[55. - Szakmai ártalom]

Hii babies,
duh első hét a suliból kipipálva. Nálam úgy tűnik eddig, hogy minden oké, az osztálytársaim jó fejek(!), a tanárok nagyon jók(!) (kivétel a fizika tanárt, aki olyan borzalmasan beszél, hogy egy szót sem értek belőle&tíz perces előadást vár el tőlünk egy atomból(?)), a suli hatalmas és úgy nagyjából tényleg minden oké. Egyedül a korán keléssel vannak problémáim, de remélem, hogy újra hamar beleszokok. Meséljetek ti is kommentben, vagy chaten, esetleg a facebook csoportban, valamint rám is írhattok fb -n, ha úgy tartja kedvetek, vagy csak nem akartok nyílvánosan beszélni valamiről. Segítek szívesen, ha tudok!:) Umm a részről annyit, hogy a kedvenc párosom tűnik fel benne, természetesen Lanel után. Vagyis nem is Lanel után, bc vannak még párosok, akiket imádok, de ők, mindenképpen a top 5 -be beletartoznak, haha.:D Esetleg, ha kíváncsiak vagytok Carryre, (top 2), vagy Hestellére (top 3), akkor nézzetek be a blogokba. Az elsőt én is írom.;) Okaay, túl sokat csacsogtam már, jó olvasást! X♥

Chanel Adele Sangster

Másnap reggel arra ébredtem, hogy mozog mellettem az ágy. A fejembe rögtön fájdalom nyilallott, ami miatt eltorzult az arcom és a fejemre húztam a takarót. Liam kezeit éreztem meg az oldalamon, miközben közelebb bújt hozzám, én pedig a fejemet tettem közelebb hozzá. Óvatosan lehúzta a fejemről a takarót, majd kisöpörte a hajamat az arcomból és puszit nyomott a homlokomra. Még közelebb bújtam hozzá, miközben éreztem, hogy elmosolyodott.

Sóhajtottam egyet, aztán felnyitottam az egyik szememet, majd a másikat is. Liam meleg karjai közt ébredni a világ legcsodálatosabb dolga. Még az sem tudja elrontani, hogy kalapáccsal ütlegelik a fejemet.

- Reggelt baby – sóhajtott a hajamba, én pedig válaszul visszamormogtam neki valami érthetetlent. Egy ideig még feküdtünk így csendben, de aztán muszáj volt megmozdulnom. Egy részt majd bepisiltem, másrészt pedig kettészakad a fejem. – Hogy vagy? – nézett rám gyönyörű barna a szemeivel.

- Fáj a fejem – szólaltam meg, de még én is megijedtem a saját hangomtól. Rekedt volt és mély. Te jó ég, mennyit ittam tegnap?

Liam ajkait a homlokomra nyomta, én pedig átöleltem a nyakát.

- Liam ki kell mennem pisilni – suttogtam, ő meg felkuncogott és elengedett.

- Menj baby – ült fel. – Hozok neked egy jó feketekávét és gyógyszert, rendben?

- Köszönöm – suttogtam el, majd felálltam és a fürdőbe siettem. Alaposan kimostam a fogaimat vécézés után, majd amint visszabújtam az ágyba Liam már jött is egy bögrével és pohár vízzel a kezében. Felültem, ő pedig lerakta a bögrét az éjjeliszekrényre és a vizet két szem gyógyszerrel a kezembe nyomott. Bevettem őket, aztán pedig hálásan mosolyogtam Liamre, aki időközben bemászott mellém az arcomat. Megfújtam a fekete folyadékot, majd lassan kortyoltam belőle egyet.

- Hogy aludtál? – kérdezte, miközben teljesen felült az ágyban és az ágytámlának, dőlt, nekem pedig megfogta a szabad kezem és maga felé kezdett húzni, hogy ráfeküdhessek. A lábai közé ültem, és a mellkasának dőltem, miközben óvatosan megint kortyoltam egyet a kávéból.

- Mint akit kiütöttek.

- Hát ki is voltál – válaszolt halkan.

- Haragszol rám? – kérdeztem ugyanolyan halkan, mint ő egy kis idő elteltével.

- Dehogy baby, miért haragudnék?

- Amiért ittam. Ráadásul Louissal – motyogtam, de valamennyire megkönnyebbültem, hogy nem dühös.

- Fogalmam sincs mi játszódott le benned, mikor belementél, de végül egész viccesre sikeredett az este.

- Nagyon részeg voltam?

- Hát, szét folytál rendesen.

- De miért volt vicces?

-  Bekapcsoltuk a tévét aztán valahogy ránk kerestél a Google –ban, az pedig egy csomó régi képet adott ki rólunk és halálra cikiztél minket.

- Komolyan? – vigyorodtam el.

- Aha. És ezen nagyon sokat nevettünk. Mondjuk ez előtt is jó volt a hangulat.

- Argh, utálom, hogy nem emlékszek semmire.

- Később úgyis eszedbe jutnak a dolgok babe – nyomott puszit a fejemre.

Amíg megittam a kávét az ágyban voltunk, azután viszont felkeltünk, mert mindkettőnknek korgott a gyomra. Amint leértünk az emeletről, máris üres üvegeket pillantottam meg, melyekért le is hajoltam és a kukába vittem.

- Csinálnál te reggelit? Én elkezdek takarítani – mondtam Liamnek, aki már ekkor a konyhában volt.

- Nem kell baby, ráér később is. Gyere inkább csináljunk együtt reggelit.

- Liam, szeretnék összetakarítani. Hol vannak a szüleid?

- Szerintem még alszanak.

- Mikor jöttek meg este? Ugye nem járattam le magam előttük?

- Már aludtunk, mikor megérkezhettek.

- Akkor jó. Akkor gyorsan kitakarítok, mire felébrednek.

- Ah, oké – sóhajtott. – Mit szeretnél enni?

- Tök mindegy.

- Gofri?

- Hm, jöhet.

Miután megreggeliztünk, Liam segített rendet rakni, így hamar készen voltunk. A szobájába visszaérve a szekrény elé álltam, hogy valami ruhát vegyek elő. Liammel megbeszéltük, hogy ebédet főzünk, ahhoz viszont kellenek élelmiszerek, így felajánlottam, hogy bemegyek a városba. Liam persze ellenezte, de mikor közöltem vele, hogy drogériába is mennem kell női dolgokat vásárolni, beadta a derekát. Egy YSL farmert húztam a lábaimra, felülre pedig egy krémszínű meleg pulóvert, melyből mégis csak jócskán kint volt a hasam. Fekete csizmát halásztam elő a szettemhez, majd egy kabátot is elővettem. A fürdőszobában megcsináltam az alap sminkemet, majd összepakoltam a táskámba és Liammel leindultunk.

- Baby siess haza, oké? És hívj, ha van valami – nyomott csókot ajkaimra Liam, én pedig elmosolyodtam.

- Sietek – adtam neki még egy puszit, majd felhúztam a kabátom cipzárját. – Öröm lesz az autóddal száguldozni – vettem ki a kezéből a kocsi kulcsot.

- Hé! Csak óvatosan vezess, jó?

- Ne aggódj értem Liam. Majd jövök – adtam neki egy utolsó csókot, majd a garázsba mentem. Kinyitottam az ajtót és beültem, míg Liam az ajtóból figyelt. Elképesztően édes fejet vágott, olyan helyes volt, hogy baromira szerencsésnek éreztem magamat hirtelen. Végül elszakítottam a tekintetemet tőle és kitolattam a garázsból. Feltekertem a fűtést, majd a gázra tapostam, magam mögött hagyva Liam házát.

A városban aztán parkoltam a szupermarket előtt, és beindultam egy bevásárló kocsival. Gyorsra terveztem a bevásárlást, de Liam állandóan bombázott üzenetekkel. Végül kiderült, hogy felvásárolhatom az egész boltot, mivel otthon semmi sincsen. A bankkártyámmal fizettem, és miután bepakoltam mindent az autóba, tovább indultam a belváros utcáin. Leparkoltam egy drogéria előtt, majd besiettem. Megvettem a dolgokat, amikre szükségem van, Liam kérésére egyet a tusfürdőjéből és óvszert. Mivel a szépségszalon közelében voltam, ahova járni szoktam, így beugrottam és foglaltattam időpontot a fodrászhoz, valamint a manikűrre és pedikűrre is. Két nap múlva szerdára kaptam időpontot, így miután elköszöntem, előhúztam a telefont és bepötyögtem a naptárba a kilenc órát. Arra eszméltem fel, hogy neki megyek valakinek, így rögtön felkaptam a fejemet és egy szőke lányt pillantottam meg magam előtt. Ray Ban napszemüvege a feje tetején csücsült ezzel hátratolva hajtincseit. Világos kék szemeivel engem fürkészett, míg telt ajkai egy szolid

mosolyra húzódtak.

- Ne haragudj – mondtam.

- Semmi baj. Én sem figyeltem – amint megszólalt kissé mély, de mégis hátborzongatóan szép női hangján, egyből rájöttem ki ő. Gigi Hadid. Modell. Számtalan újság címlapján láttam már.

Mikor mögé pillantottam vettem észre Zaynt. Meglepődtem, hogy ő itt áll. A haja megváltozott, mióta utoljára láttam. Szőke lett. Fekete pólót viselt, a karján látszódtak a tetoválások. Az arca ugyanúgy borostás volt, mint mikor legutoljára találkoztunk.

Láttam rajta, hogy ő is meglepődött, én pedig nem akartam valamit elrontani azzal, hogy köszönök neki, mert jól láthatóan fogta Gigi kezét. De még nagyobb meglepetésként elmosolyodott és szólásra nyitotta a száját.

- Hé, Chanel – köszönt mosolyogva.

- Szia Zayn – köszöntem vissza.

- Gigi, ő itt Chanel egy ismerősöm – mutatott be a szőke lánynak, aki most elengedte Zayn kezét és sokkal szélesebben mosolyogva felém nyújtotta.

- Örülök Chanel – mosolygott. – Én Gigi vagyok.

- Én is örülök – ráztam meg a kezét.

- Igazából már szerettelek volna hívni. Hogy vagy? – szánta felém a kérdését Zayn.

- Erm, jól, köszi.

- Lenne kedved meginni egy kávét valamikor?

- Elég sok dolgom van, szóval majd talán írok egy sms –t, ha ráérek?

- Rendben. Csak nehogy az legyen, hogy akkor már nem vagyok Londonban – vigyorgott.

- Most nem érsz rá? – kérdezte Gigi. – Mármint nem szeretnénk feltartani…

- Ami azt illeti, most van egy kis időm – mosolyodtam el.

- Idevalósi vagy? – kérdezte újra.

- Már itt élek egy pár éve – feleltem.

- Gondolom, ismered ezt a helyet, mert itt futottunk össze. Szoktál ide járni? Sürgősen kéne egy időpont egy körmöshöz, de gőzöm sincs, hogy ki a tényleg jó – mondta miközben levette a szemüveget a fejéről és újra hátra tolta azzal a haját.

- Én is most jelentkeztem be, szóval, ha gondolod, kérhetek neked is egy időpontot, oda ahova én szoktam menni. Ő tényleg jó.

- Az szuper lenne!

Miután Gigit beírták rögtön utánam szerdára, úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk a legközelebbi Starbucksba. A hely eléggé ki volt halva, így probléma nélkül foglalhattunk el egy asztalt hátul.

- Na és mi újság veled itt? – dőlt hátra Zayn és a kezét Gigi vállára dobta.

- Igazából éppen költözésen vagyok túl – hazudtam.

- Oh, akkor megértem, hogy sok dolgod van – mosolygott Gigi.

- Hát még van pár doboz, amit ki kellene pakolnom. Zayn, legutóbb nem említetted, hogy Gigi a barátnőd – mondtam a srácnak, akinek csak széles vigyor terült el a helyes arcán.

- Hát mert mikor utoljára találkoztunk még nem is voltunk együtt – mondta.

- Mikor volt az? – fordult Gigi mosolyogva Zayn felé.

- Még a nyáron. Akkor még nem voltunk együtt, nem? – ráncolta Zayn a homlokát.

- Akkor még nem. Ne már, hogy nem tudod, hogy mikor jöttünk össze – csapott gyengén Gigi Zayn mellkasára, miközben nevetés hagyta el az ajkait.

- Csak ugratlak – dugta ki a nyelvét Zayn, Gigi pedig megforgatta a szemeit.

- És hogy ismerkedtetek meg? – kérdezte tőlünk, én pedig Zaynre néztem. Ő is csak engem nézett még mindig mosolyogva, én pedig arra vártam, hogy ő szólaljon meg. Mégis mit kellett volna mondanom a barátnőjének? Hogy a pasid rám cuppant az utcán?

- Chanel autóját nézegettem, mikor kijött a Starbucksból.

- Gondolhattam volna – forgatta meg újra a szemeit játékosan Gigi.

- És ti, hogy ismerkedtetek meg? – tereltem el inkább a témát rólam és Zaynről.

- Oh, totál átlagos volt az egész. Öcsémmel röplabdáztam a kertünkben, mikor ő kiütötte a labdát az utcára, Zayn pedig visszahozta. Aztán szóba elegyedtünk – mesélte tök normálisan Gigi. Talán egy kicsi előítéletes voltam vele az újságok és cikkek miatt, amit róla olvastam. Említettem már nem, hogy imádom a szennylapokat? Akkor a leginkább, mikor baromságokat hoznak le. – És neked van barátod? – kérdezte, én pedig meglepődtem hirtelen váltásán.

- Gigi – szólt neki halkan Zayn, mire a barátnője rá nézett.

- Most mi van? Muszáj volt megkérdeznem – mosolygott Gigi.

- Igazából van – mondtam lassan, miközben az ujjaimmal egy szórólapnak a szélét hajtogattam. – Liam az – néztem fel Zaynre.

- Mi? – kérdezett vissza döbbenten.

- Aha – haraptam az alsó ajkamba.

- Oh. Hát ezt nem tudtuk. Elég jól titkoljátok – mondta kicsit elgondolkozva Gigi.

- Ti is.

- Akkor hozzá költöztél? – kérdezte Zayn.

- Erm, egyelőre még nem.

Kihozták a kávéinkat és amint elment a pincérsrác, újra kínos csend telepedett ránk.

- És, gondolom megismerkedtél a többiekkel is – szólalt meg Zayn, miközben a szívószálát forgatta az ujjai között.

- Igen.

- És hogy vannak?

- Jól.

- Annak örülök.

- Na és Chanel hol dolgozol? Tudod, olyan szép arcod van, profilból is. Az alakodról meg már ne is beszéljünk. Irigyellek is érte, biztosan sokat edzel - mosolygott. - Na mindegy a lényeg, hogy…

- Te irigyelsz engem? – nevettem fel, és magamban vállon veregettem magamat.

- Wow csajszi, néztél már tükörben? Ez a farmer bomba jól áll neked, kiemeli a lábaid és a feneked. Valamint, mondom, az arcod annyira szép és természetes és komolyan nem gondolkoztál azon, hogy modell legyél?

- Mindig a munka – forgatta a szemeit Zayn játékosan. – Baby, egy kicsit letámadtad ezzel Chanelt, nem gondolod?

- Oh, tényleg? Bocsánat. Szakmai ártalom. De tényleg. Csak muszáj volt rákérdeznem. Mert tényleg jó esélyed lenne a szakmában.

- Nem tudnám magamat a kifutón elképzelni – válaszoltam feszengve, hiszen Gigi kitörése a modellkedésről megrémisztett. Mármint én, mint modell?

- Oh, nem is kellene. Mármint vannak olyan modellek, akik nincsenek a kifutón. Szerintem sikeres lennél.

- Nem tudom. Igazából munkát keresek és fogalmam sincs mit csináljak – vallottam be az igazat. – Viszont a modellkedéshez születni kell, nem? Mármint – túrtam a hajamba, miközben próbáltam összeszedni a gondolataimat – én nekem nincsen tapasztalatom. Sosem csináltam még ilyet. És azért a modellek nem ennyi idősen kezdik a karrierjüket, nem?

- Miért, hány éves vagy?

- Huszonnégy.

- Valamit valahol mindig el kell kezdeni. Ha éppen munkát keresel, akkor mi lenne, ha eljönnél velem holnap egy fotózásra, és megnéznéd, hogy milyen? Aztán pedig dönthetnél. Mármint, ha eljössz, abból még nem lesz semmi.

- Rendben, legyen – adtam be a derekam, hiszen abból, hogy elmegyek vele még tényleg nem lesz semmi. Ráadásul érdekel is, hogy hogyan zajlik egy ilyen fotózás.

- Szuper! Beírnád a telefonszámod? – nyújtotta az iPhone –ját, én pedig bepötyögtem a nevemmel együtt. – Tudod a neved is nagyot tarolna. Imádom – vigyorgott, mire én is rámosolyogtam. Megkértem én is őt, hogy írja be a telefonszámát a telefonomba. – Értem jön egy kocsi, szóval megmondhatom a sofőrnek, hogy előbb felveszünk téged is?

- Oké – lediktáltam neki a címet, ő pedig bepötyögte a telefonjába.

- Ez Liam címe.

- Ma nála alszom – válaszoltam Zaynnek.

- Mi lenne Zayn – kezdte Gigi, miközben ültében Zayn felé fordult –, ha jönnél velünk, és bemennél Liamhez? Biztosan örülne neki.

- Um, nem tudom – vakarta meg a tarkóját. – Régen nem beszéltünk.

- Hát éppen ezért.

- Biztos, hogy örülne neki Liam – mosolyodtam el.

- Oké – bólintott Zayn, Gigi pedig rám vigyorgott.

*

Liamről és az ebédről teljesen elfelejtkeztem, így miután felhívott, elindultam hozzá. Elköszöntem Gigitől és Zayntől, majd visszasétáltam oda, ahol parkoltam.

Mikor hazaértem, Liam egyből előttem termett.

- Hol voltál ilyen sokáig? – kérdezte aggódva, én pedig elmosolyodtam a kezébe adtam egy zacskót, majd hozzá hajoltam és megcsókoltam.

- Hiányoztál – mondtam a kérdését figyelmen kívül hagyva.

- Te is nekem – enyhült meg. – De merre voltál ilyen sokáig?

A konyhába indultam, a nappalin keresztül, közben köszöntem Geoffnak és Karennek. Liam követett, majd lerakta a táskát a pultra és a szüleire mosolyogva behúzta a konyhaajtót.

Elkezdtem kipakolni, majd gyorsan kikaptam a kezéből azt a táskát, amelyikben a női dolgaim vannak.

- Vettél nekem tusfürdőt? – kérdezte.

- Igen – vettem ki belőle, majd elé csúsztattam egy csomagot, amiben két doboz tusfürdő volt.

- Köszönöm.

- Találkoztam Zaynnel – böktem, miközben bepakoltam mindent a hűtőbe.

- Mi? – állt meg a pakolásban, mire én is és felé fordultam.

- Találkoztam vele.

- Vele… voltál idáig? – kérdezte elkerekedett szemekkel, én pedig hozzá léptem, miközben próbáltam elfojtani a kuncogást.

- Igen, de még mielőtt még jobban feltörne a féltékenységed, Zayn a barátnőjével volt.

- A barátnőjével? – ráncolta a homlokát.

- Igen.

- Perrie volt az?

- Nem. Gigi Hadid.

- A modell? – lepődött meg, én pedig bólintottam és csókot nyomtam az ajkaira. – Leültünk egy Starbucksba és beszélgettünk. A szépségszalonban futottunk össze – tértem vissza a konyhapulthoz.

- Értem – válaszolta lassan.

- Gigi azt mondta, hogy modellnek kéne lennem – meséltem.

- Mi?

- Ne lepődj meg ennyire! Azt mondta, hogy szép, természetes arcom, és nagyon jó alakom van. Szóval simán helyt állnék a szakmában. Persze erre mondtam neki, hogy semmi tapasztalatom és huszonnégy évesen már senki sem kezd bele, de rábeszélt, hogy holnap menjek el vele egy fotózásra, ahol megnézem őt.

- De babe, ez nagyon jó! Miért ne kezdhetnél huszonhárom évesen karriert?

- Nem tudom – vontam vállat. – Egyelőre holnap megnézem és kész. Végül lehet, tudok ott szerezni valami munkát. Egyébként… Gigi holnap értem jön. És jön Zayn is. Szeretne veled beszélni.

- Mi? Zayn idejön? – döbbent le megint.

- Igen. Ugye nem bánod?

- Dehogy bánom! Sőt, szólok a srácoknak is.

- Rendben – mosolyogtam rá. Ő is rám mosolygott, majd előhúzta a telefonját, ekkor pedig bedugta Karen a fejét az ajtón.

- Segítsek főzni? – kérdezte barátságosan, én pedig mosolyogva bólintottam.

[54. - Fogadtunk]

Heeey babies,
okay őszintén megmondva az ötlet a mai részhez hirtelen jött, de élveztem írni.:D Omg holnap után suli vááá! Már egyre jobban kezdek parázni bc új suli, senkit sem fogok ismerni és csak nagyon remélem, hogy jó lesz! Meséljetek ti is nyugodtan nekem, hogy milyen volt az első két nap a suliban.:) Oké haha biztosan senki nem örült neki és csak az ágyát akarta, de tuti, hogy jó volt újra a barátaitokkal találkozni. Okay elkanyarodtunk a témától. Um idk mi mást mondhatnék még a részről. Köszönöm a visszajelzéseiteket, várom őket a mai rész alatt is! Jó olvasást!(: X♥

Liam James Payne

Koncert után Chanel mosolyogva és izgatottan várt. Azonnal magamhoz öleltem, aztán puszit nyomtam az arcára, végül egy csókban forrtunk össze. Louis valamit beszólt, mikor elment mellettünk, de nem ügyeltem rá, hogy halljam is mit mondd, ellentétben Chanelel, akit azt hiszem már megint felhúzott. Bár próbálta nem mutatni, láttam rajta, hogy ideges lett, így inkább átkaroltam a derekát, puszit nyomtam a halántékára és az öltözőbe indultunk. Jay összeszedte a gyerekeket és elköszöntek tőlünk, mert a kicsik nyűgösek voltak, így minél hamarabb visszaakartak jutni Louishoz. Niall szülei felvetették a vacsora ötletet, melyet én udvariasan elutasítottam, és meglepődve elkönyveltem, hogy a többiek is, kivéve anyáékat.

Mire kijöttem a fürdőből, mindannyian eltűntek, csak Louis és Chanel tartózkodott a helyiségben, természetesen újra veszekedtek.

- Ti tényleg nem bírtok egymás mellett meglenni – mondtam, amint kiértem. – Mit kell állandóan a másikat cseszegetni? Min veszekedtek már megint? – dobtam le a törülközőt az egyik székre. Erre persze mindketten elhallgattak, és csak egymást bámulták, majd, mint egy időzített bomba, kitört egyszerre mindkettejükből a probléma.

A fejemet fogva hallgattam a civakodást, mert már egyszerűen erőm sem volt közbe szólni, Harry meg Niall pedig még fürödtek. Persze nem akartam, hogy Louis és Chanel veszekedjenek, de elegem volt már a gyerekes viselkedésükből, mely csak akkor bújik elő belőlük, mikor a másikat kell szapulni. Így hát jobbnak láttam nem közbe szólni. Csak arra eszméltem fel, hogy egymás kezébe csapnak és kezet ráznak farkas szemet nézve a másikkal.

- Na, jó, mi folyik itt?

- Nem hallottad? – kérdezte Louis. – Fogadtunk – vigyorodott el gonoszan.

- Te jó ég, miben?

- Hogy melyikünk bírja jobban az alkoholt – válaszolt Chanel.

- Mi van? Inni akartok?

- Ja – mondta Louis. – Holnap úgyis szabadnapunk van. Na, megyünk hozzád Liam, mivel nálunk ugye anyáék vannak – csapott a vállamra, miközben elhaladt mellettem és kilépett az öltözőből.

- Hiányoztál – sóhajtott Chanel és a nyakamba csimpaszkodott, a lábait a derekam köré fonta, mire rögtön én is átöleltem a hátát, hogy le ne essen az ölemből.

- Te is nekem, de Chanel, miért akarsz Louissal inni?

- Oh, hát miért ne? Holnap szabadnapotok van, plusz megakarom neki mutatni, hogy eléggé nagyot téved, ha azt hiszi, hogy pár pohárka után szétfolyok.

- Miért, nem így van?

- Ouch Liam. Ismerhetnél már jobban – emelte fel a fejét a vállamról, hogy rám nézhessen. Az arca egészen vidám volt, én pedig újra és újra megkérdeztem magamat, hogy mi a fene történt, amíg én a fürdőszobában tollászkodtam.

- Hát, egy két pohárkán kívül még sosem ittunk többet. Szóval igazából fogalmam sincs milyen az, mikor részeg vagy.

- Ohó. Ez vicces lesz – kuncogott és csókot nyomott az ajkamira, éppen akkor, mikor Niall és Harry kijöttek.

- Na, mi az fiatalok? Mehetünk? – kérdezte mosolyogva Niall.

- Ja, hozzám. Chanel és Louis fogadtak – mondtam fintorogva, Chanel pedig kuncogva leszállt rólam.

- Louis azt hiszi, hogy letud itatni – magyarázta el a két értetlen srácnak, én pedig megfogtam a kezét és Louis után indultam.

- Inni fogtok? – kérdezte Harry és felvonta a szemöldökét, az arcán pedig tökéletesen láttam azt a meglepettséget, amiben még én is rendesen lubickoltam.

- Aha – válaszolt Chanel, miközben a másik kezével egy hajtincse után kapott és az ujjára kezdte feltekerni. Miközben haladtunk a folyosón sorra köszöntünk el az emberektől, miközben Chanel, Harry és Niall a közelgő piálós estéről beszéltek. Én már nem igazán voltam oda az ötletért, de ha jobban belegondolok, talán még jól is elsülhet az este. Mármint, gondolom Louis és Chanel nem fognak becsiccsentve egymás nyakának ugrani. Vagy legalábbis nagyon remélem!

Beszálltunk mind a furgonba, én pedig elmondtam a sofőrnek, hogy hozzám induljon, majd visszaültem Chanel mellé. Az úton Louis és Chanel leginkább kötekedtek és húzták egymás agyát, de nem olyan durván, ahogy az általában szokott lenni. Máris úgy tűnt, mintha már ittak volna.

- Oké, szóval Liam szedd elő az összes piádat, ami csak van a házban, mert ma este egyesek rendesen elfognak ázni – mondta rögtön Louis mögöttem, amint beléptünk a házba.

- Oh, magadra célzol? – kérdezett vissza Chanel, majd eltűnt a lenti fürdőszoba ajtaja mögött. A nappaliba mentem az üveges szekrényhez, majd kivettem egy vodkát. Leraktam az asztalra és helyeztem mellé poharakat is, majd a konyhába mentem, hogy narancslevet hozhassak hozzá Chanelnek. Jobban kellett volna már ismernem a barátnőmet, ugyanis amint kijött a fürdőszobából, kikapta Louis kezéből az üveget és töltött a pohárba, majd körbe pillantott, és megvárta, amíg mindenkinek lesz egy ital a kezében. Meg sem fordult a fejében, hogy hígítaná a szeszt, Louissal egyszerre felhajtotta az italt. Kissé tátott szájjal meredtem rá, miközben lehuppantam Niall mellé, aki Harryvel ugyanolyan meglepett volt, mint én. Komolyan, hány meglepetést tartogat még ez a lány?

- Na, mi van, ti nem isztok? – kérdezte Louis, majd másodjára töltötte meg az üvegét.

- Hát én előbb inkább ennék valamit. Liam, van valami kajád?

- Te jó ég, Chanel, gyere enni valamit! – pattantam fel, mert az hiányzott a legkevésbé, hogy éhgyomorra igyon.

- Minek? Nem vagyok éhes.

- De régen ettünk már, muszáj valamit enned! Ne szórakozz velem, gyere! – néztem rá, de ő meg sem moccant.

- Nem vagyok éhes – ismételte, közben Niall elhagyta a szobát, én pedig a hajamba túrva követtem a szőke hajú srácot.

- Liam, miért aggódsz? – kérdezte Niall, amint beértem utána.

- Tessék? 

- Mi a baj? Miért töröd magad? – kérdezte, én pedig egy újabbat sóhajtottam és mellé álltam, hogy szendvicset készítsek Chanelnek.

- Furcsa érzésem van. Mármint ez az egész helyzet furcsa. És ez az idióta fogadás. Hogyan jutnak ilyen ötletre, hogy fogadnak, ki bírja jobban a piát? Ráadásul tök másul viselkednek, mint eddig. Olyan érzésem van, mintha már rég részegek lennének. Aztán Chanel csak úgy fogja magát és felhajt egy pohár vodkát. Te jó ég, egy nőt sem láttam még így inni!

- És ezzel az a baj, hogy…? – kérdezte mosolyogva, mire én csak vállat vonta és felvágtam a kornspitzet.

- Nem feltétlenül tömény vodkával kellene kezdenie, szerintem. A narancslevet is neki vittem, de azt hiszem, még csak észre sem vette.

- Oké, nem mondom, én is és Harry is meglepődtünk, de Chanel egy nagyon vagány csaj, szóval valamennyire várható volt, hogy nem egy gyenge vodkanarancsot fog szürcsölgetni. Pláne nem Louis előtt. Szerintem az egész olyan, mintha érted versengenének. Vicces, nem?

- Niall, én ezt mindennek tartom, csak viccesnek nem. Ez egy hülyeség. Chanel a barátnőm. Louis pedig az egyik legjobb haverom. Ennyi. Nem értem, miért kell állandóan civakodniuk.

- Oké, ez igaz, de én csak mondtam. Nekem csak úgy jön le, mintha versenyeznének érted. És pont a piával akarnak lenyűgözni.

- Ez csak egy idióta ötlet Louistól – mondtam, miközben vajkrémet kentem a barna magos kiflibe.

- Viszont az, ahogyan az előbb kérted Chanelt, hogy egyen valamit…

- Mi van vele? – néztem rá.

- Szerintem csak azért nem állt fel, mert szinte ráparancsoltál, és úgy érezte magát, mintha az apja lennél. Oké, értem én, hogy nem kéne éhgyomorra innia, és hogy csak jót akarsz neki, de az előbb egy kicsit talán túllőttél a célon.

- Tényleg?

- Igen. Ráadásul mindezt Louis előtt.

- Uh – álltam meg és mindent leraktam a kezemből. – És akkor most bocsánatot kéne kérnem tőle? – kérdeztem bizonytalanul.

- Nem tudom. De most mikor visszamegyünk, ne erőltesd, hogy egyen.

- De, ha nem eszik, akkor…

- Tudom Liam – szakított félbe Niall, és ekkor Chanel is belépett a konyhába.

- Louis meg Harry úgy döntöttek, hogy ők is ennének, szóval rendeltek négy pizzát.

- Rendben – hagyta abba a szendvicse készítését Niall, majd egy tányérra rakta és berakta a hűtőbe. Felsóhajtottam, majd elpakoltam a dolgokat és követtem Niallt és Chanelt a nappaliba.

Persze, miért is hittem, hogy megállnak az ivászattal, és majd pizza után folytatják. Míg a futár megérkezett, addig jó pár pohár lecsúszott Chanel és Louis torkán is, míg Niall és Harry egy egy üveg sört bontottak ki. Annyira elvoltam foglalva Chanelel, hogy észre sem vettem, mikor csengettek, és megjött a pizza. Chanel nem szólt hozzám, csak, ha muszáj volt, így tudtam, hogy Niallnek igaza volt az imént. Megharagudott, amiért lekezeltem, mint egy kislányt. Persze négyszemközt beszélni esélyem sem volt, hiszen a fiúk nem igen emelték meg a seggüket, csak, ha piáért vagy a pizzáért kellett kimenni.

- Vehetek a tiédből? – hajolt oda hozzám Chanel, mire meglepődve néztem rá és bólintottam, mert éppen tele volt a szám. Elvett egy szeletet, majd enni kezdte, közben pedig mosolyogva figyelte Louis, Niall és Harry civakodását.

Még mindig totál elvoltam hűlve attól, hogy hogyan borítja magába az alkoholt Chanel, de nem mertem semmit szólni, mert így is pikkelt rám. Viszont állandó viháncolása megmosolyogtatott, mert a világon a legédesebb dolog volt. A lábait felhúzta, a fejét hátra hajtotta és nevetése betöltötte a szobát. Néha a szemeit törölgette a jókedvében kipotyogó könnyei miatt, néha pedig egy normális mondatot nem tudott elmondani, annyira rázta a nevetés. Persze, nem csak ő kacagott, hanem mindannyian. Én leginkább azon, hogy Chanel hogyan nevet, és néha a beszélgetés témáját nem is értettem, mert belefelejtkeztem a barátnőm bámulásába. Persze leginkább Louison és Chanelen lehetett látni az alkohol hatását. Mindkettejük arca piros volt, ahogy a szemeik is. Ha az egyik ivott, akkor a másik is. Már egyikőjüket sem lehetett józannak mondani, de nem voltak részegek sem. Vagy talán azok voltak, de még kettejük közül senki sem folyt szét.

A távirányító Harry kezébe került, bekapcsolta a tévét, felcsatlakozott netre, majd szörfölni kezdett a hírek között. Aztán mikor újra a tévére pillantottam már a Google keresőben voltunk. A nagy képernyős tévén mindenütt mi voltunk, és Chanelt majd szét vetette a nevetés egy nagyon régi csoportkép láttán.

- Az a csíkos póló – visított Louison, én pedig akaratlanul is vele nevettem, mert tényleg viccesek voltunk a képen. Mármint nem vágtunk grimaszokat vagy valami, de úristen, azt sem tudom mikor láttam utoljára ilyen régi képet.

- Az akkor divat volt, jó? – kiáltott fel Louis.

- Jesszus milyen inged van Liam – fogta a fejét Chanel, miközben tovább kacagott, én pedig a kezeimbe temettem az arcomat. Oké, ez most már ciki is.

- Miért, tök helyesek vagyunk! – védett be minket Harry, de persze ő is nevetett az egészen. Chanel kivette Harry kezéből a távirányítót, majd ráment még az előző képnél is régebbire, amelyiken Simonnal voltunk az X-Factor –ban.

- Nézd azt a hajat! – kiáltott fel és az ölembe dőlve nevetett, de fogalmam sincs melyikünkön. Gázul néztünk ki, de a leggázabb tényleg a hajunk volt. Mármint az enyém meg Louisé. Mert Niallé, Harryé és Zayné még nem is volt annyira rossz.

- Oké, kurvára nem fair kiröhögni minket – mondta nevetve Niall.

- De hát… - kapkodott levegő után Chanel, és próbált felülni – te is nevetsz – mondta, majd visszazuhant megint nevetve, míg én a kezemmel kisimítottam az arcából a haját. Miután lenyugodott annyira, hogy feltudjon ülni, tovább vitte a képeken. – De ez nem ér, hol vannak a régi képek? Mikor is lettetek egy banda?

- Ne! – kiáltott Louis, de akkor már Harry kibökte, hogy 2010. Chanel gonoszul elmosolyodott aztán beírta a nevünk mellé az évszámot.

- Úristen! – visított fel, és sorra nagyította ki a képeket, úgy hogy rájuk kattintott, majd csak oldalra vitte őket. A rémesebbnél rémesebb képek után jött egy olyan, ami egy montázs volt. Harry kicsi kori képével kezdődött és lefelé haladtak a fényképek, amiken már egyre idősebb és idősebb volt. – Úristen Liam! – kiáltott fel és ránagyított az én első kicsi kori képemre. Te jó ég, ilyenek hogy kerültek fel a világhálózatra?

Most már mindenki rajtam nevetett, míg én próbáltam Chanelben megbújni. A nevetés közben megnyomódhatott a távirányító, így mázlimra nem az én fejem virított többet pixelesen a tévén, hanem Harryé.

- Ti láttatok már Harrynél édesebb kisbabát? – visított fel.

- Hé! – nyafogtam fel, mire Chanel megint nevetni kezdett és puszit nyomott az arcomra.

- Te is nagyon édes vagy, de azért ezt a képet nézd meg!

- Hát igen – szólalt fel Harry. – Olvadozzatok csak! – vigyorgott, mire Louis meglökte.

- Úristen, kanos állatok! – visított fel a barátnőm újra az ölemben. A képen, amire tovább vitte Niall és Harry volt egy divatbemutatón, és éppen egy modellt stírölték.

- Úristen Harry, te ilyenre emlékszel? – kapott a fejéhez Niall, mire Harry röhögve megrázta a fejét.

- Biztos jó csaj volt – mondta Harry, Chanel pedig vihogva tovább vitte.

Rengeteg képet néztünk és ki voltunk a nevetéstől. Biztos vagyok benne, hogy nem csak nekem fájdult meg a hasam. Niall és Harry is beszállt a piálásba, bár ők közel sem ittak annyit, mint Louis és Chanel. Én továbbra is egy üveg sörön rágódtam, de egyáltalán nem is kívántam azt.

Órákkal később Louis és Chanel is készen voltak. Míg Chanel az ölemben ült, félig feküdt, addig Louis Niall ölébe mászott, ami persze újabb vihogásokat váltott ki Chanelből.

- Liam – nézett fel rám, aztán lehunyta a szemeit.

- Mi az? Rosszul vagy?

- Kicsoda? Én? Dehogy vagyok rosszul! A legjobban vagyok! Ölelj át – nyávogta és a kezeit felém nyújtotta, de én persze úgy nem tudtam átölelni, hogy az ő feje a combomon volt. – Adsz még egy kis piát? Mit is ittam legutoljára?

- Szerintem nem kéne többet innod.

- Mi van Liam, miért viselkedsz ilyen beszarin? – kiabált Louis.

- Ne kiabálj már, ránk hívják a rendőrséget!

- Hívják csak! Uh, menjünk bulizni – állt fel, de megszédült, így visszaesett Niall ölébe, aki felnyöszörgött.

- Au Tommo, ez fájt! – kiáltotta.

- Szerintem meg haza felé menjetek. Hívok egy taxit.

- De Payno – ült fel, majd büfögött egyet, mire Chanel felkiáltott, hogy disznó, de Louis, mintha meg se hallotta volna – nekem szükségem van egy csajra – mondta és megint büfögött egyet, én pedig megforgattam a szemeimet és előhúztam a zsebemből a telefonomat.

- Harry? Niall? Ti nem vagytok azért olyan részegek, nem igaz?

- Mi? Ja, nem. Én aludni akarok – válaszolt Harry.

- Akkor hívok egy taxit.

Fél óra múlva megjött a taxi, addigra én összeszedtem a srácokat és kikísértem őket. Mondtam Chanelnek, hogy várjon bent, de persze ő nem hallgatott rám. Belebújt a fogason lévő pulóverembe meg a papucsomba és követett ki. Niall és Harry támogatták Louist, de ők is eléggé bizonytalanul lépkedtek. Beültettem őket a taxiba, elmondtam előbb Louis címét, majd előre a taxis kezébe nyomtam egy nagyobb bankjegyet és visszaálltam Chanel mellé a járdára.

- Sziasztok! – kiáltotta Chanel és hevesen kuncogva integetni kezdett a srácoknak, akik az ablakon keresztül visszaintegettek. A taxis elhajtott, én pedig nagyot sóhajtva fordultam Chanel felé.

- Gyere, menjünk be, megfázol – mondtam neki lágyan, és elkezdtem befelé húzni. Megvártam, amíg a kapu ajtó bezáródik, majd mikor már a házban voltunk, bezártam a bejárati ajtót is. Chanel rám nehezedett, én pedig átkaroltam és úgy húztam a nappaliba. Kikapcsoltam a tévét, aztán az ölembe kaptam a félig alvó lányt és felindultam vele a hálószobába. – Chanel, fent vagy? – kérdeztem, mert nem láttam az arcát. Fejét a vállamra rakta, és meg sem szólalt.

- Ühüm – dünnyögte.

- Szeretnél fürödni?

- Igen – emelte meg a fejét. – De nem bírok – nyöszörgött és vissza is rakta, én pedig így egyből a fürdőbe mentem.

- Beállítalak a zuhany alá és gyorsan megmoslak, jó?

- De te is fürödj velem. Ne csak mosdass – motyogta.

- Jó. Emeld fel a kezeid – mondtam, miközben felültettem a szekrényre. Lehúztam róla fekete felsőjét, utána pedig szinte rögtön kapcsoltam is ki a melltartóját. Eközben ő az arcomat figyelte, míg az én tekintetem csupasz melleire kúszott. Kezeimmel a nadrágjához nyúltam és kigomboltam, végül le kellett szállnia, hogy a farmert letolhassam a lábairól. Mindeközben ő csendben vizslatott engem, ami miatt egy idő után elmosolyodtam. – Na, mi az? – kérdeztem ezzel megtörve a csendet, majd miután teljesen meztelen volt a fülkéhez tereltem.

- Gyere te is – nyújtotta ki felém a kezeit, a hangja nem volt több egy nyöszörgésnél.

- Rendben – kaptam le a pólómat, és a farmer ami rajtam volt, az is hamar a földön végezte a többi ruha között. Beléptem hozzá, majd elhúztam az ajtót, és felhúztam a kis ülőke szerűségről. Átölelt, én pedig megengedtem a vizet, és miután jó volt, alá toltam. A feje a mellkasomon pihent, tudom, hogy nehezére esett állni, mert majd nem bealudt. Én is alig éreztem már a lábaimat, így hát finoman eltoltam magamtól, nyomtam a tenyerembe az illatos tusfürdőjéből, majd a bőrére kentem.

Miután megmostam őt, még a haját is egyszer, sietősre vettem, és én is megmostam magamat. A tusfürdőink illata keveredett, és együtt belengte az egész fülkét. Chanel a falnak dőlve állt a víz alatt lehunyt szemekkel. Kiszálltam, és hoztam három törülközőt, majd benyúltam, elzártam a vizet, és a kezénél fogva magamhoz húztam. Törülközőbe bugyoláltam a testét és a haját is, majd magam köré is tekertem egyet és kihúztam a fürdőből. Elővettem a Batman –es pólómat, amely egyik reggel volt rajta, és a törülközővel a fején áthúztam azt. Levettem róla a törülközőket és ráadtam egy olyan bugyit, ami éppen a kezembe került a fiókban. Eldőlt az ágyon, én pedig kiterítettem a törülközőket, azután én is normálisan megtörülköztem és felvettem egy fekete Calvin Klein alsót.

Mikor az ágy felé fordultam, Chanel már bemászott a takaró alá, fejét a párnámba fúrva. Mellé bújtam, majd kikapcsoltam a telefonomat és leoltottam a kis lámpát. Az ablakból szűrődött be némi fény, de így sem láttam egy jó ideig Chanel arcát. Közelebb csúsztam hozzá, lábamat átvetettem az övéi felett, derekát teljesen a hasamhoz húztam, kezeim pedig az ő hasánál pihentek meg. Csókot nyomtam az arcára, majd apró mosollyal a számon nyugovóra hajtottam a fejemet.

[53. - Pontosan olyan módszerekhez folyamodtam, mint te]

Hey guuuys,
újabb szombat, újabb rész, a nyár utolsó hétvégéjén. (Nektek, mert nekem az utolsó előtti, tudom gonosz vagyok) A mai egy kicsit több izgalommal teli rész lett, nem tudom, nektek hogyan fog tetszeni. Mindenesetre írjátok meg nekem kommentben, vagy pipáljatok, hogy tetszett és onnan tudni fogom!:) Nézzetek be az új blogomba, ahova tegnap került fel a harmadik rész, és csatlakozzatok facebook csoportunkhoz is! Köszönöm szépen az előző részhez érkezett visszajelzéseket, nagyon örültem neki!(: Jó olvasást! X♥

Chanel Adele Sangster

Karen halk hangja ébresztett fel az ajtó túlsó oldaláról. Azt mondta, hogy ébredjünk fel, mert fél óra múlva itt lesz értünk Paddy az autóval, és indulhatunk is az arénába. Liam felé fordultam, aztán hozzá hajoltam és puszit nyomtam az enyhén borostás arcára.

- Liam, babe, ébredj. Fél óra múlva mennünk kell – suttogtam a fülébe aztán még egy puszit nyomtam az arcára és felkeltem. Körülnéztem a szobában, és csak azután esett le, hogy reggel, mikor Liam fejével a lábaim között ébredtem fel, akkor még csak eszünkbe se jutott, hogy Liam szülei pár szobával arrébb vannak, és hallhatnak minket. Te jó ég! Totál kiment a fejemben! És nagyon hangosak voltunk. Ezer százalék, hogy végighallgatták, amint mi szétdugjuk magunkat. – Liam, ébredj! – húztam le róla a takarót.

Válaszul felmorgott, én pedig megfogtam a talpát is csiklandozni kezdtem, mire megugrott és behúzta maga alá végtagjait.

- Chanel! – nyávogta elhúzva a nevemet, én pedig felkuncogtam a csikisségén, és a fürdőbe indultam.

- Kelj fel! – mondtam, miután pisiltem, majd beálltam a zuhany alá, elhúztam a falát a hatalmas fürdőkabinnak, és beállítottam a falban a hőmérsékletet, valamint a vízsugarat is. A víz alá álltam, és miután kicsit áztattam magam, elkezdtem mosni a hajam. Éppen azon gondolkoztam, hogy remélem Liam nem aludt vissza, mikor belépett mellé. Elmosolyodott, aztán magához húzott, és mit sem törődve, hogy a kezem nyakig a hajamban van, és könyékig habos vagyok megcsókolt.

- Szia, baby – köszönt mosolyogva.

- Jó reggelt – válaszoltam. - Hogy aludtál? – kérdeztem, miközben figyeltem, ahogyan a tusfürdője után nyúlt és nyomott a kezébe.

- Nagyon jól. És te?

- Én is. De jó lenne, ha nem ébresztenél így addig, amíg a szüleid itt vannak. Mert, hogy nekem totál nem jutott eszembe, hogy itt vannak, és azt hiszem, hogy végig követték az eseményeket – jegyeztem meg, Liamnek meg először elkerekedtek a szemei, aztán pedig elnevette magát. Innen gondoltam, hogy ő is elfelejtkezett róluk.

- Babe, mintha nem beszéltük volna ezt már meg – forgatta játékosan a szemeit. – Felnőttek, tisztában vannak mindennel.

- De Liam, ez akkor is, tök illetlenség! Tudod milyen paradicsom piros lesz a fejem mikor majd eléjük kell állnom?

- Igen, látom magam előtt – nevetett, én pedig a karjára csaptam, mire az ő tenyere a fenekemen csattant.

- Héj! – szóltam rá, de amúgy nagyon is tetszett, amit csinált. Nem szólt semmit, csak édesen vigyorgott, és ezzel a beszélgetésünk abba is maradt.

Miután megfürödtünk, egy törülközőbe csavartam a hajamat és a testemet is, és Liam szekrényéhez mentem, ahol ő is állt. Kiválasztottuk mindketten, hogy mit veszünk fel, aztán pedig visszamentem a fürdőbe és villámgyorsan öltözködni kezdtem, mert nem volt már sok időnk.

Fekete Calvin Klein fehérnemű szettet vettem magamra, azután pedig szakadt Dolce&Gabbana farmert. Fekete felsőt vettem felülre, amiből kint volt a hasam, rá pedig egy rózsaszínű dzsekit. Eltakartam alapozóval a lila foltokat a nyakamon és a mellkasomon, majd kipödörtem a pilláimat egy YvesSaintLaurent szempilla spirállal, ajkaimra pedig egy halvány rózsaszínű árnyalatú rúzst és szájfényt vittem fel ugyanabból a márkából. Fújtam két nyomatot a megszokott Chanel parfümömből magamra, a hajamat pedig kifésültem, és megszárítottam, majd hagytam a normális hullámos állapotában a vállamra hullani. Két arany karika fülbevalót akasztottam a fülembe, nyakamba pedig egy vastag szövetszerű fekete nyakláncot szerettem volna felrakni, de sehogy sem sikerült bekapcsolni hátul.

- Liam – indultam ki, még mindig a nyaklánccal babrálva a nyakam körül. – Be tudnád csatolni a nyakláncot? – álltam meg előtte, majd megfogtam a hajamat és elhúztam onnan ő pedig becsatolta, aztán a kezeit a derekamra fonta és magához húzott.

- Mhm, imádom az illatod – csókolt a nyakamba, én pedig elmosolyodtam és a jobb kezemet a hajába vezettem, míg balt a borostás arcára helyeztem.

- Elkésünk – motyogtam kuncogva, de őt egyáltalán nem érdekelte, csak tovább csókolgatott.

- És még le kell fedned a foltjaimat – vált el tőlem vigyorogva, én pedig felé fordultam és a kezeimet a vállára simítottam. Akkor vettem észre a csodásan szép lila foltjait a nyakán.

- Minek? Nekem nagyon is tetszik – mosolyogtam, és azt néztem, míg ő az én arcomat mustrálta.

- Komolyan? Azt akarod, hogy így menjek? Nem te voltál az, aki problémázott, hogy a szüleim meghallottak minket reggel?

- Épp ez az. Úgy is hallottak. Akkor meg már minek eltakarni a foltokat.

- Jó, de most nem csak anyuékkal találkozunk, hanem a többiekkel is.

- Oké, akkor lealapozózom – forgattam meg a szemeimet és elindultam vissza a fürdőbe, mire elkapta a kezemet és visszarántott magához.

- Ne haragudj – motyogta és a homlokát az enyémnek döntötte, én meg elmosolyodtam.

- Minek haragudnék Liam? Elfogunk késni, gyere – húzódtam el tőle, mire ő végre beadta a derekát és a fürdőbe mentünk. Megfogtam a MAC púdert, és az alapozó ecsetet, majd miután jól beledörzsöltem a szálakat az alapozóba, Liam nyaka felé vittem.

- És mi lenne, ha csak egy lila foltot hagynál meg? – kérdezte, mire elvigyorodtam és úgy is tettem. Végül egyetlen egy látszódott a nyaka közepén. ­– Igen, így – vigyorgott ő is, aztán magához húzott és megcsókolt.

Fogtam még egy táskát, amibe beledobtam a telefonom és a pénztárcám, majd egy fehér Converse –t vettem fel és az egész alakos tükör elé álltam Liam gardróbjának ajtaján.

- Gyönyörű vagy baby – lépett mögém, mire elmosolyodtam és megfordultam.

- Köszönöm – álltam lábujjhegyre és csókot nyomtam ajkaira.

- Kár, hogy most nem szoknya van rajtad. A farmert nehezebb lesz lehámozni rólad.

- Mármint úgy érted, hogy itthon, mikor hazaértünk?

- Nem, én most az arénára gondoltam.

- Kielégíthetetlen vagy – nevettem fel és elléptem előle, ő pedig követett és elhagytuk a szobáját. – Egy perverz megszólalást sem szeretnék meghallani, amíg nem kettesben vagyunk – motyogtam oda neki a lépcsőn, mire szélesen elvigyorodott és a kezem után kapott.

- De, ha kettesben vagyunk?

- Akkor igen – bólintottam, majd leértünk a lépcsőről és a konyha felé vettem az irányt.

- Sziasztok! – köszönt rögtön Karen amint észre vett minket. Visszaköszöntem, majd a kávéfőzőhöz mentem és lefőztem mindkettőnknek egy rövid kávét.

Amint elfogyasztottuk Liammel, már dudált is Paddy, mi pedig indultunk ki az autóhoz. Az út alatt Paddy, Liam és Geoff beszélgettek, míg engem Karen bírt kitartóan szólásra bírni. Válaszoltam a kérdéseire, de amúgy nem sokat beszéltem. Persze bunkónak sem akartam tűnni, de Karen kezdett egy kicsit az agyamra menni, még, ha amúgy semmi bajom sincs vele. Mert alapjáraton jó fej, és tetszik, amint anyáskodik Liam felett. Engem is meglep igazából, amiért ezért nem utálom, de azt hiszem mindez, hogy kedvelem őt, Liam befolyása miatt van. Annyira megváltoztat és annyira befolyásol, hogy nem is ismerek magamra.

Szótlanságomban persze közre játszott az is, hogy totál zavarban éreztem magam a reggel történtek miatt. Eddig nem igazán gondoltam át, hogy mi is folyt le köztünk. Felébredtem arra, hogy Liam feje a lábaim között van. Kibaszott izgató volt, arra kelni, hogy a nőiességemet csókolgatja. Ezért éppen egy percig sem jutott eszembe, hogy a szülei egy szobával arrébb vannak. Aztán megdugott. De nagyon. Sosem durvultunk még el egy menetben ennyire. Aztán valahogy én kerültem felülre, de neki háttal. És igen, tényleg saját magamat izgattam a kezemmel, miközben rajta ugráltam. Annyira erotikus volt az egész, az orgazmus pedig csak épült bennem, totál elvesztettem a fejemet és azt hiszem Liam is. Halványan emlékszem rá, hogy megkérdezte mit csinálok, de hát a hülye válaszolt volna neki akkor és abban a pillanatban. Eddig még nem hozta fel, de tudom, hogy csak idő kérdése, és elő fog hozakodni a dologgal. Aztán felült, ami miatt még mélyebben volt bennem. Végül ő izgatott az ujjaival, én pedig egymás után kétszer mentem el. Ilyenkor az orgazmus teljesen átveszi a testem felett az irányítást, nem tudok mást tenni, csak szétfolyni miközben élvezem a szex okozta hullámokat. Ezután mindketten visszaaludtunk, majd Karen hangjára ébredtem fel. Így visszagondolva nagyon durvák voltunk, és nem lettem volna Karen és Geoff helyében, akik ezt száz százalékosan végig hallgatták.

Azt vettem észre, hogy a fejemet a kocsi hideg ablakának döntöttem, míg a combjaimat összepréseltem. Érzem, ahogy benedvesedtem már attól is, ahogy visszagondoltam a reggelre. A tekintetem Liamre tévedt, aki szintén engem nézett hatalmas kanos, szemtelen vigyorral a fején. Éreztem, amint az arcom lángba borult, így hát próbáltam hajam mögé rejteni a fejem. Liam vigyora csak szélesebb lett az arcán, és hálát adtam Istennek, amiért most nem mellettem ül. Tuti nem úsztam volna meg egy –két beszólással, és a kezét is a combomra rakta volna, csak hogy tovább izgasson.

Elmerültem a gondolataimban, így észre se vettem, mikor Paddy leparkolt a már ismerős helyen, leállította az autót, mi pedig kiszálltunk. Liam mellém állt, megfogta a kezem, összekulcsolta az ujjainkat, majd elindultunk az épületbe. Karen és Geoff pontosan ugyanúgy mentek előttünk, mint tegnap, mielőtt leváltunk tőlük, és azon kaptam magam, hogy alig várom, hogy elérjünk ahhoz az ajtóhoz és Liam berántson mögé.

Csalódottan konstantáltam, mikor elhaladtunk mellette már Karentől és Geofftól leválva. Liamre pillantottam, aki csak az itt dolgozóknak köszönt kedvesen, végül a tekintetemet újra a folyosóra vezettem és az alsó ajkamba haraptam. Mikor beértünk az apró kis próbaterembe, már mindegyik srác jelen volt, csak úgy, mint tegnap. Csak tegnap eléggé sokat késtünk hála a kis akciónknak.

- Sziasztok – mosolygott Niall, és lepacsizott Liammel, míg én összeborzoltam a haját aztán átöleltem. – Mi újság? – kérdezte szinte rögtön.

- Semmi sok – válaszoltam mosolyogva. – Nálatok?

- Szokásos – nevetett Harry és ő is hozzánk jött, őt Louis követte. Miután Harryt és átöleltem, leültem Niall mellé a kanapéra, hiszen Louist nem szándékoztam ölelésben részesíteni. Tegnap is beszólt a késésünk miatt, amiért természetesen engem hibáztatott, azután pedig tovább kötekedett, hogy miért nem a többiekkel vagyok az öltözőben. Liam leállította őt, valamint Nialltől és Harrytől is kapott néhány kemény pillantást, de neki azt hiszem meg sem kottyant.

A fiúk munkába is kezdtek, én meg, mint mindig vigyorogva pásztáztam őket, miközben néha néha elmerültem a gondolataimban.

A hangpróba után az öltözőbe mentünk, ahol meglepődve vettem észre, hogy Harry családja már nem ülnek a fotelekben. Ezután be is ugrott, hogy tegnap elbúcsúztunk tőlük, sőt Gemmával és Anneval még telefonszámot is cseréltünk. Ami azért nagydolog, főleg, hogy még csak most ismertem meg őket. És ilyen könnyen senkinek sem adom meg a számomat. Persze ebben a dologban is Liam befolyásol, de nem tudok ellene tenni és, hogy megmondjam őszintén, nem is akarok.

Mi Liammel rögtön a svédasztal felé vettük az irányt, mivel egy bögre kávé kivételével ma még semmit sem juttattunk a szervezetünkbe. Míg ő eperkrém leves mellett tette le a voksát, addig én két zöldséges rétest tettem a tányéromra, leöntve valamilyen szósszal, majd villával, késsel és szalvétával leültem az asztalhoz, velem szemben pedig Liam. A többiek körülöttünk beszélgettek, persze a gyerekek nem tudtak megülni a fenekükön, így ők futkároztak. Hozzánk az evéshez csatlakozott Harry és Niall is, míg Louis a tányérjával az édesanyja mellett foglalt helyet a többiek között.

Később Lou és Lottie munkába láttak a fiúk pedig egymás után ültek be a sminkes székbe, vagy tűntek el egy másik szobában, ahol átöltöztek. Én az egyik kanapén ültem, ölemben Luxal, aki most éppen lefáradt, és az anyukája az ölembe parancsolta, mert, ha kimegyünk a színpadhoz, akkor nem fogja bírni, és senki sem akar majd visszajönni vele. Így hát Luxnak muszáj volt az ölemben csücsülnie, és az anyukája telefonján szórakozni. Youtube –on Disney Junior meséket nézett nekem dőlve, így csendben volt. Néha vele néztem a mesét, néha pedig a többieket mustráltam és válaszolgattam a nekem szánt kérdésekre. Felfigyeltem, hogy Niall keresztfia állandóan minket néz, vagy legalábbis Luxot. Talán mesét szeretett volna ő is nézni, de a lényeg az volt, hogy a kis szőkeség, nem mert hozzánk odatipegni. Így pedig a mesét sem látta. Niall anyukájának a lábánál állt, és figyelt minket, néha Ernest és Doris után szaladt, aztán visszajött, és tovább nézett minket. Mikor Maura felállt és mellénk állt, hogy megtudja nézni a képet, melyet Jay mutatott neki a telefonján, Theo követte a nagymamáját, így végre volt alkalmam hozzászólni.

- Szeretnél te is mesét nézni? – kérdeztem tőle kedvesen, mire csak komoly arccal bólintott egyet.

- Lux, Theo szeretne veled tévézni, leülnél ide mellém, hogy ő is láthassa a mesét? – kérdeztem tőle, mire Lux megállította a videót és lemászott mellém az ölemből.

- Gyere Theo, ülj ide – csapott maga mellé a kanapéra, mire Theo felmászott és beült Lux mellé. Theo még mindig engem figyelt kis komoly arccal, ami miatt mosolyognom kellett, hiszen borzasztó édes volt. Idegen voltam még számára, nyílván ezért figyelt engem ennyire. Különben borzasztóan hasonlított Niallre, ami még jobban megmosolyogtatott.

Maura később egy poharat nyomott Theo kezébe, hogy igyon, mire Lux felnézett rá, majd rám.

- Kaphatok én is inni? – kérdezte.

- Persze. Mit szeretnél? – kérdeztem.

- Őszibarack levet – mosolygott édesen a szőke hajú kislány.

- Hozom – álltam fel, majd az asztalhoz mentem és vettem el egy műanyag poharat.

- Rózsaszín pohárba kérhetem? – kiáltott utánam.

- Igen – nevettem és kicseréltem a kék poharat rózsaszínre, majd töltöttem bele a kívánt baracklevet. Mikor megfordultam Louis ült a helyemen, Lux és Theo haját összeborzolta, majd valamit mondott nekik mosolyogva, a zsebébe csúsztatott valamit és felállt. Felém pillantott, majd odament Louhoz, mert hívta őt. Nem nagy figyelmet tulajdonítottam a dolognak, de azért reméltem, hogy nem éppen a kicsiknél sározott be engem.

Ez nem így volt, hiszen Lux ugyanúgy mosolygott rám, sőt puszival is megajándékozott az innivalóért. Theo pedig elmosolyodott a mesén, majd rám nézett, és a kis mosoly még mindig a száján volt. Így hát gondolom, kezd megkedvelni.

- Mit csináltok? – állt meg előttem Liam, mire felpillantottam rá és rögtön széles mosoly kerekedett az arcomra. Elképesztően helyes volt.

- Lux és Theo mesét néz, én pedig semmit. Készen vagy? – kérdeztem, majd felálltam hozzá, mire megfogta a kezem leült a helyemre és az ölébe húzott.

- Aha – mormogta a nyakamba, aztán megpuszilt ott, majd az arcomat is. – Egyébként Lou szóvá tette a lila foltot, amit te csináltál a nyakamra – suttogta a fülembe, én pedig elkuncogtam magam és a tekintetem Louhoz vándorolt, aki éppen Niall hajában turkált.

- És? Mit mondott?

- Semmit, csak megjegyezte – mosolygott.

- Oké – vigyorogtam.

- Babysitterkedel?

- Hm, úgy látszik. Theo egy óráig nézett minket, mire idejött és felült Lux mellé mesét nézni. De még így sem magától – kuncogtam. – Annyira hasonlít Niallre.

- Ne is mondd – sóhajtott. – Néha nem tudom eldönteni, hogy ez jó dolog –e, vagy nem. Egy részt nagyon aranyos, és imádnivaló kisfiú, másrészt azért mégis csak Niall hasonmása. És még egy Niallből azért ijesztő – magyarázta, mire hangosan felnevettem és a combjára csaptam.

- Olyan gonosz vagy – kuncogtam.

Kicsivel később Liamet megint hívták, így kirakott az öléből és sóhajtva felállt, én pedig a telefonom után kezdtem tapogatózni a zsebemben. De sehol sem volt, pedig emlékszem, hogy a zsebembe csúsztattam. Felálltam és a táskámhoz mentem, majd kicipzáraztam és belenéztem, áttúrtam, de ott sem volt. Talán Liam vitte el magával?

- Liam – somfordáltam oda hozzájuk, és megvártam, amíg befejezi a beszélgetést, majd akkor szólítottam újra.

- Mondjad babe – fordult felém mosolyogva és kezét a hátamra csúsztatta.

- Nálad van a telefonom? – kérdeztem, mire a homlokra ráncba szaladt és megrázta a fejét.

- Nem, nálam nincs. Nem találod?

- Ami azt illeti nem. A táskámban sincsen, és a zsebeimben sem, pedig úgy emlékszem, hogy odacsúsztattam,

- A kabát zsebedben?

- Ott sincs – ingattam meg a fejem.

- Lehet kicsúszott a zsebedből a próbateremben.

- Szerinted nyitva van, benézhetek?

- Igen, persze, menj csak. Elkísérnélek, de…

- Nem, nem! Neked dolgod van, tudom – mosolyogtam. – Mindjárt jövök – adtam puszit az arcára, majd kiindultam az öltözőből. Furcsa érzések kavarogtak bennem, miközben végig mentem a folyosón és benyitottam a próbaterembe. Senki sem volt bent, a mikrofonok már eltűntek az állványból, a kanapén pedig nem véltem felfedezni a telefonomat. Benyúltam az ülések közé is, a bútorok mögé is benéztem, de sehol sem láttam. Mégis hol hagyhattam? Otthon biztosan nincsen, mert tuti, hogy elhoztam magammal, noha még itt nem használtam. De tudom, hogy a táskámba raktam, vagy a zsebembe csúsztattam.

Megfordultam és kimentem a szobából, majd a homlokomat dörzsölve indultam vissza az öltöző felé. Erősen próbáltam visszaemlékezni, hogy hova rakhattam, de semmi sem ugrott be. Az öltözőből előttem kijött Louis, rám nézett, majd az ellenkező irányba kezdett sétálni, mint amerre én mentem. Éppen menni akartam be az ajtón, mikor megakadt a szemem a farzsebében lévő telefonon. Az én csíkos tokom volt rajta! Nem hiszem el, hogy ő vette el!

Mögé mentem, majd kirántottam, mire azonnal felém fordult, és elkapta a kezem.

- Mégis mit keres nálad az én telefonom, hm? – kérdeztem erélyesen, ő pedig tovább szorította a kezem és a száját egy vonallá préselte össze. – Válaszolj Louis! Mit keres nálad a telefonom? Honnan van? Kiloptad a táskámból?

- Pf, dehogy – forgatta a meg a szemeit, én pedig éppen akkor rántottam ki a kezemet a szorításából, mikor Liam kilépett az ajtón.

- Hé, mi folyik itt? – sietett oda hozzánk.

- Louisnál volt a telefonom – mondtam még mindig a barna hajú srác kék szemeibe bámulva.

- A kanapén találtam, nem tudtam kié, így hát elraktam.

- Pontosan tudtad, hogy az enyém! Ne álltasd magad, miért vetted el a telefonom? Kutakodni akartál utánam, vagy mi?

- Ami azt illeti, csak pontosan olyan módszerekhez folyamodtam, mint te anno.

Mi van?

- Ezt meg hogy érted? Milyen módszerekhez?

- Oh, nem rémlik még, mikor Niallel Sophia után kutakodtatok?

Francba!

- Az totál jogosan volt, mert, mint kiderült, elég kis mocskos dolgok voltak a telefonján lezárva.

- Mi van? Te meg Niall kutakodtatok Sophia telefonjában? – intézte nekem a kérdést Liam.

Kitekerem Louis nyakát, ha sikerül a kis terve, és egymásnak ugraszt minket Liammel.

- Még Amerikában, mielőtt kiderült, hogy megcsalt téged. Nekem és Niallnek gyanús volt, így hát úgy döntöttünk szimatolunk kicsit utána – mondtam a szemeibe nézve. – De még mindig nem értem, hogy neked hogyan volt jogod elvenni a telefonomat! – fordultam vissza Louis felé.

- Miért, neked hogyan volt jogod elvenni Sophia telefonját?

- Sosem vettem el Sophia telefonját! Úgy vigyázott rá, mint egy aranygyűrűre, sosem volt alkalmunk elvenni a telefonját. Mit akartál az enyémmel csinálni? Megpróbálni feloldani? Elolvasni az üzeneteimet?

- Jesszus, ne hidd már azt, hogy körülötted forog a világ! Ki a francot érdekelnek az üzeneteid?

- Gondolom téged, mert állandóan azt hajtogatod, hogy nem bízol bennem, és rossz előérzeteid vannak velem kapcsolatban! – utánoztam őt, mire felhorkantott és összefonta a kezeit a mellkasa előtt. – Elég szarul hazudsz, Louis – vetettem még oda neki, majd megfordultam, kikerültem Liamet és visszamentem az öltözőbe. A telefonomat a farmerzsebembe csúsztattam, majd visszaültem Lux mellé, mert mellette tuti, hogy lenyugszom. Elvégre ő csak egy tüneményes kislány, akire semmi okom nincs haragudni. Plusz vele bunkózni sem tudnék, így szükségem van rá, hogy lenyugodjak.

Rohadtul kíváncsi voltam, hogy Liam mit mond Louisnak, vagy, hogy Louis mivel tömi meg újra Liam fejét. Nem mintha eddig hallgatott volna rá, de most egy kicsit félek, hogy megharagudott rám a Sophiás ügy miatt.

Most már az is tiszta, hogy Louissal sokkal óvatosabb kell lennem, mint gondoltam. A fene egye meg, olyan jó szaglása van, mint egy rendőrkutyának. Egyszerűen érzi, hogy valami nem stimmel velem, és utálja a gondolatot, hogy fogalma sincs, miért érzi így. Én pedig azt utálom, hogy már ennyire képben van. Mégis honnan tud arról, hogy Niallel nyomoztunk Sophia után? Talán Niall mondta el neki? Vagy meghallott egyszer minket. Rá kell kérdeznem Niallnél, még mielőtt Liam vagy Louis visszatérnek a terembe. Így hát újra felálltam és Niallhöz mentem, aki a bátyjával beszélgetett.

- Mizu Chan? – kérdezte szélesen mosolyogva, én pedig az alsó ajkamba haraptam és magamra erőltettem egy mosolyt.

- Erm, ne haragudjatok, Niall beszélhetnénk négy szem között?

- Már itt sem vagyok – mosolygott rám nyugtatólak Greg, majd magunkra hagyott, én pedig máris kicsit megkönnyebbültem, noha a neheze még csak most jön.

- Miről szeretnél beszélni? – kérdezte, majd a mosoly eltűnt az arcáról, mikor az én komoly ábrázatomat látta. – Chanel? Történt valamit?

- Louis tud róla, hogy te meg én régebben Sophia után szimatoltunk.

- Mi? – kerekedtek el kicsit a szemei.

- Most mondta.

- Mi van? Ez biztos?

- Persze Niall, nem vagyok hülye. Akkor nem te mondtad el neki?

- Nem hát, erről csak mit ketten tudtunk. Vagy?

- Igen, csak mi ketten! Én sem mondtam el senkinek!

- Akkor honnan tudhatja?

- Nem tudom – túrta a hajamba. – Talán meghallotta, mikor beszéltünk vagy valami.

- Oh, a francba – túrt a hajába. – És ezt most csak úgy mondta?

- Azt hiszed, hogy csak úgy közölné velem? Természetesen egy nagy jelenetet csinált belőle!

- Hogy érted? Mit mondott?

- Kicsúszott a telefonom a kanapéra, ő meg megtalálta, felvette, aztán megláttam a farzsebében, és mikor kijött hozzánk Liam és számon kértem őt, hogy miért van nála a telefonom, felhozta ezt – mondtam, miközben a kabátom ujjának a végével játszottam.

- Elvette a telefonod? Bele is nézett?

- Hát, gondolom nem, mivel le van zárva – húztam elő azt és megnyomtam a középső gombot, így felvillant a képernyő.

- Nem hiszem el, hogy Louisnak állandóan piszkálódnia kell veled – rázta meg a fejét. Hívták a srácokat, így ők elindultak kifelé, én pedig követtem Niallt, hogy Liammel tudjak még beszélni, mielőtt felmegy a színpadra.

- Liam! – szóltam neki, majd a könyökéhez nyúltam, mire felém fordult. – Haragszol rám?

- Nem tudom Chanel – sóhajtott. – Egy részem igen, egy részem pedig nem. Még akkor is, ha igazatok volt Niallel, és csak nekem akartatok segíteni, még akkor sem kellett volna Sophia után nyomoznotok – sóhajtott újra és közben a szemeimbe nézett, az arca pedig komoly volt, ami egyáltalán nem tetszett. De mégis olyan helyes volt, hogy legszívesebben a nyakába ugrottam volna és szét csókolgattam volna a borostás arcát.

- Tudom, de arra nem gondolsz, hogy mondjuk a féltékenység vezérelt? – kérdeztem, és a legmegbánóbb arcomat mutattam felé, miközben a lábaimmal hintáztam előre meg hátra.

- Féltékenységből? – hőkölt vissza, mely azt hiszem azt jelentette, hogy erre totál nem is gondolt.

- Jó, hát tudod milyen szar volt nekem őt kibírni? – álltam le a hintázással, majd a kezeimet, melyek eddig a hátam mögött összekulcsolva pihentek, most a mellkasom előtt kulcsoltam össze. – Annyira idegesítő volt! Ráadásul még meg is csalt. Annyira dühös vagyok rá! De persze ez nem magyarázat a viselkedésemre. Ne haragudj!

- Jaj, te – húzott magához és átölelt, én meg a kezeimet rögtön köré kulcsoltam és fejemet a mellkasára fektettem. – Nem haragszom – mormogta a hajamba. – És nagyon tetszik, hogy féltékeny voltál Sophiára – mormolta valamivel még halkabban, hogy csak én halljam.

- Nem vicces – húzódtam el tőle, és a homlokom ráncba szaladt, míg ő a kezeit az arcomra csúsztatta és kuncogva megcsókolt. Hozzásimultam a kezeimmel szorosan öleltem, míg ő erős karjait a derekam köré fonta és még erősebben vont magához.

- Szeretlek – suttogta mosolyogva, aztán még egy kis puszit adott a számra.

- Én is szeretlek – suttogtam vissza, ő pedig egy utolsó csók után elengedett és a többiek után sétált a folyosón.