[43. - Miért ilyen nehéz erről beszélni?]

Hii babies,

ok so ez egy cuki rész lett, leginkább a vége felé.:3 Írjátok meg a véleményeiteket mindenképpen kommentben, és pipálni se féljetek.:) Mindig nagyon örülök a visszajelzéseknek, az új olvasókat köszöntöm a blogon!♥ Szép nyáriszünetet kívánok nektek, és jó olvasást! X

Chanel Adele Sangster

Amint hazaértünk, Liam elkapott, majd el sem engedett addig, amíg ki nem elégült.

- Héj, rakj le! – nevettem. – Ki kell pakolni az élelmiszereket!

- Ráér később is – mormogta.

- Liam – ficánkoltam az ölében, mire megállt, mivel úgy nem tudott haladni.

- Maradj nyugton babe, vagy itt állva megduglak!

- Hm, fenyegetőzünk? – álltam meg, és hátra döntöttem a fejem, hogy jól rálássak.

- Ha másképp nem megy, igen – vigyorgott, majd újra megindult, én pedig hagytam, hogy a fenekem fogdosva a hálószobába vigyen. Ledobott az ágyra, és rögtön fölém mászott, a csípőmre ránehezedve, kezeimet a fejem mellé fogva sajátjaival. – Szóval – vigyorgott.

- Igen? Mit akarsz? Lefogni teljesen és szét dugni? Hajrá! – cukkoltam, mire ő durván megcsókolt. Téptük egymás ajkait, már –már szó szerint, mikor Liam erősen az alsó ajkamba harapott, én pedig felszisszenve elhúzódtam.

- Állat – motyogtam, ő pedig csak hümmögött és a nyakam kezdte szívogatni. – Egy kanos állat vagy – nyöszörögtem fel, mert igazán nagyon eltalálta az egyik gyenge pontomat a nyakamon, mely miatt olyat nyilallott alsó felembe, hogy rögtön magamba akartam tudni Liamet.

- Csak is miattad babe. Annyira felizgattál – nyomta a csípőjét ellenem, ami miatt újabb nyöszörgés szökött ki ajkaim közül. – Ahogy beráztad a csinos kis segged a boltba, majd kifelé a csípőd ringattad. Mhm – morgott továbbra is, én pedig elvigyorodtam, hiszen nagyon jól esett, hogy így megbámult és felizgult tőlem. Na meg örültem is neki.

- Tudod, nem sokáig marad ilyen csinos seggem, ha így folytatom melletted és nem eddzek semmit – mondtam.

- Ha visszamentünk Londonba, majd eddzünk együtt baby. Addig kifárasztalak én úgy, de úgy, hogy egy egész napon át csak aludni fogunk – morogta.

- Baszd meg Liam, mi lenne, ha nem csak ígérgetnél, hanem cselekednél is? – nyögtem fel, és kiakartam tépni a kezeim szorításából, de nem engedte. Eközben lentebb kúszott, fogaival feljebb cibálta kék pólómat, és forró, puha ajkai a hasamon cikáztak. Végül csíkokat húzott a nyelvével a hasamon, ami miatt megőrültem és a csípőmet kezdtem mozgatni, de ő ekkor csak erősebben szorított mindenhol. – Liam! – nyöszörögtem a nevét.

- Mi az babe? – motyogta a bőrömbe, miközben közvetlen a farmerem felett csókolgatott. – Csak is azért engedem el a kezeid, mert különben nem tudnálak levetkőztetni. És meztelenül akarlak látni alattam – mondta, majd felemelkedett és a kezeimet is elengedte. Mielőtt bármit is csinálhattam volna, már is gombolta ki a nadrágom, húzta le a sliccem és rántotta le a lábaimon az anyagot. Eközben végig simított combjaimon, majd végleg lehúzta rólam a nadrágot és elhajította. Hatalmas tenyerei visszavándoroltak a combjaimra, majd megmarkolta azokat és vágytól elsötétült szemekkel, vigyorogva nézett le rám. Felnyújtottam a kezeim, ezzel jelezve neki, hogy vegye le rólam a pólómat. Azonnal cselekedett és hamarosan már csak fehérneműben voltam. – Ah, igen, rohadt szexi vagy – nézett rajtam végig, majd a háta alá csúsztatta tenyereit és könnyedén kikapcsolta a melltartómat. Elől lehúzva dobta el, majd nedvesítette be ajkait és lehajolt, hogy bekapja az egyik mellbimbómat. Felnyögtem, ő pedig kezeivel a bugyimba kapott, megemelkedett, miközben nyelve még mindig a mellemen körözött, majd lehúzta a csipkét rólam. Még többet kapott be a mellemből, nekem pedig ívbe hajlott a hátam a gyönyörtől, amit a szájával okozott így még jobban nyomtam neki magam. Ujjai még mindig a combomon köröztek, vagy belevájtak a bőrömbe, én pedig hangosan nyögtem és a csípőm minduntalan mozgatni akartam. – Mhm – vált el morogva a mellemtől, majd a másikat is bekapta és azt is kínozta egy ideig. Mikor aztán megunta ajkaival lentebb haladt a hasamon, majd mikor már egészen lent járt, vissza indult, csak hogy engem még jobban ingereljen.

- Liam! – nyögtem fel türelmetlenül és felnyitottam a szemeimet, majd mérgesen pillantottam rá. – Ne kínozz tovább!

- Olyan gyönyörű vagy Chanel – mormogta a bőrömbe, miközben a puha ajkai a csípő csontomnál jártak.

- Liam, kérlek! – nyöszörögtem, mire ő felemelkedett, majd megcsókolt. Lágyan és édesen csókolt, ami miatt a hasam megint csak görcsbe rándult.

- Bármit neked édesem – vált el tőlem egy cuppanással, majd leszállt rólam, hogy letudja venni az alsóját. Vadul dobogó szívvel emeltem fel a fejemet, hogy lássam, amint meztelenre vetkőzik. Szemeimet vonzotta a dudora a Calvin Klein alsójában, ami nem maradt sokáig rajta. Édes mosollyal az arcán mászott a lábaim közé, mintha nem is valami mocskos dologra készülne. Én is elmosolyodtam, ő pedig lehajolt hozzám és egy csókot nyomott ajkaimra. Férfiasságával ingerelni kezdett, miközben megcsókolt, kezével pedig az arcomat cirógatta. Nyelvemmel végig simítottam az alsó ajkán, közben pedig lenyúltam kettőnk közé és megfogtam a hím tagját. A számba nyögött, majd lihegve elhúzódott tőlem, és míg én lassan húzogattam a kezem rajta, ő egy óvszer után nyúlt. Másik kezemmel kivettem a kezéből a gumit, majd kibontottam és felgörgettem a farkára, amit végig nyögdécselt. Felnéztem rá, és a kezeimet a vállára raktam, majd beharaptam az ajkam, ő pedig lassan belém hatolt. Összeszorítottam a szemeimet, és hátra hajtottam a fejemet, majd egy nagy sóhaj szakadt ki belőlem, ahogy Liamből is. Száját a torkomra nyomta és felfelé kezdett csókolgatni, végül az állkapcsom vonalát követte, majd megcsókolt. Előrelökte a csípőjét, én pedig a szájába nyögtem hangosan, hiszen máris érintette a legjobb pontot.

Mint mindig, most is lassan kezdtük, de ő sem és én sem bírtam a csiga tempót, így eléggé bevadultunk. A haját téptem, míg ő kegyetlenül döfködött, amitől ki voltam, és egyenesen a Mennybe repített. Nem is bírtam sokáig, így a nevét nyögtem hangosan és a fejét a mellkasomhoz szorította, ahova csókokat hintett el.

- Mindjárt babe! – nyögte ki, mire én is nyögéssel válaszoltam.

- Liam! – nyújtottam el a nevét és a fenekébe markoltam, ami nagyon tetszhetett neki, mert a mellkasomba harapott. Ezzel elérte, hogy végre robbanjak körülötte, így folyamatosan, hangosan, kéjesen nyögve élveztem el. A szobát az én nyöszörgésem és az ő férfias kiáltozásai töltötték be.

Beborított a testével, mikor teljesen rám nehezedett, ám ezúttal másképp, mint minden eddigi együttlétünkkor. Arca a nyakamba volt temetve, kezei a testem mellett volt, mellkasa az enyémen volt, melleim az övéinek nyomódtak. Halkan szuszogott a nyakamba, lélegzetvételemet próbáltam az övéhez igazítani, közben pedig ujjai a karomon köröztek fel és le.

- Mhm – sóhajtottam fel, majd egyik kezemet a hátára vezettem. Liam felemelkedett és megcsókolt, majd elhúzódott tőlem és mosolyogva nézett le rám.

- Na, mi az baby? – túrta a fülem mögé a hajamat.

- Kielégültem – sóhajtottam. – Te?

- Mhm, én is – mondta, majd kihúzódott belőlem, kidobta az óvszert és visszadőlt mellém. Kezét a meztelen hasamra rakta, száját pedig a vállamra nyomta.

- Ki kellene pakolni a kajákat – motyogtam csukott szemekkel, és a kezemet a derekára raktam.

- Igaz – vigyorgott. – Pakoljunk ki baby, aztán visszabújhatunk.

- És csak ezt tervezted már? – nyitottam ki a szemeimet, és rögtön csodálatos barna íriszeit pillantottam meg.

- Miért, neked ez nem elég jó?

- Mármint úgy értem, hogy kirándulni jöttünk, és gondoltam, hogy terveztél valamit itt a szexen és kaján kívül – vigyorogtam.

- Baby, jól gondoltad. De mivel elcsábítasz állandóan, itt kötünk ki. Vagy az autóban – villantott egy szexi vigyort. – És ez még csak az első napunk itt. Még van időnk körül nézni. De délután elmehetünk sétálni.

- Rendben – mosolyogtam, majd a nyakánál fogva magamhoz húztam és megcsókoltam.

Felültem és magamra vettem a pólóját, majd a bugyimat is és leindultam, míg ő a szexi alsójában követett. Az előszobába mentünk, ahol az összes zacskót ledobtuk, majd azokat a hatalmas konyhában, a márvány pultra lepakoltuk.

Csendben elkezdtünk bepakolni, és közben érzékeltem, hogy Liam rám pillantgat. Nem tettem szóvá, gondolván, hogy majd csak kiböki, ha valamit szeretne. Vagy csak szimplán figyelt, úgy, mint mikor bementem a zöldségesbe korábban. Miután végeztünk magához húzott, mire elmosolyodtam és kezeimet a mellkasára raktam, hogy minimális távolságot tartsak a felsőtestünk között.

- Mi az? – kérdeztem mosolyogva, mire ő csak megrázta a fejét és megcsókolt.

- Mhm – mormogtam az ajkaiba.

- Elmegyünk sétálni?

- Persze – mondtam, miközben elengedett és ujjainkat összefűzte. Felindultunk felöltözni. A korábbi cuccaimat magamra vettem, sminkkel nem foglalkoztam, a hajamat egy lófarokba fogtam és egy napszemüveget vettem magamhoz, valamint a polaroid kamerám. Liam hozta a saját Nikon –ját, majd elindultunk, mikor megcsörrent a telefonja.

- Niall az – mondta sóhajtva, majd felvette. – Helló Niall.

Nem sokáig kellett azon gondolkoznom, hogy Niall vajon mégis mit mondhat, mert Liam kihangosította a telefont, és a tenyerében fogta, míg engem kézen fogott és a kocsibejárón kezdtünk kifelé sétálni távolodva a háztól.

- Hey Liam! Merre vagy?

- Észak- Angliában.

- Ugratsz haver.

- Nem, Chanelel kirándulunk.

- Szia Niall – láttam alkalmasnak, hogy köszönjek neki.

- Hő, helló Chanel – nevetett fel. – Akkor tényleg nem viccelsz. Hol vagytok? Mit csináltok?

- Erm, kirándulunk? – kérdezett vissza Liam, mire Niall a telefonba csak morgott.

- Kérdésre kérdéssel nem illik válaszolni.

- Most indultunk sétálni – szóltam közbe nevetve. – Te? Megérkeztél Írországba?

- Persze, már itthon vagyok. Srácok, még csak három óra, de alig várom, hogy sörözgethessek az öregemmel – mondta izgatottan, én pedig mosolyogva Liamre pillantottam. – Addig pedig Theo nem hagyja, hogy unatkozzak. Állatkertbe akar menni – nyöszörgött fel.

- Oh, ugyan Niall, vidd csak haza nyugodtan – vigyorgott Liam.

- Menj a fenébe Liam – nevetett. – Megígértem neki, hogy majd közösen elvisszük őt Londonban.

- Rendben, legalább Chanel is megismeri a kis krapekot. Neki, Niallel ellentétben eredeti szőke haja van – szánta nekem utolsó mondatát Liam, amin muszáj volt felnevetnem.

- Na, már, de gonosz vagy!

Időközben elfordultunk balra és a sűrű erdő felé vettük az irányt. Elvigyorodtam, mert nagyon is tetszett a hely, emlékeztetett Londonra és a barlangra. Azt hiszem végig ezen fog járni az eszem.

Annyira elbambultam, hogy észre se vettem, hogy Liam már búcsúzik Nialltől. Gyorsan elköszöntem tőle én is, Liam pedig aztán lerakta a telefont.

- Merre jársz fejben babe? – kérdezte Liam, miközben kézen fogva tovább sétáltunk.

- Semerre sem, csak… kicsit elgondolkoztam.

- Micsodán? – mosolygott rám aranyosan.

- Régen voltam erdőben – adtam az őszinte választ. – Mármint régebben sokat sétáltam, vagy túráztam.

- Egyedül? – kérdezte, én pedig az ajkamba haraptam és fogalmam sem volt róla, hogy milyen választ adjak.

- Mhm, ami azt illeti nem – motyogtam, miközben lefelé néztem és a lábunk együttes mozgását figyeltem a barna falevelek alatt. – Régebben apukámmal jártunk túrázni – nyögtem ki nagy nehezen. Te jó ég, miért ilyen nehéz erről beszélni? – Mikor kicsi voltam. De az nagyon régen volt – ráztam meg a fejem.

- Sokat jártatok? – kérdezett tovább.

- Minden hónapban egyszer.

- Miért maradt abba?

- Mert én nem akartam többet menni.

- Értem – itt lezárult a beszélgetésünk. Szinte biztos voltam benne, hogy Liam az újonnan kapott információkon rágta át magát, míg én próbáltam elfojtani többi emlékeimet.

- Merre megyünk amúgy? – kérdeztem egy kis idő után mosolyogva, mert már eléggé eltávolodtunk a háztól.

- Hát csak úgy megyünk – adta a választ.

- Komolyan? És, ha elveszünk? Hogy jutunk ki innen?

- Hát így – mondta, mikor kijutottunk egy túra útra. A fa állványhoz lépett és elvett egy térképet, majd szétnyitotta, én pedig mellé álltam, hogy rálássak. – Itt vagyunk – bökött a piros pontra. – És lemehetünk a tóhoz – mutatott végig a sárga útvonalon. – Nem hosszú, már csak három kilométer. Aztán pedig ott ebédelhetünk – mutatott egy vendéglő logójára.

- Rendben, menjünk – fogtam meg megint a kezét, míg ő a belső kabát zsebébe csúsztatta a térképet. – De tudod, hogy bajban lennénk, ha éppen nem kötöttünk volna ki erre a jelekkel ellátott túraútvonalra? Most megúsztad.

- Lazíts baby, uralom a helyzetet. Nem csak te jártál sokat túrázni gyerekkorodban – kacsintott rám. – Te jó ég, nagyon sokat voltunk sátrazni – kezdte mesélni. – Imádtam, mikor mentünk. Mindig felkeltünk jó korán, megreggeliztünk és beültünk a bepakolt autóba, majd indultunk az erdőhöz. A szélén egy parkolóban leraktuk az autót, majd mentünk be a sűrűbe. Egy kis tisztáson aztán mindig megálltunk és sátrat vertünk. Én még apánál is jobban tudok egy sátrat összerakni – dicsekedte büszkén. – Emlékszem, hogy mikor a This Is Us –t forgattuk a srácokkal, akkor is elmentünk sátrazni, és míg Harry és Niall egy sátorral vesződtek, addig én két perc alatt összeraktam egyet – vigyorgott, én pedig meglepődve hallgattam a mondani valóját. Wow. Milyen This Is Us és milyen forgatás? – Na, az aztán nagyon jó volt. Sose felejtem el. Magunk voltunk egy kamerával, ami rögzítette, amit csináltunk, és amit mondtunk, hogy később a filmbe jó legyen, de azon kívül csak mi és a természet. És persze rengeteg részlet ki lett vágva a felvételekből. Pedig az is meg volt, hogyan pisiltünk egy –egy fa tövébe, meg éjszaka a horkolásaink.

- Pedig ezeket tuti imádták volna a rajongók.

- Biztosan – nevetett. – Az egyik kissé komolyra sikeredett beszélgetésünket rakták bele este a tűz mellett. Fura volt visszanézni a mozivásznon, hogy miket csináltunk. A koncert felvételek pedig még ennél is durvábbak voltak!

- Lényegében forgattatok egy koncertfilmet?

- Kulisszatitkokkal, igen – bólintott. – A Where We Are lett egy teljes koncert film, amit Milánóban vettek fel, a This Is Us –ban benne voltak a szüleink, a szülővárosaink…

- Sophia? – kérdeztem.

- Barátnők nem voltak benne – mosolygott. – Mármint én akkor csak Sophiával jártam! Úgy értem, hogy barátnők, hogy Louis barátnője és Zayné sem. Habár Zayn akkor kérte meg Perrie kezét.

- Oh, wow, tényleg? És akkor ők…

- Nem régiben felbontották az eljegyzést és szakítottak. Zaynnek látszólag semmi sem kell a régi életéből, kivéve azt hiszem a rajongók.

- Huh, akkor jó – motyogtam.

- Milyen volt vele találkozni? – kérdezte, miközben rám pillantott.

- Mármint Zaynnel? Nem tudom. Nem igazán gondolkoztam akkor. Csak unatkoztam, ő meg rám volt kattanva. Vagyis előbb a kocsimra, aztán… Hé, de fogalmam sem volt róla, hogy ismered őt, meg, hogy egy bandában vagytok. Tényleg. És erről soha nem is beszélgettünk. Nem mintha, olyan sokat találkoztunk volna. Csak kétszer – meséltem.

- Mhm, értem.

Ezután mindketten csendben maradtunk és a beszélgetésünk elapadt. Valószínűleg mindketten a másik mondanivalóját emésztettük és rágcsáltuk át.

- Wow, várj csak, Louisnak volt barátnője?

- Oh, igen, nagyon sokáig. Mármint régóta együtt voltak. Ebben az évben szakítottak. Zayn után valahogy minden kicsit tönkre ment. Louis szakított Eleanoral, nekünk megromlott a kapcsolatunk Sophiával, amit most már persze egyáltalán nem bánok. Csak így visszatekintve arra az időszakra, elég húzós volt.

- De ti srácok mégis annyira erősek maradtatok.

- Muszáj volt. A rajongók miatt. De a színfalak mögött nem volt annyira egyszerű.

- Elhiszem – suttogtam, pedig fogalmam sem lehet az ő érzéseiről. Sosem voltak egészen Londonba jöttemig ilyen szoros baráti kapcsolataim, mint Liamnek és a srácoknak, vagy, mint most köztem és Damonék között. – Na és Harry? Meg Niall? Nekik nem voltak barátnőik?

- Harrynek akadt, de nem sokáig volt együtt senkivel sem. Mindig necces csajokat szedett össze.

- Ezt hogy érted?

- Harry járt egyszer Taylor Swiftel, aki persze Harryvel való kapcsolata után megírta az érzéseit és kaszált vele egy csomót – nevetett továbbra is. – Szegény Harryt mindig is cikiztük a barátnői miatt, olyan szerencsétlen. A legeslegelején pedig sokkal, idősebb nővel szűrte össze a levet, de abba szerintem bele se menjünk.

- Oké – nevettem vele együtt.

- Niallnek pedig sosem volt egy normális kapcsolata. Nem tudom, nehezen esik szerelembe. Nagyon sokszor összehozták őt modell lányokkal, Demi Lovatoval, de persze mindhiába. Niall más típus. Nem szoknyavadász az biztos.

- Hát, azt nem is tudnám róla feltételezni – mosolyogtam.

- Na és Harryről?

- Róla sem!

- Hát pedig Harryt a nagy közönség mindig is annak tartotta.

- Tényleg?

- Igen. Talán azért, mert az elején okot is adott rá. De már egyáltalán nem ilyen. Azt hiszem benőtt a feje lágya.

- Na és neked benőtt a fejed lágya? – kérdeztem tőle vigyorogva, mire csak megállt és magához húzott.

- Szerinted?

- Szerintem nem – csókoltam meg vigyorogva.

[42. - Mindent eltitkolsz előlem!]

Hey babies,

itt is egy újabb rész, Liam szemszögében.:3 Élvezzétek a nyári szünetet, de azért a szombati részekről ne felejtkezzetek el!:D Jó olvasást! Xx♥

Liam James Payne

Chanel úgy szorított magához, mintha az élete múlna rajta. Ajkaimat egyaránt tépte, hajammal együtt. Alig tudtunk az emeletre felbotorkálni és a jó szobába betérni. Gondolhattam volna odalent, hogy ő halál komolyan gondolja a szexszel való kalóriák elégetését. Nem kellett volna rajta meglepődnöm, most már tudom, és egyre jobban megmosolyogtatott a helyzet, a vadsága, az irányítási vágya, végül is az egész, vadóc, szeretnivaló személyisége. Emiatt elhúzódott tőlem és kérdőn nézett rám.

- Mi az? Miért mosolyogsz?

- Tudod azon gondolkoztam, hogy miért lepődöm meg azon, hogy szexelve akarsz kalóriákat elégetni.

- Nocsak, nocsak James. Nem ismersz elég jól – nyomta ajkait újra az enyémekre, ezúttal viszont azon mosolyogtam, ahogy szólított. – Na, mi van? Talán azon is meglepődtél, milyen piszkos jól csókolok?

Felnevettem és ajakaimat a nyakára nyomtam, ő pedig még jobban arrébb fordította a fejét, hogy jobban odaférjek a nyakához.

- Nem lepődtem meg rajta, azt már akkor tudtam, mikor legelsőnek elvesztettem a fejemet – mormogtam a bőrébe.

- Oh, igen, arra emlékszem. Mikor hiba volt és nem szabadott volna megtörténnie. Mhm – hümmögött, én pedig elhúzódtam tőle, hogy a szemeibe tudjak nézni. Érdeklődve nézett rám ő is, míg én egy kósza hajtincset tűrtem a füle mögé.

- Chanel, akkor még Sophiával voltam, és bár nem szabadott volna megtörténnie, ne hidd azt, hogy bánom. Te jó ég, dehogy bánom! Csak akkor, mikor Louis látott minket, nagyon megijedtem. Tudtam, hogy nem bír téged és bár lehet annyira nem ment volna el, hogy elárulja Sophiának, engem ezer százalék, hogy kínzott volna, ha akkor kiállok melletted. Önző voltam, sajnálom.

- Hm, tudod egy ilyen bocsánatkérésre vártam volna akkor is, mikor állandóan próbáltál velem négyszemközt beszélni.

- Akkor még egyáltalán nem láttam így a helyzetet – ráztam meg a fejem, mire felvont szemöldökkel, meglepődve nézett rám. – Mármint, nem, nem úgy! Félreértesz. Hidd el, hogy nagyon rosszul éreztem magamat azután, és tudtam, hogy nagyon megbántottalak. Aztán meg pláne szarul voltam, mikor nem tudtam veled beszélni és sokáig bocsánatot kérni sem – meséltem halkan, miközben ujjaimmal még mindig az arcát cirógattam. – Tudom, hogy kétértelműen viselkedtem, de nem tudtam eldönteni, mit akarok. Összevoltam zavarodva. Veled akartam minden pillanatban lenni, mikor valami mindig visszarántott. És az a valami Sophia volt.

- Hé – húzta magához a fejem és egy könnyed csókot nyomott ajkaimra. – Sophia nincs többé, és nem is fog többé közénk állni – csókolt meg újra és újra.

- Tudom – mosolyodtam el és egy hosszabb csókot adtam neki.

Ezután újra felforrósodott közöttünk a levegő, a hangulat és már megint dudorodtam odalent. Chanel kezeivel a hátamon barangolt, néha végig húzta a körmeit is ott, ami morgás váltott ki belőlem. Eközben egyikünk sem szakadt el a másik ajkaitól, minden áron próbáltam a csókcsatánkból győztesként kikerülni, ám Chanel kemény ellenfélnek bizonyult. Csípőmet akaratosan nyomtam az övének, de még ez sem gyengítette őt el. Engem viszont egyre jobban.

Mikor a számba sóhajtott végre, ezzel egy időben megszólalt a telefonom, de én nem igazán foglalkoztam vele. Chanel nagy nehezen elhúzódott csókjaim elől, így én kérdőn néztem rá.

- Vedd fel – lihegte és elmosolyodott, majd a hajamba túrt.

- Dehogy veszem – nyúltam be hálóingje alá és ujjaimmal medencecsontját kezdtem cirógatni.

- Liam – nyöszörgött fel. – Lehet valami fontos.

- Argh – nyúltam oldalra, majd megpillantottam egy Andyvel közös idióta selfienket, amit hívóképnek állítottam be. – Haver, a legszarabb időpontot választottad ahhoz, hogy érdeklődj felőlem.

- SZIA LIAM NEKED IS – ordította bele a telefonba, én pedig morogva tartottam el a fülemtől, hogy mondjuk, a dobhártyám azért megmaradjon.

- Részeg vagy… - kezdtem, mikor félbe szakított.

- Nem vagyok – röhögte el magát. – Csak mivel te olyan szépen köszöntöttél, muszáj volt valamivel nekem is előrukkolnom. Mi a pálya?

- A barátnőm éppen itt vonaglik alattam, szóval, ha nem haragszol meg, vissza hívnálak – vigyorogtam, Chanel pedig csak megforgatta a szemeit és oldalra fordította a fejét, miközben az ajkába harapott.

- Whoho! Lassíts öreg! Milyen barátnő? Három napja még szomorú single voltál!

- Oh, hát az három napja volt – vigyorogtam.

- Chanel? – kérdezte, mire nekem még szélesebb lett a mosolyom.

- Pontosan – nyomtam rövid csókot Chanel orcájára.

- Tudtam haver. De komolyan hívj majd vissza!

- Jó – nevettem. – Majd holnap. Pá Andy – nyomtam ki vigyorogva, majd leraktam a telót és aztán érdeklődve néztem Chanelre, aki csak mosolygott. – Mi az? – kérdeztem, mire ő csak megrázta a fejét és megcsókolt.

*

Másnap reggel összegabalyodva ébredtünk. Chanel lábai az enyémek között voltak, egyik keze a hasamon, feje pedig a mellkasomon. Általában ő ébred meg hamarabb, most viszont még édesen szuszogott rajtam. Elmosolyodtam és végig simítottam csupasz vállán, majd még jobban magunkra húztam a takarót.

Miközben csupasz bőrét kezdtem cirógatni, fejben összeállítottam a tervet, hogy mit fogunk ma csinálni. Végül mikor megkordult a gyomrom, akkor jutott eszembe, hogy itt valószínűleg semmilyen kaja nincs. Óvatosan a telefonomért nyúltam, aztán feloldottam és keresni kezdtem a közelben egy boltot, ahol legelőször is bevásárolhatunk, hiszen a túrázáshoz is vinnünk kell magunkkal valamit. Találtam egy Tesco –t a városban, így lezártam a telefont, majd az volt a tervem, hogy anélkül, hogy felébreszteném Chanelt, kikelek mellőle az ágyból, töltőre rakom a telefonomat, majd elmegyek a fürdőbe. Ám amint én megmozdultam, megmozdult ő is. Figyeltem amint megdörzsöli a szemét, majd laposakat pislogva nézett körbe, végül pedig fel rám.

- Jó reggelt – mosolyodott el, mire rögtön nekem is mosoly kúszott az arcomra és lehajoltam hozzá, hogy egy reggeli csókkal köszönthessük egymást.

- Neked is – motyogtam a szájába. – Bocsánat, hogy felébresztettelek. Csak pisilni akartam menni.

- Nem baj – gördült le rólam, majd nyújtózkodni kezdett. – Mennyi az idő?

- Fél tizenegy – néztem meg újra, hiszen az előbb elkerülte a figyelmem.

- Már megint jó sokáig aludtunk – fordult az oldalára úgy, hogy velem szemben legyen. – Terveztél valamit mára?

- Igen, először is elviszlek reggelizni, megtömjük magunkat, aztán pedig vásárolunk.

- Vásárolunk?

- Élelmiszert.

- Oh, persze – motyogta és felült. – Akkor öltözzünk. Éhes vagyok – szorította magához a fehér takarót, ezzel előlem eltakarva csodálatos melleit. – Odaadod a bugyim? A te oldaladon van – mosolygott, mire én is felültem vigyorogva és lehajoltam a bugyijáért.

- Parancsolj – helyeztem a kezébe, majd azt megszorítva magamhoz rántottam egy csókra.

Magamra húztam egy fekete farmert, egy kék pólóval, arra pedig a bőrkabátomat vettem fel, valamint a Timberland bakancsomat. A fürdőbe mentem, ahol Chanelen szinte ugyanolyan kék póló volt, mint rajtam.

- Hé babe, együtt jár az agyunk – léptem vigyorogva mögé, majd csókot nyomtam a csupasz nyakára, végül mellé álltam és a tükörbe néztem.

- Vagy leskelődtél – mondta, miközben szempillaspirált vitt fel a szempilláira.

- Én? Én dehogy! – mondtam, és bár úgy tűnhetett, mintha tagadnám, ezúttal tényleg nem leskelődtem. Felnevetett, majd egy parfüm után nyújt, és fújt magára kettőt. – Mhm, imádom ezt az illatot – mondtam, miközben a hajam állítottam be.

- Én is szeretem – vigyorgott és egy rúzst szedett elő a retiküljéből.

Miután elkészültünk beültünk az autómba és a városközpont felé vettük az irányt. A rádióból halkan szólt a zene, Chanel pedig egészen addig dúdolgatott, amíg gondolom, észre nem vette magát, mert aztán elhallgatott. Én csak vigyorogtam rajta, mert roppant édes volt. Lőtt pár képet a városról a polaroid kamerájával, és a készült képeket, csak úgy, mint tegnap, a műszerfalra rakta.

- Mit eszünk?

- Pizza? – néztem rá, persze csak vicceltem és nem szándékoztam tényleg azt reggelizni. Talán vacsira.

- Ne már, reggel van – nevetett.

- Oké, oké. Akkor… Palacsinta? Véletlenül tudok itt egy palacsintázót – kanyarodtam be a kis étterem parkolójába.

- Gondolom, nincs más választásom.

- Dehogynem babe.

- Csak vicceltem, a palacsinta jó lesz – mosolygott, majd mikor leparkoltam hozzám hajolt és egy hosszú csókot nyomott ajkaimra.

- Mhm – mormogtam, ő pedig vigyorogva kiszállt.

 Odabent leültünk a fal mellé egy piciny kis két személyes asztalhoz, majd kinyitottuk a menü lapot és végig néztünk a kínálaton. Elég sok féle palacsinta volt. Egy hölgy felvette a rendelésünket, kávét, narancslevet, és jó pár palacsintát juharsziruppal, Nutella –val, és friss gyümölcsökkel. Miután a pincérnő elment, Chanel legalább olyan elégedetten nézett rám, mintha már megtömte volna a pocakját.

- Na, mi az? – kérdeztem visszafojtva a nevetést.

- Ahogy soroltad a kajákat – vigyorgott. – Máris kevésbé vagyok éhesebb, mhm.

- Rendben – nevettem.

- Ne nevess ki – durcázott be.

- Oh, bocsi babe – nyomtam csókot orcájára, aztán megfogtam a kezét az asztalon és összekulcsoltam ujjainkat.

- És ez után mit csinálunk? – kérdezte izgatottan.

- Lassan a testtel baby. Az még odébb van – mosolyogtam.

- De ne már, hogy most mindent eltitkolsz előlem! Miért? – nyafogott, míg én csak mosolyogni tudtam rajta.

- Babe, de ha meglepi, akkor sokkal nagyobb az örömöd. Azt akarom, hogy a lehető legboldogabb legyél – csúszott ki a számon újra egy őszinte megnyilvánulás, noha ez még lehet kicsit korai volt vele közölni. Upsz.

Végül ő nem válaszolt, csak zavartan mosolygott rám, amiről tudtam, hogy elbasztam, és tényleg nem kellett volna még ilyen komoly dolgot mondanom.

- Ma vissza kell hívnod Andyt – mondta mosolyogva.

- Oh, tényleg. Majd később felhívom – vigyorodtam el, amint eszembe jutott a tegnap este, és hogy milyen szarul időzített.

- Miért vigyorogsz? – kérdezte ő is ugyanígy téve.

- Csak eszembe jutott a tegnap este. Mhm. Tudod. Jó volt – haraptam az alsó ajkamba, az ő tekintetét pedig el sem lehetett volna onnan szakítani. Tehát nem csak engem indít be, hogy ha ő kezd játszadozni a szájával.

Ekkor kihozták az első két adag palacsintát, valamint a kávét és narancslevet, utána pedig a palacsintához tartozó édességeket.

- Jó étvágyat! – szólalt meg először, és már is a gyümölcsök után nyúlt.

- Neked is. Megfigyeltem, hogy állandóan bogyós gyümölcsöket eszel reggelire – mondtam, mikor a Nutella –ért nyúltam.

- Igen – bólintott. – Nagyon imádom őket – kapott be újabb pár szemet. – És megőrülök, ha nem tudok reggelire enni.

- Rendben, ezt megjegyeztem – mosolyodtam el, mire ő is mosolyogva válaszolt.

Bőségesen megreggeliztünk aztán Chanelel harcoltunk egy sort, mert mindenáron ő akart fizetni. Természetesen kinevettem és nem engedtem neki, ami miatt felkapta a vizet és kiment az autóhoz. Miután gyorsan kifizettem a reggelit, kiindultam én is. Az autónak dőlve állt összefonott karokkal, durcás képpel, de amint elé léptem, kezeit az arcomra csúsztatta, magához húzott és hevesen megcsókolt. Nem tudtam mire vélni hirtelen közeledését, de persze egyáltalán nem bántam. Kezemet a derekára fontam és a kocsinak toltam, így közém és a közé préselődött. Lihegve húzódtam el tőle, és miattam megduzzadt ajkait figyeltem, melyek kicsit elvoltak nyílva heves lélegzetvétele miatt.

- Mit is mondtál, hova megyünk? – motyogta, mire én csak egy rövid csókot nyomtam újra a szájára és elhúzódtam tőle.

- Ülj be – mondtam, majd megnyomta a gombot, ami kinyitja a kocsit és elindultam az én felemre. Beültünk, aztán pedig már indítottam is a motort. – Vásárlás – mondtam, ő pedig bólintott.

- Ott majd végre fizethetek én.

- Hah, hát persze – horkantottam fel, mire felém kapta a fejét.

- Liam, ne csináld már!

- Oké, legyen az, hogy közösen fizetünk majd. Mit szólsz?

- De nincs sok készpénzem…

- Akkor fizetek én.

- Liam! Ez nem ér! A szállást is csak te fizeted!

- Baby, én hoztalak el ide lazítani. És a barátod vagyok. Még jó, hogy fizetek mindent.

- De hagyj engem is érvényesülni.

- Baby… - kezdtem sóhajtva, majd megforgattam a szemeim, és úgy döntöttem, hogy ráhagyom. – Jó, fizethetsz te a boltban.

- Most már nem, mert így meg te haragszol rám.

- Dehogy haragszok édes – néztem rá. – Ha annyira akarod, nyugodtan fizethetsz te.

- Köszi – nyomott vigyorogva cuppanóst az arcomra.

Mikor leparkoltam egy kisebb élelmiszer bolt előtt, Chanel kérdőn nézett rám.

- Miért ide jöttünk? Én láttam egy…

- Tudom – vágtam mondani valója közepébe. – De egy Tesco –ban nagy feltűnést keltenénk – mondtam.

- Ugh, igen, igazad van. Menjünk – mosolygott rám, majd kiszállt, én pedig követtem. Mivel itt még bevásárló kocsi sem volt, így elvettünk mindketten egy –egy kosarat. Elkezdtünk mindent bedobálni, ami csak kellhetett, egyszer –kétszer megálltunk gondolkozni, hogy melyik rizst vegyük, vagy, hogy kis üveg vagy nagy üveg Nutella –val tankoljunk fel. Ilyenkor mindketten leraktuk a kosarat a lábaink elé, majd átöleltem hátulról és a vállára támaszkodva tanácskoztunk.

Végül három kosár telt meg élelmiszerekkel. Hagytam, hogy Chanel fizessen a kártyájával, ami annyira boldoggá tette őt, hogy végül már nem is zavart, hogy ő vásárolt be. A tasakokat a csomagtartóba raktuk, majd elindultunk egy zöldséges, gyümölcsös felé.

- Tudod mit nem vettünk? – fordult felém.

- Mit babe?

- Gyümölcsöt reggelire.

- Oh, ne aggódj, nem felejtettem el. Egy zöldséges felé tartunk éppen.

- Tényleg? Ahw! – mosolygott és egy csókot nyomott az arcomra. – Akkor majd én gyorsan beszaladok, és veszek.

- Rendben baby.

Amint megérkeztünk Chanel egy csókot nyomott a számra, majd kiszállt és belibbent az üzletbe, míg én feszes seggét és formás combjait figyeltem. Hihetetlen mennyire jól néz ki, és az még csak szexibbé tette, hogy tudta is magáról, hogy nem néz ki rosszul. Elterveztem, hogy ráérünk délután sétálni menni, addig pedig talán tölthetjük az időt az ágyban is.

- Itt vagyok – mondta, mikor behuppant mellém, én pedig ekkor figyeltem fel mocskos gondolataim közül.

- Mehetünk?

- Igen. Mhm, el sem hinnéd, mennyi finomság volt. Remélem jó lesz az ízük – mondta, miközben bekukkantott a zacskókba.

- Akkor sikerrel jártál – vigyorogtam rá.

- Abszolút! Most merre?

- Vissza a házba. Ki kell pakolnunk. Aztán meg...

- Aztán?

- Aztán meglátjuk, mit csinálunk – vigyorogtam, ő pedig a fejtámlának döntötte a fejét, felém fordult és az ő szájára és vigyor kúszott. Szerelmes vagyok ebbe a nőbe!

[41. - Elkalandoztak a gondolataid Batman]

Hii babies,
ok so Lanelék megérkeztek a kis kirándulásukra.:3 Köszönöm szépen a hat pipát és az egy kommentet!:)♥ Nincs mit mondanom, talán csak annyit, hogy kitartás, mindjárt nyár és hogy jó olvasást!(: X♥

Liam James Payne

Chanel ott és úgy tett nekem keresztbe, ahol tudott. Mindent megtett, hogy a gatyámba akkora dudor legyen, hogy felállni ne tudjak majd. Még akkor is dörzsölte a lábát erekcióm ellen, mikor a pincér felvette a rendelésünket. Ezért kértem ugyanazt, mint ő, egyszerűen nem tudtam kinyögni, hogy borjú borda.

Az arcán egy ártatlan, édes, angyali mosoly ült, melybe azt hiszem beleszerettem.

- Azt hittem bordát szeretnél – mosolygott ártatlanul, én pedig összeszorítottam a számat. Nem akartam, hogy kínozzon, de semmi pénzért nem ültem volna kicsit távolabb az asztaltól.

- Nem hagytad, hogy rendeljek – préseltem ki magamból.

- Oh, bocsi? – kérdezte pislogva, aztán felkuncogott és bele ivott az italába, miközben a lábát erősebben ellenem nyomta. Majd hirtelen egyik kezemet levezettem a terítő alá és megfogtam a fekete combfixbe bújtatott lábát. Elkerekedtek a szemei, majd sebesen lerakta a fél literes poharat, és az ajkába harapott, ami miatt megszorítottam a talpát, majd az erekciómnak nyomtam újra. Halk morgás tört fel belőlem, ő pedig annyira buja tekintettel bámult, hogy kedvem lett volna, mindent leseperni az asztalról és felfektetni rá. Mhm, talán, ha vissza mentünk a házba.

- Chanel fejezd be – figyelmeztettem halkan, miközben a talpát masszíroztam.

- Mit? Most is te fogdosol – mondta, vigyorát visszatartva, miközben egyik hajtincsét a mutatóujjára vette és tekergetni kezdte. Már többször is megfigyeltem, hogy szeret így játszadozni a hajával. Édes dolog. – Elkalandoztak a gondolataid Batman – nyomta a lábujjait a dudoromnak, belőlem pedig egy feszült sóhaj tört ki.

- Tudom, mire megy ki a játékod, de nem fogom hagyni, hogy győzz – sziszegtem, majd az ujjaim elengedték a lábát és a dudoromra csúsztak. Chanel szemei elkerekedtek, elhúzta a lábát majd felült egyenes háttal.

- Azonnal rakd fel mindkét kezed az asztalra Payne!

- Oh, nem – vigyorodtam el, miközben saját magamat kezdtem simogatni a farmer vastag anyagán keresztül.

- Baszd meg Liam! Nem teheted ezt! – nézett rám hitetlenül.

- Oh, és miért nem Chanel?

- Ez nem fair!

- Na, baby, ne durcázz – ültem fel nevetve és előre dőltem, majd a fent lévő kezemmel az asztalra könyököltem, de a másik továbbra is lent maradt. Komoly arca, mely sokkal inkább hasonlított egy durcás kislányéra, annyira édes volt, és teljesen levett a lábamról. Képes lettem volna neki bármit megadni, csak mondania kellett volna.

Csodálkozva fordítottuk az üvegajtó felé mindketten a fejünket, mikor meghallottuk, hogy nyitódik. A pincér már meg is hozta az ételeinket, így én is felraktam a kezemet. Mindkettőnk előtt egy hatalmas tányér paradicsom szószos spagetti pihent parmezán sajttal a tetején, miközben mi csak egymást figyeltük. Chanel szemeiben a vágy úgy égett, mint a tűz, és ahogy eszembe jutott, hogy később hogyan fogom lehámozni róla az elázott, szexi bugyiját, képes lettem volna a gatyámba élvezni. Ami egyébként Chanel célja volt.

Noha nem volt vele gondom, sőt. Kifejezetten élveztem, hogy mennyire nyitott volt, amikor a szexről volt szó és az, hogy mennyire tapasztalt volt, valamiért rettenetesen beindított. Általában én voltam az, aki irányított, amikor rátértünk a szaftosabb dolgokra egy lánnyal, de ha valaki tudta, hogy mit akart és hogy mit csinált, a gyenge oldalam megmutatkozott. Azt hiszem ez valami, amit senki nem tud rólam. És igazából szeretném is így tartani. Bár ami a Chanellel való kapcsolatomat illeti, nem hiszem, hogy sokáig titokként tudom majd tartani. Chanel kíváncsi, és ha tudni akar valamit, akkor addig kutakodik, amíg el nem éri, amit akar. És ez is borzasztóan tetszik. Meglepő, hogy mennyi, eddig teljesen elzárt érzelem bújik elő belőlem, csak mert ez a lány az életembe lépett. És totálisan felforgatta. De őszintén, tökéletesen rendben vagyok vele.

- Héj - felkaptam a fejem, amikor Chanel csettintett egyet az arcom előtt. – Na, azért.

- Mi az? - kérdeztem nevetve.

- Nem tudtam eldönteni, hogy a dekoltázsommal szemeztél vagy csak elmerengtél azon, hogy mely szőrös bilincset fogjuk ma este használni.

És tessék. Megint ezt csinálja. Játszik az amúgy is mocskos és beindult gondolataimmal. Bár ha őszinte akarok lenni, akkor nem csak a gondolataim kanosak, hanem én magam is. És ezzel Chanel is tisztában volt, főleg miután lábát újra felrakta a székemre és az erekciómnak nyomta.

- Ugh, meg akarsz bilincselni?

- Hát, csak egy ötlet volt – csavarta fel a villájára a spagettit, így én is enni kezdtem.

- Van bilincsed?

- Van – vigyorgott.

- És tervezted, hogy használni fogjuk?

- Nyílván ezért hoztam el, nem? – nevetett fel, mire én is elvigyorodtam és bólintottam. – Egyébként beletrafáltál. Nem szeretném használni. Csak mikor pakoltam megláttam és gondoltam, elrakom. Különben pedig élvezem, hogy bármikor megcsókolhatlak, és hogy nem baj az, amit csinálunk. Meg hogy nem kell titokban arról ábrándoznom, hogy milyen lenne, ha a lábam közé bújnál – mondta ki őszintén, én pedig értettem a szavait és annak jelentőségét. Értettem, mire gondol. És egyszeriben már én sem akartam azokat a bilincseket.

- Nem kellenek bilincsek – ráztam meg a fejem és nem tudtam, hogy hirtelen mit reagáljak őszinte megnyilvánulására. Bár a vacsora elején bennem is volt egy ilyen hullám, nem tudtam, mégis milyen bíztató dolgot mondhatnék neki.

Arcára egy halvány mosoly kúszott, majd tovább evett, és végül én is az ételemre figyeltem. Néha azért felpillantottam rá, és mikor éppen az ajkai közé vette a villát és lehúzta róla a spagettit, mindezt a szemembe nézve, akkor kész lettem. Bármit megadtam volna, hogy most azonnal magamévá tehessem.

- Remélem, tudod, hogy az őrületbe kergetsz – néztem rá nagy szemekkel.

- Igen, tisztában vagyok vele – bólintott halál nyugodtan, én pedig megmarkoltam a szék karfáját.

Chanelel végül a városról, a környékről és a házról kezdtünk beszélgetni, illetve, hogy meddig maradunk itt és, hogy milyen dolgokat terveztem itt létünk alatt. És bár azt mondtam neki, hogy egész idő alatt csak benne akarok lenni, voltak terveim.

- Minden mondatodban van valami perverzség – ciccegett, miközben a fejét ingatta.

- Miattad. Csak is miattad – néztem gyönyörű kék szemeibe és próbáltam valahogy tekintettel felfalni.

Mielőtt bármit szólhatott volna, megjelent a pincér újra és elvitte az üres tányérjainkat.

- Szeretnék desszertet – nyitotta ki az étlapot, amit ide felet a pincér újra lerakott az asztalunkra.

- Én is. De én sokkal inkább szeretném otthon elfogyasztani – búgtam és még mindig őt szuggeráltam. Barna hasa láttán végig nyalintottam az alsó ajkamon, és alig vártam, hogy levetkőztethessem, és végre meztelenül láthassam.

- Liam James! - szólt rám, amin vigyorognom kellett. Sosem hívtak így, még a szüleim sem, szóval az, hogy ő tett ez ellen, megint csak beindított. De komolyan, mi nem indított be, amit Chanel csinált vagy mondott? Lassan már beteges volt a dolog. – Ne legyél gusztustalan!

- Elnézést? – pillantottam rá felvont szemöldökkel. - Nem vagyok gusztustalan, csupán élénk a fantáziám.

- Pf, vettem észre – vette félvállról a helyzetet.

- És különben is – mondtam, míg hátradőltem a székemben – inkább örülnöd kellene, amiért becsülöm a tested.

- Oh, igazán? – pillantott rám egy röpke percre aztán tovább szuggerálta az étlapot. – Mégis mikor találtad te ezt ki?

- Oh babe – ráztam meg a fejemet és hangleejtésem felkeltette az érdeklődését, így felnézett rám. – A múltkor én voltam a hibás, hogy nem tudok bókolni. Megtanultam rendesen, de hát az ellen én már semmit sem tudok tenni, hogy, te nem tudod befogadni a neked szánt édes kis semmiségeket – mosolyodtam el bocsánatkérően, persze, csak hogy húzzam az agyát. Azt hiszem sikerült, mivel egy szemforgatással reagált és becsukta a barna könyvet.

- Tévedsz Payne. Most pedig kimegyek a mosdóba. A mozgáskorlátozottba. Te rendelsz desszertet elvitelre, fizetsz, aztán pedig utánam jössz – ismertette a tennivalóimat, majd felállt és egy kemény, mégis csábos pillantás után belépett az étterembe. Hangosan kifújtam a levegőt és vigyorogva megráztam a fejemet, közben pedig az ablakon benézve intettem a pincérnek, aki már jött is.

Megrendeltem a desszertet, amit majd távozásunkkor átveszek az étteremben, aztán kifizettem a vacsorát, majd felálltam és a mosdók felé indultam. Éppen egy fiatal nő tartott ki a nőiből, kirívó, piros ruhában, én pedig megvártam, míg elmegy. Rám vigyorgott, míg én csak egy udvarias mosollyal válaszoltam, közben a cipőmet tanulmányoztam és imádkoztam, hogy Chanel tényleg a mozgás korlátozottban legyen és ne nyissak rá egy tolószékes vendégre. Mikor a nő eltűnt, az ajtó felé fordultam és lenyomtam a kilincset, ám az zárva volt. Kopogtattam kettőt, aztán megköszörültem a torkomat, gondolván, hogy ebből majd Chanel felismer. Bejött, mert egy másodperc alatt kattant a zár, és berántott. Megint ráfordította, majd kuncogva megcsókolt.

- Imádom a hangod, tudtad? – kuncogott az ajkaim közé, én meg szélesen elvigyorodtam, miközben kezeimet a dereka köré fontam és magamhoz húztam.

- Mhm, ráéreztem – mormogtam a fülébe, ő pedig fogai közé vette a fülcimpámat, amivel megőrjített.

Elhúzódott tőlem, majd megcsókolt, miközben elkezdte az övemet kikapcsolni. Ajkaimmal felakartam falni, a cuppogás, mely a nagyobb vécét töltötte be, az csakis a csókcsatánk miatt keletkezett. Letolta a gatyámat a combomon, majd tenyerét a dudoromra simította és megmarkolta. A szájába nyögtem, de egy percre sem hagytuk abba a vad csókolózást. Teljesen közé és az ajtó közé préselődtem, melyet rohadtul élveztem. Élveztem, hogy ő irányít, hogy tudja, mit akar, és hogy nem szégyenlősködik.

Nagyon felvoltam izgulva, így tudtam, hogy képes a kezével alsón keresztül elérni azt, hogy elélvezzek. Azt is tudtam, hogy ha hagyom neki, rohadt kényelmetlen lesz így a házhoz vezetni, de nem érdekelt. Sőt, már fejben tervezgettem, hogy mit fogok én vele tenni, ennek megbosszulása érdekében.

Nagy sóhaj szakadt ki belőlem, mikor elvált tőlem. Tekintetem duzzadt ajkaira vándorolt, és eszembe jutott, hogy az autóban mikén siklott könnyedén a farkam köré kívánatos szája. Fejemet hátra döntöttem az ajtónak, hangosan koppant ott, míg Chanel másik kezével feltűrte felsőm alját és a V vonalamat kezdte simogatni.

- Bassza meg, miért nem inget vettél fel? – szitkozódott, nekem pedig apró mosoly kúszott a számra, noha már én is bántam, hogy ezt a pulóvert húztam magamra. Kemény középsőmet újra megszorította, belőlem pedig egy nyögés tört ki, és összeszorítottam a szemeimet.

- Chanel – remegett meg a hangom, ő pedig felmorgott és ártatlan csókot adott.

- Liam – mondta, majd még egy és még egy puszit nyomott ajkaimra. – Élvezz el – suttogta, én pedig sebesen megcsókoltam, és elélveztem a gatyámba. Francba, győzött!

Villámgyorsan összeszedtük magunkat, majd kiléptem a mozgáskorlátozott vécéből és megköszörültem a torkomat, jelezve Chanelnek, hogy ő is kiléphet, tiszta a levegő. Vigyorogva bújt elő az ajtó elől, és rögtön kezem után kapott, én pedig összekulcsoltam ujjainkat. Baszott szar érzés volt elázott alsónadrágban lenni, és csak az járt a fejemben, hogy Chanel egy órát bírt így ki az autóban ma, korábban.

Ha a pincérsrác, aki egész este hozta nekünk az ételeket, nem szól utánunk, kezében egy táskával, amin az étterem logója díszelgett, akkor ott hagytuk volna a desszertet. Átvettem, megköszöntem, majd Chanelel kiléptünk a hűvös levegőre.

- Észre se vettem, hogy így lehűlt az idő, pedig egész végig kint ültünk – mondta az autóban, én, pedig ahogy elindítottam a motort, feljebb tekertem a fűtést.

- Jobb dolgod is volt, mint hogy a hőmérséklettel foglalkozz – vigyorogtam rá, miközben kitolattam és visszaindultunk a városba. – De azért nagyon remélem, hogy nem fáztál meg.

- Nem fáztam meg, ne aggódj – mosolygott és kezét a combomra csúsztatta, mire figyelmeztetően pillantottam rá. – Ne nézz így – nevetett fel. – Köszönöm a randit. Emlékezetessé tetted – nyomott puszit vigyorogva az arcomra.

- Hogy én tettem emlékezetessé? Kérlek babe, te voltál az, aki a lábfejével a csúcsra jutatott.

- Hm, ez igaz – nevetett fel. – Akkor is. Nagyon jól éreztem magam – vigyorgott.

- Oh, még nincs vége az estének baby!

- Mhm, tudom. Először is itt van az ölemben ez a finoman illatozó desszert. És jelen pillanatban úgy állok, hogy nem szándékozom veled megosztani.

- Hő! Azt nem teheted!

- Miért is nem? – vigyorgott.

- Chanel! – szörnyedtem el. – Kérlek! Nutellás táskák vannak benne!

- Uhm, te jó ég! – nyögött fel, én pedig már megint dudorodtam középen.

- Rohadtul direkt csinálod – motyogtam, ő pedig felkuncogott.

- Imádom a Nutellát! – jelentette ki vigyorogva.

- Ki ne imádná?

- Igaz – mosolygott, miközben a szélvédőn bámult kifelé. – Nem csináltam egy fotót se a vacsora alatt! – jutott eszébe.

- Nem baj babe, majd még jövünk ide enni és akkor fotózhatsz.

- Rendben – bólintott.

Amint visszaérkeztünk a házhoz Chanel felvetette, hogy fürödjünk le közösen abban a hatalmas fürdőkádban, a fürdőszobában, én pedig természetesen belementem. A nagy fürdőkád előtt, hatalmas ablak volt, nagy szövet függönnyel eltakarva, melyet elhúztunk, így kilátásunk volt a hegyre, a hegy lábánál pihenő tóra és a naplementére. Tele engedtük a kádat vízzel, nyomtunk bele habfürdőt, aztán mindketten vetkőzni kezdtünk.

Előbb beszálltam én a meleg vízbe, majd kinyúltam, azután pedig Chanel tett ugyanígy az ölembe bújva. Haját felkontyolta a feje tetejére, így az a még száraz mellkasomon pihent a fejével együtt. Egyik keze a combomon volt, míg másik a sajátján. Gondolatainkba merülve feküdtünk a vízben, miközben valószínűleg mindketten a lenyugvó napot figyeltük az ablakból. Gyönyörű kilátás volt a környékre.

- Innen mondjuk, majd fotózhatsz – mormogtam Chanel hajába.

- Hmm – hümmögött válaszul, miközben mutatóujjával a vízben lévő combomon körözött.

Az ablakon természetesen csak mi láttunk ki, idegenek be nem. Egyrészt mert magason voltunk, másrészt pedig nem hiszem, hogy a ház ehhez oldalához, ahol az ablak feküdt, oda lehet jutni.

Most, hogy így a kellemesen meleg vízben kiterültünk vettem észre, hogy mennyire is elfáradtam. Nem hiába, régen vezettem le öt órát, arról nem is beszélve, hogy Chanel mennyire leszívja az energiámat az ágyban. A gondolat megvigyorogtatott, majd lehajoltam és csókot nyomtam a vállára. Felmorgott, miközben érzékeltem, hogy elmosolyodik, így én is így tettem a bőrébe. 

Később kiszálltunk a kádból, mikor már kezdett elhűlni a víz. Tiszta alsó nadrágot húztam magamra, míg ő a fürdőben maradt. Amíg vártam rá, elpakoltam a most hordott ruháimat, és mire végeztem, ő is kijött. Fehér csipke bugyi volt rajta, valamint selyem hálóing.

- Mhm, de jól nézel ki – húztam magamhoz a derekánál fogva, ő meg csak vigyorogva megcsókolt.

- Együk meg a Nutellás táskákat – engedett el, majd megfogta a kezem és húzott le. – Ülj le ide – nyomott le a hatalmas ablakokkal lehelyezett kanapéra. Ő a konyhába ment, majd kivette a desszertet és két tányérra helyezett kettő –kettő táskát. Azzal a kezébe ült az ölembe oldalasan, a hátát pedig a kanapé karfájának döntötte, míg lábait kinyújtotta az ülőalkalmatosságra. Elvettem tőle az egyik tányért, ő pedig még rárakott egy villát. – Mhm, jó étvágyat – nyomta is bele a villáját, majd elvágta a tésztát, amiből így kiömlött a csoki.

Egyszerre hümmögtünk fel, amint az első falatot a szánkba helyeztük, majd Chanelből egy édes kuncogás szakadt ki.

- Ez isteni! – fordult felém vigyorogva. – Még jó, hogy négyet vettél fel!

- Tudtam, hogy egy –egy kevés lenne – vigyorogtam.

Chanel szája az elején még nagy volt, végül nem bírta megenni a másodiknak már a felét se.

- Tele vagyok – rakta le a tányért az előttünk lévő üveg dohányzó asztalra, majd tekintettel arra, hogy én még mindig ettem, óvatosan elfolyt rajtam és a kanapén. Vigyorogva néztem le rá, mire ő csak megforgatta a szemeit és a hasamba bökött.  – Nem vicces. Tényleg sokat ettem. El kell égetni a kalóriákat – ütött kettőt a hasára, én pedig felhümmögtem és vele együtt előre hajoltam, majd leraktam én is a kinyalt tányéromat.

- Hm, remélem, egyre gondolunk.

- Hát, ha te is már megint a szexre gondoltál, akkor igen – vigyorgott rám, én pedig felnevettem, már csak azért is, mert borzasztó édes pofit vágott.

- Szóval szex? – vontam fel vigyorogva a szemöldököm, ő pedig hatalmasat bólintott.