[18. - Utálom, hogy ezt csináljuk Liammel]

Hiii babes,
okay, szóval ez egy nagyon béna rész lett. Tényleg nagyon béna. Legszvíesebben újra írnám, but már nincs idő rá.:c Főként Nanel van a szerepben, de felbukkan Harry, Louis és nem utolsó sorban Sophiam is.(bah!) Idk, mit mondhatnék még. Lolz, azt nem írom, hogy remélem tetszeni fog, mert kétség kívül béna lett.:D De azért jó olvasást!:DXx.♥

Chanel Adele Sangster

Egy órával később végül abbahagytam a gondolkozást, mert már megőrültem a gondolataimtól. Niall elbizonytalanított, egyben meg is erősítette az érzéseimet Liam iránt. Tényleg tetszett nekem, és vonzódtam hozzá, semmi kétség. Azt sem akartam, hogy kibéküljön Sophiával, és igen, már fantáziáltam arról, hogy mi lenne, ha több lenne közöttünk, mint barátság.

Megráztam a fejemet, kiittam a poharam tartalmát, majd feltápászkodtam, magamhoz vettem az ajtót nyitó és záró kártyát, majd már a lakosztályon kívül voltam. Éppen vacakoltam az ajtó bezárásával, mikor nevetés ütötte meg a fülemet, és mikor felnéztem előttem állt Liam és Sophia.

- Ó, Chanel! Most indultunk hozzád.

- Megelőztelek – kúszott zavart vigyor az arcomra.

- Annyira sajnálom az egészet Chanel! Nagyon rossz első benyomást tettem rád – lépett el Liam mellől Sophia és elém állt.

- Nos, ez igaz fordítva is – motyogtam.

- Én tényleg megijedtem, hogy Liam nem szeret már. De szerencsére ez nem így van – nézett vissza mosolyogva Liamre, majd visszaállt mellé.

- Ennek örülök – tettem mosolygást. – Tényleg nem akartam közétek állni, sem bármilyen problémát okozni.

- Chanel, mint már mondtam, te nem csináltál semmit – szólalt meg Liam.

- Oké, akkor azt hiszem ideje hivatalosan bemutatkoznom, Sophia Smith, Liam barátnője – kuncogott. Jézusom, mintha nem tudnám.

- Chanel Sangster – ráztam vele kezet.

- Huh, jó erős szorításod van – engedett el.

- Bocsi – mosolyogtam rá angyalian. – Liam, melyik ajtó mögött is van Niall? – kérdeztem, ő pedig rámutatott mögöttünk az egyikre.

- Köszi – kerültem ki őket, majd bekopogtam, és bementem, gyorsan becsukva magam után a nyílászárót.

- Ki az? – kérdezte rögtön a szösz, én pedig lassan megindultam arra, amerről hallottam. – Chanel! – mosolygott. – Mi újság?

- Liamék kibékültek – huppantam le mellé a kanapéra.

- Mi? – ült fel rögtön fekvőhelyzetéből.

- Most találkoztam velük a folyosón.

- Éppen ettől féltem. Mondtak valami mást is?

- Nem – ráztam meg a fejemet. – Én nem értem. Liam nekem azt mondta tegnap este, hogy mindegy, hogy Sophia megcsalja –e őt, vagy nem, már akkor sem működne a kapcsolatuk. Márpedig ha így érzi, akkor miért békültek ki?

- Ezt mondtam. Sophia manipulálja őt. Liamnek túl jó szíve van, megbocsájt neki. Hiába csalta meg Sophia.

- Te is azt hiszed, hogy…?

- Igen. Beszéltem erről Liammel. És a kezdetektől volt valami fura Sophiában.

- Annyira örülök, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Mármint még csak nem is ismertem a csajt, már utáltam, mivel megcsalta, megalázta Liamet. Milyen ember az ilyen? Aki hűtlen? Ha annyira szeretné Liamet, akármilyen távol is vannak egymástól, nem lépett volna félre!

- Igen, teljesen igazad van. Ha igazán szereti, nem számít semmi sem, nem lép félre. De ő megtette. Chanel, be kéne bizonyítanunk! Bizonyítékot kéne szereznünk Liamnek, hogy a saját szemével lássa, hogy Sophia hűtlen hozzá. Akkor talán hátha ott hagyja!

- Nem tudom Niall – motyogtam.

- Na, gyerünk Chanel. Oké, lehet, hogy ezzel széttörjük Liam szívét, de, ha Sophiával marad, még nagyobb csalódásba viszi magát bele. Sokkal nagyobbat fog koppanni, ha hagyjuk, hogy tovább művelje ezt vele. És amúgy sem bírnám tovább tétlenül nézni, de hiszem, hogy Liam megsértődne, ha a képébe üvölteném Sophia mekkora egy…

- Niall? – jelent meg Louis.

- Louis – kúszott zavart vigyor Niall arcára. Furán bámult először, majd megkérdezte, láttuk –e Liaméket, engem teljesen figyelmen kívül hagyva.

- Én nem… - kezdte Niall, de én közbe vágtam.

- Én összefutottam velük a folyosón.

- Remek. Tudod hova mentek?

- Nem.

- Kösz – indult kifelé, majd mikor hallottuk az ajtó csapódást, Niall fellélegzett.

- Azt hittem meghallott.

- Én is.

- Na, mit mondasz?

- Nem tudom Niall, pár óra múlva repülök vissza Londonba.

- Tessék? Miért?

- Niall, nem maradhatok, Sophia ránk nyitott, mikor aludtunk egymás mellet.

- Na és? Majd kérek neked egy lakosztályt. És jó lesz nagyon. Mondd, hogy nem kell visszasietned Londonba.

- Hát elvileg nem is, de…

- Szuper! Akkor maradsz. Lécci – nézett rám kérlelően, én pedig felsóhajtottam és bólintottam egyet. Remélem, jól döntöttem.

- Ez az!

- Akkor le kell mondanom a repülőjegyemet.

- Oké. Aztán lemegyünk, és kérünk neked mellénk egy lakosztályt.

- Rendben.

Felálltam és járkáltam, amíg felhívtam a repülőtársaságot és lemondtam a jegyemet. Ezután Niallel lementünk az aulába, ahol rögtön Taylor jutott eszembe. Ide –oda ingattam a fejemet, nehogy meglássam, persze óvatosan, nehogy azt szúrják ki, hogy idegrángást kaptam. Niall elintézte a szobámat, majd azt mondta, hogy írják a számlához, amin végül megakadt a figyelmem.

- Nem! Majd én kifizetem.

- Dehogy Chanel. Én marasztaltalak.

- Niall, kérlek. Szeretném kifizetni!

- Nem, szó sem lehet róla. Köszönjük – köszönte meg a férfinak a pult mögött, majd elhúzott onnan.

- Niall! – nyújtottam el a nevét.

- Ne hisztizz királylány – kacagott aranyosan.

- Nem vagyok királylány – mondtam durcásan és a kezeimet is összefontam.

- Nahát, egy lány, akit zavar, ha királylánynak hívnak – lepődött meg, én pedig leengedtem a kezeimet és vállat vontam.

- Valóban zavar – bólintottam.

- Miért? – kíváncsiskodott barátságosan.

- Nem tudom. Nem vagyok királylány. Egy normális lány vagyok.

- Hát rendben. Normális lány – viccelődött, én pedig nevetve a karjába bokszoltam.

- Au, benned aztán van erő! – simogatta a fájó pontját.

- Ouu, erről jut eszembe. Képzeld, Sophiával a folyosón „hivatalosan” bemutatkoztunk. Kezet ráztunk, és talán kicsit erősen szorítottam meg a kezét.

- Ne, tényleg? – nevetett fel Niall.

- Ühüm. Meg is jegyezte – vigyorogtam büszkén.

- Fogjunk kezet. Mutasd meg mennyire – fordult felém teljes testével, mire én is, és kezet fogtunk.

- Hát igen, lehet neki erős volt. Pedig ez egy normális, határozott kézrázás volt.

Visszaérve a lakosztályukba egy izzadt Harryvel találkoztunk, aki úgy itta a vizet, mintha a sivatagból érkezett volna meg.

- Jó volt az edzés? – kérdezte Niall, és kivett ő is egy üveg vizet a hűtőből, majd felém csúsztatott egy menteset.

- Köszi.

- Aha, nagyon jó volt. Jók a gépek, és nagyon jól esett – hajtotta hátra a fejét Harry. Haja gombócban ült a feje tetején, és egész jól állt neki.

- Szóval azt mondod jó az edzőterem? – kérdeztem meg, miközben még mindig őt tanulmányoztam.

- Aha, nagyon jó.

- Niall kipróbáljuk? – jutott eszembe egy őrült ötlet. De hát, miért ne?

- Mi? Most? – döbbent le a szőke.

- Aha. Kedvet kaptam hozzá.

- Oké. Menjünk.

- Megkaphatom a kártyámat? Át cuccozok, aztán pedig átöltözök és mehetünk.

- Tessék. Nem kell segítség a bőröndöddel?

- Nem, dehogy, köszi. Tíz perc múlva találkozunk – mosolyogtam, majd elindultam kifelé.

A lakosztályba beérve beszélgetés ütötte meg a fülemet. Liamék azok. Nos, jobb mintha szex közben nyitottam volna rájuk.

- Chanel. Szia – vett észre Liam, és megajándékozott a világ egyik legédesebb mosolyával.

- Nem akarok zavarni, csak a bőröndömért jöttem.

- Ó, elmész?

- Igen.

- De hát miért? – kérdezte.

- Hát jobb, ha átmegyek egy másik lakosztályba. Niall intézett nekem egyet.

- Rendben, de igazán maradhatnál.

- Nem szeretnék zavarni – mosolyogtam rájuk hamisan, majd megindultam a folyosón a szobám felé.

Mivel a hazaút miatt már összepakoltam mindenemet, csak megfogtam a táskámat és a bőröndöt és már indultam is ki.

- Umm, Louis keresett, megtalált? – kérdeztem Liamet.

- Igen, megtalált – mosolygott.

- Akkor jó. Majd később találkozunk – mentem ki.

Az új lakosztályomat a barna különböző árnyalatai uralkodtak, egészen a fehérig és biztosan egy vagyonba kerülhetett, én mégis hagytam, hogy Niall fizesse. Erről még beszélnem kell vele, mert egyáltalán nem szeretnék neki tartozni.

Leraktam a bőröndömet, és a táskámat, majd letérdeltem a földre és edzős ruha után kezdtem kutatni. Nem sok választék volt, de mivel számítottam rá, hogy megint a hotelben fogunk lógni, ezért pakoltam kényelmes ruhát és egy sport melltartót is szerencsére.

Közben eszembe jutott, hogy nem tudom pontosan, mennyi időre maradok, így ezt is meg kell érdeklődnöm. Ki fogok fogyni a ruhákból, mivel tényleg keveset pakoltam, hiszen nem terveztem sokáig maradni. Noha azt sem gondoltam, hogy majd rögtön érkezésem után egy nappal haza akarok majd repülni.

A fiúknak is haza kell majd telefonálnom, megmagyarázni távollétem okát és hosszúságát. Ezen még egyáltalán nem akartam rágódni, így félre raktam a gondolatokat a fejemben, és Taylort is, akit ma bőrönddel a hotelban láttam, miközben telefonált az édesanyjával.

Tíz perccel később Niallel az edzőterem felé tartottunk. Rajtam egy szürkehas póló volt, amin egy nagy Nike felirat díszelgett. Szürke leggingset húztam fel hozzá, és a Nike Air Max Thea fekete edzős cipellőmet. Sminkemet letöröltem sminklemosóval, hajamat egy erős kontyba tűztem a fejem tetejére.

Niallel szinte összeöltöztünk, rajta is szürke Nike póló volt és szintén szürke mackónadrág, valamint fekete Roshe Run. Szőke haja megszokottan összevissza meredezett felfelé.

- Tudod elég különleges lány vagy – mosolygott rám.

- Erm, köszönöm? – nevettem fel.

- Mármint – rázta meg a fejét – komolyan smink nélkül vagy. És mackógatyában. És nem szereted, ha királylánynak hívnak.

- És ezek miatt lennék különleges?

- Többet között – bólintott megvakarva az állát. – Ja és nagyon jól videojátékozol!

- Igaz – kuncogtam. – Van benne valami. De nem vagyok különleges – mosolyogtam rá.

- Szerintem igen. Tuti, hogy Liam is így gondolja – mosolygott, én pedig az ajkamba haraptam, majd vállat vontam.

Niall nem mondott többet, aminek örültem. Az edzőterembe értünk, ahol elég kevesen voltak, melynek mindkettőnk örül. Leraktuk a törülközőket, vizeket és el is kezdtük az edzést.

Niallel mindent kipróbáltunk, és olyan régen edzettem már társaságban, hogy el is felejtettem, milyen jó is ez. Beszélgettünk, nevettünk mikor tudtunk és bírtunk, közben pedig égettük a zsírt. Ami Liam születésnapi tortája után nem is árt.

- Szóval, akkor beszéljünk a tervünkről – kezdte Niall.

- Van ötleted?

- Van – bólintott. – Meg kéne szereznünk a telefonját. Bizonyíték kell, hogy tényleg hűtlen Liamhez, és azt hiszem, legkönnyebben a telefonjában találhatunk. Szerintem van annyira hülye liba, hogy nem törölte ki az üzeneteit.

- Sose becsüld le az ellenfelet! – mondtam okosan.

- Az igaz. De akkor is kell a telefonja.

- És ha le van kódolva?

- Akkor tovább fog tartani. Le kell majd lesnünk, mikor írja be.

- Oké. Szóval akkor üzeneteket keresünk?

- Igen. Lehet nem ártana átnézni a táskáját is.

- Rendben. A megfelelő alkalmat kell csak megtalálnunk.

- Igen. Ha az üzenetek meg vannak, lefotózzuk, elküldjük nekem, majd kitöröljük, és minél hamarabb visszajuttatjuk Sophiának.

- Oké, értem. Nem lesz nehéz. Majd fedezzük egymást.

- Mhm, igen – bólogatott, majd beleivott a vizébe. – Remélem, be tudjuk bizonyítani Liamnek, hogy a barátnője hűtlen hozzá.

- Igen, én is. Tudod, még nem is ismertem Sophiát mikor Liam már beszélt arról, hogy szerinte Sophia félrelép. Attól a pillanattól kezdve gyűlöltem őt. Úgy gondolom a hűtlenség, félre lépés az egyik legcsúnyább dolog, amit párkapcsolatban csinálni lehet. Megalázod a másikat, arról nem is beszélve, hogy ha tényleg szereted őt, akkor nem teszel ilyet.

- De Sophia nem szereti Liamet ténylegesen.

- Igen, csak ez a magyarázat maradt. És utálom, hogy ezt csináljuk Liammel, de ha a ribanc nem mondja el, akkor nekünk kell lebuktatnunk.

Niall felnevetett, mindinkább a megnevezésemen, mintsem a mondani valóm miatt. Hiszen tényleg szomorú, hogy Liamnek össze kell törnünk a szívét, még ha igazából nem is mi sebezzük meg.

[17. - Jó ideje ismerem Liamet és tudom, mikor szerelmes]

Hii babes,
yeey, újabb rész közzététele, ezaz!:3 Ah mostanában annyira izgatott vagyok a részek miatt, állandóan nyomnám fel őket, de akkor hamar elfogynának, azt pedig nem szeretném, haha. Mivel az iskola sem hagy normálisan, nyugodtan 0-24 -ben írni lol, ezért nem tehetem, hogy a hét mindennapján felnyomok egy részt.:( Pedig szívesen tenném! Oh, a mai részt illetően pedig azt hiszem eseménydús. Remélem tetszeni fog!:3 Visszajelzéseknek nagyon örülök mindig, és köszönöm őket. Írjátok le bátran a véleményeteket, hiszen érdekel, tetszik -e a sztori. Jó olvasást!Xx.♥

Chanel Adele Sangster

- Liam állítsd le, vagy… - kezdte idegesen, én pedig majdnem elvigyorodtam, de e helyett az ajkamba haraptam erősen.

- Nem Sophia, te állítsd le magad!

- Tessék? – kérdezett vissza hitetlenkedve.

- Liam, ne miattam vesszetek össze – súgtam neki, majd lelöktem magamról a takarót.

- Chanel, ennek semmi köze hozzád, maradj, itt kérlek!

- Nem. Beszélnetek kell. Én majd a szobámba megyek.

- Chanel, kérlek! – nézett rám Liam, miközben felálltam.

- Ez mindennek a teteje Liam! Én ezt sohasem gondoltam volna rólad!

- Kímélj meg ettől a dumától, jó? Ne tégy úgy, mintha minden az én hibám lenne. Azt hiszem én eleget tepertem utánad.

- De Liam, esküszöm, hogy én…

- Nem hiszek neked. És most hagyj aludni, majd reggel megbeszéljük, hogyan tovább.

Nem tudtam mit tegyek. Menjek el, és ne üssem bele az orrom továbbra is Liam szerelmi életébe, miután már jól belekeveredtem, vagy maradjak vele, és vigasztaljam meg. Tudom hogy, szomorú és összetört, és szeretnék vele maradni.

Sophia megfordult, majd bevágta az ajtót, ezután pedig újra sötét és csend lett. Teljesen ki tudtam venni Liam arcát a sötétben, gyönyörű szemeivel engem pásztázott, majd sóhajtott egyet és a hajába túrt.

- Fogalmam sem volt róla, hogy eljön – morogta, én pedig az ajkamba harapva visszaültem mellé az ágyba.

- Tudom.

- El akarsz még menni?

- Figyelj Liam, nem akarok közétek állni. Nem akarom, hogy miattam vesszetek össze.

- Chanel, ez a kapcsolat már így se, úgy se működne, és te…

- Én pedig még csak ráteszek egy lapáttal.

- Nem, ez nem így van. Ne érezd így.

- De… tudod biztosan, hogy Sophia megcsal téged?

- Nem.

- És mi van, ha tényleg nem csal meg? Ő pedig most minket együtt látott így…

- Ha nem csal meg, már akkor sem tudnám vele folytatni.

- Biztos vagy ebben?

- Igen – nézett újra a szemeimbe. – Alszol velem?

Nagy levegőt vettem, majd bólintottam és visszafeküdtünk az ágyra. Jobban szorított magához, mint az előtt, hogy először elaludtunk volna.

Tizenegy órakor ébredtem fel, ugyanúgy ahogy tegnap este másodjára aludtunk el. Liam szó szerint magához láncolt, és nem tudom, hogy mit szólt volna bárki is, ha ránk nyitott volna.

Elhessegettem ezt a gondolatot, ugyanis igazán nem akartam, hogy a tegnap éjjel ismétlődjön.

Liam békésen szuszogott mellettem, én pedig egyszerűen nem akartam mellőle ki kelni, bármennyire is furcsa volt a helyzet.

Soha sem aludtam még fiúval, és bár a lányok többsége alszanak a pasijukkal, majd azután fekszenek le velük, én nem tartozom ebbe a csoportba.

Liam pedig olyan édes volt. Mosolyogva néztem az arcát, és örültem, hogy most gondtalanul tudom bámulni, mivel alszik.

Majd egy hirtelen mozdulatban rám gördült, lefogta a kezeimet, mindkettőt a matrachoz szorította, és édesen vigyorgott rám.

- Élvezted a bámulásomat? – kérdezte szemtelenül, én pedig összehúztam a szemeimet.

- Megijesztettél!

- Nem vetted észre, hogy felkeltem, ugye?

- Liam, szállj le rólam – motyogtam.

- A –a, túl kényelmes vagy.

- Liam!

- Hmm?

- Nehéz vagy – nyögtem, ő pedig még jobban rám nehezedett, fejét a mellkasomra fektette. Nem igazán foglalkozott a szenvedésemmel, nyugodtan feküdt rajtam, én pedig egy idő után feladtam a kapálózást.

Majd Liam a reggel folyamán másodjára rémisztett halálra azzal, hogy kegyetlenül csikizni kezdett, ami miatt muszáj volt felvisítanom.

- Liam, Liam! – kiáltoztam a nevét, de ő nem hagyta abba, és nem kizárt, hogy felvertem pár embert a környezetünkben lévő lakosztályokban is.

Végül a jó kedvünket Louis és Niall, pontosabban csak Louis rontott el, mikor berontott a szobába.

- Komolyan Liam, mi a fasz ütött beléd? – kérdezte Louis durván, mire elhallgattam és félve pillantottam Liamre.

- Neked is jó reggelt Louis! Minek köszönhetem ezt a kellemes köszöntést?

- Itt hemperegsz más lánnyal, miközben a barátnődnek majd megszakad a szíve egy lakosztállyal arrébb? Én mondtam, hogy ez lesz Liam! Kibaszottul megmondtam, hogy be kéne fejezned, mert Sophia rájön!

- Állj már le Louis! Elmondhatom, hogy mi van? Köszönöm! Nem érdekel, mennyire szakad meg Sophia szíve. Ő csalt meg engem, és nem én őt.

- Komolyan? Nem te őt? – vágott közbe idegesen Louis.

- Chanel, történt valami köztünk az este? – kérdezte Liam pattogó hangon.

- Nem.

- Hozzád értem úgy, vagy bármi mást csináltam?

- Nem.

- Ja, persze, majd hinni is fogok neki – rázta meg a fejét Louis.

- És nekem hogy nem hiszel? – kérdezte hangosan Liam. – Louis, Sophia csal, kitudja mióta. A turné kezdete óta, vagy már korábban is volt szeretője, fogalmam sincs. De az biztos, hogy nem hűséges hozzám. Én csak aludtam Chanelel. A barátom úgy, mint te, Niall, Harry, vagy bárki. Aludtam már veled is, nem?

- Liam, ha én nem vagyok, már ezerszer megcsókoltad volna! Ne mondd azt, hogy nem, mert láttam. Mind láttuk. Nem vagyunk vakok.

- De nem tettem, jó? – emelte fel a hangját.

- Jó, akkor is át kéne jönnöd, és megbeszélni vele a dolgaitokat, mert ez nem oké!

- Rendben. Még valami?

Louis kiment, Niall pedig elhúzta a száját, majd bíztatóan rám mosolygott, és becsukta az ajtót.

Magamban eldöntöttem, hogy még ma hazautazok, és nem kavarom tovább a port. Liam összeveszett miattam Sophiával és Louissal, ez pedig már több mint sok. Nem szeretnék problémát okozni neki.

- Átmegyek a szobámba felöltözni – mondtam Liamnek, aki az arcát dörzsölve bólintott. Felálltam, és felszedtem a cuccaim, amiket tegnap este levettem, és mielőtt kiléptem volna az ajtón, Liam utánam szólt.

- Chanel, ne haragudj rám, oké?

- Liam, honnan veszed, hogy haragszom rád? Egyáltalán miért kéne haragudnom rád? Nem vagyok mérges – fordultam vissza felé, majd folytattam. – Sőt, inkább szégyellem magam, hogy újabb emberrel összevesztél miattam.

- Chanel, Louis csak…

- Louis az egyik legfontosabb ember az életedben.

- De Louis meg fog bocsájtani.

- És mi lesz Sophiával?

- Azt még nem tudom – hajtotta le a fejét, és megvakarta a tarkóját.

- Felöltözök – mondtam halkan, majd magára hagytam.

Fekete, lenge vászonból készült, alul csipkés shortot húztam magamra, egy fehér alapon rózsaszín rózsás toppal, melyből jócskán kint volt a hasam, ami persze egyáltalán nem érdekelt. Hiszen azért edzek olyan keményen, hogy fel tudjak venni ilyen felsőket. Rojtos, csipkés, rózsa mintás szintén fekete kardigánt vettem még rá, hajamat egyszerűen megfésültem, majd egy arany levelekből álló hajráfot raktam a fejemre. Fogat mostam, felraktam egy alap sminket, majd visszamentem a szobámba, és foglaltam a telefonomon egy ma délutáni járatra Londonba jegyet. Ezután összepakoltam a holmimat, visszahoztam a fürdőruhából a tegnap viselt dolgaimat, melyet Niall leöntött, és a smink cuccaimat is. Éppen mikor végeztem kopogott és nézett be Liam.

- Reggelizel velem? – kérdezte mosolyogva.

- Igen – bólintottam, majd a hátsó zsebembe csúsztattam a telefonomat, és kimentünk. A reggeli már a nagy étkező asztalon várakozott.

- Csinos vagy – jegyezte meg édes vigyorral az arcán, mikor leültünk egymással szemben.

- Köszönöm – válaszoltam mosolyogva, majd megízesítettem a kávémat, és beleittam.

- Holnapután repülünk Philadelphiába – mondta. – Tényleg, meddig maradsz?

- Um, nem tudom Liam – hazudtam, és inkább a tányéromba figyeltem, mely még üres volt.

- Ó, maradj, ameddig csak tudsz! – kérte csillogó szemekkel.

- Majd meglátom. Nem akarok a terhedre lenni.

- Egyáltalán nem vagy a terhemre Chanel.

- Jó, hát majd meglátjuk.

- Rendben – mosolygott. – Na és, találtál már munkát?

Erre most mégis mit válaszoljak?

- Nem, még nem. Elég nehéz ez.

- Persze megértem. De azért van elég… - hallgatott el.

- Pénzem? Van, az évek során sok összegyűlt, gyűjtögettem, szóval van elég.

- Jól van, de ha bármire szükséged van, csak szólj.

- Köszönöm.

Reggeli után Liam elment fogat mosni, én pedig összepakoltam a tányérokat, és visszaraktam a zsúr kocsira, amiért hamarosan jönni fog valaki.

- Oké, akkor jöjjön, aminek jönnie kell.

- Liam, kérlek, ne rúgd fel a kapcsolatod miattam.

- Chanel, ha szakítunk Sophiával, az akkor sem miattad lesz. Vésd ezt a fejedbe. Nem sokára jövök – húzott magához és puszit nyomott a homlokomra, én pedig lecsuktam a szemeim a pillanat erejéig. Rám mosolygott, majd megfordult, és kiment.

Nem volt mit tennem a lakosztályban, így hát cipőt húztam és lementem a hotel előcsarnokába. Lehuppantam az egyik kényelmes kanapéra, és felvettem egy női magazint. Én, meg az újságmániám.

Éppen a francia divathetekről olvastam, mikor túlságosan ismerős hang ütötte meg a fülemet. Nem túl feltűnően felpillantgattam az újságból, és azt hittem, majd’ elájulok, mikor háttal nekem megpillantottam Taylort egy bőrönddel. Bármikor felismertem volna hátulról bármelyik fiút, ráadásul a hang is stimmelt. Ezer százalék volt, hogy nem messze tőlem egyik bűnbanda társam telefonál.

Eszméletlenül megörültem a kíváncsi, vagány, és a bátor énemnek, mely azóta nem bújt elő, hogy felültem a gépre mikor jöttem. Tudni akartam, mi a francot keres itt Taylor, és hogy kivel beszél telefonon. Az sem érdekelt, hogy lebukhatok. Mert, ha meg van, mit keres itt Taylor, sakkban tudom tartani, vagyis, ha kitálal Damonnek rólam, én is kitálalok róla.

- Lerakom a cuccaim anya, és azonnal indulok – mondta, nekem pedig leesett az állam a magazin mögött.

Lapoztam egyet, majd gyorsan visszanéztem a magazinba, mikor láttam, hogy Taylor meg akar fordulni. Alig vártam, hogy kiszúrjon, és mikor ez nem történt meg felpillantottam, de már itt sem volt. Mi a fene? Most észrevett? Vagy csak én láttam meg őt? És az édesanyjával beszélt telefonon? Igaz, nem tudom pontosan, mi történt a szüleivel, de én azt hittem, hogy nem pont ő fog titokban a családjával találkozgatni. Hű, ez nem kicsit sokkolt.

Alaposan körülnéztem még a magazin mögül, hátha még itt van valahol lent, és én csak nem vettem észre. Ha már eddig nem buktam le, akkor ne is bukjak.

Leraktam az újságot, majd felálltam, és a lifthez mentem.

A lakosztályba visszaérve még mindig egyedül voltam. A szobámba mentem, lehuppantam az ágyra és hátra dőltem.

Nem hiszem el, hogy Taylor, Damon hűséges kis csicskája a családját látogatja Amerikában. Különben is úgy tudtam, hogy Chicagoból jött, mi a francot keres akkor itt Detroitban?

Idióta vigyor terült el az arcomon, hiszen ez azt jelenti, hogy a markomban van. Bármikor meg tudom zsarolni bármiért, és ennél jobbat nem is tudtam volna elképzelni. Taylor nem kedvel, én sem őt és, ha keresztbe akarna nekem tenni, akkor megvan az ok, miért ne csinálja.

Egyszer csak kopogtatásra lettem figyelmes, majd gyorsan felültem, hogy lássam ki az. Szőke hajkoronával és egy kék szempár köszönt vissza.

- Szia Niall.

- Bejöhetek? – kérdezte.

- Persze – mosolyogtam és felhúztam a lábaimat törökülésbe.

- Minden rendben? – sétált be mosolyogva, majd leült mellém.

- Igen Niall, miért ne lenne az?

- Hát tudod, most ez az ügy Liammel és Sophiával. Az a csaj rendesen bekavart.

- Ennél jobban már csak nem is tudhatott volna.

- Remélem, minden helyre jön – mondta, én pedig rajta jártattam a szememet. – Úgy értem… én nem bánnám, ha Liam szakítana Sophiával. És ti pedig annyira összeilletek. Komolyan, csak jó rátok nézni, és annyira látszik, hogy mindketten bejöttök a másiknak, mégsem lép egyikőtök sem. És szeretném azt hinni, hogy Sophia miatt van ez.

Az arcom teljesen pírba borult, míg Niall csak aranyosan mosolyogva vizslatott.

- N –nem tudom honnan vetted Niall, de Liam biztosan nem…

- Csak látni rajtatok oké? Jó ideje ismerem Liamet és tudom, mikor szerelmes.

- Persze, hogy az.

- De nem Sophiába.

Az alsó ajkamba haraptam, majd lesütöttem a szemeimet. Nem hiszem el, hogy Niall hamarabb rá jött, mint én. És azt sem hiszem el, hogy ennyire belezúgtam Liambe.

[16. - Alszol velem, ugye?]

Hii,
omfg, január másodika, új rész. Boldog új évet mindenkinek, habár kicsit késve, de nem baj, haha.:D Mondtam már, hogy mennyire imádlak titeket? Vagy hogy mennyit jelent számomra, hogy tetszik a történet? Mondtam -e, vagy nem, lényegtelen. Leírom még egyszer. Elképesztően örültem a két kommentnek és a hat pipának, amit az előző rész alá kaptam. Ezen felül mindennapi sok oldalmegjelenítésnek, mely szerencsére nem akar elapadni. Szóval igen, imádlak titeket!:3♥ A mai rész pedig, alig vártam, hogy olvassátok, most pedig itt van végre.:3 Remélem tetszeni fog!(: Apropó, Chanel második születésnapi ruháját nem én, hanem Beccsu barátnőm készítette. A nevére kattintva bejön a polyvore oldala, ahol megannyi elképesztő szettet találhattok!
Jó olvasást!♥Xx.

Chanel Adele Sangster

Természetesen mindenki letámadta a szülinapost, így én mosolyogva a kisebb tömeg mögött vártam, hogy végre én is oda juthassak Liamhez.

Mikor elengedték vigyorogva szét tárta a karját jelezve nekem, hogy engem is oda vár, én pedig ugyanolyan vigyorogva ugrottam szinte rá, és szorosan öleltem magamhoz.

- Boldog szülinapot Liam! – mondtam és hatalmas puszit nyomtam az arcára.

- Köszönöm – kuncogott aranyosan. – Csodálatos vagy – csókolta meg az arcomat. – Köszönöm, hogy itt vagy.

- Ki nem hagytam volna a születésnapod – vigyorogtam boldogan, ő pedig szégyellősen mosolygott rám.

Ezután elengedtem és a többiek újra letámadták. Jó volt nézni, ahogy körbe vette a családja, és barátai, akik mind –mind szeretik őt.

Már mindenkinek volt valamilyen pohár a kezében, és mindenki beszélgetett mindenkivel, míg a vacsorára vártunk. Niall megállás nélkül nevetett valamin Harryvel, és bár a két srác között ültem, mégsem tudtam, miről beszélgettek, és min mulattak annyira jól. Egyszerűen csak nem tudtam levenni a szememet Liamről, aki előttem ült és édesanyjával, valamint édesapjával beszélgetett mosolyogva.

Elképesztően helyes volt, haja felfelé meredezett, mely hiába tetszett nagyon, mégis szívesen beletúrtam volna, ezzel összerombolva tökéletes frizuráját.

Fantáziálásomból egy hideg érzés zökkentett ki, mely a combomon keletkezett Niall jóvoltából. Leverte az italomat az asztalról, mely így az ölembe folyt engem teljesen eláztatva alkohollal.

Ha lehetett, akkor Harry még jobban nevetett, míg Niall kétségbeesett képet vágott, és bocsánatkérések hadával árasztott el.

Tudtam, hogy szalvétával nem lehet helyre hozni, így hát nem maradt más választásom, át kellett öltöznöm.

Mikor felálltam az asztaltól, és kimentem egyedül csak Harry és Niall nézett utánam, a többiek mind el voltak foglalva egymással, amit nem is bántam.

Fejben már tudtam, mit fogok felvenni, miközben felfelé tartottam a lakosztályba. Így nem kellett sokat totojáznom, és rögtön kikaptam a bőröndből a rózsaszín ruhát, amit szerettem volna.

Levetkőztem, a nadrágot és felsőt a fürdőszobában hagytam, a fehér zakót visszaraktam a vállfára, majd levettem a nyakláncot és fülbevalókat és a dobozomba raktam őket. Ezután magamra vettem a ruhát, majd kerestem hozzá valami szelídebb kiegészítőt. Végül a nyakamba akasztottam az ezüst nyakláncot, majd elővettem a fekete magas sarkúkat a bőröndből és beléjük bújtam. Imádtam ezt a cipőt, eszméletlen jól nézett ki, nem csak önmagában, hanem igen jól mutatott a lábaimon is. A fülembe raktam az arany kis nyilas fülbevalókat. Fogtam a táskához illő bőrtáskát, és átpakoltam abba mindent, noha nem igazán volt szükségem semmire, hiszen pár emelettel arrébb voltunk.

A fürdőszobába átkentem az ajkaimat a rózsaszín rúzzsal, majd átpödörtem a szempilláimat, megráztam kicsit a hajam és már készen is voltam.

Mikor csatlakoztam a többiekhez az előétel már az asztalon volt.

- Hé, Chanel, hol voltál? – állt elém Liam és egyik kezét a derekamra helyezte.

- Niall leöntött az innivalómmal, szóval átöltöztem – mondtam mosolyogva.

- Most mondjam megint, hogy csodálatosan nézel ki? – suttogta a fülembe, én pedig elnevettem magam.

- Nem kell mondanod Liam.

- De tudom, hogy mondanom kell, mert a nők nem tudják magukról, mennyire szépek. És te nagyon az vagy – mondta mosolyogva, szemeivel fogva tartotta az enyémet, és ha Harry nem szólalt volna fel hangosan, hogy ne sajátítsam ki az este középpontját, talán nem bírtam volna ki, és megcsókoltam volna. Nem érdekelt volna az se, hogy mindenki itt van. Sóvárogtam csókjáért…

Ezért mikor Liam visszaterelt a helyemre, majd megkerülte az asztalt és leült velem szemben kicsit csalódott voltam. Geoff tekintetébe ütközött az enyém, és kicsit elszégyelltem magam, amiért ennyire ellenszenvesen nézett rám. Megrázta a fejét, majd elfordult, ezzel mutatva, mennyire nem tetszett neki az előbbi kis jelenetünk, én pedig már –már rosszul éreztem magam, a korábbi incidens miatt. De csak mert belegondoltam abba, hogy mi lenne, ha Sophia nem lenne, vagy Liam szakítana vele és helyette én lennék a barátnője. Aztán mondjuk, hazavinne bemutatni a családjának úgy, mint a barátnőjét, és Geoff szemében még mindig ugyanilyen ellenszenves lennék? Ami talán kihatna az egész családra. Vagy megpuhulna, ha látná, hogy Liam boldog velem? Merthogy ezer százalék, hogy boldoggá tenném Liamet, ha vele lennék. Te jó ég, ha vele lennék…

Vacsora után úgy éreztem, hogy nem fér belém több, de mikor a srácok betolták Liam tortáját, már tisztán láttam, hogy van legalább még egy szelet süteménynek helye a hasamban.

Mivel Liam ajándékát elfelejtettem lehozni, és nem csak én voltam az egyedüli, ezért felment mindenki begyűjteni a szülinapos meglepetéseit.

Elővettem a bőröndöm aljából a becsomagolt üvegdobozkát, amiben a kis Audi lapult, majd a táskámba raktam, és indultam is vissza. A teremben csak Liam ült hátradőlve az egyik széken, és a terítőt nézte. Észre sem vette mikor beléptem, már csak akkor nézett fel mosolyogva, mikor megálltam mellette.

Leültem a székre mellé, ő pedig összehúzta a szemeit, és úgy vizslatott.

- Mi az? – kérdeztem.

- Ugye nem vettél nekem semmit?

- Dehogynem, különben el sem jöttem volna.

- Chanel – nevetett fel a fejét rázva, én pedig mosolyogva néztem.

- Szülinapod van, naná, hogy kapsz ajándékot.

- Hát jól van. De akkor ezek szerint neked is jár meglepetés – hajolt közelebb vigyorogva.

- Milyen meglepetés?

- Hát szülinapod volt. És még nem kaptad meg az ajándékodat tőlem.

- Na, ne, Liam! – kiáltottam fel. – Ugye nem vettél nekem semmit? – ismételtem hitetlenkedve őt, hiszen nem akartam felfogni, hogy ajándékot vett nekem.

- Szülinapod volt, naná, hogy kapsz ajándékot.

- Menj, a tudod hova! – csaptam a karjára, mire ő nevetve elkapta a csuklóm, magához rántott és átölelt.

- Szülinapod után egy nappal, mikor rájöttem, hogy fel sem köszöntöttelek rögtön vettem neked egy kis apróságot, amit mindenképpen oda akartam adni valamikor.

- Liam… csak annyi a kérésem akkor, hogy ne most add ide. Kérlek.

- Jól van, ha így akarod – mosolyogott és puszit nyomott az arcomra.

Végszóra megjelentek a srácok, majd Lou, Lux és Lottie, mögöttük pedig Karenék. Az ajándékozást a szülők kezdték és mire hozzám értünk, már egész sok ajándék tornyosodott az asztalon.

- Boldog szülinapot Liam! – nyújtottam át az ajándékot, majd átöleltem, és adtam neki két puszit.

- Köszönöm szépen – mosolygott édesen, majd feltépte a csomagolást, akár egy kisgyerek és a szája hirtelen o alakot formált.

- Hű de király, mutasd! – kiáltotta egyből Niall, de Liam csak maga elé emelte az üvegdobozkát és megforgatta, hogy elölről –hátulról megszemlélhesse az ajándékot.

- Wow – nyögte ki, én pedig elégedetten néztem. Sikerült meglepnem, juhé! – Ez elképesztő. És rajta van a nevem – lelkendezett, én pedig felnevettem. A srácok utat törtek maguknak és a következő pillanatban már mind együtt bámulták a kisautót.

- Hé, bele van gravírozva, hogy Payno! – nevetett fel hangosan Niall, én pedig követtem a példáját. Liam megfordította a kocsit, így már ő is láthatta.

- Hát ez nagyon szép, köszönöm szépen!

- Megnézhetem? – kérdezte Lou, és míg egyik kezében Luxot fogta, másikat az autóért nyújtotta.

- Igazán ötletes ajándék – vigyorgott rám Lottie.

- Köszönöm – mondtam büszkén, Lou pedig tovább adta az üvegdobozkát Liam szüleinek.

Liamre néztem, aki szintén engem nézett mosolyogva. Hirtelen zavarba jöttem a tekintetétől, és lesütöttem szemeimet. Fogalmam sincs mi ütött belém, az arcom felforrósodott és elpirultam. Te jó ég, ez annyira ciki! Rám nézett, én pedig elpirultam, és ennek tetejében még végig is nézte ezt!

Órákkal később fergeteges lett a hangulat, ugyanis Liam egy percig sem hagyott unatkozni senkit sem, ebben pedig Niall előszeretettel segített neki. Egyik srác sem volt már teljesen józan, sőt, mi több, Niall teljesen lerészegedett.

Táncoltam már Niallel és Harryvel, valamint Luxal, Louval és Lottieval, és éppen mikor szusszanni akartam csapódott mellém a szülinapos fergeteges jó kedvvel.

- Oké, már egy órája nézem, ahogy táncolsz, de engem még mindig nem illettél meg azzal, hogy…

- Liam, itt egy sör! – nyomta a kezébe Louis, ezzel félbe szakítva Liamet a beszélésben.

- Kösz Louis – mondta, majd beleivott, és lehelyezte a poharam mellé, mely még teljesen tele volt, hiszen ebben a pillanatban kaptam vissza.

- Szóval táncolsz velem királylány? – kérdezte vigyorogva Liam mit sem törődve Louissal, aki hitetlenül megrázta a fejét, majd már ott sem volt.

- Ne hívj királylánynak – válaszoltam lassan, miközben alaposan átgondoltam a következő mondatomat. – Egyébként Louis nagyon nem kedvel.

- Kérlek, ne foglalkozzunk most Louissal – nyafogott. – Tudom, hogy nem kedvel.

- És azt is tudod, miért nem? Csak mert nem tettem semmit, amivel rászolgáltam az utálatára. Vagy mégis?

- Nem, persze, hogy nem tettél semmi ilyet Chanel. Nézd, Louis csak félt. Fél, hogy hibát követek el – mondta teljesen komolyan a szemeimbe nézve.

- Miféle hibát?

- Fél, hogy miattad majd elveszítem Sophiát. De hogyan tudnám elveszíteni, ha már rég elveszítettem? – nevetett fel bánatosan, nekem pedig megesett rajta a szívem. Most jöttem rá valójában, mennyire szomorú.

- Ó, Liam… - kezdtem volna, és a kezemet az arca felé irányítottam, ám megfogta, a szájához húzta és a tenyerembe puszilt.

- Ne foglalkozzunk, most ezzel kérlek, szeretném jól érezni magam. Táncolunk?

Nagy levegőt vettem, majd elmosolyodtam és rábólintottam.

- Táncoljunk.

Mély levegőt vettem és a karjaimat Liam nyaka köré fontam mire ő körbe ölelte a derekam. Közelebb vont magához, így az állam súrolta a vállát, az ajkai a fülem mellett voltak és hallottam amint lélegzett. Végül annak ellenére, hogy tudtam, nem szabadott volna közelednem a sráchoz, a vállára hajtottam a fejem és mélyet lélegeztem kellemesen férfias illatából. Közel sem volt olyan erős, mint ahogy a többi férfin van általában, így nem fájdult meg a fejem. Lehunytam a szemeim, míg élveztem a karjai által nyújtott biztonságot és ajkaimra egy szelíd mosoly húzódott.

Aztán ahogy változott a zene, változott az emberek mozgása, így a miénk is. Elengedtem a nyakát, ő viszont egy percre sem a derekamat, sőt még közelebb húzott magához. Annyira vigyorgott rám, hogy muszáj volt nekem is ezt tennem, mosolya ragadós volt.

Majd hirtelen megváltozott közöttünk a légkör. Egyikünk sem vigyorgott már, én viszont annál jobban kapkodtam a levegőt. Éreztem a vonzást kettőnk között, a levegő felforrósodott, akár csak az arcom. Biztos voltam benne, hogy Liam is érzi azt, amit én. Egyszerűen csak éreztem az elektromos vonzást kettőnk között, és annyira vágytam rá, hogy Liam megcsókoljon, mint még soha. Teljesen elfelejtkeztem mindenkiről, pedig egyáltalán nem kellett volna.

Szemeim előtt már láttam, ahogy a lakosztályba érünk, hevesen csókolózva, tiszta szándékokkal, és egyikőnk sem bír leállni. Nagyon ezt akartam. Hihetetlen, mennyire vágytam egy férfira. Ő rá. Arra a férfira, aki itt állt előttem, szinte neki préselődtem, és csak nézett azzal a gyönyörű szemeivel rám.

Feje egyre közelebb volt az enyémhez, testünk közé, már egy papírlapot nem lehetett volna beejteni, annyira egymáshoz préselődtünk.

Liam csak egyre közeledett és közeledett, már a szemeit sem láttam, csak az ajkát figyeltem. Alig vártam, hogy végre megcsókoljon, egyszerűen biztosra mentem abban, hogy most fog megtörténni.

A zene hirtelen abba maradt, a fények megálltak, az emberek elhallgattak, én pedig olyan gyorsan húzódtam ki Liam karjai közül amennyire csak tudtam.

Liam csalódottan nézett rám, ajkain újra mosoly ült. Megfogta a kezem és lehúzott a tánc parkettről vissza az asztalhoz, ahova vacsoráztunk. Lou ült ott, ölében Lux aludt.

- Azt hiszem vége a bulinak. Nagyon álmos vagyok – mondta Liam két ásítás között, közben a kezemet még mindig fogta. – Azon gondolkozom, hogyan vigyem fel ezt a sok ajándékot.

- Majd én segítek.

- Segítünk mi is – állt meg mellettünk Geoff és Karen.

Végül aztán hárman, Liam, Karen és én felvittük az ajándékokat, míg Geoff és Lottie próbálta felkaparni a srácokat.

- Köszönöm, hogy eljöttetek anyu. Szeretlek! – ölelte át Liam Karent, és megpuszilta, miután leraktuk az ajándékokat. Úgy döntöttem, hogy nem zavarok, így gyorsan elmotyogtam egy jó éjszakát, és bementem a lakosztályba.

A konyhában ittam egy pohár vizet, mikor visszaért Liam.

- Chanel, Chanel! – kiáltozta a nevemet.

- Itt vagyok.

- Ó – pördült meg, hogy szembe legyek vele. – Gyere, menjünk el aludni baby – ölelt át álmosan, én pedig tágra nyílt szemekkel néztem, és próbáltam felfogni, mit is mondott.

Behúzott a szobájába, majd elengedett és egyből lekapta a pólóját, majd gombolni kezdte a nadrágját. Én csak álltam ott megsemmisülten, és figyeltem, hogyan távolítja el magáról a ruhadarabokat. Most akkor mi lesz…?

- Vetkőzz te is – mondta édesen mosolyogva. – Alszol velem ugye? – hajtotta fel a takarót majd bemászott az ágyba.

- H –hogy aludjak veled? – kérdeztem halkan, a hangom így is megremegett.

- Kérlek. Nem akarok egyedül aludni. Olyan rossz egyedül aludni – mondta szomorúan és elfeküdt, majd lebiggyesztett ajkakkal nézett rám.

Nagyot nyeltem, majd lerúgtam a cipőmet, és a táskámat a fotelba raktam, amire Liam is terítette ruháit.

- Vedd le a ruhád – mondta, miközben mosolyogva engem nézett, és kezeit a feje alá rakta párnaként.

- És fehérneműben legyek? – vontam fel a szemöldökömet, miközben az ajkamba haraptam.

- Igen! – vágta rá azonnal vigyorogva.

- Nem. Kell egy póló.

- Ah, akkor vegyél ki a szekrényből az enyéim közül egyet.

A szekrényhez mentem, és kinyitottam, majd benéztem, bár nem sok mindent láttam, hiszen sötét volt. Tapogattam egy ideig, majd kihúztam egy pólót. Aztán levettem a ruhámat, a póló pedig gyorsan magamra kaptam, és amit eddig viseltem ráterítettem Liam cuccaira.

- Elmegyek fogat mosni – mondtam még neki.

- Ah, ne már! Bealszok addig – morogta.

- Sietek! – mentem ki a szobából át a fürdőbe.

Alaposan kisikáltam a fogaimat, majd a hajamba szántottam kétszer a kezemmel, végül sóhajtottam egyet és visszamentem Liamhoz.

- Itt vagyok – suttogtam, miközben az ágyhoz mentem és óvatosan bemásztam mellé.

- Oké – suttogott vissza vigyorogva, én pedig elpirulva feküdtem be mellé, és fordultam felé.

- Jó éjszakát Liam!

- Jó éjt baby, köszönöm, hogy eljöttél – húzódott közelebb hozzám, majd lábát átvetette enyéimen, és közelebb húzott magához. Karját a derekamra rakta, ajkait homlokomhoz érintette és egy jó éjt –puszit adott, ami után szinte rögtön mély álomba zuhantam.

Mikor megébredtem Liam fejét pillantottam meg először. Valahonnan erős fény áradt, ami miatt majdnem megvakultam, pedig nem is néztem oda. Ekkor Liam már ült és beszélt valakihez. Egy nőhöz.

- Nem hiszem el, hogy megcsalsz! – sipította valaki, én pedig a párna alá dugtam a fejemet. Így is zúgott, ez a valaki pedig még csak rá tett egy lapáttal. Hagyjanak már aludni!

- Te beszélsz? A szülinapomra nem voltál képes eljönni, nehogy egy pillanatra is magára hagyd a szeretődet!

- Miről beszélsz Liam? Honnan a francból szedsz ilyen baromságokat? Hát nem itt vagyok? – emelte fel a hangját újra az a valaki.

- Már nincs szülinapom. Egy óra van. És fogalmam sincs, mit csinálsz itt ilyenkor. Normálisabb időpontot nem tudtál volna választani, hogy meglátogass? Különben meg, egyáltalán nem csallak meg. Tudod, arra én nem lenné képes.

- Jézusom, mégis egy ribanccal fekszel egy ágyban!

- Hé! – ültem fel, és kicsit megszédültem a hirtelen mozdulattól. Hunyorogva néztem az előttünk álló nőre, aki nem lehetett más, mint Sophia. – Kikérem magamnak! Nem vagyok ribanc. Liam barátja vagyok, és ellentétben veled, én el tudtam repülni Londonból hozzá, hogy együtt tölthessük a szülinapját! Az ártatlant pedig hiába tetted, régen tudja mindenki, hogy nem vagy hűséges Liamhez! – mondtam a fejemet fogva, és azt hiszem szerencséje volt, hogy másnapos voltam. Mert esküszöm, ha nem lennék ennyire kába, nagyobb patáliát csaptam volna.

[15. - És én ennek eszméletlenül örültem]

Sziasztook!☺
Itt az újabb rész.:3 jövőhéten szombaton jelentkezem majd újra. Remélem szépen telik a karácsonyotok!:) Előre is sikerekben gazdag új évet kívánok mindenkinek!(: Remélem tetszeni fog a rész!:3 Jó olvasást!Xx.

Chanel Adele Sangster

Később kipróbáltuk a vízi bárt, és bár a srácok még koncert előtt álltak, mind kipróbáltak velem egy színes, enyhén alkoholos koktélt.

Frusztrált voltam még mindig a történtek miatt. Liam felsőtestének a látványa nem sokat segített az ellazulásban sem.

És ő sem könnyítette meg a helyzetemet.

Állandóan ölelgetett, bőre érintkezett az enyémmel, én pedig már annyira zavarban voltam, hogy alig vártam, hogy újra a szobámba legyek, egyedül. Fogalmam sem volt, mi ütött Liambe. Viszont tetszett. Jobban, mint kellett és szabadott volna.

Aztán hatalmas kő esett le a vállaimról, mikor megjelent Lottie, Lou és Lux, mindannyian fürdőruhában. Lux körül egy édes sárga napocskát ábrázoló úszógumi volt, és visítva integetett keresztapjának.

Igazat megvallva el is felejtkeztem róluk, érkezésem pillanatától fogva lekötött Liam, túlságosan is.

- Chanel! – mondta már –már éljenezve a nevem Lou, és rögtön átölelt.

- Szia – vigyorogtam.

- Te jó ég, imádom a fürdőruhádat! Lottie!

- Itt vagyok! Szia, Chanel – ölelt át ő is.

- Tudjátok, ma huszonkét éves lettem – lépett mögém Liam és átkarolta a derekamat a vízben. Lou és Lottie tekintetét le sem lehetett volna onnan kaparni. És nem hibáztatom őket érte. – És hamarabb üdvözlitek Chanelt, mint engem!

- Jaj, te, olyan gyerek vagy még! – nevetett fel Lou, majd Liam felé lépett, mire Liam elengedett és átölelte a nőt.

- Nem látszik, hogy huszonkettő lett – súgta nekem Lottie, mire vigyorogva bólintottam, Liam meg Lou háta mögött összeszűkített szemekkel nézett ránk.

- Minek titkolni? – nevettem rá Lottiera, majd ő is ölelésbe vonta a szülinapost. – Boldog szülinapot Liam!

- Köszönöm – kúszott kisfiús vigyor Liam arcára.

- Ajándékokat majd az este folyamán – vigyorgott Lou, és még mielőtt Liam válaszolhatott volna, Lux felvisított, hogy anyu. A fiúk persze letámadták szegényt.

Kicsivel később Lux is üdvözölt és édesen átölelt, majd azt mondta, hogy tetszik neki a fürdőruhám. Nevetve megköszöntem, mivel nagyon aranyosnak találtam, majd Lottie és Lou rábeszéltek még egy koktélra.

Délben aztán mindenki visszatért a lakosztályába, mivel készülődnünk kellett a koncertre. Legalábbis a lányoknak. A srácok, pedig még lazíthattak.

Ragaszkodtam ahhoz, hogy Lou és Lottie legyenek a sminkeseim, mint a legutóbbi alkalmakkor, így miután én lefürödtem, és belebújtam a fehér farmerba és fekete hosszujjúba kopogtattam Lou ajtaján, aki már jött is hozzám és Liamhez.

- Lányok, umm, nem tudok segíteni, mert anyuék most hívtak skype –on.

- Semmi baj, menj csak – mondtam mosolyogva Lottsnak, aki bólintott, megköszönte és már el is tűnt.

- Liam, útban vagy – sóhajtott fel Lou, és körülbelül ezredére szólt Liamre, aki az ajtóban ült, és nézte Lout, amint foglalatoskodik rajtam. Ennek részben örültem, és nem is. Mikor megkértem Lout, hogy segítsen a hajamban és sminkemben előre tartottam, hogy mit fog rólunk mondani Liammel. Bár ez nem tartott vissza attól, hogy megkérjem.

Aztán nem is igazán örültem annak, hogy Liam itt ül és figyel minket. Vagyis leginkább engem. Mert hiába voltak csukva a szemeim, éreztem a tekintetét magamon.

Lou nem árulta el mit csinál, én pedig teljesen rá bíztam magam. Ideges voltam, és megállás nélkül harapdáltam az ajkam belül. Nem csak a miatt, hogyan fogok kinézni – habár emiatt igazán nem kellett volna aggódnom –, hanem az este miatt, noha még az is messze volt. Máris izgultam, hogy Liamnek például tetszeni fog –e, az ajándékom. Izgultam a miatt, nehogy valaki felvesse a bulizás ötletét hotelen kívül. Nem szerettem volna, hogy akármi is elrontsa az estét. És csak reménykedni tudtam, hogy semmi és senki ne tegyen így.

Oké, és talán a miatt is idegeskedtem, hogy Liamnek tetszeni fogok –e.

- De hát az ajtóban ülök! Nem is zavarlak! – válaszolt Lounak értetlenül, az én arcomra meg mosoly kúszott.

- Jó, de zavarsz.

- Miért?

- Mert.

- Ne már, hagy maradjak. Szeretlek nézni.

- Vagy inkább Chanelt szereted nézni – vágott vissza, majd beállt a csend.

Az arcom tuti vörös volt hála Lounak, és szerettem volna tudni, hogy vajon Liam hogyan reagált, noha szemeimet mégsem mertem kinyitni.

- Oké, készen vagy csajos! – mondta Lou, én pedig felnyitottam az érzékszerveimet.

Az ajkaim a rózsaszín egyik gyönyörű árnyalatában pompáztak, az arcom két oldalt enyhén piros volt a pirosítónak köszönhetően, a szemem erősen ki volt húzva feketével, így még saját magamat is lenyűgöztem. Alapból hullámos hajtincseim most szög egyenesen álltak, és nem sűrűn vasalom a hajamat, éppen ezért is volt olyan furcsa és megdöbbentő a tükörképem.

- Hű – nyögtem ki. – Ez elképesztő – tapogattam óvatosan egy ujjammal az arcomat, Lou pedig felnevetett, miközben összébb pakolt. – Nagyon köszönöm Lou.

- Igazán semmiség Chan – legyintett Lou. – Nem sokára találkozunk – mondta, miután mindent a helyére pakolt, és Liam mellett az ajtónál elsurranva el is tűnt.

Felálltam és Liam felé fordultam. Ekkor már ő is állt.

- Tényleg elképesztően nézel ki – mondta, majd elmosolyodott.

- Köszi – mosolyogtam vissza rá, majd elindultam, mire ő is megfordult, fogta a széket, és visszavitte a nappaliba.

A szobámba mentem, és belebújtam a kikészített lapos talpú bőrcipőbe. A nyakamba raktam a nyakláncot, majd a hozzátartozó fülbevalókat pedig a fülembe akasztottam. Kezemre csúsztattam az arany, fekete színű karperecemet, amit nagyon szerettem, majd felkaptam a fekete táskát és visszamasíroztam vele a fürdőbe, hogy a szükséges sminkes dolgokat belerakjam.

A szobába visszatérve felvettem a fehér blézert, lehúztam a telefonomat töltőről, a hátsó zsebembe csúsztattam – rossz szokás –, majd újból visszacaplattam a fürdőbe, hogy megnézzem a végkifejlettet.

- Én kész vagyok – álltam meg Liam mellett.

- Gyönyörűbb vagy, mint pár perccel ezelőtt – sóhajtott fel, én pedig felkuncogtam.

- Badarságokat beszélsz! – álltam lábujjhegyre, ugyanis magas sarkú nélkül nem érem fel, és megpusziltam.

- Mehetünk? – kérdezte mosolyogva és megfogta a kezemet.

- Igen – bólintottam, majd kiindultunk.

- Liam! Meglepetés! – kiáltotta el magát Niall, mikor is megálltunk az ajtóban, és szembe találtuk magunkat egy házaspárral, valamint a srácokkal, Louval, Lottieval és Luxal.

- Anyu, apu! – kiáltott fel boldogan Liam, aztán már a szülei karjai között volt. Te jó ég, erről nem volt szó!

Kisebb pánik fogott el, miután láttam Liamet a szüleivel. Senki sem említette egy szóval sem, hogy ők is megjelennek, habár gondolhattam volna. Hiszen, mégis csak a fiúk szülinapja. Nem tudom, miért hittem, hogy majd nem jönnek el. Talán mert ezer kilométerekre vagyunk az otthonától? Egy anyukának ez nem számít.

- Anyu, apu, ő itt Chanel, egy nagyon jó barátom, Chanel, ők itt a szüleim – mutatott be minket egymásnak, én pedig udvarias mosolyt öltöttem fel az arcomra.

- Jó estét, örülök, hogy megismerhetem Önöket! – fogtam kezet az apukájával.

- Szervusz, Chanel, részünkről az öröm! – mondta meleg, bársonyos hangján, ami kicsit hasonlított Liamére. – Geoff vagyok.

- Szia, drágám – ölelt magához Liam anyukája, amin nem lepődtem meg. Kedves, és közvetlen volt, akár a fia. – Nagyon örülök, hogy megismerhetlek.

- Úgy szintén – mosolyogtam rájuk.

Ezután Liam újra átölelte a szüleit, ők pedig el sem engedték.

A stadionban aztán megebédeltünk, és míg a srácok járkálva, és két falat között megálltak énekelni, Lux, valamint Geoff és Karen normálisan ülve ettünk. Lottie és Lou már belemerültek a munkába, amiből majd csak a hotelbe visszaérve zökkennek ki, és esetleg akkor esznek, mikor a fiúk már a színpadon vannak.

Mint a legutóbbi alkalomkor, teletömtem Luxot, aki így egy kanapén fetrengett, és iPad –en Pepa malacot nézett.

Fogalmam sem volt, hogyan kellene beszélgetést kezdeményezni Liam szüleivel, de ezen nem is kellett sokáig gondolkoznom, mert Liam anyukája hamarabb lépett szerencsére.

- Na és Chanel, mióta élsz Londonban? Liam mesélt rólad, ám nem sok mindent, mivel rohannia is kellet. Mondta, hogy nem régen volt neked is a szülinapod, és nem tudott felköszönteni, mert nem volt semmi ideje. Nagyon rosszul érezte magát miatta.

- Oh, igen. Nos, bevallom, nekem is rosszul esett, ugyanakkor tudtam, hogy Liamnek abszolút nincsen ideje, szóval egy részem meg is értette.

- Persze, érthető, hogy rosszul esett.

- De aztán egyáltalán nem haragudtam, mint ahogy ő azt hitte, és képzelte. Rengetegszer kért bocsánatot – nevettem.

- Miről van szó? – dugta mellém a fejét az említett, és a kezével átkarolta a vállam, majd kicsit közelebb vont magához.

- Arról, hogy elfelejtetted Chanelt felköszönteni a szülinapján! – mondta Karen.

- Ajh, anyu, ne már! – temette a fejét a kezei közé. – Nagyon sajnálom Chanel, ugye tudod?

- Persze Liam, ezt már ezerszer megbeszéltük.

- Nagyon hülyén érzem magam anyu, nem kell, hogy emlékeztess rá!

- Érezed is magad hülyén!

- Jó, de nem volt ideje, és én ezt teljesen megértem.

- Jó aranyom, de te meg iderepültél hozzá, és meglepted a születésnapján!

- Ajj, anyu, tudom, hogy elcsesztem! – nyávogott édesen, nekem pedig kedvem volt egy hatalmas cuppanós puszit az arcára nyomni. Akadályoztak ebben a szülei, de később tuti megpuszilom… - Na, ne égessetek le lécci Chanel előtt – nyomott puszit az arcomra, majd az anyjáéra is, édesapjának pedig a vállába bokszolt és odébb állt.

- Egyébként nem régóta élek Londonban – válaszoltam mosolyogva a feltett kérdésre. – Pár éve.

- Hol éltél korábban? – kérdezte Geoff, mire én rá néztem.

- Miamiben – válaszoltam elgondolkodva. Nem lenne szerencsés, ha Liam szüleinek mást mondanék magamról, mint neki.

- Sejtettem az akcentusod miatt – mosolyodott el halványan. – Bár már nem annyira észlelhető.

- Én észre se vettem – mondta Karen. – A szüleid is Londonban élnek? – kérdezte kedvesen. Naná, egy téma, amire mindenkinek rá kell kérdeznie, és senkit sem hagy nyugodni.

- Nem, ők Miamiben maradtak.

- Szabad megkérdeznem, miért költöztél el?

- Saját lábra szerettem volna állni, valamint London mindig is vonzott, imádom a várost. Nem volt nehéz kitalálni, hova menjek gimnázium után.

- Akkor most főiskolára jársz? – méregetett Geoff. Ne nézz ennyire ferde szemmel öreg, nincs bennem semmi különös!

- Nem – ráztam meg a fejemet. – Dolgozok. Illetve dolgoztam. Most éppen nem, de rajta vagyok az ügyön.

- Ó, értjük.

A délután hamar elment. Mikor nem éppen Karenal, vagy Geoffal beszélgettem, Luxszal játszottam.

Éppen mikor iPad –en játszottunk, fültanúja voltam egy beszélgetésnek Liam szülei között. Nem mintha hallgatóztam volna, sőt, erről egyáltalán szó sincs. Ám akaratlanul is meghallottam a nevemet, ráadásul nem is voltak tőlünk annyira messze, ami azt illeti, eléggé közel ültek. És hiába suttogtak, hallottam mindent.

Mint ahogy azt sejtettem, Geoff nem igazán szimpatizál velem, és ennek hangot is adott feleségénél. Egyáltalán nem bántam, mindinkább mulatatott a tény, hogy félti tőlem a fiát.

Ugyanis Geoffnak nem csak unszimpatikus vagyok, még Liamre is mérges, amiért ennyire „barátságosan” bánik velem, miközben „szerető” barátnője van. Képzelem, mennyire szeretheti Liam barátnője őt, ha közben félre lép és még a „szerelme” születésnapjára sem jön el.

Kíváncsi vagyok, mennyire fogja Liamet befolyásolni az apja velem kapcsolatban.

Hiába tagadja le, én láttam. Láttam, hogy Liam elérzékenyült, miközben a rajongók és a srácok elénekelték neki a ’Happy Birthday’ –t. Tudom, hogy viccelődik velem, és direkt nem akarja bevallani, de nem is bánom. Azt hittem minden egyes pillanatban elolvadok, amikor ránéztem, úgy örültem neki, hogy egyáltalán nem szomorkodott a barátnője miatt.

Lottie, Lou, Lux, Karen és én hamarabb leléptünk, hogy a hotelban kibérelt bárt fel tudjuk díszíteni. Teleraktuk színes lufikkal, kiraktuk a nevét hatalmas lufi betűkkel és ellenőriztük a tortát a hűtőben, mely sértetlenül állt a helyén.

Niall küldött sms –t, mikor megérkeztek a hotelba a srácok, és egyenesen a bár felé indultak. Tudtuk, hogy Liam egyből rá fog jönni, hogy készülünk valamire, mikor lejön a színpadról és csak édesapját találja az öltözőben. Így hát mikor beléptek a terembe nem igazán érhette nagy meglepetés, mikor felkiáltottunk mind, hogy ’Boldog szülinapot!’, de láttam az arcán, hogy mindenkinél boldogabb volt. És én ennek eszméletlenül örültem.