[Betrayal - Utószó]

Hii babies,

te jó ég. Komolyan Lanelnek az utószavát kell megírnom? Basszus, olyan mintha még csak most kezdődött volna a blog. Emlékszem, mikor még csak lappangott bennem az ötlet, hogy mi lenne, ha… Mi lenne ha, írnék egy ilyen blogot? Fene se gondolta, hogy ennyire hozzám nő majd Chanel. Nem a legtökéletesebb karakter, de számomra az. Az én erős, flegma, vicces, leszarom stílusú csajszim, akiről aztán kiderült, hogy vajból van a szíve, ha van valaki, aki megérdemli a lányom szeretetét. Igazából imádtam a karakterét, azt hogy nem egy szelíd kislány volt és kihozta Liamből is az állatot, khmm. :D Remélem ti is megszerettétek és nem utáljátok azért, amiért átverte Liamet és veszélybe sodorta a srácokat. Hiszen Liam is megbocsájtott neki.:3

Emlékszem mikor komolyabban elkezdtem a történettel foglalkozni, úgy terveztem majd, hogy Chanel takarítani fog Liam házában, és így jön majd arra az ötletre, hogy Damonékkal kirabolhatnák a luxus apartmant. De közben összemelegedne Liammel, aki kidobná aztán Sophiát és összejönne Chanelel, és Chanel alatt pedig melegedne a padló, mert a Damonék minél hamarabb kiakarják pakolni Liam házát, miközben Chanel szinte beköltözött hozzá. :D Oh man, nem igazán tudom most már, hogy így mégis hogy akartam volna elhúzni a sztorit meg minden, und örülök, hogy ennél okosabb dolgok is kipattantak a fejemből ((még ha nem  is elég okosak… ._.))

Az epilógussal valóban eléggé a levegőben lógva hagytam a dolgokat, és örülök neki, hogy ennyien kíváncsiak vagytok a végére, hogy mi lesz ezután a szereplőinkkel.:3 Nos, mikor még befejeztem a történetet szeptemberben, elkezdtem írni a folytatást, második évad első rész cím alatt, azóta pedig már lassan befejezem a második részt is. Egy ideig úgy voltam vele, hogy én már pedig írok második évadot, de aztán valahogy az új történetem dokumentumában kötöttem ki, és azt folytattam, megcsináltam a blogot is hozzá, szóval elvetettem a Lanel második évad gondolatát. De szeretném veletek mindenképpen megosztani az első és második részt, még ha nem is folytatom, úgy hogy valamikor felrakom majd őket a blogra. Az is lehet, hogy megírok még nyolc részt, így lesz egy rövidke kis második évad, de nem szeretném időhöz kötni az egészet, mert jelenleg a Niallos történetemre koncentrálok, és azt szeretném végre elkezdeni. Szóval szépen lassan, de biztosan írogatok még Lanelt, és megosztom majd veletek. Úgy hogy akit érdekel a folytatás, az ne iratkozzon le a blogról. ;) Noha megfogom osztani a facebook csoportban, szóval ott is informálódhattok.

Az új történetemről annyit, hogy Nialles, és kapcsolódik egy korábbi blogomhoz, mely Harrys volt. Lol ez lehet egy kicsit bonyolultan hangzik, mindenesetre ITT VAN a Nialles blog linkje, lessetek be és remélem, hogy találkozok pár Lanel rajongóval, akik tovább tartanak velem. :3 Nalmer legalább annyira édes lesz, mint Lanel, ha nem jobban. ^^ 

Szeretném még megköszönni nektek, hogy végig kitartottatok mellettem és visszajelzéseitekkel bátorítottatok a folytatásra. Nélkületek sosem jutottam volna el ide, szóval gyakorlatilag nektek köszönhető Lanel.:) Eszméletlen boldog vagyok, amiért 43 kis emberke iratkozott fel a blogra azért, mert tetszett nektek, amit írok. Úgy érzem, sosem tudok majd elég hálás lenni sok pipáitok és kommentjeitekért!

És mert még most tényleg komolyan gondolom a Betrayal folytatását, itt egy kis részlet a „következő fejezetből”. Jó olvasást drága olvasóim!♥

„- Tegnap fejeződött be a közmunka, ezért nem maradhattam tovább a szálláson. El kellett jönnöm.

- És az utcán akartál éjszakázni?

- Nem tudtam volna máshol.

- Annyira örülök, hogy megtaláltalak.

- Miért? – tört ki belőlem a kérdés. – Miért örülsz neki? Miért nem utálsz? Miért nem hagytál ott az utcán? Miért foglalkozol velem? Hol van a feleséged? És a gyerekeid? – egyszerre zúdítottam rá, minden beképzelt hülyeségemet, ő pedig csak pislogott rám a nagy szemeivel és valószínűleg köpni, se nyelni nem tudott.

- Sosem tudnálak utálni. És, hogy mondhatsz ilyet, hogy miért nem hagytalak ott az utcán? Oh, Chanel, tudom, hogy az egészből nem értesz semmit, de sosem bírnálak utálni.

Szavaitól elszorult a torkom. Könnyek gyülekeztek a szemembe.

- Tönkre tettem az életed Liam – suttogtam. – Az a minimum, hogy ezért utálsz.

- Nem tetted tönkre. Nem tudnád tönkre tenni. Ne gondolj ilyenekre, ez mind butaság. Gyere ide – húzott maga felé, majd körém fonta a karjait, én pedig a fejemet a vállára fektettem. A könnyeim villámgyorsan indultak útnak az arcomon, és végződtek Liam pólóján. – Úgy hiányoztál. Olyan boldog vagyok, hogy itt vagy, tudod? – suttogta a fülembe, miközben a kezével a hajamat simogatta. Hangosan feltört belőlem az eddig visszafojtott zokogás, mire még szorosabban húzott magához. – Sht, semmi baj. Semmi baj, itt vagyok. Minden rendben lesz.”

Blog bezárva,

Xx♥