[52. - A szívem már a tiéd]

Hii babes,
okay ugh öm nem vagyok megelégedve a résszel, leginkább a tartalmával. Noha a megfogalmazása még tetszik is (főleg amit Beccsu írt a végén), akkor is ha tehetném kitörölnék mindent és újraírnám az egész részt. Ígérem a következő részek már izgalmasabbak lesznek. Köszönöm szépen visszajelzéseiteket, nagyon örülök neki!:) Nézzetek be új blogomba, melyet Beccsuval írok, és már fent van a második fejezet. Élvezzétek ki a nyár utolsó heteit, mert nem sokára újra jön az iskolapad.:D Jó olvasást! X♥

Liam James Payne

Chanel elképesztően nézett ki abban a hosszú barna ruhában, enyhe hullámos hajával és nem túl feltűnő sminkjével. Így is szűkös volt a gatyám, mert nem tudtuk befejezni azt, amit elkezdtünk, de amint megpillantottam, azt hittem, hogy nekem végem van. Hosszú, vékony, szexi lábait harisnya fedte, magas sarkú nélkül alacsony volt, de nem olyan nagyon kicsike. Legszívesebben visszarángattam volna a szobába, és leszaggattam volna róla a nejlonharisnyát. Amióta a konyhába léptem, el sem engedtem őt. Karjaim a dereka köré fontam, csinos, kerek fenekét az ágyékomra helyezte, amivel jobban izgat, mint azt ő eltudná képzelni. Apa, Louis és a húgai lelkesen falatoztak a kekszből, melyet anya sütött nem olyan rég, és normális esetben én is benyomtam már volna jó pár darabbal, de kit érdekel a süti, mikor a szexi barátnőm az ölembe ül és még csak magamévá sem tehetem?

Végül hálát mondtam, mikor Louis szedelőzködni kezdett, mondván indulni kell az arénába. Nem azért, mert elakartam szabadulni Chanel alól, hanem azért, mert ha tovább ül az ölemben, akkor tuti szemmel látható erekcióm növekszik. Chanelel felmentünk a szobámba, ő a cipő, kabát és táskáért, míg én gyorsan átöltöztem.

- Dögös vagy – állt meg az ajtóban Chanel, miközben én éppen felé tartottam.

- Te meg elképesztően szexi, és annyira magam alá fektetnélek – öleltem át a derekát és csókot nyomtam ajkaira.

- Hm, tudod, hogy én is benne lennék, de azt hiszem, ezt most tolnunk kell – mondta csábítóan, én pedig élesen beszívtam a levegőt, majd becsuktam a szobaajtót és leindultunk.

A kocsiban a kezét a combomra csúsztatta, majd egy huncut mosollyal ajándékozott meg, közben pedig nagyon is jól tudta, hogy kanos vagyok. Emlékek villantak elém, mikor elutaztunk, akkor is ugyanígy kezdte a csábítását. Akkor viszont a szájába élveztem. És csak ketten voltunk. Ez azért egy jelentős álláspont.

Ellenben az akkori esettel, most nem kezdett el simogatni, a kezét csak ott pihentette, miközben az ikreknek mesélt valamit, akik eggyel előttünk ültek. Mosolyogva hallgattam őt, miközben az ablakon néztem kifelé. Amerikai akcentusát még mindig kitűnően hallani lehetett, habár azt hiszem már keveredett egy kicsit a brittel. Elvégre régóta él itt. Mindegy, a hangját és az akcentusát is imádtam, ahogy szinte mindent benne. Felé fordítottam az fejem, és csak néztem gyönyörű arcát, mely hibátlan volt és sima. Levett a lábamról a szája mozgása, ahogy formálta a szavakat, mikor elmosolyodott szélesen, és mikor néha a fogaival az alsó ajkába harapott. Persze, mindezek mélyen is megmozgattak odalent, de arra most nem igazán figyeltem, inkább csak minden figyelmem neki szenteltem. Kezével az ablakpárkányon könyökölt, mutatóujjával folyamatosan belekapott a már amúgy is hullámos hajtincsébe, és feltekerte az ujjára, majd le. Nem csak, hogy szexi volt, ahogyan a haját tekergette, de édes is. Eszembe jutott, miként túrta a hajamat ma délelőtt, mikor megszárította, és én mennyire élveztem.

Gondolataim közül Chanel rántott ki. Egyik kezét az arcomra csúsztatta, így szemeimet rögtön rákaptam. Arcán egy gyönyörű mosoly ült, szemeivel az enyéimbe nézett.

- Megérkeztünk – mondta halkan, én pedig csak ajkaimat az övére nyomtam. Nem hiszem, hogy tovább bírtam volna csókja nélkül. Torokköszörülést hallottunk odakintről, mire elváltam tőle és szélesen elvigyorodtam. Megfogtam a kezét, mely még mindig az arcomon pihent, és mindketten kiszálltunk az autóból. Paddy egy kis mosollyal nézett ránk, míg én nem igazán foglalkoztam most vele, sietősen léptem be az aréna hátsó bejáratán. Én magam sem tudom, mire a sietség, de beértük a többieket, végül anyuék mögött mentünk. Chanel mellettem jött, keze az enyémben pihent és, mikor köszöntem valakinek, ő is így tett.

- Menjetek csak a többiekhez, nekünk még előbb úgy is próbálnunk kell – mondtam anyáéknak és kezemet a hátára raktam, hogy betereljem őket a szobába, ahol tegnap is voltak.

- Rendben fiam – jött a válasz anyától, én meg rájuk mosolyogtam és húztam tovább Chanelt az ismerős folyosókon. Ő hátrapillantott, én pedig hirtelen behúztam egy sötét szobába.

- Liam, hol… - kezdte, de megcsókoltam, ezzel félbe szakítva őt. Kezei a csípőmön voltak és a pólómba markoltak, majd felvezette azokat elöl a mellkasomon és lelökte rólam a fekete bőrkabátot. Tudtam, hogy annyira akar, mint én őt. Az ölembe ugrott, én pedig felültettem egy fém állványra, ami pont kellő magasságban volt. Lábait a derekam köré fonta, ezzel még közelebb húzva magához, kezei a karomon jártak fel és le, végül a hajamba túrt. Imádta a hajamat túrni, én pedig imádtam, mikor azt csinálta. Vagy, ha csak a hajammal játszott.

- Keresni fognak – mormolta a számba, de engem a kijelentése nem különösebben érdekelt. Oldalra nyúltam, hogy bezárjam az ajtót, de csak a sötétben tapogatóztam, így muszáj volt elszakadnom tőle és oldalra fordítanom a fejemet, hogy lássam, hova kell nyúljak. Eközben ő a nyakamra tapadt, és minden előjel nélkül szívogatni kezdte a bőrömet. Felnyögtem, és másik kezemmel megszorítottam a derekát, majd végre elértem a kilincset és remegő kézzel elfordítottam a zárban a kulcsot. Chanel újra megcsókolt, keményen, sürgetően és szerelmesen. Szerelmesen csókolt engem, ahogy én is őt, mert így éreztem. Szerelmes voltam belé.

- Milyen jó, hogy ruhát vettél fel – mormogtam, miközben tenyereimmel fentebb toltam a combján. – Elképesztően nézel ki baby – csókoltam végig a nyakát, nem is inkább nyelvemet végig húztam rajta. Sóhaj szökött ki az ajkai közül, majd megemelkedett, hogy a ruhát normálisan feltudjam rajta tolni, a harisnyát pedig lehúzni.

- El ne szakítsd a harisnyám, nem tudok másikat felvenni – mondta közvetlenül a fülembe, lehelete nyaldosta a bőrömet, amitől kirázott a hideg. Próbáltam úgy lehúzni a harisnyát, hogy ne szakítsam el, de ha hazaérünk, tuti letéptem róla. Ujjaim gyorsan a középső pontjához cikáztak, és máris éreztem bugyin keresztül, hogy mennyire nedves és, hogy mennyire kíván. Mindig elképesztett, hogy milyen nedves, de hát végül is én is tiszta kemény voltam odalent. És a tudat, hogy minden alkalommal ennyire nedvessé teszem, még jobban megőrjít. Valószínűleg sokkal többször hozom izgalomba, mint én azt észreveszem.

Félre toltam a bugyi finom anyagát, mely nedvétől vizes, és ujjaimat a puha, síkos bőrére simítottam. Egyik kezével a tarkómat szorította, míg másik a fenekemen pihent. Felnyöszörgött, amint hozzáértem, én pedig nem bírtam tűrtőzteni magam, és feltoltam egyből két ujjamat.

Nyögés szakadt ki belőle, melyet én egy mosollyal nyugtáztam, és a nyakába csókoltam, később pedig meg is haraptam ott a bőrét. Annyira jó érzés volt nekem, ahogy az ujjaimmal benne köröztem, hát még neki mennyire tetszhetett.

- Olyan jó vagy baby – mormogtam a fülébe, majd a fülcimpájába haraptam, pontosan úgy, ahogy ő szokott az enyémbe. – Olyan nedves vagy nekem. Akarsz engem? Akarod a farkamat? – suttogtam, ő pedig nyöszörgött válaszul, és heves bólintásokkal adta tudtomra, hogy nagyon is szeretne engem. Persze, ezt eddig is tudtam, de jólesett kimondani a mocskos dolgokat. Kezei a zsebeimhez siklottak, majd kihúzta a pénztárcámat. Kérdő tekintettel nézett rám, míg én csak mosolyogtam, és vártam, hogy belenyúljon és kivegye az óvszert. Mikor nem reagáltam ki nem mondott kérdésére, magától nyitotta ki és nyúlt bele, majd húzta ki a csomagolást. A pénztárcát lerakta maga mellé, aztán már bontotta is ki a gumit, miközben én még mindig kínoztam az ujjaimmal. Hüvelykujjammal a csiklóját masszíroztam, ami őt újabb nyöszörögésekre késztette. Tudom, hogy simán eltudott volna élvezni így, az ujjaimtól, de túl önző voltam ahhoz. Akartam őt mindennél jobban. Majd legközelebb hagyom, hogy elélvezzen az ujjaimtól. Kihúztam a kezemet a combjai közül, mire kissé csalódottan nézett rám, de láttam a szemeiben a vágyat és a szeretet csillogni. Irántam.

Át se gondoltam, hogy mit művelek, ujjaimat, amik az előbb még benne cikáztak a számba csúsztattam, miközben mélyen a szemeibe néztem. Felnyögött és megnyalta az alsó ajkát, mire kivettem a számból az ujjaimat és az övébe nyomtam. Szinte rögtön rákapott, és szopni kezdte, közben pedig ettől csak még keményebb lettem. Ő is a szemeimbe nézett mélyen, úgy, mint én az előbb az övéibe. Kibaszottul izgatott buja tekintete, a nyelve az ujjaim körül és az, hogy tulajdonképpen magát ízlelte.

Elengedte az ujjaimat, én pedig letoltam a gatyámat és felgörgettem kemény hímtagomra az óvszert. Olyan szívesen csinálnám nélküle is, de előbb ahhoz szerintem meg kellene mindkettőnknek látogatnia egy orvost.

Türelmetlenül felnyögött, miközben én fel és le simítottam középsőjén a hímtagommal. Végül aztán beléhatoltam, és teljesen előre löktem a csípőmet, hogy minden kis porcikáját érezzem. A kurva életbe, éreztem is, de még mennyire, hogy éreztem.

Mindkettőnk szájából egy nyögés csúszott ki, én pedig fejemet a nyakába temettem és az ott lévő bőrt nyalogattam. Újra meg újra belé löktem egyet, ő pedig máris a nevemet nyögte. Imádtam, ahogy a nevemet mondogatja, nyögi, imádtam a hangját, és ez mindig egy löketet adott az orgazmus felé.

Amint megtaláltam azt a pontot, amely sikításra sarkallja, ha sokáig ostromlom, szinte összeomlott a karjaimban és egyfolytában a nevemet nyögte. Annyira jó érzés volt benne járni, hogy engem is egészen hamar az orgazmushoz repített az érzés. Chanel a nyakamba harapott elfojtva ezzel hatalmas kiáltásait, míg én az ő nyakát szívtam, hogy az én hangom se hallatszódjon ki. Chanel kétszer egymás után ment el, én pedig csodálva figyeltem ezt a gyönyörű lányt, aki szét hullott az orgazmus erejétől a karjaimban.

Sokáig mindketten csak lihegtünk egymás nyakába, majd felemeltem a fejemet, mire ő is rám nézett. Lassan, könnyen és édesen megcsókoltam, ő pedig mosolyogva vált el tőlem.

- Liam… - suttogta, és a fejemet még közelebb húzta magához a hajamnál fogva.

- Igen baby?

- Szeretlek.

- Én is szeretlek Chanel – simítottam ki egy kósza tincset a homlokából, majd újra megcsókoltam.

Miközben öltöztünk, újra és újra szerelmes csókokat csentem tőle, amit ő általában egy mosollyal, vagy kuncogással fogadott, ha közben megcsiklandoztam az orrát. Szét zilált hajjal, kipirult arccal és szerelmesen bazsalyogva léptünk ki a raktárból, de a kinézetünket mindketten csak a fényen láttuk egymáson. A sminkje el volt kenődve, a száján alig maradt valami a barna árnyalatú rúzsból, és a haja is rakoncátlan tincsekben omlott a vállára. Kuncogva fogta meg a kezem, és kért meg, hogy vigyem egy mosdóba, én pedig teljesítettem is kérését. A tükörben aztán láttam én is, hogy tiszta rúzs vagyok, a hajam egy szénakazal, az ajkaim duzzadtak és a szemeim csillognak. Olyan vigyor ült a számon, amely csakis Chanelnek köszönhető. A szemeim is miatta csillogtak.

Vizes törlőkendővel próbáltam eltűntetni a rúzs nyomokat, míg Chanel a sminkjét és a haját hozta rendbe. Én kétszer beletúrtam a hajamba, aztán hagytam úgy, szerintem így is jó volt. Vagy mégsem?

- Így jó a hajam? – fordultam a barátnőm felé, aki megállt a rúzsozás közben és felém fordult.

- Naná, nagyon szexi – vigyorodott el, én pedig visszafordultam a tükör elé és követtem a példáját. Vigyorogtam, mint a vadalma. – Szeretem mikor így van a hajad. Meg azt is szeretem, mikor belövöd.

- Tudom babe – mosolyogtam. – Miattad csinálom, hidd el.

- Oh, én azt hittem, hogy több millió tini lány kedvéért. Tévedtem? – pillantott rám féloldalasan, én pedig bólintottam.

- Nekem csak te számítasz – öleltem át a derekát, és magamhoz húztam, ő pedig félig nekem támaszkodott, aztán elrakta a Chanel márkájú rúzsát. Ez vicces.

- Csak én? – fordult teljesen felém és édesen felpillantott rám.

- Csak te – hajoltam hozzá, hogy megcsókoljam.

Ezután kislisszoltunk a mosdóból és végleg a próbaterem felé vettük az irányt.

*

Az elképesztő koncert után mindannyian hazavettük az irányt. Odakint hideg volt, de az ég tiszta csillagos, így miután Chanel is lezuhanyozott, felöltöztünk melegen, főztünk két kakaót és kiültünk a teraszra összebújva. Anyáék a házban voltak, így nem zavartak minket. Ujjaim Chanel nyakán játszottak, fejét a mellkasomon pihentette, kezeivel átölelt. Míg én a csillagos eget bámultam, addig ő azt hiszem maga elé. Mindketten elmélyedtünk a gondolatainkban, és szívesen megkérdeztem volna, hogy min jár az esze, de olyan jól esett a csend, ami körbe vett minket.

- Liam? – szólalt meg hirtelen Chanel, én pedig felhümmögtem válaszol. – Fent vagy még? – kérdezte, de nem mozdult meg az ölemben, amiért hálás voltam neki. Ha kibújt volna az ölelésemből, rögtön fázni kezdtem volna.

- Persze baby – nevettem. – Ne aggódj, nem aludtam be, és nem kell felcipelned az ágyba.

- Én aztán meg sem próbálnálak cipelni, felébresztenélek két pofonnal és magadtól mennél az ágyadba – válaszolta, én pedig halkan nevettem csípős visszaszólásán.

- Tudom, hogy nem tennéd. Ma reggel is fotózgattál – fedtem fel a kis titkát.

- Ezt meg mégis honnan veszed? Mélyen aludtál!

- Láttam a háttérképed – vigyorodtam el.

- Oké, lebuktam. De nem aranyos az a kép? – nézett fel rám, én pedig felkuncogtam.

- Nekem is te vagy a háttérképem. Igazából mi.

- Tényleg? – csillantak fel a szemei, én pedig bólintottam.

- Még az egyik kép a kirándulásról, amelyiken csókolózunk. A másikat pedig én készítettem rólad, mikor kinéztél a hegyekre, egy szexi bugyiban és a pólómban.

- Hey – szólalt fel nevetve, én pedig puszit nyomtam a homlokára.

- Mi van a polaroid képekkel, amiket készítettünk?

- Otthon vannak. És amik a te gépeddel készültek?

- Még fel kell töltenem a laptopra. Szeretnék párat kinyomtatni.

- Én is kérek! – vágta rá azonnal.

- Elmehetünk majd nyomtathatni. Valamelyik szabadnapomon. Vagy délelőttön – nyomtam puszit újra a fejére.

- Rendben. Vehetünk képkeretet is? – mondta, bár inkább kérdésnek hangzott. Mintha nem lenne benne biztos.

- Persze babe. Szívesen kirakom a képeket, bárhová ahova csak tehetem. Telenyomnám az Instagram fiókomat is veled, de azt hiszem, annak még kicsit odébb van az ideje, igazam van?

- Mhm, gondolom – válaszolt szórakozottan, mire összeráncolt szemöldökkel néztem le rá, de ő újból a távolba meredt.

- Azt hittem, te is szeretnéd, hogy ne tudjanak még rólunk.

- Miért, te szeretnéd? – nézett fel rám.

- Egy részem igen, egy részem pedig nem. Néha megőrülök, hogy nem mutatkozhatunk nyilvánosan a városban, hogy nem követlek Twitteren és Instagramon és, hogy nem posztolhatom ki azokat az elképesztő képeket, melyek a telefonomban, valamint a fényképezőgépen pihennek. A másik részem pedig néha örül annak, hogy nem tudnak még rólunk. De csakis azért, mert így nem teszlek ki annak a hercehurcának, ami körülöttünk van. Nem mintha nem tapasztaltad volna még, mióta jössz velünk turnézni, de, ha tudna rólunk az egész világ, minden más lenne. Nagyon más. Nem akarom, hogy tele legyen a postafiókod sértegető és fenyegető üzenetekkel, nem akarom, hogy minden szennylapban megjelenjünk, nem akarom, hogy a paprazzik kövessenek, mikor úgy döntesz, hogy shoppingolni van kedved. Nem akarom, hogy a média minden féle hülyeséget kitaláljon, hogy mikor lépek félre, vagy mikor csalsz meg te, nem akarom, hogy a világ a feje tetejére álljon, ha a kezem egy rajongónak a derekán pihen egy közös képkor. Mert hidd el, a feje tetejére állítják a világot, csak, hogy legyen miből megélniük.

- De nem fair, hogy a te életedből élnek meg.

- Ez azért nem teljesen igaz, hiszen mennyi olyan dolog van, amit nem tud rólam a média.

- De mennyi van, amit igen.

- Baby, ők is emberek, akár milyen gonosz pletykákat találnak is ki. És csak azért csinálják, hogy eltartsák magukat.

- Elképesztő, hogyan fogod fel ezt az egészet.

- Ne mondd ezt, vannak olyan pillanatok, mikor nagyon is gyűlölöm.

- Tudom. De attól még hatalmas szíved van. Hatalmas nagy – mozdult meg, aztán úgy fordult, hogy velem szemben legyen, és a szemeimbe tudjon nézni.

- A szívem már a tiéd – mosolyodtam el, mire ő is, és a homlokát az enyémnek döntötte.

- Gyerekek, nem akarok zavarni, de nem fáztok? Csak öt fok van idekint – jelent meg anya a teraszajtóban, én pedig felemeltem a fejem és mosolyogva felé pillantottam.

- De anya, mindjárt jövünk be – néztem vissza mosolyogva Chanelre.

- Rendben. Mi lefekszünk aludni apáddal. Jó éjszakát!

- Jó éjt anya.

- Jó éjszakát! – köszönt el mosolyogva Chanel is, majd anya visszahúzta az ajtót és a függönyt is. – Anyukádnak igaza van, be kellene mennünk. Nem kéne megfáznunk.

- Azt hittem, idegesít, hogy anya megmondja, mit csináljunk.

- Dehogy idegesít Liam! Én édesnek tartom, amiért aggódik értünk. Tökre érthető, hogy ilyen, hiszen ezt csinálja egy anya, nem? – nyomta meg az utolsó előtti szót, majd felállt az ölemből és húzta magával a pokrócát. Hangsúlyából valamiért úgy véltem le, hogy neki nem ilyen anyukája lehet, mint nekem.

- De igen – válaszoltam, majd én is felálltam, ő pedig megindult be előttem.

*

Másnap reggel hamarabb fent voltam, mint Chanel, aminek kifejezetten örültem. Rögtön a telefonom után nyúltam, és miután bekapcsolódott, a fényképezőgépbe léptem, csak hogy én is letudjam fotózni, mikor még mély álomba szenderülve terül el rajtam. Vagy én rajta. Igazából csak most tűnt fel, hogy a fejem a hasán van, kezeim a két oldala mellett pihennek. A lábaim lelógnak az ágy végéből, csak úgy, mint tegnap. Fogalmam sincs, hogy mit művelünk éjszaka, de annyira rátapadok szegény lányra, hogy valószínűleg néha már megfullad tőlem. Leellenőriztem, hogy le van –e tényleg biztosra halkítva a telefonom, hiszen a kamera hangjával igazán nem akartam Chanelt felébreszteni. Azután pedig képeket kezdtem csinálni róla. Miután úgy véltem, hogy elég lesz már, békés arcát kémleltem. A szája kissé ki volt nyitva, a haja szétterült a párnán, kezeit két oldalra nyújtotta és egyik oldalt sem érte el az ágy szélét. Mosolyogva megemelkedtem, és a takaróval a hátamon fentebb másztam rajta, majd újra ráhelyezkedtem. Kezeimmel a pólója alá nyúltam és a csípőjét fogtam közre. Jobb kezem lentebb vándorolt, majd óvatosan félre húztam a vékony anyagot és az ujjaimat nőiességére simítottam. Azonnal reagált az érintésemre, fejét a másik oldalra fordította és a száját becsukta. Alsó ajkamba haraptam, aztán lassan simogatni kezdtem Chanelt, mire nyöszörögve ébredt meg. Kinyitotta a szemeit, én pedig elvigyorodtam és feltoltam a pólóját, majd csókot nyomtam a köldöke fölé.

- Liam – nyöszörögte, én pedig még egy puszit nyomtam a hasára.

- Igen babe? – köröztem a mutatóujjammal. Válaszul csak felnyögött és a már így is gyűrött lepedőbe markolt. Megfogtam a bugyiját, majd lehúztam róla és elhajítottam valamerre. Kinyitotta a szemeit és engem nézett, míg én a belső combját hintettem puszikat.

- Liam – mondta újra a nevem, én pedig végre megcsókoltam középen. Tudom, hogy csak erre várt, és ezért Liamozott.

Kéjes nyögés hagyta el formás ajkait, ami berezegte az egész szobát. Libabőr keletkezett puha bőrén amint az ujjaimat végig húztam a két oldalán, a nyelvem közben izgatóan mozgott nőiessége ellen. Tisztában voltam az érzékeny pontjaival, azzal is, hogy meddig mehettem el mielőtt elérte volna az orgazmusát. Azt hiszem, ki lehet jelenteni, hogy olyan sokszor elégítettük már ki a másikat, hogy szinte már fejből tudom, hogy mit kell csinálnom ahhoz, hogy jól érezze magát, és hogy mit nem szeret.

 - Gyerünk – kérlelt, aztán felnyögött és a lábait széthúzta így a talpai a paplanon voltak. Szinte felfaltam őt heves nyalintásaimmal, a csípőjét a szám ellen ringatta mikor már alig bírta a kínzásom. A mutató- és középső-ujjaimat végig húztam nedvességén miután elváltam tőle és minden előrejelzés nélkül eltüntettem benne őket. Elvigyorodtam, amikor felnyögött, a háta felemelkedett az ágyról és a feje ide-oda forgott amint az öröm átjárta a testét. Bal kezemmel végig simítottam a hasán miután a számat újra a csiklójára nyomtam és belemarkoltam a mellébe. A hüvelyk- és mutatóujjam közé fogtam a bimbóját mely már régen kemény volt, és elkezdtem vele játszani, mert tudtam, hogy ezt is imádta. A nevem számtalanszor elhagyta az ajkait és mikor már azon volt, hogy elélvez, lassabbra vettem a tempót. Felmorgott, mikor nem kapta meg amit akart, azonban meglepetésként érte, amikor minden előrejelzés nélkül, miután letoltam gyorsan a gatyámat és óvszert raktam a férfiasságomra, belé nyomtam magam. Mély morgás tört fel belőlem amint eltüntettem magam nedvességében, oly annyira szűk volt, hogy hirtelen el sem akartam hinni, hogy nem is szűz volt. Annyira jól esett amint a falai körém szorultak, a lábai szélesen ki voltak tárva így elegendő helyem volt arra, hogy kényelmesen elférjek. Gyors tempóra váltottam szinte azonnal, a mellei folyamatosan mozogtak, ami még jobban beindított. Az egyikre rámarkoltam és masszírozni kezdtem, a másikra pedig rácuppantam a számmal és szívtam. Annyira kanos voltam, hogy az leírhatatlan volt, már előre láttam, hogy egy menet nem lesz elég arra, hogy csillapodjon az állapotom. Valahogy végül felém került, a háta velem szemben volt így minden alkalommal tökéletes láttam amint eltűntem benne. A feneke az alhasamat érintette folyamatosan, amint fel- és le mozgott rajtam. Ha jól éreztem, az egyik kezével a sípcsontomon támaszkodott, és amikor láttam, hogy a másik könyöke is folyamatosan mozgott, rá kellett jönnöm, hogy már pedig izgatta magát miközben meglovagolt.

- Chanel – nyögtem. – Mit csinálsz?

Persze, hogy nem kaptam választ. Ahhoz túlságosan elfoglalt volt. Mikor felültem, a farkam teljesen eltűnt benne, ami még ennél is jobb érzés volt. Szavakba önteni nem tudtam, hogy hogyan éreztem magam. A vágy tombolt a testemben, Chanel pedig előttem csak ugrált fel és le. Mindkettőnk szája nyitva volt és ömlöttek belőlünk a nyögések. Mikor összeszedtem magam annyira, hogy megtudjak mozdulni, az ágy szélére csusszantam, és leraktam a lábaimat a földre, míg az övéi az enyémen voltak, tökéletesen hatalmas terpeszben, ezzel hozzáférést adva a nőiességéhez. A bal kezemmel rámarkoltam a bal mellére, a jobb kezemet a szája felé vezettem ahol jó kislányként viselkedve, be is kapta a mutató és középső ujjam. Miután benedvesítette, kihúztam őket a szájából és szinte azonnal a csiklójára nyomtam őket, hogy körkörös mozdulatokkal segítsem elérni az orgazmusát.

- Mindjárt Liam – nyöszörögte, majd a vállamra hajtotta a fejét, és a számmal szinte megtámadtam a nyakát és szívni kezdtem. Teljesen ki voltam rá éhezve, ha tehettem volna, lehet, hogy fel is faltam volna az egész lányt. A kezemet olyan gyorsan mozgattam, hogy már zsibbadni, végül fájni kezdett, a számmal szívtam, nyaltam haraptam Chanel nyakát, a másik kezemmel pedig újra és újra a mellébe markoltam. Egyszerre ért el mindkettőnket az orgazmus, Chanel megint kétszer egymás után élvezett el, nedve szétspriccelt a szőnyegre és a lábfejemre, a combja két belső fele és a kezem is tiszta olyan volt. Hátra dőltem vele, ő még mindig nyöszörögve hajtotta a fejét a vállamra.

Teljesen ki voltam. Jó pár perce még azt hittem, hogy egyszer nem lesz majd elég, hogy újra és újra belé fogok temetkezni a délelőtt folyamán, de most olyan fáradtság vett erőt rajtam, amilyet még koncert után sem éreztem. Na, jó, éreztem már, de tegnap este például nem voltam ennyire fáradt, mint most.

Chanel és én sem tudtunk egy normális mondatot kipréselni magunkból. Sokáig feküdtünk úgy az ágyon, a lábaink lelógva róla, ő még mindig a farkamon ülve, pontosabban feküdve. Végül kezével megtámaszkodott az ágyon és nagy nehezen felült, majd leszállt rólam és mellém gurult, magával húzva a takarót. Őt sem érdekelte, hogy csöpögött a nedvétől, és engem sem, hogy én is olyan voltam. Felkúsztunk az ágyba a takaróba bugyolálva, majd szorosan hozzám bújt és az arcát a mellkasomnak nyomta. Nem sokkal később, mély álomba szenderültünk mindketten.

[51. - Aranyos a gondolat]

Hiii babes,

OMFG!!!!!!!! ÚJ BLOGUNK BECCSUVAL VÉGRE MEGNYITOTT!!!! Nézzetek be, felkerült a prológus, holnap pedig már érkezik az első rész! :3 Annyira izgatottak vagyunk, hogy hogyan fog tetszeni nektek, így, ha benéztek, és elolvastátok a prológust, örülnénk, ha írnátok pár szót, hogy felcsigázott -e titeket a történet eddig. A mai részről annyit, hogy egy kicsit sok outfit került bele.:D Nagyon köszönöm a kommenteket és pipákat, várom ezúttal is véleményeiteket!:) Jó olvasást! X♥

Chanel Adele Sangster

Másnap reggel arra ébredtem, hogy melegem van. Liam csupasz kezei szorosan kulcsolódtak körém. Feje a hasamon volt, és mikor megemeltem a fejemet, láttam, hogy lábfejei lelógnak. Oldalra biccentettem az enyémet, és láttam, hogy szája egy o alakban nyitva volt, mivel a fejét annyira nyomta a hasamra, hogy benyomta az arcát. Elmosolyodtam, aztán felnéztem és elvettem a telefonomat az éjjeli szekrényről. Még csak fél nyolc volt. Ugh, régen keltem ilyen korán. Feltoltam a képernyőt ezzel a fényképezőgépbe lépve, majd fotóztam egyet felülről, úgy, hogy Liam rajtam feküdt. Nem tudom miért kaptam mostanában rá a fotózásra, de állandóan van egy olyan érzésem, hogy ezt a pillanatot meg kell örökítenem. Egyik kezemmel lentebb toltam Liam derekáról a takarót, így kint volt a pucér feneke. Elvigyorodtam és csináltam még egy képet, ezután pedig az arcához közelítettem és fotóztam még egyet. Visszanéztem mosolyogva a képeket, majd hirtelen felindulásból beállítottam azt az utolsót háttérképnek, amit közelről csináltam az arcáról. Ekkor egy üzenetem jött Taylortől, így belementem és kissé ledöbbenve néztem magamról a képet, ami tegnap este készült Liam ajtaja előtt állva. Az arcom bár nem látszott, én felismertem magam. Még jó, hogy felismerted magad, Chanel!

Aggodalom fogott el a kép láttán, de nem csak a miatt. Taylor követhetett. Biztosan látta amint bementem a házamba, utána pedig követte a taxit Liamhez. A kurva életbe! Rohadtul nem kéne tudnia, hogy hol lakik!

Végül is nem tudja, hogy kihez jöttem, de nem hülye, és biztosan leesett neki.

Mély levegőkkel próbáltam magam lenyugtatni. Mi ez, ha nem egy jelzés? Vagy egy néma fenyegetés? Noha, fogalmam sincs, mit akarhatna tőlem Taylor. Aztán addig néztem a képet, míg nem el nem hitettem magammal, hogy nem vagyok felismerhető rajta. Mármint sötét volt, a házból jött némi fény és a kerti lámpákból. Ha megmutatná Damonnek, akkor ő valószínűleg nem tudná azonnal megmondani, hogy ez én vagyok. Meg mit érne vele? Simán kidumálom magam és azt hazudom, hogy a dugópajtásomhoz jöttem. Aki nem Liam.

Most pedig már extra figyelemmel kell kísérnem, hogy ki van mögöttem, ki figyel és ki követ.

Nem akartam, hogy ez a kép megpecsételje a reggelemet, így miután kitöröltem az üzenetet, arra koncentráltam, hogy kimásszak Liam alól úgy, hogy ne ébredjen fel.

Totál sikertelennek tűnt jó pár próbálkozásom után az ügy. Ha kihúztam a kezét magam alól, akkor ő vissza rakta a hasamra, mikor megemeltem a fejét, mozgolódni kezdett, de végül egész ügyesen sikerültem felül kihúzni magam alóla. Az egyik táskámból halkan előhúztam a gépemet, majd az asztalra raktam és bekapcsoltam. Ezután Liam szekrényéhez osontam és kivettem a pólói közül az egyik sima fekete Batman –es pólóját. Magamra húztam egy tiszta fekete csipke bugyival, majd leindultam a konyhába. Kivettem Liam magas Batman –es bögréjét és a kávéfőző alá raktam, miközben beleraktam egy kapszulát és megnyomtam a nagy adagot. Előpakoltam a gyümölcsöket és a müzlit. Egy tálba szórtam málnával, gránátalmával, és szeder lekvárral. Tejet és mézet raktam a kávéba, majd a bögrével és a tálammal felindultam az emeletre, és bár Liamnek is kellett volna készítenem valamit, bíztam benne, hogy nem ébred még fel egy hamar. Bemásztam az ágyba, az ölembe vettem a gépet, majd a kávém után nyúltam és lassan belekortyoltam. Bejelentkeztem, azután pedig az egyik mappába léptem, ahol az elmentett önéletrajzaim vannak. Egész szép kis szám gyűlt már össze a dokumentumokból. Nyitottam egy újat, majd neki láttam kigondolni a személyiségemet, közben pedig enni kezdtem a reggelimet.

Éppen mentettem a dokumentumot, mikor Liam hirtelen felemelte a fejét és felém fordította, majd újra le is rakta azt. Mosolyogva ránéztem, majd lehajtottam a laptopot és a földre raktam. Lecsúsztam mellé és átöleltem a fejét, így ő a pólón keresztül a melleim közé fúrta a kócos kobakját. Lábamat bedugtam a takaró alá, majd átvetettem a combján és még közelebb csúsztam hozzá.

- Jó reggelt – motyogta, én pedig mosolyogva puszit nyomtam a fejére és tovább játszottam a hajával.

- Neked is.

- Rajtad a Batman –es pólóm van? – húzódott el egy kicsit tőlem és homlokráncolva nézett a felsőre.

- Csak ki kaptam valamit – füllentettem vigyorogva, és tudtam, hogy úgy sem veszi be. Nem is azért mondtam, hogy mentsem az irhám, sőt.

- Mérges lennék, hogy ha nem állna rajtad ilyen szexin – rakta vissza a fejét motyogva.

- Ugyan, ha rémesen néznék ki, akkor sem tudnál rám haragudni.

- Mhm – morogta válaszul és a beszélgetés ennyiben maradt. Nem sokkal később Liam fentebb tolta magát az ágyon, majd a kezét a hátamra csúsztatta és magára húzott. Mosolyogva néztem le az arcára, míg ő csak megcsókolt. – Tudod, a tegnap estét sosem fogom elfelejteni – mondta vigyorogva, mikor elváltunk, majd felnyitotta a szemeit és szép barna íriszeivel rám nézett.

- Hát, én sem. Meggyógyultál már? – köröztem a mutatóujjammal a szőrős mellkasán, míg másik kezem a hasán volt.

- Most, hogy mondja nővérke, furcsán érzem magam – mondta, én pedig felnevettem és csókot nyomtam a szájára. – Még mindig.

- Telhetetlen pasik – sóhajtottam fel és felültem, de ő elkapta a kezem és visszarántott magára.

- Te a Batman –es bögrémből kávézol? – suttogta a számba, én pedig felkuncogtam és bólintottam egy aprót.

- Batwoman –nek mindent szabad – válaszoltam, majd gyorsan felálltam az ágyból.

- Oh, Batwoman azt csak hiszi – mondta, én pedig eltűntem a fürdőszobaajtó mögött.

Elvégeztem a dolgaimat, majd visszamentem a hálóba.

- Akkor most nem gyógyítasz meg? – kérdezte Liam, én pedig az ajkamba haraptam és megálltam az ágya előtt.

- Nem! Mennünk kell edzeni – vigyorogtam.

- De mi lenne, ha csak futnánk? És maradna még időnk arra, hogy meggyógyíts.

- Így is úgyis futni szerettem volna – vontam vállat, mire felcsillantak a szemei és felült. – Felöltözök, aztán megeszem a reggelim, amit nekem készítettél és mehetünk.

- Nem készítettem neked reggelit – mondtam nevetve.

- Oh – biggyesztette le az ajkait.

- Mit szeretnél enni? – öleltem át.

- Ümm, croissantot. Nutellával. Bedobnád nekem a sütőbe?

- Persze – nyomtam csókot a szájára, majd leindultam a konyhába. A spájzból elővettem a croissantokat, majd a tepsire raktam négyet. Ennyi talán elég lesz neki. Beállítottam tíz percre a sütőt, és ha leállt, akkor jelezzen. Visszamentem a szobába, a fürdőből pedig víz csobogását hallottam. Elővettem a fekete Adidas sport melltartómat, majd levettem Liam felsőjét és felvettem azt. Ezután egy fehér Nike edzős trikót húztam rá, majd a szintén Nike futó nadrágomat vettem fel. Bementem a fürdőbe, pontosan akkor mikor Liam nedves testtel kiszállt a zuhanyfülkéből. Erősen a tükörképemre koncentráltam, míg ő mögöttem törölközött. Megfésültem a hajamat, majd a fejem tetejére kötöttem egy erős lófarokba. Liammel visszamentünk a szobába és egy fehér boka zoknit vettem fel, míg ő a szekrénye előtt állt.

- Baby, erre még fel kell venned valamit – mondta homlokát ráncolva, mikor a ruháival a kezében felém fordult.

- Tudom. Akartam is. Hideg van – kivettem a szekrényből a felakasztott vékony Nike kabátot, majd azzal a kezemben lementem, éppen időben, mert a sütő jelzett. Kivettem a croissantot, és pár perc múlva Liam is lejött. Szürke Adidas melegítő volt rajta, szintén szürke Nike pólóval. Kezében egy kabát pihent, mely hasonlított az enyémhez.

- Mhhm, köszönöm – lépett mellém és puszit nyomott az arcomra.

- Liam, vizes hajjal nem jöhetsz ki a hidegre! És nincs mit. Hozom a hajszárítót – indultam fel érte, és közben a fejem csóváltam. Még csak az hiányozna, hogy az én, híres, aranytorkú barátom megfázzon.

- Most tényleg megakarod szárítani a hajamat? – kérdezte, mikor leértem.

- Igen – néztem körül konnektor után. – Hozd a croissantod és Nutellád – fogtam meg egy széket, majd oldalra húztam. Nevetve felállt az üveggel és egy kiflivel, majd leült elém. Bedugtam a hajszárítót és bekapcsoltam azt. Liam hajába túrtam, miközben elkezdtem szárítani.

- Tegnap az ápolónőm voltál, ma meg a fodrászom. Hm – mondta hangosabban, hogy a hajszárító hangjától is megértsem, mit akar.

- Ne is álmodozz szexről Payne, ezután futni megyünk! – mondtam mosolyogva.

- Aha, hát persze baby. Majd meglátjuk.

Megszárítottam Liam haját, aztán kihúztam a hajszárítót és Liam elé álltam. Beletúrtam még kettőt a hajába, hogy úgy álljon, ahogy én a legjobban szeretem, míg ő egyik kezét, amelyik szabad volt, a fenekemre helyezte.

- Tudod, imádtam, ahogy szárítod a hajam. Majd csinálod gyakrabban is? – dőlt nekem és a hasamba mormogott, én meg lehajoltam hozzá és nyomtam egy csókot a fejére.

- Persze, ha szeretnéd. Most pedig fejezd be a reggelit, aztán menjünk, oké? – húzódtam el tőle, hogy ráláthassak az arcára. Édesen elmosolyodott és bólintott, én pedig felindultam az emeletre, hogy lerakjam a hajszárítót. Mikorra leértem, Liam már készen várakozott.

- Csak két croissantot ettél? – ráncoltam a homlokom.

- Igen. Ha megettem volna még kettőt, akkor nem tudnám megmutatni, hogy mennyire elhagylak futás közben, ha udvariatlan vagyok – villantott egy vigyort, én, meg amíg a kis szobába igyekeztem az előszobában, ahol a cipők – most már az én cipőim is – vannak, majd elővettem a futó lábbelimet és leültem a kis szekrényre.

- Kétlem, hogy letudnál futni, de aranyos a gondolat – mondtam, majd befűztem a cipőmet.

Liam egy szót sem szólt, csak úgy cselekedett, mint én, és felvette a cipőjét. Mikor felálltam megláttam egy sötét színű Nike baseball sapkát, majd a fejembe húztam, de úgy, hogy ne csessze szét hátul a hajam.

- Vedd fel a kabátot – szólt rám, mikor az ajtókilincsért nyúltam, mire megálltam és megforgattam a szemeimet úgy, hogy ő ne lássa, de azért vigyorogtam. Imádom, hogy így védelmez. A sapkára nem szólt semmit, csak vigyorgott, így hát gyanítom, hogy tetszhet neki. Nekem is tetszik, szóval még lehet, megtartom. Ezt persze nem kívántam vele megosztani.

Kiléptünk a csípős levegőre, Liam bezárta az ajtót, majd leindultunk, én előtte, ő pedig mögöttem. Miután bezáródott mögöttünk a kapu ugrálni kezdtem, mert tényleg nagyon hideg volt, majd egy utolsó pillantást véve Liamre elindultam balra. Persze ő rögtön követett.

Az első tíz percet az utcákon lihegve tettük meg, egyikünk sem szólt semmit. Rendesen izzadtam a kabát és a sapka alatt, de, ha most levettem volna, garantált tüdőgyulladás lett volna a vége.

- Tudod, merre megyünk? – törtem meg végül a csendet.

- Igen. Oda járok én is futni, ha itthon vagyok. Ne aggódj, max kutya sétáltatókkal, vagy futókkal találkozunk ott.

- Oké.

A beszélgetés megint abba maradt, én leginkább arra koncentráltam, hogy egymás után tegyem a lábaimat, valamint, hogy egyenletesen lélegezzek. Nem mondom, régen futottam, és máris kezdett alább hagyni az erőm. De tudom, hogy csak át kell lendülnöm egy holtponton, ami után könnyedén és gyorsan fogok futni.

- Chanel – mondta Liam, mire felé fordítottam a fejemet. – Azért elég régen futottam, kiestem az edzésből – lihegett, én pedig elvigyorodtam, mert én is pont ugyanerre gondoltam az előbb.

- Ne vigyorogj – mosolyodott el ő is. 

- Nem azért vigyorgok, mert kinevetlek, vagy valami, hanem azért, mert én is pontosan ugyan erre gondoltam az előbb. Mármint, hogy régen edzettem és máris nem bírom – kuncogtam el magam, ami elég nehezen ment.

- Oh, értem – vigyorgott. – Hát, ezen könnyen segíthetünk.

- Jól van, inkább fussunk tovább – forgattam meg a szemeim. Tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy a szexre gondolt. És bár akármilyen csábítóan hangzott, nem engedhettem meg, hogy a kapcsolatunk csak intim tevékenységeken épüljön és erősödjön. Mármint, voltunk randizni néhány alkalommal, ami természetesen alap dolog egy kapcsolatban. Viszont akármikor átmentem hozzá vagy ő jött hozzám, az ágyban kötöttünk ki.

- Héj! – csettintett egyet Liam az arcom előtt, mire rá kaptam a tekintetem. – Mi van?

- Oh, um, semmi – ráztam meg a fejem. – Csak, gondolkodtam. De minden oké. Miért?

- Csak elbambultál és eléggé lelassultál – válaszolta.

- Ah, bocsi – mosolyogtam rá halványan aztán újra felvettem a normális futó tempómat. Nem tudom, hogy meddig futhattunk, de mikor legközelebb lelassítottam kocogásra, olyan helyeken izzadtam, ahol eddig nem tudtam, hogy lehetséges. Mikor oldalra néztem, arra számítottam, hogy Liam nem is tud majd levegőhöz jutni, éppen ezért ért kellemes csalódásként, amikor csak egy kicsit lihegett, míg a homloka csillogott a verítéktől. Már rég nem az utcákon futottunk, hanem a poros kis úton, a fák között, azon a helyen, amit Liam is mondott. A telefonja csörgése szakított ki minket a csendből, ami körül vett, ő pedig a homlokát ráncolva vette elő a zsebéből.

- Anyu az már végre – mondta, mielőtt felvette. – Szia, anya. Mondd csak, mégis merre vagytok? – szólt bele. – Éppen eljöttünk futni Chanelel. Anya, mikre gondolsz – nevette el magát, nekem pedig kicsit kikerekedtek a szemeim. Sejtem, mire gondolhatott Karen, mivel a fia erősen liheg a telefonba. Liamet látszólag nem zavarta, sőt az arcán széles mosoly ült. – Én is erre gondoltam.

Ezután Liam lediktálta a kaput nyitó kódot, majd elmagyarázta, hogy hol van a pótkulcs és lerakta a telefont.

- Anyáék az ismerősüknél éjszakáztak, és most értek elém – mondta, én pedig bólintottam. Aztán hirtelen beugrott, hogy milyen rendetlenséget hagytunk Liam szobájában.

- Liam, anyukád rendszerető fajta?

- Uhm, eltaláltad – nevetett. – Miért?

- Nem áll neki pakolni, ugye? Csak mert a szobádban a földön megtalálná a nővér jelmezt, a ruháidat, meg valahol a bilincset is.

- A bilincs becsúszott azt hiszem az ágy mögé. Teljesen felül. Szóval azt nem találja meg – kuncogott.

- Te ezt viccesnek találod? Mert egyáltalán nem az! Most is mi volt az első gondolata?

- Baby, csak anyu is észre vette, mennyire szexi vagy, és hogy mennyire nem bírom a kezeimet távol tartani tőled.

- Ja, és megtalálja majd a jelmezt, még durvább dolgokat fog gondolni.

- Amik amúgy megtörténtek.

- De én nem akarom, hogy ő ezt tudja!

- Nyugi baby – nevetett, majd újra lassítottunk. – Nem hiszem, hogy neki áll pakolni. Figyelj, lehet neki is olyan mozgalmas éjszakája volt, mint nekünk!

- Liam, hogy lehetsz ennyire… bah! – kiáltottam fel, ő pedig hosszú idő után megállt, a térdeire támaszkodott és nevetett. – Ez nem nevetséges! Ugh, egy perverz disznó vagy – álltam meg végül én is tőle jó pár méterre. Mikor végre abba hagyta a nevetést, felegyenesedett, letörölte a homlokát, aztán vigyorogva felém kezdett sétálni. Komolyan néztem a szemeibe, míg ő csak beért mellém és kezeit a derekamra fonta.  – Ne vigyorogj már! – ütöttem a mellkasára, aztán neki dőltem.

- Mondtam már mennyire szexi vagy ebben a nadrágban? – búgta a fülembe, én meg eltoltam magamtól a mellkasánál, de ő természetesen visszahúzott magához és erősen szorított.

- Nem, még nem mondtad.

- Pedig olyan csinos vagy benne. Még jó, hogy más nem lát, csak én – csókolt a nyakamba, én pedig megforgattam a szemeimet. – A legjobban a feneked tetszik – folytatta, miközben egyik tenyerét a seggemre csúsztatta.

- Lohaszd le a farkad Payne – mondtam, ő meg szexin elvigyorodott, és lehajolt hozzám, hogy megcsókol, de a baseball sapka miatt éppen csak egy puszit adott a számra. A szerepek felcserélődtek, most én vigyorogtam, ő meg bosszankodott és nyúlt volna a sapkám után, de megállítottam. – A –a. Menjünk tovább? Versenyezünk akkor?

- Rendben – engedte el a derekam.

- Jó, de meddig fussunk? – bámultam a távolba.

- Addig a kukáig ott – mutatott egy sárga kuka felé, én pedig bólintottam.

- Oda és vissza?

- Elég lesz csak odáig – nyögött fel.

- Miért, talán félsz, hogy legyőzlek?

- Nem baby, nem félek. Csak már fáradt vagyok. És ma még koncert is lesz. Lehetne, hogy utána már csak visszafelé kocognánk?

- Rendben – bólintottam, hiszen a koncertes érvével megfogott. Nem nekem kell még végig csinálnom, egy több órás koncertet, hanem neki.

- Itt a rajt – emelt fel egy kis gallyat és a lábaink elé rakta, majd eltávolodtam tőle, amennyire lehetett és beálltam a kezdőállásba. – Mehet? – kérdezte, én pedig bólintottam és már a kukát fixíroztam. – Vigyázz, kész, rajt! – mondta, majd futásnak eredtünk mindketten. Hol én voltam elől, hol ő, de végül egyszerre értünk be a „célba”. Percekig csak a térdünkre támaszkodva lihegtünk, majd mikor végre rendezni tudtam a légzésemet, felegyenesedtem és Liam felé fordultam.

- Oké – nyögte ki. – Talán tényleg jó edzésben vagy. És talán tényleg tudsz futni.

- Oké, talán tényleg elég jól tudsz te is futni. Eléggé tepernem kellett ahhoz, hogy legalább veled egy időben érjek be.

- Tényleg baby? – mosolyodott el, én pedig azt hiszem elpirultam, és bólintottam egy aprót.

- Hát ez szemtelenség, de örülök neki – vigyorgott, mint egy kisfiú, én pedig megforgattam a szemeimet, aztán lassan sétálni kezdtem.

- De, csak mert azt hitted, hogy lefoglak győzni – válaszoltam, ő pedig mellém jött és megfogta a kezemet, majd összekulcsolta az ujjainkat. Imádtam, mikor ezt csinálta.

- Volt olyan pillanat, mikor azt hittem – mosolygott, mire én is elvigyorodtam.

- Akkor kvittek vagyunk. Kocogunk? – kérdeztem.

- Persze – engedte el a kezem, majd lassan kocogva indultunk vissza a házához.

- Mit szoktál csinálni edzés után?

- Ööö, vizet vedelni és ennyi – nevetett. – Miért te?

- Én még nyújtani szoktam öt –tíz percet. Mikor hogy.

- Akkor majd én nézlek, oké?

- Oké.

Hamarabb visszaértünk, mint odafelé futottunk, pedig most sokkal lassabban haladtunk. A házba belépve levettem a baseball sapkát, majd megvakartam a homlokomat, ami valószínűleg piros lehetett a sapka miatt. Liam magához húzott és csókot nyomott a homlokomra, míg én csak mosolyogva néztem fel rá, aztán megfordultunk és Karennal találtuk szembe magunkat.

- Sziasztok – köszönt mosolyogva, míg én ma már másodjára elpirultam.

- Szia, anyu – indult felé Liam, majd átölelte és megpuszilta. Levettem a cipőmet, aztán én is megindultam feléjük.

- Milyen volt a futás? – kérdezte, mikor elvált a fiától és szemeit rám kapta.

- Nagyon jó – válaszoltam mosolyogva.

- Remélem nem fáztatok meg – mondta komolyan, Liam pedig szeretettel a szemében nézett az édesanyjára. Vajon rám is így néz?

- Jó reggelt – jelent meg a nappali és a folyosó küszöbén Geoff, én pedig udvariasan visszaköszöntem neki, mielőtt még felindultam az emeletre. Hallottam, ahogy Liam beszélgetni kezdett a szüleivel, majd benyitottam a hálószobába és amint körül néztem, megnyugodtam, hiszen minden ugyanúgy hevert a földön, ahogyan mi hagytuk. Levettem a kabátot és elkezdtem rendet rakni, felszedtem a földről minden ruhadarabot, a szennyest a fürdőszobába vittem, a többit pedig összehajtogattam és a szekrénybe raktam. Bevetettem az ágyat is, és pont mikor végeztem, és vetkőzni kezdtem, akkor jött be Liam.

- Anya járt bent? – kérdezte egyből, én pedig megráztam a fejemet. – Látod, mondtam, hogy pihennie kellett – vigyorgott, én pedig hozzá vágtam a felsőmet, majd letoltam a gatyát. – Ah, baby – morgott fel, én meg elvigyorodtam, majd összehajtottam a nadrágot és a szekrénybe raktam. – Olyan kibaszott szexi vagy – dorombolta, én pedig felkuncogtam és felé fordultam.

- Állj le Liam, a szüleid lent vannak.

- Nem tud érdekelni. Tökéletesen tisztában vannak mindennel.

- Liam! – szóltam rá nevetve, ő pedig nagy léptekkel megszüntette a körülöttünk lévő távolságot és az ölébe kapott.

- Zuhanyozzunk le – morogta, én pedig a vállára ütöttem, és nevetve átkaroltam a nyakát. A fürdőbe vitt, ott lerakott a pultra, majd megcsókolt. Kezeimet a hajába vezettem és feltúrtam hátul, miközben vadul csókolóztunk. Olyan közel hajoltam hozzá, amennyire csak tudtam. Egyik keze a hátamon volt, majd azt a derekamra csúsztatta. Az alsó ajkába haraptam, mikor ujjai a bőrömbe vájtak, de ezzel én őt csak még jobban beindítottam. Ujjait a bugyimba akasztotta, és leakarta húzni, ám ekkor kintről kopogás hallatszódott, majd Karen hangja.

- Liam, itt van Louis – kiáltotta, Liam pedig úgy tett, mintha meg se hallotta volna és csak tovább csókolt.

- Baby, itt van Louis – toltam el magamtól, ő pedig a számba sóhajtott, majd a szemeimbe nézett.

- Mi a szart keres itt?

- Liam – nyomtam puszit az állára, majd a szájára és a szája sarkába. – Csak több időt akar veled eltölteni. Menj le, én lezuhanyzok, átöltözök és jövök.

- De én veled akartam zuhanyozni.

- Tudom, én is veled, de majd legközelebb, jó?

- Jó – forgatta a szemeit, de aztán visszahajolt hozzám és megcsókolt. Kiment a fürdőből, én pedig leugrottam a pultról, levetkőztem és a nagy zuhanykabinba álltam. Beállítottam a hőmérsékletet, majd a víz alá álltam, és élveztem, a meleg vizet. Megmostam a hajamat és magamat is, ezután egy fehér törülközőbe tekertem a testemet, meg a fejemet is és úgy léptem ki a kabinból. Felvettem a bugyimat, majd a törülközővel magamon kimentem a szekrényhez és elővettem a hozzátartozó melltartót is. Megláttam a barna szövetruhámat összehajtva, így eldöntöttem, hogy azt veszem fel a mai koncertre. Az idő már dél felé mozoghatott, így feleslegesnek véltem felöltözni, majd egy óra múlva újra átöltözni a koncertre. Miközben a ruhával bementem a fürdőszobába, azt kérdeztem magamtól, hogy mit fogok odalent Louissal, Liam szüleivel és Liammel csinálni. Visszamentem a szekrényhez és előhalásztam még egy nejlonharisnyát, hiszen anélkül biztosan hideg lenne odakint. Még azzal is fázni fogok, de végül is, nem én fogok sorba állni, hogy bejuthassak a koncertre.

Miután azt magamra vettem, kibontottam a hajam a törülközőből, ami a fejem tetején csücsült, majd kifésültem a hajam, megszárítottam, és laza hullámokat csavartam bele. Felvettem a ruhát, lesimítottam, majd felraktam egy alap sminket és kirúzsoztam a számat, egy ruhához illő árnyalattal. Cipőt nem akartam még felvenni, így miután elkészültem a fülembe raktam egy arany fülbevalót és egy nyakláncot a nyakamba akasztottam. Felvettem egy szintén arany karkötőt és a kezembe akadt egy szép gyűrű is, így hát a középső ujjamra csúsztattam, magamhoz vettem a telefonom és leindultam. Odalentről lány hangokat hallottam, és mikor leértem, akkor jöttem rá, hogy Louis tesói vannak itt. Liam hangját a nappaliból hallottam, de onnan jött Louisé és Geoffé is, így inkább úgy döntöttem, hogy a konyhába megyek a lányokhoz. Karen a pultnál állt, míg a két lány ült és sütit evett.

- Sziasztok – köszöntem mosolyogva, ők pedig rögtön felém fordultak a széken, aztán azt hiszem Daisy felállt és vékony karjait körém fonta.

- Szia, Chanel – mosolygott, majd miután elengedett visszaült, én pedig Karen mellé álltam.

- Nagyon szép vagy – mosolygott Phoebe, én pedig megköszöntem és öntöttem egy pohárba narancslevet.

- Kérsz te is csokis kekszet? Most dobtam össze – mondta, majd megfordult és egy tányér után nyúlt.

- Igen, köszi – ültem le a lányokkal szemben, akik máris csacsogni kezdtek valamiről, így az idő hamarabb elrepült, mint azt gondoltam volna. 

[50. - Alig volt pár óra, de hiányoztál]

Hi babes,

mint láthatjátok elérkeztünk az ötvenedik fejezethez, így úgy gondoltam, hogy illő designet váltanom. A fejlécet nagyon -nagyon szépen köszönöm Beccsunak, mint mindig, most is megmentetted az életem, haha.:3

A fejléc az, ami száz százalékosan tetszik, viszont a design többi részében már nem vagyok olyan biztos. Írjátok meg véleményeiteket kommentben, vagy akár chaten.(:  A résszel kapcsolatban nem igazán tudom, mit írhatnék, úgy hogy nem húzom tovább az időt, jó olvasást! X♥

Chanel Adele Sangster

Gyerek zsivaj töltötte be az öltözőt, mely a most érkező Tomlinson gyerekekhez tartozott. Nem csak egy ikerpár, hanem még egy tipegett be mögöttük, egy kisfiú és egy kislány, egy magas férfinak az ujjait szorongatva. Mögöttük lépett be Lottie egy fiúval, utána egy Lottiehoz nagyon hasonlító lány és végül egy szép nő. Gondolom, ő lehetett Louis anyukája.

Sejtésem beigazolódott, mert miután Jay köszönt rég nem látott fiának – akit nem mellesleg megnevelhetne – felénk vette az irányt, és rögtön pusziban, valamint ölelésben részesítette Liamet, Harryt, Luxot, Niallt és Lout. Liam felállt és mosolyogva mellém jött, majd átkarolta a dereka és így fordultunk Jay felé. Mosolyt erőltettem én is magamra, majd vártam, hogy Liam bemutasson minket egymásnak.

- Jay, ő itt Chanel, a barátnőm, Chanel ő itt Jay, Louis anyukája.

- Szervusz, Chanel, örülök, hogy megismerhetlek – mosolygott, majd vidáman felém nyújtotta a kezét, amit elfogadtam és megráztunk. Örültem neki, hogy nem próbált meg azonnal ölelésbe vonni, sem pedig puszilkodni, így máris jobb véleménnyel voltam Louis anyjáról, mint ő magáról. Lottie és a srác is oda jöttek hozzánk, Jay pedig visszament a gyerekeihez.

- Sziasztok – köszönt mosolyogva Lottie. Vetett ránk egy pillantást, aztán gyorsan tovább is vitte a szemeit rólunk, majd megölelte Lout. A srác kezet fogott Harryvel és Niallel, köszönt Luxnak és Lounak is adott két puszit.

Ezután Lottie elénk állt vele, én pedig próbáltam nem udvariatlan lenni és tovább mosolyogtam.

- Chanel, bemutatom neked Tommyt, a barátomat, Tommy ő itt Chanel, Liam egyik barátja – mosolygott, majd még jobban a sráchoz bújt.

- Chanel a barátnőm – mondta Liam mosolyogva, és még közelebb vont magához.

- Örülök, hogy megismerhetlek Tommy – nyújtottam felé a kezemet. Eközben észre se vettem, hogy megérkeztek Harry szülei és nővére. Egyre többen lettünk a szobában, az itt dolgozók mind eltűntek és már csak mi voltunk itt.

Ezután a férfi az egyik kis ikerrel tipegett hozzánk, mögötte pedig az iker lányok jöttek.

- Sziasztok – köszönt szélesen vigyorogva nekik Liam, majd elengedett és leguggolt a kislány elé, akinek a hüvelykujja a szájában volt. – Hát szia Doris – simogatta meg egy ujjával a kis arcát, aztán puszit is adott neki, a kislány pedig csak tovább nézte komoly ábrázattal, miközben az ujját szopta.

- Szervusz, Dan vagyok, Jay férje – mosolygott a férfi és kezet nyújtott, én pedig elfogadtam.

- Chanel – mosolyogtam, a két kislánynak pedig elkerekedtek a szemei.

- Szia, én Phoebe vagyok – mosolygott. – Nagyon szép neved van – mondta én pedig megköszöntem neki.

- Én Daisy vagyok. Nekem is nagyon tetszik a neved.

- Köszönöm – mosolyogtam rájuk. Lottie és Tommy már odébb álltak, Liam pedig megpuszilta az ikreket és kezet fogott Dannel. Oldalra néztem, ahol Louis állt, kezében az öccsével. Az anyjuk a kanapénak támaszkodva figyelte őket mosolyogva, a lány, aki inkább Lottiera és Jayre hasonlított, pedig Louisékat átkarolva állt. Mellettük az ajtóban Harry ölelgetett egy nőt, aki azt hiszem, az anyukája lehetett.

Később megérkeztek Karenék és Niall családja is. Liam, Niall és Harry mindenkinek bemutatott, ezután pedig Lou és Lottie el is kezdték a srácok haját csinálni, míg mi át mentünk egy másik terembe, mert már kicsi volt a hely. Ott is volt svédasztal, én pedig már kezdtem éhes lenni, így követve mindenki példáját, vettem egy tányért és megpakoltam pár finomsággal. Leültem az egyik kanapéra, Anne pedig máris szóba elegyedett velem. Nagyon kedves nő volt, Harry elképesztően hasonlított rá és a nővérére, aki szintén csatlakozott a beszélgetéshez. Őket kedveltem meg mindenki közül a legjobban.

Teljesen elbeszélgettük az időt, Anneék után az idősebbik Tomlinson ikrekkel elegyedtem szóba. Kellemeset csalódtam mindkét lányban, sokkal normálisabbak, mint Louis vagy Lottie. Teljesen oda voltak, hogy Chanel a nevem, mely nevetésre késztetett, akár hányszor elképedtek ezen. Észre se vettem, mikor Liam mellém lépett, és kezét a vállamra rakta. Felnéztem rá, ő pedig lemosolygott rám, aztán lehajolt hozzám és egy puszit nyomott a fejemre.

*

A koncert eszméletlen jó volt, egész végig Louval, Gemmaval, Anneval és az ikrekkel voltam, míg a többiek járkáltak, előrébb mentek, vagy hátrébb húzódtak. Louis kistesói inkább hátul maradtak, míg Theo, Niall keresztfia egész virgoncan és bátran szaladt előre a biztonsági őrökhöz, ahol aztán a rajongók még jobban megőrültek a legkisebbik Horan láttán. A kissrác borzasztóan édes volt, akárhányszor az anyja, vagy az apja rászólt, ő csak nevetett és elszaladt a szülei elől. Engem persze ez nevetésre késztetett.

Koncert után amint Liamék lejöttek a színpadról az ölébe kapott és szét puszilgatott, amit persze nagyon –nagyon élveztem. Kuncogás hagyta el az ajkaimat, ő pedig a száját lassan az enyémre tapasztotta. Ujjai a derekamba fúródtak, érintése pedig lángra lobbantotta a testemet. Lassan elváltam tőle, ő pedig újra a lábaimra rakott.

- Csak nem hiányoztam? – suttogtam vigyorogva, ő pedig a homlokát az enyémnek döntötte.

- De igen. Egy kicsit – suttogta vissza. – Ilyen kicsit – mutatott a hüvelyk és mutató ujjával körülbelül két centit.

- Hát persze – nevettem fel és fejemet a nyakába fúrtam, ő pedig átölelt és másik kezét a hátamra simította. Tudtam, hogy el kellett volna engednem, hiszen valószínűleg mindenki minket bámult. De egyáltalán nem akartam kiengedni a karjaim közül. Azt kívántam, bár csak mi lennénk magunk a fiúkkal, és gond nélkül csünghetnék tovább Liamen. E helyett négy család bámulja a kis jelenetünket. Nem tehetek róla, ő kezdte!

Az öltözőben aztán gyorsan letusoltak, mint mindig szoktak, addig pedig kint várakoztunk mindannyian. Lottie kitalálta, hogy mi lenne, ha egy étteremben vacsoráznánk, az ötletbe pedig persze egyből mindenki belement. Imádkoztam érte, hogy ha a fiúk kijönnek, visszautasítsák az ajánlatot fáradtságra hivatkozva, de imáim ezúttal egyáltalán nem jöttek be. A srácok annyira felvoltak dobódva, hogy a fáradtságot hajlandóak voltak még félre tenni egy kicsikét, amíg mind közösen megvacsorázunk. Liam a szüleivel társalgott, miközben fogta a kezem és szorosan egymás mellett haladtunk a hátsó kijárat felé. Egyáltalán nem akartam étterembe menni, minden, amire vágytam, az csak az volt, hogy Liammel ágyba bújjak és el se engedjem. Persze, nem csak ez volt az ok, amiért nem akartam kajálni, menni. Szinte száz százalék, hogy lefognak kapni minket a rajongók, lesifotósok, és rohadtul nem szeretnék egy újság címlapján virítani.

- Liam – mondtam halkan a fülébe, mire ő lassított és kicsit lemaradtunk. A többiek minket kikerülve tovább mentek, mi pedig mögöttük maradtunk.

- Tudom babe, nem szeretnéd, hogy nyilvános helyen vacsorázzunk. Szeretnéd, ha inkább hazamennénk?

- Egy részem igen – mondtam az igazat egy sóhajjal kísérve – de ugyanakkor nem akarom a kedvedet elrontani, meg elvenni az esélyt, hogy a barátaiddal legyél. Szóval lehet, inkább haza megyek.

- Oh, nem babe, nem mész te sehova nélkülem. Vagy együtt, vagy sehogy.

- De Liam. Louis utál, Lottie utál, valószínűleg meg fog az egész család, ha később Louis őket beavatja az idióta üldözési mániájába – Liam halkan elkuncogta magát és ajkait az arcomra nyomta, én pedig folytattam. – Nem akarom, hogy Louissal veszekedj. Menj velük!

- De baby – sóhajtott fel. – Én veled is akarok lenni.

- Én is szeretnék veled, de majd lesz még elég időnk, együtt lenni.

- Chanel, biztos, hogy nem akarsz jönni? Mondhatom, hogy menjünk valami kis étterembe.

- Biztos Liam. És nem is vagyok éhes. Azt hiszem, inkább haza megyek hozzád, már ha nem bánod és várok rátok.

- Ránk? – ráncolta a homlokát.

- Rád és anyukádékra.

- Ja, igen – mosolygott. – Argh, utálom ezt – túrta a hajába.

- Ne mondd ezt! Nem utálod. És a rajongók nélkül nem csinálnád most azt, amit.

- Igen baby, tudom. De ilyen esetekben nagyon bosszant.

- Na Liam, légy jó kisfiú, és menj, érezd jól magad. Én pedig várlak otthon egy kis meglepetéssel – mosolyodtam el, és ő is követte a példámat.

- Milyen meglepetéssel? – állt meg.

- Majd meglátod – nyomtam csókot a szájára. Kezeit a derekamra fonta és szorosan húzott magához, csókunk teljesen elmélyült, és, ha Harry nem kiált, hogy hol vagyunk, akkor azt hiszem Liam itt a falnál tett volna magáévá.

- Nem akarok menni – lihegte a számba.

- Na – kuncogtam. – De menned kell. Hívok egy taxit – váltam el tőle.

- Micsoda? Dehogy! Majd kirakunk nálam.

- Rendben – kulcsoltam össze az ujjainkat, ő pedig megajándékozott egy édes mosolyával és követtük a többieket a kocsihoz.

Miután Liam nagy nehezen elengedett, és ötvenszer elismételtem mindenkinek, hogy fáradt vagyok és most ezt a vacsorát szívesebben kihagynám, végre megérkeztünk Liamhez, én pedig kipattantam a furgonból.

- Majd hívlak és nem sokára jövök – kiáltotta Liam, én pedig mosolyogva bólogattam és megálltam a kapu előtt, majd megvártam, míg a fekete autó eltűnik a következő utcában.

Ezután hívtam egy taxit, míg a sötét házra bámultam fel. Örökkévalóságig tartott, mire végre megérkezett a rendelt kocsi. Lediktáltam neki a címemet, ő pedig hazavitt. Kifizettem az utat, utána pedig a bejárat felé vettem az irányt. Kinyitottam a bejárati ajtót, majd vissza is zártam magam mögött, hiszen úgyis a garázson keresztül távozok majd. Az emelet felé vettem az irányt, majd a gardróbomban és a fürdőszobában kapcsoltam némi fényt, hogy lássak. Ajkaimról lemostam a rúzst, szemeimen viszont fent hagytam a sminket. Levettem a ruháimat, majd a szennyes kosárba dobáltam mindent. Kivettem a nadrágjaim közül egy újabb fekete farmert, hozzá egy fekete atlétát, rá pedig egy nagy pulóvert, mert az idő irgalmatlanul lehűlt odakint. Magas sarkú csizmámat a cipős szekrénybe raktam, majd levettem a bőr bakancsomat, amit általában mindig akkor veszek fel, ha a barlangba megyek. Kivettem még egy fekete kabátot, telefonomat a zsebembe csúsztattam, majd lófarokba kötöttem a hajamat a fejem tetejére és leoltottam minden lámpát. Leszaladtam az emeletről, majd a garázsba vezető ajtó elé léptem, kinyitottam, és bezártam magam után. Végig simítottam rég nem látott autóm motorháztetején, miközben beszálltam a volán mögé. A garázs ajtó elkezdett felnyitódni, én pedig beindítottam a motort és már tolattam is a kocsival. Miután kiálltam, és a garázs ajtó lecsukódott, lecsekkoltam, hogy valóban minden zárva van –e, visszaszálltam az autóba, és máris száguldottam a barlang felé. Út közben dobtam egy sms –t Shanenek, hogy merre vannak, ő pedig pár másodpercen belül válaszolt is, hogy a barlangban, és várnak.

Teljesen fel voltam dobódva, fogalmam sincs miért. Hosszú idő után most van elsőnek, hogy több időt Liamtől külön töltök. Ezen kívül régen láttam régi barátaimat, és tényleg nagyon hiányoznak.

Leparkoltam a szokásos helyemen, majd beindultam a sötétségbe. Este még jobban szerettem ide jönni. Olyan ijesztő és horrorisztikus volt az erdő, hogy néha kis híján felsikoltottam, de ugyan akkor vigyorogva szedtem tovább a lábaimat. Az, hogy eltévedjek lehetetlenség volt, annyiszor jöttem már erre. A legelején pedig mindig zseblámpával világítottam. Most már egyáltalán nem volt szükségem rá. Az erdő minden zuga bevésődött az emlékezetembe, teljes mértékben tudtam tájékozódni a vak sötétben.

Mikor elértem a kis házhoz, mögé mentem, mint mindig, az oldalára vágtam, mire a fa feltárta előttem a kapcsolót. Beillesztettem a tenyeremet, majd a fal elhúzódott, én pedig majdnem megvakultam a lift fényétől, amivel hirtelen szembe találtam magamat. Beléptem, és miközben a kezemet a szemeim elé raktam, a lift levitt a barlangba. Miután megszoktam a fényt, újra a majdnem teljesen sötét folyosóra léptem. A földbe, a két fal mentén voltak lámpák beépítve, ám azok szinte semmi fényt nem adtak. Csak azt mutatták, merre kell menni. Nem mintha szükségünk lett volna rá. A nedves föld szaga bekúszott az orromba, én pedig az alsó ajkamba haraptam, csak hogy ne vigyorogjak már egyfolytában. Mint mindig, most is hallgatóztam kicsit, de nem igazán bírtam megmaradni így berobbantam a barlangba.

- Srácok! – visítottam, aztán az ölébe vettem magam az első embernek, akit láttam. Aki Nate volt.

- Nahát, Chanel megkerült! Szia Bogyesz – nyomott puszit az arcomra.

- Sziaaa! – kiáltottam és átöleltem a nyakát, majd a többieket pásztáztam a szemeimmel.

- Chanel! – nyújtotta el a nevemet Shane, Nate pedig tovább adott neki. Miután Taylor kivételével mindenki részesített egy csontropogtató ölelésben, megmaradtam Damon mellett.

- Mi van veled? Hetek óta nem hallottunk felőled. Vagyis nem régen voltál itt, de akkor sem mondtál semmit – pásztázta szemeivel az arcomat.

- Oh, én csak rosszalkodok kicsit – kuncogtam el magam, mire Taylor felvonta a szemöldökét, de ignoráltam.

- Apám, te szex éhes lettél – mondta tátott szájjal Shane, belőlem pedig kitört a nevetés.

- Oké, lehet, hogy ez az egyik ok, amiért nem jelentkeztem mostanában – kuncogtam továbbra is. – Mondtam ugye, hogy egy házas pasival kavarok, szóval nem voltam Londonban. A pasi meg üzletember, állandóan konferenciákra jár, én pedig elkísértem. Míg ő egész nap unalmas megbeszéléseken volt, addig én fetrengtem az ágyban, pezsgővel és eperrel. Egész nap! – ömlöttek belőlem a szavak. Mármint a hazugságok. Rá is játszottam, és olyan profi alakítást nyújtottam, hogy simán mehetnék színésznőnek. Wow, ez még nekem is tetszett. – Azért persze felkerestem jó néhány boltot is. Szóval vásároltam rendesen. Meg edzettem a külön edzőteremben. Ah, és a jakuzziról ne is beszéljünk!

- De hát, ez mind megadatik otthon is, vagy nem? – nevetett Will, én pedig ránéztem.

- De igen! Csak otthon ez nem olyan buli, mint egy luxus szállodában. Tudva, hogy a helyedben egyébként egy másik nőnek kellene lennie. Szóval, teljesen más, mintha otthon ülnék bele a jakuzziba.

- Wow, oké, értem – nevetett Will, Shane és Nate pedig csak vigyorogtak. Damonre néztem, aki szintén engem mustrált.

- Mi az? – mosolyogtam rá.

- Semmi – rázta meg a fejét, és elnézett.

- Akkor jól szórakoztál – jegyezte meg Taylor gúnyosan, mire ránéztem és szélesen elvigyorodtam, csak, hogy idegesítsem.

- Nagyon is – nem erre a reakcióra számított tőlem, láttam az arcán. Azt hiszi, hogy félek, mert meglátott Liammel és a srácokkal?

- Na mivel mostanában eléggé bepunnyadtunk, ideje kicsit közösen rosszalkodni – emelkedett fel mellőlem Damon. – Pandora – mondta, én pedig elvigyorodtam és rögtön rábólintottam, holott közel sem voltam ennyire biztos benne. Liam úgy sem fog tudni róla. Túl profik vagyunk ahhoz, hogy lebukjunk.

- Azt csak Chanel fogja élvezni – mondta unottan Taylor.

- Mindenkinek kell minden bevetést élvezni! – csattant rá Damon, mire Tay csak megforgatta a szemeit és elővette a telefonját. Idióta.

- Melyik Pandora pontosan? Hol? – kérdeztem.

- A belváros után az autópálya mellett.

- Oh, igen, tudom – bólintottam. – Megtervezted már, vagy…?

- Nem sok mindent kell rajta terveznünk. Beépülsz, mint mindig, szállítod az infókat, aztán pedig betörünk.

- A betörünk szó értelmét veszti, ha csincsilla kinyitja nekünk az ajtót – mondta Shane szélesen rávigyorogva, én pedig vérszemet kapva, a kibaszott becenévtől, ráugrottam.

Shane persze élvezte, hogy püfölöm, és hangosan nevetett, míg Will azt hajkurászta, hogy akárhányszor így becéznek, látnom kellene a saját arckifejezésemet.

A bunyóból – ami persze nem az volt, mert Shane alattam csak nevetett – a telefonom csörgése rántott ki. Felálltam, majd elővettem a készüléket a farzsebemből és közben imádkoztam, hogy ne Liam legyen az.

Mikor a képernyőn megláttam Niall nevét, akkor legszívesebben káromkodtam volna, de muszáj volt magamban tartanom.

- Mindjárt jövök – mondtam a srácoknak, majd Damon irodájába siettem, és felvettem a telefont.

- Szia babe, lemerült a telefonom, ezért hívlak Nialléról – szólt bele Liam, én pedig erősen az ajkamba haraptam, aztán mosolyt erőltettem magamra, pedig nem is láthatott.

- Szia, baby. Minden oké?

- Persze, csak szólni akartam, hogy most várunk a főételre. Remélem, nem unod halálodba magad, otthon.

Oh, dehogy, elugrottam a haverjaimhoz az erdőbe, éppen a következő betörést egyeztetjük. Szóval nem, egyáltalán nem unatkozom! Neked milyen az estéd?

Oké, ezt valószínűleg meg kellene tartanom magamnak.

- Nem, ami azt illeti, sorozatot nézek. És édességet zabálok. Holnap tényleg edzenünk kell – mondtam neki, ő pedig felkuncogott.

- Mi még csak levest ettünk, de az és az illatok, már teljesen tele vagyok. Lehet, hazafelé gurulni fogok.

- Hm, akkor nem várhatunk holnapig – mondtam, és hallottam, ahogy elvigyorodik.

- Tudom, mire gondolsz baby, nagyon is tetszik az ötleted.

- Wow, mióta tudsz gondolatokat olvasni?

- Nem sokára találkozunk baby – mondta mosolyogva, én pedig elképzeltem hozzá, azt az iszonyat szexi vigyorát.

- Szia Liam – raktam le, majd hangosan kifújtam a levegőt és megfordultam.

Visszamentem a srácokhoz, akik a kanapén döglöttek ugyanúgy Shane és Will kivételével. Mint később kiderült, csak nassolni valót hoztak, mert az egyik adón kezdődött egy jó film, így hát visszafészkelve magam Damon és Shane közé, majd vettem egy marékkal a pattogatott kukoricából.

Belemerültünk a filmbe, csak a rágásainkat lehetett hallani. A sűrű eperlémet kortyolgattam, mikor aztán reklám lett. Damon mellettem nagyot nyújtózkodott, és felállt.

- Tyhű, jó hamar elrepült az idő. Már fél tíz múlt – mondta Will, nekem pedig kicsit elkerekedtek a szemeim, rátekertem az üvegre a kupakot és felültem.

- Ugh, tényleg. Akkor én megyek. Álmos vagyok – nyújtózkodtam, aztán színleltem egy ásítást is.

- Chanel, holnap tervezd meg a személyiséged, írd át az önéletrajzod és menj el a Pandoraba – mondta Damon, én pedig bólogatva felálltam.

- A címet letudnád írni? – kérdeztem, ő pedig az asztal felé fordult és felírta egy papír fecnire. – Köszi. Jó éjszakát srácok! – nyomtam puszit Damon arcára, majd a többi srácéra is, és elindultam a lift felé.

Sietősen szedtem a lábaim és imádkoztam, hogy Liam még ne legyen otthon. Teljesen elvesztettem az időérzékem, így persze későn is indultam el a barlangtól Liamhez. Ha hazaér, muszáj valami kifogást kitalálnom. De mégis mi legyen az?

Hirtelen jöttem rá, hogy mégis mit mondhatnék Liamnek, ezért gyorsan kellett irányt változtatnom is. Otthon berohantam a lakásba, elővettem a bilincsemet, majd egy ápolónő jelmezt és belegyűrtem egy táskába. Elvégre azt mondtam, hogy meglepivel készülök.

Az autómat a garázsba hagytam, majd hívtam egy taxit, ami szerencséjére hamarabb itt volt, mint gondoltam. Mikor megérkeztem Liam elé és kiszálltam a taxiból, láttam, hogy a házban ég a villany. Francba, már hazaért! Beütöttem a kapu melletti kis bokszba a számot, ami zúgva kinyitódott. Átvágtam az előkerten és felszaladtam a lépcsőkön, majd mivel fogalmam sincs, hogy mit kellett volna tennem, kopogtam. Fülénél a telefonjával nyitotta ki az ajtót, majd megkönnyebbülten ölelt át mikor meglátott.

- Bocsi baby, átugrottam hozzám pár dologért a meglepetésedhez.

- Üzenhettél volna – mormogta a hajamba, aztán puszit nyomott rá.

- Le voltál merülve.

- Akkor írhattál volna egy post it –re.

- Igazad van, bocsi. Legközelebb úgy lesz – pipiskedtem fel lábujjhegyre és megcsókoltam. Behúzott, majd becsukta a bejárati ajtót és annak tolt. Bezárta mögöttem az ajtót, miközben hevesen csókolt. Elejtettem a táskát a lábunkhoz, és barna, puha hajába túrtam.

- Alig volt pár óra, de hiányoztál – motyogta a számba, majd apró csókokat hintett el az arcomon.

- Tudom, mert te is nekem – suttogtam mosolyogva. – Milyen volt a srácokkal? És a kaja? – kérdeztem, ő pedig megfogta a kezemet és a nappaliba húzott.