Hiii,
srácok, ne
haragudjatok, hogy ennyit késtem a résszel, de szombatra nagyon -nagyon beteg
lettem, és képtelen voltam felkelni. Tegnap voltunk orvosnál, és mára lettem
annyira jól, hogy betudjam kapcsolni a gépemet. Még egyszer ne haragudjatok a
késésért! Duplán rosszul érzem magam, mert az utolsó részhez 4(!!!!!!!) megjegyzés
érkezett. Irtózatosan örülök neki, nagyon jól esnek kedves, buzdító
szavatiok!:) Ti vagytok a legjobbak!♥ Szombaton érkezem a következő résszel! Jó olvasást! Xx.
P.S: Szeretnék
veletek egy kicsit az örömömben osztozni; ma kaptam a levelet a gimnáziumtól
ahova felvételiztem és felvettek yeey!(:
Chanel Adele Sangster |
- Csinos vagy – jött be Liam a fürdőbe, és puszit nyomott az arcomra, majd
a másik mosdókagyló mellé állt, és elkezdte mosni az arcát.
- És, ha éppen öltözök? – háborodtam fel.
- Oh, ez eszembe se jutott – emelte fel a fejét vigyorogva, és vigyorából
tudtam, hogy hazudik.
- Na persze – forgattam a szemeimet. Míg a szemöldökömet kezdtem csinálni,
Liam megmosta a fogát is. A fürdőben a víz folyását, a tubusok és üvegek
nyílódását illetve záródását lehetett hallani, és ebben egy fajta nyugalmat
találtam. – Nem akartam elsőnek sminkelni, de a múltkor szólt érte Louis, így
inkább csináltam – törtem meg a csendet.
- Chanel, te mindenhogyan gyönyörű vagy, egyáltalán nincs szükséged
sminkre.
- Csak te gondolod így – mosolyodtam el.
- Nem igaz! – hajtotta le a vécé tetőt, majd leült rá, és onnan vizslatott.
Vagyis inkább a hátsó felemet.
- Mire vársz? – kérdeztem, mialatt elkezdtem kipödörni a szempilláimat.
- Passz - vont vállat, melyet a tükörből tökéletesen láttam.
- Nem kellene öltöznöd?
- Kellene.
Ezután nem mondott semmit, hanem mögém állt és karjait a derekam köré
fonta. Az arcát a nyakamba fúrta mire elnevettem magam és megpróbáltam kibújni
a karjai közül.
- Szúr a szakállad és meg kell csinálnom a sminkem. Miért vagy ilyen
gyerekes?
- Én? Gyerekes?
- Miért? Van itt még valaki rajtad kívül?
- Haha - forgatta meg a szemeit, míg rám nézett a tükrön keresztül.
- Megmutathatom, hogy milyen gyerekes vagyok az ágyban, ha gondolod.
- Ez most célzás akart volna lenni? Fejlesztettél végre a flörtölési
technikádon? – vigyorodtam el szemtelenül, amit ő a tükörben látott.
- Igen, kaptam egy pár tippet tegnap a repülőn, míg te rólam álmodtál –
éreztem a bőrömön, ahogy az ő szájára is vigyor kúszott.
- Megmondtam, hogy nem rólad álmodtam!
- Hát persze. Hallottam amint kéjesen a nevemen szólítottál. Hiába tagadod.
- Bebeszélted magadnak! – mondtam, közben pedig ügyeltem rá, nehogy
elpiruljak. Tegnap tényleg álmodtam vele, és elég erotikus álomban volt részem,
ám ezt soha se vallottam volna be neki, még úgy sem, hogy bizonyítéka volt rá.
Nem tudom elhinni, hogy a nevét nyögtem hangosan, vagy legalább is olyan
hangosan, hogy ő hallja. Még szerencse, hogy a többiek nem tudnak róla!
- Tudod, szívesen hallgatnám, ha a nevemet nyögnéd.
- Nem hinném, hogy nyögnék, mivel gyerekes vagy. Az ágyban is – mondtam, és
ettől az erotikával túl fűtött beszélgetéstől már most felnyögtem volna. Csak,
hogy neki erről sem szabad tudnia.
- Addig cukkolsz, míg tényleg meg nem mutatom, milyen gyönyört tudnék neked
okozni – morogta.
- Nem, kösz Liam. Meg vagyok a kis hernyócskád nélkül tökéletesen.
- Ezt most azonnal vond vissza! – emelte fel a fejét és kicsit ledöbbent,
míg én elégedetten vigyorogtam.
- Nem vagyok egy számítógép, hogy visszavonjak dolgokat.
- Valaki nagyon szarkasztikus kedvében van ma reggel - dünnyögött és végül
elvigyorodott.
- Ellentétben veled, tekintve, hogy te eléggé kanos vagy – csak ahogy a
szavak elhagyták a számat, Liam ajkai kapcsolatba léptek a nyakam bőrével.
Csókokkal szórta el a területet, lassan a vállam felé igyekezett, míg az
ujjaival letűrte a ruhadarabot onnan, hogy hozzáférése legyen.
- Liam – sóhajtottam fel. Akármennyire tetszett ez az egész, nem ezt
beszéltük meg. Két napos szakítás után, még mindig túl korai volt az egész.
- Igen, tudom, ne haragudj – hagyta abba, majd elengedte a derekam és egyet
hátrébb lépett. – Nem kellett volna, hogy letámadjalak. Odakint felöltözök –
fordult meg sietősen, aztán el is hagyta a fürdőt.
Miután befejeztem a sminkemet, kifésültem a hajamat, és hagytam, hogy a
hullámos tincsek a vállamon pihenjenek. Egy ideig bámultam magam a tükörben,
majd felsóhajtottam, elpakoltam a cuccaimat és lassan kiindultam a fürdőből.
A szobában Liam éppen a pólóját húzta magára, nekem háttal. Lábain egy
szürke mackónadrág volt, sima fehér pólójában pedig annyira szexin festett, még
hátul is, hogy igen, megint legszívesebben letámadtam volna. Nem tehetek róla,
ez a srác beindít, de én hülye, mindig elhajtom, mikor próbálkozik.
- Nem sokára itt van a reggeli – mosolygott rám, amint meglátott, én pedig
bólintottam. – Ugye nem haragszol az előbbi…
- Nem, dehogy haragszom Liam – vágtam közbe.
- Akkor jó – mosolyodott el, majd átölelt, éppen mikor kopogtattak és
valaki már ki is nyitotta az ajtót.
- Ugh, elnézést – hallottuk Niall hangját, majd mikor elengedtem Liamet,
hamarosan láttam is őt. – Nem akartam semmit megzavarni. Már megyek is.
- Várj Niall, nem zavartál meg semmit – mondta Liam és rám mosolygott, én
meg vissza rá.
- Tuti? – fordult vissza felénk.
- Igen – bólintottam én is megerősítve.
- Akkor veletek reggelizem – jelentette be, majd mind a nappaliba mentünk.
- Mi újság? – tudakolta Liam, miközben leültünk a kanapéra.
- Semmi új. Ma este tényleg hazarepülünk Londonba? Alig várom!
- Ah, én is haver! Olyan régóta nem voltunk már otthon. Végre a saját
ágyamban alhatok.
- Ja, én is. Még Chanel is itt ragadt a szülinapod óta – mosolygott a
szőke, én pedig bólintottam.
- Mert annyira imád minket. Imád velünk lógni – vigyorgott Liam.
- Héj, ne fényezd magad ennyire, mert árt neked – szóltam közbe.
- Lehet benne valami igazság – kezdte Niall is. – Nekem azt mondta, hogy
nem biztos, hogy sokáig tud maradni, mikor beszéltük, hogy eljön. Erre tessék –
vigyorgott, én pedig a szemeimet forgattam.
- Annyira önteltek vagytok, és gyerekesek – csóváltam a fejemet.
- Tessék, gyerekesnek titulál állandóan! – tettette a felháborodottat Liam.
- Mi gyerekesek? – „akadt ki” Niall is. – Tisztában vagy a gyerekes szó
jelentésével egyáltalán?!
- Én igen, viszont ti nem. Fárasztóak is vagytok, huh – legyeztem magam, ők összenéztek, nekem pedig muszáj volt felnevetnem arckifejezésükön.
Órák múlva már megint a fürdőszobában készülődtem, mivel Lou rám
parancsolt, hogy öltözzek át, az utolsó USA beli One Direction koncertre.
Fekete bőr szoknyát húztam, egy fehér, hátul cipzáras, elöl pedig mélyen
kivágott felsővel. Nyakamba egy arany keresztes nyakláncot akasztottam,
füleimbe arany, hosszú fülbevalókat raktam, kezemen egy vékony karperec volt,
ujjaimon gyűrű. Egy gyönyörű, fekete magas sarkú szandált választottam a szettemhez,
majd Lou jött és precízen megcsinálta a sminkem, valamint a hajamat. Eközben
elmondta, mennyire örül, hogy végre megyünk haza, és hogy együtt lehet Luxal,
aki amúgy már nekem is elképesztően hiányzott.
Lou javasolta, hogy egy fekete kalapot húzzak a fejembe, mivel hajamat csak
simán kivasalta, és teljesen feldobta öltözékemet a kiegészítő. Igaza volt, így
hát magamon hagytam, majd belepakoltam a kis bőr táskámba, és készen is voltam.
Lou már elment öltözködni, így egyedül maradtam. Lekapcsoltam a villanyt a
fürdőben, és a hálóba léptem, ahol szintén magam voltam, mivel Liam a srácokkal
volt, Niallék lakosztályában.
Gőzöm sem volt, hogy most mégis mit kéne csinálnom. Várnom, vagy
elindulnom, végül inkább az utolsó mellett döntöttem, hiszen nem szerettem
volna itt maradni. Amint kopogtatni akartam, kinyílt az ajtó és Louissal
szemben találtam magamat.
- Nocsak, nocsak. Chanel – ejtette ki a nevemet merő gúnnyal a száján és
egy vigyor is elterült az arcán.
- Louis – mondtam komolyan, és izgatottan vártam, hogy mit fog a fejemhez
vágni ezúttal, de csak azért, hogy én is visszavághassak neki. A veszekedések
mindig lázba hoztak, és ez most sem történt másképp.
- Elég kihívóan öltöztél fel. A vak is látja, mennyire szeretnéd a bugyidba
ügyködni Liamet.
- Oh, ennyire átlátszó lennék? A fenébe, pedig próbáltam titkolni –
mondtam, a végén pedig a vigyort nem tudtam letörölni az arcomról.
- Csodálkozom, hogy eddig még nem sikerült, pedig már a sokadik éjszakát
töltöd vele. Talán mégsem megy annyira jól a csábítás?
- Louis kérlek – néztem rá lesajnálóan –, ennyire ne becsülj le. Szerinted
nem kínáltam volna fel a testemet az első adandó alkalommal neki?
- Na, jó, nekem erre nincs időm. Javaslom, állj kurvának, tényleg jól
menne. Úgy sincs munkád, nem? – tört utat magának mellettem és idegesen arrébb
állt, míg én utóbbi felszólalásán csak felnevettem.
- Mi olyan nevetséges? – jelent meg utána az ajtóban Harry, ajkain egy
barátságos mosoly ült. Louis addigra már rég eltűnt az egyik ajtó mögött.
- Louis – mondtam őszintén Harrynek, mire ő felvonta a szemöldökét és arra
nézett, amerre Louis elment. – Állandóan belém próbál kötni, és már –már
nevetségesek a sértései.
- Ne is foglalkozz vele. És előbb, utóbb meg fog veled békélni. Amúgy
nagyon csinos vagy, csak nem készülsz valahova? – váltott témát és pajkos vigyor
csúszott az arcára.
- Ami azt illeti igen – mentem bele a játékba, és felkuncogtam. – Egy
nagyon híres banda koncertjére készülök. Teljesen exkluzív jegyem van, ami
igazából nincs is. Még az öltözőkbe is bepillanthatok! Majd elmesélhetem milyen
volt – vigyorogtam, ő pedig felnevetett, példáját követtem én is.
- Én is akarok nevetni, mondjátok el! – jelent meg Niall és kisfiúsan
ugrált mellettünk.
- És még ő akadt ki, mikor azt mondtam rá, hogy gyerekes! – mondtam el
Harrynek, mire Niall leállt és durcásan összefonta a karjait.
- Nem hiába lesz holnap huszonkettő! – vigyorgott Harry, én pedig kicsit
ledöbbentem, bár próbáltam mutatni, hogy nem. Azt hiszem sikerült is.
- Oh, az én Neilem már huszonkettő lesz? El se hiszem – jelent meg Niall
mögött Liam, hangjában izgatottság tükröződött.
- Bizony, alig várom, hogy berúgjak! Meg persze, hogy megajándékozzatok!
Hm, és a tortáról ne is beszéljünk. Remélem áfonyás lesz.
- Hogy mi van? – fordult felé Harry. – Eddig azt hittem, karamellásat
akarsz! – akadt ki kicsit, én pedig felnevettem, hiszen nyilvánvaló volt, hogy
Harry már gondoskodott a torta ügyében.
- Oh, igen tényleg. Nem baj, lesz két tortám. Karamellás, meg áfonyás.
Ugye? – nyújtotta el a szó végét, ezzel hízelgést mutatva ki bandatársai felé.
Harry felsóhajtott és megdörzsölte az orrnyergét, míg Liam csak a szemét
forgatta, aztán utat tört magának a fiúk között és míg Niall Harryt kezdte
ostromolni a szülinapjával kapcsolatban, Liam csak velem volt elfoglalva.
- Elképesztően nézel ki – nyögte ki, én pedig elmosolyodtam.
- Köszönöm.
- Tudod, én és a hernyócskám, haragszunk még a kijelentésedért, de igazán
örülnénk valamiféle… kiengesztelésnek – mondta, én pedig felnevettem, és
kezemmel meglöktem a vállát.
- Állítsd le a kis hernyócskád Payne. Ennek nem most van az ideje.
Liam nem mondott semmit, csak vigyorgott, én pedig úgy szintén.
- Hé, skacok, indulunk – dugta oda a fejét Niall kettőnk közé, majd
mindkettőnk vállán átvetette a kezét.
Órák múlva a koncert kezdése előtt, Liam egy külön öltözőbe húzott, majd
letelepedtünk a kanapéra és hozzám bújt. Feje a mellkasomon pihent, míg kezével
a csupasz karomat simogatta.
- Amúgy mikor akartál szólni Niall szülinapjáról?
- Oh, igen, kicsikét kiment a fejemből – kuncogta el magát.
- Ez nem vicces! Holnap egész nap kajtathatok ajándék után! – mondtam, és
bár a helyzet tényleg nem a legjobb volt, amibe hozott, édesnek találtam
kuncogását.
- Ha szeretnél, beszállhatsz az én ajándékomba – mondta teljesen komolyan,
majd felnézett rám.
- Dehogy, az a te ajándékod! Majd én is kitalálok valamit. Egyébként mit
adsz neki?
- Egy igen drága golf ütőt, valamint sapkát.
- Wow. Niall szeret golfozni?
- Imád. Szerintem a szünetünket végig golf pályákon fogja tölteni, és azt
az unalmas játékot fogja játszani…
- A golf unalmas? Még sohasem próbáltam – tűnődtem el.
- Oh, hidd el nekem, hogy az. Belepusztultam, mikor végig kellett mennem
egy egész pályán vele – nyöszörgött, én pedig felkuncogtam.
- Akkor biztosan jó sport lehet – vigyorogtam, ő pedig összeszűkített
szemekkel nézett fel rám.
- Haha.
- Biztosan van klubtagsági kártyája egy golfklubba Londonban, nem de?
- Ühüm.
- Nem ér Liam, miért nem szóltál hamarabb? Most hogyan szüljek bármilyen
ajándékot neki holnapig? – nyafogtam.
- Ne aggódj babe. Biztosan kitalálsz neki valamit – mondta, miközben a feljebb
ült, majd magához húzott és a hajamba puszilt. – Ennyi volt a koncert előtti
nyugi – mosolygott rám.
Mikor Louval kint álltam a színpad mellett és a srácokat figyeltem, fejben
még mindig Niall ajándékán rágódtam. Aztán megakadt valamin a szemem. Harry és
ő majdnem ugyanolyan cipőt viseltek.
Nem régiben Niall mondta, hogy szeretne valamit változtatni magán. Én akkor
azt mondtam neki, hogy a gyönyörű szőke haját nehogy bántani merje, ezért váltson
stílust. Kezdjen más ruhák hordásába. És azt hiszem a szőke, már bele is
kezdett. Olyan fazonú csizmája volt, mint Harrynek, és jól állt lábain,
akárcsak Harrynek is. Elmosolyodtam, majd képzeletben megveregettem a vállamat,
amiért ennyire jó megfigyelő képességem van. Hála Damonnak, aki minden
ilyesmire megtanított. Te jó ég, milyen
régen beszéltem a srácokkal!
Már nem lenne értelme sms –t írni nekik, ha eddig akartam volna, megtettem
már volna. Most viszont órák múlva repülünk vissza Londonba, holnap pedig
miután elintéztem Niall ajándékát, megyek a barlangba.
Fejben ezt is kipipáltam, és örültem, magamnak, amiért ezt is sikerült
elintéznem.
- Miért vigyorogsz ennyire te lány? – nevetett Lou és átkarolt, én pedig
csak vállat vontam.
- Nem lehet jó kedvem?
- Dehogynem, sőt! Jó nézni, hogy így ragyogsz. Ha Liamre nézek, pontosan
ugyanezt látom rajta is. Ti ketten együtt elvakítjátok a világot – mondta a
fülembe, aztán felnevetett, ezzel egy időben Liam lelocsolt minket vízzel.
Olyan lett a kalapom, valamint a felsőm, és a mellkasom. – Mocskos gazember! –
kiáltott fel meglepetten Lou, most pedig én nevettem fel.
- Olyan gyerekes! – mondtam nevetve Lounak, aki bólintott, miközben egy
hajtincsét szorongatta, mely vizes volt.
Koncert után iszogatni kezdtünk, majd nagy nehezen visszatértünk a
szállodába, összepakoltunk és már indultunk is a repülőtérre.
Amint sikeresen, rajongó és paparazzi mentesen felszálltunk a magán gépre,
előkerültek a pezsgős üvegek és poharak, mindenki jól érezte magát. Azt hiszem,
kezd Lottie is megbékélni, habár még mindig nem néz rám, vagy, ha véletlen rám
is pillant, gyilkolásra való tekintettel méreget. Értem én, hogy Sophia a
barátnője volt, és most csalódás érte, de engem miért utál? Nem mintha olyan
nagyon érdekelne. Ha nem szeret, hát nem, és addig, amíg nem idegesít, nincs
vele bajom.
- Hé, Harry – huppantam le melléje, amint eltudtam szabadulni Liam ölelő
karjai és Niall ragadós nevetése elől. A srác is egymagában volt, így hát
tökéletes alkalom volt a kifaggatásra.
- Mizu? – nézett fel a telefonjából, majd le is zárta azt.
- A koncerten észrevettem, hogy Niallel egyforma fazonú csizmát hordatok –
kezdtem bele.
- Oh, igen.
- Mióta van meg neki?
- Egy –két hete, azt hiszem – túrt a hajába.
- Tudod a méretét?
- A cipőméretét?
- Igen.
- Fogalmam sincs Chanel – nevetett fel.
- Jól van, rendben, ez is elég. Köszi. A szádat, meg tartsd – vigyorogtam,
majd felkeltem mellőle és visszaandalogtam Liam mellé. – Kell Niall cipőmérete
– motyogtam a fülébe, és átkaroltam a derekát.
- Minek az neked?
- Cipőt fogok neki venni! És mivel későn tájékoztattál a szülinapjáról és a
buliról, amit szerveztek neki, segíteni fogsz megszerezni a méretét.
- Oh, istenem – sóhajtott fel.
- Ne fohászkodj, hanem inkább gyerünk, ereszkedj térdre!
- Chanel, ne tedd ezt velem – nyöszörgött. – Ha megérzem a lábszagát,
valószínűleg kidőlök.
- Kérd meg, hogy hagy próbáld fel – mondtam kuncogva, majd elengedtem és
Niall felé löktem, aki most Louissal hülyült a nagyképernyős tévé előtt.
Visszaültem Harry mellé a fehér bőrkanapéra, majd meglöktem őt, számítva
arra, hogy ez a kis jelenet vicces lett. Rögtön felkapta a fejét, majd
mindketten a srácokat kezdtük bámulni.
- Mi folyik itt? – huppant le mellém Lou, míg Lottie a bátyjához
csatlakozott.
- Liam éppen megtudja, hogy jó –e neki Niall cipője.
- Erm, akarom én ezt érteni? – vonta össze a szemöldökeit.
- Cipőt akarok venni Niallnek születésnapjára, és Liam azon ügyködik, hogy
megtudja a méretét.
- Miért nem kérdeztél engem? – vágott hülye fejet Lou. – Negyvenkettes
cipőt hord.
- Oh, köszi. Liamnek meg
most már ne szóljunk, úgy érzem ez jó lesz – dörzsöltem össze a tenyereimet
gonoszul, Harry pedig felnevetett. Liam rám nézett kétségbeesetten, mire én
feltartottam a hüvelykujjamat, aztán összenevettem Louval. Ez érdekes lesz.
Imádtam!! Jobbulást. Gratula az iskolához. ;) várom a kővit. 😘😘❤❤❤❤
VálaszTörlésOMFG A VÉGE A KEDVENCEM LOL. Főleg mikor Lou csak egy csettintés alatt kiböki a méretet (amiről emlékszem, hogy sznepen beszéltünk lmao) de ettől függetlenül még hagyják Liamet szenvedni. :D Bár valóéletbe valszeg Liam csak lerántaná Niallről a cipőt, megnézné a számot az alján vagy a belsejében aztán minden magyarázat nélkül megfordulna és lelépne. :D A hernyócskás rész is ismerős volt, omg, nem hittem, hogy kajak beleírod majd. :'D Ah, már alig várom a Niallös-szülinapos részecskét. :3 Gyó lesz. :3
VálaszTörlés♥xx