[37. - Rossz kislány vagy, Chanel]

Liam James Payne

Délelőtt nagy részét az ágyban töltöttük, beszélgettünk, csókolóztunk és természetesen Chanel talált módot arra, hogy ne feszengjek a reggeli merevedésem miatt.

- Éhes vagyok – nézett fel rám Chanel édes pofival, a szemöldökeit összevonta, homloka ráncban volt és a száját lebiggyesztette.

- Akkor egyél baby.

- De reggeli odalent van. Habár jobban belegondolok, akkor odalent sincs. Most mit fogok enni? Liam, el kell menned egy pékségbe! Kakaós csiga! Friss kifli! Zsemle!

- De nem tudom, merre van itt pékség – próbáltam menteni magam, de Chanelnek mindenre volt valami válasza.

- Oh, nem féltelek! Emlékszel mikor először aludtál itt? Reggel feltaláltad magad és hoztál reggelinek valót a kisboltból.

- Ahol még életedben nem voltál, pedig két percre van az utca sarkán – nevettem.

- Ne merj kinevetni a házamban!

- Wow baby, mitől lettél ilyen szeszélyes hirtelen?

- Ez történik, ha éhes vagyok – állt fel és csípőre vágta a kezét.

- Szexi vagy – mértem végig. Már rajta volt a tegnapi selyem köntöse, ami egész éjszaka a padlón hevert úgy, ahogy Chanel levetette előttem.

- Liam, gyerünk, ki az ágyamból! - parancsolt rám Chanel, de én csak elnevettem magam és kiterültem az ágyán. Felállt az ágyra mikor észlelte, hogy nem fogok felkelni és a takaró végét megfogva, felrántotta azt. – Gyerünk!

Elnevettem magam és a tenyereimet az arcomra simítottam. Csak nem azt hitte, hogy majd azonnal kiugrok az ágyból, mert lerántotta rólam a takarót, mikor tudta, hogy meztelen voltam?

- Oh, Chanel, baby - nevettem tovább. – Ennyire éhes vagy? – kérdeztem huncut mosollyal az arcomon.

- Igen, úgyhogy kelj fel!

- Tudod, képes vagyok neked reggelit adni az ágyban is - vigyorogtam.

- Imádom ezt a mocskos fantáziád, és vevő is vagyok rá, de nincs itthon étel, és éhezem!

- Oké –oké! Elmegyek neked a pékségbe. Hozok kakaós csigát, friss kiflit és zsemlét. Hozok hozzá jamet, tejet, gyümölcsöt, amit csak akarsz – mosolyogtam.

- Igazából nem is szoktam kakaós csigát, kiflit és zsemlét enni. Szóval azokat ne hozz. Hanem toast kenyeret, de ne hogy fehéret! – mondta vérben forgó szemekkel, én pedig újra felnevettem.

- Értettem!

- De gyümölcsöt hozhatsz. Frisset természetesen. És lekvárt is. Meg tejet is.

- Még valami? – vigyorogtam.

- Siess – nyomott csókot a számra.

- Akkor szállj ki az ölemből, és engedd, hogy felöltözzek – motyogtam a szájába, mire eltolt magától és ál durcásan felállt. Vigyorogva követtem a példáját, majd felhúztam az alsómat és a fürdőbe indultam, míg ő a gardróbjába.

Rendbe szedtem magam, majd visszamentem a szobába, ahol Chanel a megszáradt ruháimmal várt.

- Gyűröttek – mondta, mikor megálltam előtte, majd elvettem tőle.

- Nem baj – nyomtam puszit a homlokára. Felöltöztem, majd lementünk. – Mindjárt jövök babe – csókoltam meg.

- Liam, de várj, adok…

- Nem adsz semmit! Mindjárt itt vagyok – mosolyogta és már el is hagytam a házat. Mosolyogva indultam el az apró kis bolt felé, majd nem sokára két táskával értem vissza. – Megjöttem – kiáltottam, lerúgtam a cipőmet, majd a konyhába indultam.

- Gyors voltál – csókolt meg. – Blokk?

- Valamelyik papír táska alján. De nem fogod kifizetni Chanel – mosolyogtam. – Sőt, én tartozom neked a tegnapi vacsi alapanyagainak árával.

- Liam – nézett rám mosolyogva. – Tudod mit? Te vásároltál nekem, én neked, nem adom oda a pénzt, és te se nekem, így kvittek vagyunk.

- De ez sokkal kevesebb, mint amit te vettél… - ellenkeztem.

- Psszt! Nem baj – mosolygott, majd elvette a két csomagot tőlem és lerakta a pultra őket. Kipakoltunk, majd neki álltunk a reggelinek. Chanel pirított toast kenyeret, én sütöttem rá tükörtojást, főztünk kávét, és egy nagy tálba raktuk a friss gyümölcsöket, amiket vettem.

Mindketten úgy ettünk, mintha az életünk múlott volna rajta, de már tizenegy óra volt és mi tegnap este kilenckor ettünk egy keveset. Tetszett, hogy Chanel nem félt előttem enni, és kellemes volt a hangulat, pedig csak a rágásunkat és nyeléseinket lehetett hallani.

Reggeli után megszólalt a telefonom, a kijelzőn Louis neve villogott. Hangosan kifújtam a levegőt, amire Chanel is felfigyelt és rám nézett mosolyogva.

- Mi az? Nem veszed fel?

- Louis az.

- Oh – ennyit mondott, és inkább tovább pakolta a tányérokat a mosogató gépbe. Végül felvettem.

- Na, végre! Már le akartam rakni.

- Át kellett gondolnom, hogy felvegyem –e – mondtam talán kicsit túl keményen is, mire a vonal másik végén egy sóhajtás hallatott.

- Liam, ne legyél vele ilyen durva. Miattam ne – suttogta Chanel, én pedig mosolyogva adtam neki egy puszit.

- Haragszol rám? – szólalt meg Louis.

- Kicsit – válaszoltam, Chanel meg megrázta a fejét, de pakolt tovább.

- Utolérted Chanelt? Hívtalak tegnap is, de nem vetted fel.

- Igen, utolértem, és egyáltalán nem néztem a telefonomat.

- Uhm, akkor jó. És… minden oké közöttetek?

- Minden a legnagyobb rendben közöttünk. Ennél jobb már nem is lehetne – válaszoltam vigyorogva, mire megint sóhajtott egyet.

- Akkor um, ennek örülök – mondta, és hallottam a hangján, hogy kicsit mosolyog.

- Ne hazudj – nevettem.

- Nem hazudok! – háborodott fel. – Nagyon szarul éreztem magam a tegnapi miatt. Tényleg – bizonygatta.

- Hát ez már haladás Louis. Ennek örülök, hogy szarul érezted magad – vigyorogtam.

- Haha – gúnyolódott. – Akkor gondolom, most is együtt vagytok?

- Pontosan. Együtt vagyunk, és mindent hall – mondtam mosolyogva.

- Remek. Nem is zavarlak titeket tovább.

- Majd beszélünk Louis – mosolyogtam.

- Aha. Csá – köszönt el.

- Szia – nevettem, majd kinyomtam.

Tekintetem Chanelre vezettem, aki akkor fejezte be a pakolást, majd megállt mosolyogva.

- Örülök, hogy nem vesztetek jobban össze miattam.

- Babe, nem miattad vesztünk össze.

- Liam, ne hazudj nekem és magadnak se! – állt a lábaim közé, én pedig átöleltem és közelebb húztam magamhoz.

Pontosan abban a pillanatban, mikor az ajkaink összetalálkoztak, újra megszólalt a csengőhangom.

- Vedd fel – húzódott el mosolyogva, én pedig morogva néztem a telefonra.

- Niall az – mondtam neki, majd visszahúztam magamhoz és felvettem. – Mizu Neil? – szóltam bele.

- Hello Payno.

- Kiheverted már a szülinapod? – vigyorogtam, ahogy a nekem dőlő lány is, és figyelte a beszélgetésünket.

- Ki ám! Olyan jót aludtam, nem tudod elhinni.

- Bolond – nevettem.

- Mizu Chanelel? Hallottál felőle?

- Pff, nem is érdekel, hogy én hogy vagyok? Persze, persze, Chanel jobb barátod lett, mi?

- Helló Niall – szólt bele vidáman a telefonba Chanel, majd elvettem a fülemtől, kihangosítottam és a pultra tettem.

- Oh, szóval együtt vagytok? Gondolhattam volna. Mizu Chanel?

- Semmi sok. Liam durcázik, amiért nem érdekel téged, hogy ő hogy van – pillantott rám nevetve, én pedig még a szemeimet is megforgattam.

- Ne légy gyerekes Payno. Mizu veletek? – nyomta meg az utolsó szót, mire elvigyorodtam.

- Máris jobb. És amúgy meg semmi – nyújtottam el az ’e’ betűt.

- És ezért volt ez a nagy felhajtás? Durcázás és hiszti? Bruh – ciccegett a vonal túlsó felén Niall, Chanel pedig felnevetett.

- Veled mi újság? – kérdeztem végül.

- Reptéren vagyok, várom a gépet.

- Wow, hová repülsz máris? – kérdezte Chanel, Niall pedig felkuncogott.

- Haza, anyuékhoz.

- Oh, igen tényleg, Írországba.

- Mikor jössz vissza? – kérdeztem.

- Még nem tudom. De lehet, hogy nem egyedül jövök, hanem Theoval. Még meglátjuk.

- Az király! Majd üzenj, vagy hívj.

- És akkor is, ha megérkeztél – szólt bele Chanel.

- Oké, persze. És ti mit terveztek mára?

- Hát azt hiszem, visszafekszünk az ágyba hamarosan, egészen addig, amíg Chanel ki nem dob, hogy menjek átöltözni, ugyanis este randizni megyünk – mondtam vigyorogva, miközben Chanelt néztem, aki a szemeit forgatta, de mosolygott.

- Oh, jó szórakozást! – hallottam Niall hangján, hogy vigyorgott. – Csinosan öltözz ki Payno – nevetett Chanelel együtt.

- Ki is fogok! Chanel a nyálát fogja csorgatni értem.

- Na, jó, nem zavar, hogy a nevemben mondasz olyan dolgokat, amik nem is igazak? Még hogy a nyálamat csorgatni a kinézeted láttán?

- Babe, nem kell letagadnod, hogy állandóan megbámulsz engem. Nincs ebben semmi szégyellni való – gügyögtem neki, Niall pedig nevetett.

- Oké srácok, folytassátok csak, de én most leteszem, mert mennem kell. Majd jelentkezek!

- Amint leszálltál!

- Pontosan – kuncogott. – Sziasztok.

- Szia – válaszoltuk egyszerre, majd Niall le is rakta, a telefonom képernyője pedig kis idő múlva elsötétült végleg. Mi farkasszemet néztünk, végül nem bírtam tovább, az ölembe kaptam és az emelet felé indultam vele, míg ő a nyakamra tapadt és a bőröm kezdte szívogatni.

Chanelnek eszébe jutott az autója, amit tegnap este az erdő szélén hagytunk, mert nem volt több benzin benne. Elmentünk, előtte vettünk benzint, majd külön –külön, egymást szívatva és versenyezve tértünk vissza a házához.

A nap további részét egészen délutánig az ágyban töltöttük, pontosan úgy, ahogyan azt én előre megjósoltam. Chanel minden egyes alkalommal eltudott csábítani, a csípője vonzotta magához az enyémet, így egy percre sem álltunk le. Emiatt aztán kifáradtunk és farkas éhesek lettünk, de megígértettem Chanelel, hogy már csak a randin fogunk enni, ami nem sokára itt lesz, szóval bírja ki. Összeszedtem magam, felöltöztem, Chanelnek adtam egy búcsúcsókot, aztán elhagytam a házát a saját autómmal. Már kigondoltam, hogy mit fogunk csinálni, az biztos, hogy étterembe nem fogom vinni. Mindenki ezt csinálja az első randin, én pedig szeretném őt lenyűgözni. Ezért azt találtam ki, hogy a kertemben mozizunk. Az idő ma sokkal jobb volt, mint tegnap, és bár lehet így is hűvös lesz, gondoskodok róla, hogy ne fázzunk.

Egyik srác, aki a stáb tagja, mikor videoklipet forgatunk, elhozta a filmvásznát, amit felállítottam a kertben a kinti bútorok elé. A párnákat elrendeztem a kényelmes fekvőhelyeken, a kis asztalt áttoltam a vászon mellé egy fotellel együtt, és abba is dobtam egy díszpárnát. A garázsból előhalásztam néhány égő sort, majd létrával felaggattam a nagy fára, ami az egyik kétszemélyes nyugágy mögött állt. Az ételt már megrendeltem Chanel kedvenc étterméből, remélem értékelni, fogja. Biztosan fogja Liam, higgadj le.

Néha így nyugtatgattam magamat, mert túl pörögtem, és túlságosan is ráálltam a témára, hogy mi van, ha nem fog neki tetszeni. Hűtöttem be bort, a rózsaszálat, melyet haza felé vettem neki vízbe raktam, és a csokis epreket is a hűtőbe raktam. Kiválasztottam három filmet, majd felmentem, gyorsan letusoltam és átöltöztem. Szürke kockás inget vettem fel farmerral, az ing első két gombját nem gomboltam be, és kissé beletűrtem a farmerba, de nem mindenhol és nem teljes egészében. Kék Vans –ot húztam a lábaimra, felraktam az órámat, befújtam magamat az egyik parfümömmel, a hajamat pedig szokásosan felállítottam. Telefonomat a zsebembe raktam, megfogtam a pénztárcámat és azzal együtt mentem le, hogy, ha megjön a vacsora, ki tudjam fizetni. Lekaptam a vállfáról a fekete bőrdzsekit, mely az előszobában lévő kis szobában lógott, majd kimentem és lecsekkoltam az udvart, hogy minden úgy van –e, ahogy ott hagytam

Miután megérkezett a kaja, kifizettem, majd a pulton hagytam őket és dobtam egy sms –t Chanelnek, hogy indulok érte.

Izgatottan nyomtam meg a kapucsengőt, ő pedig pár pillanat múlva már nyitotta is ki. A bejárati ajtó előtt nem tudtam, hogy mégis mit kéne csinálnom, kopognom, vagy csak egyszerűen bemennem. Végül a kopogás mellett döntöttem, hiszen hivatalosan is most ez egy randi, és nem akarom bármivel is elszúrni.

Amikor az ajtó kinyílt, az felfedte Chanelt amint egy fültől fülig érő vigyor ölelte körbe csinos, akkor pirosítóval kiemelt arcait. Tekintetemmel lassan beittam a kinézetét és vissza kellett fognom magam, hogy ne fütyüljek egyet. Nem volt rajta semmi puccos, fekete szaggatott farmert viselt, egy fehér alapon, fekete mintás felsőt, nyakában egy hosszabb nyaklánc lógott. Lábain fekete csizma ékeskedett, ami egy pillanatra eszembe juttatta Niallt és Harryt mely miatt mosolyognom kellett.

- Helló – köszönt rám, mellyel egyszerre ki is rántott a gondolataimból.

- Oh, igen, szia – nevettem el magam. – Nagyon csinos vagy. Ez a tiéd – nyújtottam át a rózsát, amit ő csillogó szemekkel vett el tőlem.

- Köszönöm - mosolyodott el, az arcán lévő pirosító miatt nem tudtam megmondani, hogy elpirult –e.

- Indulhatunk akkor? - kérdeztem kissé bizonytalanul mire ő bólintott aztán kijjebb lépett a házból és bezárta az ajtót.

Játékosan felé nyújtottam a kezem, mire ő nevetve karolt belém és így sétáltunk el a kocsimig. Tartottam magam az eredeti ötletemhez, miszerint a tőlem telhető legjobb úriember leszek az este folyamán, bár mintha máskor nem próbálnám mindig ehhez tartani magam. Noha tisztában vagyok vele, hogy nem mindig sikerül.

Miután kinyitottam Chanelnek az ajtót, megjegyezte, hogy nem kellett volna, mert, hogy neki is vannak kezei és megtudta volna csinálni egy maga is, de én csak rámosolyogtam az üvegen keresztül, majd megkerültem az autót, és beültem mellé.

- És, hova megyünk eme csodás estén? – kérdezte tettetett, flancos akcentussal mire halkan elnevettem magam.

- Nem messze – válaszoltam végül tömören, így nem árultam el a helyet ahova megyünk majd, de még is adtam egy kielégítő választ. Vagyis, az, hogy számára kielégítő volt, kétesélyes volt.

- Hm, ahogy ismerlek, nem fogod elárulni, hogy hova megyünk, én pedig szívesen kihúznám belőled, mert, hogy, hidd el, ki tudom, de nem akarok mocskos mócerekhez folyamodni. Még.

Benn rekedt a levegő a tüdőmben, hirtelen azt sem tudtam, hogy mit reagáljak kijelentésére. Arcán szexi, mégis szemtelen mosoly ült, amitől, ha lehet, csak még jobban kezdtem elveszíteni a fejemet. Akartam, hogy mocskos dolgokkal kiszedje belőlem, hogy mit terveztem, de vele egyetemben, én sem akartam, hogy, ha megérkezünk hozzám, rögtön az ágyamban kössünk ki. Így hát mély levegőt vettem és én is elmosolyodtam, ártatlanul, tudomást sem véve a gatyámban növekvő dudorról.

- Rossz kislány vagy Chanel, mondták már? – ingattam a fejem, ő pedig csak tovább bámult vigyorogva.

- Mhm, szereted a rossz kislányokat, nem? Mert én bizony az vagyok – bólintott szavaimat megerősítve, én pedig hol rá, hol az útra figyeltem.

- Chanel Sangster, csak hagyd, hogy a dolgok, amiket elterveztem lemenjenek. Utána lehetsz rossz kislány, oké? – csúsztattam a kezem a combjára, mire még szélesebb lett a vigyora.

- Rendben Payne, kíváncsian várom az eltervezet dolgaidat – vigyorgott szemtelenül, én pedig a gázra tapostam.