Hii peoplee,
új rész badam tsss! Lol, én annyira örülök, ha egy újabb és újabb részt oszthatok meg, ennek ellenére, azt hiszem többet nem fogok hozni szerdán lol, bc nem sok visszajelzést kaptam a pipákon(♥) és egy kommenten(♥) kívül. No problem, but azt hittem, jobban fog nektek tetszeni, tekintve, hogy Lanel csók, meg minden, but okay.:D Van ilyen. Ummmm, remélem ez a rész jobban fog tetszeni, bár kétlem, de na.:D Jó olvasást!Xx.♥
Chanel Adele Sangster |
- Nocsak, nocsak - jegyezte meg cinikusan Liam bandatársa, a kezeim ökölbe
szorultak a testem mellett és hirtelen harag öntött el belülről. – Talán
megzavartam valamit?
- Haver, kérlek – morogta Liam amint az orrnyergét kezdte el masszírozni a
mutató és hüvelykujjával. – Ez... ez nem az, aminek látszik.
- Oh? - kérdezte ördögien elvigyorodva a srác, a karjait összefonta a
mellkasa előtt és várta, hogy megmagyarázzuk, mi történt. – Ha én jól láttam,
és már pedig tökéletes látásom van, akkor olyan volt, mintha éppen egymást
nyeltétek volna le. Holott, mindhárman
tudjuk, hogy barátnőd van. Aki amúgy téged keres. Vajon mit szólna, ha egy kis
madár elcsicseregné neki, hogy csalod, hm? Főleg Chanellel - nevette el magát. –
Pont Chanellel? Komolyan? Ennél azt hittem, hogy okosabb vagy, Payno. Sophia már így is ferdén néz
Chanelre, hát még jobban rá akarod haragítani a kis barátodra?
- Nézd – sóhajtott fel Liam – hiba volt. Nem szabadott volna sosem
megtörténnie ennek - mondta, bár nem voltam biztos abban, hogy kinek, közben
pedig éreztem, amint kések tömkelege áll a szívembe. – Elveszítettem a fejemet,
Sophia az, akit szeretek. Sajnálom, Chanel. Nem akartalak ebbe belekeverni.
- Aw, csak nem tönkre tettem a kis titkos kapcsolatotokat?
- Louis, elég! – szólalt fel erőteljesebben Liam, én meg már nem tudtam mit
reagálni. Megsemmisülve vártam, hogy vége legyen ennek az egésznek. – Köszönöm,
amiért részben felnyitottad a szemem. Fogalmam nincs, hogy miért engedtem
elfajulni a dolgokat. Sajnálom, amiért az orrodnál fogva vezettelek, Chanel.
Nem volt szép tőlem.
Louis gúnyosan vigyorogva, felvont szemöldökkel várta, hogy hogyan
reagálok, ám nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy nyilvánosan összetörök.
Emelt fejjel távoztam a lakosztályból, és ezt egészen addig tartottam, amíg a
lakosztályomba nem értem.
Halkan becsuktam az ajtót, majd a fürdőszobába indultam rögtön. Levetkőztem
teljesen, majd beálltam a zuhany alá és forró vizet folyattam magamra egy
ideig. Liam szavai visszhangzottak a fülemben és a fejemet a csempébe akartam
verni, csak, hogy ne emlékezhessek legalább egy kis időre, erre.
Sophia után kutakodtam, mikor Liam megérkezett, és olyan hirtelen csókolt
meg, hogy kettőt pislogni sem tudtam.
És az a csók. Azok a csókok.
Megráztam a fejemet és a kezembe vettem a tusfürdőt. Miután megtörülköztem magamra vettem Liam pólóját, amiben tegnap előtt este
aludtam, és ami nálam maradt. Nem akartam benne aludni, de ellenállni sem
tudtam. Holnap pedig úgyis visszaadom neki.
Vizes hajjal befeküdtem az ágyba, összehúztam magam magzatpózba, és a
takarót magamhoz szorítva szorította a szemeimet és erőltettem az alvást. Nem
akartam gondolkodni, csak aludni egy kicsit.
Kicsivel később hangosan kopogtattak az ajtómon, ami miatt grimaszba
torzult az arcom és a hátamra fordultam, majd a plafonra bámultam.
- Ki az? – köszörültem meg a torkom.
- Niall. Bejöhetek? – nyomta le a kilincset, ám az ajtót bezártam.
Felálltam és kinyitottam neki, majd visszamásztam az ágyra és újra
betakaróztam. – Chanel. Mi a baj? – ült le mellém Niall, én pedig csak
megráztam a fejem és a kezeimbe temettem a fejem. – Sikerült kiderítened
valamit?
- Nem, mert Liam rám nyitott.
- Bassza meg! Rájött?
- Nem – ráztam meg a fejem.
- Oh, de jó – könnyebbült meg. – Kimagyaráztad magad?
- Igen.
- De akkor mi a baj?
- Nem… nem mondta el?
- Ki? Mit?
- Liam…
- Liam nem mondott semmit.
- Mi csókolóztunk – suttogtam magam elő a fehér ágyneműre bámulva.
- Tessék?
- Jól hallottad – motyogtam.
- Megcsókoltad Liamet?
- Nem! Ő csókolt meg engem!
- Liam megcsókolt… téged?
- Ajh, igen. És Niall… annyira jó volt – motyogtam.
- De ez fantasztikus! Azt jelenti, hogy Liam érez valamit irántad! Ahogy te
is iránta! Most már csak be kell bizonyítanunk, hogy Sophia csalja, és nyert
ügyünk vagy, mert te itt vagy neki, és így nem fog széttörni a szíve sem!
- Azt kétlem. Louis ránk nyitott.
- Hogy mi? – döbbent le újra Niall, én pedig teljesen felé fordultam.
- Louis bejött, és meglátott minket. És azzal fenyegetett, hogy elmondja
Sophiának.
- Na, jó, biztosan nem mondja el! Csak blöffölt. Vagy meg akart ijeszteni.
De tuti nem köpne be titeket.
- Remélem. Nem akarom, hogy kiderüljön.
- De Chanel, ne légy így elkeseredve, mert ez nem is olyan rossz…
- De te nem hallottad Liamet. Nem hallottad mit mondott utána.
- Miért, mit mondott?
Megráztam a fejemet, miközben Liam szavai újra és újra lejátszódtak az
emlékezetemben.
- Chanel…? – kérdezte halkan és bizonytalanul Niall, én pedig nyeltem egy
nagyot és felnéztem.
- Azt mondta, hogy ennek nem szabadott volna megtörténnie, ami igaz is. Azt
is hozzá tette, hogy Sophiát szereti, és sajnálja, amiért belekevert, orromnál
fogva vezetett, és hogy Louis ráébresztette, mekkora hibát követett el.
Az ajkamba harapva néztem Niallre, majd sütöttem le a szemeimet. Nem bírtam
elviselni a tekintetét, és alig vártam, hogy magamra hagyjon. Egyedül akartam
lenni. Aludni szerettem volna.
Niallnek persze ezt nem mondhattam. Nem akartam megbántani, magamra
haragítani, mert akkor aztán tényleg kiborult volna nálam a bili.
A szőkeség körém fonta a karjait, és szoros ölelésbe vont, én pedig halvány
elmosolyodtam, mert mégsem esett ez olyan rosszul. Kellemes érzéssel töltött
el, hogy a barátom, és figyel rám, megvigasztal, ugyanakkor még mindig egyedül
szerettem volna lenni.
*
Másnap reggel a madarak csicsergésére ébredtem, ami igazán kellemes lett
volna, ha nem rögtön Liam és a tegnap esti csókunk jutott volna eszembe. Kedvetlenül
kászálódtam ki az ágyból, majd elmentem arcot mosni.
Ezután kikerestem pár ruhadarabot, végül fekete shortnál, fehér blúznál, és
fehér Converse dorkónál döntöttem. Alap sminket raktam fel, fejem tetejére egy gombócba
konytoltam a hajamat, a karomra a kedvenc karperecemet raktam, melyet Shane –től
kaptam, nyakamba akasztottam egy nyakláncot, hogy valamelyest feldobja a szerelésem, ujjaimra az arany gyűrű szettet húztam fel, fülembe szintén arany fülvbevalót tettem, egy holdat és egy csillagot, hátsó zsebembe csúsztattam a telefonomat, majd elindultam egyedül
reggelizni. Az étteremben voltak páran, főként családok, és olyan emberek, akik
egyedül szálltak meg egy üzleti út miatt.
Szintén egyedül ültem egy két személyes asztalnál, és kedvetlenül ettem a
yoghurtomat, majd haraptam a pirítósomba. Örültem, hogy egyedül lehettem, nem
igazán volt kedvem bárki társaságában lenni. Noha aztán lehet jól esett volna
megint kibeszélni magam Niallnek, nem füllett rá a fogam.
Miután elfogyasztottam visszaindultam a szobámba. Fél tíz volt, a többiek
még biztosan aludtak.
Az ágyam végébe feküdtem és elővettem a telefonomat. Csodálkozva néztem az
új appomat, ami kéken világított. Aztán leesett, hogy tegnap Niall csinált
nekem egy twittert, így megnyitottam és böngésztem egy kicsit. Meglepődtem,
mikor kétszáz ismeretlen lány csak úgy bekövetett, és páran pedig üzenetet
hagytak, hogy hogyan értem el, hogy Niall bekövessen, hogy ki vagyok, és hogy
szeretem –e, a fiúkat.
Csodálkozva néztem végig az értesítéseket, és természetesen egyik lánynak
sem válaszoltam.
Ez sem szórakoztatott tovább két percnél, így kiléptem, majd megnyitottam
az egyik újságos applikációt és böngészni kezdtem a letöltött magazinjaim
között, mikor kopogtattak az ajtómon. Ledobtam a telefont, és felültem. Csak kérlek ne Liam legyen az!
- Ki az? – kérdeztem az ajtóm előtt állva.
- Harry – jött a válasz, én pedig meglepődtem. Arcomon halvány mosollyal
nyitottam ki a nyílászárót, mely valóban Harryt fedte fel. – Jó reggelt. Ah,
nem ébresztettelek fel, akkor jó – nézett rajtam végig.
- Nem. Mit szeretnél?
- Hát, umm, a többiek még alszanak, és nem akarok egyedül reggelizni, és
arra gondoltam, hogy mehetnénk együtt.
- Ami azt illeti, én már reggeliztem, de szívesen lekísérlek – mosolyogtam,
majd fogtam a kártyámat, és kimentem mellé az ajtón.
- Remek – mosolygott szélesen, majd el is indultunk lefelé, miközben
beszélgettünk.
Meglepett, hogy Harry kereste fel a társaságomat, ugyanakkor jó is volt,
hiszen elterelte egy kicsit a figyelmem, és nem agyaltam egyfolytában. Meg még
Harryt sem ismertem annyira.
- Azon töprengtem, hogy Louis, miért ilyen ellenséges veled – mondta, mire
az ajkamba haraptam és a földre szegeztem a tekintetemet.
- Jó kérdés – sóhajtottam.
- Ó, szóval te sem tudod?
- Nem, fogalmam sincs.
- Arra gondoltam, hogy talán ismeritek egymást? Régebbről – ráncolta a
homlokát, miközben beszélt. – És talán volt köztetek valami zűr, ami miatt így
viselkedik veled. És ezt abból gondoltam, mert Louis sosem ilyen.
- Nem, soha életemben nem találkoztam még vele – nevettem fel kínosan. –
Elhiheted, mennyire kellemetlen ez nekem, de nem tehetek róla, ha egyszer nem
vagyok szimpatikus neki, akkor ez van.
- Majd beszélek vele – vakarta az enyhén borostás állát. – Na és mi van…
Liammel? – váltott témát.
- Erm, mi lenne vele? – kérdeztem vissza erőltetetten nevetve, mire ő
vállat vont, és kerülte a tekintetem.
- Nem tudom. Mostanában mintha… nem beszélnétek annyit? Van ennek valami
oka?
- Nos, igen. Őszinte leszek veled, jó? – pillantottam fel rá. – Sophia –
mondtam halkan. – Gondolom, nem szíveli, hogy jóban vagyok Liammel. Hiszen
látott minket együtt aludni. Így aztán tényleg kevesebbet beszéltem Liammel az
elmúlt két napban.
- Mhm, értem – bólogatott, majd megállt, kinyitotta az ajtót, és maga elé
engedett. Belibbentem az étterembe, majd megköszöntem neki, és folytattam:
- És zűrt sem szeretnék okozni kettejük között – mondtam, noha ezzel már
elkéstem, de ezt remélhetőleg Harry nem tudhatta.
- Persze, megértem. De úgy gondolom, hogy Sophiának el kellene viselnie
azt, hogy jóban vagy Liammel. Mármint mi értelme féltékenykednie, ha megbízik
Liamben? Ha meg ez nem így van… nos, akkor az probléma, viszont az már nem az
én dolgom.
- Igen, igazad van.
- Mindenesetre Liamnek hiányzik a közös programjaitok – mondta, nekem pedig
kicsit elkerekedtek a szemeim.
Leültünk egy asztalhoz, és még mielőtt megszólalhattam volna, egy pincér
hozta is a reggelit tartalmazó étlapokat.
- E –ezt ő mondta neked? – kérdeztem bizonytalanul, miközben Harryre
emeltem a tekintetem, aki nem igazán akart rám nézni.
- Ahm, igen, nem olyan rég – bólogatott.
- Mégis mikor?
- Tegnap.
- Délután?
- Délelőtt – válaszolt furán, én pedig szomorúan megráztam a fejemet.
- Hát, már biztosan nem így gondolja – motyogtam halkan, de Harry így is
meghallotta.
- Honnan veszed ezt? – kérdezte, én pedig megráztam a fejem és magamra
erőltettem egy mosolyt.
- Semmi – mosolyogtam magabiztosan, noha korántsem éreztem így magamat. –
Ne is foglalkozz vele.
Rendeltem egy narancslevet, így én azt szürcsölgettem, miközben Harry
bőségesen megreggelizett.
- Neked milyen a kapcsolatod Sophiával? – kérdeztem óvatosan Harryt.
- Átlagos – mondta miközben a villájára rakott egy újabb adag tojást. –
Kedves csaj, néha szoktunk beszélgetni. Ne mondd el senkinek, de van egy kis
beütése, már, ha érted mire gondolok – vigyorgott, mire végre őszintén
felnevettem.
- Akkor nem csak én vettem észre – mosolyogtam.
- Néha ledöbbentem egy –egy megnyilvánulásán, de amíg szereti Liamet, és
Liam is őt, addig nincs baj vele. Én távol tartanám magamat amúgy tőle, az
biztos.
Megint felnevettem, ő pedig édesen vigyorgott, közben pedig belekortyolt a
narancslevébe. Jó érzés volt nem saját magamat marcangolni, hanem mondjuk Liam
barátnőjét kinevetni. Gonosz volt ezt tenni, avagy sem, nem igazán érdekelt.