[26. - Igazságtalan voltam veled szemben]

Hey srácok!
Meglepetés rész szerdán!:3 Wow, először is kezdeném azzal, hogy átléptük a harminc feliratkozót, sőt, már harmincegyen vagyunk, aminek nagyon -nagyon örülök! Nem tudjátok elhinni, mennyire feldobnak ezek a számotokra apróságonak tűnő dolgok. Örülök, hogy tetszik a történet és nagyon szépen köszönöm, de nem csak a feliratkozókat, hanem a sok -sok pipát a részek után és a kommenteket is a fejezetek alatt. Ti vagytok a legjobbak!♥ Jó olvasást a meglepi részhez!Xx.♥

Chanel Adele Sangster

Mindketten megsemmisülten bámultunk Liamre.

- Lányok, mindjárt indulunk – mondta, én pedig kifújtam a levegőt, ami bent rekedt a tüdőmben, amint megláttam Liamet.

- Oké, rendben – válaszolt helyettem Lou, Liam pedig habozva, de kiment. – Te jó ég, azt hittem, meghallotta.

- Én is – néztem rá, majd ő csak megfogta a kezem és felhúzott az ágyról.

A repülőút kevesebb volt, mint legutóbb és valamivel nyugisabb is. Nem volt este, senki sem volt annyira fáradt, és bár rajongók is voltak, az égvilágon senki sem vett észre, mert Louval betértünk egy Subway –be a többiektől elszakadva. Lou csak küldött egy sms –t Paddynak, hogy az étteremben vagyunk, és, ha lehet, várjon meg valaki minket addig, amíg a rajongók el nem tűnnek. Persze aggódtam, ne hogye felismerjenek Louval, hiszen ő sem éppen olyan „névtelen”.

- Hé, ne parázz – lökött meg Lou és nyugtatólak mosolygott. Közben beálltunk a sorba, én pedig még mindig az alsó ajkamat rágcsálva pillantgattam körbe. – Mondom! Nem fog meglátni senki, nyugi. Válassz inkább egy szendvicset, mert hallom, ahogy a gyomrod korog. Biztos ez is rá tesz egy lapáttal. Meglátod, amint ettél, jobban fogod érezni magad, valamint idegeskedni sem fogsz.

Lou mondanivalójára koncentráltam, ezzel próbálva elterelni a figyelmem a rajongókról és telefonjaikról, amivel képeket készíthetnek, akár rólam is. Azt hiszem nem gondoltam végig, ezt az utazósdit egy világhírű bandával. Noha, abban kételkedem, hogy bárki bármit is kideríthetne a kis kettős életemről, vagy akár a bűnbandáról, de még mindig elég csúnyán megüthetem a bokámat. Mi van, ha az autókereskedésben lévő volt „főnököm” lánya rajongó, a férfi meglát rólam egy képet a lánya gépén, kép alatt a nevemmel, felismer és rájön, hogy áladatokkal jelentkeztem hozzájuk. Biztosan jelentené a rendőrségnek, akik gőzerőkkel dolgoznak, a betörök megtalálásán. Hiszen mégis csak gyanús lenne ez az egész. Minél hamarabb repülőjegyet kell foglalnom Londonba.

Ennek tetejében, még Taylor is aggaszt. Annyira önelégült és gúnyos vigyor volt az ajkain, mikor két órája utoljára láttam. Szinte biztos vagyok benne, hogy azonnal haza repült ő is. Mi van, ha elárul Damonnak? Még nem tudja, hogy nekem hallottam az anyukájával beszélni. Ha a hotelbe érünk, fel kell hívnom Shanet.

- Gyere – húzott egy asztalhoz a fal mellé, egy kiugróban, majd lerakta a tálcát és leültünk. – Rendeltem neked, mert totál nem itt jársz. Figyelj Chanel, megértem, hogy tartasz az elől, hogy meglátnak velünk, de most komolyan, ne izgulj. Hiszen csak egy twitter profilod van, az interneten szinte semmi információ sincsen rólad.

- Azt mondod? – motyogtam, noha tudtam, hogy ez nem igaz. Azt hiszem jó volt egy kicsit abba ringatnom a hitemet, amit Lou mondott.

- Igen. Hiszen egy tojás az ikonod! – mondta, én pedig halványan elmosolyodtam. – Ezen nevetned kéne, de elnézem neked. Most pedig fald fel ezt – bökött a fejével az előttünk pihenő tálcára, amin, egy tányéron egy hatalmas bagett volt megtömve salátával, sonkával, sajttal és egyéb zöldségekkel.

- Uff – szakadt ki belőlem.

- Ezt mind meg kell enned! – anyáskodott felettem Lou, miközben előhúzta a telefonját. – Közben lecsekkolom, hogy miket írnak a rajongók twitteren.

- Nem segítenél a felfalásában? Te miért nem eszel?

- Én nem régen reggeliztem, te pedig valószínűleg nem, mivel még mindig kiáltozik a gyomrod élelemért.

Csak egy grimaszt vágtam, majd magam elé húztam a tányért, és neki láttam a szendvicsnek.

- Senki sem említ rólunk semmit. És már tiszta a terep. Viszont szükségem van egy kávéra. Mehetünk a Starbucks –ba? Kérlek – nyafogott Lou, én pedig nagyot sóhajtva bólintottam.

- Tele vagyok. Köszönöm a szendvicset. Meghívlak a kávéra, amire annyira szükséged van! – álltam fel és a kezembe vettem a tálcát.

- Nincs mit, és igen. Szükségem van arra a kávéra.

Kitértünk a Subway –ből, majd a szemben lévő Starbucks –ba vettük az irányt. Míg Lou vaccillált, mit igyon, én addig már a szendvics után eldöntöttem, hogy egy hideg, epres Red Berry Yoghurt Frappuccino –t fogok rendelni. Végül aztán Lou egy nagy adag Iced Caffé Americano –nál döntött, így mikor sorra kerültünk rendeltem kettőnknek elvitelre.

- Milyen névre szeretnétek?

- Az Americano –ra Lout, a Frappuccionora pedig… - itt elakadtam. Soha sem mondtam még Starbucks –ban meg az igazi nevemet.

- Chanelt – válaszolt helyettem Lou, és egy kicsit furán nézett rám, bár nem hibáztattam.

Félreálltunk a kis kerek asztalhoz, ahol már készítették is az italainkat.

- Nem a nevemet akartam mondani – suttogtam Lounak.

- Miért nem?

- Mert… mióta ismerem Liamet, mindig Liamet mondok itt – suttogtam elpirulva, Lou pedig szélesen elvigyorodott.

- Na, ne! De cuki vagy! – nevetett, én pedig az egyik lábamról a másikra álltam.

Amint kikaptuk sietősen, orrunkra tolt szemüveggel hagytuk el a repülőteret és szálltunk be a fekete furgonba, ami csak ránk várt.

- Paddy! - vettük észre, mikor beültünk. – Nagyon köszi, hogy intéztél nekünk egy kocsit, de neked nem kellett volna megvárnod minket – mondta Lou, miközben hátradőltünk és becsatoltuk magunkat.

- Liam mondta, hogy várjalak meg benneteket. Ő akart maradni, de mondtam neki, hogy, ha itt marad, ti sosem juttok ki az épületből.

Lou vigyorogva rám pillantott, míg én kifelé a sötétített üvegű ablakon bámultam és a szívószálamat rágcsáltam, néhol beleszívtam a rózsaszín italomba.

Mikor megérkeztünk, a hátsó bejáraton mentünk be, mert elöl ellepték a hotelt a rajongók. A csomagjaink már a szobánkban pihent. Ismét egy lakosztályon osztoztam Louval és Lottieval amit nem igazán bántam.

Noha akkor, mikor beléptem és Lou neki kezdett az újabb meséjébe Liamről, meg rólam, és hogy én mennyire belezúgtam a srácba, azt kívántam, bár egyedül lennék. Nem akartam senkivel sem beszélni. Csak az ágyban akartam feküdni, kiüríteni a fejemet és rendet rakni benne. Ám mikor Lou telefonja megcsörrent, és hamarosan a képernyőn Lux volt látható, nem küldhettem ki a nőt. Sőt, mellém ült, és együtt integettünk bele a kamerába Luxnak, aki irtóra aranyos volt. Nagyon jól érezte magát az apukájával, de már hiányoztunk neki, és várja, mikor majd az anyja érte megy, ami pontosan, három nap múlva lesz.

- Chanel, ugye fogsz rám várni, mikor anyuval visszaérünk? – kérdezte aranyosan, én pedig szélesen bólintva mosolyogtam és megígértem neki, hogy még itt leszek velük, mikor ő újra megérkezik. Noha egyáltalán nem így terveztem, de ez a kislány rövid idő alatt oly’ annyira a szívemhez nőtt, hogy képtelen voltam neki nemet mondani. Arról nem is beszélve, hogy az anyukáját mennyire megkedveltem, így hát a visszautazásom ötletét még egy kicsit hátrébb toltam a fejemben a gondolataim között.

Miután leraktuk a telefont Lou átment Harryhez, hogy elmondja neki Lux üzenetét, én pedig végre egyedül maradtam. Lerúgtam a Converse csukámat a földre, majd a takaró alá bújtam és lehunytam a szemeimet.

Ha jól tudom, még volt pár koncert hátra itt, az USA –ban, míg Londonban nem repülünk. Addig ki kell tartanom, már csak Lux és a Niallel való megállapodásunk miatt is.

De Liam és Sophia annyira megnehezítik a dolgom. Na meg Louis. De Liam leginkább.

Előbb a csók, aztán ez a lebukás Zaynnel, mindeközben Sophia és Louis, végül Taylor felbukkanása, és a tény, mely nem hagy nyugodni, hogy Sophia és Taylor. Annyira biztos vagyok abban, hogy együtt voltak, mármint intim kapcsolatuk volt, vagy van. Pedig semmilyen bizonyítékom nincsen ellenük. És, ha jól tudom, ezen dolgoznom kéne Niallel. De ezek a dolgok annyira kifárasztottak most, hogy éreztem, ahogy ragadt le a szemem. Igen, előbb alszom egyet. Aztán pedig munkába lendülök.

Órák múlva ébredtem magamtól, noha a szobában nem voltam egyedül. Nem messze tőlem ült Liam mosolyogva, én pedig először megörültem neki, végül nem akartam elmosolyodni előtte. Belül ugrándoztam és nevettem, ám ezt neki, nem feltétlenül kell megtudnia.

Mielőtt bármit is szólhattam volna, sóhajtott egy mélyet, majd eltűnt az arcáról a mosoly.

- Chanel – mondta halkan a nevemet, és olyan jó volt hallani, ahogy kiejti, valamint nézni, ahogy mozog a szája, hogy ott helyben majdnem elaléltam. Pedig csak egy szót mondott. – Ne haragudj – folytatta.

- Miért? – kérdeztem vissza kis idő múlva, mikor már nem szólalt meg.

- Tudom, hogy több dolog miatt kell elnézést kérnem. Legelőször is azért, hogy bejöttem a szobádba és meglestelek, ahogyan alszol. De nem bírtam megállni. Aztán a ma reggelért. Felébresztettelek, leordítottam a fejedet, és a legrosszabb, hogy csak halványan emlékszem, hogy miért. Mármint, arra emlékszem, hogy miért. Azért, mert nem mondtad, hogy ismered Zaynt. Arra viszont nem emlékszem, hogy ki mondta ezt. Mivel tegnap este elmentem egy bárba, és ittam. Berúgtam. Nem nagyon, de kellően, így nem emlékszem a személyre, akivel beszélgettem. Aki ezt mondta nekem. Igazságtalan voltam veled szemben.

- Igen, az voltál. Fogalmam sincs, hogy ki az, az ember, aki ezt mondta neked. És megrémiszt, hogy te sem tudod. Félnem kellene? Mert valami őrült, követ és nyomoz utánam?

- Tehát igaz? – vágott közbe, én pedig csalódottan néztem rá. Ahelyett, hogy megnyugtatott volna, csak az igazság érdekli. És fogalmam sincs, megosszam –e vele.

- Igen – mondtam és lesütöttem a szemeimet. Ismét rosszul esett viselkedése.

- De miért nem mondtad el? – hallottam kissé kétségbeesett hangját.

- Nem akartam. És amúgy sem nagydolog. Kétszer találkoztunk.

- De nekem nagydolog. Tudod, mikor beszéltem utoljára vele? Tudod, hányszor próbáltam elérni?

- Nem. Fogalmam sincs róla. Sosem beszéltél róla. Vagy, hogy ennyire hiányzik. De akkor sem értem, hogy, ha elmondtam volna, mennyiben segített ez volna rajtad meg azon, hogy beszéljetek.

- Igazad van. Nem sokat tudtál volna tenni. Akkor is rosszul esik, hogy nem mondtad el.

- Jó, bocsánat – feleltem még mindig rá sem nézve. Úgy viselkedtem, mint egy duzzogó kamasz.

- Ne legyünk rosszban kérlek – suttogta, én pedig félve rá pillantottam. Nem akartam kimondani, de egyszerűen nem bírtam visszafogni magam:

- Én nem szeretnék rosszban lenni veled, de nem hagysz más választást – mondtam komolyan, és bár jól esett ez az őszinteség vele szemben, mégis fájt nézni meggyötört arcát.

Az ajtón nyitódásra mindketten odakaptuk a fejünket. Lottie állt ott kissé zavart arccal.

- Bocsi, nem akartam zavarni.

- Nem zavarsz. Liam úgyis menni készült – mondtam a srác helyett és nem is pillantottam rá.

- Hát persze – motyogta és felállt. – Ne haragudj – suttogta utoljára, majd elindult kifelé, és ketten maradtunk Lottieval.

Felálltam, majd a fürdőszobát kezdtem keresni, míg Lottie egy szót sem szólt. Milyen furcsa.

A fürdőben megmostam az arcomat, majd szempillaspirált tettem fel, és megcsipkedtem kicsit a bőröm, hogy jobban nézzek ki. A szám ki volt száradva, így úgy döntöttem átnézek Niallhez, akinél úgy is mindig van mit inni és enni.

- Melyik lakosztályban van Niall? – kérdeztem Lottiet, aki a bőröndjében turkált mikor visszaértem a szobába.

- Velünk szemben lévőbe – válaszolta.

- Lou is ott van?

- Aham – mondta, és fel sem nézett a ruhái közül, így rántottam egyet a vállamon és magára hagytam a lányt.

Szemben bekopogtattam, majd benyitottam. Arra indultam amerről a hangok jöttek, és hamar kilátást nyertem Loura, valamint Harryre és Niallre.

- Sziasztok – köszöntem nekik mosolyogva.

- Helló Csipkerózsika! Hát felébredtél? – vigyorgott Lou, én pedig leültem mellé.

- Igen. Mi újság?

- Nem sok. Megyünk Lottieval, meg Harryvel az edzőterembe, te nem jössz? – oh, tényleg? Nekem ezt Lottie nem is említette.

- Erm, nem, most inkább kihagynám. Majd legközelebb – mosolyogtam Loura és a szemeim Niallre tévedtek, aki csak vigyorogva aprót bólintott. Tudtam, hogy tervez valamit.

- Hát rendben. Megyek és átöltözök – állt fel Lou és a combomra csapott. – Hazz tíz perc múlva a folyosón – mondta neki, majd rám vigyorgott és elhagyta a szobát.

- Én is átöltözök – állt fel Harry, majd el is tűnt.

- Na, ketten maradtunk – vigyorgott Niall. – De mielőtt hozzákezdenénk, kérsz valamit? – állt fel.

- Umm, egy ásványvizet, köszi.

- Ne már! – nyafogott. – Egy szelet pirítós, meg ásványvíz? Ezek mind jók, de nem állandóan! Cukros Lipton –t kapsz és hozok nassolni valót – vigyorgott, végül egyedül maradtam. Körülnéztem, míg Niall vissza nem tért, de nem álltam fel, jobb volt a kényelmes kanapén ülni.

- Parancsolj – nyomta a kezembe a barackos üdítőt, majd leült a másik kanapéra, velem szemben és a középre, a dohányzóasztalra rakta minden egészségtelen kaját, ami magával hozott. Két doboz Pringles, Haribo gumicukor, csoki és sós perec. – Láss neki! – bökött a fejével azokra, míg felnyitotta a gumicukrot és a csokit. Beleittam az üveg innivalóba, aztán elvettem az egyik Pringles –t és felbontottam, majd hátradőltem. – Mi újság? – kérdezte, miközben bekapott pár gumimacit.

- Nincsen semmi – sóhajtottam, és be akartam neki számolni Liam látogatásáról, ám nem akartam, hogy tudjon Zaynről. Vagy, hogy tudja, Liam mennyire megbántott. – Tennünk kéne valamit. Nem bírok már a fenekemen ülni – mondtam.

- Tudod, tegnap mikor felbukkant az a ismeretlen fickó, akit csak Sophia ismer, Soph nagyon furcsán viselkedett – mondta halkan, én pedig felpillantottam rá a chipsből. Kicsit megkönnyebbültem, hogy ezt, nem nekem kell felvezetnem.

- Tudom. Láttam én is. Szerinted…

- Több van köztük, mint baráti kapcsolat?

- Sophia nem hülye, hiszen idáig eltitkolta Liam elől, hogy csalja őt, viszont éles helyzetekben nem igazán tarol. Én egyből levágtam, hogy lefeküdtek egymással. Már csak az ember nézéséből is. Akit egyáltalán nem zavart Liam, vagy mi. Sophia pedig rettentően zavarban volt.

- Akkor már tudjuk, mit kell keresnünk. Hogy is hívták a fickót?

- Andrew – válaszoltam Niallnek, és végre kicsit jobban éreztem magam. Még mindig rossz érzés, hogy Liamet ilyen helyzetbe hozzuk, de nem tehetünk mást. Újra akarom érezni Liam ajkait enyéimen, és ehhez az kell, hogy Sophia örökre eltűnjön az életéből.