[55. - Szakmai ártalom]

Hii babies,
duh első hét a suliból kipipálva. Nálam úgy tűnik eddig, hogy minden oké, az osztálytársaim jó fejek(!), a tanárok nagyon jók(!) (kivétel a fizika tanárt, aki olyan borzalmasan beszél, hogy egy szót sem értek belőle&tíz perces előadást vár el tőlünk egy atomból(?)), a suli hatalmas és úgy nagyjából tényleg minden oké. Egyedül a korán keléssel vannak problémáim, de remélem, hogy újra hamar beleszokok. Meséljetek ti is kommentben, vagy chaten, esetleg a facebook csoportban, valamint rám is írhattok fb -n, ha úgy tartja kedvetek, vagy csak nem akartok nyílvánosan beszélni valamiről. Segítek szívesen, ha tudok!:) Umm a részről annyit, hogy a kedvenc párosom tűnik fel benne, természetesen Lanel után. Vagyis nem is Lanel után, bc vannak még párosok, akiket imádok, de ők, mindenképpen a top 5 -be beletartoznak, haha.:D Esetleg, ha kíváncsiak vagytok Carryre, (top 2), vagy Hestellére (top 3), akkor nézzetek be a blogokba. Az elsőt én is írom.;) Okaay, túl sokat csacsogtam már, jó olvasást! X♥

Chanel Adele Sangster

Másnap reggel arra ébredtem, hogy mozog mellettem az ágy. A fejembe rögtön fájdalom nyilallott, ami miatt eltorzult az arcom és a fejemre húztam a takarót. Liam kezeit éreztem meg az oldalamon, miközben közelebb bújt hozzám, én pedig a fejemet tettem közelebb hozzá. Óvatosan lehúzta a fejemről a takarót, majd kisöpörte a hajamat az arcomból és puszit nyomott a homlokomra. Még közelebb bújtam hozzá, miközben éreztem, hogy elmosolyodott.

Sóhajtottam egyet, aztán felnyitottam az egyik szememet, majd a másikat is. Liam meleg karjai közt ébredni a világ legcsodálatosabb dolga. Még az sem tudja elrontani, hogy kalapáccsal ütlegelik a fejemet.

- Reggelt baby – sóhajtott a hajamba, én pedig válaszul visszamormogtam neki valami érthetetlent. Egy ideig még feküdtünk így csendben, de aztán muszáj volt megmozdulnom. Egy részt majd bepisiltem, másrészt pedig kettészakad a fejem. – Hogy vagy? – nézett rám gyönyörű barna a szemeivel.

- Fáj a fejem – szólaltam meg, de még én is megijedtem a saját hangomtól. Rekedt volt és mély. Te jó ég, mennyit ittam tegnap?

Liam ajkait a homlokomra nyomta, én pedig átöleltem a nyakát.

- Liam ki kell mennem pisilni – suttogtam, ő meg felkuncogott és elengedett.

- Menj baby – ült fel. – Hozok neked egy jó feketekávét és gyógyszert, rendben?

- Köszönöm – suttogtam el, majd felálltam és a fürdőbe siettem. Alaposan kimostam a fogaimat vécézés után, majd amint visszabújtam az ágyba Liam már jött is egy bögrével és pohár vízzel a kezében. Felültem, ő pedig lerakta a bögrét az éjjeliszekrényre és a vizet két szem gyógyszerrel a kezembe nyomott. Bevettem őket, aztán pedig hálásan mosolyogtam Liamre, aki időközben bemászott mellém az arcomat. Megfújtam a fekete folyadékot, majd lassan kortyoltam belőle egyet.

- Hogy aludtál? – kérdezte, miközben teljesen felült az ágyban és az ágytámlának, dőlt, nekem pedig megfogta a szabad kezem és maga felé kezdett húzni, hogy ráfeküdhessek. A lábai közé ültem, és a mellkasának dőltem, miközben óvatosan megint kortyoltam egyet a kávéból.

- Mint akit kiütöttek.

- Hát ki is voltál – válaszolt halkan.

- Haragszol rám? – kérdeztem ugyanolyan halkan, mint ő egy kis idő elteltével.

- Dehogy baby, miért haragudnék?

- Amiért ittam. Ráadásul Louissal – motyogtam, de valamennyire megkönnyebbültem, hogy nem dühös.

- Fogalmam sincs mi játszódott le benned, mikor belementél, de végül egész viccesre sikeredett az este.

- Nagyon részeg voltam?

- Hát, szét folytál rendesen.

- De miért volt vicces?

-  Bekapcsoltuk a tévét aztán valahogy ránk kerestél a Google –ban, az pedig egy csomó régi képet adott ki rólunk és halálra cikiztél minket.

- Komolyan? – vigyorodtam el.

- Aha. És ezen nagyon sokat nevettünk. Mondjuk ez előtt is jó volt a hangulat.

- Argh, utálom, hogy nem emlékszek semmire.

- Később úgyis eszedbe jutnak a dolgok babe – nyomott puszit a fejemre.

Amíg megittam a kávét az ágyban voltunk, azután viszont felkeltünk, mert mindkettőnknek korgott a gyomra. Amint leértünk az emeletről, máris üres üvegeket pillantottam meg, melyekért le is hajoltam és a kukába vittem.

- Csinálnál te reggelit? Én elkezdek takarítani – mondtam Liamnek, aki már ekkor a konyhában volt.

- Nem kell baby, ráér később is. Gyere inkább csináljunk együtt reggelit.

- Liam, szeretnék összetakarítani. Hol vannak a szüleid?

- Szerintem még alszanak.

- Mikor jöttek meg este? Ugye nem járattam le magam előttük?

- Már aludtunk, mikor megérkezhettek.

- Akkor jó. Akkor gyorsan kitakarítok, mire felébrednek.

- Ah, oké – sóhajtott. – Mit szeretnél enni?

- Tök mindegy.

- Gofri?

- Hm, jöhet.

Miután megreggeliztünk, Liam segített rendet rakni, így hamar készen voltunk. A szobájába visszaérve a szekrény elé álltam, hogy valami ruhát vegyek elő. Liammel megbeszéltük, hogy ebédet főzünk, ahhoz viszont kellenek élelmiszerek, így felajánlottam, hogy bemegyek a városba. Liam persze ellenezte, de mikor közöltem vele, hogy drogériába is mennem kell női dolgokat vásárolni, beadta a derekát. Egy YSL farmert húztam a lábaimra, felülre pedig egy krémszínű meleg pulóvert, melyből mégis csak jócskán kint volt a hasam. Fekete csizmát halásztam elő a szettemhez, majd egy kabátot is elővettem. A fürdőszobában megcsináltam az alap sminkemet, majd összepakoltam a táskámba és Liammel leindultunk.

- Baby siess haza, oké? És hívj, ha van valami – nyomott csókot ajkaimra Liam, én pedig elmosolyodtam.

- Sietek – adtam neki még egy puszit, majd felhúztam a kabátom cipzárját. – Öröm lesz az autóddal száguldozni – vettem ki a kezéből a kocsi kulcsot.

- Hé! Csak óvatosan vezess, jó?

- Ne aggódj értem Liam. Majd jövök – adtam neki egy utolsó csókot, majd a garázsba mentem. Kinyitottam az ajtót és beültem, míg Liam az ajtóból figyelt. Elképesztően édes fejet vágott, olyan helyes volt, hogy baromira szerencsésnek éreztem magamat hirtelen. Végül elszakítottam a tekintetemet tőle és kitolattam a garázsból. Feltekertem a fűtést, majd a gázra tapostam, magam mögött hagyva Liam házát.

A városban aztán parkoltam a szupermarket előtt, és beindultam egy bevásárló kocsival. Gyorsra terveztem a bevásárlást, de Liam állandóan bombázott üzenetekkel. Végül kiderült, hogy felvásárolhatom az egész boltot, mivel otthon semmi sincsen. A bankkártyámmal fizettem, és miután bepakoltam mindent az autóba, tovább indultam a belváros utcáin. Leparkoltam egy drogéria előtt, majd besiettem. Megvettem a dolgokat, amikre szükségem van, Liam kérésére egyet a tusfürdőjéből és óvszert. Mivel a szépségszalon közelében voltam, ahova járni szoktam, így beugrottam és foglaltattam időpontot a fodrászhoz, valamint a manikűrre és pedikűrre is. Két nap múlva szerdára kaptam időpontot, így miután elköszöntem, előhúztam a telefont és bepötyögtem a naptárba a kilenc órát. Arra eszméltem fel, hogy neki megyek valakinek, így rögtön felkaptam a fejemet és egy szőke lányt pillantottam meg magam előtt. Ray Ban napszemüvege a feje tetején csücsült ezzel hátratolva hajtincseit. Világos kék szemeivel engem fürkészett, míg telt ajkai egy szolid

mosolyra húzódtak.

- Ne haragudj – mondtam.

- Semmi baj. Én sem figyeltem – amint megszólalt kissé mély, de mégis hátborzongatóan szép női hangján, egyből rájöttem ki ő. Gigi Hadid. Modell. Számtalan újság címlapján láttam már.

Mikor mögé pillantottam vettem észre Zaynt. Meglepődtem, hogy ő itt áll. A haja megváltozott, mióta utoljára láttam. Szőke lett. Fekete pólót viselt, a karján látszódtak a tetoválások. Az arca ugyanúgy borostás volt, mint mikor legutoljára találkoztunk.

Láttam rajta, hogy ő is meglepődött, én pedig nem akartam valamit elrontani azzal, hogy köszönök neki, mert jól láthatóan fogta Gigi kezét. De még nagyobb meglepetésként elmosolyodott és szólásra nyitotta a száját.

- Hé, Chanel – köszönt mosolyogva.

- Szia Zayn – köszöntem vissza.

- Gigi, ő itt Chanel egy ismerősöm – mutatott be a szőke lánynak, aki most elengedte Zayn kezét és sokkal szélesebben mosolyogva felém nyújtotta.

- Örülök Chanel – mosolygott. – Én Gigi vagyok.

- Én is örülök – ráztam meg a kezét.

- Igazából már szerettelek volna hívni. Hogy vagy? – szánta felém a kérdését Zayn.

- Erm, jól, köszi.

- Lenne kedved meginni egy kávét valamikor?

- Elég sok dolgom van, szóval majd talán írok egy sms –t, ha ráérek?

- Rendben. Csak nehogy az legyen, hogy akkor már nem vagyok Londonban – vigyorgott.

- Most nem érsz rá? – kérdezte Gigi. – Mármint nem szeretnénk feltartani…

- Ami azt illeti, most van egy kis időm – mosolyodtam el.

- Idevalósi vagy? – kérdezte újra.

- Már itt élek egy pár éve – feleltem.

- Gondolom, ismered ezt a helyet, mert itt futottunk össze. Szoktál ide járni? Sürgősen kéne egy időpont egy körmöshöz, de gőzöm sincs, hogy ki a tényleg jó – mondta miközben levette a szemüveget a fejéről és újra hátra tolta azzal a haját.

- Én is most jelentkeztem be, szóval, ha gondolod, kérhetek neked is egy időpontot, oda ahova én szoktam menni. Ő tényleg jó.

- Az szuper lenne!

Miután Gigit beírták rögtön utánam szerdára, úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk a legközelebbi Starbucksba. A hely eléggé ki volt halva, így probléma nélkül foglalhattunk el egy asztalt hátul.

- Na és mi újság veled itt? – dőlt hátra Zayn és a kezét Gigi vállára dobta.

- Igazából éppen költözésen vagyok túl – hazudtam.

- Oh, akkor megértem, hogy sok dolgod van – mosolygott Gigi.

- Hát még van pár doboz, amit ki kellene pakolnom. Zayn, legutóbb nem említetted, hogy Gigi a barátnőd – mondtam a srácnak, akinek csak széles vigyor terült el a helyes arcán.

- Hát mert mikor utoljára találkoztunk még nem is voltunk együtt – mondta.

- Mikor volt az? – fordult Gigi mosolyogva Zayn felé.

- Még a nyáron. Akkor még nem voltunk együtt, nem? – ráncolta Zayn a homlokát.

- Akkor még nem. Ne már, hogy nem tudod, hogy mikor jöttünk össze – csapott gyengén Gigi Zayn mellkasára, miközben nevetés hagyta el az ajkait.

- Csak ugratlak – dugta ki a nyelvét Zayn, Gigi pedig megforgatta a szemeit.

- És hogy ismerkedtetek meg? – kérdezte tőlünk, én pedig Zaynre néztem. Ő is csak engem nézett még mindig mosolyogva, én pedig arra vártam, hogy ő szólaljon meg. Mégis mit kellett volna mondanom a barátnőjének? Hogy a pasid rám cuppant az utcán?

- Chanel autóját nézegettem, mikor kijött a Starbucksból.

- Gondolhattam volna – forgatta meg újra a szemeit játékosan Gigi.

- És ti, hogy ismerkedtetek meg? – tereltem el inkább a témát rólam és Zaynről.

- Oh, totál átlagos volt az egész. Öcsémmel röplabdáztam a kertünkben, mikor ő kiütötte a labdát az utcára, Zayn pedig visszahozta. Aztán szóba elegyedtünk – mesélte tök normálisan Gigi. Talán egy kicsi előítéletes voltam vele az újságok és cikkek miatt, amit róla olvastam. Említettem már nem, hogy imádom a szennylapokat? Akkor a leginkább, mikor baromságokat hoznak le. – És neked van barátod? – kérdezte, én pedig meglepődtem hirtelen váltásán.

- Gigi – szólt neki halkan Zayn, mire a barátnője rá nézett.

- Most mi van? Muszáj volt megkérdeznem – mosolygott Gigi.

- Igazából van – mondtam lassan, miközben az ujjaimmal egy szórólapnak a szélét hajtogattam. – Liam az – néztem fel Zaynre.

- Mi? – kérdezett vissza döbbenten.

- Aha – haraptam az alsó ajkamba.

- Oh. Hát ezt nem tudtuk. Elég jól titkoljátok – mondta kicsit elgondolkozva Gigi.

- Ti is.

- Akkor hozzá költöztél? – kérdezte Zayn.

- Erm, egyelőre még nem.

Kihozták a kávéinkat és amint elment a pincérsrác, újra kínos csend telepedett ránk.

- És, gondolom megismerkedtél a többiekkel is – szólalt meg Zayn, miközben a szívószálát forgatta az ujjai között.

- Igen.

- És hogy vannak?

- Jól.

- Annak örülök.

- Na és Chanel hol dolgozol? Tudod, olyan szép arcod van, profilból is. Az alakodról meg már ne is beszéljünk. Irigyellek is érte, biztosan sokat edzel - mosolygott. - Na mindegy a lényeg, hogy…

- Te irigyelsz engem? – nevettem fel, és magamban vállon veregettem magamat.

- Wow csajszi, néztél már tükörben? Ez a farmer bomba jól áll neked, kiemeli a lábaid és a feneked. Valamint, mondom, az arcod annyira szép és természetes és komolyan nem gondolkoztál azon, hogy modell legyél?

- Mindig a munka – forgatta a szemeit Zayn játékosan. – Baby, egy kicsit letámadtad ezzel Chanelt, nem gondolod?

- Oh, tényleg? Bocsánat. Szakmai ártalom. De tényleg. Csak muszáj volt rákérdeznem. Mert tényleg jó esélyed lenne a szakmában.

- Nem tudnám magamat a kifutón elképzelni – válaszoltam feszengve, hiszen Gigi kitörése a modellkedésről megrémisztett. Mármint én, mint modell?

- Oh, nem is kellene. Mármint vannak olyan modellek, akik nincsenek a kifutón. Szerintem sikeres lennél.

- Nem tudom. Igazából munkát keresek és fogalmam sincs mit csináljak – vallottam be az igazat. – Viszont a modellkedéshez születni kell, nem? Mármint – túrtam a hajamba, miközben próbáltam összeszedni a gondolataimat – én nekem nincsen tapasztalatom. Sosem csináltam még ilyet. És azért a modellek nem ennyi idősen kezdik a karrierjüket, nem?

- Miért, hány éves vagy?

- Huszonnégy.

- Valamit valahol mindig el kell kezdeni. Ha éppen munkát keresel, akkor mi lenne, ha eljönnél velem holnap egy fotózásra, és megnéznéd, hogy milyen? Aztán pedig dönthetnél. Mármint, ha eljössz, abból még nem lesz semmi.

- Rendben, legyen – adtam be a derekam, hiszen abból, hogy elmegyek vele még tényleg nem lesz semmi. Ráadásul érdekel is, hogy hogyan zajlik egy ilyen fotózás.

- Szuper! Beírnád a telefonszámod? – nyújtotta az iPhone –ját, én pedig bepötyögtem a nevemmel együtt. – Tudod a neved is nagyot tarolna. Imádom – vigyorgott, mire én is rámosolyogtam. Megkértem én is őt, hogy írja be a telefonszámát a telefonomba. – Értem jön egy kocsi, szóval megmondhatom a sofőrnek, hogy előbb felveszünk téged is?

- Oké – lediktáltam neki a címet, ő pedig bepötyögte a telefonjába.

- Ez Liam címe.

- Ma nála alszom – válaszoltam Zaynnek.

- Mi lenne Zayn – kezdte Gigi, miközben ültében Zayn felé fordult –, ha jönnél velünk, és bemennél Liamhez? Biztosan örülne neki.

- Um, nem tudom – vakarta meg a tarkóját. – Régen nem beszéltünk.

- Hát éppen ezért.

- Biztos, hogy örülne neki Liam – mosolyodtam el.

- Oké – bólintott Zayn, Gigi pedig rám vigyorgott.

*

Liamről és az ebédről teljesen elfelejtkeztem, így miután felhívott, elindultam hozzá. Elköszöntem Gigitől és Zayntől, majd visszasétáltam oda, ahol parkoltam.

Mikor hazaértem, Liam egyből előttem termett.

- Hol voltál ilyen sokáig? – kérdezte aggódva, én pedig elmosolyodtam a kezébe adtam egy zacskót, majd hozzá hajoltam és megcsókoltam.

- Hiányoztál – mondtam a kérdését figyelmen kívül hagyva.

- Te is nekem – enyhült meg. – De merre voltál ilyen sokáig?

A konyhába indultam, a nappalin keresztül, közben köszöntem Geoffnak és Karennek. Liam követett, majd lerakta a táskát a pultra és a szüleire mosolyogva behúzta a konyhaajtót.

Elkezdtem kipakolni, majd gyorsan kikaptam a kezéből azt a táskát, amelyikben a női dolgaim vannak.

- Vettél nekem tusfürdőt? – kérdezte.

- Igen – vettem ki belőle, majd elé csúsztattam egy csomagot, amiben két doboz tusfürdő volt.

- Köszönöm.

- Találkoztam Zaynnel – böktem, miközben bepakoltam mindent a hűtőbe.

- Mi? – állt meg a pakolásban, mire én is és felé fordultam.

- Találkoztam vele.

- Vele… voltál idáig? – kérdezte elkerekedett szemekkel, én pedig hozzá léptem, miközben próbáltam elfojtani a kuncogást.

- Igen, de még mielőtt még jobban feltörne a féltékenységed, Zayn a barátnőjével volt.

- A barátnőjével? – ráncolta a homlokát.

- Igen.

- Perrie volt az?

- Nem. Gigi Hadid.

- A modell? – lepődött meg, én pedig bólintottam és csókot nyomtam az ajkaira. – Leültünk egy Starbucksba és beszélgettünk. A szépségszalonban futottunk össze – tértem vissza a konyhapulthoz.

- Értem – válaszolta lassan.

- Gigi azt mondta, hogy modellnek kéne lennem – meséltem.

- Mi?

- Ne lepődj meg ennyire! Azt mondta, hogy szép, természetes arcom, és nagyon jó alakom van. Szóval simán helyt állnék a szakmában. Persze erre mondtam neki, hogy semmi tapasztalatom és huszonnégy évesen már senki sem kezd bele, de rábeszélt, hogy holnap menjek el vele egy fotózásra, ahol megnézem őt.

- De babe, ez nagyon jó! Miért ne kezdhetnél huszonhárom évesen karriert?

- Nem tudom – vontam vállat. – Egyelőre holnap megnézem és kész. Végül lehet, tudok ott szerezni valami munkát. Egyébként… Gigi holnap értem jön. És jön Zayn is. Szeretne veled beszélni.

- Mi? Zayn idejön? – döbbent le megint.

- Igen. Ugye nem bánod?

- Dehogy bánom! Sőt, szólok a srácoknak is.

- Rendben – mosolyogtam rá. Ő is rám mosolygott, majd előhúzta a telefonját, ekkor pedig bedugta Karen a fejét az ajtón.

- Segítsek főzni? – kérdezte barátságosan, én pedig mosolyogva bólintottam.