[54. - Fogadtunk]

Heeey babies,
okay őszintén megmondva az ötlet a mai részhez hirtelen jött, de élveztem írni.:D Omg holnap után suli vááá! Már egyre jobban kezdek parázni bc új suli, senkit sem fogok ismerni és csak nagyon remélem, hogy jó lesz! Meséljetek ti is nyugodtan nekem, hogy milyen volt az első két nap a suliban.:) Oké haha biztosan senki nem örült neki és csak az ágyát akarta, de tuti, hogy jó volt újra a barátaitokkal találkozni. Okay elkanyarodtunk a témától. Um idk mi mást mondhatnék még a részről. Köszönöm a visszajelzéseiteket, várom őket a mai rész alatt is! Jó olvasást!(: X♥

Liam James Payne

Koncert után Chanel mosolyogva és izgatottan várt. Azonnal magamhoz öleltem, aztán puszit nyomtam az arcára, végül egy csókban forrtunk össze. Louis valamit beszólt, mikor elment mellettünk, de nem ügyeltem rá, hogy halljam is mit mondd, ellentétben Chanelel, akit azt hiszem már megint felhúzott. Bár próbálta nem mutatni, láttam rajta, hogy ideges lett, így inkább átkaroltam a derekát, puszit nyomtam a halántékára és az öltözőbe indultunk. Jay összeszedte a gyerekeket és elköszöntek tőlünk, mert a kicsik nyűgösek voltak, így minél hamarabb visszaakartak jutni Louishoz. Niall szülei felvetették a vacsora ötletet, melyet én udvariasan elutasítottam, és meglepődve elkönyveltem, hogy a többiek is, kivéve anyáékat.

Mire kijöttem a fürdőből, mindannyian eltűntek, csak Louis és Chanel tartózkodott a helyiségben, természetesen újra veszekedtek.

- Ti tényleg nem bírtok egymás mellett meglenni – mondtam, amint kiértem. – Mit kell állandóan a másikat cseszegetni? Min veszekedtek már megint? – dobtam le a törülközőt az egyik székre. Erre persze mindketten elhallgattak, és csak egymást bámulták, majd, mint egy időzített bomba, kitört egyszerre mindkettejükből a probléma.

A fejemet fogva hallgattam a civakodást, mert már egyszerűen erőm sem volt közbe szólni, Harry meg Niall pedig még fürödtek. Persze nem akartam, hogy Louis és Chanel veszekedjenek, de elegem volt már a gyerekes viselkedésükből, mely csak akkor bújik elő belőlük, mikor a másikat kell szapulni. Így hát jobbnak láttam nem közbe szólni. Csak arra eszméltem fel, hogy egymás kezébe csapnak és kezet ráznak farkas szemet nézve a másikkal.

- Na, jó, mi folyik itt?

- Nem hallottad? – kérdezte Louis. – Fogadtunk – vigyorodott el gonoszan.

- Te jó ég, miben?

- Hogy melyikünk bírja jobban az alkoholt – válaszolt Chanel.

- Mi van? Inni akartok?

- Ja – mondta Louis. – Holnap úgyis szabadnapunk van. Na, megyünk hozzád Liam, mivel nálunk ugye anyáék vannak – csapott a vállamra, miközben elhaladt mellettem és kilépett az öltözőből.

- Hiányoztál – sóhajtott Chanel és a nyakamba csimpaszkodott, a lábait a derekam köré fonta, mire rögtön én is átöleltem a hátát, hogy le ne essen az ölemből.

- Te is nekem, de Chanel, miért akarsz Louissal inni?

- Oh, hát miért ne? Holnap szabadnapotok van, plusz megakarom neki mutatni, hogy eléggé nagyot téved, ha azt hiszi, hogy pár pohárka után szétfolyok.

- Miért, nem így van?

- Ouch Liam. Ismerhetnél már jobban – emelte fel a fejét a vállamról, hogy rám nézhessen. Az arca egészen vidám volt, én pedig újra és újra megkérdeztem magamat, hogy mi a fene történt, amíg én a fürdőszobában tollászkodtam.

- Hát, egy két pohárkán kívül még sosem ittunk többet. Szóval igazából fogalmam sincs milyen az, mikor részeg vagy.

- Ohó. Ez vicces lesz – kuncogott és csókot nyomott az ajkamira, éppen akkor, mikor Niall és Harry kijöttek.

- Na, mi az fiatalok? Mehetünk? – kérdezte mosolyogva Niall.

- Ja, hozzám. Chanel és Louis fogadtak – mondtam fintorogva, Chanel pedig kuncogva leszállt rólam.

- Louis azt hiszi, hogy letud itatni – magyarázta el a két értetlen srácnak, én pedig megfogtam a kezét és Louis után indultam.

- Inni fogtok? – kérdezte Harry és felvonta a szemöldökét, az arcán pedig tökéletesen láttam azt a meglepettséget, amiben még én is rendesen lubickoltam.

- Aha – válaszolt Chanel, miközben a másik kezével egy hajtincse után kapott és az ujjára kezdte feltekerni. Miközben haladtunk a folyosón sorra köszöntünk el az emberektől, miközben Chanel, Harry és Niall a közelgő piálós estéről beszéltek. Én már nem igazán voltam oda az ötletért, de ha jobban belegondolok, talán még jól is elsülhet az este. Mármint, gondolom Louis és Chanel nem fognak becsiccsentve egymás nyakának ugrani. Vagy legalábbis nagyon remélem!

Beszálltunk mind a furgonba, én pedig elmondtam a sofőrnek, hogy hozzám induljon, majd visszaültem Chanel mellé. Az úton Louis és Chanel leginkább kötekedtek és húzták egymás agyát, de nem olyan durván, ahogy az általában szokott lenni. Máris úgy tűnt, mintha már ittak volna.

- Oké, szóval Liam szedd elő az összes piádat, ami csak van a házban, mert ma este egyesek rendesen elfognak ázni – mondta rögtön Louis mögöttem, amint beléptünk a házba.

- Oh, magadra célzol? – kérdezett vissza Chanel, majd eltűnt a lenti fürdőszoba ajtaja mögött. A nappaliba mentem az üveges szekrényhez, majd kivettem egy vodkát. Leraktam az asztalra és helyeztem mellé poharakat is, majd a konyhába mentem, hogy narancslevet hozhassak hozzá Chanelnek. Jobban kellett volna már ismernem a barátnőmet, ugyanis amint kijött a fürdőszobából, kikapta Louis kezéből az üveget és töltött a pohárba, majd körbe pillantott, és megvárta, amíg mindenkinek lesz egy ital a kezében. Meg sem fordult a fejében, hogy hígítaná a szeszt, Louissal egyszerre felhajtotta az italt. Kissé tátott szájjal meredtem rá, miközben lehuppantam Niall mellé, aki Harryvel ugyanolyan meglepett volt, mint én. Komolyan, hány meglepetést tartogat még ez a lány?

- Na, mi van, ti nem isztok? – kérdezte Louis, majd másodjára töltötte meg az üvegét.

- Hát én előbb inkább ennék valamit. Liam, van valami kajád?

- Te jó ég, Chanel, gyere enni valamit! – pattantam fel, mert az hiányzott a legkevésbé, hogy éhgyomorra igyon.

- Minek? Nem vagyok éhes.

- De régen ettünk már, muszáj valamit enned! Ne szórakozz velem, gyere! – néztem rá, de ő meg sem moccant.

- Nem vagyok éhes – ismételte, közben Niall elhagyta a szobát, én pedig a hajamba túrva követtem a szőke hajú srácot.

- Liam, miért aggódsz? – kérdezte Niall, amint beértem utána.

- Tessék? 

- Mi a baj? Miért töröd magad? – kérdezte, én pedig egy újabbat sóhajtottam és mellé álltam, hogy szendvicset készítsek Chanelnek.

- Furcsa érzésem van. Mármint ez az egész helyzet furcsa. És ez az idióta fogadás. Hogyan jutnak ilyen ötletre, hogy fogadnak, ki bírja jobban a piát? Ráadásul tök másul viselkednek, mint eddig. Olyan érzésem van, mintha már rég részegek lennének. Aztán Chanel csak úgy fogja magát és felhajt egy pohár vodkát. Te jó ég, egy nőt sem láttam még így inni!

- És ezzel az a baj, hogy…? – kérdezte mosolyogva, mire én csak vállat vonta és felvágtam a kornspitzet.

- Nem feltétlenül tömény vodkával kellene kezdenie, szerintem. A narancslevet is neki vittem, de azt hiszem, még csak észre sem vette.

- Oké, nem mondom, én is és Harry is meglepődtünk, de Chanel egy nagyon vagány csaj, szóval valamennyire várható volt, hogy nem egy gyenge vodkanarancsot fog szürcsölgetni. Pláne nem Louis előtt. Szerintem az egész olyan, mintha érted versengenének. Vicces, nem?

- Niall, én ezt mindennek tartom, csak viccesnek nem. Ez egy hülyeség. Chanel a barátnőm. Louis pedig az egyik legjobb haverom. Ennyi. Nem értem, miért kell állandóan civakodniuk.

- Oké, ez igaz, de én csak mondtam. Nekem csak úgy jön le, mintha versenyeznének érted. És pont a piával akarnak lenyűgözni.

- Ez csak egy idióta ötlet Louistól – mondtam, miközben vajkrémet kentem a barna magos kiflibe.

- Viszont az, ahogyan az előbb kérted Chanelt, hogy egyen valamit…

- Mi van vele? – néztem rá.

- Szerintem csak azért nem állt fel, mert szinte ráparancsoltál, és úgy érezte magát, mintha az apja lennél. Oké, értem én, hogy nem kéne éhgyomorra innia, és hogy csak jót akarsz neki, de az előbb egy kicsit talán túllőttél a célon.

- Tényleg?

- Igen. Ráadásul mindezt Louis előtt.

- Uh – álltam meg és mindent leraktam a kezemből. – És akkor most bocsánatot kéne kérnem tőle? – kérdeztem bizonytalanul.

- Nem tudom. De most mikor visszamegyünk, ne erőltesd, hogy egyen.

- De, ha nem eszik, akkor…

- Tudom Liam – szakított félbe Niall, és ekkor Chanel is belépett a konyhába.

- Louis meg Harry úgy döntöttek, hogy ők is ennének, szóval rendeltek négy pizzát.

- Rendben – hagyta abba a szendvicse készítését Niall, majd egy tányérra rakta és berakta a hűtőbe. Felsóhajtottam, majd elpakoltam a dolgokat és követtem Niallt és Chanelt a nappaliba.

Persze, miért is hittem, hogy megállnak az ivászattal, és majd pizza után folytatják. Míg a futár megérkezett, addig jó pár pohár lecsúszott Chanel és Louis torkán is, míg Niall és Harry egy egy üveg sört bontottak ki. Annyira elvoltam foglalva Chanelel, hogy észre sem vettem, mikor csengettek, és megjött a pizza. Chanel nem szólt hozzám, csak, ha muszáj volt, így tudtam, hogy Niallnek igaza volt az imént. Megharagudott, amiért lekezeltem, mint egy kislányt. Persze négyszemközt beszélni esélyem sem volt, hiszen a fiúk nem igen emelték meg a seggüket, csak, ha piáért vagy a pizzáért kellett kimenni.

- Vehetek a tiédből? – hajolt oda hozzám Chanel, mire meglepődve néztem rá és bólintottam, mert éppen tele volt a szám. Elvett egy szeletet, majd enni kezdte, közben pedig mosolyogva figyelte Louis, Niall és Harry civakodását.

Még mindig totál elvoltam hűlve attól, hogy hogyan borítja magába az alkoholt Chanel, de nem mertem semmit szólni, mert így is pikkelt rám. Viszont állandó viháncolása megmosolyogtatott, mert a világon a legédesebb dolog volt. A lábait felhúzta, a fejét hátra hajtotta és nevetése betöltötte a szobát. Néha a szemeit törölgette a jókedvében kipotyogó könnyei miatt, néha pedig egy normális mondatot nem tudott elmondani, annyira rázta a nevetés. Persze, nem csak ő kacagott, hanem mindannyian. Én leginkább azon, hogy Chanel hogyan nevet, és néha a beszélgetés témáját nem is értettem, mert belefelejtkeztem a barátnőm bámulásába. Persze leginkább Louison és Chanelen lehetett látni az alkohol hatását. Mindkettejük arca piros volt, ahogy a szemeik is. Ha az egyik ivott, akkor a másik is. Már egyikőjüket sem lehetett józannak mondani, de nem voltak részegek sem. Vagy talán azok voltak, de még kettejük közül senki sem folyt szét.

A távirányító Harry kezébe került, bekapcsolta a tévét, felcsatlakozott netre, majd szörfölni kezdett a hírek között. Aztán mikor újra a tévére pillantottam már a Google keresőben voltunk. A nagy képernyős tévén mindenütt mi voltunk, és Chanelt majd szét vetette a nevetés egy nagyon régi csoportkép láttán.

- Az a csíkos póló – visított Louison, én pedig akaratlanul is vele nevettem, mert tényleg viccesek voltunk a képen. Mármint nem vágtunk grimaszokat vagy valami, de úristen, azt sem tudom mikor láttam utoljára ilyen régi képet.

- Az akkor divat volt, jó? – kiáltott fel Louis.

- Jesszus milyen inged van Liam – fogta a fejét Chanel, miközben tovább kacagott, én pedig a kezeimbe temettem az arcomat. Oké, ez most már ciki is.

- Miért, tök helyesek vagyunk! – védett be minket Harry, de persze ő is nevetett az egészen. Chanel kivette Harry kezéből a távirányítót, majd ráment még az előző képnél is régebbire, amelyiken Simonnal voltunk az X-Factor –ban.

- Nézd azt a hajat! – kiáltott fel és az ölembe dőlve nevetett, de fogalmam sincs melyikünkön. Gázul néztünk ki, de a leggázabb tényleg a hajunk volt. Mármint az enyém meg Louisé. Mert Niallé, Harryé és Zayné még nem is volt annyira rossz.

- Oké, kurvára nem fair kiröhögni minket – mondta nevetve Niall.

- De hát… - kapkodott levegő után Chanel, és próbált felülni – te is nevetsz – mondta, majd visszazuhant megint nevetve, míg én a kezemmel kisimítottam az arcából a haját. Miután lenyugodott annyira, hogy feltudjon ülni, tovább vitte a képeken. – De ez nem ér, hol vannak a régi képek? Mikor is lettetek egy banda?

- Ne! – kiáltott Louis, de akkor már Harry kibökte, hogy 2010. Chanel gonoszul elmosolyodott aztán beírta a nevünk mellé az évszámot.

- Úristen! – visított fel, és sorra nagyította ki a képeket, úgy hogy rájuk kattintott, majd csak oldalra vitte őket. A rémesebbnél rémesebb képek után jött egy olyan, ami egy montázs volt. Harry kicsi kori képével kezdődött és lefelé haladtak a fényképek, amiken már egyre idősebb és idősebb volt. – Úristen Liam! – kiáltott fel és ránagyított az én első kicsi kori képemre. Te jó ég, ilyenek hogy kerültek fel a világhálózatra?

Most már mindenki rajtam nevetett, míg én próbáltam Chanelben megbújni. A nevetés közben megnyomódhatott a távirányító, így mázlimra nem az én fejem virított többet pixelesen a tévén, hanem Harryé.

- Ti láttatok már Harrynél édesebb kisbabát? – visított fel.

- Hé! – nyafogtam fel, mire Chanel megint nevetni kezdett és puszit nyomott az arcomra.

- Te is nagyon édes vagy, de azért ezt a képet nézd meg!

- Hát igen – szólalt fel Harry. – Olvadozzatok csak! – vigyorgott, mire Louis meglökte.

- Úristen, kanos állatok! – visított fel a barátnőm újra az ölemben. A képen, amire tovább vitte Niall és Harry volt egy divatbemutatón, és éppen egy modellt stírölték.

- Úristen Harry, te ilyenre emlékszel? – kapott a fejéhez Niall, mire Harry röhögve megrázta a fejét.

- Biztos jó csaj volt – mondta Harry, Chanel pedig vihogva tovább vitte.

Rengeteg képet néztünk és ki voltunk a nevetéstől. Biztos vagyok benne, hogy nem csak nekem fájdult meg a hasam. Niall és Harry is beszállt a piálásba, bár ők közel sem ittak annyit, mint Louis és Chanel. Én továbbra is egy üveg sörön rágódtam, de egyáltalán nem is kívántam azt.

Órákkal később Louis és Chanel is készen voltak. Míg Chanel az ölemben ült, félig feküdt, addig Louis Niall ölébe mászott, ami persze újabb vihogásokat váltott ki Chanelből.

- Liam – nézett fel rám, aztán lehunyta a szemeit.

- Mi az? Rosszul vagy?

- Kicsoda? Én? Dehogy vagyok rosszul! A legjobban vagyok! Ölelj át – nyávogta és a kezeit felém nyújtotta, de én persze úgy nem tudtam átölelni, hogy az ő feje a combomon volt. – Adsz még egy kis piát? Mit is ittam legutoljára?

- Szerintem nem kéne többet innod.

- Mi van Liam, miért viselkedsz ilyen beszarin? – kiabált Louis.

- Ne kiabálj már, ránk hívják a rendőrséget!

- Hívják csak! Uh, menjünk bulizni – állt fel, de megszédült, így visszaesett Niall ölébe, aki felnyöszörgött.

- Au Tommo, ez fájt! – kiáltotta.

- Szerintem meg haza felé menjetek. Hívok egy taxit.

- De Payno – ült fel, majd büfögött egyet, mire Chanel felkiáltott, hogy disznó, de Louis, mintha meg se hallotta volna – nekem szükségem van egy csajra – mondta és megint büfögött egyet, én pedig megforgattam a szemeimet és előhúztam a zsebemből a telefonomat.

- Harry? Niall? Ti nem vagytok azért olyan részegek, nem igaz?

- Mi? Ja, nem. Én aludni akarok – válaszolt Harry.

- Akkor hívok egy taxit.

Fél óra múlva megjött a taxi, addigra én összeszedtem a srácokat és kikísértem őket. Mondtam Chanelnek, hogy várjon bent, de persze ő nem hallgatott rám. Belebújt a fogason lévő pulóverembe meg a papucsomba és követett ki. Niall és Harry támogatták Louist, de ők is eléggé bizonytalanul lépkedtek. Beültettem őket a taxiba, elmondtam előbb Louis címét, majd előre a taxis kezébe nyomtam egy nagyobb bankjegyet és visszaálltam Chanel mellé a járdára.

- Sziasztok! – kiáltotta Chanel és hevesen kuncogva integetni kezdett a srácoknak, akik az ablakon keresztül visszaintegettek. A taxis elhajtott, én pedig nagyot sóhajtva fordultam Chanel felé.

- Gyere, menjünk be, megfázol – mondtam neki lágyan, és elkezdtem befelé húzni. Megvártam, amíg a kapu ajtó bezáródik, majd mikor már a házban voltunk, bezártam a bejárati ajtót is. Chanel rám nehezedett, én pedig átkaroltam és úgy húztam a nappaliba. Kikapcsoltam a tévét, aztán az ölembe kaptam a félig alvó lányt és felindultam vele a hálószobába. – Chanel, fent vagy? – kérdeztem, mert nem láttam az arcát. Fejét a vállamra rakta, és meg sem szólalt.

- Ühüm – dünnyögte.

- Szeretnél fürödni?

- Igen – emelte meg a fejét. – De nem bírok – nyöszörgött és vissza is rakta, én pedig így egyből a fürdőbe mentem.

- Beállítalak a zuhany alá és gyorsan megmoslak, jó?

- De te is fürödj velem. Ne csak mosdass – motyogta.

- Jó. Emeld fel a kezeid – mondtam, miközben felültettem a szekrényre. Lehúztam róla fekete felsőjét, utána pedig szinte rögtön kapcsoltam is ki a melltartóját. Eközben ő az arcomat figyelte, míg az én tekintetem csupasz melleire kúszott. Kezeimmel a nadrágjához nyúltam és kigomboltam, végül le kellett szállnia, hogy a farmert letolhassam a lábairól. Mindeközben ő csendben vizslatott engem, ami miatt egy idő után elmosolyodtam. – Na, mi az? – kérdeztem ezzel megtörve a csendet, majd miután teljesen meztelen volt a fülkéhez tereltem.

- Gyere te is – nyújtotta ki felém a kezeit, a hangja nem volt több egy nyöszörgésnél.

- Rendben – kaptam le a pólómat, és a farmer ami rajtam volt, az is hamar a földön végezte a többi ruha között. Beléptem hozzá, majd elhúztam az ajtót, és felhúztam a kis ülőke szerűségről. Átölelt, én pedig megengedtem a vizet, és miután jó volt, alá toltam. A feje a mellkasomon pihent, tudom, hogy nehezére esett állni, mert majd nem bealudt. Én is alig éreztem már a lábaimat, így hát finoman eltoltam magamtól, nyomtam a tenyerembe az illatos tusfürdőjéből, majd a bőrére kentem.

Miután megmostam őt, még a haját is egyszer, sietősre vettem, és én is megmostam magamat. A tusfürdőink illata keveredett, és együtt belengte az egész fülkét. Chanel a falnak dőlve állt a víz alatt lehunyt szemekkel. Kiszálltam, és hoztam három törülközőt, majd benyúltam, elzártam a vizet, és a kezénél fogva magamhoz húztam. Törülközőbe bugyoláltam a testét és a haját is, majd magam köré is tekertem egyet és kihúztam a fürdőből. Elővettem a Batman –es pólómat, amely egyik reggel volt rajta, és a törülközővel a fején áthúztam azt. Levettem róla a törülközőket és ráadtam egy olyan bugyit, ami éppen a kezembe került a fiókban. Eldőlt az ágyon, én pedig kiterítettem a törülközőket, azután én is normálisan megtörülköztem és felvettem egy fekete Calvin Klein alsót.

Mikor az ágy felé fordultam, Chanel már bemászott a takaró alá, fejét a párnámba fúrva. Mellé bújtam, majd kikapcsoltam a telefonomat és leoltottam a kis lámpát. Az ablakból szűrődött be némi fény, de így sem láttam egy jó ideig Chanel arcát. Közelebb csúsztam hozzá, lábamat átvetettem az övéi felett, derekát teljesen a hasamhoz húztam, kezeim pedig az ő hasánál pihentek meg. Csókot nyomtam az arcára, majd apró mosollyal a számon nyugovóra hajtottam a fejemet.

[53. - Pontosan olyan módszerekhez folyamodtam, mint te]

Hey guuuys,
újabb szombat, újabb rész, a nyár utolsó hétvégéjén. (Nektek, mert nekem az utolsó előtti, tudom gonosz vagyok) A mai egy kicsit több izgalommal teli rész lett, nem tudom, nektek hogyan fog tetszeni. Mindenesetre írjátok meg nekem kommentben, vagy pipáljatok, hogy tetszett és onnan tudni fogom!:) Nézzetek be az új blogomba, ahova tegnap került fel a harmadik rész, és csatlakozzatok facebook csoportunkhoz is! Köszönöm szépen az előző részhez érkezett visszajelzéseket, nagyon örültem neki!(: Jó olvasást! X♥

Chanel Adele Sangster

Karen halk hangja ébresztett fel az ajtó túlsó oldaláról. Azt mondta, hogy ébredjünk fel, mert fél óra múlva itt lesz értünk Paddy az autóval, és indulhatunk is az arénába. Liam felé fordultam, aztán hozzá hajoltam és puszit nyomtam az enyhén borostás arcára.

- Liam, babe, ébredj. Fél óra múlva mennünk kell – suttogtam a fülébe aztán még egy puszit nyomtam az arcára és felkeltem. Körülnéztem a szobában, és csak azután esett le, hogy reggel, mikor Liam fejével a lábaim között ébredtem fel, akkor még csak eszünkbe se jutott, hogy Liam szülei pár szobával arrébb vannak, és hallhatnak minket. Te jó ég! Totál kiment a fejemben! És nagyon hangosak voltunk. Ezer százalék, hogy végighallgatták, amint mi szétdugjuk magunkat. – Liam, ébredj! – húztam le róla a takarót.

Válaszul felmorgott, én pedig megfogtam a talpát is csiklandozni kezdtem, mire megugrott és behúzta maga alá végtagjait.

- Chanel! – nyávogta elhúzva a nevemet, én pedig felkuncogtam a csikisségén, és a fürdőbe indultam.

- Kelj fel! – mondtam, miután pisiltem, majd beálltam a zuhany alá, elhúztam a falát a hatalmas fürdőkabinnak, és beállítottam a falban a hőmérsékletet, valamint a vízsugarat is. A víz alá álltam, és miután kicsit áztattam magam, elkezdtem mosni a hajam. Éppen azon gondolkoztam, hogy remélem Liam nem aludt vissza, mikor belépett mellé. Elmosolyodott, aztán magához húzott, és mit sem törődve, hogy a kezem nyakig a hajamban van, és könyékig habos vagyok megcsókolt.

- Szia, baby – köszönt mosolyogva.

- Jó reggelt – válaszoltam. - Hogy aludtál? – kérdeztem, miközben figyeltem, ahogyan a tusfürdője után nyúlt és nyomott a kezébe.

- Nagyon jól. És te?

- Én is. De jó lenne, ha nem ébresztenél így addig, amíg a szüleid itt vannak. Mert, hogy nekem totál nem jutott eszembe, hogy itt vannak, és azt hiszem, hogy végig követték az eseményeket – jegyeztem meg, Liamnek meg először elkerekedtek a szemei, aztán pedig elnevette magát. Innen gondoltam, hogy ő is elfelejtkezett róluk.

- Babe, mintha nem beszéltük volna ezt már meg – forgatta játékosan a szemeit. – Felnőttek, tisztában vannak mindennel.

- De Liam, ez akkor is, tök illetlenség! Tudod milyen paradicsom piros lesz a fejem mikor majd eléjük kell állnom?

- Igen, látom magam előtt – nevetett, én pedig a karjára csaptam, mire az ő tenyere a fenekemen csattant.

- Héj! – szóltam rá, de amúgy nagyon is tetszett, amit csinált. Nem szólt semmit, csak édesen vigyorgott, és ezzel a beszélgetésünk abba is maradt.

Miután megfürödtünk, egy törülközőbe csavartam a hajamat és a testemet is, és Liam szekrényéhez mentem, ahol ő is állt. Kiválasztottuk mindketten, hogy mit veszünk fel, aztán pedig visszamentem a fürdőbe és villámgyorsan öltözködni kezdtem, mert nem volt már sok időnk.

Fekete Calvin Klein fehérnemű szettet vettem magamra, azután pedig szakadt Dolce&Gabbana farmert. Fekete felsőt vettem felülre, amiből kint volt a hasam, rá pedig egy rózsaszínű dzsekit. Eltakartam alapozóval a lila foltokat a nyakamon és a mellkasomon, majd kipödörtem a pilláimat egy YvesSaintLaurent szempilla spirállal, ajkaimra pedig egy halvány rózsaszínű árnyalatú rúzst és szájfényt vittem fel ugyanabból a márkából. Fújtam két nyomatot a megszokott Chanel parfümömből magamra, a hajamat pedig kifésültem, és megszárítottam, majd hagytam a normális hullámos állapotában a vállamra hullani. Két arany karika fülbevalót akasztottam a fülembe, nyakamba pedig egy vastag szövetszerű fekete nyakláncot szerettem volna felrakni, de sehogy sem sikerült bekapcsolni hátul.

- Liam – indultam ki, még mindig a nyaklánccal babrálva a nyakam körül. – Be tudnád csatolni a nyakláncot? – álltam meg előtte, majd megfogtam a hajamat és elhúztam onnan ő pedig becsatolta, aztán a kezeit a derekamra fonta és magához húzott.

- Mhm, imádom az illatod – csókolt a nyakamba, én pedig elmosolyodtam és a jobb kezemet a hajába vezettem, míg balt a borostás arcára helyeztem.

- Elkésünk – motyogtam kuncogva, de őt egyáltalán nem érdekelte, csak tovább csókolgatott.

- És még le kell fedned a foltjaimat – vált el tőlem vigyorogva, én pedig felé fordultam és a kezeimet a vállára simítottam. Akkor vettem észre a csodásan szép lila foltjait a nyakán.

- Minek? Nekem nagyon is tetszik – mosolyogtam, és azt néztem, míg ő az én arcomat mustrálta.

- Komolyan? Azt akarod, hogy így menjek? Nem te voltál az, aki problémázott, hogy a szüleim meghallottak minket reggel?

- Épp ez az. Úgy is hallottak. Akkor meg már minek eltakarni a foltokat.

- Jó, de most nem csak anyuékkal találkozunk, hanem a többiekkel is.

- Oké, akkor lealapozózom – forgattam meg a szemeimet és elindultam vissza a fürdőbe, mire elkapta a kezemet és visszarántott magához.

- Ne haragudj – motyogta és a homlokát az enyémnek döntötte, én meg elmosolyodtam.

- Minek haragudnék Liam? Elfogunk késni, gyere – húzódtam el tőle, mire ő végre beadta a derekát és a fürdőbe mentünk. Megfogtam a MAC púdert, és az alapozó ecsetet, majd miután jól beledörzsöltem a szálakat az alapozóba, Liam nyaka felé vittem.

- És mi lenne, ha csak egy lila foltot hagynál meg? – kérdezte, mire elvigyorodtam és úgy is tettem. Végül egyetlen egy látszódott a nyaka közepén. ­– Igen, így – vigyorgott ő is, aztán magához húzott és megcsókolt.

Fogtam még egy táskát, amibe beledobtam a telefonom és a pénztárcám, majd egy fehér Converse –t vettem fel és az egész alakos tükör elé álltam Liam gardróbjának ajtaján.

- Gyönyörű vagy baby – lépett mögém, mire elmosolyodtam és megfordultam.

- Köszönöm – álltam lábujjhegyre és csókot nyomtam ajkaira.

- Kár, hogy most nem szoknya van rajtad. A farmert nehezebb lesz lehámozni rólad.

- Mármint úgy érted, hogy itthon, mikor hazaértünk?

- Nem, én most az arénára gondoltam.

- Kielégíthetetlen vagy – nevettem fel és elléptem előle, ő pedig követett és elhagytuk a szobáját. – Egy perverz megszólalást sem szeretnék meghallani, amíg nem kettesben vagyunk – motyogtam oda neki a lépcsőn, mire szélesen elvigyorodott és a kezem után kapott.

- De, ha kettesben vagyunk?

- Akkor igen – bólintottam, majd leértünk a lépcsőről és a konyha felé vettem az irányt.

- Sziasztok! – köszönt rögtön Karen amint észre vett minket. Visszaköszöntem, majd a kávéfőzőhöz mentem és lefőztem mindkettőnknek egy rövid kávét.

Amint elfogyasztottuk Liammel, már dudált is Paddy, mi pedig indultunk ki az autóhoz. Az út alatt Paddy, Liam és Geoff beszélgettek, míg engem Karen bírt kitartóan szólásra bírni. Válaszoltam a kérdéseire, de amúgy nem sokat beszéltem. Persze bunkónak sem akartam tűnni, de Karen kezdett egy kicsit az agyamra menni, még, ha amúgy semmi bajom sincs vele. Mert alapjáraton jó fej, és tetszik, amint anyáskodik Liam felett. Engem is meglep igazából, amiért ezért nem utálom, de azt hiszem mindez, hogy kedvelem őt, Liam befolyása miatt van. Annyira megváltoztat és annyira befolyásol, hogy nem is ismerek magamra.

Szótlanságomban persze közre játszott az is, hogy totál zavarban éreztem magam a reggel történtek miatt. Eddig nem igazán gondoltam át, hogy mi is folyt le köztünk. Felébredtem arra, hogy Liam feje a lábaim között van. Kibaszott izgató volt, arra kelni, hogy a nőiességemet csókolgatja. Ezért éppen egy percig sem jutott eszembe, hogy a szülei egy szobával arrébb vannak. Aztán megdugott. De nagyon. Sosem durvultunk még el egy menetben ennyire. Aztán valahogy én kerültem felülre, de neki háttal. És igen, tényleg saját magamat izgattam a kezemmel, miközben rajta ugráltam. Annyira erotikus volt az egész, az orgazmus pedig csak épült bennem, totál elvesztettem a fejemet és azt hiszem Liam is. Halványan emlékszem rá, hogy megkérdezte mit csinálok, de hát a hülye válaszolt volna neki akkor és abban a pillanatban. Eddig még nem hozta fel, de tudom, hogy csak idő kérdése, és elő fog hozakodni a dologgal. Aztán felült, ami miatt még mélyebben volt bennem. Végül ő izgatott az ujjaival, én pedig egymás után kétszer mentem el. Ilyenkor az orgazmus teljesen átveszi a testem felett az irányítást, nem tudok mást tenni, csak szétfolyni miközben élvezem a szex okozta hullámokat. Ezután mindketten visszaaludtunk, majd Karen hangjára ébredtem fel. Így visszagondolva nagyon durvák voltunk, és nem lettem volna Karen és Geoff helyében, akik ezt száz százalékosan végig hallgatták.

Azt vettem észre, hogy a fejemet a kocsi hideg ablakának döntöttem, míg a combjaimat összepréseltem. Érzem, ahogy benedvesedtem már attól is, ahogy visszagondoltam a reggelre. A tekintetem Liamre tévedt, aki szintén engem nézett hatalmas kanos, szemtelen vigyorral a fején. Éreztem, amint az arcom lángba borult, így hát próbáltam hajam mögé rejteni a fejem. Liam vigyora csak szélesebb lett az arcán, és hálát adtam Istennek, amiért most nem mellettem ül. Tuti nem úsztam volna meg egy –két beszólással, és a kezét is a combomra rakta volna, csak hogy tovább izgasson.

Elmerültem a gondolataimban, így észre se vettem, mikor Paddy leparkolt a már ismerős helyen, leállította az autót, mi pedig kiszálltunk. Liam mellém állt, megfogta a kezem, összekulcsolta az ujjainkat, majd elindultunk az épületbe. Karen és Geoff pontosan ugyanúgy mentek előttünk, mint tegnap, mielőtt leváltunk tőlük, és azon kaptam magam, hogy alig várom, hogy elérjünk ahhoz az ajtóhoz és Liam berántson mögé.

Csalódottan konstantáltam, mikor elhaladtunk mellette már Karentől és Geofftól leválva. Liamre pillantottam, aki csak az itt dolgozóknak köszönt kedvesen, végül a tekintetemet újra a folyosóra vezettem és az alsó ajkamba haraptam. Mikor beértünk az apró kis próbaterembe, már mindegyik srác jelen volt, csak úgy, mint tegnap. Csak tegnap eléggé sokat késtünk hála a kis akciónknak.

- Sziasztok – mosolygott Niall, és lepacsizott Liammel, míg én összeborzoltam a haját aztán átöleltem. – Mi újság? – kérdezte szinte rögtön.

- Semmi sok – válaszoltam mosolyogva. – Nálatok?

- Szokásos – nevetett Harry és ő is hozzánk jött, őt Louis követte. Miután Harryt és átöleltem, leültem Niall mellé a kanapéra, hiszen Louist nem szándékoztam ölelésben részesíteni. Tegnap is beszólt a késésünk miatt, amiért természetesen engem hibáztatott, azután pedig tovább kötekedett, hogy miért nem a többiekkel vagyok az öltözőben. Liam leállította őt, valamint Nialltől és Harrytől is kapott néhány kemény pillantást, de neki azt hiszem meg sem kottyant.

A fiúk munkába is kezdtek, én meg, mint mindig vigyorogva pásztáztam őket, miközben néha néha elmerültem a gondolataimban.

A hangpróba után az öltözőbe mentünk, ahol meglepődve vettem észre, hogy Harry családja már nem ülnek a fotelekben. Ezután be is ugrott, hogy tegnap elbúcsúztunk tőlük, sőt Gemmával és Anneval még telefonszámot is cseréltünk. Ami azért nagydolog, főleg, hogy még csak most ismertem meg őket. És ilyen könnyen senkinek sem adom meg a számomat. Persze ebben a dologban is Liam befolyásol, de nem tudok ellene tenni és, hogy megmondjam őszintén, nem is akarok.

Mi Liammel rögtön a svédasztal felé vettük az irányt, mivel egy bögre kávé kivételével ma még semmit sem juttattunk a szervezetünkbe. Míg ő eperkrém leves mellett tette le a voksát, addig én két zöldséges rétest tettem a tányéromra, leöntve valamilyen szósszal, majd villával, késsel és szalvétával leültem az asztalhoz, velem szemben pedig Liam. A többiek körülöttünk beszélgettek, persze a gyerekek nem tudtak megülni a fenekükön, így ők futkároztak. Hozzánk az evéshez csatlakozott Harry és Niall is, míg Louis a tányérjával az édesanyja mellett foglalt helyet a többiek között.

Később Lou és Lottie munkába láttak a fiúk pedig egymás után ültek be a sminkes székbe, vagy tűntek el egy másik szobában, ahol átöltöztek. Én az egyik kanapén ültem, ölemben Luxal, aki most éppen lefáradt, és az anyukája az ölembe parancsolta, mert, ha kimegyünk a színpadhoz, akkor nem fogja bírni, és senki sem akar majd visszajönni vele. Így hát Luxnak muszáj volt az ölemben csücsülnie, és az anyukája telefonján szórakozni. Youtube –on Disney Junior meséket nézett nekem dőlve, így csendben volt. Néha vele néztem a mesét, néha pedig a többieket mustráltam és válaszolgattam a nekem szánt kérdésekre. Felfigyeltem, hogy Niall keresztfia állandóan minket néz, vagy legalábbis Luxot. Talán mesét szeretett volna ő is nézni, de a lényeg az volt, hogy a kis szőkeség, nem mert hozzánk odatipegni. Így pedig a mesét sem látta. Niall anyukájának a lábánál állt, és figyelt minket, néha Ernest és Doris után szaladt, aztán visszajött, és tovább nézett minket. Mikor Maura felállt és mellénk állt, hogy megtudja nézni a képet, melyet Jay mutatott neki a telefonján, Theo követte a nagymamáját, így végre volt alkalmam hozzászólni.

- Szeretnél te is mesét nézni? – kérdeztem tőle kedvesen, mire csak komoly arccal bólintott egyet.

- Lux, Theo szeretne veled tévézni, leülnél ide mellém, hogy ő is láthassa a mesét? – kérdeztem tőle, mire Lux megállította a videót és lemászott mellém az ölemből.

- Gyere Theo, ülj ide – csapott maga mellé a kanapéra, mire Theo felmászott és beült Lux mellé. Theo még mindig engem figyelt kis komoly arccal, ami miatt mosolyognom kellett, hiszen borzasztó édes volt. Idegen voltam még számára, nyílván ezért figyelt engem ennyire. Különben borzasztóan hasonlított Niallre, ami még jobban megmosolyogtatott.

Maura később egy poharat nyomott Theo kezébe, hogy igyon, mire Lux felnézett rá, majd rám.

- Kaphatok én is inni? – kérdezte.

- Persze. Mit szeretnél? – kérdeztem.

- Őszibarack levet – mosolygott édesen a szőke hajú kislány.

- Hozom – álltam fel, majd az asztalhoz mentem és vettem el egy műanyag poharat.

- Rózsaszín pohárba kérhetem? – kiáltott utánam.

- Igen – nevettem és kicseréltem a kék poharat rózsaszínre, majd töltöttem bele a kívánt baracklevet. Mikor megfordultam Louis ült a helyemen, Lux és Theo haját összeborzolta, majd valamit mondott nekik mosolyogva, a zsebébe csúsztatott valamit és felállt. Felém pillantott, majd odament Louhoz, mert hívta őt. Nem nagy figyelmet tulajdonítottam a dolognak, de azért reméltem, hogy nem éppen a kicsiknél sározott be engem.

Ez nem így volt, hiszen Lux ugyanúgy mosolygott rám, sőt puszival is megajándékozott az innivalóért. Theo pedig elmosolyodott a mesén, majd rám nézett, és a kis mosoly még mindig a száján volt. Így hát gondolom, kezd megkedvelni.

- Mit csináltok? – állt meg előttem Liam, mire felpillantottam rá és rögtön széles mosoly kerekedett az arcomra. Elképesztően helyes volt.

- Lux és Theo mesét néz, én pedig semmit. Készen vagy? – kérdeztem, majd felálltam hozzá, mire megfogta a kezem leült a helyemre és az ölébe húzott.

- Aha – mormogta a nyakamba, aztán megpuszilt ott, majd az arcomat is. – Egyébként Lou szóvá tette a lila foltot, amit te csináltál a nyakamra – suttogta a fülembe, én pedig elkuncogtam magam és a tekintetem Louhoz vándorolt, aki éppen Niall hajában turkált.

- És? Mit mondott?

- Semmit, csak megjegyezte – mosolygott.

- Oké – vigyorogtam.

- Babysitterkedel?

- Hm, úgy látszik. Theo egy óráig nézett minket, mire idejött és felült Lux mellé mesét nézni. De még így sem magától – kuncogtam. – Annyira hasonlít Niallre.

- Ne is mondd – sóhajtott. – Néha nem tudom eldönteni, hogy ez jó dolog –e, vagy nem. Egy részt nagyon aranyos, és imádnivaló kisfiú, másrészt azért mégis csak Niall hasonmása. És még egy Niallből azért ijesztő – magyarázta, mire hangosan felnevettem és a combjára csaptam.

- Olyan gonosz vagy – kuncogtam.

Kicsivel később Liamet megint hívták, így kirakott az öléből és sóhajtva felállt, én pedig a telefonom után kezdtem tapogatózni a zsebemben. De sehol sem volt, pedig emlékszem, hogy a zsebembe csúsztattam. Felálltam és a táskámhoz mentem, majd kicipzáraztam és belenéztem, áttúrtam, de ott sem volt. Talán Liam vitte el magával?

- Liam – somfordáltam oda hozzájuk, és megvártam, amíg befejezi a beszélgetést, majd akkor szólítottam újra.

- Mondjad babe – fordult felém mosolyogva és kezét a hátamra csúsztatta.

- Nálad van a telefonom? – kérdeztem, mire a homlokra ráncba szaladt és megrázta a fejét.

- Nem, nálam nincs. Nem találod?

- Ami azt illeti nem. A táskámban sincsen, és a zsebeimben sem, pedig úgy emlékszem, hogy odacsúsztattam,

- A kabát zsebedben?

- Ott sincs – ingattam meg a fejem.

- Lehet kicsúszott a zsebedből a próbateremben.

- Szerinted nyitva van, benézhetek?

- Igen, persze, menj csak. Elkísérnélek, de…

- Nem, nem! Neked dolgod van, tudom – mosolyogtam. – Mindjárt jövök – adtam puszit az arcára, majd kiindultam az öltözőből. Furcsa érzések kavarogtak bennem, miközben végig mentem a folyosón és benyitottam a próbaterembe. Senki sem volt bent, a mikrofonok már eltűntek az állványból, a kanapén pedig nem véltem felfedezni a telefonomat. Benyúltam az ülések közé is, a bútorok mögé is benéztem, de sehol sem láttam. Mégis hol hagyhattam? Otthon biztosan nincsen, mert tuti, hogy elhoztam magammal, noha még itt nem használtam. De tudom, hogy a táskámba raktam, vagy a zsebembe csúsztattam.

Megfordultam és kimentem a szobából, majd a homlokomat dörzsölve indultam vissza az öltöző felé. Erősen próbáltam visszaemlékezni, hogy hova rakhattam, de semmi sem ugrott be. Az öltözőből előttem kijött Louis, rám nézett, majd az ellenkező irányba kezdett sétálni, mint amerre én mentem. Éppen menni akartam be az ajtón, mikor megakadt a szemem a farzsebében lévő telefonon. Az én csíkos tokom volt rajta! Nem hiszem el, hogy ő vette el!

Mögé mentem, majd kirántottam, mire azonnal felém fordult, és elkapta a kezem.

- Mégis mit keres nálad az én telefonom, hm? – kérdeztem erélyesen, ő pedig tovább szorította a kezem és a száját egy vonallá préselte össze. – Válaszolj Louis! Mit keres nálad a telefonom? Honnan van? Kiloptad a táskámból?

- Pf, dehogy – forgatta a meg a szemeit, én pedig éppen akkor rántottam ki a kezemet a szorításából, mikor Liam kilépett az ajtón.

- Hé, mi folyik itt? – sietett oda hozzánk.

- Louisnál volt a telefonom – mondtam még mindig a barna hajú srác kék szemeibe bámulva.

- A kanapén találtam, nem tudtam kié, így hát elraktam.

- Pontosan tudtad, hogy az enyém! Ne álltasd magad, miért vetted el a telefonom? Kutakodni akartál utánam, vagy mi?

- Ami azt illeti, csak pontosan olyan módszerekhez folyamodtam, mint te anno.

Mi van?

- Ezt meg hogy érted? Milyen módszerekhez?

- Oh, nem rémlik még, mikor Niallel Sophia után kutakodtatok?

Francba!

- Az totál jogosan volt, mert, mint kiderült, elég kis mocskos dolgok voltak a telefonján lezárva.

- Mi van? Te meg Niall kutakodtatok Sophia telefonjában? – intézte nekem a kérdést Liam.

Kitekerem Louis nyakát, ha sikerül a kis terve, és egymásnak ugraszt minket Liammel.

- Még Amerikában, mielőtt kiderült, hogy megcsalt téged. Nekem és Niallnek gyanús volt, így hát úgy döntöttünk szimatolunk kicsit utána – mondtam a szemeibe nézve. – De még mindig nem értem, hogy neked hogyan volt jogod elvenni a telefonomat! – fordultam vissza Louis felé.

- Miért, neked hogyan volt jogod elvenni Sophia telefonját?

- Sosem vettem el Sophia telefonját! Úgy vigyázott rá, mint egy aranygyűrűre, sosem volt alkalmunk elvenni a telefonját. Mit akartál az enyémmel csinálni? Megpróbálni feloldani? Elolvasni az üzeneteimet?

- Jesszus, ne hidd már azt, hogy körülötted forog a világ! Ki a francot érdekelnek az üzeneteid?

- Gondolom téged, mert állandóan azt hajtogatod, hogy nem bízol bennem, és rossz előérzeteid vannak velem kapcsolatban! – utánoztam őt, mire felhorkantott és összefonta a kezeit a mellkasa előtt. – Elég szarul hazudsz, Louis – vetettem még oda neki, majd megfordultam, kikerültem Liamet és visszamentem az öltözőbe. A telefonomat a farmerzsebembe csúsztattam, majd visszaültem Lux mellé, mert mellette tuti, hogy lenyugszom. Elvégre ő csak egy tüneményes kislány, akire semmi okom nincs haragudni. Plusz vele bunkózni sem tudnék, így szükségem van rá, hogy lenyugodjak.

Rohadtul kíváncsi voltam, hogy Liam mit mond Louisnak, vagy, hogy Louis mivel tömi meg újra Liam fejét. Nem mintha eddig hallgatott volna rá, de most egy kicsit félek, hogy megharagudott rám a Sophiás ügy miatt.

Most már az is tiszta, hogy Louissal sokkal óvatosabb kell lennem, mint gondoltam. A fene egye meg, olyan jó szaglása van, mint egy rendőrkutyának. Egyszerűen érzi, hogy valami nem stimmel velem, és utálja a gondolatot, hogy fogalma sincs, miért érzi így. Én pedig azt utálom, hogy már ennyire képben van. Mégis honnan tud arról, hogy Niallel nyomoztunk Sophia után? Talán Niall mondta el neki? Vagy meghallott egyszer minket. Rá kell kérdeznem Niallnél, még mielőtt Liam vagy Louis visszatérnek a terembe. Így hát újra felálltam és Niallhöz mentem, aki a bátyjával beszélgetett.

- Mizu Chan? – kérdezte szélesen mosolyogva, én pedig az alsó ajkamba haraptam és magamra erőltettem egy mosolyt.

- Erm, ne haragudjatok, Niall beszélhetnénk négy szem között?

- Már itt sem vagyok – mosolygott rám nyugtatólak Greg, majd magunkra hagyott, én pedig máris kicsit megkönnyebbültem, noha a neheze még csak most jön.

- Miről szeretnél beszélni? – kérdezte, majd a mosoly eltűnt az arcáról, mikor az én komoly ábrázatomat látta. – Chanel? Történt valamit?

- Louis tud róla, hogy te meg én régebben Sophia után szimatoltunk.

- Mi? – kerekedtek el kicsit a szemei.

- Most mondta.

- Mi van? Ez biztos?

- Persze Niall, nem vagyok hülye. Akkor nem te mondtad el neki?

- Nem hát, erről csak mit ketten tudtunk. Vagy?

- Igen, csak mi ketten! Én sem mondtam el senkinek!

- Akkor honnan tudhatja?

- Nem tudom – túrta a hajamba. – Talán meghallotta, mikor beszéltünk vagy valami.

- Oh, a francba – túrt a hajába. – És ezt most csak úgy mondta?

- Azt hiszed, hogy csak úgy közölné velem? Természetesen egy nagy jelenetet csinált belőle!

- Hogy érted? Mit mondott?

- Kicsúszott a telefonom a kanapéra, ő meg megtalálta, felvette, aztán megláttam a farzsebében, és mikor kijött hozzánk Liam és számon kértem őt, hogy miért van nála a telefonom, felhozta ezt – mondtam, miközben a kabátom ujjának a végével játszottam.

- Elvette a telefonod? Bele is nézett?

- Hát, gondolom nem, mivel le van zárva – húztam elő azt és megnyomtam a középső gombot, így felvillant a képernyő.

- Nem hiszem el, hogy Louisnak állandóan piszkálódnia kell veled – rázta meg a fejét. Hívták a srácokat, így ők elindultak kifelé, én pedig követtem Niallt, hogy Liammel tudjak még beszélni, mielőtt felmegy a színpadra.

- Liam! – szóltam neki, majd a könyökéhez nyúltam, mire felém fordult. – Haragszol rám?

- Nem tudom Chanel – sóhajtott. – Egy részem igen, egy részem pedig nem. Még akkor is, ha igazatok volt Niallel, és csak nekem akartatok segíteni, még akkor sem kellett volna Sophia után nyomoznotok – sóhajtott újra és közben a szemeimbe nézett, az arca pedig komoly volt, ami egyáltalán nem tetszett. De mégis olyan helyes volt, hogy legszívesebben a nyakába ugrottam volna és szét csókolgattam volna a borostás arcát.

- Tudom, de arra nem gondolsz, hogy mondjuk a féltékenység vezérelt? – kérdeztem, és a legmegbánóbb arcomat mutattam felé, miközben a lábaimmal hintáztam előre meg hátra.

- Féltékenységből? – hőkölt vissza, mely azt hiszem azt jelentette, hogy erre totál nem is gondolt.

- Jó, hát tudod milyen szar volt nekem őt kibírni? – álltam le a hintázással, majd a kezeimet, melyek eddig a hátam mögött összekulcsolva pihentek, most a mellkasom előtt kulcsoltam össze. – Annyira idegesítő volt! Ráadásul még meg is csalt. Annyira dühös vagyok rá! De persze ez nem magyarázat a viselkedésemre. Ne haragudj!

- Jaj, te – húzott magához és átölelt, én meg a kezeimet rögtön köré kulcsoltam és fejemet a mellkasára fektettem. – Nem haragszom – mormogta a hajamba. – És nagyon tetszik, hogy féltékeny voltál Sophiára – mormolta valamivel még halkabban, hogy csak én halljam.

- Nem vicces – húzódtam el tőle, és a homlokom ráncba szaladt, míg ő a kezeit az arcomra csúsztatta és kuncogva megcsókolt. Hozzásimultam a kezeimmel szorosan öleltem, míg ő erős karjait a derekam köré fonta és még erősebben vont magához.

- Szeretlek – suttogta mosolyogva, aztán még egy kis puszit adott a számra.

- Én is szeretlek – suttogtam vissza, ő pedig egy utolsó csók után elengedett és a többiek után sétált a folyosón. 

[52. - A szívem már a tiéd]

Hii babes,
okay ugh öm nem vagyok megelégedve a résszel, leginkább a tartalmával. Noha a megfogalmazása még tetszik is (főleg amit Beccsu írt a végén), akkor is ha tehetném kitörölnék mindent és újraírnám az egész részt. Ígérem a következő részek már izgalmasabbak lesznek. Köszönöm szépen visszajelzéseiteket, nagyon örülök neki!:) Nézzetek be új blogomba, melyet Beccsuval írok, és már fent van a második fejezet. Élvezzétek ki a nyár utolsó heteit, mert nem sokára újra jön az iskolapad.:D Jó olvasást! X♥

Liam James Payne

Chanel elképesztően nézett ki abban a hosszú barna ruhában, enyhe hullámos hajával és nem túl feltűnő sminkjével. Így is szűkös volt a gatyám, mert nem tudtuk befejezni azt, amit elkezdtünk, de amint megpillantottam, azt hittem, hogy nekem végem van. Hosszú, vékony, szexi lábait harisnya fedte, magas sarkú nélkül alacsony volt, de nem olyan nagyon kicsike. Legszívesebben visszarángattam volna a szobába, és leszaggattam volna róla a nejlonharisnyát. Amióta a konyhába léptem, el sem engedtem őt. Karjaim a dereka köré fontam, csinos, kerek fenekét az ágyékomra helyezte, amivel jobban izgat, mint azt ő eltudná képzelni. Apa, Louis és a húgai lelkesen falatoztak a kekszből, melyet anya sütött nem olyan rég, és normális esetben én is benyomtam már volna jó pár darabbal, de kit érdekel a süti, mikor a szexi barátnőm az ölembe ül és még csak magamévá sem tehetem?

Végül hálát mondtam, mikor Louis szedelőzködni kezdett, mondván indulni kell az arénába. Nem azért, mert elakartam szabadulni Chanel alól, hanem azért, mert ha tovább ül az ölemben, akkor tuti szemmel látható erekcióm növekszik. Chanelel felmentünk a szobámba, ő a cipő, kabát és táskáért, míg én gyorsan átöltöztem.

- Dögös vagy – állt meg az ajtóban Chanel, miközben én éppen felé tartottam.

- Te meg elképesztően szexi, és annyira magam alá fektetnélek – öleltem át a derekát és csókot nyomtam ajkaira.

- Hm, tudod, hogy én is benne lennék, de azt hiszem, ezt most tolnunk kell – mondta csábítóan, én pedig élesen beszívtam a levegőt, majd becsuktam a szobaajtót és leindultunk.

A kocsiban a kezét a combomra csúsztatta, majd egy huncut mosollyal ajándékozott meg, közben pedig nagyon is jól tudta, hogy kanos vagyok. Emlékek villantak elém, mikor elutaztunk, akkor is ugyanígy kezdte a csábítását. Akkor viszont a szájába élveztem. És csak ketten voltunk. Ez azért egy jelentős álláspont.

Ellenben az akkori esettel, most nem kezdett el simogatni, a kezét csak ott pihentette, miközben az ikreknek mesélt valamit, akik eggyel előttünk ültek. Mosolyogva hallgattam őt, miközben az ablakon néztem kifelé. Amerikai akcentusát még mindig kitűnően hallani lehetett, habár azt hiszem már keveredett egy kicsit a brittel. Elvégre régóta él itt. Mindegy, a hangját és az akcentusát is imádtam, ahogy szinte mindent benne. Felé fordítottam az fejem, és csak néztem gyönyörű arcát, mely hibátlan volt és sima. Levett a lábamról a szája mozgása, ahogy formálta a szavakat, mikor elmosolyodott szélesen, és mikor néha a fogaival az alsó ajkába harapott. Persze, mindezek mélyen is megmozgattak odalent, de arra most nem igazán figyeltem, inkább csak minden figyelmem neki szenteltem. Kezével az ablakpárkányon könyökölt, mutatóujjával folyamatosan belekapott a már amúgy is hullámos hajtincsébe, és feltekerte az ujjára, majd le. Nem csak, hogy szexi volt, ahogyan a haját tekergette, de édes is. Eszembe jutott, miként túrta a hajamat ma délelőtt, mikor megszárította, és én mennyire élveztem.

Gondolataim közül Chanel rántott ki. Egyik kezét az arcomra csúsztatta, így szemeimet rögtön rákaptam. Arcán egy gyönyörű mosoly ült, szemeivel az enyéimbe nézett.

- Megérkeztünk – mondta halkan, én pedig csak ajkaimat az övére nyomtam. Nem hiszem, hogy tovább bírtam volna csókja nélkül. Torokköszörülést hallottunk odakintről, mire elváltam tőle és szélesen elvigyorodtam. Megfogtam a kezét, mely még mindig az arcomon pihent, és mindketten kiszálltunk az autóból. Paddy egy kis mosollyal nézett ránk, míg én nem igazán foglalkoztam most vele, sietősen léptem be az aréna hátsó bejáratán. Én magam sem tudom, mire a sietség, de beértük a többieket, végül anyuék mögött mentünk. Chanel mellettem jött, keze az enyémben pihent és, mikor köszöntem valakinek, ő is így tett.

- Menjetek csak a többiekhez, nekünk még előbb úgy is próbálnunk kell – mondtam anyáéknak és kezemet a hátára raktam, hogy betereljem őket a szobába, ahol tegnap is voltak.

- Rendben fiam – jött a válasz anyától, én meg rájuk mosolyogtam és húztam tovább Chanelt az ismerős folyosókon. Ő hátrapillantott, én pedig hirtelen behúztam egy sötét szobába.

- Liam, hol… - kezdte, de megcsókoltam, ezzel félbe szakítva őt. Kezei a csípőmön voltak és a pólómba markoltak, majd felvezette azokat elöl a mellkasomon és lelökte rólam a fekete bőrkabátot. Tudtam, hogy annyira akar, mint én őt. Az ölembe ugrott, én pedig felültettem egy fém állványra, ami pont kellő magasságban volt. Lábait a derekam köré fonta, ezzel még közelebb húzva magához, kezei a karomon jártak fel és le, végül a hajamba túrt. Imádta a hajamat túrni, én pedig imádtam, mikor azt csinálta. Vagy, ha csak a hajammal játszott.

- Keresni fognak – mormolta a számba, de engem a kijelentése nem különösebben érdekelt. Oldalra nyúltam, hogy bezárjam az ajtót, de csak a sötétben tapogatóztam, így muszáj volt elszakadnom tőle és oldalra fordítanom a fejemet, hogy lássam, hova kell nyúljak. Eközben ő a nyakamra tapadt, és minden előjel nélkül szívogatni kezdte a bőrömet. Felnyögtem, és másik kezemmel megszorítottam a derekát, majd végre elértem a kilincset és remegő kézzel elfordítottam a zárban a kulcsot. Chanel újra megcsókolt, keményen, sürgetően és szerelmesen. Szerelmesen csókolt engem, ahogy én is őt, mert így éreztem. Szerelmes voltam belé.

- Milyen jó, hogy ruhát vettél fel – mormogtam, miközben tenyereimmel fentebb toltam a combján. – Elképesztően nézel ki baby – csókoltam végig a nyakát, nem is inkább nyelvemet végig húztam rajta. Sóhaj szökött ki az ajkai közül, majd megemelkedett, hogy a ruhát normálisan feltudjam rajta tolni, a harisnyát pedig lehúzni.

- El ne szakítsd a harisnyám, nem tudok másikat felvenni – mondta közvetlenül a fülembe, lehelete nyaldosta a bőrömet, amitől kirázott a hideg. Próbáltam úgy lehúzni a harisnyát, hogy ne szakítsam el, de ha hazaérünk, tuti letéptem róla. Ujjaim gyorsan a középső pontjához cikáztak, és máris éreztem bugyin keresztül, hogy mennyire nedves és, hogy mennyire kíván. Mindig elképesztett, hogy milyen nedves, de hát végül is én is tiszta kemény voltam odalent. És a tudat, hogy minden alkalommal ennyire nedvessé teszem, még jobban megőrjít. Valószínűleg sokkal többször hozom izgalomba, mint én azt észreveszem.

Félre toltam a bugyi finom anyagát, mely nedvétől vizes, és ujjaimat a puha, síkos bőrére simítottam. Egyik kezével a tarkómat szorította, míg másik a fenekemen pihent. Felnyöszörgött, amint hozzáértem, én pedig nem bírtam tűrtőzteni magam, és feltoltam egyből két ujjamat.

Nyögés szakadt ki belőle, melyet én egy mosollyal nyugtáztam, és a nyakába csókoltam, később pedig meg is haraptam ott a bőrét. Annyira jó érzés volt nekem, ahogy az ujjaimmal benne köröztem, hát még neki mennyire tetszhetett.

- Olyan jó vagy baby – mormogtam a fülébe, majd a fülcimpájába haraptam, pontosan úgy, ahogy ő szokott az enyémbe. – Olyan nedves vagy nekem. Akarsz engem? Akarod a farkamat? – suttogtam, ő pedig nyöszörgött válaszul, és heves bólintásokkal adta tudtomra, hogy nagyon is szeretne engem. Persze, ezt eddig is tudtam, de jólesett kimondani a mocskos dolgokat. Kezei a zsebeimhez siklottak, majd kihúzta a pénztárcámat. Kérdő tekintettel nézett rám, míg én csak mosolyogtam, és vártam, hogy belenyúljon és kivegye az óvszert. Mikor nem reagáltam ki nem mondott kérdésére, magától nyitotta ki és nyúlt bele, majd húzta ki a csomagolást. A pénztárcát lerakta maga mellé, aztán már bontotta is ki a gumit, miközben én még mindig kínoztam az ujjaimmal. Hüvelykujjammal a csiklóját masszíroztam, ami őt újabb nyöszörögésekre késztette. Tudom, hogy simán eltudott volna élvezni így, az ujjaimtól, de túl önző voltam ahhoz. Akartam őt mindennél jobban. Majd legközelebb hagyom, hogy elélvezzen az ujjaimtól. Kihúztam a kezemet a combjai közül, mire kissé csalódottan nézett rám, de láttam a szemeiben a vágyat és a szeretet csillogni. Irántam.

Át se gondoltam, hogy mit művelek, ujjaimat, amik az előbb még benne cikáztak a számba csúsztattam, miközben mélyen a szemeibe néztem. Felnyögött és megnyalta az alsó ajkát, mire kivettem a számból az ujjaimat és az övébe nyomtam. Szinte rögtön rákapott, és szopni kezdte, közben pedig ettől csak még keményebb lettem. Ő is a szemeimbe nézett mélyen, úgy, mint én az előbb az övéibe. Kibaszottul izgatott buja tekintete, a nyelve az ujjaim körül és az, hogy tulajdonképpen magát ízlelte.

Elengedte az ujjaimat, én pedig letoltam a gatyámat és felgörgettem kemény hímtagomra az óvszert. Olyan szívesen csinálnám nélküle is, de előbb ahhoz szerintem meg kellene mindkettőnknek látogatnia egy orvost.

Türelmetlenül felnyögött, miközben én fel és le simítottam középsőjén a hímtagommal. Végül aztán beléhatoltam, és teljesen előre löktem a csípőmet, hogy minden kis porcikáját érezzem. A kurva életbe, éreztem is, de még mennyire, hogy éreztem.

Mindkettőnk szájából egy nyögés csúszott ki, én pedig fejemet a nyakába temettem és az ott lévő bőrt nyalogattam. Újra meg újra belé löktem egyet, ő pedig máris a nevemet nyögte. Imádtam, ahogy a nevemet mondogatja, nyögi, imádtam a hangját, és ez mindig egy löketet adott az orgazmus felé.

Amint megtaláltam azt a pontot, amely sikításra sarkallja, ha sokáig ostromlom, szinte összeomlott a karjaimban és egyfolytában a nevemet nyögte. Annyira jó érzés volt benne járni, hogy engem is egészen hamar az orgazmushoz repített az érzés. Chanel a nyakamba harapott elfojtva ezzel hatalmas kiáltásait, míg én az ő nyakát szívtam, hogy az én hangom se hallatszódjon ki. Chanel kétszer egymás után ment el, én pedig csodálva figyeltem ezt a gyönyörű lányt, aki szét hullott az orgazmus erejétől a karjaimban.

Sokáig mindketten csak lihegtünk egymás nyakába, majd felemeltem a fejemet, mire ő is rám nézett. Lassan, könnyen és édesen megcsókoltam, ő pedig mosolyogva vált el tőlem.

- Liam… - suttogta, és a fejemet még közelebb húzta magához a hajamnál fogva.

- Igen baby?

- Szeretlek.

- Én is szeretlek Chanel – simítottam ki egy kósza tincset a homlokából, majd újra megcsókoltam.

Miközben öltöztünk, újra és újra szerelmes csókokat csentem tőle, amit ő általában egy mosollyal, vagy kuncogással fogadott, ha közben megcsiklandoztam az orrát. Szét zilált hajjal, kipirult arccal és szerelmesen bazsalyogva léptünk ki a raktárból, de a kinézetünket mindketten csak a fényen láttuk egymáson. A sminkje el volt kenődve, a száján alig maradt valami a barna árnyalatú rúzsból, és a haja is rakoncátlan tincsekben omlott a vállára. Kuncogva fogta meg a kezem, és kért meg, hogy vigyem egy mosdóba, én pedig teljesítettem is kérését. A tükörben aztán láttam én is, hogy tiszta rúzs vagyok, a hajam egy szénakazal, az ajkaim duzzadtak és a szemeim csillognak. Olyan vigyor ült a számon, amely csakis Chanelnek köszönhető. A szemeim is miatta csillogtak.

Vizes törlőkendővel próbáltam eltűntetni a rúzs nyomokat, míg Chanel a sminkjét és a haját hozta rendbe. Én kétszer beletúrtam a hajamba, aztán hagytam úgy, szerintem így is jó volt. Vagy mégsem?

- Így jó a hajam? – fordultam a barátnőm felé, aki megállt a rúzsozás közben és felém fordult.

- Naná, nagyon szexi – vigyorodott el, én pedig visszafordultam a tükör elé és követtem a példáját. Vigyorogtam, mint a vadalma. – Szeretem mikor így van a hajad. Meg azt is szeretem, mikor belövöd.

- Tudom babe – mosolyogtam. – Miattad csinálom, hidd el.

- Oh, én azt hittem, hogy több millió tini lány kedvéért. Tévedtem? – pillantott rám féloldalasan, én pedig bólintottam.

- Nekem csak te számítasz – öleltem át a derekát, és magamhoz húztam, ő pedig félig nekem támaszkodott, aztán elrakta a Chanel márkájú rúzsát. Ez vicces.

- Csak én? – fordult teljesen felém és édesen felpillantott rám.

- Csak te – hajoltam hozzá, hogy megcsókoljam.

Ezután kislisszoltunk a mosdóból és végleg a próbaterem felé vettük az irányt.

*

Az elképesztő koncert után mindannyian hazavettük az irányt. Odakint hideg volt, de az ég tiszta csillagos, így miután Chanel is lezuhanyozott, felöltöztünk melegen, főztünk két kakaót és kiültünk a teraszra összebújva. Anyáék a házban voltak, így nem zavartak minket. Ujjaim Chanel nyakán játszottak, fejét a mellkasomon pihentette, kezeivel átölelt. Míg én a csillagos eget bámultam, addig ő azt hiszem maga elé. Mindketten elmélyedtünk a gondolatainkban, és szívesen megkérdeztem volna, hogy min jár az esze, de olyan jól esett a csend, ami körbe vett minket.

- Liam? – szólalt meg hirtelen Chanel, én pedig felhümmögtem válaszol. – Fent vagy még? – kérdezte, de nem mozdult meg az ölemben, amiért hálás voltam neki. Ha kibújt volna az ölelésemből, rögtön fázni kezdtem volna.

- Persze baby – nevettem. – Ne aggódj, nem aludtam be, és nem kell felcipelned az ágyba.

- Én aztán meg sem próbálnálak cipelni, felébresztenélek két pofonnal és magadtól mennél az ágyadba – válaszolta, én pedig halkan nevettem csípős visszaszólásán.

- Tudom, hogy nem tennéd. Ma reggel is fotózgattál – fedtem fel a kis titkát.

- Ezt meg mégis honnan veszed? Mélyen aludtál!

- Láttam a háttérképed – vigyorodtam el.

- Oké, lebuktam. De nem aranyos az a kép? – nézett fel rám, én pedig felkuncogtam.

- Nekem is te vagy a háttérképem. Igazából mi.

- Tényleg? – csillantak fel a szemei, én pedig bólintottam.

- Még az egyik kép a kirándulásról, amelyiken csókolózunk. A másikat pedig én készítettem rólad, mikor kinéztél a hegyekre, egy szexi bugyiban és a pólómban.

- Hey – szólalt fel nevetve, én pedig puszit nyomtam a homlokára.

- Mi van a polaroid képekkel, amiket készítettünk?

- Otthon vannak. És amik a te gépeddel készültek?

- Még fel kell töltenem a laptopra. Szeretnék párat kinyomtatni.

- Én is kérek! – vágta rá azonnal.

- Elmehetünk majd nyomtathatni. Valamelyik szabadnapomon. Vagy délelőttön – nyomtam puszit újra a fejére.

- Rendben. Vehetünk képkeretet is? – mondta, bár inkább kérdésnek hangzott. Mintha nem lenne benne biztos.

- Persze babe. Szívesen kirakom a képeket, bárhová ahova csak tehetem. Telenyomnám az Instagram fiókomat is veled, de azt hiszem, annak még kicsit odébb van az ideje, igazam van?

- Mhm, gondolom – válaszolt szórakozottan, mire összeráncolt szemöldökkel néztem le rá, de ő újból a távolba meredt.

- Azt hittem, te is szeretnéd, hogy ne tudjanak még rólunk.

- Miért, te szeretnéd? – nézett fel rám.

- Egy részem igen, egy részem pedig nem. Néha megőrülök, hogy nem mutatkozhatunk nyilvánosan a városban, hogy nem követlek Twitteren és Instagramon és, hogy nem posztolhatom ki azokat az elképesztő képeket, melyek a telefonomban, valamint a fényképezőgépen pihennek. A másik részem pedig néha örül annak, hogy nem tudnak még rólunk. De csakis azért, mert így nem teszlek ki annak a hercehurcának, ami körülöttünk van. Nem mintha nem tapasztaltad volna még, mióta jössz velünk turnézni, de, ha tudna rólunk az egész világ, minden más lenne. Nagyon más. Nem akarom, hogy tele legyen a postafiókod sértegető és fenyegető üzenetekkel, nem akarom, hogy minden szennylapban megjelenjünk, nem akarom, hogy a paprazzik kövessenek, mikor úgy döntesz, hogy shoppingolni van kedved. Nem akarom, hogy a média minden féle hülyeséget kitaláljon, hogy mikor lépek félre, vagy mikor csalsz meg te, nem akarom, hogy a világ a feje tetejére álljon, ha a kezem egy rajongónak a derekán pihen egy közös képkor. Mert hidd el, a feje tetejére állítják a világot, csak, hogy legyen miből megélniük.

- De nem fair, hogy a te életedből élnek meg.

- Ez azért nem teljesen igaz, hiszen mennyi olyan dolog van, amit nem tud rólam a média.

- De mennyi van, amit igen.

- Baby, ők is emberek, akár milyen gonosz pletykákat találnak is ki. És csak azért csinálják, hogy eltartsák magukat.

- Elképesztő, hogyan fogod fel ezt az egészet.

- Ne mondd ezt, vannak olyan pillanatok, mikor nagyon is gyűlölöm.

- Tudom. De attól még hatalmas szíved van. Hatalmas nagy – mozdult meg, aztán úgy fordult, hogy velem szemben legyen, és a szemeimbe tudjon nézni.

- A szívem már a tiéd – mosolyodtam el, mire ő is, és a homlokát az enyémnek döntötte.

- Gyerekek, nem akarok zavarni, de nem fáztok? Csak öt fok van idekint – jelent meg anya a teraszajtóban, én pedig felemeltem a fejem és mosolyogva felé pillantottam.

- De anya, mindjárt jövünk be – néztem vissza mosolyogva Chanelre.

- Rendben. Mi lefekszünk aludni apáddal. Jó éjszakát!

- Jó éjt anya.

- Jó éjszakát! – köszönt el mosolyogva Chanel is, majd anya visszahúzta az ajtót és a függönyt is. – Anyukádnak igaza van, be kellene mennünk. Nem kéne megfáznunk.

- Azt hittem, idegesít, hogy anya megmondja, mit csináljunk.

- Dehogy idegesít Liam! Én édesnek tartom, amiért aggódik értünk. Tökre érthető, hogy ilyen, hiszen ezt csinálja egy anya, nem? – nyomta meg az utolsó előtti szót, majd felállt az ölemből és húzta magával a pokrócát. Hangsúlyából valamiért úgy véltem le, hogy neki nem ilyen anyukája lehet, mint nekem.

- De igen – válaszoltam, majd én is felálltam, ő pedig megindult be előttem.

*

Másnap reggel hamarabb fent voltam, mint Chanel, aminek kifejezetten örültem. Rögtön a telefonom után nyúltam, és miután bekapcsolódott, a fényképezőgépbe léptem, csak hogy én is letudjam fotózni, mikor még mély álomba szenderülve terül el rajtam. Vagy én rajta. Igazából csak most tűnt fel, hogy a fejem a hasán van, kezeim a két oldala mellett pihennek. A lábaim lelógnak az ágy végéből, csak úgy, mint tegnap. Fogalmam sincs, hogy mit művelünk éjszaka, de annyira rátapadok szegény lányra, hogy valószínűleg néha már megfullad tőlem. Leellenőriztem, hogy le van –e tényleg biztosra halkítva a telefonom, hiszen a kamera hangjával igazán nem akartam Chanelt felébreszteni. Azután pedig képeket kezdtem csinálni róla. Miután úgy véltem, hogy elég lesz már, békés arcát kémleltem. A szája kissé ki volt nyitva, a haja szétterült a párnán, kezeit két oldalra nyújtotta és egyik oldalt sem érte el az ágy szélét. Mosolyogva megemelkedtem, és a takaróval a hátamon fentebb másztam rajta, majd újra ráhelyezkedtem. Kezeimmel a pólója alá nyúltam és a csípőjét fogtam közre. Jobb kezem lentebb vándorolt, majd óvatosan félre húztam a vékony anyagot és az ujjaimat nőiességére simítottam. Azonnal reagált az érintésemre, fejét a másik oldalra fordította és a száját becsukta. Alsó ajkamba haraptam, aztán lassan simogatni kezdtem Chanelt, mire nyöszörögve ébredt meg. Kinyitotta a szemeit, én pedig elvigyorodtam és feltoltam a pólóját, majd csókot nyomtam a köldöke fölé.

- Liam – nyöszörögte, én pedig még egy puszit nyomtam a hasára.

- Igen babe? – köröztem a mutatóujjammal. Válaszul csak felnyögött és a már így is gyűrött lepedőbe markolt. Megfogtam a bugyiját, majd lehúztam róla és elhajítottam valamerre. Kinyitotta a szemeit és engem nézett, míg én a belső combját hintettem puszikat.

- Liam – mondta újra a nevem, én pedig végre megcsókoltam középen. Tudom, hogy csak erre várt, és ezért Liamozott.

Kéjes nyögés hagyta el formás ajkait, ami berezegte az egész szobát. Libabőr keletkezett puha bőrén amint az ujjaimat végig húztam a két oldalán, a nyelvem közben izgatóan mozgott nőiessége ellen. Tisztában voltam az érzékeny pontjaival, azzal is, hogy meddig mehettem el mielőtt elérte volna az orgazmusát. Azt hiszem, ki lehet jelenteni, hogy olyan sokszor elégítettük már ki a másikat, hogy szinte már fejből tudom, hogy mit kell csinálnom ahhoz, hogy jól érezze magát, és hogy mit nem szeret.

 - Gyerünk – kérlelt, aztán felnyögött és a lábait széthúzta így a talpai a paplanon voltak. Szinte felfaltam őt heves nyalintásaimmal, a csípőjét a szám ellen ringatta mikor már alig bírta a kínzásom. A mutató- és középső-ujjaimat végig húztam nedvességén miután elváltam tőle és minden előrejelzés nélkül eltüntettem benne őket. Elvigyorodtam, amikor felnyögött, a háta felemelkedett az ágyról és a feje ide-oda forgott amint az öröm átjárta a testét. Bal kezemmel végig simítottam a hasán miután a számat újra a csiklójára nyomtam és belemarkoltam a mellébe. A hüvelyk- és mutatóujjam közé fogtam a bimbóját mely már régen kemény volt, és elkezdtem vele játszani, mert tudtam, hogy ezt is imádta. A nevem számtalanszor elhagyta az ajkait és mikor már azon volt, hogy elélvez, lassabbra vettem a tempót. Felmorgott, mikor nem kapta meg amit akart, azonban meglepetésként érte, amikor minden előrejelzés nélkül, miután letoltam gyorsan a gatyámat és óvszert raktam a férfiasságomra, belé nyomtam magam. Mély morgás tört fel belőlem amint eltüntettem magam nedvességében, oly annyira szűk volt, hogy hirtelen el sem akartam hinni, hogy nem is szűz volt. Annyira jól esett amint a falai körém szorultak, a lábai szélesen ki voltak tárva így elegendő helyem volt arra, hogy kényelmesen elférjek. Gyors tempóra váltottam szinte azonnal, a mellei folyamatosan mozogtak, ami még jobban beindított. Az egyikre rámarkoltam és masszírozni kezdtem, a másikra pedig rácuppantam a számmal és szívtam. Annyira kanos voltam, hogy az leírhatatlan volt, már előre láttam, hogy egy menet nem lesz elég arra, hogy csillapodjon az állapotom. Valahogy végül felém került, a háta velem szemben volt így minden alkalommal tökéletes láttam amint eltűntem benne. A feneke az alhasamat érintette folyamatosan, amint fel- és le mozgott rajtam. Ha jól éreztem, az egyik kezével a sípcsontomon támaszkodott, és amikor láttam, hogy a másik könyöke is folyamatosan mozgott, rá kellett jönnöm, hogy már pedig izgatta magát miközben meglovagolt.

- Chanel – nyögtem. – Mit csinálsz?

Persze, hogy nem kaptam választ. Ahhoz túlságosan elfoglalt volt. Mikor felültem, a farkam teljesen eltűnt benne, ami még ennél is jobb érzés volt. Szavakba önteni nem tudtam, hogy hogyan éreztem magam. A vágy tombolt a testemben, Chanel pedig előttem csak ugrált fel és le. Mindkettőnk szája nyitva volt és ömlöttek belőlünk a nyögések. Mikor összeszedtem magam annyira, hogy megtudjak mozdulni, az ágy szélére csusszantam, és leraktam a lábaimat a földre, míg az övéi az enyémen voltak, tökéletesen hatalmas terpeszben, ezzel hozzáférést adva a nőiességéhez. A bal kezemmel rámarkoltam a bal mellére, a jobb kezemet a szája felé vezettem ahol jó kislányként viselkedve, be is kapta a mutató és középső ujjam. Miután benedvesítette, kihúztam őket a szájából és szinte azonnal a csiklójára nyomtam őket, hogy körkörös mozdulatokkal segítsem elérni az orgazmusát.

- Mindjárt Liam – nyöszörögte, majd a vállamra hajtotta a fejét, és a számmal szinte megtámadtam a nyakát és szívni kezdtem. Teljesen ki voltam rá éhezve, ha tehettem volna, lehet, hogy fel is faltam volna az egész lányt. A kezemet olyan gyorsan mozgattam, hogy már zsibbadni, végül fájni kezdett, a számmal szívtam, nyaltam haraptam Chanel nyakát, a másik kezemmel pedig újra és újra a mellébe markoltam. Egyszerre ért el mindkettőnket az orgazmus, Chanel megint kétszer egymás után élvezett el, nedve szétspriccelt a szőnyegre és a lábfejemre, a combja két belső fele és a kezem is tiszta olyan volt. Hátra dőltem vele, ő még mindig nyöszörögve hajtotta a fejét a vállamra.

Teljesen ki voltam. Jó pár perce még azt hittem, hogy egyszer nem lesz majd elég, hogy újra és újra belé fogok temetkezni a délelőtt folyamán, de most olyan fáradtság vett erőt rajtam, amilyet még koncert után sem éreztem. Na, jó, éreztem már, de tegnap este például nem voltam ennyire fáradt, mint most.

Chanel és én sem tudtunk egy normális mondatot kipréselni magunkból. Sokáig feküdtünk úgy az ágyon, a lábaink lelógva róla, ő még mindig a farkamon ülve, pontosabban feküdve. Végül kezével megtámaszkodott az ágyon és nagy nehezen felült, majd leszállt rólam és mellém gurult, magával húzva a takarót. Őt sem érdekelte, hogy csöpögött a nedvétől, és engem sem, hogy én is olyan voltam. Felkúsztunk az ágyba a takaróba bugyolálva, majd szorosan hozzám bújt és az arcát a mellkasomnak nyomta. Nem sokkal később, mély álomba szenderültünk mindketten.