[10. - A tiéd az utolsó szó, igaz?]

Hiiiii!:3
17 feliratkozó, komik, pipák, akldjsfgak.:3 Köszönöm szépen!:3♥ Remélem tetszeni fog a rész, und élvezitek a Lanel momenteket.:3 Jó olvasást!♥Xx.

Chanel Adele Sangster

Miután Liamet hívta a barátnője visszavonulót fújtam. Elment a kedvem mindentől, viszont egy fél óra múlva mégis lefelé tartottam vele a mozi terembe. Noha az életkedvem elment, arcomon egy hamis mosoly ült, nehogy megtudja. Nehogy megtudja, hogy rosszul esett az, hogy helyettem, a barátnőjét választotta.

                     

Ma reggel, mikor felkeltem azt hittem, hogy elmúlt a keserű érzés a számból, és nem fogok haragudni Liamre. Tévedtem, mert még én az ágyban feküdtem, mikor ő megjelent, és a kedvem ismételten a béka feneke alatt volt. Régen éreztem már így magam.

Végül hamar lelépett. Menniük kellett próbálni, hiszen holnap koncertjük lesz, és a gyakorlás sosem árt. Nem hívott el magával, csak annyit mondott, hogy pár óra múlva jön, s már távozott is. Jó kedve volt, engem pedig nem hagyott az nyugodni, hogy talán a barátnője miatt.

Komótosan reggeliztem meg – amit Liam rendelt nekem –, majd úgy döntöttem, hogy körbe járom a hotelt, hogy ne a négy fal között gubbasszak.

Ide –oda bóklásztam a mamuszomban, a hatalmas épületben megtekintettem minden program helyszínét, végül a hatalmas előtérben huppantam le egy kényelmesnek tűnő kanapéra, mely valójában nagyon kemény volt.

A számat elhúzva helyezkedtem el kényelmesen, és vettem el egy magazint a dohányzó asztalról. Mindig is szerettem újságokat olvasni, így kedvem kicsit feldobódott, mikor fellapoztam a már ismerős Vogue lapjait.

Pózoló sztárokat nézegettem a vörös szőnyegen, mikor a következő oldalon Liamet pillantottam meg, szmokingban, nyakkendővel, tökéletesen álló hajjal, és a világ legdögösebb mosolyával. Kitűnt a többi srác közül, és azon morfondíroztam, hogy mennyire is helyes. Majd az jutott az eszembe, hogy ennek a helyes srácnak van egy barátnője, aki nem értékeli őt eléggé.

- Helyesek, mi? – szólalt meg egy lány hangja, majd megpillantottam a lábait az újság mögött. Felnéztem rá és szinte azonnal megállapítottam, hogy ez egy Tomlinson lesz.

- Igen – mosolyogtam fel rá. Ha már az egyikkőjüknél nem sikerült bevágódni, kezdjünk tiszta lappal.

- Szia, Lottie Tomlinson vagyok – mosolygott barátságosan, én pedig felálltam, hogy üdvözölni tudjam őt. Arra számítottam majd, hogy kezet fogunk, vagy valami. Helyette ölelésbe vont. Ellentettje a bátyjának.

Szürke, már –már fehér haja rendezetlen kontyban csücsült a feje tetején, hatalmas világoskék szemei világítottak, mosolya fültől fülig ért.

- Te biztosan Chanel vagy! Liam, valamint Louis informált hozzád – magyarázta. – Már bejelentkeztem, és a szobámban is voltam, valamint nálad is kopogtattam, de nem nyitottál ajtót, szóval lejöttem, és akkor megláttalak… - magyarázta, és azt hittem, hogy mostantól, soha nem fogja befogni a száját.

- Nem volt kedvem a négy fal között gubbasztani, viszont egyedül nem igazán mozdulnék ki innen…

- Hát azt ne is! Egyedül nem lenne biztonságos a rajongók miatt. Rengetegen lerohanhatnának, pláne, ha kíséret nélkül mész.

- Kíséret?

- Biztonsági őrök. Liaméket is állandóan rengetegen veszik körbe.

- Ja, igen, persze – bólogattam. Ideje kicsit több mindent megtudni, és a tudáshoz szükséges személy pedig itt áll előttem. – Miért nem megyünk le a bárba, és iszunk valamit? Közben beszélgethetnénk – ajánlottam fel szélesen mosolyogva.

- Menjünk – bólintott.

Lottieval rendeltünk egy –egy turmixot, ő epreset, míg én banánosat, majd elhelyezkedtünk a bárpultnál, és neki láttam az óvatos faggatásnak.

- Te látogatóba jöttél a bátyádhoz? – kérdeztem, miközben egyik lábamat átvetettem a lábamon, és megforgattam kezeim között az italalátétet.

- Részben – nevetett. – És részben pedig „tanulni”. Lou segéde vagyok – magyarázta, nekem pedig ráncba szaladt a homlokom. Lou?

- Bocsi, hogy közbe szólok, de ki az a Lou?

- Ó, vele még nem találkozhattál, mert még nem értek ide. Lou, a fiúk stylistje, sminkese, fodrásza, mindenese – nevetett. – Nagyon jó fej nő, imádom! Van egy mindjárt négy éves kislánya.

- Nos, igen, akkor velük még biztos nem találkoztam. Hogy hívják a kislányt?

- Lux. Nagyon aranyos! Imádni való kislány, biztosan nagyon fogod szeretni őket, te is! Különben Harry Lux keresztapukája.

- Ó, tényleg? – lepődtem meg. Szóval, pontosan ilyen információkra gondoltam, mikor elhatároztam, hogy kiszedek pár dolgot Lottieból. Szép munka, Chanel!

- Igen. Lou és Harry között szoros kapcsolat van. Amolyan anya –fia. Ebben az esetben, másodanya –fia. Harry imádja az anyukáját, a családját, csak sokat van távol tőlük, ugyanúgy, mint a többiek, és azt hiszem, jót tesz neki, hogy itt van Lou, akire támaszkodhat, vagy, ha elanyátlanodna. Ami azt illeti, azt hiszem ideje lesz nekem is egy kicsit anyáskodnom Louis felett – kuncogott. Nos, ráférne.

- Hány év van köztetek? – kérdeztem.

- Mármint köztem, és Louis között? – kérdezett vissza, én pedig legszívesebben a szememet forgattam volna. Neem, közted és Lux között. – Hat. Egyetlen idős testvérem. Én vagyok a második.

Meg sem kellett szólalnom, a lány folytatta magától.

- Szegény Louisnak meggyűlt velünk a baja – kuncogott. – Van még négy húgunk. És az utolsó tesónk lett végre fiú.

- Az igen – nyögtem ki.

Ezután Lottie tovább csacsogott a testvéreiről, de erre nem igazán figyeltem oda. Ennyire azért nem érdekelt a Tomlinson család.

- És ti hogy ismerkedtetek meg Liammel? – kérdezte hirtelen, én pedig feleszméltem a bambulásomból. Ne már, nem kéne fordulni a kockának! Én kérdezek, te válaszolsz, haver! – Liam csak annyit mondott nekem, hogy egy vicces történet, és, hogy biztos szívesen elmeséled, viszont ne minden részletben hallgassak rád – nevetett. – Igazából nem tudom, mire értette ezt.

- Nos, én nem tartanám annyira annak – kezdtem komolyan, és az alsó ajkamba haraptam. Úgy döntöttem, kiszínezem kicsit a történetet. – Mivel majdnem elgázoltam… - folytattam, és láthatólag Lottie benyelte, ugyanis döbbent és egyben riadt arckifejezése erre engedett következtetni.

- Jó ég! – kapott a szájához, aztán a kezeibe temette az arcát.

- Nyugi, egy karcolás sem lett rajta – mosolyogtam. – És teljes mértékben az ő hibája! Segg részeg volt. Még jó, hogy pirosat kaptam, így megálltam – meséltem neki „nagy átéléssel”.

- De buta! – csóválta a fejét Lottie, én meg megértően bólintottam.

- Ne félj, ki is oktattam rendesen!

- Észrevettem már, hogy ha Liam iszik, akkor eléggé le tud részegedni.

- Nem bírja a piát?

- Szerintem inkább csak el van szokva tőle. Tudod, sokáig nem ihatott a veséje miatt – magyarázta. Hoppá! Vesebeteg?

Úgy döntöttem nem kérdezek rá, és átsiklok a téma felett, de amint szólásra nyitottam a szám, Lottie már újra támadott.

- És akkor hogy történt? – kíváncsiskodott. – Részegen számot cseréltél vele, vagy mi? – nevetett.

- Nem egészen. Miután a motorháztetőmre feküdt, beszállt mellém az anyós ülésre.

- Na és nem ijedtél még? Mármint, Liam egy légynek se ártana, na de mégis, egy ismeretlen, részeg valaki beül melléd az autódba?

- Nem mondtam még senkinek, de igen, egy picit megijedtem – bólogattam szomorú fejjel. Említettem már, hogy imádok színészkedni? – Ne mondd el kérlek, Liamnek!

- Lakat a számon, bennem megbízhatsz – mosolygott megnyugtatóan.

Kikaptuk a turmixokat, és csendben megkóstoltuk, viszont aztán muszáj volt tovább mesélnem neki.

Végül egész jól elszórakoztam a fiatalabbik Tomlinsonal, és persze, rengeteg mindent megtudtam a fiúkról, legfőképpen Liamről, ami jó kedvvel töltött meg. Ugyan Liam még mindig nem jelentkezett, nem volt olyan rossz Lottieval.

Visszamentünk a szobákhoz, majd áthívott a Louissal közös lakosztályába.

- Hol is tartottam? – kérdezte, mikor egy cső, csípős Pringles –szel lehuppant az egyik, duci, kényelmes, és nagyon drága fotelbe. – Chipset? – tartotta felém.

- Uh, kösz, nem, nem szeretem a csípőset.

- Ó, van ott, ahonnan ez jött még. Nem csak csípős. Bemész a konyhába, és megtalálod – vigyorgott, mire én is elvigyorodtam. Louis, biztosan nem fogja bánni, ha megdézsmálom a chipsét, igaz?

Egy extra sajtossal tértem vissza Lottiehoz, aki ugyanúgy vigyorgott, mint mielőtt itt hagytam volna. Leültem én is egy olyan fotelbe, és magam alá húztam a lábaimat, majd kibontottam a dobozt.

- Ott tartottál, hogy Liam barátnője.

- Ja, igen, Sophia! – bólintott. – Nagyon kedves lány, én jóban vagyok vele. Nagyon szereti Liamet, de ő is sokat dolgozik, így keveset tudja látogatni.

- Ó, én nem ezt hallottam – bukott ki belőlem. Bassza meg, Chanel!

- Tessék? – ráncolta össze a homlokát.

- Öm – köszörültem meg a torkomat, majd folytattam –, nekem Liam pár napja panaszkodott.

- Panaszkodott? – szöktek a magasba a szemöldökei. Ezt elkúrtad, Sangster!

- Hát, tudod, hogy hiányzik neki, meg minden – mondtam gyorsan, mire egy ’Nem vagyok hülye!’ pillantást kaptam válaszul. – Na, jó – sóhajtottam. – Volt egy kis zűr köztük nem régiben, én pedig pont akkor érkeztem meg, így Liam kiöntötte nekem a szívét. De, szerintem az óta már megoldották. Vagyis, azt hiszem – dörzsöltem meg a homlokom, a még nem sós és nyálas kezemmel. – Azt még nem mondta Liam, hogy minden rendben, viszont beszéltek már telefonon.

- Ez fura, én is beszéltem a minap Sophiával, és nem mondott semmit. Pedig mindig mindent elszokott nekem.

Akkor talán túl naiv vagy kislány, ha így hiszed!

- Nem tudom – mondtam és inkább meghúztam magam.

- Remélem nem valami komoly dolog!

- Nem, biztosan nem! – nyújtottam el az első nemet kicsit, csak, hogy nyomatékosítsam mondanivalómat. – Biztosan a távolság, túlságosan hiányoznak egymásnak…

- Igen, az biztos – bólintott szomorúan Lottie. – Na és neked van barátod? – kérdezte hirtelen.

- Nem, nincsen – válaszoltam és közben a chipses csőbe kukkantottam, hogy egy újabb darabot tudjak kihalászni.

- Értem – mondta, majd mintha egy végszóra kivágódott az ajtó, aminek háttal ültem, így nem láttam ki az.

- Ó, Liam, a kis barátnőd itt van, és a chipsem eszi? – kiáltott fel hitetlenül Louis, én pedig vigyorogva hátra fordultam.

- Louiiis! – pattant fel Lottie, a dohányzó asztalra rakva a telefonját és a chipset, aztán máris bátyja nyakában volt. Eközben Louis háta mögött feltűnt Liam, majd az ölelkező testvérpárt kikerülve hozzám indult.

- Szia, Chanel! – köszöntött szélesen mosolyogva, és akaratlanul is elmosolyodtam én is.

- Szia Liam, Pringles –t? – nyújtottam felé, de előbb kivettem még egyet én. Kicsit úgy viselkedtem, ahogy szerintem megérdemli most. Azt hiszem, még mindig neheztelek rá, egy kicsit…

- Héj, ölelést sem kapok? – tárta szét a karját, én pedig leraktam a dobozt, aztán felálltam és hozzá bújtam.

Hű, mennyivel jobban érzem magam!

Liam mosolyogva tolt el magától, hogy feltérképezhesse az arcom, mely fogalmam sincs miért, de pírba borult.

A többi fiú is felsorakozott a bejáratnál, és üdvözölték Lottie –t, majd kézről kézre adták, egy –egy ölelésbe.

- Gyere! – nézett rám újra Liam, és megfogta a kezem, majd megszorította azt, és maga után kezdett húzni. Elhaladtunk a többiek mellett, akik nem igazán vettek észre. Kivéve Niall és Louis. Míg Niall kedvesen mosolygott, addig Louis utálatosan méregetett. Észrevettem azt is, hogy Niall és Liam jelentőség teljes pillantást váltottak, majd végleg ott hagytuk őket.

- Hová megyünk? – kérdeztem, de a választ már egyből is megkaptam, mikor megálltunk Liam lakosztálya előtt, és előhúzta a kártyáját.

Bent aztán Liam leült az ágyára, és engem is maga mellé húzott.

- Figyelj, nem tudom, hogy te, hogyan gondolod, de nekem még mindig semmi kedvem kimozdulni az emberek közé. Viszont szeretnélek valami különlegessel meglepni, és nem tudom, hogy a kaja a hotel étterméből ismételten mennyire lenne az. Vagy az, ha itt maradnánk és beszélgetnénk. Különlegesen szeretném eltölteni veled az időt – mondta aranyosan, én pedig majd’ elolvadtam. Miért ilyen édes?

- Liam, teljesen megértem, hogy nem szeretnél kimozdulni emberek közé. Nem csak azért, mert nagyon fáradt vagy, hanem mert hülyén jönne ki, ha velem mutatkoznál, miközben a barátnőd tőled ezer kilométerekre van – mondtam, és azon nyomban el is szomorodtam. Persze, a fő ok, az én vagyok, és igazából én nem szeretnék vele mutatkozni. Mert akkor letámadnának, és elő ásnának rólam mindent. Meg persze közre játszik az is, hogy Liamnek sem kellene velem nyilvánosság elé lépni. Így is zűrök vannak a hűtlen barátnőjével, ha a csaj pedig fényképeket látna rólunk, mindenki azt gondolná, hogy nem csak Liam hűtlen. Mármint, elnézést, a csaj sem hűtlen. Oké, rajtam kívül mindenki más hiszi ezt.

- Nem, nem! Chanel ne mondd ezt! Jaj, ne hidd azt, hogy, nem mennék el veled szívesen egy étterembe, vagy sétálni a városba! Ah, ez bonyolult, tudod? – túrt a hajába. – Igen, valószínűleg számos magazin lehozná, hogy „Liam Payne csalja a barátnőjét” de ennek senki olyan nem hinne, aki fontos számunkra. Nem hinné el Niall, nem hinné el Lottie, nem hinné el az anyukám, de még Sophia sem!

- Liam, nem akarok nektek felesleges problémákat kreálni – mondtam sóhajtva. – Minden rendben köztetek Sophiával? – kérdeztem őszintén a szemeibe nézve. Azon nyomban megingatta a fejét. – Tessék! Erről beszéltem. Én csak egy újabb nyűg lennék, ami miatt talán szétmennétek. És én ezt nem akarom! Szóval, rendeljünk kaját, és valami édességet, mert nem tudom mikor ettem utoljára egy finom sütit – zártam le a témát. Mint ahogy Chanel Sangster mindig is szokta.

- A tiéd az utolsó szó, igaz? – mosolyodott el Liam, én pedig bólintottam és rávigyorogtam. Pontosan Liam, ahogy mondod.