködöt, egyszóval a nyálkás időt, mikor idekerültem, de mára már egészen kedvelem. Miami –ban csak a napsütés volt, és az állandó negyven Celsius, ami uralta az egész évet. Persze voltak esős napok, sőt, néha hetek is, de olyankor meg az emberek panaszkodását lehetett csak hallani. Viharos időben senkinek sem szabad szörföznie, így hát szinte az egész város fel volt háborodva az időviszonyok miatt. Rémes volt hallgatni a sok elégedetlen embert. Én bezzeg örültem, mikor esett, emiatt pedig sokszor ferde szemmel néztek rám. Kit áltatok?! Rám mindig ferde szemmel néztek.

És nem mintha, nem imádtam volna az emberek csúnya tekintetét magamon. Ez csak egyet jelentett. Mégpedig azt, hogy nem olyan vagyok, mint azt mindenki várja. És, ha nem olyan vagyok. Nos, akkor vagyok önmagam.

Szürke –fehér kötött pulóvert húztam egy fehér spagetti pántos trikóra, majd szürke mackónadrágot, szintén szürke mamusszal. Hosszú, szőke loboncomat egy rendezetlen kontyba fogtam, majd a fejem tetejére ültettem. Sminkelni nem akartam, hiszen semmi értelmét nem láttam. Lehet, jön egy vagy két emberke, elmondom nekik mi a dolguk, aztán ők dolgoznak, én pedig majd a nappaliban gimnasztikázok.

Le is robogtam az emeletről, majd az apró edzőtermem felé vettem az irányt, ami a folyosó végén bal oldalt található. Van egy futópadom, súlyok, amiket emelgethetek, valamint bordásfal. Az egyik sarokban van pár színes polifoam szivacs, a tetejéről felkaptam az elsőt, amit legutoljára használtam, két kis darab tíz kilós súlyt, majd ki is mentem velük a nappaliba. A terasz ajtó elé raktam le őket, majd úgy döntöttem ideje enni valamit. Mivel nem úgy öltöztem fel, és kedvem sem volt kimenni, így más nem maradt csak a rendelés. Méghozzá a WHITE BOMB –ból, akárcsak tegnap.

Megrendeltem a mai menüt, majd egy magazinnal – amit ma hozhatott a postás, előrendelés jóvoltából –, lehuppantam a kanapéra, és amíg meg nem jött az ebédem, azt nézegettem. Hiába, most még az újság sem kötött le. Folyamatosan Liamen kattogott az agyam. Piszkálta a fantáziám. A kelleténél jobban.

Mégis, hogy volt pofája beülni a kocsimba részegen? Akkor talán, na jó, biztos, hogy eltekintettem felette, de így visszagondolva a történtekre… együtt reggelizni? Majd még azon a napon este egy „köszönöm kosár”? Ha nem lennék talpra esettebb, lehet, azt hinném, hogy udvarol nekem?

Miután megjött az ebédem, én pedig mindet elfogyasztottam, leparkolt a ház előtt a kertészet céges autója, majd kiszállt belőle egy nálam vagy tíz évvel – ha nem többel – idősebb férfi. Kimentem üdvözölni, majd megmutattam neki a terepet. Elmondtam neki, mit akarok, és, hogy, hogy képzelem el, valamint, hogy törekedjen a tökéletességre, majd magára hagytam. Ablakból még figyeltem, amint visszamegy a kocsijához, elő hívja társát, majd együtt elkezdik behordani munkaeszközeiket. Innentől kezdve nem foglalkoztam velük, csakis saját magammal.

A telefonom pityegni kezdett, ezzel felhozva a figyelmem az edzésre. Fogtam magam, és felmentem átvenni egy Nike sportmelltartót és nadrágot, mely néhol átengedi a levegőt, plusz szívja a nedvességet. Ezért imádom ezeket a termékeket! Megbízhatóak, kiváló „szolgáltatás” nyújtanak, és bár, kicsit drága, de teljes mértékben megéri az árát. Felkötöttem még a hajam egy normális kontyba majd néhány csattal feltűztem a kimaradt szálakat. Szeretem, ha lófarokban van a hajam, ám mikor edzek, zavar, hogy még az is a nyakamra tapad. Így hát edzéshez mindig kontyot varázsolok a fejem tetejére.

Mezítláb mindig is utáltam lenni, így zoknit húztam a lábaimra, majd mentem is vissza a kikészített edzőeszközeimhez. Még egyszer kinéztem az ablakon, csak, hogy biztos legyek a kertészek munkásságában. Majd nekiálltam az edzésnek, legelőször is a bemelegítésnek.

Nem igazán szeretek bent a lakásban edzeni, ám az időjárás, más választást nem hagyott. Meg persze a kertészek is jöttek, ám ők mentek is el, mert mintha dézsából öntenék, úgy szakadt le az ég elég szép kis vihart produkálva. Így hát délután négy órakor már olyan sötétség uralkodott az utcákon, mintha este nyolc óra lenne.

Megmagyarázhatatlan okokból késztetést éreztem, hogy ki álljak az esőbe. Az előtt, sosem voltak ilyen fura gondolataim. Meg sem fordult a fejemben, hogy edzés után, izzadtan kiálljak a hideg esőbe, hogy másnap majd egy jó kis tüdőgyulladással a doktornál végezzem. De mi az az „az előtt”? Mi előtt? Vagy, lehet, helyesebb lenne úgy feltenni a kérdést, hogy ki előtt?

Megráztam a fejem, és felmentem letusolni. A langyos víz jól esett, és sokkal jobb kedvűen jöttem ki a zuhany alól. Komolyan, mik ezek a hangulatingadozások, Chanel?

Sosem voltam szívbajos, a viharokat pedig nagyon imádtam, hallgatni, nézni. Így hát visszaöltözve korábbi otthoni szerelésembe, kiültem egy fehér, bolyhos pokróccal a teraszra. Lábaimat felhúztam a székbe, és bebugyoláltam magam nyakig a takaróba. Hangosan dörrent meg az ég, majd villámlott is, bár azt nem láttam, csupán csak az egy –két másodpercig tartó világosságot érzékeltem. Fél öt volt még, de úgy éreztem, mintha éjszaka közepe lenne.

Az edzés a kelleténél jobban kifárasztott, és csak jól esett kint ülni, a hideg levegőben.

Újra előjöttek a Liammel kapcsolatos idióta gondolataim, melyek már őszintén kezdtek idegesíteni, zavarni. Nem tudom, miért érdekel a srác, a hatalmas barna szemeivel, és a világ legédesebb mosolyával a fején.

Liam annyira más. Teljesen más, mint a többi srác, a mai fiatalok. Ó, egy vagy közülük, Chanel! De Liam tényleg eltér a többiektől. Ő kedves, törődő, romantikus. A többi helyes srác egy talpnyaló, érzéketlen, beképzelt fasz.

De azt hiszem Liamben is van valami, elrontja a tökéletes összképet. Számomra legalábbis. És az a híressége. Millióan ismerik világszerte, és, ha továbbra is így összejárunk, találkozgatunk majd, valakinek biztos feltűnik majd a kis baráti viszonyunk. Arról nem is beszélve, hogy már kávézóba akart meghívni, így gondolom, nem csak nálam akar lenni mindig.

Erre valamit sürgősen ki kell találnom. Vagy, nem találkozhatok vele többet.

Berekesztettem idióta gondolataim, majd a viharra koncentráltam. Imádtam nézni, és ez meg is mutatkozott, hiszen széles mosoly terült el ajkaimon a mennydörgések hallatán. Fura dolog imádni, ha az égiek csatát vívnak egymással, nem igaz? Az emberek biztosan hülyének néznének, ha látnák, hogy egy lány a teraszon ülve, vigyorogva mered fel az égre. Na jó, ez így tényleg viccesnek tűnik, de nem tehetek róla. Nekem ez tetszik, és kész.

Eszembe ötlik egy bevetés, a sok közül, amit már végrehajtottam. Ez viszont az elején volt, az ötödik, vagy hatodik alkalom lehetett. A srácokkal még totál idegenekként viselkedtünk egymással, és bár Damon felé már kezdtem nyitni akkor, még vele sem volt meg az a kapcsolatom, mint most.

Éjszaka közepe volt, és úgy szakadt az eső, amilyet még életemben nem láttam. Hiszen Miami –ben sosem esett így, akkor pedig nem voltam még Londonban régen, tehát nem tapasztaltam még ilyen vihart sem.

Bőrig áztunk, miközben kipakoltuk az elektronikai boltot. Az ég eszméletlenül dörgött, nem egyszer ijedtünk meg, rázkódtunk össze a hangos hangoktól.

Emlékszem, mennyire boldog és elégedett voltam, mikor bevetés után, Damon az irodájában azt mondta nekem, hogy mindent nagyon jól csináltam, és, hogy egyre jobb vagyok.

Aztán gondolataim egy újabb akció felé kanyarodtak. Talán a srácoknak már van ötletük. Mindenesetre nekem nincsen. Nem tudom, mit kéne csinálnunk. Valami újat kéne kitalálni. Úgy értem, mostanában csak beépültem, előkészítettem a terepet, majd a srácok raboltak. Ezért kellene valami új, ahol mind együtt mozgunk, és hosszú idő után végre együtt hajtunk végre egy akciót mindannyian.

Hat órakor feltápászkodtam, és bementem a teraszról. A szobámban aztán egy tiszta fehérnemű kiválasztása után csípőre vágtam a kezem, és úgy szemeztem a szekrényemmel. Én magam sem tudom miért, de ki akartam öltözni, noha ez nem a valaha volt legokosabb ötleteim közé tartozott. Minek kellene kirittyentem magam, mikor csak Liam jön át vacsorára? Saját magamnak sem tudtam magyarázatot adni, miért is akartam ezt.

Végül egy fekete farmert húztam fel, melynek térdeinél egy –egy nagyobb lyuk volt, a mai trend szerint, majd fekete csipkés melltartómra, egy fehér hosszúujjút, és ezt megspékeltem még egy fekete kardigánnal. Úgy döntöttem hajamat egyszerűen, és lazán befonom, majd a fonatot feltűzöm. Így már is jobb volt az összhatás, ami miatt vállon veregettem magamat. Vékony tusvonalat húztam, majd halványpiros púdert vittem fel két pofimra. Aztán már csak egy kis szájfény kellett, két nyomatni parfüm, és el is készültem. Leugráltam a konyhába, majd tanácstalanul megálltam. Mikor ugráltál valaha is, Chanel? Soha. Nem tudom, mi ütött belém, mostanság.

A konyhában tevékenykedtem, megnéztem mik vannak itthon, kipakoltam a mosogatógépből, és mire végeztem, Liam már csengetett is.

Szélesen vigyorogva szaladtam az ajtóhoz, majd tártam ki azt, és mosolyom csak nagyobbodott, amint megláttam az előttem álló fiút, egy bevásárló kosárral a kezében, melyből mindenféle élelmiszerek lógtak ki.

- Szia Liam!

- Szia, Chanel – mosolygott édesen, és belépett, majd leengedte egyik kezébe a kosarat, és átölelt. Te, nem szoktál elpirulni, Chanel! Még jó, hogy van rajtam pirosító. – Bocs, hogy kicsit hamarabb jöttem, csak végeztem a bevásárlással, szóval nem láttam értelmét tovább húzni. Meg, kezdek éhes is lenni – mosolygott aranyosan.

Illata rögtön megcsapott, és úgy hatott rám, mint a függőre a drog. Nem győztem mélyeket szippantani férfias illatából, és hirtelen azt sem tudtam, fiú vagyok –e, vagy lány. Szó szerint levett a lábamról, pedig csak pár percre ölelt meg, és mikor elváltunk, még el is pirultam.

- Nem baj, gyere csak – indultam befelé, ő pedig követett. – Még jó, hogy vásároltál. Én most néztem végig a fridzsidert, és a spájzot, és nem sok mindent találtam.

- Igaz nem beszéltük meg, hogyan legyen, ki vásároljon, de úgy gondoltam, hogy mivel gyakorlatilag meghívattam magam újból hozzád, tegnap pedig szó nélkül állítottam be…

- Ugyan, én örülök, hogy van társaságom, szóval egyáltalán nem zavarsz, vagy valami – csavargattam egy direkt elöl hagyott hajtincsemet zavarban. Mint egy szerelmes tini!

- Akkor jó.

- És, mihez vásároltál be? – kukkantottam a kosárba, amit felrakott a konyhaszigetre.

- Mivel azt sem beszéltük meg, hogy mit főzzünk, ezért úgy döntöttem, hogy feltalálom magam a szupermarket közepén. Szóval lesz egy kis hagyományos rántott hús, héjában sült krumpli, majonézes mártás, és, szilvás gombóc! – pakolt ki.

- Hű – mondtam izgatottan. – Idejét sem tudom, mikor ettem utoljára rántott húst.

- Csirkemellet vettem, remélvén, hogy szereted.

- Igen, persze! Nem hajlok a vegetáriánus életmód felé – nevettem.

- Remek! Berakhatom a hűtőbe a húst, amíg minden mást előveszünk, meg előkészítünk?

- Persze! – tovább pakoltam ki a fonott kosárból, majd mikor végeztem, azt félre raktam. – Mivel kezdjük? – néztem fel Liamre, mosolyogva, aki akkor állt mellém.

Nem sokkal később csupa lisztesek voltunk mindketten. Igazából én kezdtem a lisztdobálást a hajába, majd ő az arcomat kente össze a kezével, és egyszer annyira közel volt hozzám, hogy azt hittem, az álmom megismétlődik, és csókolózni fogunk.

Aztán persze fejbe kólintott a valóság, miszerint neki barátnője van.

- Na, ez jó, hogyan szedjem ki a hajamból a lisztet? Tiszta fehér – nézegette magát a lenti fürdőszoba tükrében, én pedig csak nevettem rajta.

- Nekem mindegy, akár itt is lefürödhetsz, ha gondolod – nevettem tovább a törülközőt markolva, mellyel az arcomról tisztítottam le a lisztet, ezáltal a pirosítót is. – De ezt mindenképpen megérte! – kuncogtam egyfolytában.

- Haha, esetleg, ha kimegyünk, kapsz egy kicsit még a pofidba!

- Ó, igen? – vontam fel a szemöldököm vigyorogva, mikor a hátsó zsebemben megcsörrent a telefonom. – Bocsi, ezt fel kell vennem – mosolyogtam bocsánatkérően, mire ő csak udvariasan biccentett, én pedig magára hagytam a fürdőben. A kijelzőn Zayn neve villogott, én pedig elhúztam a számat, de még mielőtt az agyam megálljt parancsolhatott volna, megnyomtam a zöld gombocskát.

- Szia, Szépség, itt Zayn.