2015. október 31., szombat

[06. - Liam, és a pár napos kirándulásom]

Hello guuys!:)
Ah, végre, szombat, új rész, yee!:3 Gondolom ti nem vártátok a hétvégét, tekintve, hogy már csak két napotok maradt így a szünetből, but én a héten, vagyis szerdától iskolában voltam, és alig vártam, hogy végre itthon legyek egy kicsit nyugiban, lolz. És végre a rész, amire már vártam. Vagyis azt hiszem kicsit kezdenek beindulni a dolgok Lanelal (Liam+Chanel, haha:3) kapcsolatban. Legalábbis én izgatott voltam mikor írtam, és most is az vagyok, hogy vajon tetszeni fog -e. Ó, igen, amit még szerettem volna, az az, hogy meg van a blog első díja.:o Wow, nagyon szépen köszönöm ~Crystal -nak ((nevére kattintva megtekinthetitek a blogger profilját(:)). Nem igazán szoktam kirakni a díjakat, vagyis egy időben kiposztoltam, but már nem igazán van rá időm még ilyenre, soo inkább fordítom azt az időt a részek írásába. Remélem nem gond!:) Ó, és a turné utolsó napja.:( Mit csinálunk egy évig a srácok friss koncert képei nélkül?:(( But megérdemlik a pihenést.:3♥Ó, és boldog Halloweent.:D Pipáljatok, véleményezzetek a rész alatt, akkor is, ha nem tetszik, lolz. Jó olvasást!Xx.


Chanel Adele Sangster

Arrébb mentem, vissza a konyhába, ám a föld tiszta liszt volt, így mielőtt még beleléptem volna, felszaladtam az emeletre.
- Szia, Zayn.
- Mit csinálsz, drága? Otthon vagy?
- Ami azt illeti igen, és egy barátnőm itt van nálam…
- Ó. Azért hívtalak, mert unatkozom, és azt gondoltam, átmennék, vagy átjöhetnél.
- Sajnos, most nem jó, Zayn. De holnap felhívlak.
- Oké. Akkor holnap. Legyen szép estéd! – mondta még a telefonba, én pedig az ajkamat rágcsálva kinyomtam és visszacsúsztattam a hátsó zsebembe a telefont.
Visszamentem a lépcsőn, ám Liam még mindig a fürdőben lehetett, így neki láttam felseperni, és felmosni a konyhakövet, amit összepiszkoltunk.

Mire végeztem, Liam is megjelent, majd folytattuk a főzőcskézést, vigyorogva, egymást szívatva.
  
2015. július 18.

A telefonom csengésére ébredtem. Kinyomtam az ébresztőt, majd megdörzsöltem a szemeimet és felültem.
A szobában sötétség, és csend honolt, csak én csaptam némi zajt, mikor lelöktem magamról a takarót.
Magam sem hiszem el, de komolyan Kanadába repülök. Ami még hihetetlenebb, az a miértje. Hogy, miért repülök szülőföldem szomszédos országába, ahova álmomban sem képzeltem volna, hogy utazni fogok. A válasz pedig egyszerű.
Liam.

Azon az estén, mikor átjött főzni, akkor töltöttünk együtt hosszabb időt tíz percnél tovább, utoljára. Utána próbálni járt, majd visszarepült Californiába, hogy folytassa a bandatársaival való turnézást. És ezután is sűrűn beszéltünk. Kettő –háromnaponta kommunikáltunk telefonon, röviden beszámolt a koncertekről, boldogan mesélte, hogy melyik városban vannak éppen, és, hogy a rajongói mennyire, de mennyire csodálatosak. Mosolyogva hallgattam mindig végig, mert egyszerűen jókedvre derített akárhányszor, amikor hívott, és mindig megnevetetett, még telefonon keresztül is.
Közel kerültünk egymáshoz, és azt hiszem, igazán jó barátokká váltunk. Nem egyszer éreztem azt, hogy talán több is van közöttünk, mint egy jó barátság, ám az érzést, és a gondolatát, hogy lehetséges lehetne, mindig, azonnal elhessegettem. Liamnek van barátnője, nekem pedig ott van a bűnbanda. Nem lehet több köztünk Liammel, mert ő híres. Én pedig bűnöző vagyok. És, ha a kettőt összevetik, az egyenlet végére, mindig a lebukás jön ki. Mindig.

Mikor felvetett az ötletet, hogy mi lenne, ha utánuk utaznék, és vele töltenék pár napot, akkor is rögtön Damon, és a többiek ugrottak a szemem elé. Majd ők, mint mikor a tanárnő letörli a táblát az iskolában, úgy halványultak el a srácok is a szemeim előtt, majd erősödött fel Liam, és a pár napos kirándulásom.
De természetesen nem bólintottam rá rögtön, ujjongva.  Időt kértem, hogy hagy gondoljam át, mire azt kérdezte rögtön, hogy dolgozok –e, ami miatt nem tudok menni hozzá. Nemmel válaszoltam, magam sem tudom miért, pedig ez igazán jó kifogás lett volna arra, miért ne menjek. A helyzet viszont az, hogy menni akartam.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hatott meg szomorú, kérlelő hangja a telefonban, és hogy nem képzeltem magam elé, hatalmas, gyönyörű barna szemeit, és telt ajkait, melyeket most, a majdnem visszautasításom miatt lebiggyesztett.

Az elkövetkezendő napokban tehát megkaptam a feladatomat; mit találjak ki Damon, és a többiek számára, mégis miért repülnék el Kanadába. Liam teljesen izgatott lett, mikor a következő beszélgetésünkkor arról kérdezősködtem, hogy mégis hogyan gondolta ezt az egészet. Azt mondta, hogy tizennyolcadikán repülhetnék Edmontonba, majd akkor jönnék vissza, amikor csak szeretnék. Ezer dolgot felsoroltam, hogy miért ne mehetnék, mármint, hogy a barátainak nem baj –e, megengedik –e egyáltalán, satöbbi, ám ő mindent biztosított, így hát elvileg, szabad a pálya. Utána el kellett döntenem, hogy meddig maradok. És mivel egy hét múlva ők átlépik a Kanada és az USA közti határt, nyilvánvaló volt számomra, hogy egy hét, plusz egy fél napnál tovább nem fogok maradni.

Aztán jött a következő probléma. Liam ragaszkodott hozzá, hogy majd ő fizeti a repülőjegyet és a szállást. Rögtön tiltakozni kezdtem, és nem is engedtem, hogy foglaljon nekem jegyeket. Végül aztán megegyeztünk, én vettem a repülőjegyeket, ő pedig a szállásomat.

Végül pedig be kellett adnom a srácoknak, hogy miért tűnök el egy hétre. Büszke voltam magamra, amiért bevették, az idióta mesémet egy férfiről, akivel mostanában összejárok, és azért kell elutaznunk, mert felesége van, és mert nyugodtan szeretnénk együtt tölteni egy kis időt. Azt nem árultam el, hova készülök, mondván én sem tudom, és meglepetés lesz. És mivel a srácok úgy döntöttek, hogy hanyagolják egy rövid időre a munkával való foglalatoskodást, így gyakorlatilag mindenki szabadságra megy.

Feltápászkodtam az ágyból és egyből a fürdő felé vettem az irányt. Vettem egy forró zuhanyt, utána pedig öltözködni kezdtem. Halványkék farmert vettem fel, egy vékony, szürke felsővel, és szintén szürke szövetkabátot készítettem ki hozzá. Szokásos sminket tettem fel, majd felhúztam a fekete bokacsizmám, kifésültem a hajam és hagytam szabadon hullani a vállamra és a hátamra. Telefonomat lehúztam töltőről, zsebre vágtam, majd keresztülszeltem a szobát, és bezártam az egyik ablakot, amelyik ki volt nyitva. Ezután a kezemre vettem a táskámat, melyet felviszek magammal a repülőgépre, megfogtam a bőröndöm és leindultam a szobából. Az előszobában hagytam a bőröndöt, ráraktam a táskát, majd felszaladtam még az emeletre, és körbe jártam azt, hogy mindenütt be van –e zárva minden ablak, majd leszaladtam a hátsó ajtóhoz, benéztem a pánikszobába, majd visszamentem a földszintre. Ott is bezárkoltam mindent, majd az előszobában lévő kis szobába, mely a cipős gardróbom lenne, kinyitottam a falban lévő kis dobozka ajtaját, és bekapcsoltam a riasztót. Fogtam a bőröndöt, és kimentem, majd a kapu zárat is ellenőriztem, aztán pedig a taxira vártam, amit még tegnap este rendeltem ide négy negyvenötre.

Fél hat előtt pár perccel már a reptéren voltam. Mivel kába voltam a koránkeléstől, úgy gondoltam, nem árt, ha veszek valami cukorbombát. Erre a szerepre tökéletesen alkalmas lett volna egy liter coca cola, a McDonald’s –ból, ám azt egyáltalán nem kívántam, és nem is igazán kedveltem a szénsavas üdítőt.
Így a Starbucks –ba tértem be, és vettem egy jókora adag Java Chip Frappuccinot. Az eladó lány kedvesen megkérdezte, hogy mit írjon a pohárra, mire én elmosolyodtam, és azt mondtam, hogy Liam.

Az út alatt zenét hallgattam, és szívesen aludtam is volna, de egyedül, közterületen nem fogok elszunyókálni. Ki tudja, mikor lopnak meg.
A leszállás közeledtével azt vettem észre magamon, hogy izgulok. Nem értettem miért. És csodálkoztam is magamon. Miért izgulok? Sosem izgultam. Semmi miatt. Ez megint egy olyan érzés, ami számomra új.  Megint egy újdonság Liammel kapcsolatban.

Edmontonban, ahogy az előrejelzés is mutatta hideg volt, szörnyű széllel. Az ég felhős volt és szürke. Lehajtottam a fejem, és a táskám fülét szorongatva elhagytam a repülőt. Áldottam az égieket, amiért elől ültem, és gyorsan le tudtam szállni a gépről, hiszen így előbb bejutottam az épületbe, ahol össze kellett szednem a bőröndöm. Nos, ez még egy hatalmas feladatnak bizonyult.
Aztán végül hamar meglett a kofferem és boldogan indultam kifelé. Ezután jött életem leghosszabb sorban állása, hiszen meg kell bizonyosodnia az őröknek, hogy engedéllyel léphetek be az országba. A nyakam elzsibbadt, és a hátam fájt a sok üléstől, de tudtam, hogy ez mind megéri, amikor végre újra láthatom Liamet.
Ahogy sorra kerültem az ajkamba harapva nyomtam a pasas orra alá a személyigazolványom, melyen én látszódtam még frufruval, csak éppen más név állt rajta. Imádom ezeket az áll neveket! Mindig én találom ki őket, azokból a nevekből, amelyek tetszenek. Madison Liberty. Az egyszerű és a különleges keveréke.
- Üdvözlöm Kanadában, Miss Liberty – biccentett az ember, majd visszaadta a kis kártyácskát, én pedig már ott sem voltam.

Átérve a kapun, rengeteg emberrel találtam szembe magam. Hirtelen azt sem tudtam, hogy kit kellett keresnem, így hát félre álltam, elővettem a telefonom és csekkoltam Liam utolsó üzenetét, ahol is megosztotta velem, hogy kit kell keresnem. Miután tökéletesen az agyamba véstem Paddy kinézetét, eltettem a készüléket, és már kicsit több eséllyel próbáltam megtalálni a biztonsági őrt.

Győztes mosolyra húztam a számat, amikor tekintetem megakadt egy táblán melyre „Miss Sangster” volt írva, elég nagy betűkkel. Kikerülve az előttem lévő embereket, végül eljutottam Paddyig, aki mosolyogva köszöntött.
- Jó napot Miss Sangster!
- Szia Paddy! – tegeztem le rögtön, és kezet fogtam vele. – Kérlek, szólíts Chanelnek.
- Rendben Chanel. Mehetünk?
- Igen.
- Vihetem a bőröndöd? – kérdezte udvariasan, és, ha már ennyire figyelmes volt, nem akartam elutasítani. Odaadtam a neki a kofferem, amit megemelt, s úgy indultunk ki az emberek kavalkádjából.
Nem sokára egy fekete furgonba szálltam be Paddy mellé, aki még a csomagtartóba helyezte a bőröndöm és beült mellém. Elindultunk és én bekötöttem magam.
- És, jól utaztál Chanel?
- Igen, a gépen minden jó volt. Csak hosszú az út.
- Hát az biztos. De ne aggódj, Liam biztos nem fog városnéző túrára vinni. Ki van purcanva ő is – nevetett.
- Hát azt meghiszem! – mosolyogtam a mellettem ülő férfira, és nem tudom miért, de örültem neki, hogy egy ilyen kedves ember vigyáz Liamre.

Ezután még beszélgettünk pár semleges témáról, például az időjárás, ami szörnyű nyárhoz képest, hogy Londonban is ugyan ilyen a helyzet és a többi. Közben én az ablakon bámészkodtam. Természetesen jártam már Kanadában, voltam már a Niagara –vízesésnél is, ám túl kicsi voltam rá, hogy emlékezni is tudjak.
Izgatottan doboltam az ujjaimmal az ajtó oldalán, mikor bekanyarodtunk a hotel hátsó bejáratához.
- Elől van egy pár rajongó, így Liam kérte, hogy hátul menjünk be – tájékoztatott Paddy, mire én egy bólintással jeleztem, hogy értem. Leparkoltunk, én pedig már ugrottam is ki a kocsiból. Paddy kivette a bőröndömet, majd együtt indultunk be.
- Gondolom, be kell jelentkeznem? – kérdeztem tőle, aki bólintott, így hát a recepció elé araszoltunk.
- Itt megvárlak – állt meg kicsit arrébb Paddy mosolyogva, mire én bólintottam és a pulthoz léptem.
- Jó napot! Liam Payne már foglalt nekem egy szobát, Chanel Sangster névre.
- Pillanat, máris keresem – ütött be valamit a komputerébe, én addig kicsit körbe pillantgattam, de nem volt nagyon időm mindent megszemlélni, mert a recepciós nő, már meg is szólalt. – Meg is van. Hetvenes szoba – csúsztatta elém a kártyát, amivel gondolom, az ajtó nyitódik. – Még ide szeretnék kérni egy aláírást, hogy átvette a kártyát, és birtokba foglalta a szobát.
Aláírtam a pontozott vonalon, majd megköszöntem és Paddyhoz mentem.
Beszálltunk a liftbe, és Paddy megnyomta a harmadik emelet gombját. Az alsó ajkamat rágcsálva vártam, hogy a lift a harmadik szintre érjen. Mikor kinyílt, az ajtó, egy hosszú folyosót pillantottam meg. A lámpák gyéren világítottak, bár nem volt szükség rá.
- Itt a szobád, Liamé pedig ez az – mutatott az én ajtóm mellé. Tehát egymás mellett vannak a szobáink.
- Szuper, köszi. Előbb lerakom a bőröndöm.
- Rendben – intett, én pedig lehúztam a kártyát, és kinyílt az ajtó. Gyönyörű lakosztályt kaptam, és már megbántam, hogy hagytam Liamet, hogy kifizesse.

Becsuktam az ajtót és beljebb sétáltam, a bőröndöt középen hagyva körül néztem. Ekkor kopogtattak az ajtón, mire megfordultam, elmosolyodtam és visszasiettem. Kinyitottam, és ott állt előttem Liam egy alsóban és fekete pólóban.
- Chanel! – kapott az ölébe, mire én nevetve átöleltem a nyakát. – De jó, hogy itt vagy! – mormolta, és végigsimított a hátamon.
- Én is örülök! – mondtam mosolyogva, majd kis idő után eltolt magától és végig mért.
- Jól utaztál? Minden oké?
- Igen, persze.
- Tényleg, úgy örülök, hogy eljöttél – ölelt magához megint.
- Én is Liam!
- Tetszik a lakosztály? Én itt vagyok melletted Louissal.
- Igen, már Paddy mondta.
- A repülőn minden rendben volt?
- Igen, persze.
- Hosszú volt, ugye?
- Eléggé… De ez nem érdekes, te mesélj! Ha nem jöttem volna biztos aludnál egész nap! Nem vagy fáradt?
- De, az vagyok, de hát ez ezzel jár.
- Meddig is tart a turné?
- Október harmincegyig.
- Uh. És addig haza sem jössz?
- Nem tudom Chanel, biztos lesz majd egy –két nap, mikor hazautazhatunk.
- Ja, értem – bólogattam.
- De most is, csak huszonegyedikén lesz koncert, szóval addig pihenhetünk.
- Ó, oké.

Szélesen mosolygott, ám valami mégsem volt olyan, mint mikor otthon találkoztunk, és rám mosolygott. Lehet a fáradtság miatt, de mosolya nem ölelte körbe az arcát, mint általában, a tekintete pedig olyan… szomorú volt? Liam szomorú? 

2 megjegyzés:

  1. Nagyon nagyon tetszik a blogod :)
    mindennap megnézem van-e új rész, egyszerűen imádom
    csak így tovább :)
    xx

    VálaszTörlés
  2. Ah, damn.
    Lanel megérkezett.
    Lilo egyszobába.
    És Október 31. már volt, tegnap.
    És meghaltam. Olyan, mintha egy kis rész kiszakadt volna belőlem. :( Nem hiszem el, hogy végre a turnénak.
    De ugyanakkor izgatott vagyok, mert végre pihenhetnek. És eléggé rájuk fér, ugyanis x factor óta talpon vannak. :')
    Szóval, a rész.
    LANEL EGYÜTT, LOL.
    Már várom, hogy Sophia megjelenjen vagy valami. :3 És már azt is várom, hogy a srácok is eltöltsenek egy kis időt senellel. :3 De bahh, megint várnom kell egy hetet, mire jön az új rész. :(
    But imádtam ezt is. :3

    ♥xx

    VálaszTörlés