[54. - Fogadtunk]

Heeey babies,
okay őszintén megmondva az ötlet a mai részhez hirtelen jött, de élveztem írni.:D Omg holnap után suli vááá! Már egyre jobban kezdek parázni bc új suli, senkit sem fogok ismerni és csak nagyon remélem, hogy jó lesz! Meséljetek ti is nyugodtan nekem, hogy milyen volt az első két nap a suliban.:) Oké haha biztosan senki nem örült neki és csak az ágyát akarta, de tuti, hogy jó volt újra a barátaitokkal találkozni. Okay elkanyarodtunk a témától. Um idk mi mást mondhatnék még a részről. Köszönöm a visszajelzéseiteket, várom őket a mai rész alatt is! Jó olvasást!(: X♥

Liam James Payne

Koncert után Chanel mosolyogva és izgatottan várt. Azonnal magamhoz öleltem, aztán puszit nyomtam az arcára, végül egy csókban forrtunk össze. Louis valamit beszólt, mikor elment mellettünk, de nem ügyeltem rá, hogy halljam is mit mondd, ellentétben Chanelel, akit azt hiszem már megint felhúzott. Bár próbálta nem mutatni, láttam rajta, hogy ideges lett, így inkább átkaroltam a derekát, puszit nyomtam a halántékára és az öltözőbe indultunk. Jay összeszedte a gyerekeket és elköszöntek tőlünk, mert a kicsik nyűgösek voltak, így minél hamarabb visszaakartak jutni Louishoz. Niall szülei felvetették a vacsora ötletet, melyet én udvariasan elutasítottam, és meglepődve elkönyveltem, hogy a többiek is, kivéve anyáékat.

Mire kijöttem a fürdőből, mindannyian eltűntek, csak Louis és Chanel tartózkodott a helyiségben, természetesen újra veszekedtek.

- Ti tényleg nem bírtok egymás mellett meglenni – mondtam, amint kiértem. – Mit kell állandóan a másikat cseszegetni? Min veszekedtek már megint? – dobtam le a törülközőt az egyik székre. Erre persze mindketten elhallgattak, és csak egymást bámulták, majd, mint egy időzített bomba, kitört egyszerre mindkettejükből a probléma.

A fejemet fogva hallgattam a civakodást, mert már egyszerűen erőm sem volt közbe szólni, Harry meg Niall pedig még fürödtek. Persze nem akartam, hogy Louis és Chanel veszekedjenek, de elegem volt már a gyerekes viselkedésükből, mely csak akkor bújik elő belőlük, mikor a másikat kell szapulni. Így hát jobbnak láttam nem közbe szólni. Csak arra eszméltem fel, hogy egymás kezébe csapnak és kezet ráznak farkas szemet nézve a másikkal.

- Na, jó, mi folyik itt?

- Nem hallottad? – kérdezte Louis. – Fogadtunk – vigyorodott el gonoszan.

- Te jó ég, miben?

- Hogy melyikünk bírja jobban az alkoholt – válaszolt Chanel.

- Mi van? Inni akartok?

- Ja – mondta Louis. – Holnap úgyis szabadnapunk van. Na, megyünk hozzád Liam, mivel nálunk ugye anyáék vannak – csapott a vállamra, miközben elhaladt mellettem és kilépett az öltözőből.

- Hiányoztál – sóhajtott Chanel és a nyakamba csimpaszkodott, a lábait a derekam köré fonta, mire rögtön én is átöleltem a hátát, hogy le ne essen az ölemből.

- Te is nekem, de Chanel, miért akarsz Louissal inni?

- Oh, hát miért ne? Holnap szabadnapotok van, plusz megakarom neki mutatni, hogy eléggé nagyot téved, ha azt hiszi, hogy pár pohárka után szétfolyok.

- Miért, nem így van?

- Ouch Liam. Ismerhetnél már jobban – emelte fel a fejét a vállamról, hogy rám nézhessen. Az arca egészen vidám volt, én pedig újra és újra megkérdeztem magamat, hogy mi a fene történt, amíg én a fürdőszobában tollászkodtam.

- Hát, egy két pohárkán kívül még sosem ittunk többet. Szóval igazából fogalmam sincs milyen az, mikor részeg vagy.

- Ohó. Ez vicces lesz – kuncogott és csókot nyomott az ajkamira, éppen akkor, mikor Niall és Harry kijöttek.

- Na, mi az fiatalok? Mehetünk? – kérdezte mosolyogva Niall.

- Ja, hozzám. Chanel és Louis fogadtak – mondtam fintorogva, Chanel pedig kuncogva leszállt rólam.

- Louis azt hiszi, hogy letud itatni – magyarázta el a két értetlen srácnak, én pedig megfogtam a kezét és Louis után indultam.

- Inni fogtok? – kérdezte Harry és felvonta a szemöldökét, az arcán pedig tökéletesen láttam azt a meglepettséget, amiben még én is rendesen lubickoltam.

- Aha – válaszolt Chanel, miközben a másik kezével egy hajtincse után kapott és az ujjára kezdte feltekerni. Miközben haladtunk a folyosón sorra köszöntünk el az emberektől, miközben Chanel, Harry és Niall a közelgő piálós estéről beszéltek. Én már nem igazán voltam oda az ötletért, de ha jobban belegondolok, talán még jól is elsülhet az este. Mármint, gondolom Louis és Chanel nem fognak becsiccsentve egymás nyakának ugrani. Vagy legalábbis nagyon remélem!

Beszálltunk mind a furgonba, én pedig elmondtam a sofőrnek, hogy hozzám induljon, majd visszaültem Chanel mellé. Az úton Louis és Chanel leginkább kötekedtek és húzták egymás agyát, de nem olyan durván, ahogy az általában szokott lenni. Máris úgy tűnt, mintha már ittak volna.

- Oké, szóval Liam szedd elő az összes piádat, ami csak van a házban, mert ma este egyesek rendesen elfognak ázni – mondta rögtön Louis mögöttem, amint beléptünk a házba.

- Oh, magadra célzol? – kérdezett vissza Chanel, majd eltűnt a lenti fürdőszoba ajtaja mögött. A nappaliba mentem az üveges szekrényhez, majd kivettem egy vodkát. Leraktam az asztalra és helyeztem mellé poharakat is, majd a konyhába mentem, hogy narancslevet hozhassak hozzá Chanelnek. Jobban kellett volna már ismernem a barátnőmet, ugyanis amint kijött a fürdőszobából, kikapta Louis kezéből az üveget és töltött a pohárba, majd körbe pillantott, és megvárta, amíg mindenkinek lesz egy ital a kezében. Meg sem fordult a fejében, hogy hígítaná a szeszt, Louissal egyszerre felhajtotta az italt. Kissé tátott szájjal meredtem rá, miközben lehuppantam Niall mellé, aki Harryvel ugyanolyan meglepett volt, mint én. Komolyan, hány meglepetést tartogat még ez a lány?

- Na, mi van, ti nem isztok? – kérdezte Louis, majd másodjára töltötte meg az üvegét.

- Hát én előbb inkább ennék valamit. Liam, van valami kajád?

- Te jó ég, Chanel, gyere enni valamit! – pattantam fel, mert az hiányzott a legkevésbé, hogy éhgyomorra igyon.

- Minek? Nem vagyok éhes.

- De régen ettünk már, muszáj valamit enned! Ne szórakozz velem, gyere! – néztem rá, de ő meg sem moccant.

- Nem vagyok éhes – ismételte, közben Niall elhagyta a szobát, én pedig a hajamba túrva követtem a szőke hajú srácot.

- Liam, miért aggódsz? – kérdezte Niall, amint beértem utána.

- Tessék? 

- Mi a baj? Miért töröd magad? – kérdezte, én pedig egy újabbat sóhajtottam és mellé álltam, hogy szendvicset készítsek Chanelnek.

- Furcsa érzésem van. Mármint ez az egész helyzet furcsa. És ez az idióta fogadás. Hogyan jutnak ilyen ötletre, hogy fogadnak, ki bírja jobban a piát? Ráadásul tök másul viselkednek, mint eddig. Olyan érzésem van, mintha már rég részegek lennének. Aztán Chanel csak úgy fogja magát és felhajt egy pohár vodkát. Te jó ég, egy nőt sem láttam még így inni!

- És ezzel az a baj, hogy…? – kérdezte mosolyogva, mire én csak vállat vonta és felvágtam a kornspitzet.

- Nem feltétlenül tömény vodkával kellene kezdenie, szerintem. A narancslevet is neki vittem, de azt hiszem, még csak észre sem vette.

- Oké, nem mondom, én is és Harry is meglepődtünk, de Chanel egy nagyon vagány csaj, szóval valamennyire várható volt, hogy nem egy gyenge vodkanarancsot fog szürcsölgetni. Pláne nem Louis előtt. Szerintem az egész olyan, mintha érted versengenének. Vicces, nem?

- Niall, én ezt mindennek tartom, csak viccesnek nem. Ez egy hülyeség. Chanel a barátnőm. Louis pedig az egyik legjobb haverom. Ennyi. Nem értem, miért kell állandóan civakodniuk.

- Oké, ez igaz, de én csak mondtam. Nekem csak úgy jön le, mintha versenyeznének érted. És pont a piával akarnak lenyűgözni.

- Ez csak egy idióta ötlet Louistól – mondtam, miközben vajkrémet kentem a barna magos kiflibe.

- Viszont az, ahogyan az előbb kérted Chanelt, hogy egyen valamit…

- Mi van vele? – néztem rá.

- Szerintem csak azért nem állt fel, mert szinte ráparancsoltál, és úgy érezte magát, mintha az apja lennél. Oké, értem én, hogy nem kéne éhgyomorra innia, és hogy csak jót akarsz neki, de az előbb egy kicsit talán túllőttél a célon.

- Tényleg?

- Igen. Ráadásul mindezt Louis előtt.

- Uh – álltam meg és mindent leraktam a kezemből. – És akkor most bocsánatot kéne kérnem tőle? – kérdeztem bizonytalanul.

- Nem tudom. De most mikor visszamegyünk, ne erőltesd, hogy egyen.

- De, ha nem eszik, akkor…

- Tudom Liam – szakított félbe Niall, és ekkor Chanel is belépett a konyhába.

- Louis meg Harry úgy döntöttek, hogy ők is ennének, szóval rendeltek négy pizzát.

- Rendben – hagyta abba a szendvicse készítését Niall, majd egy tányérra rakta és berakta a hűtőbe. Felsóhajtottam, majd elpakoltam a dolgokat és követtem Niallt és Chanelt a nappaliba.

Persze, miért is hittem, hogy megállnak az ivászattal, és majd pizza után folytatják. Míg a futár megérkezett, addig jó pár pohár lecsúszott Chanel és Louis torkán is, míg Niall és Harry egy egy üveg sört bontottak ki. Annyira elvoltam foglalva Chanelel, hogy észre sem vettem, mikor csengettek, és megjött a pizza. Chanel nem szólt hozzám, csak, ha muszáj volt, így tudtam, hogy Niallnek igaza volt az imént. Megharagudott, amiért lekezeltem, mint egy kislányt. Persze négyszemközt beszélni esélyem sem volt, hiszen a fiúk nem igen emelték meg a seggüket, csak, ha piáért vagy a pizzáért kellett kimenni.

- Vehetek a tiédből? – hajolt oda hozzám Chanel, mire meglepődve néztem rá és bólintottam, mert éppen tele volt a szám. Elvett egy szeletet, majd enni kezdte, közben pedig mosolyogva figyelte Louis, Niall és Harry civakodását.

Még mindig totál elvoltam hűlve attól, hogy hogyan borítja magába az alkoholt Chanel, de nem mertem semmit szólni, mert így is pikkelt rám. Viszont állandó viháncolása megmosolyogtatott, mert a világon a legédesebb dolog volt. A lábait felhúzta, a fejét hátra hajtotta és nevetése betöltötte a szobát. Néha a szemeit törölgette a jókedvében kipotyogó könnyei miatt, néha pedig egy normális mondatot nem tudott elmondani, annyira rázta a nevetés. Persze, nem csak ő kacagott, hanem mindannyian. Én leginkább azon, hogy Chanel hogyan nevet, és néha a beszélgetés témáját nem is értettem, mert belefelejtkeztem a barátnőm bámulásába. Persze leginkább Louison és Chanelen lehetett látni az alkohol hatását. Mindkettejük arca piros volt, ahogy a szemeik is. Ha az egyik ivott, akkor a másik is. Már egyikőjüket sem lehetett józannak mondani, de nem voltak részegek sem. Vagy talán azok voltak, de még kettejük közül senki sem folyt szét.

A távirányító Harry kezébe került, bekapcsolta a tévét, felcsatlakozott netre, majd szörfölni kezdett a hírek között. Aztán mikor újra a tévére pillantottam már a Google keresőben voltunk. A nagy képernyős tévén mindenütt mi voltunk, és Chanelt majd szét vetette a nevetés egy nagyon régi csoportkép láttán.

- Az a csíkos póló – visított Louison, én pedig akaratlanul is vele nevettem, mert tényleg viccesek voltunk a képen. Mármint nem vágtunk grimaszokat vagy valami, de úristen, azt sem tudom mikor láttam utoljára ilyen régi képet.

- Az akkor divat volt, jó? – kiáltott fel Louis.

- Jesszus milyen inged van Liam – fogta a fejét Chanel, miközben tovább kacagott, én pedig a kezeimbe temettem az arcomat. Oké, ez most már ciki is.

- Miért, tök helyesek vagyunk! – védett be minket Harry, de persze ő is nevetett az egészen. Chanel kivette Harry kezéből a távirányítót, majd ráment még az előző képnél is régebbire, amelyiken Simonnal voltunk az X-Factor –ban.

- Nézd azt a hajat! – kiáltott fel és az ölembe dőlve nevetett, de fogalmam sincs melyikünkön. Gázul néztünk ki, de a leggázabb tényleg a hajunk volt. Mármint az enyém meg Louisé. Mert Niallé, Harryé és Zayné még nem is volt annyira rossz.

- Oké, kurvára nem fair kiröhögni minket – mondta nevetve Niall.

- De hát… - kapkodott levegő után Chanel, és próbált felülni – te is nevetsz – mondta, majd visszazuhant megint nevetve, míg én a kezemmel kisimítottam az arcából a haját. Miután lenyugodott annyira, hogy feltudjon ülni, tovább vitte a képeken. – De ez nem ér, hol vannak a régi képek? Mikor is lettetek egy banda?

- Ne! – kiáltott Louis, de akkor már Harry kibökte, hogy 2010. Chanel gonoszul elmosolyodott aztán beírta a nevünk mellé az évszámot.

- Úristen! – visított fel, és sorra nagyította ki a képeket, úgy hogy rájuk kattintott, majd csak oldalra vitte őket. A rémesebbnél rémesebb képek után jött egy olyan, ami egy montázs volt. Harry kicsi kori képével kezdődött és lefelé haladtak a fényképek, amiken már egyre idősebb és idősebb volt. – Úristen Liam! – kiáltott fel és ránagyított az én első kicsi kori képemre. Te jó ég, ilyenek hogy kerültek fel a világhálózatra?

Most már mindenki rajtam nevetett, míg én próbáltam Chanelben megbújni. A nevetés közben megnyomódhatott a távirányító, így mázlimra nem az én fejem virított többet pixelesen a tévén, hanem Harryé.

- Ti láttatok már Harrynél édesebb kisbabát? – visított fel.

- Hé! – nyafogtam fel, mire Chanel megint nevetni kezdett és puszit nyomott az arcomra.

- Te is nagyon édes vagy, de azért ezt a képet nézd meg!

- Hát igen – szólalt fel Harry. – Olvadozzatok csak! – vigyorgott, mire Louis meglökte.

- Úristen, kanos állatok! – visított fel a barátnőm újra az ölemben. A képen, amire tovább vitte Niall és Harry volt egy divatbemutatón, és éppen egy modellt stírölték.

- Úristen Harry, te ilyenre emlékszel? – kapott a fejéhez Niall, mire Harry röhögve megrázta a fejét.

- Biztos jó csaj volt – mondta Harry, Chanel pedig vihogva tovább vitte.

Rengeteg képet néztünk és ki voltunk a nevetéstől. Biztos vagyok benne, hogy nem csak nekem fájdult meg a hasam. Niall és Harry is beszállt a piálásba, bár ők közel sem ittak annyit, mint Louis és Chanel. Én továbbra is egy üveg sörön rágódtam, de egyáltalán nem is kívántam azt.

Órákkal később Louis és Chanel is készen voltak. Míg Chanel az ölemben ült, félig feküdt, addig Louis Niall ölébe mászott, ami persze újabb vihogásokat váltott ki Chanelből.

- Liam – nézett fel rám, aztán lehunyta a szemeit.

- Mi az? Rosszul vagy?

- Kicsoda? Én? Dehogy vagyok rosszul! A legjobban vagyok! Ölelj át – nyávogta és a kezeit felém nyújtotta, de én persze úgy nem tudtam átölelni, hogy az ő feje a combomon volt. – Adsz még egy kis piát? Mit is ittam legutoljára?

- Szerintem nem kéne többet innod.

- Mi van Liam, miért viselkedsz ilyen beszarin? – kiabált Louis.

- Ne kiabálj már, ránk hívják a rendőrséget!

- Hívják csak! Uh, menjünk bulizni – állt fel, de megszédült, így visszaesett Niall ölébe, aki felnyöszörgött.

- Au Tommo, ez fájt! – kiáltotta.

- Szerintem meg haza felé menjetek. Hívok egy taxit.

- De Payno – ült fel, majd büfögött egyet, mire Chanel felkiáltott, hogy disznó, de Louis, mintha meg se hallotta volna – nekem szükségem van egy csajra – mondta és megint büfögött egyet, én pedig megforgattam a szemeimet és előhúztam a zsebemből a telefonomat.

- Harry? Niall? Ti nem vagytok azért olyan részegek, nem igaz?

- Mi? Ja, nem. Én aludni akarok – válaszolt Harry.

- Akkor hívok egy taxit.

Fél óra múlva megjött a taxi, addigra én összeszedtem a srácokat és kikísértem őket. Mondtam Chanelnek, hogy várjon bent, de persze ő nem hallgatott rám. Belebújt a fogason lévő pulóverembe meg a papucsomba és követett ki. Niall és Harry támogatták Louist, de ők is eléggé bizonytalanul lépkedtek. Beültettem őket a taxiba, elmondtam előbb Louis címét, majd előre a taxis kezébe nyomtam egy nagyobb bankjegyet és visszaálltam Chanel mellé a járdára.

- Sziasztok! – kiáltotta Chanel és hevesen kuncogva integetni kezdett a srácoknak, akik az ablakon keresztül visszaintegettek. A taxis elhajtott, én pedig nagyot sóhajtva fordultam Chanel felé.

- Gyere, menjünk be, megfázol – mondtam neki lágyan, és elkezdtem befelé húzni. Megvártam, amíg a kapu ajtó bezáródik, majd mikor már a házban voltunk, bezártam a bejárati ajtót is. Chanel rám nehezedett, én pedig átkaroltam és úgy húztam a nappaliba. Kikapcsoltam a tévét, aztán az ölembe kaptam a félig alvó lányt és felindultam vele a hálószobába. – Chanel, fent vagy? – kérdeztem, mert nem láttam az arcát. Fejét a vállamra rakta, és meg sem szólalt.

- Ühüm – dünnyögte.

- Szeretnél fürödni?

- Igen – emelte meg a fejét. – De nem bírok – nyöszörgött és vissza is rakta, én pedig így egyből a fürdőbe mentem.

- Beállítalak a zuhany alá és gyorsan megmoslak, jó?

- De te is fürödj velem. Ne csak mosdass – motyogta.

- Jó. Emeld fel a kezeid – mondtam, miközben felültettem a szekrényre. Lehúztam róla fekete felsőjét, utána pedig szinte rögtön kapcsoltam is ki a melltartóját. Eközben ő az arcomat figyelte, míg az én tekintetem csupasz melleire kúszott. Kezeimmel a nadrágjához nyúltam és kigomboltam, végül le kellett szállnia, hogy a farmert letolhassam a lábairól. Mindeközben ő csendben vizslatott engem, ami miatt egy idő után elmosolyodtam. – Na, mi az? – kérdeztem ezzel megtörve a csendet, majd miután teljesen meztelen volt a fülkéhez tereltem.

- Gyere te is – nyújtotta ki felém a kezeit, a hangja nem volt több egy nyöszörgésnél.

- Rendben – kaptam le a pólómat, és a farmer ami rajtam volt, az is hamar a földön végezte a többi ruha között. Beléptem hozzá, majd elhúztam az ajtót, és felhúztam a kis ülőke szerűségről. Átölelt, én pedig megengedtem a vizet, és miután jó volt, alá toltam. A feje a mellkasomon pihent, tudom, hogy nehezére esett állni, mert majd nem bealudt. Én is alig éreztem már a lábaimat, így hát finoman eltoltam magamtól, nyomtam a tenyerembe az illatos tusfürdőjéből, majd a bőrére kentem.

Miután megmostam őt, még a haját is egyszer, sietősre vettem, és én is megmostam magamat. A tusfürdőink illata keveredett, és együtt belengte az egész fülkét. Chanel a falnak dőlve állt a víz alatt lehunyt szemekkel. Kiszálltam, és hoztam három törülközőt, majd benyúltam, elzártam a vizet, és a kezénél fogva magamhoz húztam. Törülközőbe bugyoláltam a testét és a haját is, majd magam köré is tekertem egyet és kihúztam a fürdőből. Elővettem a Batman –es pólómat, amely egyik reggel volt rajta, és a törülközővel a fején áthúztam azt. Levettem róla a törülközőket és ráadtam egy olyan bugyit, ami éppen a kezembe került a fiókban. Eldőlt az ágyon, én pedig kiterítettem a törülközőket, azután én is normálisan megtörülköztem és felvettem egy fekete Calvin Klein alsót.

Mikor az ágy felé fordultam, Chanel már bemászott a takaró alá, fejét a párnámba fúrva. Mellé bújtam, majd kikapcsoltam a telefonomat és leoltottam a kis lámpát. Az ablakból szűrődött be némi fény, de így sem láttam egy jó ideig Chanel arcát. Közelebb csúsztam hozzá, lábamat átvetettem az övéi felett, derekát teljesen a hasamhoz húztam, kezeim pedig az ő hasánál pihentek meg. Csókot nyomtam az arcára, majd apró mosollyal a számon nyugovóra hajtottam a fejemet.