[41. - Elkalandoztak a gondolataid Batman]

Hii babies,
ok so Lanelék megérkeztek a kis kirándulásukra.:3 Köszönöm szépen a hat pipát és az egy kommentet!:)♥ Nincs mit mondanom, talán csak annyit, hogy kitartás, mindjárt nyár és hogy jó olvasást!(: X♥

Liam James Payne

Chanel ott és úgy tett nekem keresztbe, ahol tudott. Mindent megtett, hogy a gatyámba akkora dudor legyen, hogy felállni ne tudjak majd. Még akkor is dörzsölte a lábát erekcióm ellen, mikor a pincér felvette a rendelésünket. Ezért kértem ugyanazt, mint ő, egyszerűen nem tudtam kinyögni, hogy borjú borda.

Az arcán egy ártatlan, édes, angyali mosoly ült, melybe azt hiszem beleszerettem.

- Azt hittem bordát szeretnél – mosolygott ártatlanul, én pedig összeszorítottam a számat. Nem akartam, hogy kínozzon, de semmi pénzért nem ültem volna kicsit távolabb az asztaltól.

- Nem hagytad, hogy rendeljek – préseltem ki magamból.

- Oh, bocsi? – kérdezte pislogva, aztán felkuncogott és bele ivott az italába, miközben a lábát erősebben ellenem nyomta. Majd hirtelen egyik kezemet levezettem a terítő alá és megfogtam a fekete combfixbe bújtatott lábát. Elkerekedtek a szemei, majd sebesen lerakta a fél literes poharat, és az ajkába harapott, ami miatt megszorítottam a talpát, majd az erekciómnak nyomtam újra. Halk morgás tört fel belőlem, ő pedig annyira buja tekintettel bámult, hogy kedvem lett volna, mindent leseperni az asztalról és felfektetni rá. Mhm, talán, ha vissza mentünk a házba.

- Chanel fejezd be – figyelmeztettem halkan, miközben a talpát masszíroztam.

- Mit? Most is te fogdosol – mondta, vigyorát visszatartva, miközben egyik hajtincsét a mutatóujjára vette és tekergetni kezdte. Már többször is megfigyeltem, hogy szeret így játszadozni a hajával. Édes dolog. – Elkalandoztak a gondolataid Batman – nyomta a lábujjait a dudoromnak, belőlem pedig egy feszült sóhaj tört ki.

- Tudom, mire megy ki a játékod, de nem fogom hagyni, hogy győzz – sziszegtem, majd az ujjaim elengedték a lábát és a dudoromra csúsztak. Chanel szemei elkerekedtek, elhúzta a lábát majd felült egyenes háttal.

- Azonnal rakd fel mindkét kezed az asztalra Payne!

- Oh, nem – vigyorodtam el, miközben saját magamat kezdtem simogatni a farmer vastag anyagán keresztül.

- Baszd meg Liam! Nem teheted ezt! – nézett rám hitetlenül.

- Oh, és miért nem Chanel?

- Ez nem fair!

- Na, baby, ne durcázz – ültem fel nevetve és előre dőltem, majd a fent lévő kezemmel az asztalra könyököltem, de a másik továbbra is lent maradt. Komoly arca, mely sokkal inkább hasonlított egy durcás kislányéra, annyira édes volt, és teljesen levett a lábamról. Képes lettem volna neki bármit megadni, csak mondania kellett volna.

Csodálkozva fordítottuk az üvegajtó felé mindketten a fejünket, mikor meghallottuk, hogy nyitódik. A pincér már meg is hozta az ételeinket, így én is felraktam a kezemet. Mindkettőnk előtt egy hatalmas tányér paradicsom szószos spagetti pihent parmezán sajttal a tetején, miközben mi csak egymást figyeltük. Chanel szemeiben a vágy úgy égett, mint a tűz, és ahogy eszembe jutott, hogy később hogyan fogom lehámozni róla az elázott, szexi bugyiját, képes lettem volna a gatyámba élvezni. Ami egyébként Chanel célja volt.

Noha nem volt vele gondom, sőt. Kifejezetten élveztem, hogy mennyire nyitott volt, amikor a szexről volt szó és az, hogy mennyire tapasztalt volt, valamiért rettenetesen beindított. Általában én voltam az, aki irányított, amikor rátértünk a szaftosabb dolgokra egy lánnyal, de ha valaki tudta, hogy mit akart és hogy mit csinált, a gyenge oldalam megmutatkozott. Azt hiszem ez valami, amit senki nem tud rólam. És igazából szeretném is így tartani. Bár ami a Chanellel való kapcsolatomat illeti, nem hiszem, hogy sokáig titokként tudom majd tartani. Chanel kíváncsi, és ha tudni akar valamit, akkor addig kutakodik, amíg el nem éri, amit akar. És ez is borzasztóan tetszik. Meglepő, hogy mennyi, eddig teljesen elzárt érzelem bújik elő belőlem, csak mert ez a lány az életembe lépett. És totálisan felforgatta. De őszintén, tökéletesen rendben vagyok vele.

- Héj - felkaptam a fejem, amikor Chanel csettintett egyet az arcom előtt. – Na, azért.

- Mi az? - kérdeztem nevetve.

- Nem tudtam eldönteni, hogy a dekoltázsommal szemeztél vagy csak elmerengtél azon, hogy mely szőrös bilincset fogjuk ma este használni.

És tessék. Megint ezt csinálja. Játszik az amúgy is mocskos és beindult gondolataimmal. Bár ha őszinte akarok lenni, akkor nem csak a gondolataim kanosak, hanem én magam is. És ezzel Chanel is tisztában volt, főleg miután lábát újra felrakta a székemre és az erekciómnak nyomta.

- Ugh, meg akarsz bilincselni?

- Hát, csak egy ötlet volt – csavarta fel a villájára a spagettit, így én is enni kezdtem.

- Van bilincsed?

- Van – vigyorgott.

- És tervezted, hogy használni fogjuk?

- Nyílván ezért hoztam el, nem? – nevetett fel, mire én is elvigyorodtam és bólintottam. – Egyébként beletrafáltál. Nem szeretném használni. Csak mikor pakoltam megláttam és gondoltam, elrakom. Különben pedig élvezem, hogy bármikor megcsókolhatlak, és hogy nem baj az, amit csinálunk. Meg hogy nem kell titokban arról ábrándoznom, hogy milyen lenne, ha a lábam közé bújnál – mondta ki őszintén, én pedig értettem a szavait és annak jelentőségét. Értettem, mire gondol. És egyszeriben már én sem akartam azokat a bilincseket.

- Nem kellenek bilincsek – ráztam meg a fejem és nem tudtam, hogy hirtelen mit reagáljak őszinte megnyilvánulására. Bár a vacsora elején bennem is volt egy ilyen hullám, nem tudtam, mégis milyen bíztató dolgot mondhatnék neki.

Arcára egy halvány mosoly kúszott, majd tovább evett, és végül én is az ételemre figyeltem. Néha azért felpillantottam rá, és mikor éppen az ajkai közé vette a villát és lehúzta róla a spagettit, mindezt a szemembe nézve, akkor kész lettem. Bármit megadtam volna, hogy most azonnal magamévá tehessem.

- Remélem, tudod, hogy az őrületbe kergetsz – néztem rá nagy szemekkel.

- Igen, tisztában vagyok vele – bólintott halál nyugodtan, én pedig megmarkoltam a szék karfáját.

Chanelel végül a városról, a környékről és a házról kezdtünk beszélgetni, illetve, hogy meddig maradunk itt és, hogy milyen dolgokat terveztem itt létünk alatt. És bár azt mondtam neki, hogy egész idő alatt csak benne akarok lenni, voltak terveim.

- Minden mondatodban van valami perverzség – ciccegett, miközben a fejét ingatta.

- Miattad. Csak is miattad – néztem gyönyörű kék szemeibe és próbáltam valahogy tekintettel felfalni.

Mielőtt bármit szólhatott volna, megjelent a pincér újra és elvitte az üres tányérjainkat.

- Szeretnék desszertet – nyitotta ki az étlapot, amit ide felet a pincér újra lerakott az asztalunkra.

- Én is. De én sokkal inkább szeretném otthon elfogyasztani – búgtam és még mindig őt szuggeráltam. Barna hasa láttán végig nyalintottam az alsó ajkamon, és alig vártam, hogy levetkőztethessem, és végre meztelenül láthassam.

- Liam James! - szólt rám, amin vigyorognom kellett. Sosem hívtak így, még a szüleim sem, szóval az, hogy ő tett ez ellen, megint csak beindított. De komolyan, mi nem indított be, amit Chanel csinált vagy mondott? Lassan már beteges volt a dolog. – Ne legyél gusztustalan!

- Elnézést? – pillantottam rá felvont szemöldökkel. - Nem vagyok gusztustalan, csupán élénk a fantáziám.

- Pf, vettem észre – vette félvállról a helyzetet.

- És különben is – mondtam, míg hátradőltem a székemben – inkább örülnöd kellene, amiért becsülöm a tested.

- Oh, igazán? – pillantott rám egy röpke percre aztán tovább szuggerálta az étlapot. – Mégis mikor találtad te ezt ki?

- Oh babe – ráztam meg a fejemet és hangleejtésem felkeltette az érdeklődését, így felnézett rám. – A múltkor én voltam a hibás, hogy nem tudok bókolni. Megtanultam rendesen, de hát az ellen én már semmit sem tudok tenni, hogy, te nem tudod befogadni a neked szánt édes kis semmiségeket – mosolyodtam el bocsánatkérően, persze, csak hogy húzzam az agyát. Azt hiszem sikerült, mivel egy szemforgatással reagált és becsukta a barna könyvet.

- Tévedsz Payne. Most pedig kimegyek a mosdóba. A mozgáskorlátozottba. Te rendelsz desszertet elvitelre, fizetsz, aztán pedig utánam jössz – ismertette a tennivalóimat, majd felállt és egy kemény, mégis csábos pillantás után belépett az étterembe. Hangosan kifújtam a levegőt és vigyorogva megráztam a fejemet, közben pedig az ablakon benézve intettem a pincérnek, aki már jött is.

Megrendeltem a desszertet, amit majd távozásunkkor átveszek az étteremben, aztán kifizettem a vacsorát, majd felálltam és a mosdók felé indultam. Éppen egy fiatal nő tartott ki a nőiből, kirívó, piros ruhában, én pedig megvártam, míg elmegy. Rám vigyorgott, míg én csak egy udvarias mosollyal válaszoltam, közben a cipőmet tanulmányoztam és imádkoztam, hogy Chanel tényleg a mozgás korlátozottban legyen és ne nyissak rá egy tolószékes vendégre. Mikor a nő eltűnt, az ajtó felé fordultam és lenyomtam a kilincset, ám az zárva volt. Kopogtattam kettőt, aztán megköszörültem a torkomat, gondolván, hogy ebből majd Chanel felismer. Bejött, mert egy másodperc alatt kattant a zár, és berántott. Megint ráfordította, majd kuncogva megcsókolt.

- Imádom a hangod, tudtad? – kuncogott az ajkaim közé, én meg szélesen elvigyorodtam, miközben kezeimet a dereka köré fontam és magamhoz húztam.

- Mhm, ráéreztem – mormogtam a fülébe, ő pedig fogai közé vette a fülcimpámat, amivel megőrjített.

Elhúzódott tőlem, majd megcsókolt, miközben elkezdte az övemet kikapcsolni. Ajkaimmal felakartam falni, a cuppogás, mely a nagyobb vécét töltötte be, az csakis a csókcsatánk miatt keletkezett. Letolta a gatyámat a combomon, majd tenyerét a dudoromra simította és megmarkolta. A szájába nyögtem, de egy percre sem hagytuk abba a vad csókolózást. Teljesen közé és az ajtó közé préselődtem, melyet rohadtul élveztem. Élveztem, hogy ő irányít, hogy tudja, mit akar, és hogy nem szégyenlősködik.

Nagyon felvoltam izgulva, így tudtam, hogy képes a kezével alsón keresztül elérni azt, hogy elélvezzek. Azt is tudtam, hogy ha hagyom neki, rohadt kényelmetlen lesz így a házhoz vezetni, de nem érdekelt. Sőt, már fejben tervezgettem, hogy mit fogok én vele tenni, ennek megbosszulása érdekében.

Nagy sóhaj szakadt ki belőlem, mikor elvált tőlem. Tekintetem duzzadt ajkaira vándorolt, és eszembe jutott, hogy az autóban mikén siklott könnyedén a farkam köré kívánatos szája. Fejemet hátra döntöttem az ajtónak, hangosan koppant ott, míg Chanel másik kezével feltűrte felsőm alját és a V vonalamat kezdte simogatni.

- Bassza meg, miért nem inget vettél fel? – szitkozódott, nekem pedig apró mosoly kúszott a számra, noha már én is bántam, hogy ezt a pulóvert húztam magamra. Kemény középsőmet újra megszorította, belőlem pedig egy nyögés tört ki, és összeszorítottam a szemeimet.

- Chanel – remegett meg a hangom, ő pedig felmorgott és ártatlan csókot adott.

- Liam – mondta, majd még egy és még egy puszit nyomott ajkaimra. – Élvezz el – suttogta, én pedig sebesen megcsókoltam, és elélveztem a gatyámba. Francba, győzött!

Villámgyorsan összeszedtük magunkat, majd kiléptem a mozgáskorlátozott vécéből és megköszörültem a torkomat, jelezve Chanelnek, hogy ő is kiléphet, tiszta a levegő. Vigyorogva bújt elő az ajtó elől, és rögtön kezem után kapott, én pedig összekulcsoltam ujjainkat. Baszott szar érzés volt elázott alsónadrágban lenni, és csak az járt a fejemben, hogy Chanel egy órát bírt így ki az autóban ma, korábban.

Ha a pincérsrác, aki egész este hozta nekünk az ételeket, nem szól utánunk, kezében egy táskával, amin az étterem logója díszelgett, akkor ott hagytuk volna a desszertet. Átvettem, megköszöntem, majd Chanelel kiléptünk a hűvös levegőre.

- Észre se vettem, hogy így lehűlt az idő, pedig egész végig kint ültünk – mondta az autóban, én, pedig ahogy elindítottam a motort, feljebb tekertem a fűtést.

- Jobb dolgod is volt, mint hogy a hőmérséklettel foglalkozz – vigyorogtam rá, miközben kitolattam és visszaindultunk a városba. – De azért nagyon remélem, hogy nem fáztál meg.

- Nem fáztam meg, ne aggódj – mosolygott és kezét a combomra csúsztatta, mire figyelmeztetően pillantottam rá. – Ne nézz így – nevetett fel. – Köszönöm a randit. Emlékezetessé tetted – nyomott puszit vigyorogva az arcomra.

- Hogy én tettem emlékezetessé? Kérlek babe, te voltál az, aki a lábfejével a csúcsra jutatott.

- Hm, ez igaz – nevetett fel. – Akkor is. Nagyon jól éreztem magam – vigyorgott.

- Oh, még nincs vége az estének baby!

- Mhm, tudom. Először is itt van az ölemben ez a finoman illatozó desszert. És jelen pillanatban úgy állok, hogy nem szándékozom veled megosztani.

- Hő! Azt nem teheted!

- Miért is nem? – vigyorgott.

- Chanel! – szörnyedtem el. – Kérlek! Nutellás táskák vannak benne!

- Uhm, te jó ég! – nyögött fel, én pedig már megint dudorodtam középen.

- Rohadtul direkt csinálod – motyogtam, ő pedig felkuncogott.

- Imádom a Nutellát! – jelentette ki vigyorogva.

- Ki ne imádná?

- Igaz – mosolygott, miközben a szélvédőn bámult kifelé. – Nem csináltam egy fotót se a vacsora alatt! – jutott eszébe.

- Nem baj babe, majd még jövünk ide enni és akkor fotózhatsz.

- Rendben – bólintott.

Amint visszaérkeztünk a házhoz Chanel felvetette, hogy fürödjünk le közösen abban a hatalmas fürdőkádban, a fürdőszobában, én pedig természetesen belementem. A nagy fürdőkád előtt, hatalmas ablak volt, nagy szövet függönnyel eltakarva, melyet elhúztunk, így kilátásunk volt a hegyre, a hegy lábánál pihenő tóra és a naplementére. Tele engedtük a kádat vízzel, nyomtunk bele habfürdőt, aztán mindketten vetkőzni kezdtünk.

Előbb beszálltam én a meleg vízbe, majd kinyúltam, azután pedig Chanel tett ugyanígy az ölembe bújva. Haját felkontyolta a feje tetejére, így az a még száraz mellkasomon pihent a fejével együtt. Egyik keze a combomon volt, míg másik a sajátján. Gondolatainkba merülve feküdtünk a vízben, miközben valószínűleg mindketten a lenyugvó napot figyeltük az ablakból. Gyönyörű kilátás volt a környékre.

- Innen mondjuk, majd fotózhatsz – mormogtam Chanel hajába.

- Hmm – hümmögött válaszul, miközben mutatóujjával a vízben lévő combomon körözött.

Az ablakon természetesen csak mi láttunk ki, idegenek be nem. Egyrészt mert magason voltunk, másrészt pedig nem hiszem, hogy a ház ehhez oldalához, ahol az ablak feküdt, oda lehet jutni.

Most, hogy így a kellemesen meleg vízben kiterültünk vettem észre, hogy mennyire is elfáradtam. Nem hiába, régen vezettem le öt órát, arról nem is beszélve, hogy Chanel mennyire leszívja az energiámat az ágyban. A gondolat megvigyorogtatott, majd lehajoltam és csókot nyomtam a vállára. Felmorgott, miközben érzékeltem, hogy elmosolyodik, így én is így tettem a bőrébe. 

Később kiszálltunk a kádból, mikor már kezdett elhűlni a víz. Tiszta alsó nadrágot húztam magamra, míg ő a fürdőben maradt. Amíg vártam rá, elpakoltam a most hordott ruháimat, és mire végeztem, ő is kijött. Fehér csipke bugyi volt rajta, valamint selyem hálóing.

- Mhm, de jól nézel ki – húztam magamhoz a derekánál fogva, ő meg csak vigyorogva megcsókolt.

- Együk meg a Nutellás táskákat – engedett el, majd megfogta a kezem és húzott le. – Ülj le ide – nyomott le a hatalmas ablakokkal lehelyezett kanapéra. Ő a konyhába ment, majd kivette a desszertet és két tányérra helyezett kettő –kettő táskát. Azzal a kezébe ült az ölembe oldalasan, a hátát pedig a kanapé karfájának döntötte, míg lábait kinyújtotta az ülőalkalmatosságra. Elvettem tőle az egyik tányért, ő pedig még rárakott egy villát. – Mhm, jó étvágyat – nyomta is bele a villáját, majd elvágta a tésztát, amiből így kiömlött a csoki.

Egyszerre hümmögtünk fel, amint az első falatot a szánkba helyeztük, majd Chanelből egy édes kuncogás szakadt ki.

- Ez isteni! – fordult felém vigyorogva. – Még jó, hogy négyet vettél fel!

- Tudtam, hogy egy –egy kevés lenne – vigyorogtam.

Chanel szája az elején még nagy volt, végül nem bírta megenni a másodiknak már a felét se.

- Tele vagyok – rakta le a tányért az előttünk lévő üveg dohányzó asztalra, majd tekintettel arra, hogy én még mindig ettem, óvatosan elfolyt rajtam és a kanapén. Vigyorogva néztem le rá, mire ő csak megforgatta a szemeit és a hasamba bökött.  – Nem vicces. Tényleg sokat ettem. El kell égetni a kalóriákat – ütött kettőt a hasára, én pedig felhümmögtem és vele együtt előre hajoltam, majd leraktam én is a kinyalt tányéromat.

- Hm, remélem, egyre gondolunk.

- Hát, ha te is már megint a szexre gondoltál, akkor igen – vigyorgott rám, én pedig felnevettem, már csak azért is, mert borzasztó édes pofit vágott.

- Szóval szex? – vontam fel vigyorogva a szemöldököm, ő pedig hatalmasat bólintott.