Hiiii!
Már huszonketten vagyunk, wow.:3 A visszajelzések, pipák, mind nagyon -nagyon jól esnek!:) Örülök, hogy tetszik nektek a történet! A mai részben egy kis ugrás volt, valamint ismét Lanel, Lanel és Lanel.:3 Pipáljatok és komizzatok!^^ Jó olvasást!:3♥Xx.
Ui.: Jó szünetet nektek!☺
Már huszonketten vagyunk, wow.:3 A visszajelzések, pipák, mind nagyon -nagyon jól esnek!:) Örülök, hogy tetszik nektek a történet! A mai részben egy kis ugrás volt, valamint ismét Lanel, Lanel és Lanel.:3 Pipáljatok és komizzatok!^^ Jó olvasást!:3♥Xx.
Ui.: Jó szünetet nektek!☺
Chanel Adele Sangster |
A napok hamar elrepültek a fejem felett. Miután a kirándulásom véget ért Liamnél, visszarepültem Londonba. Egy pár napig hiányzott. De aztán kezdtem visszarázódni a hétköznapi kerékvágásba. Sokat lógtam a fiúkkal, akik nem kérdezgettek a kiruccanásomról. Idő közben meg volt az újabb bevetés, így érkezésem után szinte mentem egy Mercedes autókereskedésbe, ugyanis a srácok újabb járgányt akartak. Fiúk…
Talán az új hely, az új Chanel, és a mindennapos rutin miatt – reggel
nyolckor kelés, tizenegyre a kereskedésbe, ötkor haza –, felejtettem el egy kis
időre Liamet, és a Kanadában történteket.
Tehát visszaérkezésem másnapján Damon máris a mélybe dobott, én pedig
élveztem. Jó érzéssel töltött el, hogy végre csinálok már valamit, nem mást,
mint a rosszalkodást. Oké, ez így lehet, hülyén hangzik, de nem hihetetlen
rossz kislány voltam?
Abbie Brown –ként beépültem a kereskedés irodájában dolgozóik közé. Először
ide –oda szaladgáltam, amit kezdtem persze nagyon unni. Aztán megbíztak
fénymásolással és kávéfőzéssel, majd újra szaladgálhattam oda és vissza. Szó
nélkül tűrtem, hiszen nem akartam, hogy máris elbocsássanak. Noha nem szívleltem, hogy ennyire buta fruskának néztek az
emberek. Mikor még az elején eldöntöttem, hogy ezúttal az intelligens oldalamat
mutatom meg. És igen, nekem van olyanom is.
Két hét alatt sikeresen beilleszkedtem, majd mázlimra megkaptuk egy hónapra
előre a beosztást, melyet boldogan vittem a barlangba, hogy a srácokkal
megbeszéljük a rablás pontos időpontját.
A két hét alatt lezajlott a szülinapom a barlangban. Idén eltérő volt, mint
tavaly, vagy a korábbi években. Idén nem mentünk bulizni, csupán a barlangban
gyűltünk össze. A srácok egy hatalmas tortát vettek nekem, kicsit kipofozták a
helyet, vettek pár héliumos lufit, egy pár dvd –ét, csináltak kaját, majd tele
pocakkal bevágódtunk a kanapékra filmet nézni.
Mióta itt vagyok voltak igazán szép születésnapjaim. A srácok teljesen
ugyanúgy viselkedtek, mint egy átlagos napon. A tenyerükön hordoztak, mint
bármikor máskor, nevettünk, kajáltunk, filmet néztünk, mint bármelyik másik napon.
Egyszer felköszöntöttek, mindenkitől kaptam valami apróságot, amit már szintén
megszoktam, hisz’ állandóan ajándékokkal, csecse –becsékkel halmoznak el.
E napon, ami egyedüli negatívumságot okozott az Liam volt. Nem hittem
volna, hogy még egy sms –t sem küld nekem. És igen, bevallom, rosszul esett.
Haragudtam is rá.
Másnap, mikor felhívott nem vettem fel neki először. De aztán addig
csörgött a telefonom, míg nem kissé idegesen, leplezett boldogsággal felkaptam
a készüléket, és beleszóltam.
Liam elkeseredett hangja, és bocsánat kérései elfeledtették velem korábbi
dühömet. Meg esett rajta a szívem, és elhittem neki, hogy nem volt ideje.
Természetesen a bosszú eszembe sem jutott. Nem bírtam volna ki, hogy ne
hívjam fel a születésnapján, sőt, meglepetést szerettem volna neki okozni, így
a betörés után rögtön, egy detroiti járatra ültem fel, mely egy éjszaka alatt
elrepített Liamhez.
Előtte pedig lenyomoztam mindent. Telefonáltam Louval, Lottieval és Niallel
is, akik mind segítettek a meglepetésben. Niall szerint Sophia nem tud részt
venni majd Liam szülinapján, így nagyon örült, mikor felhívtam és
összedughatták a fejüket Louékkal, hogyan is legyen az egész.
Niall azt mondta, hogy nem lesz nagy party, meg mi egyebek, mely külön Liam
kérése volt. Ismerte már annyira a barátait, hogy tudta, azok szerveznek
valamit, mint eddig minden évben. Így hát a srácok bánatára nem lesz szórakozó
hely, sem hangos zene, részeg fiatalok, vagyis egy fergeteges buli. És ez számomra is tökéletes volt.
Liam ajándékát, már a hónap elején kigondoltam, bár akkor még nem tudtam,
hogy személyesen adhatom át majd neki a születésnapján. Egy Pandora –t jelöltem ki első helynek,
ahol szerencsére tudtak is segíteni. Egy játékboltban vásároltam egy mini
Audit, majd bevittem az ékszerüzletbe, ahol kicsit kicsinosítattam, és
belegravíroztattam Liam nevét, a mini rendszámtáblába. Így elöl az állt, hogy
Liam, hátul pedig az, hogy Payno. Erre a becézésre még akkor rákattantam, mikor
először hallottam Nialltől.
És hogy hogyan jött a kis autó ötlete? Úgy gondoltam, hogy megismerkedésünk
szimbólumaként tökéletes lehetne, más ötletem pedig egyáltalán nem volt. Szóval
a gravíroztatott autót üvegbe csomagoltattam, majd otthon Batman –es papírzacskóba vontam, hiszen tudtam, hogy odáig volt
azért.
Eredetileg tortát is én szerettem volna neki megrendelni, csak hogy arról
már lecsúsztam, ugyanis a srácok azt már elintézték.
Jobban izgultam, mint legutóbb mikor először utaztam hozzá. Idegesebb
voltam, mert most Amerikába repülök. A szülőföldemre, melyen öt, lassan hat éve
nem jártam. Ahol talán az utcán szétszórva pár piszkos, szakadt plakátot
találhatok magamról, ’ELTŰNT!’ felirattal.
A reptéren aztán félelem járta át a testem, de nem fordulhattam vissza. A
bőröndömet felvéve indultam Paddy keresésére, akit ezúttal Niall bízott meg,
hogy jöjjön ki értem.
- Chanel, örülök, hogy látlak! – ölelt át barátságosan.
- Szia Paddy, én is örülök! – mosolyogtam rá, ő pedig berakta a hátra a
bőröndöm, míg én beültem az anyósülésre.
Az úton aztán faggatni kezdtem Paddyt.
- Liam még alszik, Niall már ébren van, és vár. Umm, Liammel leszel egy
lakosztályban, mivel Niall feleslegesnek látott még egyet foglalni – mondta, én
pedig lefagytam. Egy lakosztályban? Egy ágyban? Vagy ez mégis mi a francot
jelent?
- Oké, de mi van Sophiával? – kérdeztem kicsit erőteljesebben.
- Ő nem jön. Csak két hét múlva találkoznak Londonban.
- Nem jön el Liam szülinapjára?
- Nincs ideje.
- Ó, értem – zártam le a beszélgetést. Ezt persze már tudtam, de még mindig
ledöbbentett. Nem szándékoztam senkivel sem megosztani a gondolatom, miszerint
biztos voltam benne, hogy Sophia hűtlen Liamhez.
- Torta? – törtem meg én a csendet.
- Még nem jött meg.
- És majd hol leszünk akkor pontosan?
- A hotelben. Lent egy kis hangulatos bárban. A srácok már lefoglalták nekünk.
- Kell majd valamit díszíteni, vagy ilyenek?
- Szerintem igen, de ezt Niall tudja.
- Rendben.
Gyönyörű luxus hotel előtt haladtunk el, majd parkoltunk annak
mélygarázsában. Paddy cipelte a bőröndöm úri ember módjára, mint ahogy legutóbb
is, és hamar a hatalmas előcsarnokban találtunk magunkat.
Paddy csak biccentett a recepciósok egyikének, aki viszonozta a gesztust,
majd elindult a dupla liftek felé.
Nagy nyüzsgés volt a hotelben, ahhoz képest, hogy még csak fél kilenc volt.
Éppen ezért nem utaztunk egyedül a lifttel.
Az ötvenedik emeleten aztán megálltunk újra, és elhagytuk a széles fülkét.
A húszas számú faajtónál álltunk meg, majd Paddy bekopogott. Ebből gondoltam,
hogy Niallnél és nem Liamnél vagyunk.
- Chanel! – tárult ki az ajtó, és a borzos hajú szöszi állt előttem egy
melegítő alsóban, és mintás pólóban.
- Szia Niall! – nevettem fel, és átöleltem.
- De jó, hogy itt vagy! Alig várom, hogy elverjelek x –boxon! –
lelkendezett.
- Azt várhatod – bokszoltam a karjába, amint elengedett.
- És Liam arcát is várom, mikor felkel és meglát – vigyorgott, én pedig
hosszú idő után újra elpirultam. – Na jó, gyere be. Kösz Padds!
- Nincs mit – mosolygott, majd el is ment, én pedig a bőröndömet behúztam
és követtem Niallt.
- Pont előttetek érkezett meg a reggeli, dobd le magad, és egyél!
- Értettem! Csak előbb kezet mosnék.
- Persze, balra az első ajtó – bólintott és a tekintetét már az ételeken
jártatta.
Niallel ketten megreggeliztünk, közben pedig elmondott mindent, amit tudnom
kellett.
- Liam felkel, átadom neki az első ajándékomat, vagyis téged.
- Na! – nevettem, és újra felmelegedett az arcom.
- Bocs, de az egyik legszuperebb ajándék vagy – vigyorgott.
- Aranyos vagy – mosolyogtam.
- Örülök, hogy Liam megismert. Mint tudod mostanában nincs minden rendben
közte és Sophia között… És úgy vettem észre, hogy te össze tudod kaparni a
földről – mondta, én pedig elgondolkoztam ezen. Igaza lenne Niallnek? Tényleg képes
vagyok Liamet felrántani a földről, és egy kis jó kedvet csempészni belé? Te is tudod, hogy teljesen így van, Chanel!
Reggeli után Niall óvatosan belesett Liamhez, aki még aludt, így Niall
beküldött.
Esetlenül megálltam az ajtó mögött, pont úgy, ahogy Niall belökött. Végül a
bőröndömet arrébb gurítottam, és ott hagytam az előszobában, majd lassan
beindultam. A szépen berendezett nappali és konyha mellett elhaladva megálltam
egy résnyire nyitott ajtó előtt, ahonnan szuszogás hallatszódott.
Óvatosan bekukucskáltam, és éppen az a látvány fogadott, mint amire
számítottam. Liam az ágyon elterülve, takaróval összegabalyodva feküdt és
halkan szuszogott. Önkénytelenül is mosoly terült el az arcomon, majd bentebb
mentem, és behajtottam az ajtót.
Közelebb sétáltam hozzá, majd leültem jobb oldalra egy kipárnázott székre,
szemben Liam arcával.
Gond nélkül bámulhattam, amit mindennél jobban élveztem. Dereka és lábai
körül volt a takaró, meztelen felsőtestét takarta a lepedő. Hátát, izmost
karját láthattam csak, és azon kaptam magam, hogy az ajkamat harapdálom.
Aztán tekintetem újra békés arcára tévedt, melyet szerettem volna örökké az
emlékezetembe vésni.
Szemei remegni kezdtek, majd pislogni kezdett, és ásított egyet. Mosolyogva
néztem, amint felébred, aztán kipattantak a szemei és teljesen megváltozott az
arckifejezése.
- Boldog szülinapot Payno! – suttogtam, aztán nem bírtam tovább várni, rá
vetettem magam és annyira szorosan öleltem, amennyire csak tudtam.
- Chanel! – szólalt meg rekedtes hangján, az én szám pedig fültől fülig
ért, noha ezt ő nem láthatta, annyira belé bújtam. – Nem hiszem el, hogy itt
vagy!
- Én sem – motyogtam.
Nem tudom meddig ölelkeztünk, azt viszont igen, hogy örökké valóságig így
tudtam volna maradni. Elment az eszed!
- Legjobb és legszebb születésnapi ajándék vagy, ugye tudod? – kuncogott a
fülembe, az én szívem pedig tett egy háromszázhatvan fokos fordulatot.
- Niall is épp ezt mondta – mondtam halkan.
- Te előbb találkoztál Niallel, mint velem?
- Ami azt illeti, én vagyok Niall első ajándéka – húzódtam el tőle, hogy rá
láthassak az arcára. Az a döbbenet játszott ott, amit éppen sejtettem, és amit
Niall is szeretett volna látni.
- Nem hiszem el, hogy eltitkolta előlem!
- Nehéz volt, de sikerült, aminek annyira örülök! – öleltem át megint.
- Nagyon köszönöm, hogy itt vagy Chanel! Borzasztóan érzem magam még
mindig, amiért nem hívtalak a szülinapodon. Ma azt is megünnepeljük, jó?
- Dehogy, Liam! És mondtam már, hogy semmi baj. Megértem. Elfoglalt vagy
nagyon.
- De nem fér a fejembe, hogy hogyan felejtkezhettem el rólad, és hogy, hogy
nem hívtalak fel.
- Nem baj! Ezzel már ne foglalkozz! – néztem rá, ő pedig lesütötte
csodálatosan szép, barna szemeit.
- Biztos nem haragszol?
- Nem – mosolyogtam.
- Oké – adott puszit az arcomra, és a karjait a derekam köré fonta. – Na és
mikor érkeztél?
- Egy órája.
- És mikor indultál?
- Tíz óra körül indultam otthonról.
- Te jó ég, aludtál a gépen?
- Igen, mivel magángéppel jöttem. Tudod, vannak befolyásoltságaim… - mondtam,
ő pedig felnevetett.
- Hát persze, Miss! El is felejtettem – mosolygott.
- Payno, öreg haver, huszonkettő lettél! – rontott be Niall, majd utána
szépen sorban a többiek.
- Oh, zavarunk? – húzódott kanos vigyorra Harry szája, amitől elpirultam és
visszafúrtam a fejem Liam mellkasába.
- Nem zavartok! – mondta némi éllel a hangjában Liam, mire Niall és Harry
összenevettek. Én ezt persze nem láttam, csak hallottam.
- Boldog szülinapot Liam! – kiáltott fel Louis és nyugisan elindult befelé,
én pedig gyorsan kibújtam Liam öléből, és visszaültem a székre, ahol korábban
ültem, mivel gondoltam, hogy Louis meg akarja Liamet ölelni, vagy valami.
Igazam is lett, Louis előbb szorosan átölelte Liamet, majd eldőlt vele az
ágyon, és teljesen ráfeküdt. Példáját követte Niall, majd Harry, így mindhárman
Liamre feküdtek. Előttem tornyosodott egy One Direction szendvics.
- Srácok, agyon nyomtok! – hallatszott tompán Liam hangja.
- Agyon nyomunk a szeretettünkkel! – válaszolt Louis, én pedig felnevettem.
- Chanel, segíts! – kiáltotta Liam kétségbeesetten, miközben elhúzta kicsit
az í betűt, mi pedig mindannyian felnevettünk.
Áááá....imádtam. Lehet erre a részre mást momdani mind higy tökéletes? Ez a rész az volt na persze a töbi is. :) ❤❤
VálaszTörlésKedvenc Liam fanfict!! ❤❤ Imádom!!
By: Clem
Ok but miért éreztem eszméletlen rövidnek a részt? :D Az előbb kezdtem, és már vége lol.
VálaszTörlésAw, Channie meglátogatta Paynot a szülinapján. :3 Amúgy.. I totally ship Nanel. #NanelForever. Harry egy kis perverz manó, but I love him so much.♥ Azon amúgy csodálkoztam, hogy Tommo nem akadt ki ahaha.
So, um, nem sok mindent tudok mondani. :O Nem sok minden történt ebben a részben. :'( Várom már a kövit tho. :3
♥xx