Hey guuuys,
újabb szombat, újabb rész, a nyár utolsó hétvégéjén.(Nektek, mert nekem az utolsó előtti, tudom gonosz vagyok) A mai egy kicsit több izgalommal teli rész lett, nem tudom, nektek hogyan fog tetszeni. Mindenesetre írjátok meg nekem kommentben, vagy pipáljatok, hogy tetszett és onnan tudni fogom!:) Nézzetek be az új blogomba, ahova tegnap került fel a harmadik rész, és csatlakozzatok facebook csoportunkhoz is! Köszönöm szépen az előző részhez érkezett visszajelzéseket, nagyon örültem neki!(: Jó olvasást! X♥
újabb szombat, újabb rész, a nyár utolsó hétvégéjén.
Chanel Adele Sangster |
Karen halk hangja
ébresztett fel az ajtó túlsó oldaláról. Azt mondta, hogy ébredjünk fel, mert
fél óra múlva itt lesz értünk Paddy az autóval, és indulhatunk is az arénába.
Liam felé fordultam, aztán hozzá hajoltam és puszit nyomtam az enyhén borostás
arcára.
- Liam, babe,
ébredj. Fél óra múlva mennünk kell – suttogtam a fülébe aztán még egy puszit
nyomtam az arcára és felkeltem. Körülnéztem a szobában, és csak azután esett
le, hogy reggel, mikor Liam fejével a lábaim között ébredtem fel, akkor még
csak eszünkbe se jutott, hogy Liam szülei pár szobával arrébb vannak, és
hallhatnak minket. Te jó ég! Totál kiment a fejemben! És nagyon hangosak
voltunk. Ezer százalék, hogy végighallgatták, amint mi szétdugjuk magunkat. –
Liam, ébredj! – húztam le róla a takarót.
Válaszul felmorgott,
én pedig megfogtam a talpát is csiklandozni kezdtem, mire megugrott és behúzta
maga alá végtagjait.
- Chanel! – nyávogta
elhúzva a nevemet, én pedig felkuncogtam a csikisségén, és a fürdőbe indultam.
- Kelj fel! –
mondtam, miután pisiltem, majd beálltam a zuhany alá, elhúztam a falát a
hatalmas fürdőkabinnak, és beállítottam a falban a hőmérsékletet, valamint a
vízsugarat is. A víz alá álltam, és miután kicsit áztattam magam, elkezdtem
mosni a hajam. Éppen azon gondolkoztam, hogy remélem Liam nem aludt vissza,
mikor belépett mellé. Elmosolyodott, aztán magához húzott, és mit sem törődve,
hogy a kezem nyakig a hajamban van, és könyékig habos vagyok megcsókolt.
- Szia, baby –
köszönt mosolyogva.
- Jó reggelt –
válaszoltam. - Hogy aludtál? – kérdeztem, miközben figyeltem, ahogyan a
tusfürdője után nyúlt és nyomott a kezébe.
- Nagyon jól. És te?
- Én is. De jó
lenne, ha nem ébresztenél így addig, amíg a szüleid itt vannak. Mert, hogy
nekem totál nem jutott eszembe, hogy itt vannak, és azt hiszem, hogy végig
követték az eseményeket – jegyeztem meg, Liamnek meg először elkerekedtek a
szemei, aztán pedig elnevette magát. Innen gondoltam, hogy ő is elfelejtkezett
róluk.
- Babe, mintha nem
beszéltük volna ezt már meg – forgatta játékosan a szemeit. – Felnőttek,
tisztában vannak mindennel.
- De Liam, ez akkor
is, tök illetlenség! Tudod milyen paradicsom piros lesz a fejem mikor majd
eléjük kell állnom?
- Igen, látom magam
előtt – nevetett, én pedig a karjára csaptam, mire az ő tenyere a fenekemen
csattant.
- Héj! – szóltam rá,
de amúgy nagyon is tetszett, amit csinált. Nem szólt semmit, csak édesen
vigyorgott, és ezzel a beszélgetésünk abba is maradt.
Miután megfürödtünk,
egy törülközőbe csavartam a hajamat és a testemet is, és Liam szekrényéhez
mentem, ahol ő is állt. Kiválasztottuk mindketten, hogy mit veszünk fel, aztán
pedig visszamentem a fürdőbe és villámgyorsan öltözködni kezdtem, mert nem volt
már sok időnk.
Fekete Calvin Klein fehérnemű szettet vettem
magamra, azután pedig szakadt Dolce&Gabbana
farmert. Fekete felsőt vettem felülre, amiből kint volt a hasam, rá pedig egy
rózsaszínű dzsekit. Eltakartam alapozóval a lila foltokat a nyakamon és a
mellkasomon, majd kipödörtem a pilláimat egy YvesSaintLaurent szempilla spirállal, ajkaimra pedig egy halvány
rózsaszínű árnyalatú rúzst és szájfényt vittem fel ugyanabból a márkából.
Fújtam két nyomatot a megszokott Chanel
parfümömből magamra, a hajamat pedig kifésültem, és megszárítottam, majd
hagytam a normális hullámos állapotában a vállamra hullani. Két arany karika
fülbevalót akasztottam a fülembe, nyakamba pedig egy vastag szövetszerű fekete
nyakláncot szerettem volna felrakni, de sehogy sem sikerült bekapcsolni hátul.
- Liam – indultam
ki, még mindig a nyaklánccal babrálva a nyakam körül. – Be tudnád csatolni a
nyakláncot? – álltam meg előtte, majd megfogtam a hajamat és elhúztam onnan ő
pedig becsatolta, aztán a kezeit a derekamra fonta és magához húzott.
- Mhm, imádom az
illatod – csókolt a nyakamba, én pedig elmosolyodtam és a jobb kezemet a hajába
vezettem, míg balt a borostás arcára helyeztem.
- Elkésünk –
motyogtam kuncogva, de őt egyáltalán nem érdekelte, csak tovább csókolgatott.
- És még le kell
fedned a foltjaimat – vált el tőlem vigyorogva, én pedig felé fordultam és a
kezeimet a vállára simítottam. Akkor vettem észre a csodásan szép lila foltjait
a nyakán.
- Minek? Nekem
nagyon is tetszik – mosolyogtam, és azt néztem, míg ő az én arcomat mustrálta.
- Komolyan? Azt
akarod, hogy így menjek? Nem te voltál az, aki problémázott, hogy a szüleim
meghallottak minket reggel?
- Épp ez az. Úgy is
hallottak. Akkor meg már minek eltakarni a foltokat.
- Jó, de most nem
csak anyuékkal találkozunk, hanem a többiekkel is.
- Oké, akkor
lealapozózom – forgattam meg a szemeimet és elindultam vissza a fürdőbe, mire
elkapta a kezemet és visszarántott magához.
- Ne haragudj –
motyogta és a homlokát az enyémnek döntötte, én meg elmosolyodtam.
- Minek haragudnék
Liam? Elfogunk késni, gyere – húzódtam el tőle, mire ő végre beadta a derekát
és a fürdőbe mentünk. Megfogtam a MAC
púdert, és az alapozó ecsetet, majd miután jól beledörzsöltem a szálakat az
alapozóba, Liam nyaka felé vittem.
- És mi lenne, ha
csak egy lila foltot hagynál meg? – kérdezte, mire elvigyorodtam és úgy is
tettem. Végül egyetlen egy látszódott a nyaka közepén. – Igen, így –
vigyorgott ő is, aztán magához húzott és megcsókolt.
Fogtam még egy
táskát, amibe beledobtam a telefonom és a pénztárcám, majd egy fehér Converse –t vettem fel és az egész
alakos tükör elé álltam Liam gardróbjának ajtaján.
- Gyönyörű vagy baby
– lépett mögém, mire elmosolyodtam és megfordultam.
- Köszönöm – álltam
lábujjhegyre és csókot nyomtam ajkaira.
- Kár, hogy most nem
szoknya van rajtad. A farmert nehezebb lesz lehámozni rólad.
- Mármint úgy érted,
hogy itthon, mikor hazaértünk?
- Nem, én most az
arénára gondoltam.
- Kielégíthetetlen
vagy – nevettem fel és elléptem előle, ő pedig követett és elhagytuk a
szobáját. – Egy perverz megszólalást sem szeretnék meghallani, amíg nem
kettesben vagyunk – motyogtam oda neki a lépcsőn, mire szélesen elvigyorodott
és a kezem után kapott.
- De, ha kettesben
vagyunk?
- Akkor igen –
bólintottam, majd leértünk a lépcsőről és a konyha felé vettem az irányt.
- Sziasztok! –
köszönt rögtön Karen amint észre vett minket. Visszaköszöntem, majd a
kávéfőzőhöz mentem és lefőztem mindkettőnknek egy rövid kávét.
Amint
elfogyasztottuk Liammel, már dudált is Paddy, mi pedig indultunk ki az autóhoz.
Az út alatt Paddy, Liam és Geoff beszélgettek, míg engem Karen bírt kitartóan
szólásra bírni. Válaszoltam a kérdéseire, de amúgy nem sokat beszéltem. Persze
bunkónak sem akartam tűnni, de Karen kezdett egy kicsit az agyamra menni, még,
ha amúgy semmi bajom sincs vele. Mert alapjáraton jó fej, és tetszik, amint
anyáskodik Liam felett. Engem is meglep igazából, amiért ezért nem utálom, de
azt hiszem mindez, hogy kedvelem őt, Liam befolyása miatt van. Annyira
megváltoztat és annyira befolyásol, hogy nem is ismerek magamra.
Szótlanságomban
persze közre játszott az is, hogy totál zavarban éreztem magam a reggel
történtek miatt. Eddig nem igazán gondoltam át, hogy mi is folyt le köztünk.
Felébredtem arra, hogy Liam feje a lábaim között van. Kibaszott izgató volt,
arra kelni, hogy a nőiességemet csókolgatja. Ezért éppen egy percig sem jutott
eszembe, hogy a szülei egy szobával arrébb vannak. Aztán megdugott. De nagyon.
Sosem durvultunk még el egy menetben ennyire. Aztán valahogy én kerültem
felülre, de neki háttal. És igen, tényleg saját magamat izgattam a kezemmel,
miközben rajta ugráltam. Annyira erotikus volt az egész, az orgazmus pedig csak
épült bennem, totál elvesztettem a fejemet és azt hiszem Liam is. Halványan
emlékszem rá, hogy megkérdezte mit csinálok, de hát a hülye válaszolt volna
neki akkor és abban a pillanatban. Eddig még nem hozta fel, de tudom, hogy csak
idő kérdése, és elő fog hozakodni a dologgal. Aztán felült, ami miatt még
mélyebben volt bennem. Végül ő izgatott az ujjaival, én pedig egymás után
kétszer mentem el. Ilyenkor az orgazmus teljesen átveszi a testem felett az
irányítást, nem tudok mást tenni, csak szétfolyni miközben élvezem a szex
okozta hullámokat. Ezután mindketten visszaaludtunk, majd Karen hangjára
ébredtem fel. Így visszagondolva nagyon durvák voltunk, és nem lettem volna
Karen és Geoff helyében, akik ezt száz százalékosan végig hallgatták.
Azt vettem észre,
hogy a fejemet a kocsi hideg ablakának döntöttem, míg a combjaimat
összepréseltem. Érzem, ahogy benedvesedtem már attól is, ahogy visszagondoltam
a reggelre. A tekintetem Liamre tévedt, aki szintén engem nézett hatalmas
kanos, szemtelen vigyorral a fején. Éreztem, amint az arcom lángba borult, így
hát próbáltam hajam mögé rejteni a fejem. Liam vigyora csak szélesebb lett az
arcán, és hálát adtam Istennek, amiért most nem mellettem ül. Tuti nem úsztam
volna meg egy –két beszólással, és a kezét is a combomra rakta volna, csak hogy
tovább izgasson.
Elmerültem a
gondolataimban, így észre se vettem, mikor Paddy leparkolt a már ismerős
helyen, leállította az autót, mi pedig kiszálltunk. Liam mellém állt, megfogta
a kezem, összekulcsolta az ujjainkat, majd elindultunk az épületbe. Karen és
Geoff pontosan ugyanúgy mentek előttünk, mint tegnap, mielőtt leváltunk tőlük,
és azon kaptam magam, hogy alig várom, hogy elérjünk ahhoz az ajtóhoz és Liam
berántson mögé.
Csalódottan
konstantáltam, mikor elhaladtunk mellette már Karentől és Geofftól leválva.
Liamre pillantottam, aki csak az itt dolgozóknak köszönt kedvesen, végül a
tekintetemet újra a folyosóra vezettem és az alsó ajkamba haraptam. Mikor
beértünk az apró kis próbaterembe, már mindegyik srác jelen volt, csak úgy,
mint tegnap. Csak tegnap eléggé sokat késtünk hála a kis akciónknak.
- Sziasztok –
mosolygott Niall, és lepacsizott Liammel, míg én összeborzoltam a haját aztán
átöleltem. – Mi újság? – kérdezte szinte rögtön.
- Semmi sok –
válaszoltam mosolyogva. – Nálatok?
- Szokásos –
nevetett Harry és ő is hozzánk jött, őt Louis követte. Miután Harryt és
átöleltem, leültem Niall mellé a kanapéra, hiszen Louist nem szándékoztam ölelésben részesíteni. Tegnap is beszólt a késésünk miatt, amiért természetesen engem
hibáztatott, azután pedig tovább kötekedett, hogy miért nem a többiekkel vagyok
az öltözőben. Liam leállította őt, valamint Nialltől és Harrytől is kapott
néhány kemény pillantást, de neki azt hiszem meg sem kottyant.
A fiúk munkába is
kezdtek, én meg, mint mindig vigyorogva pásztáztam őket, miközben néha néha
elmerültem a gondolataimban.
A hangpróba után az
öltözőbe mentünk, ahol meglepődve vettem észre, hogy Harry családja már nem
ülnek a fotelekben. Ezután be is ugrott, hogy tegnap elbúcsúztunk tőlük, sőt
Gemmával és Anneval még telefonszámot is cseréltünk. Ami azért nagydolog,
főleg, hogy még csak most ismertem meg őket. És ilyen könnyen senkinek sem adom
meg a számomat. Persze ebben a dologban is Liam befolyásol, de nem tudok ellene
tenni és, hogy megmondjam őszintén, nem is akarok.
Mi Liammel rögtön a
svédasztal felé vettük az irányt, mivel egy bögre kávé kivételével ma még
semmit sem juttattunk a szervezetünkbe. Míg ő eperkrém leves mellett tette le a
voksát, addig én két zöldséges rétest tettem a tányéromra, leöntve valamilyen
szósszal, majd villával, késsel és szalvétával leültem az asztalhoz, velem
szemben pedig Liam. A többiek körülöttünk beszélgettek, persze a gyerekek nem
tudtak megülni a fenekükön, így ők futkároztak. Hozzánk az evéshez csatlakozott
Harry és Niall is, míg Louis a tányérjával az édesanyja mellett foglalt helyet
a többiek között.
Később Lou és Lottie
munkába láttak a fiúk pedig egymás után ültek be a sminkes székbe, vagy tűntek
el egy másik szobában, ahol átöltöztek. Én az egyik kanapén ültem, ölemben
Luxal, aki most éppen lefáradt, és az anyukája az ölembe parancsolta, mert, ha
kimegyünk a színpadhoz, akkor nem fogja bírni, és senki sem akar majd
visszajönni vele. Így hát Luxnak muszáj volt az ölemben csücsülnie, és az
anyukája telefonján szórakozni. Youtube
–on Disney Junior meséket nézett
nekem dőlve, így csendben volt. Néha vele néztem a mesét, néha pedig a
többieket mustráltam és válaszolgattam a nekem szánt kérdésekre. Felfigyeltem,
hogy Niall keresztfia állandóan minket néz, vagy legalábbis Luxot. Talán mesét
szeretett volna ő is nézni, de a lényeg az volt, hogy a kis szőkeség, nem mert
hozzánk odatipegni. Így pedig a mesét sem látta. Niall anyukájának a lábánál
állt, és figyelt minket, néha Ernest és Doris után szaladt, aztán visszajött,
és tovább nézett minket. Mikor Maura felállt és mellénk állt, hogy megtudja
nézni a képet, melyet Jay mutatott neki a telefonján, Theo követte a
nagymamáját, így végre volt alkalmam hozzászólni.
- Szeretnél te is
mesét nézni? – kérdeztem tőle kedvesen, mire csak komoly arccal bólintott
egyet.
- Lux, Theo szeretne
veled tévézni, leülnél ide mellém, hogy ő is láthassa a mesét? – kérdeztem tőle,
mire Lux megállította a videót és lemászott mellém az ölemből.
- Gyere Theo, ülj
ide – csapott maga mellé a kanapéra, mire Theo felmászott és beült Lux mellé.
Theo még mindig engem figyelt kis komoly arccal, ami miatt mosolyognom kellett,
hiszen borzasztó édes volt. Idegen voltam még számára, nyílván ezért figyelt
engem ennyire. Különben borzasztóan hasonlított Niallre, ami még jobban
megmosolyogtatott.
Maura később egy
poharat nyomott Theo kezébe, hogy igyon, mire Lux felnézett rá, majd rám.
- Kaphatok én is
inni? – kérdezte.
- Persze. Mit
szeretnél? – kérdeztem.
- Őszibarack levet –
mosolygott édesen a szőke hajú kislány.
- Hozom – álltam
fel, majd az asztalhoz mentem és vettem el egy műanyag poharat.
- Rózsaszín pohárba
kérhetem? – kiáltott utánam.
- Igen – nevettem és
kicseréltem a kék poharat rózsaszínre, majd töltöttem bele a kívánt
baracklevet. Mikor megfordultam Louis ült a helyemen, Lux és Theo haját
összeborzolta, majd valamit mondott nekik mosolyogva, a zsebébe csúsztatott
valamit és felállt. Felém pillantott, majd odament Louhoz, mert hívta őt. Nem nagy
figyelmet tulajdonítottam a dolognak, de azért reméltem, hogy nem éppen a
kicsiknél sározott be engem.
Ez nem így volt,
hiszen Lux ugyanúgy mosolygott rám, sőt puszival is megajándékozott az
innivalóért. Theo pedig elmosolyodott a mesén, majd rám nézett, és a kis mosoly
még mindig a száján volt. Így hát gondolom, kezd megkedvelni.
- Mit csináltok? –
állt meg előttem Liam, mire felpillantottam rá és rögtön széles mosoly
kerekedett az arcomra. Elképesztően helyes volt.
- Lux és Theo mesét
néz, én pedig semmit. Készen vagy? – kérdeztem, majd felálltam hozzá, mire
megfogta a kezem leült a helyemre és az ölébe húzott.
- Aha – mormogta a
nyakamba, aztán megpuszilt ott, majd az arcomat is. – Egyébként Lou szóvá tette
a lila foltot, amit te csináltál a nyakamra – suttogta a fülembe, én pedig
elkuncogtam magam és a tekintetem Louhoz vándorolt, aki éppen Niall hajában
turkált.
- És? Mit mondott?
- Semmit, csak
megjegyezte – mosolygott.
- Oké – vigyorogtam.
- Babysitterkedel?
- Hm, úgy látszik.
Theo egy óráig nézett minket, mire idejött és felült Lux mellé mesét nézni. De
még így sem magától – kuncogtam. – Annyira hasonlít Niallre.
- Ne is mondd –
sóhajtott. – Néha nem tudom eldönteni, hogy ez jó dolog –e, vagy nem. Egy részt
nagyon aranyos, és imádnivaló kisfiú, másrészt azért mégis csak Niall
hasonmása. És még egy Niallből azért ijesztő – magyarázta, mire hangosan
felnevettem és a combjára csaptam.
- Olyan gonosz vagy
– kuncogtam.
Kicsivel később
Liamet megint hívták, így kirakott az öléből és sóhajtva felállt, én pedig a
telefonom után kezdtem tapogatózni a zsebemben. De sehol sem volt, pedig
emlékszem, hogy a zsebembe csúsztattam. Felálltam és a táskámhoz mentem, majd
kicipzáraztam és belenéztem, áttúrtam, de ott sem volt. Talán Liam vitte el
magával?
- Liam –
somfordáltam oda hozzájuk, és megvártam, amíg befejezi a beszélgetést, majd
akkor szólítottam újra.
- Mondjad babe –
fordult felém mosolyogva és kezét a hátamra csúsztatta.
- Nálad van a
telefonom? – kérdeztem, mire a homlokra ráncba szaladt és megrázta a fejét.
- Nem, nálam nincs.
Nem találod?
- Ami azt illeti
nem. A táskámban sincsen, és a zsebeimben sem, pedig úgy emlékszem, hogy
odacsúsztattam,
- A kabát zsebedben?
- Ott sincs –
ingattam meg a fejem.
- Lehet kicsúszott a
zsebedből a próbateremben.
- Szerinted nyitva
van, benézhetek?
- Igen, persze, menj
csak. Elkísérnélek, de…
- Nem, nem! Neked
dolgod van, tudom – mosolyogtam. – Mindjárt jövök – adtam puszit az arcára,
majd kiindultam az öltözőből. Furcsa érzések kavarogtak bennem, miközben végig
mentem a folyosón és benyitottam a próbaterembe. Senki sem volt bent, a
mikrofonok már eltűntek az állványból, a kanapén pedig nem véltem felfedezni a
telefonomat. Benyúltam az ülések közé is, a bútorok mögé is benéztem, de sehol
sem láttam. Mégis hol hagyhattam? Otthon biztosan nincsen, mert tuti, hogy
elhoztam magammal, noha még itt nem használtam. De tudom, hogy a táskámba
raktam, vagy a zsebembe csúsztattam.
Megfordultam és
kimentem a szobából, majd a homlokomat dörzsölve indultam vissza az öltöző
felé. Erősen próbáltam visszaemlékezni, hogy hova rakhattam, de semmi sem
ugrott be. Az öltözőből előttem kijött Louis, rám nézett, majd az ellenkező
irányba kezdett sétálni, mint amerre én mentem. Éppen menni akartam be az
ajtón, mikor megakadt a szemem a farzsebében lévő telefonon. Az én csíkos tokom
volt rajta! Nem hiszem el, hogy ő vette el!
Mögé mentem, majd
kirántottam, mire azonnal felém fordult, és elkapta a kezem.
- Mégis mit keres
nálad az én telefonom, hm? – kérdeztem erélyesen, ő pedig tovább szorította a
kezem és a száját egy vonallá préselte össze. – Válaszolj Louis! Mit keres
nálad a telefonom? Honnan van? Kiloptad a táskámból?
- Pf, dehogy –
forgatta a meg a szemeit, én pedig éppen akkor rántottam ki a kezemet a
szorításából, mikor Liam kilépett az ajtón.
- Hé, mi folyik itt?
– sietett oda hozzánk.
- Louisnál volt a
telefonom – mondtam még mindig a barna hajú srác kék szemeibe bámulva.
- A kanapén
találtam, nem tudtam kié, így hát elraktam.
- Pontosan tudtad,
hogy az enyém! Ne álltasd magad, miért vetted el a telefonom? Kutakodni akartál
utánam, vagy mi?
- Ami azt illeti,
csak pontosan olyan módszerekhez folyamodtam, mint te anno.
Mi
van?
- Ezt meg hogy
érted? Milyen módszerekhez?
- Oh, nem rémlik
még, mikor Niallel Sophia után kutakodtatok?
Francba!
- Az totál jogosan
volt, mert, mint kiderült, elég kis mocskos dolgok voltak a telefonján lezárva.
- Mi van? Te meg
Niall kutakodtatok Sophia telefonjában? – intézte nekem a kérdést Liam.
Kitekerem Louis
nyakát, ha sikerül a kis terve, és egymásnak ugraszt minket Liammel.
- Még Amerikában,
mielőtt kiderült, hogy megcsalt téged. Nekem és Niallnek gyanús volt, így hát
úgy döntöttünk szimatolunk kicsit utána – mondtam a szemeibe nézve. – De még
mindig nem értem, hogy neked hogyan volt jogod elvenni a telefonomat! –
fordultam vissza Louis felé.
- Miért, neked
hogyan volt jogod elvenni Sophia telefonját?
- Sosem vettem el
Sophia telefonját! Úgy vigyázott rá, mint egy aranygyűrűre, sosem volt
alkalmunk elvenni a telefonját. Mit akartál az enyémmel csinálni? Megpróbálni
feloldani? Elolvasni az üzeneteimet?
- Jesszus, ne hidd
már azt, hogy körülötted forog a világ! Ki a francot érdekelnek az üzeneteid?
- Gondolom téged,
mert állandóan azt hajtogatod, hogy nem bízol bennem, és rossz előérzeteid
vannak velem kapcsolatban! – utánoztam őt, mire felhorkantott és összefonta a
kezeit a mellkasa előtt. – Elég szarul hazudsz, Louis – vetettem még oda neki,
majd megfordultam, kikerültem Liamet és visszamentem az öltözőbe. A telefonomat
a farmerzsebembe csúsztattam, majd visszaültem Lux mellé, mert mellette tuti,
hogy lenyugszom. Elvégre ő csak egy tüneményes kislány, akire semmi okom nincs
haragudni. Plusz vele bunkózni sem tudnék, így szükségem van rá, hogy
lenyugodjak.
Rohadtul kíváncsi
voltam, hogy Liam mit mond Louisnak, vagy, hogy Louis mivel tömi meg újra Liam
fejét. Nem mintha eddig hallgatott volna rá, de most egy kicsit félek, hogy
megharagudott rám a Sophiás ügy miatt.
Most már az is
tiszta, hogy Louissal sokkal óvatosabb kell lennem, mint gondoltam. A fene egye
meg, olyan jó szaglása van, mint egy rendőrkutyának. Egyszerűen érzi, hogy
valami nem stimmel velem, és utálja a gondolatot, hogy fogalma sincs, miért
érzi így. Én pedig azt utálom, hogy már ennyire képben van. Mégis honnan tud
arról, hogy Niallel nyomoztunk Sophia után? Talán Niall mondta el neki? Vagy
meghallott egyszer minket. Rá kell kérdeznem Niallnél, még mielőtt Liam vagy
Louis visszatérnek a terembe. Így hát újra felálltam és Niallhöz mentem, aki a
bátyjával beszélgetett.
- Mizu Chan? –
kérdezte szélesen mosolyogva, én pedig az alsó ajkamba haraptam és magamra
erőltettem egy mosolyt.
- Erm, ne haragudjatok,
Niall beszélhetnénk négy szem között?
- Már itt sem vagyok
– mosolygott rám nyugtatólak Greg, majd magunkra hagyott, én pedig máris kicsit
megkönnyebbültem, noha a neheze még csak most jön.
- Miről szeretnél
beszélni? – kérdezte, majd a mosoly eltűnt az arcáról, mikor az én komoly
ábrázatomat látta. – Chanel? Történt valamit?
- Louis tud róla,
hogy te meg én régebben Sophia után szimatoltunk.
- Mi? – kerekedtek
el kicsit a szemei.
- Most mondta.
- Mi van? Ez biztos?
- Persze Niall, nem
vagyok hülye. Akkor nem te mondtad el neki?
- Nem hát, erről
csak mit ketten tudtunk. Vagy?
- Igen, csak mi
ketten! Én sem mondtam el senkinek!
- Akkor honnan
tudhatja?
- Nem tudom – túrta
a hajamba. – Talán meghallotta, mikor beszéltünk vagy valami.
- Oh, a francba –
túrt a hajába. – És ezt most csak úgy mondta?
- Azt hiszed, hogy
csak úgy közölné velem? Természetesen egy nagy jelenetet csinált belőle!
- Hogy érted? Mit mondott?
- Kicsúszott a
telefonom a kanapéra, ő meg megtalálta, felvette, aztán megláttam a
farzsebében, és mikor kijött hozzánk Liam és számon kértem őt, hogy miért van
nála a telefonom, felhozta ezt – mondtam, miközben a kabátom ujjának a végével
játszottam.
- Elvette a
telefonod? Bele is nézett?
- Hát, gondolom nem,
mivel le van zárva – húztam elő azt és megnyomtam a középső gombot, így
felvillant a képernyő.
- Nem hiszem el,
hogy Louisnak állandóan piszkálódnia kell veled – rázta meg a fejét. Hívták a
srácokat, így ők elindultak kifelé, én pedig követtem Niallt, hogy Liammel
tudjak még beszélni, mielőtt felmegy a színpadra.
- Liam! – szóltam
neki, majd a könyökéhez nyúltam, mire felém fordult. – Haragszol rám?
- Nem tudom Chanel –
sóhajtott. – Egy részem igen, egy részem pedig nem. Még akkor is, ha igazatok
volt Niallel, és csak nekem akartatok segíteni, még akkor sem kellett volna Sophia
után nyomoznotok – sóhajtott újra és közben a szemeimbe nézett, az arca pedig
komoly volt, ami egyáltalán nem tetszett. De mégis olyan helyes volt, hogy
legszívesebben a nyakába ugrottam volna és szét csókolgattam volna a borostás
arcát.
- Tudom, de arra nem
gondolsz, hogy mondjuk a féltékenység vezérelt? – kérdeztem, és a legmegbánóbb
arcomat mutattam felé, miközben a lábaimmal hintáztam előre meg hátra.
- Féltékenységből? –
hőkölt vissza, mely azt hiszem azt jelentette, hogy erre totál nem is gondolt.
- Jó, hát tudod
milyen szar volt nekem őt kibírni? – álltam le a hintázással, majd a kezeimet,
melyek eddig a hátam mögött összekulcsolva pihentek, most a mellkasom előtt
kulcsoltam össze. – Annyira idegesítő volt! Ráadásul még meg is csalt. Annyira
dühös vagyok rá! De persze ez nem magyarázat a viselkedésemre. Ne haragudj!
- Jaj, te – húzott
magához és átölelt, én meg a kezeimet rögtön köré kulcsoltam és fejemet a
mellkasára fektettem. – Nem haragszom – mormogta a hajamba. – És nagyon
tetszik, hogy féltékeny voltál Sophiára – mormolta valamivel még halkabban,
hogy csak én halljam.
- Nem vicces –
húzódtam el tőle, és a homlokom ráncba szaladt, míg ő a kezeit az arcomra
csúsztatta és kuncogva megcsókolt. Hozzásimultam a kezeimmel szorosan öleltem,
míg ő erős karjait a derekam köré fonta és még erősebben vont magához.
- Szeretlek –
suttogta mosolyogva, aztán még egy kis puszit adott a számra.
- Én is szeretlek –
suttogtam vissza, ő pedig egy utolsó csók után elengedett és a többiek után
sétált a folyosón.