[39. - Lenne kedved kirándulni?]

Hii babies,

itt is van a következő részt! Elképesztően örültem a három kommentnek, és hat pipának, amit az előző részre kaptam!:3 Ti vagytok a legjobbak!♥ A mai részben történtek csak úgy spontán jöttek, melyet egyáltalán nem bánok, hiszen eléggé jó kis részek következnek ezután... csak ne húztam volna el ennyire! A cím mindent elárul, szóval sok titkolni valóm nincsen.:D Imádom ezeket a Lanel momenteket írni, és meg egy ideig nyugisak lesznek a részek, de ígérem nektek, hogy aztán felforrósodik a helyzet, de nem úgy, ahogy elsőnek gondoljátok!:D Hiszen úgy minden részben felforrósodik lol. Okay nem dumálok többet össze -vissza, jó olvasást! Xx♥

Chanel Adele Sangster

Másnap reggel Liambe gabalyodva ébredtem fel. Kezei a hasamon voltak, feje a melleimen, a szobát egyetlen zaj töltötte be, az pedig az ő szuszogása volt. Elmosolyodtam és feltekertem az egyik ujjamra egy hajtincsét, miközben az arcát kezdtem cirógatni. Lábai az enyémeken pihent és semmi pénzt nem adtam volna azért, hogy cseréljek mással. Furcsa volt, hogy ennyire közel engedtem magamhoz. Mind fizikailag, mind érzelmileg. Igazából mindenhogyan.

Ledöntötte az összes eddig felépített falaimat és valamiért nem bántam. Vagyis, abban a pillanatban nem. Minden percét élveztem annak, amit vele tölthettem, de ugyanakkor tudtam, hogy nem vehettem őt biztosra. Akármikor történhetett valami, ami azt okozta volna, hogy az útjaink kettéváljanak majd. És megvallva az igazat, nem álltam rá készen. Részben mert nem is akartam, és mert nem is tudtam, hogy hogyan kellett volna felkészülnöm arra, hogy esetleg elhagy, vagy én elhagyom őt, vagy más ember áll közénk. Az utóbbi opció talán nem is olyan félelmetes, hiszen itt volt Sophia, az akadály kettőnk között, de Liamet oly’ annyira nem érdekelte már, hogy szinte sajnálatot éreztem a lány iránt. Na, jó, ez nem igaz, mert megcsalta őt. Sose tudnám sajnálni, vagy kedvelni. Mindenesetre, ha úgy vesszük, legyőztem őt.

Gondolataimból kirázódtam, amikor Liam legördült rólam. Már azt hittem, hogy felébredt, de csak a másik oldalára fordult és magához ölelte a párnát. Ezen megint elmosolyodtam, aztán nagyot sóhajtva kikeltem az ágyból. Magamra vettem Liam ingjét, ami tegnap volt, rajta és ami szintén a földön végezte, aztán a hajamba túrva néztem körül a szobában amint a bugyim után kutattam. Nem ez volt az első eset, hogy Liam szanaszét dobálta a ruháimat és másnap alig találtam meg őket, szóval nem voltam meglepődve. Viszont mikor megláttam a fekete darabot az egyik éjjeliszekrényen elhelyezett kislámpán fenn akadva, az arcomat egy mélyvörös árnyalat vette uralma alá.

Halkan kiindultam és lesétáltam a hosszas lépcsőfokokon melyek az alsó szintre vezettek. Jó néhányszor éreztem már úgy, mintha otthon lettem volna, holott Liam házában voltam. Nem tudtam eldönteni, hogy ez jó dolog volt –e vagy sem. Hiszen otthon éreztem magam nála! Ez több mindent elárult annál, mint amit én valaha is, szavakkal ki tudtam volna vagy egyáltalán ki szerettem volna fejezni.

Időközben beértem a konyhába, ahol első utam rögtön a luxus kávéfőzőhöz vezetett. Kiválasztottam egy krémes kávékapszulát, majd belehelyeztem kettőt, alá raktam egy átlátszó falú bögrét és egy fehéret, majd megnyomtam a gombot, amelyiken két adag állt, a gép pedig azonnal el is kezdett dolgozni. Ezután a hűtő elé álltam. Kedvem volt egy kis rántottához, így miközben az készítettem, elővettem a felszeletelt kenyeret a szekrényből és beletettem két darabot a pirítóba. Miután azok elkészültek, beleraktam még kettőt Liam számára, az enyéimet pedig megvajaztam. Mire kész lett a másik két kenyér, addigra a rántotta is, így kiszedtem két fehér tányérra és az egyikről az ételt se perc alatt eltüntettem onnét. Mosogatóba helyeztem az edényt és az evőeszközöket, amelyeket használtam, majd egy tálcára helyeztem a tányért. Mellé raktam a két szelet pirítóst, aztán elővettem egy üvegpoharat melybe hideg narancslevet öntöttem. A tányér mellé helyeztem egy villát illetve szalvétát is, majd a kávéját is megcsináltam, oda raktam azt is, végül összeszedve minden egyensúlyom, az emelet felé igyekeztem.

Nem ért meglepetésként, amikor megláttam Liamet az ágyon, teljesen kiterülve. Azonban mikor az ajtó becsukódott mögöttem, a fejét felemelte, arcán egy széles mosollyal.

- Jó reggelt, Miss Sangster - vigyorgott rám aztán visszafeküdt mikor már közelebb értem az ágyához. – Merre tetszett lenni eme csodás, esős reggelen?

- 'Reggelt, Mr. Payne - válaszoltam ugyanolyan udvariassággal, minden tehetségemet beleölve a színjátékba. Egy kicsiny százalék Brit sem volt bennem, az akcentusomról nem is beszélve. Ha valamiben rossz voltam, akkor ez az volt. – A konyhában, reggelit készítettem. Remélem ízleni fog.

- Na, nézzük! - jegyezte meg amint felült az ágyban. A takarót feljebb húzta az ölébe, aztán egy párnát tett a lábaira és összeütötte a kezeit. Az ölébe helyeztem a tálcát, majd ledőltem a lábaim elé keresztbe az ágyon. – Hmm. Te nem eszel? - kérdezte, míg egy nagyot szippantott a gőzölgő ételből.

- Már ettem, mert mikor kész lett ne bírtam várni.

- Pfft, kösz szépen – jegyezte meg álfelháborodottan, amin mosolyognom kellett. – Na, és mit akarsz ma csinálni?

- Esik az eső, nem sok mindent lehet – vontam vállat. – Van valami ötleted?

- Ami azt illeti, folytathatjuk a tegnap estit – kacsintott rám amint bekapta a villáján lévő tojást.

- Inkább tömd a fejed – kuncogtam és felültem, hogy magamhoz tudjam venni a telefonom, ami az egyik éjjeli szekrényen pihent. – Nem hiszem el, hogy már lassan egy óra és még csak most keltünk fel.

- Én úgy érzem, mintha nyolc –kilenc óra lenne – mondta Liam.

Elhúzott szájjal hümmögtem, míg a telefonomat nyomkodtam. Nem igazán tudtam mit mondani a kijelentésére, szóval csak a levegőben hagytam az egészet, míg az el nem párolgott.

- Köszönöm a reggelit, finom volt – dőlt le mellém s ajkait az arcomra nyomta egy édes kis puszi formájában, majd hozzám bújt, miközben ajkaival folyamatosan puszikkal lepte el a bőrömet.

- Liam – szóltam rá miközben kuncogtam, hiszen amint puszilgatott, csiklandozta a bőrömet.

- Mondjad – suttogta s ez csak azt érte el, hogy még jobban pisilnem kelljen.

- Ha nem hagyod abba, akkor összepisilem az ágyad – fenyegettem meg, noha igazat mondtam.

- Úgy sem tennéd – mondta, azzal elhúzódott tőlem. – De nem leszek gonosz. Tudom, hogy milyenek a lányok. Kis hólyag, hamar kell pisilniük.

- Oh, ezt még megbánod, Liam Payne! – mondtam, amint sebesen felkeltem mellőle és a fürdője felé vettem az irányt. Miután elvégeztem a dolgomat, megmostam az arcomat, végül gondoltam egyet és kimostam a fogaimat a fogkeféjével. Amint kiléptem a fürdőből megláttam, hogy a telefonját nyomkodja, végül lehasaltam mellé, ő pedig ezzel együtt kilépett a Safari –ból és megnyitotta a Twitter –t. Lerakta maga mellé a kéken világító telefont, majd felém fordult és ajkait gyorsan enyéimre nyomta. Mindketten vigyorogtunk, mikor elváltunk egymástól, majd a kezét felemelte, én pedig a mellkasára raktam a fejemet és figyeltem, ahogy szörfözni kezd a neten.

- Nekem már van egy ötletem, hogy mit csináljunk ma.

- Tudom. Folytathatnánk a tegnap estét – fogalmaztam meg a gondolatát, mire felkuncogott és végig simított mutató ujjával az arcomon.

- Most másra gondoltam, de ha te nagyon ragaszkodsz hozzá…

- Csak mondd, hogy mit találtál ki Liam – szakítottam félbe.

- Lenne kedved kirándulni?

- Kirándulni? Persze! Hova? – emeltem fel a fejemet, ő pedig vigyorogva nézett rám, miközben az ujjával tovább simogatta az arcomat, majd a hajamat a fülem mögé tűrte.

- A hegyekbe. Szóval van kedved?

- Naná! Menjünk!

- Reméltem, hogy ezt fogom hallani. Összepakolok, aztán haza doblak, neked is összepakolunk és mehetünk.

- Rendben – bólintottam és fel is ültünk. Míg Liam egy sport táskába kezdett pakolni, addig én magamra vettem a tegnapi cuccaim, aztán rendbe szedtem a fejem. – Több napra megyünk? – döbbentem le meglátva a teli sport táskáját.

- Persze baby.

- De mikor lesz koncert?

- Még több, mint egy hét múlva. Majd visszajövünk jövő hét hétfőn, vagy kedden.

- És hol alszunk?

- Babe, az legyen meglepetés.

- De Liam, miattam nem kell… Vagyis alig vártad, hogy Londonban legyél végre újra, meg hogy itthon aludj és hogy pihenj…

- Baby, szeretnék elmenni veled – lépett elém, és megfogta a kezem. – Londonban lehetek még nagyon sokat, miért ne mehetnénk most el kirándulni?

- Mert utazásból áll az életed, és…

- De nem miattad csinálom, vagyis miattad csinálom, de nem úgy, hogy én nem szeretném. Szeretnék a hegyekbe menni. Voltál már Észak- Angliában?

- Nem…

- Akkor itt a lehetőség! Készen vagyok, te is? Mehetünk?

- Mehetünk – bólintottam, ő pedig mosolyogva megcsókolt.

Beültünk Liam fekete Ferrari –jába, majd elindultunk hozzám. Az úton az ajkamat rágcsáltam, de közben a vigyor letörölhetetlen volt a képemről. Izgatott voltam a hirtelen jött kirándulástól. Hova megyünk? Azon kívül, hogy a hegyekbe Észak-Angliába? Biztosan sokat fogunk autózni. És hol fogunk aludni? Hotelben? Panzióban? Fakunyhóban?

- Na, mi az? – nézett rám ő is vigyorogva, én pedig csak mosolyogva megvontam a vállamat.

- Izgatott vagyok – vallottam be.

- Ennek örülök. Én is.

- Az időjárás milyen lesz? Megnézted?

- Tényleg, azt elfelejtettem. Mindegy, pakolj be mindenfélét. Én is így tettem. Még fürdőruhát is – vigyorgott.

- Mhm, rendben – bólintottam.

Otthon aztán átöltöztem, fekete farmert húztam a lábaimra, egy szürke, fekete pulcsival, amin Different felirat állt, kiválasztottam hozzá egy plüss halvány rózsaszín kabátot, hiszen a hőmérséklet lehetett vagy 5 -6 Celsius és nem akartam megfázni. Fekete, fűzős, bőr bakancsot húztam a lábaimra, a hajamat csak kifésültem, sminket pedig nem is tettem fel. Kivettem az egyik szekrényből egy Louis Vuitton utazó táskát és elkezdtem mindenféle ruhát belepakolni, ahogy Liam mondta. Addig ő, nem messze tőlem kényelembe helyezte magát a világos színű kanapén, és a telefonján netezett. Minden kellhető dolgot bepakoltam, fogkefétől kezdve, tusfürdőig, törülközőket és két doboz óvszert is mélyesztettem a táska aljára. Ezt persze Liam nem vette észre, végül pedig telefontöltőmet, pénztárcámat és fülhallgatómat felkapva feltápászkodtam.

- Készen vagyok – fordultam Liam felé, aki már mosolyogva el is rakta a telefonját, felállt és kézen fogott.

- Menjünk baby – vigyorgott izgatottan, és nem tudtam én is nem vigyorogni.

Órák múlva az autópályán utaztunk szakadó esőben, és bár Liam ígérgette, hogy ahova megyünk, ott jobb idő lesz, vagy legalábbis az eső nem fog esni, ám már csak alig ez órára lehettünk, és a helyzet még mindig kilátástalan volt.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire messzire eljövünk, már a negyedik órája ülünk az autóban, és lassan a pisilnem is kellett. Arról nem is beszélve, hogy kicsit haragudtam Liamre, amiért ilyen messzire hoz, hiszen neki pihennie kellene, nem négy –öt órát vezetni, és kirándulgatni. És mikor ezt szóba hoztam, édesen mosolyogva biztosított arról, hogy ez neki egyáltalán nem fáradtság, és ne érezzem úgy, mintha ezt az egészet én erőltettem volna rá.

- Szerintem a következő benzinkútnál megállok.

- Rendben, már mondani is akartam – válaszoltam neki. – Pisilnem kell, és éhes is vagyok.

- Oké, akkor megállunk. De felezzünk el egy szendvicset, mert szeretném, ha ott is ennél.

- Oké – mosolyogtam rá. – Szóval egy óra múlva, ha megérkezünk, nem lesz ilyen takony idő? – kérdeztem vigyorogva, persze csak azért, hogy húzzam az agyát.

- Igen, nem lesz olyan idő! – válaszolta, de nem nézett rám, és tudtam, hogy már ő is egyre jobban kételkedik állításában.

Nem sokkal később megálltunk egy benzinkútnál.

- Menj be, pisilj, vegyél egy szendvicset, meg innivalót, aztán gyere vissza, én addig tankolok és fizetek.

- Rendben – mondtam, de mielőtt kiszállhattam volna, Liam a kezét a térdemre rakta, ami miatt visszafordultam felé. Ő csak mosolyogva közelebb hajolt hozzám, majd megcsókolt. Ezután mosollyal az arcomon léptem be a nagy benzinkút épületébe, ami egyben étterem is volt. Megkerestem a mosdót, utána pedig vettem egy hosszú salátás szendvicset és két vizet. Liam addig fizetett a tankolásért, majd hamarabb kiindult, és miután beült, köszöntem és kimentem én is. Remélhetőleg nem keltettünk feltűnést.

- Milyen szendó? – kérdezte, és kihajtott vissza az autópályára.

- Sonkás, sajtos, salátás. Kibontottam és felé tartottam, mire beleharapott, utána pedig én is.

A fél szendvicstől már nem korgott a gyomrom és mivel vizet is ittam rá, és pisilnem sem kellett, jobban bírtam az út hátralévő felét.

Liam keze a combomon volt, fel és le simogatta, de sokkal inkább kedvességből, mint erotikából. Szerintem fel sem tűnt neki, az útra koncentrált, egy kézzel simán vezetett. Hiába láttam csak oldalról, gyönyörű arca volt. Homloka néha kis ráncokba szaladt, amiket kedvem lett volna csókjaimmal kisimítani. Végül aztán feltűnt neki, hogy figyelem, így mosolyogva rám nézett.

- Mi az babe? – állt meg a keze a combon végül, én pedig hozzá hajoltam és csókot nyomtam a nyakára. – Mhm – sóhajtott fel, én pedig vigyorogva húzódtam el tőle. – Csak egy puszit kapok? – kérdezte, én pedig megint odahajoltam hozzá és újra megcsókoltam a nyakát, miközben ő az utat figyelte. Aztán visszahúzódtam és egyenes háttal hátra dőltem, ő pedig visszahúzta kezét a kormányra. Kis idő múlva vigyorogva vezettem én a kezemet a combjára, mire rám nézett egy pajkos, kisfiús vigyorral.

Egyre fentebb kezdtem vezetni a kezem a combján, ami miatt bent tartotta a levegőt. Hamar világossá vált neki, hogy mire készülök, de nem szólt érte, aminek őszintén örültem. Kezemet a dudorára csúsztattam farmeron keresztül, mire édesen beszívta a levegőt és rám nézett. Ártatlan vigyort villantottam felé, majd ott hagytam a kezem és az ablakon bámultam ki.

Éreztem, hogy már csak ez is izgatja őt. Hát, hogy ne izgatta volna. Tenyerem teljesen rá simult farmeren keresztül, arcomon pedig apró mosoly volt, hiszen élveztem. Végül simogatni kezdtem, ami miatt fél szemmel rám pillantott, de még mindig nem szólt semmit.

Ujjaimat felvezettem öve csatjához, majd lassan kezdtem kicsatolni, kigombolni a farmerját. Gyorsan emelkedett és süllyedt a mellkasa, amit szívesen végig csókoltam volna, de itt nem lehetett. Ő vezetett, én pedig már így is elég veszélyes zónákra tértem.

Alsójával együtt aztán elkezdtem dörzsölni, ami végre előcsalta belőle az első nyögést, melyet vigyorogva díjaztam azzal, hogy rámarkoltam férfiasságára.

- Chanel – csúszott ki a nevem a száján suttogva, összeszorított fogakkal.

- Mondjad baby – búgtam halkan, ő pedig csak élesen beszívta a levegőt. Megint rámarkoltam, amitől felnyögött és a fejét a fejtámlának döntötte, szemeit szigorúan az úton tartva, noha észre vettem, hogy lassultunk, mióta belekezdtem a kis játékomba.

- Bassza meg – sziszegte. – Nem jó ez így, hogy itt merevedést csinálsz nekem. Kitudja, mikor kerülünk még ágyba.

- Miért kell ehhez ágy? És kimondta, hogy merevedést csinálok neked, aztán pedig úgy hagylak? – kérdeztem kacéran, mire válaszul felnyögött én pedig elvigyorodtam és ajkaimat a nyakára nyomtam újfent.

Egészen belemelegedtünk a dolgokba, teljesen felé fordultam az ülésben, és a kezemmel kényeztettem őt, természetesen alsóján keresztül. Folyamatosan nyögött és nyöszörgött, én pedig átkozottul élveztem.

- Chanel… - lihegte. – Erősebben – szűrte ki a fogai között, én pedig erősen rámarkoltam, amitől megint hangosabban nyögött. Ekkor már a vészhelyzet sávban haladtunk lassan, és egyáltalán nem érdekelte őt se, meg engem se, hogy szabálytalan dolgot csinálunk. – Oh, jaj! – kiáltott fel, mikor túl erősen szorítottam meg duzzadt középsőjét, de ez sem érdekelt. – Chanel hagyd abba! Elfogok élvezni! – kiáltotta, mire én megálltam, majd lassan két ujjammal lentebb húztam alsó gatyáját, és engedtem, hogy merevedése kiszabaduljon az anyag fogságából. – Bassza meg! – káromkodott, én pedig kezemmel összefogtam a hajam, majd a pulcsimba dugtam és lehajoltam a lábához. Lassan és élvezettel csúsztattam a számba férfiasságát, elő váladékát azonnal megéreztem. Lehunytam a szemeimet, és annyit kaptam be, amennyit csak tudtam. Nem kellett neki több, azonnal a számba élvezett, én pedig egy kis idő után cuppogva elengedtem a merevedését. Hangos lihegése töltötte be a kocsit, én pedig az ajkamba haraptam, ahogy végig néztem rajta. A világon a legszexibb látvány volt.

Erotikus kis akcióm során Liamet alaposan megjutalmaztam, de engem mégis mikor fog ő megjutalmazni? Azt hiszem még sosem áztam el ennyire, mint most, és egyre kellemetlenebb volt felizgultan, Liam hímtagjával szemeznem.

- Liam – suttogtam, csak hogy, feleszméljen. Már rég nem mentünk, álltunk egy helyben, az eső már nem esett, az ég kezdett kitisztulni. – Liam – csúszott ki nyöszörögve a neve a számon, és esküszöm nem szándékos volt. Túl sok volt nekem, és fájón vágytam a megkönnyebbülésre. – Könyörgöm, induljunk. Nem tudod elképzelni, milyen nedves vagyok – suttogtam, hogy észhez térjen, mire felém fordította a fejét, szemei elkerekedtek.

- Oh, baby – sóhajtott fel és felemelte a fejét, majd a hajába túrt és végre visszarakta hímtagját a helyére. Kivoltam a látványtól.

- Mennyi idő még? – suttogtam, mire ő újra rám kapta a fejét.

- Harminc perc körülbelül. Mindjárt ott vagyunk. Mennyire…

- Nagyon –nagyon – szakítottam félbe, és úgy szorítottam a combjaimat egymáshoz, mintha az életem múlt volna rajta.

- Te jó ég! – fújta ki a levegőt, majd a gázra taposott.