[60. - Minden az én hibám]

Hiiiiii,
okaaaay so a mai részben már történnek dolgok.:3 Omfg, olyan izgatott vagyok a fejezettel kapcsolatban, fogalmam sincs, tetszeni fog -e nektek, átjön -e úgy az egész, ahogy szeretném, meg minden. Az eleje talán kicsit unalmas, ahogy a közepe is lol but aztán feltúrbóztam az eseményeket, szall tartsatok ki a rész végégi haha.:3 Aztán remélem, hogy a vége is elég jó lett. Mármint a legeslegvége:3 Okay nem dumálok tovább, írjátok meg véleményeiteket mindenképpen!!:3 Jó olvasást! X♥

Chanel Adele Sangster

Az időjárás még mindig kiszámíthatatlan volt Londonban, az egyik percben vakítóan sütött a nap, a másikban pedig szinte fekete felhők foglalták el az eget és öntözték isten álltakertjét. Az eső most is szüntelenül kopogott az ablakpárkányon, és bár egyes emberek idegesítőnek találják a hangját, engem mégis megnyugtatott. Képes lettem volna visszaaludni, de ekkor megérkezett Liam a boltból a reggelivel, és mikor belesett hozzám, látta, hogy ébren vagyok, így nem hagyott többé lustálkodni. Sóhajtva kikeltem az ágyból mikor újra magamra maradtam, majd a fürdőszobába indultam, hogy pisiljek és fogat meg arcot mossak. Miután ezekkel megvoltam, laza lófarokba fogtam rakoncátlan barna tincseimet, majd leindultam az alsó emeletre. Liam dúdolgatva készítette a reggelit, a nappalit és konyhát rántotta illata töltötte be, és mikor besétáltam a nappaliba, hallottam, hogy a rádió megy. Fejemet azonnal a nappaliban lévő szekrény felé fordítottam, ahol ott is pihent a Beats hangszóró mellett Liam laptopja a rádióadóval megnyitva. Elnevettem magam és beléptem a konyhába, majd átöleltem hátulról, miközben az arcomat a hátába fúrtam.

- Mióta hallgatsz rádiót? – kérdeztem őt mosolyogva, habár hangom nem hangzott többnek egy durmolásnál, tekintve, hogy az egészet elrejtettem Liam pólójában és hátában.

- Szoktam rádiót hallgatni, oké? – kérte ki magának, én pedig felnevettem és arcomat a karjára raktam, hogy előre leshessek az arcára. Ő is vigyorgott, így tudtam, hogy csak szórakozik velem. – Többnyire autóban – adta meg magát.

- Oké – nevettem ki, aztán a fenekére csaptam és felültem az egyik bárszékre. Furán bámultam a telefonomra pár méterrel arrébb tőlem, ami a konyhapulton feküdt.

- Hogy kerül ide a telefonom? – nyújtóztam utána.

- Nem tudom, biztosan lent hagytad tegnap – vont vállat, én pedig éppen megakartam nyomni a középső gombot, mikor felvillant és rezegni kezdett. A kijelzőn Shane neve jelent meg, mire én rögtön kinyomtam. Szerencsére nem csörgött annyit, hogy Liamnek feltűnjön. Feloldottam a telefont, majd az üzenetekbe léptem és vártam Shane sms –ét, hogy miért hívott. Idegesen az alsó ajkamba haraptam, mikor Liam felé pillantottam, de ő csak dúdolgatott és tovább csinálta már a reggelit. Ekkor megint búgni kezdett a kezemben a készülék, mire én újra kinyomtam.

- Chanel… - kezdte Liam, mire én ijedten felé kaptam a fejem, de ő még mindig háttal állt nekem – éhes vagy? – kérdezte, én pedig az egyik hajtincsem után kaptam és csavargatni kezdtem.

- Igen – válaszoltam, majd megköszörültem a torkomat, hogy véletlenül se remegjen meg a hangom. A fenébe is miért nem tud Shane egy üzenetet dobni?

Mikor harmadjára hívott, úgy döntöttem, hogy bekapcsolom, a ne zavarjanak funkciót, így csak a híváslistába lépve láthattam, mennyi hívásom jött be. Még egy pár Shanetől, de mivel neki nem vettem fel, így Nate, Will és Dylan is zaklatni kezdtek. Ekkor úgy döntöttem, hogy megkockáztatok titokban az emeleten egy hívást, így hát elhebegtem Liamnek, hogy megyek, felrakom tölteni a telefonomat, majd kettesével szedve a lépcsőfokokat az emeletre értem. Bementem a hálószobába, majd kinyitottam az erkély ajtót és kiléptem a csípős hidegbe az aprócska szőnyegre. Az eső esett, az ég szürke volt és olyan érzésem volt, mintha délután öt óra lenne. Rányomtam az első névre a híváslistán, ami mint később kiderült, Dylan volt.

- Szia, Chanel – szólt bele, mire nyeltem egy nagyot és behúztam magam mögött az üvegajtót.

- Szia, Dylan – köszöntem neki barátságosan vissza, hiszen ő mindig is az egyike volt a srácok közül, aki mindig kedvesen és jóindulatúan bánt velem. Vele mégsem kerültem olyan szoros barátságba, mint Shanel, Natel vagy Damonnel. – Mi a helyzet? – kérdeztem kissé idegesen.

- Hát a srácok feszültek a rosszul sikerült akció óta, és Damon kérte, hogy hívjalak ide.

- Még mindig azon rágódnak? – kérdeztem az alsó ajkamat rágcsálva, Dylan pedig válaszul felsóhajtott a telefonban.

- Igen. És bár Shane próbálja oldani a feszültséget a fergeteges grill partival, amire készül, vibrál a levegő.

- Értem – mondtam halkan. – Nem tudod esetleg Damon miért akarja, hogy lemenjek?

- Olyannak ismered, mint aki az orromra köti, hogy mit szeretne? – nevetett fel kínosan Dylan, én pedig megdörzsöltem a homlokomat.

- Nem. De ne vedd magadra, igenis bízik benned – próbáltam kicsit vigasztalni a srácot, aki ugyanígy tett mikor a Pandorat raboltuk ki és Damon nem engedte, hogy részt vegyek a küldetésen.

- Mhm, gondolom, különben már biztosan végzett volna velem – válaszolt könnyedén, nekem pedig elkerekedtek a szemeim és lehuppantam a fonott székre. Szóval most már hangosan is kimondjuk, hogy annak vége van, aki elárul minket? Vagy akiben nem bízunk? Kezdhetem számolni a napjaimat?

- G- gondolod? – kérdeztem halkan.

- Tudom. De mindegy is – sóhajtott fel. – Akkor jössz?

- Um, igen, persze. Meglátom, mikor tudok elszabadulni. Mikor lesz a grillparti? – kérdeztem halványan elmosolyodva, hogy eltereljem mindkettőnk gondolatait.

- Oh, fogalmam sincsen. Tudod, hogy Shanenek nagy a szája, de lusta megmozdulni, ha arról van szó. Szóval mire még összekaparom – nevetett. – Miatta megkívántam a steaket.

- Oké Dylan – nevettem fel én is, hiszen láttam magam előtt, amint Shane jártatja a száját, miközben szétfolyik a kanapén. – Akkor nem sokára találkozunk.

- Igen, szia, Chanel – köszönt el, én pedig letettem a telefont.

- Wow, milyen pasival fogsz találkozni? – hallottam meg Liam hangját mögülem, mire kiesett a kezeim közül a telefon a kőre.

- Basszus Liam, megijesztettél – hajoltam le a telefonért, majd felálltam és felé fordultam.

- Ne haragudj – mosolygott. – Szóval?

- Um, az unokatesóm hívott – nyögtem ki.

- Az unokatesód? – lepődött meg. – Itt van Londonban? Még sohasem meséltél róla.

- Igen, tudom. Igazából évek óta nem találkoztunk és engem is eléggé meglepett mikor felhívott.

- De azt hittem, senkivel sem tartod a kapcsolatot a családodból.

- Nem is. Éppen ezért lepődtem meg. De nem akartam elutasítani, mivel ő jó fej és biztos nem fog azért zaklatni, hogy miért léptem le otthonról meg minden – dadogtam.

- És ma már találkoztok valami grillpartin? – kíváncsiskodott tovább, én pedig a fejemet legszívesebben a falba vertem volna.

- Igen. Van itt egy apartmanja, és grilleznek a haverjaival és elhívott engem is. Ezért nem mondtam nemet sem, mivel nem kettesben leszünk és így nagyon kérdezgetni sem tud.

- Értem. Én megismerhetem? – bukott ki belőle, én pedig próbáltam nem fájdalmas képet vágni.

- Menjünk be, mert kezdek szét fagyni – mondtam kérdését figyelmen kívül hagyva és mellette beléptem a meleg szobába. Követett, becsukta maga mögött az ajtót, én pedig felraktam tölteni a telefonomat úgy, ahogyan hazudtam korábban.

- Nem akarod? – kérdezte kissé csalódott hangon, én pedig máris megsajnáltam és felé fordultam.

- Dehogynem. Persze, miért ne találkozhatnátok? – léptem elé, majd átöleltem és kezeimet a nyaka köré fontam.

- Tényleg? – mosolyodott el szélesen, én pedig bólintottam és csókot nyomtam az ajkaira.

- A parti ma lesz – jelentettem ki, ő pedig vigyorogva bólintott.

- Akkor meg van az esti programunk. Na, gyere reggelizni – fogta meg a kezem és lehúzott a konyhába.

**

Liam egész nap az „unokatesómon” pörgött, valamint az estén, ami miatt én totál beparáztam. Haragudtam Damonre, amiért mindenképpen próbált elérni, haragudtam magamra, amiért felvettem a telefont és ennyire figyelmetlen voltam. Liamet pedig szinte megértem, hiszen alig avattam be bármibe is az életemből. Nem sokat tud a családomról, és hogy ha adódik a lehetőség valakit megismerni közülük, naná, hogy él vele.

Közben tájékoztattam Dylant a problémáról, mire ő totál normálisan kezelte a helyzetet és nevetve közölte velem, hogy akkor este nála a grill partin találkozunk. Megígérte, hogy nem fogja elárulni a srácoknak az ügyet, végül úgy köszönt el, hogy viszlát, később unokahúgi. Mindig is tudtam, hogy Dylan egy normális srác, de azt hiszem ezzel, hogy szívességet tesz nekem, egy szinttel fentebb emeltük a kapcsolatunkat. Csak legyen elég időm meghálálni neki, mielőtt Damon kicsinál.

Miután beszéltem Dylannel részben megnyugodtam, hiszen totál jó fej volt és úgy éreztem, hogy nem lesz semmi baj az estével kapcsolatban. A lelkiismeret furdalásom viszont rögtön ezután elkezdett fúrni, mikor Liam barna szemeibe pillantottam és utáltam magamat, amiért átverem és hazudok neki. Viszont nem volt más választásom. Nem tálalhatok ki neki. Elég lesz az előtt, mielőtt Damon megöl. Szeretném az időmet addig kihasználni vele, amíg csak lehet. És bár ezért be kell csapnom őt, magamnak már megígértem, hogy minden féle képen, akármi is történik köztünk, vagy velem, de be fogok neki vallani mindent.

Délben nem bírtam tovább otthon ülni, és az eső is elállt így Liammel úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a kedvenc éttermembe ebédelni, utána pedig mászkálunk kicsit a városban a parti előtt. Egy khaki színű farmert húztam a lábaimra, csíkos hosszú ujjúval, valamint fekete kabáttal. Fekete csizmába bújtam, raktam fel egy alap sminket, hajamat egy lófarokba fogtam, majd egy kistáskába belepakolva késznek is nyilvánítottam magam. Liam is felöltözött, majd beindultunk az autójával a városba. Ebédeltünk, utána pedig sétálgattunk, bementünk egy könyvesboltba is, és míg ő a saját bandájáról olvasott könyvet – melyért kíméletlenül kiröhögtem – addig én valami izgalmas regényért kutattam. Végül vettem egyet, ahogy Liam is két képregényt, majd úgy döntöttünk, hogy beülünk a könyvesbolt melletti kávézóba és olvasgatunk. Az eső időközben újra eleredt, de mi biztonságban voltunk előle a fedett teraszon a kényelmes fotelekben. Míg ő a képregényét olvasta, én addig elkezdtem az én regényemet és csak néhányszor szóltunk egymásnak. El sem akartam hinni, hogy ennyire nyugalmas délutánt tudhatunk magunk mögött. Egyetlenegyszer jött hozzánk oda egy kislány az anyukájával, aki kért egy autogrammot és közös képet. Borzasztó aranyos volt, ahogy pedig Liam bánt vele, teljesen levett a lábamról. A paparazzik sehol sem bukkantak fel, vagy, ha igen is, mi nem vettük őket észre, és távolról készítettek képeket.

Este hét felé körülbelül már a felénél jártam a könyvnek, miközben Liam a negyedik képregényét olvasta. Idő közben vissza ment a könyvesboltban és vett még hármat. Gyerekes oldalán jót mosolyogtam, hiszen imádtam benne, hogy ennyire oda van még mindig a szuperhősökért. Probléma nélkül ült le velem egy nyilvános helyre képregényeket olvasni,  és legszívesebben felzabáltam volna érte.

- Baby, éhes vagyok – szólalt fel Liam, én pedig befejeztem a mondatot és aztán felnéztem rá.

- Menjünk Dylanhez? – kérdeztem, mire neki felcsillantak a szemei és összecsukta az újságot. És igen, sajnos a nevét is meghallotta, mikor telefonáltam, így hát csak Dylan vezetéknevét változtattuk meg.

- Nem tudom, mikorra mondta, hogy menj?

- Nem kötött ki időt, de gondolom, már lassan elkezdenek grillezni. Úgy hogy akár mehetünk. Csak még hagy fejezzem be ezt az oldalt.

- Rendben, addig én fizetek – rakta az asztalra az újságot, majd felállt és bement, én pedig miután elolvastam az oldalt, Liam képregényeivel együtt visszaraktam a könyvet a zacskóba.

Felálltam, majd Liam is kilépett a kávézóból, kézen fogott és elindultunk a kocsija felé. Mivel ugye Liam úgy tudja, hogy még nem jártam Dylannél, beütöttem a címét a gps –be, és elindultunk a számomra már ismerős utca felé. Az úton Liam a Dylannel való kapcsolatomról faggatott, nekem pedig muszáj volt a lehető leghiggadtabban válaszolnom kérdéseire, különben kiszúrta volna, hogy valami nem oké. A lelkiismeret furdalás szét mart belülről és már ezerszer elküldtem magamat a pokolba, amiért ezt teszem Liammel.

Mikor aztán leparkoltunk a ház előtt, mély levegőt vettem, majd kiszálltam a kocsiból. Liam követte a példámat, aztán kézen fogott és a kapu elé sétáltunk. Megnyomtam a csengőt, majd mikor Dylan beleszólt a kapu telefonba, beleszóltam, hogy Chanel vagyok, majd lenyomtam a fém kilincset és beléptünk a kertbe. A bejárati ajtóban Dylan széles mosollyal várt ránk, majd mikor felbukkantunk a bokrok mögül a kacskaringós macskaköveken, elkiáltotta magát és felnevetett.

- Chanel, ezer éve nem láttalak! – kiabálta túl a zenét, mely a házból jött.

- Szia, Dylan – köszöntem neki mosolyogva, végül átöleltem mikor előtte álltunk. – Remélem nem baj, hogy elhoztam a barátomat, Liamet.

- Nem, dehogy! Örülök, hogy megismerhetlek, Dylan vagyok – nyújtotta felé a kezét, Liam pedig mosolyogva elfogadta és megrázta.

- Liam és én is örülök, hogy megismerhetlek.

- Tyű, mennyit változtál mióta utoljára láttalak – fordult Dylan újra felém. – Bátran állíthatom, hogy kész nő lett belőled csincsilla – vigyorgott szélesen, mire megforgattam a szemeimet és a vállába bokszoltam.

- Még mindig, utálom ezt a becenevet. És már akkor is nő voltam, mikor te még csak tizenéves fiúcska – böktem a mellkasába, majd Liamet magam után húzva beléptem Dylan mellett a házába.

- Te jó ég, hogy hiányzott az a lepcses szád – nevetett fel, majd becsukta az ajtót mögöttünk. – Mondd Liam, hogy bírsz mellette? – tette a srác Liam vállára a kezét, és kicsit megveregette azt, míg a másik végtagját az én vállamra tette, így elkezdett bentebb tolni a lakásban.

- Oh, remekül. Tényleg elég nagy a szája, de azt hiszem vissza fog most már venni az én kis csincsillám – hangsúlyozta ki az utolsó szavakat vigyorogva, mire az oldalába könyököltem.

- Ne merészelj még egyszer így hívni! – néztem rá mérgesen, ők pedig felröhögtek Dylannel.

- Oké, szóval érezzétek otthon magatokat, néhány haverom meg a barátnőik vannak itt, de ne is próbáljatok velük társalgást kezdeményezni, mert elázott a csapat – nevetett Dylan. – Mit kértek inni? A grillen már sül a hús, remélem éhesek is vagytok.

- Mhm, jó illata van – szólaltam meg. – Én szeretnék egy vodkanarancsot jégkockával.

- Te, Liam?

- Van alkoholmentes söröd?

- Uh, haver, meg kell néznem, de nem vagyok benne biztos.

- Csak mert még haza kell vezetnem.

- Persze, értem, de félek, hogy akkor csak üdítővel és vízzel tudok szolgálni.

- Nem baj, akkor jó lesz egy kóla is – mosolygott Liam Dylanre, ő pedig bólintott és már el is tűnt a konyhában. A kertben voltak Dylan vendégei, akik tényleg elég részegnek néztek ki. Kíváncsi vagyok, honnan szedte fel őket Dylan.

Valahogy egy helyben maradtunk, és megvártuk Dylant az italainkkal. Liam elmondta, hogy már most nagyon szimpatikus neki Dylan, és örül, amiért beleegyeztem, hogy találkozzak egy családtagommal. Az italainkkal és Dylannel kimentünk a kertbe a grillhez, ahonnan áradt a meleg, így hát nem fagytunk össze. A haverjai észre sem vették, hogy még két ember csatlakozott a társasághoz, hanem tovább röhögtek és társalogtak totál részegen, értetlen hangon.

- Halkabban már gyerekek – kiáltott rájuk Dylan, majd visszafordult felénk. – Ne haragudjatok, de csak ma érek rá és mindenképpen szerettem volna már veled találkozni – nézett rám Dylan. – Csak akkor már a buli is le volt szervezve, így ide kellett, hogy hívjalak – magyarázta.

- Ugyan, semmi gond. Örülök, hogy felhívtál. Őszintén, te vagy az egyetlen a családból, akivel évek után most beszélek először.

- Azért ez durva. Mondjuk, megértem, hogy leléceltél. A szüleid még most is ugyanolyanok, mint amilyenek mindig is voltak. A testvéreidnek pedig szerintem átmosták az agyát, már bocsánat. Örülök, hogy te nem hagytad magad és sikerült elszabadulnod tőlük – mondta, én pedig egy halványt mosolyt erőltettem magamra a színjáték kedvéért. Valószínűleg Dylan nem is tudja, mennyire beletrafált. Alig tud rólam valamit, de a nyakamat tenném rá, hogy még mindig így mennek a dolgok otthon, Miamiben.

**

Később végre ehettünk is, mivel elkészült az étel. Még mindig csak Dylannel társalogtunk, de hát egyikőnk sem bánta. Szinte már kezdtem megnyugodni, hogy még sem lesz egy katasztrófa ez az éjszaka, mikor a lehető legrosszabb történt.

Betoppant Damon. És Taylor.

Hogy honnan vették, hogy mi itt vagyunk, arról fogalmam sincs, de biztos, hogy nem Dylanhez jöttek dumálgatni. Míg Damon csak komoly képpel közeledett felénk, addig Taylor arcára, undorító vigyor kúszott, mely miatt legszívesebben felálltam volna és bemostam volna neki egy jókorát.

- Csá, haver – csapott Damon Dylan vállára, majd leült mellé egy fotelba.

- Sziasztok. Mi a pálya? – kérdezte Dylan teljesen higgadtan. Jó, hogy ő tudja kezelni a helyzetet.

- Meddig akarsz maradni? Vagy mikor menjünk haza? – kérdeztem halkan Liamtől.

- Már menni akarsz? Azt hittem beszélgetni szeretnél még az unokatesóddal.

- Igazából már szeretnék csak haza menni – mondtam, mikor Damon félbe szakított minket.

- Nem mutatod be a kis barátnődet? – ütötte meg a hangja a fülemet, miközben végig nézett rajtam és egy kanos vigyor ült ki az arcára. Pfuj, sose láttam még így Damont!

Látványosan közelebb húzódtam Liamhez, aki a derekamra helyezte a kezét.

- Együtt vagyunk – mondtam magunkra utalva.

- Cica, a nevedre vagyok kíváncsi.

- Ne haragudjatok, már ő sem józan. Húzd el a csíkot Damon! – szólt rá Dylan.

- Szóval? – hajolt hozzám közelebb vigyorogva.

Elfordítottam a fejem, hogy még csak rá se kelljen néznem, mire belőle egy nevetés szakadt fel, Liam karjai pedig szorosabban fonódtak a derekam köré.

- Hagyd már haver, nem látod, hogy nem érdekled? Amúgy is, pasija van – szólt neki oda Taylor.

- Pft, jól van – egyenesedett fel Damon. – Különben még rám uszítják a biztonsági őreiket – röhögött össze Taylorrel, míg Liam még közelebb húzódott hozzám. Kezemet az övére raktam nyugtatás képen, majd a két fiúra néztem. Taylor minket bámult vigyorogva, míg Damon Dylannek mondott valamit. Megszakítottam a szemkontaktust, aztán közöltem Dylannel, hogy bemegyünk inni, majd felhúztam Liamet és előttük behúztunk a házba.

- Idióták – durrogott Liam.

- Ne is foglalkozz velük – mondtam, majd egy pohárba öntöttem némi vodkát. Azt kívántam, bár csak Liam ivott volna, és én vezetnék, hogy ne emlékezzen ebből semmire.

- Részeg barmok.

- Aha. Még mindig cola? – böktem a pohara felé.

- Hát mi más baby? Valakinek haza kell vinnie a kocsit – mondta mosolyogva, majd átkarolta a vállamat, én pedig neki dőltem. Nyomott egy puszit a halántékomra, én pedig a fejemet a mellkasára fektettem.

Nem sokáig állhattunk így, mivel egy kocsinak a riasztója ütötte meg a fülünket. Összenéztünk, majd Liam kibújt az ölelésemből, és a far zsebéhez kapott, hogy kihalássza a kocsi kulcsát.

- Azt hiszem ez a miénk. Mindjárt jövök – mondta, majd már el is indult kifelé, én pedig bólintottam és beleszívtam az italomba a szívószálon keresztül. Mivel túl erős lett, öntöttem még bele narancslevet, majd elbíbelődtem a jégkockákkal is. Tulajdonképpen csak arra vártam, hogy Liam visszaérjen, de a konyhában nem bukkant fel, a kocsinak a riasztója pedig már leállt. Így hát fogtam a poharam és visszaindultam a kert felé, ahol csak Dylant találtam egymagában ülve.

- Hol van Damon és Taylor?

- Azt mondták, hogy ők is mennek valamit inni. Nem a konyhában vannak?

- Onnan jövök, és ők nem voltak ott. Liam nincs itt?

- Nem, ő veled volt, nem?

- De igen, csak aztán beindult a kocsijának a riasztója, így kiszaladt leállítani… - és ekkor leesett, hogy hol van Damon és Taylor, és hogy Liam miért nem jön már. – A francba! – raktam le a poharat, majd berontottam a terasz ajtón a nappaliba, és kirohantam a ház elé.  Hangos érkezésemre, Damon és Taylor abba hagyta Liam püfölését, majd mindketten elrohantak két másik irányba. Rémülten kaptam a fejem Liam felé, aki a földön feküdt, meg se nyikkant. A fülemben eszeveszett hangosan dobogott a szívem, a lábaim remegtek és amint Liam mellé értem, hagytam is nekik, hogy elengedjenek és térdre eshessek. A fájdalom tompán nyilallt a térdeimbe, mindez mégis nem érdekelt, csak a rengeteg vér, mely már kezdett beteríteni mindent. A seb a bal oldalán volt, ahonnan a vér szivárgott, így megfogtam a pólóját, és amennyit csak a kezembe tudtam gyűrni róla, oda szorítottam. A szája is vérzett, az arca hideg volt, mint az éjszaka, vagy a beton, amin feküdt. Alig érzékeltem Dylan jelenlétét, aki csak káromkodott és szólongatott engem.

- Hívj egy mentőt – szólaltam meg erőtlenül, miközben egyik kezemmel a sebére szorítottam a pólóját, a másikkal pedig az arcát cirógattam.

Óráknak tűnő percek telhettek el, amíg végre hallottam a sziréna hangját és megérkezett a mentő. Elmondtam a mentősöknek mi történt, akik rögtön hordágyra rakták Liamet és elkezdték ellátni a sebét. Mehettem a mentővel, így rögtön megtudhattam, hogy a vágás nem mély, valószínűleg késsel ejtették rajta, elállították a vérzést. Eszméleténél még mindig nem volt, ami a legjobban bosszantott, hiszen az oldalán a vérzés elállt. A kórházban azonnal elvitték vizsgálni, én pedig leültem egy műanyag székre és magam elé bámultam.

Minden az én hibám. Ha nem lennék bűnöző, Liam sosem került volna kórházba miattam, és nyugodtan lehetnék együtt. Nem kéne a szemébe hazudnom, titkolóznom, nem lenne lelkiismeret furdalásom. A legnagyobb gondunk valószínűleg a rajongók és a média lenne, de persze, hogy nekem ennyi nem elég. Nem, nekem körözött bűnözőként kell keresnem a kenyerem, Liam tudta nélkül. Annyira önző vagyok. Hogyan is gondolhattam, hogy ez működni fog?

Gondolataim közül egy egyenruhás rendőr szakított ki, kissé barna bőrű, magas, borostás férfi.

- Chanel Sangsterhez van szerencsém? – kérdezte, én pedig bólintottam és felálltam.

- Lash nyomozó vagyok. Úgy tudom, hogy a barátját most szállították be a kórházba. Az utcán rátámadtak.

- Igen – bólintottam a távolba meredve.

- Elmondaná pontosan, hogy mi történt?

Újból bólintottam, majd belekezdtem:

- Liammel az egyik barátunknál voltunk, mikor hallottuk, hogy Liam autójának a riasztója beindult. Kiment megnézni, hogy mitől indulhatott be, illetve, hogy kikapcsolja. Percekkel később sem tért vissza, így kiindultam, hogy megnézzem, miért nem jön már. Mikor kiértem a járdán feküdt ájultan.

Miközben beszéltem a nyomozó végig jegyzetelt, én pedig próbáltam berögzíteni az agyamba az elmondottakat.

- Első elmondásra úgy gondolom, hogy a gépjárműt akarták ellopni, de Mr Payne megzavarta a tettest.

- Igen, én is erre gondoltam. Elég drága autója van. Meg sem néztem, hogy elvittek –e belőle valamit.

- Ha lediktálja a címet, akkor kiküldök két kollégát, hogy nézzék meg a járművet, próbáljanak ujjlenyomatot venni.

Miután lediktáltam a címet, a rendőr máris kiküldte a kollégáit, utána pedig kérdezett még pár kérdést, mint például, hogy biztos nem láttam –e semmi fura alakot, mikor kiértem a házból. Ezután azt mondta, hogy amint Liammel végeztek, érdeklődni fog az állapotáról, valamint, hogy kihallgatható lesz –e és akkor majd jön újra. Amint elment küldtem egy sms –t Dylannek, hogy két rendőr valószínűleg meg fog jelenni a háza előtt, hogy megnézzék Liam kocsiját, utána pedig újra leültem a műanyag székek egyikére. Kínzó volt a csend és a várakozás, így hát úgy döntöttem, hogy értesítem a srácokat, valamint Liam szüleit, hogy addig is eltereljem a gondolataimat. Először Karent hívtam, aki borzasztóan megijedt, majd közölte velem, hogy azonnal indulnak Geoffal. Utána Louist hívtam, végül pedig Harryt. Niall még mindig külföldön tartózkodott, így fogalmam sem volt, hogy mit csináljak. Azt sem tudtam, hogy hol van, azt meg pláne nem, hogy hány óra van nála. Így hát várok vele, amíg a srácok meg nem érkeznek.

Nem sokkal később Louis bukkant fel a folyosó végén. Az arcán aggodalom ült, szemeiben láttam, hogy amint ideér, rögtön lehord, és gyanúsítgatni kezd. Ám amikor mellém ért csak annyit kérdezett, hogy mi történt.

- Az egyik barátomnál voltunk, mikor beindult odakint Liam kocsijának a riasztója. Kiment megnézni, és mikor percekkel később sem jött vissza, kiindultam és láttam, hogy a földön fekszik ájultan.

- A kurva életbe! Te is tiszta vér vagy! Ennyi vért vesztett?

Szavai hallatán csak lenéztem magamra. A ruháim valóban csupa véresek voltak, a kezemre rászáradt a piros folyadék és tényleg rémesen festhettem.

- Nem sokat, de az oldalát megvágták késsel, és eléggé vérzett. A mentőben aztán elállították a vérzést – mondtam halkan.

Louis a kezeibe temette az arcát, majd leült mellém két székkel arrébb.

- Tettél feljelentést?

- Igen, de nem én nem láttam senkit.

- Hátha Liam emlékezni fog bármire is. Szóltál a szüleinek?

- Igen és Harrynek is – bólintottam, majd lift csengését hallottuk a folyosó végéről, így egyből arra néztem. Harry sietett felénk, és mikor hozzánk ért, felálltam és egyből átöleltem őt. Szükségem volt valakire, aki, ha nem teljes egészében, de támaszt nyújt nekem. Fogalmam sincs, mi van Liammel, azon kívül, hogy van egy vágás az oldalán. Aggódom érte, mardos a bűntudat, és legszívesebben én is megvágnám magam, hogy valamelyest enyhítsem a fájdalmat a szívemben.

És más jelenleg nincs Harryn kívül, akire támaszkodhatnék.

- Sh, Chanel, semmi baj – simogatta a hátam és valószínűleg azt gondolta sírok. A vállaim valójában rázkódtak, de egy könny sem jött a szemeimből. Némán zokogtam, könnyek nélkül, miközben azt hittem megfulladok. Felemészt a tudat, hogy Liam miattam került kórházba, hogy miattam került bármilyen bajba. Tudtam, hogy Damon rájött, én kapcsoltam be a riasztót Niallnél, ezzel pedig üzenni akart nekem. Kihúztam nála a gyufát, és most már bármi jöhet. Tényleg, bármi. – Jól van, minden rendben lesz – csitított Harry, miközben leültünk a székekre. A fejem a vállán pihent, szemeim csukva voltak és bár görcsösen kapaszkodtam belé, próbáltam a légzésemet egyenletessé tenni. Tudtam, hogy Harry még semmit sem tudott, és bár jól esett rajta pihenni és lenyugodni, muszáj volt nekem előbb bele kezdenem a történtekbe, még mielőtt Louis tenné.

Elhúzódtam Harrytől, majd zöld szemeibe néztem, melyben rémület és talán pár könnycsepp is lapult.

Halkan elmondtam neki is, hogy mi történt, hogy volt bent már egy rendőr is, és tettem feljelentést ismeretlen tettes ellen. Ugyanúgy és ugyanannyit mondtam neki, mint Louisnak, hiszen a teljes történetről, csak Damon, Taylor, Dylan és én tudunk.

- Értesítetted a szüleit? – kérdezte a göndörke, miközben a kezemet simogatta a kabáton keresztül. Fejem újra a vállán pihent, egyik keze a vállaimon, a másik pedig a karomon pihent.

- Igen – suttogtam. – Niallt nem hívtam még. Vagyis, nem tudom, hol van most és nem tudtam, hogy…

- Semmi baj, majd mi felhívjuk – nyugtatott meg.

Nem sokkal később egy talpig sötétkékbe öltözött férfi jelent meg előttünk és tudtam, hogy ő az, aki Liamet vizsgálta. Féltem rá nézni, a szemeibe, ahol majd esetleg sajnálatot vélek felfedezni, vagy megbánást, amiért nem tudtak segíteni Liamen. Nem akartam ránézni, mégis muszáj volt, mikor megszólított minket. Hangjából semmit sem véltem felfedezni, a csend, amely a kérdés és a válasz között nyúlt el, kínzó volt. Legszívesebben rákiáltottam volna már, hogy mondja el, mi van Liammel, de még rápillantani is féltem. Nem akartam hallani, hogy elvesztettem őt. 

[59. - Hogyan fogok Niall szemébe nézni?]

Hiiii,
okay a rész első felét leszámítva szerintem unalmas lett és valószínűleg már ti is annak fogjátok találni lol. Um nagyon szépen köszönöm a visszajelzéseiteket, nagyon örülök nekik!:) Nézzetek be a másik blogomba, amit Beccsuval együtt vezetünk. Tegnap került fel új rész! ;) Jó olvasást!X♥

Chanel Adele Sangster

2016. március 10.

Hatalmas vihar volt. Vízben úsztak az utcák, és az eső még mindig nem akart leállni. Az ég dörgött, villámlott, én pedig idegesen ültem a barlangban egy széken, míg vártunk Taylorre aki szerencsétlenkedett még valahol, mert állítólag ő sem tud moccanni az autójával az eső miatt. Már mindannyian készenlétben álltunk, hogy amint megérkezik, indulhassunk Niall házához. A számban keserű íz volt, a gyomrom liftezett, a lábaim remegtek, a kezeim pedig izzadtak. A torkomba hatalmas gombóc nőtt, ráadásul állandóan kiszáradt a szám, ami miatt több liter vizet borítottam magamba. A víz miatt pedig állandóan pisilnem kell járni. A telefonomat Damon már rég elvette, így lecsekkolni se tudtam, hogy jött –e üzenetem Liamtől. Ő elvileg vígan ül egy focimeccsen a srácokkal – természetesen Niall nélkül –, a zenekaruk többi tagjával és Andyvel, míg én készültem kirabolni a legjobb barátja lakását. Óriási.

Nem mondom, ez a pasis este kifejezetten jól jött, hiszen így nem kellett akkorát hazudnom neki, hogy hova megyek este. Remélem a sörrel sem hagy alább, és valami bárba is betévednek, és lerészegedik kicsit, hogy éjszaka mikor mindketten hazaérkezünk, könnyebben tudjam ágyba rakni, valamint, hogy ne is emlékezzen a történtekre.

- Itt vagyok! – rántott ki a gondolataim közül Taylor, majd sóhajtottam egyet és megforgattam a szemeimet, amikor megláttam az idióta képét.

- Indulunk – szólt hangosan Damon, én pedig feltápászkodtam, és Shane mögött elindultam kifelé. Beültünk a furgonba, majd el is indultunk, az általam megadott címre. Mindenki úgy figyelt engem, mintha valami veszélyeztetett faj lennék, ami még jobban idegesített.

Oké, talán elvesztettem a bizalmukat, legalábbis Damonét, de ez nem jelentette azt, hogy úgy kell viselkedni velem, mintha veszélyt jelentenék számukra. Oké ez egy rossz példa volt, mert azzal, hogy Liammel járok, nyilvánvalóan veszélyt jelentek a bandára. Hiszen pontosan ez a gond. De nem fogom őket beárulni és vagyok annyira okos, hogy ne leplezzem le magam vagy a bandát a mindennapi életemben. Mindig is kiálltam magam mellett, mert sosem volt senki, aki így tegyen. Végül mikor találkoztam a srácokkal, ez megváltozott és jobban éreztem magam. Voltak, akiket érdekelt, hogy miként éreztem magam. Azonban amint a furgonba ültünk, újra az az érzés fogott el, hogy nekik édes mindegy, mi van velem, vagy mi lesz velem. Simán kinyírhattam volna magamat, valószínűleg nem hagyott volna akkora nyomot bennük, mint Liam előtt.

Mikor megérkeztünk Niall háza mögé, szédülés fogott el, gyakorlatilag forgott velem a világ. Erősen megmarkoltam az előttem lévő ülés fejtámláját, majd összeszedtem magam és kiszálltam a srácok után a zuhogó esőbe. A hideg esőcseppek igazi frissítő volt számomra, nem csak, hogy jobban lettem tőle, de kicsit úgy éreztem tőle, hogy újra tudok lélegezni. Persze a maszk alatt ez nem valósult meg teljesen, de már jobban kaptam levegőt, mint a kocsiban.

- Shane és Nate, menjetek és iktassátok ki a kamerákat a ház körül. Dylan, Will és Taylor, ti szóródjatok szét és őrködjetek. Jelentsetek, ha bármi mozgást észleltek.

A srácok bólintottak, majd mindenki elindult a maga feladatát végezni, míg én kettesben maradtam Damonnel a zuhogó esőben.

- És én? Nekem mit kell tennem? – kérdeztem Damont, aki rám pillantott.

- Várunk a jelre, utána pedig bemegyünk – felelte érzelemmentesen, én pedig felsóhajtottam és elfordultam tőle. A köves utat pásztáztam, amint az esőcseppek buborékká alakulnak, amint földet érnek, mikor Damon hangszórójából meghallottam Shane hangját.

- Elöl, van egy biztonsági őr.

- Egyedül van? – kérdezte Damon.

- Igen – válaszolta Shane.

- Üsd le, utána pedig húzzátok a két ház közötti fűre.

- Értettem – mondta, majd újra csend lett.

Kis idő múlva Shane újra megszólalt.

- Tiszta a terep. Mi behatolunk, elöl.

- Mi pedig hátul. Taylor és Will, gyertek vissza hátra. Dylan, maradj a helyeden és figyeld, hogy jön –e valaki errefelé.

Megvártuk Taylort és Willt, majd Damon a kezembe nyomta a szerszámot, mellyel fel kellett törnöm hátul a kapun a zárat. Mély levegőt vettem és a kezembe fogtam a tárgyat, végül feltörtem. És átkoztam magam érte. Hogyan fogok Niall szemeibe nézni?

A hátsó kerten keresztül felmentünk a teraszhoz, miközben Shane és Taylor kicipelték a hatalmas grillt a kocsihoz. Újból fel kellett törnöm a zárat, majd beszabadultunk mind a házba. Az alsó ajkamba harapva álltam ott, és néztem amint a srácok pakolni kezdik Niall értékes cuccait, végül nem bírtam tovább. Fogalmam sincs mi ütött belém, hogy mire gondoltam, mikor megtettem, de az előszobához futottam, feltéptem az ottani ajtót, majd a kis szobába lépve benyomtam a riasztó gombját, mire az hangosan vinnyogni kezdett. Gyorsan kijöttem és úgy tettem, mintha éppen egy bekeretezett cd –t rángatnék le a falról, majd megálltam és tetetett értetlenséget játszva néztem Damonra, aki megragadta a kezem és kihúzott a terasz ajtón keresztül. A kocsihoz futottunk, majd és még az ajtót sem húztuk be, Damon már a gázpedálra taposott. Eszméletlen gyorsan hajtottunk el a környékről, végül egy órát kocsikáztunk még a zuhogó esőben, miközben a fiúk találgattak, hogy mi a szar indíthatta be a riasztót. Azt mondták az ő hibájuk volt, mert nem csekkoltak le a házban is mindent teljesen, mielőtt neki láttak volna a dolgokat elhozni. Damon csendben volt, nekem pedig a torkomban dobogott a szívem, és próbáltam nem feltűnően viselkedni. Csak is azon járt az eszem, hogy mi lesz Niallel. Vagy, hogy hagytunk –e magunk után nyomot, ami elvezethet hozzám. Persze féltem attól is, hogy mi van, ha Damon látott és tudja, hogy én indítottam be a riasztó rendszert, ami már a környék összes rendőrét oda riaszthatta. Egyszerűen képtelen voltam Niallt kirabolni, ami azt jelentette, hogy egy csődtömeg lettem. Puhány és szerelmes, és egyáltalán nem én. Liam mellett teljesen más lettem, ő meg tanított szeretni, de ugyanúgy félni is. És bár szerettem őt ezért, ugyanakkor utáltam is.

Fogalmam sincs, hogy mi lesz így velem. Már nem vagyok önmagam, az a Chanel, aki pár éve csatlakozott egy bűnbandába és örömöt lelt abban, ha tönkretehette mások életét. Ez volt a munkám, és bár úgy tűnik, hogy most kezd valami új alakulgatni, attól még ez nem ilyen egyszerű. Itt nincs semmiféle szerződés, ezért aztán nem nyújthatom be Damonnek a felmondásomat. Ha úgy döntenék, hogy kilépek a bandából, az életemmel szolgálnék érte. És félek, hogy Damon nem csak rajtam bosszulna meg, hanem halálom után Liamon is. Azt pedig nem hagyhatom.

Mikor megérkeztünk a barlangba, a srácok becipelték a grill sütőt, majd leültünk mind az asztalhoz.

- Szóval csak egy kibaszott grill sütő? Ennyi? – kérdezte ingerülten Taylor.

- Héj, azon a grill sütőn isteni marhahús fog sülni, ami után megnyalod majd mind a tíz ujjadat! – védte be Shane az új grillsütőjüket.

- Kurvára idegesít, hogy hogy lehettünk ekkora amatőrök! – temette az arcát Taylor a kezei közé.

A levegő feszült volt, a ma esti rablás borzalmas kimenetele miatt. Shane hiába próbálta meg oldani a helyzetet, mindannyian tudtuk, hogy menthetetlen volt az egész. Taylor egy idő után mérgesen felkelt a székéből és kisétált a helységből, később pedig mindenki egyesével elpárolgott az asztaltól és már csak akkor eszméltem fel erre mikor egyedül ültem és bámultam ki a fejemből. Egy sóhaj után felkeltem, letakartam a grill sütőt egy kék vászonnal amit Damon a földre dobott mielőtt kiment volna aztán én is leléptem. Az autómba ülve aztán kicsit megnyugodtam, majd lassan haza indultam Liamhez. Az idő még csak tízet ütött, nem siettem sehová, hiszen nem vártam haza Liamet éjfél előtt.

Otthon aztán lefürödtem, majd felvettem egy fekete csipkés, kissé átlátszó anyagú fehérneműt, rá pedig egy szürke, kötött kardigánt. A hajamat egy nagy kontyba fogtam, majd lementem és bedobtam a sütőbe egy mirelit pizzát. Nem kellett volna, ráadásul már késő is van, de éheztem, és megkívántam a pizzát. Telefonozással elütöttem az időt a konyhában, míg megsült, majd a pizzámmal a nappaliba vonultam totális sötétségben és bekapcsoltam a nagyképernyős tévét.

*

Egy óra után pár perccel zörgést hallottam odakintről, így hát leállítottam a sorozatomat, felálltam és összefogva magamon a kardigánt, kinéztem az ablakon. Amint megpillantottam Liamet, a bejárati ajtóhoz siettem, belebújtam a papucsába, majd kicsoszogtam a hidegbe, hogy segítsek őt betámogatni, mivel szemmel láthatólag, nem volt józan.

- Liam, szia – mondtam, amint odaértem hozzá és átkaroltam.

- Chanel, baby! – kiáltott fel, majd a kezét a derekamra fonta, és rám dőlt.

- Gyere, menjünk be.

- Olyan jó illatod van szerelmem – morogta, miközben ajkait a csupasz mellkasomra nyomta. – Vártál már rám, hm? Meztelen vagy?

- Igen, vártam rád, és nem, nem vagyok meztelen. Gyere be – kezdtem befelé húzni, és amint beértünk, becsuktam az ajtót. Kulcsra zártam, aztán pedig tovább húztam Liamet a nappaliba. – Felöntöttél a garatra, mi? – kérdeztem, miközben leültettem és lelöktem róla a kabátját.

- Csak egy kicsikét a srácokkal – mosolyodott el, én pedig nevetve megforgattam a szemeimet. – Hiányoztál baby, szükségem van rád – húzott a lábai közé, a kezeit erősen a hátamra rakta, majd orrával arrébb tolta a kardigánt és ajkait a csupasz hasamra nyomta. – Olyan szexi vagy. Lovagolj meg Chanel – lehelte, én pedig máris bizseregni kezdtem, ott lent.

- Előbb vegyél be egy gyógyszert, hogy holnap ne fájjon a fejed – húzódtam el tőle. – És nem ártana lefürdened sem. Engedek vizet a kádba.

- Ne! – húzott vissza magához. – Nem akarok fürdeni, téged akarlak.

- De Liam, bűzlesz az alkoholtól és cigaretta füsttől. Velem így be nem fekszel az ágyba.

- Jól van, jól van! – kiáltott fel kezeit feltartva. – Értettem. Megyek fürdeni.

- Hozok gyógyszert – mondtam, majd a konyhába indultam. Mire visszatértem a nappaliba a pohárral és a gyógyszerekkel, Liam nem volt már ott, viszont a lenti fürdőszobában égett a villany, így hát arra indultam meg. Nem igazán szoktuk itt lent használni a fürdőszobát, ezért kicsit szokatlan volt, amint bementem. Jobb oldalt volt a hatalmas sarokkád, melynek az oldalán ült Liam és a csobogó vizet bámulta. Csak akkor nézett rám, mikor mellé értem és kezemet az arcára csúsztattam. Elmosolyodott, majd szó nélkül megcsókolt, én pedig hagytam, hogy az ölébe húzzon. Miután elhúzódtam tőle a szájába raktam a két szem Advilt, utána pedig a kezébe adtam a poharat, melyben víz volt. Amint lenyelte a gyógyszert, a poharat oldalra rakta a pult szélére, majd újra magához húzott és csókba vont. Hevesen csókolt, dudora a combomnak nyomódott amint az ölében ültem. Elvált tőlem, majd az állam vonalát kezdte csókolgatni, végül rátért a nyakamra, ahol szívogatni is kezdte a bőrt. A hajába túrtam, közben pedig közelebb nyomtam a száját a nyakamhoz. Végig szívogatta mindkét oldalt, mely a végén már fájt, így hangot is adtam neki. Elvigyorodott, aztán azt suttogta, hogy alig várja, hogy holnap láthassa ezeket a szívás nyomokat. Egy utolsót nyalintott az egyik lila foltra, aztán visszatért a számhoz és megcsókolt. Nyelvét szinte rögtön átnyomta a számba, ajkaink néha cuppantak és heves levegővételünk mellett mást nem lehetett hallani a fürdőszobában.

- Fürödnöd kell – húzódtam el tőle lihegve, majd előre hajoltam és elzártam a vizet.

- Nagyon akarlak Chanel, nem bírok lefürödni ekkora erekcióval – morogta, miközben a melleimre bámult. Mellbimbóim megkeményedtek hála a csókcsatának, így Liam egyszer csak megfogta azokat. Meglepetten felnyögtem hirtelen érintésétől és a hajába túrtam hátul, mellyel még inkább bíztatásra ösztökéltem, noha nem akartam. Legalábbis nem most.

De végül megadtam magam. Nem fog leszállni rólam úgy sem, szóval mindketten megyünk a kádba, és közben eleget teszek a vágyainak. Lehajolt, majd a melltartó csipkés anyagán keresztül a szájába vette a bal mellbimbóm. Melleimet még jobban felé nyomtam, a fejemet pedig hátra hajtottam, miközben a szám tátva volt és a szemeim lecsukódtak a csodálatos érzéstől. Liam szopta, nyalta, harapta a bimbómat, majd áttért a másikra és ugyanígy tett azzal is. Mikor végzett, kezét a hátamra csúsztatta, majd kikapcsolta a melltartót. Lelökte rólam a kardigánt és a melltartó is lehullt a csempére a lábunk elé. Egy bugyiban ültem az ölében, míg ő még mindig teljesen fel volt öltözve.

Felálltam, majd elkezdtem kigombolni az ingét, miközben ő a melleim alatt csókolt és szívott, kezeivel pedig körkörösen simogatta a fenekemet. Levettem róla az inget, majd az övéhez nyúltam és próbáltam kioldani, miközben ügyeltem rá, hogy többször végigsimítsak az erekcióján. Ám úgy nem tudtam kikapcsolni, hogy ült, így felállt én pedig letérdeltem elé és sebesen kikapcsoltam a nadrágját. Végig engem nézett közben, én pedig hevesen lerántottam a lábáról a nadrágot a bokszer alsójával együtt. Hatalmas hímtagja már a hasa alját csapkodta, mely még jobban izgalomba hozott a lábaim között. Elnyílt ajkakkal hangosan szívta be a levegőt, miközben félig lecsukódott szemhéjai mögül még mindig lebámult rám. Felálltam, majd elzártam a vizet, Liam pedig kilépett a nadrágjából. Beleállt a fürdőkádba, majd leült és rögtön hátradőlt, fejét pedig a fejtartóra rakta. Kinyújtotta felém a kezeit, én pedig gyorsan letoltam a bugyimat és beszálltam mellé. Amint ráfeküdtem, ajkaimat az övéire nyomtam, így forró csókban forrtunk össze. Liam vizes kezeit a hátamra vezette, aztán elkezdte bevizezni. Az én kezeim a kidolgozott felsőtestén jártattam, olykor a mellkasán lévő szőrrel kezdtem játszani, máskor viszont egészen lemerészkedtek ujjaim nemi szőrzetéhez. De egyszer sem értem hozzá, az ujjaimmal legalábbis, hiszen rajta feküdtem, és erekciója még mindig őrjítően nyomódott a hasamnak.
- Chanel – morgott az ajakaim közé, én pedig kicsit elhúzódtam tőle.

- Mi az? – kérdeztem, miközben kicsit oldalra billentettem a fejemet.

- Ne kínozz már.

- Nem kínozlak – vigyorodtam el.

- Oh, ezt még vissza kapod – nyitotta ki a szemeit. Egy pillanatig csendben néztem a gyönyörű barna szempárba, majd lecsaptam az ajkaira. Heves csókcsatánk közben majdnem ráültem óvszer nélkül, de ilyenkor is kettőnk közül, neki hamarabb kapcsolt az agya.  – Baby, várj, óvszer – lihegte, én pedig visszaültem a hasára.

- A francba, az csak fent van – nyögtem fel. – Oké, mindjárt jövök – nyomtam csókot ajkaira, aztán feltápászkodtam az öléből és kiszálltam a puha szőnyegre. Lekaptam egy törülközőt a polcról, és azt magam köré tekerve indultam fel a hálóba. A kezembe akadt három csomagolás, így hát azokkal szaladtam vissza Liamhez, aki ugyanúgy feküdt a kádban, és engem várt, miközben a kezeivel magát kényeztette. – Ez nem ér – nyöszörögtem, amint megláttam úgy. Átkozottul szexi volt, kedvem lett volna lefotózni őt. Nedves haja összevissza állt, szájával vigyorgott, a tekintetemet pedig piszkosul vonzotta az, amit az egyik kezével művelt az erekcióján.

- Nem jössz baby? Vagy azt akarod, hogy én elégítsem ki magam? – kérdezte szexi, rekedt hangon. Ledobtam a törülközőt, aztán újra beszálltam mellé. Éreztem, hogy a víz nem volt már annyira meleg, mint mikor engedtük, vagyis hűlt. Liam a szabad kezét rögtön a derekamra csúsztatta, majd lehúzott magához egy csókra. Közben az én kezem is az erekciójára vándorolt, majd az övével együtt mozgattam rajta, miközben vadul téptem az ajkait. Végül aztán elengedtem, mert nem bírtam tovább, kibontottam az egyik óvszert és lassan méretes szerszámára görgettem. Felnyögött, mindkét kezével megragadta a derekam, aztán magára emelt, én pedig kínzóan lassan ereszkedtem rá. Szemeit mindvégig nyitva tartotta, éreztem perzselő tekintetét az arcomon. Vele ellentétben, én a szemeimet szorosan összeszorítottam, miközben erősen az alsó ajkamba haraptam.

- Kibaszott gyönyörű vagy – mondta hangosan, én pedig leereszkedtem rá teljesen, így egész hossza bennem volt. Hangosan kifújtam a levegőt, aztán Liamre néztem, akinek az arcára egy mosoly került. Én is elmosolyodtam, majd lehajoltam hozzá, és megcsókoltam. Kezeimmel mellette a kádban támaszkodtam meg, az övéi pedig végig csúsztak a hátamon át a fenekemre. Belemarkolt mindkét kezével, majd lassan mozgatni kezdett. Mindkettőnkből nyögés tört fel, fejemet nem bírtam tartani, államat a mellkasára támasztottam és teljes súlyomat ráhelyeztem. Szinte szétfolytam rajta, pedig még el sem élveztem.

Liam megunta, hogy csak fekszem rajta, így gyorsabban kezdte mozgatni a csípőmet és a fenekemet egyaránt. Mindkettőnkből hangos nyögések törtek fel, Liam emelgetni kezdte a fejét, mire én is felemeltem az enyémet és kissé értetlenül néztem rá.

- Látni akarom baby. Látni akarom a segged édes - simított végig rajta, aztán belé markolt, én meg felnyögtem. Megemelkedtem róla, majd leszálltam. – Mit csinálsz?

- Megfordulok – mormogtam, majd le is szálltam róla és úgy ültem le a lábára, hogy neki háttal legyek. Megfogtam a hímtagját, aztán felemelkedtem és újra ráültem. Combjain megtámasztottam a kezeimet, aztán gyorsan kezdtem mozogni, fel és le, közben pedig az alsó ajkamat haraptam így elnyomva a nyögéseimet.

Liam mindkét kezét továbbra is a fenekemen tartotta, és pluszban mozgatta azokat, így állandóan izmos hasához csapódtak, ami még szexibb volt, mint eltudtam képzelni. Vagy legalábbis Liam erre engedett következtetni, hiszen folyamatos nyögései ezt árulták el. Aztán végre hirtelen megrázkódott a testem a gyönyörtől és a hideg is kirázott, miközben egy hosszú nyöszörgés csúszott ki az ajkaim közül. Innentől kezdve Liam azt a pontot kezdte ostromolni, én pedig alig bírtam magamat tartani. A víz kilöttyent a kádból, annyira mozogtunk, a fejem hátrahanyatlott újra meg újra, miközben Liam nevét kiáltoztam. Végül mikor szexi hangon morogni kezdett, betette nálam a kiskaput és eléggé hangosan élveztem el, de nem érdekelt. Hátra rogytam Liamre, a szemeimet nem voltam képes még felnyitni, kezeim mellettünk a vízben pihentek, míg a fejem Liam mellkasán volt. A szívem hevesen dübörgött a mellkasomban, a lábaim remegtek és a kellemes orgazmus utáni érzés teljes egészében átjárta a testemet. Liam egyik mutatóujja a vállamon körözött, és képes lettem volna elaludni, csak hogy akkor Liam is bealudt volna és a fürdőkádban nem hiszem, hogy olyan nagyon kényelmes lenne éjszakázni.

Végül erőt vettem magamon, és felültem, majd Liam felé fordultam, akinek egy lusta mosoly terült el a száján.

- Tudtad baby, hogy szeretlek és elképesztően szexi vagy? – mormogta lassan, én pedig vigyorogva lehajoltam hozzá és csókot nyomtam ajkaira.

- Igen, tudtam – válaszoltam. – Gyere, szálljunk ki – álltam fel, majd miután a szőnyegen álltam, lehajoltam a törülközőmért, de ekkor Liam elkapta a fenekem, közelebb rántott a fürdőkádhoz, majd nyelvét még mindig lüktető nőiességemre nyomta. Felnyögtem, aztán az ajkamba haraptam és kétségbeesetten kerestem valami kapaszkodó után, de semmi olyan nem volt, amibe támaszkodhattam volna. – Liam – nyögtem a nevét, ő pedig felmorgott válaszul, miközben hevesen nyalt. – M- menjünk fel, kérlek – kiáltottam, mert csodákat művelt a nyelvével, ráadásul annyira izgató volt az egész.

- Rendben – morgott, majd elhúzta a fejét, és a seggemre csapott, ami hangosan csattant a fürdőszobában. Hagytam a törülközőt a francba, kirángattam Liamet a kádból, majd felhúztam a szobájába. Egyből az ágyra lökött neki háttal, így hát bepucsítottam neki. Újra a seggemre csapott, ami engem nyögésre késztetett. Fentebb másztunk, végül keresztben állapodtunk meg a hatalmas ágyon. Míg én négy kéz láb vártam, hogy végre csináljon valamit, addig ő figyelt, és a seggem simogatta, majd hirtelen csapott rá egyet. A fájdalom élvezetté alakult át és alig vártam, hogy a fejét újra a lábaim közé dugja.

- Liam kérlek – szakadt ki belőlem könyörgés formájában.

Végül aztán letérdelt az ágy elé, majd megragadta a derekam és közelebb vont magához. Két kezét a seggemre simította, mire én megráztam neki. Tudtam, hogy ez majd beválik, rögtön lecsapott a nyelvével és vadul nyalni kezdett. Felnyögtem és még jobban nyomtam a képébe a fenekemet, miközben a takarót markoltam és hol a tenyereimen, hol az alkaromon támaszkodtam. Liam a seggemre csapott, mire a nevét kiáltottam, mely vigyorgásra késztette őt. Mikor már majdnem elélveztem, abba hagyta, feltérdelt az ágyra és lelökött a matracra.

- Fordulj meg baby – suttogta izgatóan, mire én nyöszörögve megfordultam, hiszen abba hagyta, mikor valószínűleg életem egyik legjobb orgazmusát készültem átélni. Lehasalt, majd a combjaimat kezdte csókolgatni. A vérem forrt, Liam kezei a derekamon pihentek ezúttal és állandóan visszanyomták a matracba, ha felemeltem. Egyik kezemmel a hajába kaptam, a másikkal pedig erősen szorítottam a takarót. Liam arcán mocskos vigyor terült el, melyből kitalálhattam, hogy direkt hagyta abba és most direkt kínoz engem. Imád velem játszadozni, elmenni addig, amíg el nem fogy a türelmem, a határaimat feszegetni. Ráadásul mikor részeg, az egész sokkal durvább. Minden egyes lökésére emlékszem, mikor az utolsó alkalommal részegen szexeltünk Harry szülinapi bulija után, és ez csak azt érte el, hogy még nedvesebb legyek. A számat még egy nyögés hagyta el, mikor felnyomta a csípőmet az ágyról, de Liam csak elhúzta a fejét és helyette a köldököm alatt kezdett el puszilgatni. Idegesen felmordultam, közben pedig meghúztam a haját. Egyben reménykedtem, mégpedig abban, hogy mindjárt szétdurran a hernyócskája, így ő sem bírja sokáig a kínzást, és végre belém hatol.

Végül mikor már Liam is teljesen kivolt, megkönyörült rajtam, óvszert húzott és belém hatolt. Kezeit a combjaimon tartotta, majd két oldalra nyomta őket, hogy még mélyebben legyen bennem. Az, hogy a combjaimat feszítette fájt, de nem igazán tudtam a fájdalommal foglalkozni, mert Liam eközben kegyetlenül ostromolt. Fejével előrehajolt, majd ajkai közé vette az egyik mellbimbómat, és azt kezdte szívni, én pedig teljes önkívületi állapotba estem és csak nyögtem és nyögtem. Próbáltam az orgazmust tartani addig, amíg még lehet, de Liam erős lökései miatt nem bírtam sokáig. A nevét kiáltva élveztem el másodjára, miközben az angyal felettem, még mindig erősen munkálkodott, hogy ő is kényeztetésben részesüljön. Amint elélvezett, elengedtem a combjaimat, így lábaimat dereka köré fontam. Fejét a mellkasomra rakta, én pedig puszit nyomtam hajára.

[58. - Megszegtél minden szabályt]

Hiii,
ugh így visszaolvasva a rész, egyáltalán nem tetszik lol. Tiszta fos lett, szall előre is elnézést kérek érte.:D A rész elejére azért írtam oda a címet, hogy tudjátok az előző rész után megint ugrottunk időben. Omfg, nagyon szépen köszönöm a 40 feliratkozót, észre se vettem és máris ennyien lettünk! Borzasztóan örültem neki, mikort oldalt kiszúrtam a kerek számot!:3 Mindig nagy örömmel olvasom a kommenteiket, szóval ne felejtsetek el pár sort hagyni a mai rész alatt sem, valamint pipálhattok is. Jó olvasást!Xx♥

Chanel Adele Sangster

2016. március 01.

- Ez az csajszi! Most dőlj előre, a bal kezedet rakd a melledhez, kicsit alá – magyarázta Cibs, én pedig tettem, ahogy mondott. – Figyelj előre. Ez az! – újra a kamerába nézett, majd kattintgatni kezdett. – Ééés végeztünk! Csodálatos voltál Chanel – mosolygott a göndör hajú lány.

- Köszönöm szépen Cibelle, alig várom, a legközelebbi fotózást – mentem oda hozzá, ő pedig kuncogva átölelt. Miután elengedett, levettem a kék parókát a fejemről és a sminkes székbe indultam, hogy a paróka alatti hálót leszedjék a fejemről. Egy kis szobába siettem, ahol lecseréltem a gyönyörű ruhákat a sajátomra, majd elköszöntem mindenkitől és kisiettem az épületből. Mint ahogy számíthattam volna rá, három paparazzi is az arcomba vakuzott, mire én lecsúsztattam a hajamról – ami új sötétbarna árnyalatában pompázott – a fekete napszemüvegem, kinyitottam az esernyőmet és az alá bújva próbáltam gyorsan a kocsimhoz sietni. Amint bepattantam, már tolattam is ki a parkolóhelyről, majd a paparazzikra dudálva kikerültem őket, és ráhajtottam a főútra. Levettem a napszemüveget, hiszen az eső szakadt, az csakis a vakuk ellen kellett. Még mindig nem szoktam meg erős fényüket, így hát mostanában állandóan van rajtam egy „napellenző”. Még akkor is, ha esik az eső.

Körülbelül egy hónapja derült ki, hogy Liammel együtt vagyunk. Azóta mindenhova követnek ezek az emberek a hatalmas kameráikkal. Az internet tele van velünk, és a közösségi oldalaim fellendültek. Damonnek elmondtam, hogy együtt vagyok Liammel. Kiakadt, totálisan kiakadt, de megnyugtattam, hogy minden a legnagyobb rendben van, sosem fog semmi sem kiderülni rólam. Mert Shane segített. Neki rögtön azután, hogy Liam kiírta, elmondtam és megkértem, hogy segítsen átnézni minden infót rólam a neten. De ezt eszem ágában sincs Damon orrára kötni, hiszen akkor Shanere is mérges lenne, sőt. Én is be lettem fenyítve, nem akarom Shanet is elárulni.

Tettem egy kört az autópályán, ezzel megbizonyosodva, hogy senki sem követ, majd a barlang felé indultam. Pechemre Shane nem volt lent, mikor megérkeztem, így nincs aki bevédjen Damon előtt.

- Á, a kis sztárocskánk! Jó, hogy jössz – vigyorodott el Taylor, én pedig rá se néztem, hanem inkább egyenesen Damonhoz mentem.

- Itt vagyok, ahogy kérted – álltam meg előtte.

- Ülj le légy szíves – mutatott a székre, nekem pedig erősen meg kellett emberelnem magam, hogy ne forgassam meg a szemeimet. Leültem vele szembe a székre, majd a szemeibe néztem.

- Nem szeretem, hogy ennyire ellenségesen viselkedünk egymással – kezdte, én pedig rendesen meglepődtem. Ezt nem mondja komolyan. – Szeretném, hogy ha újra jó lenne a hangulat idelent közöttünk. Mindnyájunk között – nézett az utolsó mondatánál Taylorre, mire megengedtem magamnak egy kisebb mosolyt.

- De Damon, nem erről volt szó! – emelte fel a hangját Taylor, én pedig tovább néztem Damonre.

- Kértem, hogy dumáljál? Nem. Kuss van – szólalt meg halál nyugodtan, én pedig újra elmosolyodtam.

- Nekem sem jó ez, elhiheted. Utálom, hogy akárhányszor csak lejövök veszekszünk.

- Akkor jó. Éppen ezért gondoltam ki egy újabb akciót, mely újra összekovácsol minket – mosolyodott el Damon.

- Mégpedig?

- Betörünk egy házba. Még hozzá újdonsült barátaidnak valamelyik luxus apartmanjába. Még azt is megengedem, hogy válassz. Tőlem aztán kipakolhatjuk annak a fekete hajú gyereknek is a villáját, amelyik kilépett a bandából.

- Hogy mi van?!

- Tessék? – pislogott rám.

- Nem vagy normális! Hogy gondolhatsz ilyenre? Biztos, hogy nem!

- Azt hittem a parancsokat még mindig én hozom, és nem te – mondta, majd felállt. – Ha te nem választasz, akkor majd én.

- Damon nem teheted ezt velem! Nem törhetek be Liam lakásába!

- Nem is lenne betörés, mivel a barátnője vagy. És különben sem Liamre gondoltam. Túlságosan sok paparazzi legyeskedik ott, mióta kiderült, hogy együtt vagytok. Viszont úgy hallottam, hogy valami Niall éppen Thailandon tengeti a napjait, szóval az ő háza biztosan elhagyatott.

- Oh, nem! Nem, nem és nem! Nem teheted ezt velem! – ismételtem önmagamat újra.

- Bármit megtehetek – tárta ki a karjait.

- Damon kérlek.

- Mi a faszra kérsz Chanel? Örülj, hogy nem szorítok pisztolyt a fejedhez! Kurvára megszegtél minden szabályt! Te láttál már minket csajozni hosszútávra? Ráadásul egy hírességgel? Akivel a lebukás esélye egyenlő a száz százalékkal? Elcsavarta a fejed ez a nyálgép, már gondolkozni sem tudsz józanésszel! A bandában mindig azt nézzük, hogy mi a jó mindannyiunknak! És egy ilyen luxus villa kirámolása azért elég nagy tétel! Esküszöm, rád sem ismerek. Mi lett belőled? – beszélt undorral, én pedig legszívesebben felpofoztam volna, de tartottam tőle. Mert soha nem gondoltam volna, hogy Damon képes lenne megölni engem. Ugyan álmodtam már róla, de a való életben soha sem feltételeztem volna ezt.

- Oh, szóval most már azzal fenyegetőzöl, hogy megölsz? – a szavak kiömlöttek a számból, mielőtt megakadályozhattam volna. – Azt hittem ilyen mélyre sose süllyedsz le.

- Én is azt hittem, de azt viszont nem, hogy majd pont te fordítasz hátat nekünk.

- És, ha megfordulok…

- Akkor hátba szúrunk – fejezte be a mondatomat, én pedig elnevettem magam idegesen, majd sietve kikerültem őket és kiindultam. – A részletek miatt majd üzenek a rezidencia kipakolásáról – kiáltott utánam, én pedig befogtam a füleimet és a liftbe álltam.

Tombolni szerettem volna. Felakartam gyújtani az egész nyomorult faházat. Betörni Damon autójának az ablakait és kilyukasztani a kerekeit. Annyira ideges voltam, hogy legszívesebben hazáig futottam volna. Ehelyett persze beültem az autómba, bekötöttem magam, majd mély levegőket vettem, hogy lenyugodjak, azután pedig elindultam. Magam sem tudom hova.

Egy órát köröztem céltalanul, mikor végül is eldöntöttem, hogy hazamegyek. Liamhez. A fejem megfájdult a sok gondolattól, ráadásul olyan volt, mintha kívülről kalapáccsal verték volna. Próbáltam kiüríteni az elmémet, de egyszerűen nem ment. Folyamatosan azon rágódtam, hogy mi lesz ezután. Damon kiakarja rabolni Niall házát, én pedig asszisztálni fogok neki. És aztán, hogyan nézek Niall szemébe? Mikor az első dolga lesz minket hívni, amint hazaérkezik az üres lakásába. Hogyan nézzek Liam szemébe úgy, hogy ne ordítanám el magam? Én raboltam ki a legjobb barátját, aki most már az én barátom is.

Túl hamar érkeztem meg az ismerős házhoz, viszont a lábaim maguktól léptek a gázpedálra, így hát elhajtottam előtte, majd ráfordultam a következő utcára. Gyáva vagyok hazakotródni, pedig még nem is csináltunk semmit.

Sóhajtva parkoltam le, majd kiszálltam a kocsiból és lezártam azt. Észre se vettem, hogy a járdán egyetlen egy paparazzi sem áll, beviharzottam a kapun, majd be a házba. Lerúgtam a cipőimet, majd a nappali felé indultam.

- Chanel? – kiáltotta Liam a konyhából, majd már felém is sietett. Magamra erőltettem egy fáradt mosolyt és megálltam a nappali közepén.

- Ki más lenne? – kérdeztem mosolyogva, viszont mikor megláttam Liam arcát, rögtön lekonyult a szám.

- Merre voltál ilyen sokáig? Úgy tudom a fotózásnak már vége van több, mint két órája. 

- Oh, um beugrottam egy kávéért a Starbucksba, de um letámadtak a rajongók, szóval nem tudtam egyhamar szabadulni – túrtam a hajamba, majd kikerülve őt a konyhába indultam. A tűzhelyen egy lábasban rotyogott valami, melynek isteni illata volt, ám mégsem jött meg az étvágyam. Kivettem a hűtőből egy vizet és a pultnak dőlve kortyolgatni kezdtem, míg Liam követett.

- Tényleg? És milyenek voltak?

- Többnyire aranyosak – mosolyodtam el.

- Akkor jó – mosolyodott el ő is.

- Bocsánat, de nem tudtam üzenni.

- Semmi baj baby, megértem – ölelte át a derekam, majd hosszú csókot nyomott az ajkaimra. – Milyen volt a fotózás?

- Jó, de elfáradtam és fáj a fejem. Felmegyek és lefürdök – raktam le a vizet, majd kibújtam az öleléséből, ő pedig bólintott.

Felindultam, majd miután letusoltam, és lemostam a tömérdek sminket magamról, mely még a fotózásról maradt rajtam, majd a lábaimra húztam egy fekete kényelmes nadrágot. Bokazoknit vettem fel, hiszen a lábam fázott a kövön, felülre pedig egy fehér Calvin Klein pulóvert. A hajamat egy rendezetlen kontyba kötöttem a fejem tetejére, majd fogtam a telefonomat és leindultam. Egész idő alatt próbáltam a gondolatot kiverni a fejemből, miszerint Damon valamelyik srác villájába akar betörni.

- Kész a kaja. Gyere enni – hallatszódott Liam hangja a konyhából, mely miatt kissé megijedtem és összerázkódtam. Éppen mélyen a gondolataimban voltam, szóval jó, hogy megijesztett.

- Nem vagyok éhes Liam – feleltem, majd a nappaliba mentem és elfeküdtem a kanapén. Kívülre fordulva összehúztam magam magzatpózba, majd felnéztem, mikor Liam bejött.

- Baj van? Nem érzed jól magad? – kérdezte, miközben leült mellém, és kezét az arcomra simította, végül a homlokomra.

- Csak meg fog jönni – fogtam meg a térdeimet, és felhúztam közel a hasamhoz.

- Oh. Kérsz egy gyógyszert?

- Nem, majd később.

- Akkor étvágyad sincs? – sóhajtott fel, én pedig megráztam a fejem. Puszit nyomott a homlokomra, majd felállt és visszament a konyhába. – Hát akkor én eszek.

- Rendben – feleltem, miközben feloldottam a telefonom képernyőjét, majd a híváslistába léptem. Kikerestem Niall nevét, majd hirtelen felindulásból rámentem és hívást kezdeményeztem. Nem érdekel, hány nulla lesz azok után a számlámon. Muszáj vele beszélnem.

Miután jó pár csörgés után nem vettem fel, homlok ráncolva kinyomtam.

- Liam… - kezdtem, amint megláttam őt a nappaliba belépve egy tányérral és pohár innivalóval a kezében.

- Igen?

- Niallnél most hány óra lehet? – kérdeztem tőle.

- Azt hiszem valami hét óra eltolódást mondott – lehelyezte a tányért és a poharat a dohányzó asztalkára, majd leült mellém.

- Jó, de előre vagy hátra?

- Fogalmam sincs – nevetett fel, én pedig vigyorogva megforgattam a szemeimet.

- Akkor azért nem veszi fel a telefont – sóhajtottam.

- Mit szeretnél Nialltől?

- Hát csak úgy felhívni.

- Miért, én már nem vagyok elég neked? – kérdezte és a kezébe vette a tányérját.

- Jaj, te lüke, persze, hogy elég vagy – nevettem fel, miközben újra megforgattam a szemeimet.

Elvigyorodott, majd neki látott enni, én pedig felléptem Twitterre, de hamar meguntam, így bekapcsoltam a tévét, rácsatlakoztam wifire, majd csekkoltam a telefonomon egy sorozatos applikáció segítségével, hogy hányadik évad hányadik része jön a Gossip Girlből.

- Már megint ezt? – nyafogott fel Liam, amint behoztam a nagy képernyős tévén.

- Tudom, hogy te is imádod, csak nem vallod be – vigyorogtam rá, miközben rámentem a következő részre. Válaszul megforgatta a szemeit és előre hajolt az innivalójáért, én pedig elindítottam a részt.

*

Liammel összebújva néztünk meg ezután még két részt, de aztán elege lett belőle, így hagytam, hogy kikeressen valami filmet, amit megnézhetünk. De a film egyáltalán nem kötött le, sőt még idegesített is, így felsóhajtottam, majd a hátamra fordulva felvettem a telefonom és netezni kezdtem. Persze az sem kötött le, így Liamet kezdtem szuggerálni, akinek az egészből nem esett le semmi. Mármint abból, hogy halálra untam magamat, ő pedig egy idióta vígjátékot bámult. De nem is akartam mondani neki, hogy elegem van abból, hogy órák óta itt fekszünk a kanapén és a tévét bámuljuk. Kedvem támadt elmenni a tengerpartra, még akkor is, ha március volt és szinte lehetetlennek véltem azt, hogy belemenjek a vízbe. Bár őszintén bevallom, hogy még életemben nem voltam a tengerparton Angliában, szóval nem is értettem, hogy mi volt ez a hirtelen vágy az oda menetelt illetően.

- Liam – szóltam végül a srácnak. Nem bírtam volna még ki öt percnél többet amint a kanapén kellett ülnöm és egy olya filmet kellett néznem, ami egyáltalán nem kötött le.

- Igen? – kérdezett vissza pár perccel később, míg az ujjaival a lábaimat simogatta melyek az ölében feküdtek.

- El szeretnék menni valami tengerhez – jegyeztem meg hangosan is a gondolataimat. Liam hümmögött, de nem mondott semmit. – Baby?

- Milyen tengerhez szeretnél menni, Chan? – kérdezte kuncogva. – Lassan öt óra.

- Sehova akkor – forgattam meg a szemeim aztán felkeltem ültemből és a konyhába mentem, hogy igyak. Hiába volt a nappaliban is innivaló, mint mondtam, nem tudtam tovább ott ülni.

A telefonomat vittem magammal, így miután öntöttem magamnak alma levet, leültem a pulthoz és feloldottam a készüléket. Beírtam a googlbe, hogy tenger Londonban, majd meglepődve konstantáltam, hogy egy csomó különböző oldalt feldobott. Végül a legelsőre kattintottam rá ahol volt egy lista az összes olyan tengerpartról, ami közel volt Londonhoz. Amelyik a legjobban megfogta a tetszésem, Kelet Sussexben volt, a Camber Sands tengerpart. Egy órára és húsz percre volt a St. Pancrasi vonatállomástól, szóval még nem is volt olyan messze. És hát ha Liam nem akart mellém társulni, akkor elmegyek majd én egyedül.

- Lassan öt óra – űztem gúnyt a srácból meg elváltoztattam a hangom és leugrottam a székről. Visszalépve a nappaliba, Liam hátra vetett fejjel nevetett valamin, gondolom a filmben mondhattak valami vicceset. Tekintetét rám kapta, mikor leesett neki, hogy visszaértem, aztán megpaskolta a kanapét maga mellett, jelezvén hogy üljek le. – Nah, megyek a tengerpartra. Jössz vagy maradsz?

- Találtál helyet ahova lehet menni? – kérdezte felvont szemöldökkel.

- Igen, és ha nem is jössz, majd megyek én egyedül.

- Valóban? – kérdezett vissza amint egy szórakoztató mosoly terült el az arcán. – Még is hogy fogsz eljutni arra a bizonyos tengerpartra, baby?

- Vonattal – forgattam meg a szemeim. – Tudod, nem kell mindig kocsikázni. Lehet tömegközlekedést is használni, ami nem károsítja annyira a környezetet.

- Wow, Chan, mikor lettél ennyire okos? – vigyorodott el megint.

- Most komolyan ilyen bunkón fogsz viselkedni velem?! – kérdeztem totál ledöbbenten. – Fogalmam nincs, hogy mi bajod van, de nem tolerálom, hogy ennyire lealacsonyítasz, és szó szerint kiröhögsz. Annyit kérdeztem, hogy jössz-e velem vagy nem. Egyáltalán nem érdekelt a köcsög beszólásod.

- Héj-héj, mi a fene ütött beléd, Chanel? – kérdezte komolyabban, miközben fentebb ült a kanapén. – Miért vagy ennyire irritált?

- Nem vagyok irritált. Csak nem akarok tovább itthon ülni és ezt az idióta filmet bámulni. Menni akarok valahova, és gondoltam, hogy velem tartasz, de mindegy, nem kell. Megyek egyedül – indultam fel a szobánkba, hogy valami normális cuccot húzhassak magamra és elindulhassak a tengerpartra. Hallottam, amint Liam utánam indul a lépcsőn, mire megforgattam a szemeimet.

Bementem a szobájába, majd elhúztam a gardróbszekrény ajtaját, ahol a ruháim egy része lapult. Kirántottam egy szürke farmert, és egy fehér felsőt, majd mikor megfordultam Liambe ütköztem. Próbáltam volna kikerülni, de elkapta a kezem, és nem engedett el.

- Chanel, ne haragudj, amiért köcsög voltam – mondta, közben pedig ajkait a homlokomra nyomta. – Na, kérlek, ne durcizz – mormogta, miközben tovább csókolgatott, a halántékomat, majd az arcomat, a szám sarkát, én pedig elhúztam a fejemet, mielőtt megcsókolhatott volna, kihúztam a kezem az övéből és a fürdőbe mentem. Hallottam, amint felsóhajt, majd pár másodperccel később már a fürdőszoba ajtónál állt. – Baby, ne haragudj, kérlek, beszéljük meg – hallatszódott az ajtó túloldaláról, de én nem is foglalkoztam vele, csak tovább öltöztem. – Bemehetek? – majd várt, végül lenyomta a kilincset, de én kulcsra zártam. – Chanel, baby, engedj be – kérlelt, én pedig tusvonalat húztam, de elrontottam, így idegesen a tükörnek vágtam, és letöröltem törlőkendővel. Úgy döntöttem, hogy sminkkel se foglalkozok, és majd veszek fel szemüveget, hogy valamennyire takarja az arcom. A hajamat leengedtem a kontyból, majd úgy hagytam, ahogyan a vállamra omlott és kimentem a fürdőszobából. – Chanel – kapta el Liam újra a kezemet, mire felsóhajtottam és felé fordultam.

- Mi van? – kérdeztem, miközben szép barna szemeibe néztem.

- Ne haragudj, amiért egy bunkó köcsög voltam. Jöhetek veled? – kérdezte, én pedig elpillantottam a szemeitől, és vállat vontam.

- Ha akarsz – motyogtam halkan, és felkaptam a fekete bőr hátitáskám. Beleraktam a telefonomat, a pénztárcámat, közben pedig fél szemmel Liamet néztem, hogyan öltözködik.

- Mennék vonattal, de nem hiszem, hogy olyan jó ötlet. Kocsival egyszerűbb lenne.

- Oké.

- Chanel, kérlek, ne haragudj.

- Nem haragszok.

- Akkor nem így viselkednél.

- De tényleg nem haragszok – fogtam a kezembe az egyik napszemüvegemet.

- Akkor mosolyognál.

Rávicsorítottam, mire felnevetett és megrázta a fejét, én pedig elindultam le. Felvettem ezüst- fehér színű Adidasomat, és a garázsba indultam. Levettem a kulcsot a tartóról, és beültem Liam autójába. Nem sokkal később már jött ő is, és beült a volán mögé.

- Bezártad a házat? – kérdeztem.

- Igen – felelte, én pedig bólintottam és felhúztam a lábaimat törökülésbe. A fejemet az ablaknak döntöttem, majd felvettem a szemüveget, mikor Liam szólt, hogy a kapu előtt két paparazzi van. Lentebb csúsztam az ülésen, de persze nem tudtam teljesen eltűnni. Viszont a sötétített ablakoknak hála, oldalról nem igazán tudtak lefotózni. A szélvédőn keresztül néhányszor a szemünkbe vakuztak, majd miután a kövesúton voltunk, Liam el is hajtott. A biztonsági őrök a ház előtt vigyáztak arra, hogy a kapuk zárva legyenek, és egy paparazzi se jusson be a házba. – Beírod a gps –be a címet? – kérdezte, én pedig bólintottam, és elővettem a kesztyűtartóból a gps –t.

Két óra múlva leparkoltunk a tengerpart előtti parkolóban, majd kiszálltunk, és amint a távolban lévő, vadul hullámzó vízre pillantottam, elmosolyodtam. Liam megfogta a kezem, majd együtt indultunk el a homokban a part felé. A nap gyéren sütött, a víz vadul hullámzott és csapódott szikláknak, engem pedig egy kis megnyugvás járt át. Liamhoz bújtam, mire mosolyogva puszit nyomott a fejemre, és kezét a derekamra csúsztatva sétáltunk tovább.