[59. - Hogyan fogok Niall szemébe nézni?]

Hiiii,
okay a rész első felét leszámítva szerintem unalmas lett és valószínűleg már ti is annak fogjátok találni lol. Um nagyon szépen köszönöm a visszajelzéseiteket, nagyon örülök nekik!:) Nézzetek be a másik blogomba, amit Beccsuval együtt vezetünk. Tegnap került fel új rész! ;) Jó olvasást!X♥

Chanel Adele Sangster

2016. március 10.

Hatalmas vihar volt. Vízben úsztak az utcák, és az eső még mindig nem akart leállni. Az ég dörgött, villámlott, én pedig idegesen ültem a barlangban egy széken, míg vártunk Taylorre aki szerencsétlenkedett még valahol, mert állítólag ő sem tud moccanni az autójával az eső miatt. Már mindannyian készenlétben álltunk, hogy amint megérkezik, indulhassunk Niall házához. A számban keserű íz volt, a gyomrom liftezett, a lábaim remegtek, a kezeim pedig izzadtak. A torkomba hatalmas gombóc nőtt, ráadásul állandóan kiszáradt a szám, ami miatt több liter vizet borítottam magamba. A víz miatt pedig állandóan pisilnem kell járni. A telefonomat Damon már rég elvette, így lecsekkolni se tudtam, hogy jött –e üzenetem Liamtől. Ő elvileg vígan ül egy focimeccsen a srácokkal – természetesen Niall nélkül –, a zenekaruk többi tagjával és Andyvel, míg én készültem kirabolni a legjobb barátja lakását. Óriási.

Nem mondom, ez a pasis este kifejezetten jól jött, hiszen így nem kellett akkorát hazudnom neki, hogy hova megyek este. Remélem a sörrel sem hagy alább, és valami bárba is betévednek, és lerészegedik kicsit, hogy éjszaka mikor mindketten hazaérkezünk, könnyebben tudjam ágyba rakni, valamint, hogy ne is emlékezzen a történtekre.

- Itt vagyok! – rántott ki a gondolataim közül Taylor, majd sóhajtottam egyet és megforgattam a szemeimet, amikor megláttam az idióta képét.

- Indulunk – szólt hangosan Damon, én pedig feltápászkodtam, és Shane mögött elindultam kifelé. Beültünk a furgonba, majd el is indultunk, az általam megadott címre. Mindenki úgy figyelt engem, mintha valami veszélyeztetett faj lennék, ami még jobban idegesített.

Oké, talán elvesztettem a bizalmukat, legalábbis Damonét, de ez nem jelentette azt, hogy úgy kell viselkedni velem, mintha veszélyt jelentenék számukra. Oké ez egy rossz példa volt, mert azzal, hogy Liammel járok, nyilvánvalóan veszélyt jelentek a bandára. Hiszen pontosan ez a gond. De nem fogom őket beárulni és vagyok annyira okos, hogy ne leplezzem le magam vagy a bandát a mindennapi életemben. Mindig is kiálltam magam mellett, mert sosem volt senki, aki így tegyen. Végül mikor találkoztam a srácokkal, ez megváltozott és jobban éreztem magam. Voltak, akiket érdekelt, hogy miként éreztem magam. Azonban amint a furgonba ültünk, újra az az érzés fogott el, hogy nekik édes mindegy, mi van velem, vagy mi lesz velem. Simán kinyírhattam volna magamat, valószínűleg nem hagyott volna akkora nyomot bennük, mint Liam előtt.

Mikor megérkeztünk Niall háza mögé, szédülés fogott el, gyakorlatilag forgott velem a világ. Erősen megmarkoltam az előttem lévő ülés fejtámláját, majd összeszedtem magam és kiszálltam a srácok után a zuhogó esőbe. A hideg esőcseppek igazi frissítő volt számomra, nem csak, hogy jobban lettem tőle, de kicsit úgy éreztem tőle, hogy újra tudok lélegezni. Persze a maszk alatt ez nem valósult meg teljesen, de már jobban kaptam levegőt, mint a kocsiban.

- Shane és Nate, menjetek és iktassátok ki a kamerákat a ház körül. Dylan, Will és Taylor, ti szóródjatok szét és őrködjetek. Jelentsetek, ha bármi mozgást észleltek.

A srácok bólintottak, majd mindenki elindult a maga feladatát végezni, míg én kettesben maradtam Damonnel a zuhogó esőben.

- És én? Nekem mit kell tennem? – kérdeztem Damont, aki rám pillantott.

- Várunk a jelre, utána pedig bemegyünk – felelte érzelemmentesen, én pedig felsóhajtottam és elfordultam tőle. A köves utat pásztáztam, amint az esőcseppek buborékká alakulnak, amint földet érnek, mikor Damon hangszórójából meghallottam Shane hangját.

- Elöl, van egy biztonsági őr.

- Egyedül van? – kérdezte Damon.

- Igen – válaszolta Shane.

- Üsd le, utána pedig húzzátok a két ház közötti fűre.

- Értettem – mondta, majd újra csend lett.

Kis idő múlva Shane újra megszólalt.

- Tiszta a terep. Mi behatolunk, elöl.

- Mi pedig hátul. Taylor és Will, gyertek vissza hátra. Dylan, maradj a helyeden és figyeld, hogy jön –e valaki errefelé.

Megvártuk Taylort és Willt, majd Damon a kezembe nyomta a szerszámot, mellyel fel kellett törnöm hátul a kapun a zárat. Mély levegőt vettem és a kezembe fogtam a tárgyat, végül feltörtem. És átkoztam magam érte. Hogyan fogok Niall szemeibe nézni?

A hátsó kerten keresztül felmentünk a teraszhoz, miközben Shane és Taylor kicipelték a hatalmas grillt a kocsihoz. Újból fel kellett törnöm a zárat, majd beszabadultunk mind a házba. Az alsó ajkamba harapva álltam ott, és néztem amint a srácok pakolni kezdik Niall értékes cuccait, végül nem bírtam tovább. Fogalmam sincs mi ütött belém, hogy mire gondoltam, mikor megtettem, de az előszobához futottam, feltéptem az ottani ajtót, majd a kis szobába lépve benyomtam a riasztó gombját, mire az hangosan vinnyogni kezdett. Gyorsan kijöttem és úgy tettem, mintha éppen egy bekeretezett cd –t rángatnék le a falról, majd megálltam és tetetett értetlenséget játszva néztem Damonra, aki megragadta a kezem és kihúzott a terasz ajtón keresztül. A kocsihoz futottunk, majd és még az ajtót sem húztuk be, Damon már a gázpedálra taposott. Eszméletlen gyorsan hajtottunk el a környékről, végül egy órát kocsikáztunk még a zuhogó esőben, miközben a fiúk találgattak, hogy mi a szar indíthatta be a riasztót. Azt mondták az ő hibájuk volt, mert nem csekkoltak le a házban is mindent teljesen, mielőtt neki láttak volna a dolgokat elhozni. Damon csendben volt, nekem pedig a torkomban dobogott a szívem, és próbáltam nem feltűnően viselkedni. Csak is azon járt az eszem, hogy mi lesz Niallel. Vagy, hogy hagytunk –e magunk után nyomot, ami elvezethet hozzám. Persze féltem attól is, hogy mi van, ha Damon látott és tudja, hogy én indítottam be a riasztó rendszert, ami már a környék összes rendőrét oda riaszthatta. Egyszerűen képtelen voltam Niallt kirabolni, ami azt jelentette, hogy egy csődtömeg lettem. Puhány és szerelmes, és egyáltalán nem én. Liam mellett teljesen más lettem, ő meg tanított szeretni, de ugyanúgy félni is. És bár szerettem őt ezért, ugyanakkor utáltam is.

Fogalmam sincs, hogy mi lesz így velem. Már nem vagyok önmagam, az a Chanel, aki pár éve csatlakozott egy bűnbandába és örömöt lelt abban, ha tönkretehette mások életét. Ez volt a munkám, és bár úgy tűnik, hogy most kezd valami új alakulgatni, attól még ez nem ilyen egyszerű. Itt nincs semmiféle szerződés, ezért aztán nem nyújthatom be Damonnek a felmondásomat. Ha úgy döntenék, hogy kilépek a bandából, az életemmel szolgálnék érte. És félek, hogy Damon nem csak rajtam bosszulna meg, hanem halálom után Liamon is. Azt pedig nem hagyhatom.

Mikor megérkeztünk a barlangba, a srácok becipelték a grill sütőt, majd leültünk mind az asztalhoz.

- Szóval csak egy kibaszott grill sütő? Ennyi? – kérdezte ingerülten Taylor.

- Héj, azon a grill sütőn isteni marhahús fog sülni, ami után megnyalod majd mind a tíz ujjadat! – védte be Shane az új grillsütőjüket.

- Kurvára idegesít, hogy hogy lehettünk ekkora amatőrök! – temette az arcát Taylor a kezei közé.

A levegő feszült volt, a ma esti rablás borzalmas kimenetele miatt. Shane hiába próbálta meg oldani a helyzetet, mindannyian tudtuk, hogy menthetetlen volt az egész. Taylor egy idő után mérgesen felkelt a székéből és kisétált a helységből, később pedig mindenki egyesével elpárolgott az asztaltól és már csak akkor eszméltem fel erre mikor egyedül ültem és bámultam ki a fejemből. Egy sóhaj után felkeltem, letakartam a grill sütőt egy kék vászonnal amit Damon a földre dobott mielőtt kiment volna aztán én is leléptem. Az autómba ülve aztán kicsit megnyugodtam, majd lassan haza indultam Liamhez. Az idő még csak tízet ütött, nem siettem sehová, hiszen nem vártam haza Liamet éjfél előtt.

Otthon aztán lefürödtem, majd felvettem egy fekete csipkés, kissé átlátszó anyagú fehérneműt, rá pedig egy szürke, kötött kardigánt. A hajamat egy nagy kontyba fogtam, majd lementem és bedobtam a sütőbe egy mirelit pizzát. Nem kellett volna, ráadásul már késő is van, de éheztem, és megkívántam a pizzát. Telefonozással elütöttem az időt a konyhában, míg megsült, majd a pizzámmal a nappaliba vonultam totális sötétségben és bekapcsoltam a nagyképernyős tévét.

*

Egy óra után pár perccel zörgést hallottam odakintről, így hát leállítottam a sorozatomat, felálltam és összefogva magamon a kardigánt, kinéztem az ablakon. Amint megpillantottam Liamet, a bejárati ajtóhoz siettem, belebújtam a papucsába, majd kicsoszogtam a hidegbe, hogy segítsek őt betámogatni, mivel szemmel láthatólag, nem volt józan.

- Liam, szia – mondtam, amint odaértem hozzá és átkaroltam.

- Chanel, baby! – kiáltott fel, majd a kezét a derekamra fonta, és rám dőlt.

- Gyere, menjünk be.

- Olyan jó illatod van szerelmem – morogta, miközben ajkait a csupasz mellkasomra nyomta. – Vártál már rám, hm? Meztelen vagy?

- Igen, vártam rád, és nem, nem vagyok meztelen. Gyere be – kezdtem befelé húzni, és amint beértünk, becsuktam az ajtót. Kulcsra zártam, aztán pedig tovább húztam Liamet a nappaliba. – Felöntöttél a garatra, mi? – kérdeztem, miközben leültettem és lelöktem róla a kabátját.

- Csak egy kicsikét a srácokkal – mosolyodott el, én pedig nevetve megforgattam a szemeimet. – Hiányoztál baby, szükségem van rád – húzott a lábai közé, a kezeit erősen a hátamra rakta, majd orrával arrébb tolta a kardigánt és ajkait a csupasz hasamra nyomta. – Olyan szexi vagy. Lovagolj meg Chanel – lehelte, én pedig máris bizseregni kezdtem, ott lent.

- Előbb vegyél be egy gyógyszert, hogy holnap ne fájjon a fejed – húzódtam el tőle. – És nem ártana lefürdened sem. Engedek vizet a kádba.

- Ne! – húzott vissza magához. – Nem akarok fürdeni, téged akarlak.

- De Liam, bűzlesz az alkoholtól és cigaretta füsttől. Velem így be nem fekszel az ágyba.

- Jól van, jól van! – kiáltott fel kezeit feltartva. – Értettem. Megyek fürdeni.

- Hozok gyógyszert – mondtam, majd a konyhába indultam. Mire visszatértem a nappaliba a pohárral és a gyógyszerekkel, Liam nem volt már ott, viszont a lenti fürdőszobában égett a villany, így hát arra indultam meg. Nem igazán szoktuk itt lent használni a fürdőszobát, ezért kicsit szokatlan volt, amint bementem. Jobb oldalt volt a hatalmas sarokkád, melynek az oldalán ült Liam és a csobogó vizet bámulta. Csak akkor nézett rám, mikor mellé értem és kezemet az arcára csúsztattam. Elmosolyodott, majd szó nélkül megcsókolt, én pedig hagytam, hogy az ölébe húzzon. Miután elhúzódtam tőle a szájába raktam a két szem Advilt, utána pedig a kezébe adtam a poharat, melyben víz volt. Amint lenyelte a gyógyszert, a poharat oldalra rakta a pult szélére, majd újra magához húzott és csókba vont. Hevesen csókolt, dudora a combomnak nyomódott amint az ölében ültem. Elvált tőlem, majd az állam vonalát kezdte csókolgatni, végül rátért a nyakamra, ahol szívogatni is kezdte a bőrt. A hajába túrtam, közben pedig közelebb nyomtam a száját a nyakamhoz. Végig szívogatta mindkét oldalt, mely a végén már fájt, így hangot is adtam neki. Elvigyorodott, aztán azt suttogta, hogy alig várja, hogy holnap láthassa ezeket a szívás nyomokat. Egy utolsót nyalintott az egyik lila foltra, aztán visszatért a számhoz és megcsókolt. Nyelvét szinte rögtön átnyomta a számba, ajkaink néha cuppantak és heves levegővételünk mellett mást nem lehetett hallani a fürdőszobában.

- Fürödnöd kell – húzódtam el tőle lihegve, majd előre hajoltam és elzártam a vizet.

- Nagyon akarlak Chanel, nem bírok lefürödni ekkora erekcióval – morogta, miközben a melleimre bámult. Mellbimbóim megkeményedtek hála a csókcsatának, így Liam egyszer csak megfogta azokat. Meglepetten felnyögtem hirtelen érintésétől és a hajába túrtam hátul, mellyel még inkább bíztatásra ösztökéltem, noha nem akartam. Legalábbis nem most.

De végül megadtam magam. Nem fog leszállni rólam úgy sem, szóval mindketten megyünk a kádba, és közben eleget teszek a vágyainak. Lehajolt, majd a melltartó csipkés anyagán keresztül a szájába vette a bal mellbimbóm. Melleimet még jobban felé nyomtam, a fejemet pedig hátra hajtottam, miközben a szám tátva volt és a szemeim lecsukódtak a csodálatos érzéstől. Liam szopta, nyalta, harapta a bimbómat, majd áttért a másikra és ugyanígy tett azzal is. Mikor végzett, kezét a hátamra csúsztatta, majd kikapcsolta a melltartót. Lelökte rólam a kardigánt és a melltartó is lehullt a csempére a lábunk elé. Egy bugyiban ültem az ölében, míg ő még mindig teljesen fel volt öltözve.

Felálltam, majd elkezdtem kigombolni az ingét, miközben ő a melleim alatt csókolt és szívott, kezeivel pedig körkörösen simogatta a fenekemet. Levettem róla az inget, majd az övéhez nyúltam és próbáltam kioldani, miközben ügyeltem rá, hogy többször végigsimítsak az erekcióján. Ám úgy nem tudtam kikapcsolni, hogy ült, így felállt én pedig letérdeltem elé és sebesen kikapcsoltam a nadrágját. Végig engem nézett közben, én pedig hevesen lerántottam a lábáról a nadrágot a bokszer alsójával együtt. Hatalmas hímtagja már a hasa alját csapkodta, mely még jobban izgalomba hozott a lábaim között. Elnyílt ajkakkal hangosan szívta be a levegőt, miközben félig lecsukódott szemhéjai mögül még mindig lebámult rám. Felálltam, majd elzártam a vizet, Liam pedig kilépett a nadrágjából. Beleállt a fürdőkádba, majd leült és rögtön hátradőlt, fejét pedig a fejtartóra rakta. Kinyújtotta felém a kezeit, én pedig gyorsan letoltam a bugyimat és beszálltam mellé. Amint ráfeküdtem, ajkaimat az övéire nyomtam, így forró csókban forrtunk össze. Liam vizes kezeit a hátamra vezette, aztán elkezdte bevizezni. Az én kezeim a kidolgozott felsőtestén jártattam, olykor a mellkasán lévő szőrrel kezdtem játszani, máskor viszont egészen lemerészkedtek ujjaim nemi szőrzetéhez. De egyszer sem értem hozzá, az ujjaimmal legalábbis, hiszen rajta feküdtem, és erekciója még mindig őrjítően nyomódott a hasamnak.
- Chanel – morgott az ajakaim közé, én pedig kicsit elhúzódtam tőle.

- Mi az? – kérdeztem, miközben kicsit oldalra billentettem a fejemet.

- Ne kínozz már.

- Nem kínozlak – vigyorodtam el.

- Oh, ezt még vissza kapod – nyitotta ki a szemeit. Egy pillanatig csendben néztem a gyönyörű barna szempárba, majd lecsaptam az ajkaira. Heves csókcsatánk közben majdnem ráültem óvszer nélkül, de ilyenkor is kettőnk közül, neki hamarabb kapcsolt az agya.  – Baby, várj, óvszer – lihegte, én pedig visszaültem a hasára.

- A francba, az csak fent van – nyögtem fel. – Oké, mindjárt jövök – nyomtam csókot ajkaira, aztán feltápászkodtam az öléből és kiszálltam a puha szőnyegre. Lekaptam egy törülközőt a polcról, és azt magam köré tekerve indultam fel a hálóba. A kezembe akadt három csomagolás, így hát azokkal szaladtam vissza Liamhez, aki ugyanúgy feküdt a kádban, és engem várt, miközben a kezeivel magát kényeztette. – Ez nem ér – nyöszörögtem, amint megláttam úgy. Átkozottul szexi volt, kedvem lett volna lefotózni őt. Nedves haja összevissza állt, szájával vigyorgott, a tekintetemet pedig piszkosul vonzotta az, amit az egyik kezével művelt az erekcióján.

- Nem jössz baby? Vagy azt akarod, hogy én elégítsem ki magam? – kérdezte szexi, rekedt hangon. Ledobtam a törülközőt, aztán újra beszálltam mellé. Éreztem, hogy a víz nem volt már annyira meleg, mint mikor engedtük, vagyis hűlt. Liam a szabad kezét rögtön a derekamra csúsztatta, majd lehúzott magához egy csókra. Közben az én kezem is az erekciójára vándorolt, majd az övével együtt mozgattam rajta, miközben vadul téptem az ajkait. Végül aztán elengedtem, mert nem bírtam tovább, kibontottam az egyik óvszert és lassan méretes szerszámára görgettem. Felnyögött, mindkét kezével megragadta a derekam, aztán magára emelt, én pedig kínzóan lassan ereszkedtem rá. Szemeit mindvégig nyitva tartotta, éreztem perzselő tekintetét az arcomon. Vele ellentétben, én a szemeimet szorosan összeszorítottam, miközben erősen az alsó ajkamba haraptam.

- Kibaszott gyönyörű vagy – mondta hangosan, én pedig leereszkedtem rá teljesen, így egész hossza bennem volt. Hangosan kifújtam a levegőt, aztán Liamre néztem, akinek az arcára egy mosoly került. Én is elmosolyodtam, majd lehajoltam hozzá, és megcsókoltam. Kezeimmel mellette a kádban támaszkodtam meg, az övéi pedig végig csúsztak a hátamon át a fenekemre. Belemarkolt mindkét kezével, majd lassan mozgatni kezdett. Mindkettőnkből nyögés tört fel, fejemet nem bírtam tartani, államat a mellkasára támasztottam és teljes súlyomat ráhelyeztem. Szinte szétfolytam rajta, pedig még el sem élveztem.

Liam megunta, hogy csak fekszem rajta, így gyorsabban kezdte mozgatni a csípőmet és a fenekemet egyaránt. Mindkettőnkből hangos nyögések törtek fel, Liam emelgetni kezdte a fejét, mire én is felemeltem az enyémet és kissé értetlenül néztem rá.

- Látni akarom baby. Látni akarom a segged édes - simított végig rajta, aztán belé markolt, én meg felnyögtem. Megemelkedtem róla, majd leszálltam. – Mit csinálsz?

- Megfordulok – mormogtam, majd le is szálltam róla és úgy ültem le a lábára, hogy neki háttal legyek. Megfogtam a hímtagját, aztán felemelkedtem és újra ráültem. Combjain megtámasztottam a kezeimet, aztán gyorsan kezdtem mozogni, fel és le, közben pedig az alsó ajkamat haraptam így elnyomva a nyögéseimet.

Liam mindkét kezét továbbra is a fenekemen tartotta, és pluszban mozgatta azokat, így állandóan izmos hasához csapódtak, ami még szexibb volt, mint eltudtam képzelni. Vagy legalábbis Liam erre engedett következtetni, hiszen folyamatos nyögései ezt árulták el. Aztán végre hirtelen megrázkódott a testem a gyönyörtől és a hideg is kirázott, miközben egy hosszú nyöszörgés csúszott ki az ajkaim közül. Innentől kezdve Liam azt a pontot kezdte ostromolni, én pedig alig bírtam magamat tartani. A víz kilöttyent a kádból, annyira mozogtunk, a fejem hátrahanyatlott újra meg újra, miközben Liam nevét kiáltoztam. Végül mikor szexi hangon morogni kezdett, betette nálam a kiskaput és eléggé hangosan élveztem el, de nem érdekelt. Hátra rogytam Liamre, a szemeimet nem voltam képes még felnyitni, kezeim mellettünk a vízben pihentek, míg a fejem Liam mellkasán volt. A szívem hevesen dübörgött a mellkasomban, a lábaim remegtek és a kellemes orgazmus utáni érzés teljes egészében átjárta a testemet. Liam egyik mutatóujja a vállamon körözött, és képes lettem volna elaludni, csak hogy akkor Liam is bealudt volna és a fürdőkádban nem hiszem, hogy olyan nagyon kényelmes lenne éjszakázni.

Végül erőt vettem magamon, és felültem, majd Liam felé fordultam, akinek egy lusta mosoly terült el a száján.

- Tudtad baby, hogy szeretlek és elképesztően szexi vagy? – mormogta lassan, én pedig vigyorogva lehajoltam hozzá és csókot nyomtam ajkaira.

- Igen, tudtam – válaszoltam. – Gyere, szálljunk ki – álltam fel, majd miután a szőnyegen álltam, lehajoltam a törülközőmért, de ekkor Liam elkapta a fenekem, közelebb rántott a fürdőkádhoz, majd nyelvét még mindig lüktető nőiességemre nyomta. Felnyögtem, aztán az ajkamba haraptam és kétségbeesetten kerestem valami kapaszkodó után, de semmi olyan nem volt, amibe támaszkodhattam volna. – Liam – nyögtem a nevét, ő pedig felmorgott válaszul, miközben hevesen nyalt. – M- menjünk fel, kérlek – kiáltottam, mert csodákat művelt a nyelvével, ráadásul annyira izgató volt az egész.

- Rendben – morgott, majd elhúzta a fejét, és a seggemre csapott, ami hangosan csattant a fürdőszobában. Hagytam a törülközőt a francba, kirángattam Liamet a kádból, majd felhúztam a szobájába. Egyből az ágyra lökött neki háttal, így hát bepucsítottam neki. Újra a seggemre csapott, ami engem nyögésre késztetett. Fentebb másztunk, végül keresztben állapodtunk meg a hatalmas ágyon. Míg én négy kéz láb vártam, hogy végre csináljon valamit, addig ő figyelt, és a seggem simogatta, majd hirtelen csapott rá egyet. A fájdalom élvezetté alakult át és alig vártam, hogy a fejét újra a lábaim közé dugja.

- Liam kérlek – szakadt ki belőlem könyörgés formájában.

Végül aztán letérdelt az ágy elé, majd megragadta a derekam és közelebb vont magához. Két kezét a seggemre simította, mire én megráztam neki. Tudtam, hogy ez majd beválik, rögtön lecsapott a nyelvével és vadul nyalni kezdett. Felnyögtem és még jobban nyomtam a képébe a fenekemet, miközben a takarót markoltam és hol a tenyereimen, hol az alkaromon támaszkodtam. Liam a seggemre csapott, mire a nevét kiáltottam, mely vigyorgásra késztette őt. Mikor már majdnem elélveztem, abba hagyta, feltérdelt az ágyra és lelökött a matracra.

- Fordulj meg baby – suttogta izgatóan, mire én nyöszörögve megfordultam, hiszen abba hagyta, mikor valószínűleg életem egyik legjobb orgazmusát készültem átélni. Lehasalt, majd a combjaimat kezdte csókolgatni. A vérem forrt, Liam kezei a derekamon pihentek ezúttal és állandóan visszanyomták a matracba, ha felemeltem. Egyik kezemmel a hajába kaptam, a másikkal pedig erősen szorítottam a takarót. Liam arcán mocskos vigyor terült el, melyből kitalálhattam, hogy direkt hagyta abba és most direkt kínoz engem. Imád velem játszadozni, elmenni addig, amíg el nem fogy a türelmem, a határaimat feszegetni. Ráadásul mikor részeg, az egész sokkal durvább. Minden egyes lökésére emlékszem, mikor az utolsó alkalommal részegen szexeltünk Harry szülinapi bulija után, és ez csak azt érte el, hogy még nedvesebb legyek. A számat még egy nyögés hagyta el, mikor felnyomta a csípőmet az ágyról, de Liam csak elhúzta a fejét és helyette a köldököm alatt kezdett el puszilgatni. Idegesen felmordultam, közben pedig meghúztam a haját. Egyben reménykedtem, mégpedig abban, hogy mindjárt szétdurran a hernyócskája, így ő sem bírja sokáig a kínzást, és végre belém hatol.

Végül mikor már Liam is teljesen kivolt, megkönyörült rajtam, óvszert húzott és belém hatolt. Kezeit a combjaimon tartotta, majd két oldalra nyomta őket, hogy még mélyebben legyen bennem. Az, hogy a combjaimat feszítette fájt, de nem igazán tudtam a fájdalommal foglalkozni, mert Liam eközben kegyetlenül ostromolt. Fejével előrehajolt, majd ajkai közé vette az egyik mellbimbómat, és azt kezdte szívni, én pedig teljes önkívületi állapotba estem és csak nyögtem és nyögtem. Próbáltam az orgazmust tartani addig, amíg még lehet, de Liam erős lökései miatt nem bírtam sokáig. A nevét kiáltva élveztem el másodjára, miközben az angyal felettem, még mindig erősen munkálkodott, hogy ő is kényeztetésben részesüljön. Amint elélvezett, elengedtem a combjaimat, így lábaimat dereka köré fontam. Fejét a mellkasomra rakta, én pedig puszit nyomtam hajára.

[58. - Megszegtél minden szabályt]

Hiii,
ugh így visszaolvasva a rész, egyáltalán nem tetszik lol. Tiszta fos lett, szall előre is elnézést kérek érte.:D A rész elejére azért írtam oda a címet, hogy tudjátok az előző rész után megint ugrottunk időben. Omfg, nagyon szépen köszönöm a 40 feliratkozót, észre se vettem és máris ennyien lettünk! Borzasztóan örültem neki, mikort oldalt kiszúrtam a kerek számot!:3 Mindig nagy örömmel olvasom a kommenteiket, szóval ne felejtsetek el pár sort hagyni a mai rész alatt sem, valamint pipálhattok is. Jó olvasást!Xx♥

Chanel Adele Sangster

2016. március 01.

- Ez az csajszi! Most dőlj előre, a bal kezedet rakd a melledhez, kicsit alá – magyarázta Cibs, én pedig tettem, ahogy mondott. – Figyelj előre. Ez az! – újra a kamerába nézett, majd kattintgatni kezdett. – Ééés végeztünk! Csodálatos voltál Chanel – mosolygott a göndör hajú lány.

- Köszönöm szépen Cibelle, alig várom, a legközelebbi fotózást – mentem oda hozzá, ő pedig kuncogva átölelt. Miután elengedett, levettem a kék parókát a fejemről és a sminkes székbe indultam, hogy a paróka alatti hálót leszedjék a fejemről. Egy kis szobába siettem, ahol lecseréltem a gyönyörű ruhákat a sajátomra, majd elköszöntem mindenkitől és kisiettem az épületből. Mint ahogy számíthattam volna rá, három paparazzi is az arcomba vakuzott, mire én lecsúsztattam a hajamról – ami új sötétbarna árnyalatában pompázott – a fekete napszemüvegem, kinyitottam az esernyőmet és az alá bújva próbáltam gyorsan a kocsimhoz sietni. Amint bepattantam, már tolattam is ki a parkolóhelyről, majd a paparazzikra dudálva kikerültem őket, és ráhajtottam a főútra. Levettem a napszemüveget, hiszen az eső szakadt, az csakis a vakuk ellen kellett. Még mindig nem szoktam meg erős fényüket, így hát mostanában állandóan van rajtam egy „napellenző”. Még akkor is, ha esik az eső.

Körülbelül egy hónapja derült ki, hogy Liammel együtt vagyunk. Azóta mindenhova követnek ezek az emberek a hatalmas kameráikkal. Az internet tele van velünk, és a közösségi oldalaim fellendültek. Damonnek elmondtam, hogy együtt vagyok Liammel. Kiakadt, totálisan kiakadt, de megnyugtattam, hogy minden a legnagyobb rendben van, sosem fog semmi sem kiderülni rólam. Mert Shane segített. Neki rögtön azután, hogy Liam kiírta, elmondtam és megkértem, hogy segítsen átnézni minden infót rólam a neten. De ezt eszem ágában sincs Damon orrára kötni, hiszen akkor Shanere is mérges lenne, sőt. Én is be lettem fenyítve, nem akarom Shanet is elárulni.

Tettem egy kört az autópályán, ezzel megbizonyosodva, hogy senki sem követ, majd a barlang felé indultam. Pechemre Shane nem volt lent, mikor megérkeztem, így nincs aki bevédjen Damon előtt.

- Á, a kis sztárocskánk! Jó, hogy jössz – vigyorodott el Taylor, én pedig rá se néztem, hanem inkább egyenesen Damonhoz mentem.

- Itt vagyok, ahogy kérted – álltam meg előtte.

- Ülj le légy szíves – mutatott a székre, nekem pedig erősen meg kellett emberelnem magam, hogy ne forgassam meg a szemeimet. Leültem vele szembe a székre, majd a szemeibe néztem.

- Nem szeretem, hogy ennyire ellenségesen viselkedünk egymással – kezdte, én pedig rendesen meglepődtem. Ezt nem mondja komolyan. – Szeretném, hogy ha újra jó lenne a hangulat idelent közöttünk. Mindnyájunk között – nézett az utolsó mondatánál Taylorre, mire megengedtem magamnak egy kisebb mosolyt.

- De Damon, nem erről volt szó! – emelte fel a hangját Taylor, én pedig tovább néztem Damonre.

- Kértem, hogy dumáljál? Nem. Kuss van – szólalt meg halál nyugodtan, én pedig újra elmosolyodtam.

- Nekem sem jó ez, elhiheted. Utálom, hogy akárhányszor csak lejövök veszekszünk.

- Akkor jó. Éppen ezért gondoltam ki egy újabb akciót, mely újra összekovácsol minket – mosolyodott el Damon.

- Mégpedig?

- Betörünk egy házba. Még hozzá újdonsült barátaidnak valamelyik luxus apartmanjába. Még azt is megengedem, hogy válassz. Tőlem aztán kipakolhatjuk annak a fekete hajú gyereknek is a villáját, amelyik kilépett a bandából.

- Hogy mi van?!

- Tessék? – pislogott rám.

- Nem vagy normális! Hogy gondolhatsz ilyenre? Biztos, hogy nem!

- Azt hittem a parancsokat még mindig én hozom, és nem te – mondta, majd felállt. – Ha te nem választasz, akkor majd én.

- Damon nem teheted ezt velem! Nem törhetek be Liam lakásába!

- Nem is lenne betörés, mivel a barátnője vagy. És különben sem Liamre gondoltam. Túlságosan sok paparazzi legyeskedik ott, mióta kiderült, hogy együtt vagytok. Viszont úgy hallottam, hogy valami Niall éppen Thailandon tengeti a napjait, szóval az ő háza biztosan elhagyatott.

- Oh, nem! Nem, nem és nem! Nem teheted ezt velem! – ismételtem önmagamat újra.

- Bármit megtehetek – tárta ki a karjait.

- Damon kérlek.

- Mi a faszra kérsz Chanel? Örülj, hogy nem szorítok pisztolyt a fejedhez! Kurvára megszegtél minden szabályt! Te láttál már minket csajozni hosszútávra? Ráadásul egy hírességgel? Akivel a lebukás esélye egyenlő a száz százalékkal? Elcsavarta a fejed ez a nyálgép, már gondolkozni sem tudsz józanésszel! A bandában mindig azt nézzük, hogy mi a jó mindannyiunknak! És egy ilyen luxus villa kirámolása azért elég nagy tétel! Esküszöm, rád sem ismerek. Mi lett belőled? – beszélt undorral, én pedig legszívesebben felpofoztam volna, de tartottam tőle. Mert soha nem gondoltam volna, hogy Damon képes lenne megölni engem. Ugyan álmodtam már róla, de a való életben soha sem feltételeztem volna ezt.

- Oh, szóval most már azzal fenyegetőzöl, hogy megölsz? – a szavak kiömlöttek a számból, mielőtt megakadályozhattam volna. – Azt hittem ilyen mélyre sose süllyedsz le.

- Én is azt hittem, de azt viszont nem, hogy majd pont te fordítasz hátat nekünk.

- És, ha megfordulok…

- Akkor hátba szúrunk – fejezte be a mondatomat, én pedig elnevettem magam idegesen, majd sietve kikerültem őket és kiindultam. – A részletek miatt majd üzenek a rezidencia kipakolásáról – kiáltott utánam, én pedig befogtam a füleimet és a liftbe álltam.

Tombolni szerettem volna. Felakartam gyújtani az egész nyomorult faházat. Betörni Damon autójának az ablakait és kilyukasztani a kerekeit. Annyira ideges voltam, hogy legszívesebben hazáig futottam volna. Ehelyett persze beültem az autómba, bekötöttem magam, majd mély levegőket vettem, hogy lenyugodjak, azután pedig elindultam. Magam sem tudom hova.

Egy órát köröztem céltalanul, mikor végül is eldöntöttem, hogy hazamegyek. Liamhez. A fejem megfájdult a sok gondolattól, ráadásul olyan volt, mintha kívülről kalapáccsal verték volna. Próbáltam kiüríteni az elmémet, de egyszerűen nem ment. Folyamatosan azon rágódtam, hogy mi lesz ezután. Damon kiakarja rabolni Niall házát, én pedig asszisztálni fogok neki. És aztán, hogyan nézek Niall szemébe? Mikor az első dolga lesz minket hívni, amint hazaérkezik az üres lakásába. Hogyan nézzek Liam szemébe úgy, hogy ne ordítanám el magam? Én raboltam ki a legjobb barátját, aki most már az én barátom is.

Túl hamar érkeztem meg az ismerős házhoz, viszont a lábaim maguktól léptek a gázpedálra, így hát elhajtottam előtte, majd ráfordultam a következő utcára. Gyáva vagyok hazakotródni, pedig még nem is csináltunk semmit.

Sóhajtva parkoltam le, majd kiszálltam a kocsiból és lezártam azt. Észre se vettem, hogy a járdán egyetlen egy paparazzi sem áll, beviharzottam a kapun, majd be a házba. Lerúgtam a cipőimet, majd a nappali felé indultam.

- Chanel? – kiáltotta Liam a konyhából, majd már felém is sietett. Magamra erőltettem egy fáradt mosolyt és megálltam a nappali közepén.

- Ki más lenne? – kérdeztem mosolyogva, viszont mikor megláttam Liam arcát, rögtön lekonyult a szám.

- Merre voltál ilyen sokáig? Úgy tudom a fotózásnak már vége van több, mint két órája. 

- Oh, um beugrottam egy kávéért a Starbucksba, de um letámadtak a rajongók, szóval nem tudtam egyhamar szabadulni – túrtam a hajamba, majd kikerülve őt a konyhába indultam. A tűzhelyen egy lábasban rotyogott valami, melynek isteni illata volt, ám mégsem jött meg az étvágyam. Kivettem a hűtőből egy vizet és a pultnak dőlve kortyolgatni kezdtem, míg Liam követett.

- Tényleg? És milyenek voltak?

- Többnyire aranyosak – mosolyodtam el.

- Akkor jó – mosolyodott el ő is.

- Bocsánat, de nem tudtam üzenni.

- Semmi baj baby, megértem – ölelte át a derekam, majd hosszú csókot nyomott az ajkaimra. – Milyen volt a fotózás?

- Jó, de elfáradtam és fáj a fejem. Felmegyek és lefürdök – raktam le a vizet, majd kibújtam az öleléséből, ő pedig bólintott.

Felindultam, majd miután letusoltam, és lemostam a tömérdek sminket magamról, mely még a fotózásról maradt rajtam, majd a lábaimra húztam egy fekete kényelmes nadrágot. Bokazoknit vettem fel, hiszen a lábam fázott a kövön, felülre pedig egy fehér Calvin Klein pulóvert. A hajamat egy rendezetlen kontyba kötöttem a fejem tetejére, majd fogtam a telefonomat és leindultam. Egész idő alatt próbáltam a gondolatot kiverni a fejemből, miszerint Damon valamelyik srác villájába akar betörni.

- Kész a kaja. Gyere enni – hallatszódott Liam hangja a konyhából, mely miatt kissé megijedtem és összerázkódtam. Éppen mélyen a gondolataimban voltam, szóval jó, hogy megijesztett.

- Nem vagyok éhes Liam – feleltem, majd a nappaliba mentem és elfeküdtem a kanapén. Kívülre fordulva összehúztam magam magzatpózba, majd felnéztem, mikor Liam bejött.

- Baj van? Nem érzed jól magad? – kérdezte, miközben leült mellém, és kezét az arcomra simította, végül a homlokomra.

- Csak meg fog jönni – fogtam meg a térdeimet, és felhúztam közel a hasamhoz.

- Oh. Kérsz egy gyógyszert?

- Nem, majd később.

- Akkor étvágyad sincs? – sóhajtott fel, én pedig megráztam a fejem. Puszit nyomott a homlokomra, majd felállt és visszament a konyhába. – Hát akkor én eszek.

- Rendben – feleltem, miközben feloldottam a telefonom képernyőjét, majd a híváslistába léptem. Kikerestem Niall nevét, majd hirtelen felindulásból rámentem és hívást kezdeményeztem. Nem érdekel, hány nulla lesz azok után a számlámon. Muszáj vele beszélnem.

Miután jó pár csörgés után nem vettem fel, homlok ráncolva kinyomtam.

- Liam… - kezdtem, amint megláttam őt a nappaliba belépve egy tányérral és pohár innivalóval a kezében.

- Igen?

- Niallnél most hány óra lehet? – kérdeztem tőle.

- Azt hiszem valami hét óra eltolódást mondott – lehelyezte a tányért és a poharat a dohányzó asztalkára, majd leült mellém.

- Jó, de előre vagy hátra?

- Fogalmam sincs – nevetett fel, én pedig vigyorogva megforgattam a szemeimet.

- Akkor azért nem veszi fel a telefont – sóhajtottam.

- Mit szeretnél Nialltől?

- Hát csak úgy felhívni.

- Miért, én már nem vagyok elég neked? – kérdezte és a kezébe vette a tányérját.

- Jaj, te lüke, persze, hogy elég vagy – nevettem fel, miközben újra megforgattam a szemeimet.

Elvigyorodott, majd neki látott enni, én pedig felléptem Twitterre, de hamar meguntam, így bekapcsoltam a tévét, rácsatlakoztam wifire, majd csekkoltam a telefonomon egy sorozatos applikáció segítségével, hogy hányadik évad hányadik része jön a Gossip Girlből.

- Már megint ezt? – nyafogott fel Liam, amint behoztam a nagy képernyős tévén.

- Tudom, hogy te is imádod, csak nem vallod be – vigyorogtam rá, miközben rámentem a következő részre. Válaszul megforgatta a szemeit és előre hajolt az innivalójáért, én pedig elindítottam a részt.

*

Liammel összebújva néztünk meg ezután még két részt, de aztán elege lett belőle, így hagytam, hogy kikeressen valami filmet, amit megnézhetünk. De a film egyáltalán nem kötött le, sőt még idegesített is, így felsóhajtottam, majd a hátamra fordulva felvettem a telefonom és netezni kezdtem. Persze az sem kötött le, így Liamet kezdtem szuggerálni, akinek az egészből nem esett le semmi. Mármint abból, hogy halálra untam magamat, ő pedig egy idióta vígjátékot bámult. De nem is akartam mondani neki, hogy elegem van abból, hogy órák óta itt fekszünk a kanapén és a tévét bámuljuk. Kedvem támadt elmenni a tengerpartra, még akkor is, ha március volt és szinte lehetetlennek véltem azt, hogy belemenjek a vízbe. Bár őszintén bevallom, hogy még életemben nem voltam a tengerparton Angliában, szóval nem is értettem, hogy mi volt ez a hirtelen vágy az oda menetelt illetően.

- Liam – szóltam végül a srácnak. Nem bírtam volna még ki öt percnél többet amint a kanapén kellett ülnöm és egy olya filmet kellett néznem, ami egyáltalán nem kötött le.

- Igen? – kérdezett vissza pár perccel később, míg az ujjaival a lábaimat simogatta melyek az ölében feküdtek.

- El szeretnék menni valami tengerhez – jegyeztem meg hangosan is a gondolataimat. Liam hümmögött, de nem mondott semmit. – Baby?

- Milyen tengerhez szeretnél menni, Chan? – kérdezte kuncogva. – Lassan öt óra.

- Sehova akkor – forgattam meg a szemeim aztán felkeltem ültemből és a konyhába mentem, hogy igyak. Hiába volt a nappaliban is innivaló, mint mondtam, nem tudtam tovább ott ülni.

A telefonomat vittem magammal, így miután öntöttem magamnak alma levet, leültem a pulthoz és feloldottam a készüléket. Beírtam a googlbe, hogy tenger Londonban, majd meglepődve konstantáltam, hogy egy csomó különböző oldalt feldobott. Végül a legelsőre kattintottam rá ahol volt egy lista az összes olyan tengerpartról, ami közel volt Londonhoz. Amelyik a legjobban megfogta a tetszésem, Kelet Sussexben volt, a Camber Sands tengerpart. Egy órára és húsz percre volt a St. Pancrasi vonatállomástól, szóval még nem is volt olyan messze. És hát ha Liam nem akart mellém társulni, akkor elmegyek majd én egyedül.

- Lassan öt óra – űztem gúnyt a srácból meg elváltoztattam a hangom és leugrottam a székről. Visszalépve a nappaliba, Liam hátra vetett fejjel nevetett valamin, gondolom a filmben mondhattak valami vicceset. Tekintetét rám kapta, mikor leesett neki, hogy visszaértem, aztán megpaskolta a kanapét maga mellett, jelezvén hogy üljek le. – Nah, megyek a tengerpartra. Jössz vagy maradsz?

- Találtál helyet ahova lehet menni? – kérdezte felvont szemöldökkel.

- Igen, és ha nem is jössz, majd megyek én egyedül.

- Valóban? – kérdezett vissza amint egy szórakoztató mosoly terült el az arcán. – Még is hogy fogsz eljutni arra a bizonyos tengerpartra, baby?

- Vonattal – forgattam meg a szemeim. – Tudod, nem kell mindig kocsikázni. Lehet tömegközlekedést is használni, ami nem károsítja annyira a környezetet.

- Wow, Chan, mikor lettél ennyire okos? – vigyorodott el megint.

- Most komolyan ilyen bunkón fogsz viselkedni velem?! – kérdeztem totál ledöbbenten. – Fogalmam nincs, hogy mi bajod van, de nem tolerálom, hogy ennyire lealacsonyítasz, és szó szerint kiröhögsz. Annyit kérdeztem, hogy jössz-e velem vagy nem. Egyáltalán nem érdekelt a köcsög beszólásod.

- Héj-héj, mi a fene ütött beléd, Chanel? – kérdezte komolyabban, miközben fentebb ült a kanapén. – Miért vagy ennyire irritált?

- Nem vagyok irritált. Csak nem akarok tovább itthon ülni és ezt az idióta filmet bámulni. Menni akarok valahova, és gondoltam, hogy velem tartasz, de mindegy, nem kell. Megyek egyedül – indultam fel a szobánkba, hogy valami normális cuccot húzhassak magamra és elindulhassak a tengerpartra. Hallottam, amint Liam utánam indul a lépcsőn, mire megforgattam a szemeimet.

Bementem a szobájába, majd elhúztam a gardróbszekrény ajtaját, ahol a ruháim egy része lapult. Kirántottam egy szürke farmert, és egy fehér felsőt, majd mikor megfordultam Liambe ütköztem. Próbáltam volna kikerülni, de elkapta a kezem, és nem engedett el.

- Chanel, ne haragudj, amiért köcsög voltam – mondta, közben pedig ajkait a homlokomra nyomta. – Na, kérlek, ne durcizz – mormogta, miközben tovább csókolgatott, a halántékomat, majd az arcomat, a szám sarkát, én pedig elhúztam a fejemet, mielőtt megcsókolhatott volna, kihúztam a kezem az övéből és a fürdőbe mentem. Hallottam, amint felsóhajt, majd pár másodperccel később már a fürdőszoba ajtónál állt. – Baby, ne haragudj, kérlek, beszéljük meg – hallatszódott az ajtó túloldaláról, de én nem is foglalkoztam vele, csak tovább öltöztem. – Bemehetek? – majd várt, végül lenyomta a kilincset, de én kulcsra zártam. – Chanel, baby, engedj be – kérlelt, én pedig tusvonalat húztam, de elrontottam, így idegesen a tükörnek vágtam, és letöröltem törlőkendővel. Úgy döntöttem, hogy sminkkel se foglalkozok, és majd veszek fel szemüveget, hogy valamennyire takarja az arcom. A hajamat leengedtem a kontyból, majd úgy hagytam, ahogyan a vállamra omlott és kimentem a fürdőszobából. – Chanel – kapta el Liam újra a kezemet, mire felsóhajtottam és felé fordultam.

- Mi van? – kérdeztem, miközben szép barna szemeibe néztem.

- Ne haragudj, amiért egy bunkó köcsög voltam. Jöhetek veled? – kérdezte, én pedig elpillantottam a szemeitől, és vállat vontam.

- Ha akarsz – motyogtam halkan, és felkaptam a fekete bőr hátitáskám. Beleraktam a telefonomat, a pénztárcámat, közben pedig fél szemmel Liamet néztem, hogyan öltözködik.

- Mennék vonattal, de nem hiszem, hogy olyan jó ötlet. Kocsival egyszerűbb lenne.

- Oké.

- Chanel, kérlek, ne haragudj.

- Nem haragszok.

- Akkor nem így viselkednél.

- De tényleg nem haragszok – fogtam a kezembe az egyik napszemüvegemet.

- Akkor mosolyognál.

Rávicsorítottam, mire felnevetett és megrázta a fejét, én pedig elindultam le. Felvettem ezüst- fehér színű Adidasomat, és a garázsba indultam. Levettem a kulcsot a tartóról, és beültem Liam autójába. Nem sokkal később már jött ő is, és beült a volán mögé.

- Bezártad a házat? – kérdeztem.

- Igen – felelte, én pedig bólintottam és felhúztam a lábaimat törökülésbe. A fejemet az ablaknak döntöttem, majd felvettem a szemüveget, mikor Liam szólt, hogy a kapu előtt két paparazzi van. Lentebb csúsztam az ülésen, de persze nem tudtam teljesen eltűnni. Viszont a sötétített ablakoknak hála, oldalról nem igazán tudtak lefotózni. A szélvédőn keresztül néhányszor a szemünkbe vakuztak, majd miután a kövesúton voltunk, Liam el is hajtott. A biztonsági őrök a ház előtt vigyáztak arra, hogy a kapuk zárva legyenek, és egy paparazzi se jusson be a házba. – Beírod a gps –be a címet? – kérdezte, én pedig bólintottam, és elővettem a kesztyűtartóból a gps –t.

Két óra múlva leparkoltunk a tengerpart előtti parkolóban, majd kiszálltunk, és amint a távolban lévő, vadul hullámzó vízre pillantottam, elmosolyodtam. Liam megfogta a kezem, majd együtt indultunk el a homokban a part felé. A nap gyéren sütött, a víz vadul hullámzott és csapódott szikláknak, engem pedig egy kis megnyugvás járt át. Liamhoz bújtam, mire mosolyogva puszit nyomott a fejemre, és kezét a derekamra csúsztatva sétáltunk tovább. 

[57. - Sose hittem, hogy beleszeretek valakibe, akiért képes lennék mindent feláldozni]

Hiii babies,
újabb időbeli ugráson vagyunk túl ezért láthatjátok elöl a dátumot, hogy tudjátok legfeljebb mennyit és hova ugrottunk. Um kíváncsi vagyok a véleményeitekre a résszel kapcsolatban, én őszintén nem tudom, hogy mit mondjak róla, vagy hogyan vélelkedjek róla.:3 Szall már alig várom, hogy komizzatok, haha!:D Szép hétvégét és jó olvasást! X♥

Chanel Adele Sangster

2015. december 23. - 24.

- Jó reggelt szerelmem – dörmögte Liam a fülembe, míg én csak felsóhajtottam és az oldalamra fordultam, így neki háttal voltam. Lefeküdt mellém, kezét a hasamra rakta, lábát átvetette az enyémen és szorosan hozzám bújt. Mosolyogva lehunyt szemekkel élveztem a reggeli nyugit, miközben Liam szuszogását hallgattam a fülemnél. Már azt hittem újra elaludt, így óvatosan a hátamra fordultam és az arcára néztem, ő pedig hirtelen hozzám hajolt és megcsókolt.

- Jó reggelt – kuncogtam a szájába.

- Csináltam reggelit – suttogta.

- Mhm – csókoltam meg újra mosolyogva.

- Nem kérsz? Mert akkor megeszem az összeset. Meg aztán még téged is.

- De én is kérek a reggeliből – könyököltem fel az alkaromra, Liam pedig felült és leemelte az éjjeliszekrényről a megpakolt tálcát. Még mielőtt a Batman –os bögréje után nyúlhatott volna, megkaparintottam előle és kortyoltam egyet a keserű italból. Nevetve megrázta a fejét, én pedig mosolyogva figyeltem az édes arcát.

Komótosan megreggeliztünk, közben pedig Liam ismertette a mai programunkat.

- Elmegyünk kivágni a fenyőfánkat, aztán te veszel díszeket, én pedig megveszem a kacsát.

- Még mindig nem értem, hogy hogyan felejthetted el a karácsonyfa díszeket… - szóltam közbe.

- És neked hogy nem jutott eszedbe? – nézett rám, közben pedig próbálta visszatartani a mosolyát.

- Nekem elég volt összetakarítani, miután Watson az összeset összetörte – vágtam vissza.

- Oké, mindketten elfelejtettük. Aztán itthon neki látunk főzni.

- Rendben. Huszonötödikén megyünk anyukádékhoz, ugye?

- Igen – bólintott, miközben elcsent előlem egy banán szeletet.

- Szilveszterkor pedig jönnek Niallék bulizni.

- Így van – adott csókot az arcomra, én pedig kiittam a poharam tartalmát, aztán megfogtam a tálcát és óvatosan felálltam vele az ágyból. Leindultam az alsó szintre, és amint leértem a lépcsőn Watson felpattant és farkát csóválva futott felém.

- Szevasz, Watson – köszöntem neki, miközben a konyhába indultam, ő pedig mögöttem ugrálva követett. Leraktam a tálcát, aztán raktam még a táljába száraz kaját, noha biztos voltam benne, hogy Liam már adott neki, mikor a reggelit készítette. Én előszeretettel szerettem Watsont elkényeztetni és állandóan jutalom falatkákkal jutalmaztam, míg Liam ezért nem rajongott. Watson már annál jobban.

Rögtön a tálhoz ugrott és enni kezdett, én így nyugodtan betudtam pakolni a mosogatógépbe. Mire végeztem, ő is felfalt mindent, így megvakargattam a fejét, majd visszaindultam az emeletre, ő pedig persze követett.

- Ó nem kiskutyám, eszedbe se jusson az ágyunkra ugrani – jött ki Liam pont a fürdőből és Watson elé állt, míg én csak elkuncogtam magam, adtam Liamnek egy puszit és a fürdőszobába mentem.

Miután felöltöztünk, Liammel kocsiba ültünk és elindultunk valamerre. Nekem fogalmam sem volt róla, hogy merre megyünk, Liam pedig azt mondta, hogy minden évben itt szokta kivágni a fát. Izgatott voltam, hiszen eddig sosem voltam még olyan helyen, ahol a fát nekünk kell kivágni. Korábban sosem karácsonyoztam otthon, hanem mindig együtt voltunk a srácokkal a barlangban, idén viszont talán beköszönök nekik, ha lesz alkalmam rá. Liamet persze izgatta, hogy előtte, hogyan töltöttem a karácsonyaimat, én pedig azt mondtam neki, hogy egy miniatűr fával, rendelt kajával, rengeteg tejszínhabos kakaóval és filmekkel karácsonyoztam. És mivel lelkiismeret furdalásom volt, hogy hazudtam neki, elmeséltem egy korábbi karácsonyomat is, melyet még otthon töltöttem Miamiben.

- Na, láttál már egy szép fát?

- Még nem – válaszoltam neki.

- Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha vennének egy ilyen kicsit hozzád? – guggolt le az egyik törpe fa mellé és mosolyogva nézett fel rám.

- Aranyos vagy, de Liam nem igazán lennénk ott, és a fa ott csak meghalna. Feleslegesen vágnánk ki. Így viszont, még megnőhet és elviheti majd következő évben valaki más.

- Igazad van – állt fel, majd elém lépett és hosszú csókot nyomott a számra.

Nem sokkal később kiválasztottunk egy nagy, gyönyörű fenyőfát, amit Liam elkezdett kivágni. Eléggé nehezen birkózott meg vele, ráadásul én körbe röhögtem, mert amilyen morgások néha elhagyták a száját, egyszerűen nagyon megnevetetett. Persze, mikor felemelkedett, piros arcán neki is egy vigyor játszadozott. Miután megvolt, ő fogta a fa végét, míg én kesztyűt húztam és megfogtam az elejét. Összevissza szurkált, ráadásul a nevetéstől alig jutottunk el a kasszához, ahol aztán kifizettük és becsomagolták nekünk, hogy autóba tudjuk rakni. Liam kölcsönkérte Niall fekete Range Rover –ét, melyre neki nem volt szükségem, mivel hogy Írországban volt a családjánál. Ahogy Harry és Louis is a családjukkal töltötték az ünnepeket. Így a fa bekerült az autóba, végül pedig mi is.

- És most merre? – kérdezte, amint beültünk.

- Hát nekem díszeket kell vennem.

- Nekem pedig a kacsát.

- Szóval mehetnénk egy bevásárló központba? Mondjuk abba, ami itt van nem messze az autópálya mellett?

- Rendben baby – kötötte be magát, mire én is úgy tettem, ő pedig a gázpedálra lépett.

Nem sokkal később már a bevásárló központ körül köröztünk, hiszen képtelenség volt egy parkolóhelyet találni. Láttam Liamen, hogy kicsit kezdett besokallni, de nem csak ő, hanem én is.

- Tudod mit, te menj és válogass, én pedig amint leparkolok, megyek a húsboltba. Aztán üzensz, ha végeztél, oké?

- Ah, rendben. Üzenek majd – hajoltam hozzá egy csókért, majd kikötöttem magam és kipattantam az autóból. Megkerültem és egy utolsó intés után elindultam a hosszú parkolón keresztül az egyik bejárathoz. Rengeteg ember özönlött be, úgy ahogy kifelé is. A fejemet forgatva indultam meg, miközben egy lakberendezős bolt után kutattam a szemeimmel.

*

Pár órával később két nagy táskával sétáltam ki a lakberendezéses boltból, majd középen megcélozva egy padot, leültem és írtam Liamnek egy sms –t. Nem sokkal később írta, hogy ő is mindjárt végez, és hogy aztán felvesz a főbejárat előtt. A szavaiból levéve, még a húsboltban lehetett, szóval ülve maradtam, hiszen mire az autóért megy, és a főbejárat elé ér, az beletelik egy kis időbe, odakint pedig hideg van. A közösségi oldalakat futottam át, végül sóhajtva elraktam a telefonomat és az embertömeget kezdtem kémlelni. Végül kiszúrtam két lányt, akik sűrűn pillantgattak a telefonjukba, majd rám, de mikor én feléjük néztem, ők megfordultak. Aztán újra vissza és tovább vizslattak engem. Hirtelen olyan volt, mintha mindenki engem nézne, én pedig az arcomhoz kaptam és végig néztem magamon. Se kajamaradék, se hiányos öltözet. Végül felálltam, és kisiettem az épületből. Odakint már sötétedett, hideg szél fújt, így a kapucnimat a fejembe húztam, az egyik kezemet pedig próbáltam a kabátomban elrejteni. A furcsa lányokon gondolkoztam, akik odabent vizslattak. Vagy a blog miatt ismertek, vagy lelepleződtünk Liammel. Mostanában egyáltalán nem ügyeltünk arra, hogy meglátnak –e minket együtt, vagy nem. Persze még mindig félek, hogy mi lesz akkor, mikor kiderül, és mi leszünk a középpontban. Elakartam már mesélni Damonéknak, hogy barátom van, de nem vitt rá a lélek. Egyszerűen nem bírtam kinyögni. És tudom, hogy az egész csak rosszabb lesz, ha a hírekből tudják meg, nem pedig tőlem. Egy részem félti Liamet tőlük, és komolyan volt már olyan, hogy elgondolkodtam rajta, mi lenne, ha normális életem lenne. Ha akármiben is tehetséges lennék, a rabláson és a bajkeverésen kívül, és lenne egy normális állásom, valamint feltétel nélkül tudnám Liamet szeretni. Mennyivel könnyebb lenne minden. De hát nekem sosem volt könnyű semmi. A bajkeverésen kívül persze. Kezdem azt hinni, hogy ilyen elcseszettül jöttem világra, egy elcseszett családban, és mindenért ők a hibások. Amiért én ilyen vagyok. Aztán mindig rájövök, hogy felnőtt vagyok és magamért csakis én felelek. Nem kenhetem a felelősséget a szüleimre, mikor én voltam az, aki elszökött tőlük. Én akartam ezt. Én választottam ezt az életet. Sosem hittem, hogy majd beleszeretek valakibe, akiért képes lennék mindent feláldozni. Erre tessék, megtörtént, most pedig szidom magam, amiért ilyen hülye voltam. Ahhoz pedig túlságosan önző vagyok, hogy kihátráljak ebből a kapcsolatból.

Mikor megpillantottam magam előtt a fekete autót, szinte rögtön bepattantam Liam mellé. A táskát hátra raktam az ülésre, majd bekötöttem magamat és a bőr ülésnek dőltem. A meleg levegőtől megborzongtam, majd lehúztam a kesztyűimet és Liamre pillantottam.

- Na, sikerrel jártál baby? – kérdezte közben pedig rám mosolygott, én pedig elvesztem a pillanatban és csak néztem azt a gyönyörű mosolyát.

- Igen. És te? – kérdeztem, közben pedig lesütöttem a szemeimet, és az ölemben lévő kesztyűvel foglalkoztam.

- Én is. Hazaérünk és neki láthatunk a főzésnek.

- Oké – mosolyogtam rá halványan, majd a fejem az ablak felé fordítottam és azon bámultam kifelé.

- Mi a baj? Történt valami? – kérdezte rögtön aggodalmas hangon, mire felé fordultam, hogy eloszlassam aggodalmát.

- Dehogy, minden oké – hajoltam hozzá, hogy egy puszit nyomhassak szexi, borostás arcára.

Otthon átváltoztattuk a konyhát csatatérré és megfőztünk valamint sütöttünk mindent, amit szerettünk volna. Hulla fáradtan estünk be az ágyba a céllal, hogy tévézünk, de elég hamar álomba szenderültem és Liam nem is keltett fel többet aznap.

Újra az erdőben voltunk, a roskadozó faháztól nem messze, melyet annyira jól ismertem már. Ez úttal nem egyedül jártam az ismerős utakat, hanem Liammel. Most is hangosan dobogott a szívem, mint minden alkalomkor, mikor idejövök. Az arcomon vigyor játszadozott, Liamet nevetve húztam magam után a ház felé. Ujjaink összevoltak kulcsolva, amit imádtam. A kunyhó mögé mentünk, majd Liamre pillantva izgatottan a fára csaptam, hogy a kapcsoló megjelenjen. Beleillesztettem a tenyeremet, aztán magam után húztam a liftbe. Azt kérdezte suttogva, hogy hol vagyunk, hova megyünk, mire én csak vigyorogva elé álltam és hosszú csókot nyomtam ajkaira. Amint leérkeztünk kihúztam a liftből, és megszorítottam a kezét, majd elindultunk a sötét folyosón. Majd kiugrottam a bőrömből, annyira izgatott voltam, így a lépteimet is megszaporáztam. Liammel beléptünk a barlangba. Végig néztem a fiúkon, akik fekete szerelésben mind megjelentek. Felálltak egy félkörbe, és mind minket vizslattak. Miután végig néztem rajtuk, felnéztem Liamre, akinek értetlenség tükröződött az arcán. Homloka ráncba szaladt, majd lenézett rám. Kik ezek az emberek? – formálta a szájával a kérdést, hangot viszont nem adott ki. És hol vagyunk? – kérdezte újból, én pedig elengedtem a kezét, utoljára rámosolyogtam, majd megindultam a srácok felé. Arcukon mindegyikőjüknek egy mosoly játszadozott, akár csak az enyémen. Beálltam szorosan Damon és Taylor közé. Fegyverük, melyek az oldalukra voltak rögzítve belevájtak a húsomba, és nyomták az oldalamat. Liamre néztem és a látványa felülmúlhatatlan volt. Leginkább ijedtséget véltem szemeiben felfedezni, és a szokásos szeretet mellett, mely mindig ott volt, mikor rám nézett, csalódottságot láttam. Hátrálni kezdett, mire mi egyszerre léptünk feléje egy lépést. Az összhang, ami köztünk uralkodott, már –már megfélemlítő volt. Végül mikor szólásra nyitottam a számat, hogy elmagyarázzak Liamnek mindent, Taylor a hatalmas mocskos kezét az arcomra helyezte, orromat és számat lefogva, így még levegőt is alig kaptam. Dylan, Nate és Shane megindultak Liam felé, míg engem hátulról Will fogott le. Kezeimet a hátam mögé vezette és szorosan szorította, egyik lábával az enyém elé állt, így a teljes súlyomat magára helyezte. Visítani szerettem volna, ordítani Liamnek, de egy hang sem jött ki a torkomon, kezdtem megfulladni levegő hiányában, a szemeim újra és újra leakartak csukódni. Láttam amint a három srác elfogta Liamet, Damon pedig egy utolsó pillantást rám vetve lassan Liam felé kezdett sétálni. Will felemelt, Taylor pedig segített neki engem arrébb vonszolni. A fülemben Liam kiáltásai tisztán csengtek, annyira életszerűen, és tisztán, mintha csak mellettem állt volna…

- Chanel!

Szemeim felpattantak, kezeimmel elengedtem a takarót, melybe úgy kapaszkodtam, mintha az életmentő övem lett volna. A szívem szaporán ütődött a mellkasomnak, kapkodtam a levegőt, hiszen olyan érzésem volt, mintha mindjárt megfulladtam volna. Liam riadt tekintetét nem bírtam állni, így lehunytam a szemeimet, csak hogy nehogy még egyszer a pánikkeltő szempárba nézhessek. Fejemet visszaraktam a párnára, nyakamnak valami nedves nyomódott, de egyáltalán nem érdekelt, mibe feküdtem bele.

- Chanel az isten szerelmére, jól vagy? Szólalj meg! Nyisd ki a szemeid – Liam ismerős kezei megérintették a vállamat, majd finoman megráztak, mire kinyitottam a szemeimet. Szinte visszakergetett a rémálomba a barna szempár, mely aggódóan mustrálta az arcomat. – Chanel – simított végig az arcomon Liam, miközben a nevemet suttogta újra meg újra. Magához húzott, közben pedig lefeküdt mellém. Mély levegőt próbáltam venni, de elég szaggatottra sikeredett és ekkor döbbentem csak rá, hogy sírok. Nyüszítés tört fel belőlem, hisztérikusan kapkodtam a levegőt, miközben próbáltam saját magamat lenyugtatni, de nem ment. Liam kezét a fejemre helyezte, majd szorosan magához húzott, míg én az egyik kezemet az oldalára helyeztem és, ha lehet, még közelebb bújtam hozzá. – Shh, itt vagyok. Semmi baj. Csak álom volt – suttogta Liam a fülembe, én pedig magamban ezt kezdtem mondogatni. Csak álom volt.

*

Másnap reggel arra keltem, hogy Liam megmozdult mellettem. Kinyújtottam a kezeimet utána, és el is kaptam a karját. Éreztem, amint visszaereszkedett mellém, majd fél oldalasan rám feküdt, én pedig magamhoz öleltem. Illata bekúszott az orromba, fejét a nyakamba fúrta, majd elmosolyodtam. Felnyitottam a szemeimet és lenéztem rá, izmos keze szorosan fonódott körém, atlétája felcsúszódott a derekán, így pontosan ráláttam a Calvin Klein feliratra. A takaró engem takart, ő pedig azon feküdt, egyik lábát az én lábaim közé rakta, másikat pedig mellé fektette. Így feküdtünk egy ideig, de aztán felemelte a fejét és rám nézett. Az arcára egy halvány mosoly kúszott, mikor egyik kezemet odavezettem. Fejét a tenyerembe hajtotta, majd lehajolt hozzám, és megcsókolt. Lassan csókolt és óvatosan, és mikor elváltunk, homlokát az enyémnek döntötte.

- Jó reggelt – suttogta.

- Szia – köszöntem vissza, miközben próbáltam az ajkaira fókuszálni a tekintetemmel, de nem sikerült, mert a feje annyira közel volt hozzám.

- Pisilni indultam – mondta, én pedig felkuncogtam és nyomtam még egy csókot a szájára.

- Nekem nagyobb szükségem van rád, mint neked a vécére – mondtam, miközben tovább csókolgattam a száját.

- Chanel, tényleg nagyon kell pisilnem – mosolyodott el szélesen, én pedig nagy nehezen elengedtem, és felsóhajtottam. Lábaimat felhúztam, és átöleltem a takarót, miközben figyeltem, hogy miként megy a fürdőszobába. Lecsuktam a szemeimet és élveztem még az álmosságot, mely bennem lappangott, így tudtam csukott szemekkel pihenni. Liam visszajött, lefeküdt az oldalára hozzám közel, én pedig kinyújtottam a kezeim felé. Hozzám bújt, én pedig puszit nyomtam a fejére és a kezemet odaraktam. – Chanel – szólalt meg halkan Liam, mire felhümmögtem még mindig csukott szemekkel. – Boldog karácsonyt! – emelte fel a fejét, én pedig kinyitottam a szemeimet és egyből a mosolygós arcát láttam meg először.

- Karácsony van?

- Igen baby – nevetett. – Nem aludtunk téli álmot.

- Pedig jó lenne – mormogtam, ő pedig felkuncogott. – Boldog karácsonyt – hajoltam hozzá, ő pedig mosolyogva megcsókolt.

- Csináljak reggelit? – kérdezte, én pedig bólintottam.

- Igen kérlek – válaszoltam aztán még egy csókot adtam a szájára.

- Rendben baby – állt fel és kiindult a szobából, én pedig egy ideig néztem utána, aztán a hasamra fordultam és lecsuktam a szemeimet. Fejemet Liam párnájába fúrtam és mélyet szippantottam isteni illatából. Végül meguntam egyedül fent, így felálltam és lecsoszogtam a konyhába. Nem emlékszem, hogy átöltöztem volna, mielőtt elaludtam volna, de valószínűleg Liam átöltöztetett, mielőtt ő is elaludt tegnap este. Egy hosszú pólójában és bugyiban csatlakoztam hozzá, és miután köszöntöttem Watsont, csentem egy epret és felugrottam a konyhapultra, ő pedig mosolyogva nézett rám.

- Te öltöztettél át? – kérdeztem, miközben beleharaptam az eperbe.

- Igen. Tegnap este elég hamar bealudtál.

- Tudom. Csak lefárasztott az ugrálás a konyhában. Viszont alig várom, hogy ma együnk.

- Komolyan várod? – nevetett fel.

- Ühüm – bólogattam hevesen, ő pedig újra megtöltötte a gofri sütőt és lecsukta a tetejét, hogy a tészta megsüljön. - Te mit vársz a mai naptól? – kérdeztem mosolyogva, mire ellökte magát a pulttól és elém állt. A lábaimat a derekára fontam és közelebb húztam magamhoz.

- Hm, nem is tudom. Én csak örülök, hogy veled tölthetem a karácsonyt – mosolyodott el, én pedig megcsókoltam, miközben a hajába túrtam. Ekkor megcsörrent a telefonja, mire mosolyogva elváltam tőle, ő meg oldalra nyúlt és felemelte a készüléket. – Harry az – mondta nekem mosolyogva, majd felvette.

Reggeli után leellenőriztem, hogy az ételekkel minden oké -e, majd Liammel úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egyet sétálni, később délután pedig feldíszítjük a karácsonyfát. Az idő repült, sétáltunk kézen fogva a csípős hidegben, közben nevettünk és nem túl sok figyelmet szántunk a velünk szemben jövőkre.

- Még nem volt alkalmam rákérdezni, de az éjjel valamit álmodtál és nagyon megrémisztettél. Elmondod, hogy mit volt az?

- Nem emlékszem rá Liam, de nem nagydolog. Mindenki álmodik rosszat.

- Baby, nem hiszem el, hogy nem nagydolog – állt meg, mire én is megálltam. – Nagyon rémült voltál, és már csak azért is érdekel, mert az én nevemet kiáltoztad. Kiabáltál és forgolódtál és totál leizzadtál, aztán mikor felkeltél nem néztél rám és sírtál. Sokáig sírtál.

- Nem emlékszem sem az álomra, sem arra, hogy sírtam – hazudtam.

- Tényleg nem? – enyhült meg az arca, én pedig megráztam a fejemet.

- Arra emlékszem, hogy felkeltem és rosszat álmodtam, de már nem tudom, hogy mi volt benne. Vagy, hogy miért kiáltoztam a nevedet.

- Talán lehet jobb is – sóhajtott, majd magához húzott, én pedig átöleltem és a fejemet a mellkasába fúrtam. Állát megtámasztotta a fejem tetején, miközben egyik kezével simogatta a hátamat, míg másik a derekamon pihent.

- Bocsi, hogy megijesztettelek – motyogtam.

- Ugyan Chanel, nem tehetsz róla.

Miután elengedett, elmosolyodott és gyengéd csókot nyomott az ajkaimra, majd tovább sétáltunk a parkban. A téma szerencsére elterelődött és a következő évről kezdtünk beszélgetni.

- Szeretnék januárban visszamenni a házba, ahol kirándultunk.

- Komolyan? – néztem fel rá, az arcomra széles mosoly kúszott.

- Megígértem, nem de? És megtanulunk síelni.

- Annyira jó lenne Liam!

- Akkor leszervezem újra, rendben?

- Oké – adtam az arcára egy puszit, ő pedig szélesen rám mosolygott.

- Szeretnék aztán otthon is sokat lenni. Nem bánnád, ha eltöltenénk pár hetet anyuéknál?

- Dehogy Liam, de, ha gondolod, akkor én maradok Londonban, hogy a családoddal tudj lenni.

- Chanel, ez butaság! Jaj baby, miért gondolod, hogy nélküled szeretnék otthon lenni? Ki sem bírnám!

- Hát nem tudom, csak úgy eszembe jutott – vontam vállat. – Plusz majd tuti dolgoznom is kell a blogon, úgy hogy…

- Igaz. Mindegy, természetesen, mikor lesz időd, jössz hozzám, ugye?

- Igen – néztem fel rá mosolyogva.

- És, um… mi van a te szüleiddel? Mármint nem beszélsz velük karácsony miatt vagy valami? – kérdezte bizonytalanul, nekem meg hirtelen a levegő is megakadt a torkomban. Hogy jönnek ide a szüleim? Hogy jutott eszébe?

- Miért kéne beszélnem velük csak azért, mert karácsony van? – kérdeztem közömbösen, közben pedig próbáltam nem nagyon felhúzni magam a téma miatt, a gátot pedig a fejemben olyan erősen tartani, mint amennyire tudtam. Nem hiányoznak az emlékek.

- Hát… nem tudom. Csak eszembe jutott. Végül is a szeretet ünnepe. Azt hittem, hogy…

- Több éve nem beszéltem velük Liam.

- Több éve? Se egy sms, se egy levél?

- Nem – ráztam meg a fejem. – Nem érdekelnek, oké? Tökéletesen megvagyok nélkülük.

- Még a szülinapodon sem üzentek?

- Fogalmuk sincs, hogy hol lakom.

- Email?

- Nem Liam, a költözésem után, mindent megváltoztattam.

- Oh…

- Ne beszéljünk erről, kérlek.

- Rendben, bocsánat – kért elnézést, én pedig felsóhajtottam és rápillantottam a szemem sarkából. Elgondolkodó arcot vágott, mire puszit nyomtam az arcára, hogy eltereljem a gondolatait. Rá mosolyogtam, ő pedig visszamosolygott rám.

Megfordultunk és visszasétáltunk az úton, amerről jöttünk, eközben pedig próbáltam a Liam által előjött emlékeimet gondosan visszazárni a kis kapum mögé.