2016. augusztus 27., szombat

[53. - Pontosan olyan módszerekhez folyamodtam, mint te]

Hey guuuys,
újabb szombat, újabb rész, a nyár utolsó hétvégéjén. (Nektek, mert nekem az utolsó előtti, tudom gonosz vagyok) A mai egy kicsit több izgalommal teli rész lett, nem tudom, nektek hogyan fog tetszeni. Mindenesetre írjátok meg nekem kommentben, vagy pipáljatok, hogy tetszett és onnan tudni fogom!:) Nézzetek be az új blogomba, ahova tegnap került fel a harmadik rész, és csatlakozzatok facebook csoportunkhoz is! Köszönöm szépen az előző részhez érkezett visszajelzéseket, nagyon örültem neki!(: Jó olvasást! X♥


Chanel Adele Sangster

Karen halk hangja ébresztett fel az ajtó túlsó oldaláról. Azt mondta, hogy ébredjünk fel, mert fél óra múlva itt lesz értünk Paddy az autóval, és indulhatunk is az arénába. Liam felé fordultam, aztán hozzá hajoltam és puszit nyomtam az enyhén borostás arcára.
- Liam, babe, ébredj. Fél óra múlva mennünk kell – suttogtam a fülébe aztán még egy puszit nyomtam az arcára és felkeltem. Körülnéztem a szobában, és csak azután esett le, hogy reggel, mikor Liam fejével a lábaim között ébredtem fel, akkor még csak eszünkbe se jutott, hogy Liam szülei pár szobával arrébb vannak, és hallhatnak minket. Te jó ég! Totál kiment a fejemben! És nagyon hangosak voltunk. Ezer százalék, hogy végighallgatták, amint mi szétdugjuk magunkat. – Liam, ébredj! – húztam le róla a takarót.
Válaszul felmorgott, én pedig megfogtam a talpát is csiklandozni kezdtem, mire megugrott és behúzta maga alá végtagjait.
- Chanel! – nyávogta elhúzva a nevemet, én pedig felkuncogtam a csikisségén, és a fürdőbe indultam.
- Kelj fel! – mondtam, miután pisiltem, majd beálltam a zuhany alá, elhúztam a falát a hatalmas fürdőkabinnak, és beállítottam a falban a hőmérsékletet, valamint a vízsugarat is. A víz alá álltam, és miután kicsit áztattam magam, elkezdtem mosni a hajam. Éppen azon gondolkoztam, hogy remélem Liam nem aludt vissza, mikor belépett mellé. Elmosolyodott, aztán magához húzott, és mit sem törődve, hogy a kezem nyakig a hajamban van, és könyékig habos vagyok megcsókolt.
- Szia, baby – köszönt mosolyogva.
- Jó reggelt – válaszoltam. - Hogy aludtál? – kérdeztem, miközben figyeltem, ahogyan a tusfürdője után nyúlt és nyomott a kezébe.
- Nagyon jól. És te?
- Én is. De jó lenne, ha nem ébresztenél így addig, amíg a szüleid itt vannak. Mert, hogy nekem totál nem jutott eszembe, hogy itt vannak, és azt hiszem, hogy végig követték az eseményeket – jegyeztem meg, Liamnek meg először elkerekedtek a szemei, aztán pedig elnevette magát. Innen gondoltam, hogy ő is elfelejtkezett róluk.
- Babe, mintha nem beszéltük volna ezt már meg – forgatta játékosan a szemeit. – Felnőttek, tisztában vannak mindennel.
- De Liam, ez akkor is, tök illetlenség! Tudod milyen paradicsom piros lesz a fejem mikor majd eléjük kell állnom?
- Igen, látom magam előtt – nevetett, én pedig a karjára csaptam, mire az ő tenyere a fenekemen csattant.
- Héj! – szóltam rá, de amúgy nagyon is tetszett, amit csinált. Nem szólt semmit, csak édesen vigyorgott, és ezzel a beszélgetésünk abba is maradt.
Miután megfürödtünk, egy törülközőbe csavartam a hajamat és a testemet is, és Liam szekrényéhez mentem, ahol ő is állt. Kiválasztottuk mindketten, hogy mit veszünk fel, aztán pedig visszamentem a fürdőbe és villámgyorsan öltözködni kezdtem, mert nem volt már sok időnk.
Fekete Calvin Klein fehérnemű szettet vettem magamra, azután pedig szakadt Dolce&Gabbana farmert. Fekete felsőt vettem felülre, amiből kint volt a hasam, rá pedig egy rózsaszínű dzsekit. Eltakartam alapozóval a lila foltokat a nyakamon és a mellkasomon, majd kipödörtem a pilláimat egy YvesSaintLaurent szempilla spirállal, ajkaimra pedig egy halvány rózsaszínű árnyalatú rúzst és szájfényt vittem fel ugyanabból a márkából. Fújtam két nyomatot a megszokott Chanel parfümömből magamra, a hajamat pedig kifésültem, és megszárítottam, majd hagytam a normális hullámos állapotában a vállamra hullani. Két arany karika fülbevalót akasztottam a fülembe, nyakamba pedig egy vastag szövetszerű fekete nyakláncot szerettem volna felrakni, de sehogy sem sikerült bekapcsolni hátul.
- Liam – indultam ki, még mindig a nyaklánccal babrálva a nyakam körül. – Be tudnád csatolni a nyakláncot? – álltam meg előtte, majd megfogtam a hajamat és elhúztam onnan ő pedig becsatolta, aztán a kezeit a derekamra fonta és magához húzott.
- Mhm, imádom az illatod – csókolt a nyakamba, én pedig elmosolyodtam és a jobb kezemet a hajába vezettem, míg balt a borostás arcára helyeztem.
- Elkésünk – motyogtam kuncogva, de őt egyáltalán nem érdekelte, csak tovább csókolgatott.
- És még le kell fedned a foltjaimat – vált el tőlem vigyorogva, én pedig felé fordultam és a kezeimet a vállára simítottam. Akkor vettem észre a csodásan szép lila foltjait a nyakán.
- Minek? Nekem nagyon is tetszik – mosolyogtam, és azt néztem, míg ő az én arcomat mustrálta.
- Komolyan? Azt akarod, hogy így menjek? Nem te voltál az, aki problémázott, hogy a szüleim meghallottak minket reggel?
- Épp ez az. Úgy is hallottak. Akkor meg már minek eltakarni a foltokat.
- Jó, de most nem csak anyuékkal találkozunk, hanem a többiekkel is.
- Oké, akkor lealapozózom – forgattam meg a szemeimet és elindultam vissza a fürdőbe, mire elkapta a kezemet és visszarántott magához.
- Ne haragudj – motyogta és a homlokát az enyémnek döntötte, én meg elmosolyodtam.
- Minek haragudnék Liam? Elfogunk késni, gyere – húzódtam el tőle, mire ő végre beadta a derekát és a fürdőbe mentünk. Megfogtam a MAC púdert, és az alapozó ecsetet, majd miután jól beledörzsöltem a szálakat az alapozóba, Liam nyaka felé vittem.
- És mi lenne, ha csak egy lila foltot hagynál meg? – kérdezte, mire elvigyorodtam és úgy is tettem. Végül egyetlen egy látszódott a nyaka közepén. ­– Igen, így – vigyorgott ő is, aztán magához húzott és megcsókolt.
Fogtam még egy táskát, amibe beledobtam a telefonom és a pénztárcám, majd egy fehér Converse –t vettem fel és az egész alakos tükör elé álltam Liam gardróbjának ajtaján.
- Gyönyörű vagy baby – lépett mögém, mire elmosolyodtam és megfordultam.
- Köszönöm – álltam lábujjhegyre és csókot nyomtam ajkaira.
- Kár, hogy most nem szoknya van rajtad. A farmert nehezebb lesz lehámozni rólad.
- Mármint úgy érted, hogy itthon, mikor hazaértünk?
- Nem, én most az arénára gondoltam.
- Kielégíthetetlen vagy – nevettem fel és elléptem előle, ő pedig követett és elhagytuk a szobáját. – Egy perverz megszólalást sem szeretnék meghallani, amíg nem kettesben vagyunk – motyogtam oda neki a lépcsőn, mire szélesen elvigyorodott és a kezem után kapott.
- De, ha kettesben vagyunk?
- Akkor igen – bólintottam, majd leértünk a lépcsőről és a konyha felé vettem az irányt.
- Sziasztok! – köszönt rögtön Karen amint észre vett minket. Visszaköszöntem, majd a kávéfőzőhöz mentem és lefőztem mindkettőnknek egy rövid kávét.
Amint elfogyasztottuk Liammel, már dudált is Paddy, mi pedig indultunk ki az autóhoz. Az út alatt Paddy, Liam és Geoff beszélgettek, míg engem Karen bírt kitartóan szólásra bírni. Válaszoltam a kérdéseire, de amúgy nem sokat beszéltem. Persze bunkónak sem akartam tűnni, de Karen kezdett egy kicsit az agyamra menni, még, ha amúgy semmi bajom sincs vele. Mert alapjáraton jó fej, és tetszik, amint anyáskodik Liam felett. Engem is meglep igazából, amiért ezért nem utálom, de azt hiszem mindez, hogy kedvelem őt, Liam befolyása miatt van. Annyira megváltoztat és annyira befolyásol, hogy nem is ismerek magamra.
Szótlanságomban persze közre játszott az is, hogy totál zavarban éreztem magam a reggel történtek miatt. Eddig nem igazán gondoltam át, hogy mi is folyt le köztünk. Felébredtem arra, hogy Liam feje a lábaim között van. Kibaszott izgató volt, arra kelni, hogy a nőiességemet csókolgatja. Ezért éppen egy percig sem jutott eszembe, hogy a szülei egy szobával arrébb vannak. Aztán megdugott. De nagyon. Sosem durvultunk még el egy menetben ennyire. Aztán valahogy én kerültem felülre, de neki háttal. És igen, tényleg saját magamat izgattam a kezemmel, miközben rajta ugráltam. Annyira erotikus volt az egész, az orgazmus pedig csak épült bennem, totál elvesztettem a fejemet és azt hiszem Liam is. Halványan emlékszem rá, hogy megkérdezte mit csinálok, de hát a hülye válaszolt volna neki akkor és abban a pillanatban. Eddig még nem hozta fel, de tudom, hogy csak idő kérdése, és elő fog hozakodni a dologgal. Aztán felült, ami miatt még mélyebben volt bennem. Végül ő izgatott az ujjaival, én pedig egymás után kétszer mentem el. Ilyenkor az orgazmus teljesen átveszi a testem felett az irányítást, nem tudok mást tenni, csak szétfolyni miközben élvezem a szex okozta hullámokat. Ezután mindketten visszaaludtunk, majd Karen hangjára ébredtem fel. Így visszagondolva nagyon durvák voltunk, és nem lettem volna Karen és Geoff helyében, akik ezt száz százalékosan végig hallgatták.
Azt vettem észre, hogy a fejemet a kocsi hideg ablakának döntöttem, míg a combjaimat összepréseltem. Érzem, ahogy benedvesedtem már attól is, ahogy visszagondoltam a reggelre. A tekintetem Liamre tévedt, aki szintén engem nézett hatalmas kanos, szemtelen vigyorral a fején. Éreztem, amint az arcom lángba borult, így hát próbáltam hajam mögé rejteni a fejem. Liam vigyora csak szélesebb lett az arcán, és hálát adtam Istennek, amiért most nem mellettem ül. Tuti nem úsztam volna meg egy –két beszólással, és a kezét is a combomra rakta volna, csak hogy tovább izgasson.
Elmerültem a gondolataimban, így észre se vettem, mikor Paddy leparkolt a már ismerős helyen, leállította az autót, mi pedig kiszálltunk. Liam mellém állt, megfogta a kezem, összekulcsolta az ujjainkat, majd elindultunk az épületbe. Karen és Geoff pontosan ugyanúgy mentek előttünk, mint tegnap, mielőtt leváltunk tőlük, és azon kaptam magam, hogy alig várom, hogy elérjünk ahhoz az ajtóhoz és Liam berántson mögé.
Csalódottan konstantáltam, mikor elhaladtunk mellette már Karentől és Geofftól leválva. Liamre pillantottam, aki csak az itt dolgozóknak köszönt kedvesen, végül a tekintetemet újra a folyosóra vezettem és az alsó ajkamba haraptam. Mikor beértünk az apró kis próbaterembe, már mindegyik srác jelen volt, csak úgy, mint tegnap. Csak tegnap eléggé sokat késtünk hála a kis akciónknak.
- Sziasztok – mosolygott Niall, és lepacsizott Liammel, míg én összeborzoltam a haját aztán átöleltem. – Mi újság? – kérdezte szinte rögtön.
- Semmi sok – válaszoltam mosolyogva. – Nálatok?
- Szokásos – nevetett Harry és ő is hozzánk jött, őt Louis követte. Miután Harryt és átöleltem, leültem Niall mellé a kanapéra, hiszen Louist nem szándékoztam ölelésben részesíteni. Tegnap is beszólt a késésünk miatt, amiért természetesen engem hibáztatott, azután pedig tovább kötekedett, hogy miért nem a többiekkel vagyok az öltözőben. Liam leállította őt, valamint Nialltől és Harrytől is kapott néhány kemény pillantást, de neki azt hiszem meg sem kottyant.
A fiúk munkába is kezdtek, én meg, mint mindig vigyorogva pásztáztam őket, miközben néha néha elmerültem a gondolataimban.

A hangpróba után az öltözőbe mentünk, ahol meglepődve vettem észre, hogy Harry családja már nem ülnek a fotelekben. Ezután be is ugrott, hogy tegnap elbúcsúztunk tőlük, sőt Gemmával és Anneval még telefonszámot is cseréltünk. Ami azért nagydolog, főleg, hogy még csak most ismertem meg őket. És ilyen könnyen senkinek sem adom meg a számomat. Persze ebben a dologban is Liam befolyásol, de nem tudok ellene tenni és, hogy megmondjam őszintén, nem is akarok.
Mi Liammel rögtön a svédasztal felé vettük az irányt, mivel egy bögre kávé kivételével ma még semmit sem juttattunk a szervezetünkbe. Míg ő eperkrém leves mellett tette le a voksát, addig én két zöldséges rétest tettem a tányéromra, leöntve valamilyen szósszal, majd villával, késsel és szalvétával leültem az asztalhoz, velem szemben pedig Liam. A többiek körülöttünk beszélgettek, persze a gyerekek nem tudtak megülni a fenekükön, így ők futkároztak. Hozzánk az evéshez csatlakozott Harry és Niall is, míg Louis a tányérjával az édesanyja mellett foglalt helyet a többiek között.

Később Lou és Lottie munkába láttak a fiúk pedig egymás után ültek be a sminkes székbe, vagy tűntek el egy másik szobában, ahol átöltöztek. Én az egyik kanapén ültem, ölemben Luxal, aki most éppen lefáradt, és az anyukája az ölembe parancsolta, mert, ha kimegyünk a színpadhoz, akkor nem fogja bírni, és senki sem akar majd visszajönni vele. Így hát Luxnak muszáj volt az ölemben csücsülnie, és az anyukája telefonján szórakozni. Youtube –on Disney Junior meséket nézett nekem dőlve, így csendben volt. Néha vele néztem a mesét, néha pedig a többieket mustráltam és válaszolgattam a nekem szánt kérdésekre. Felfigyeltem, hogy Niall keresztfia állandóan minket néz, vagy legalábbis Luxot. Talán mesét szeretett volna ő is nézni, de a lényeg az volt, hogy a kis szőkeség, nem mert hozzánk odatipegni. Így pedig a mesét sem látta. Niall anyukájának a lábánál állt, és figyelt minket, néha Ernest és Doris után szaladt, aztán visszajött, és tovább nézett minket. Mikor Maura felállt és mellénk állt, hogy megtudja nézni a képet, melyet Jay mutatott neki a telefonján, Theo követte a nagymamáját, így végre volt alkalmam hozzászólni.
- Szeretnél te is mesét nézni? – kérdeztem tőle kedvesen, mire csak komoly arccal bólintott egyet.
- Lux, Theo szeretne veled tévézni, leülnél ide mellém, hogy ő is láthassa a mesét? – kérdeztem tőle, mire Lux megállította a videót és lemászott mellém az ölemből.
- Gyere Theo, ülj ide – csapott maga mellé a kanapéra, mire Theo felmászott és beült Lux mellé. Theo még mindig engem figyelt kis komoly arccal, ami miatt mosolyognom kellett, hiszen borzasztó édes volt. Idegen voltam még számára, nyílván ezért figyelt engem ennyire. Különben borzasztóan hasonlított Niallre, ami még jobban megmosolyogtatott.
Maura később egy poharat nyomott Theo kezébe, hogy igyon, mire Lux felnézett rá, majd rám.
- Kaphatok én is inni? – kérdezte.
- Persze. Mit szeretnél? – kérdeztem.
- Őszibarack levet – mosolygott édesen a szőke hajú kislány.
- Hozom – álltam fel, majd az asztalhoz mentem és vettem el egy műanyag poharat.
- Rózsaszín pohárba kérhetem? – kiáltott utánam.
- Igen – nevettem és kicseréltem a kék poharat rózsaszínre, majd töltöttem bele a kívánt baracklevet. Mikor megfordultam Louis ült a helyemen, Lux és Theo haját összeborzolta, majd valamit mondott nekik mosolyogva, a zsebébe csúsztatott valamit és felállt. Felém pillantott, majd odament Louhoz, mert hívta őt. Nem nagy figyelmet tulajdonítottam a dolognak, de azért reméltem, hogy nem éppen a kicsiknél sározott be engem.
Ez nem így volt, hiszen Lux ugyanúgy mosolygott rám, sőt puszival is megajándékozott az innivalóért. Theo pedig elmosolyodott a mesén, majd rám nézett, és a kis mosoly még mindig a száján volt. Így hát gondolom, kezd megkedvelni.
- Mit csináltok? – állt meg előttem Liam, mire felpillantottam rá és rögtön széles mosoly kerekedett az arcomra. Elképesztően helyes volt.
- Lux és Theo mesét néz, én pedig semmit. Készen vagy? – kérdeztem, majd felálltam hozzá, mire megfogta a kezem leült a helyemre és az ölébe húzott.
- Aha – mormogta a nyakamba, aztán megpuszilt ott, majd az arcomat is. – Egyébként Lou szóvá tette a lila foltot, amit te csináltál a nyakamra – suttogta a fülembe, én pedig elkuncogtam magam és a tekintetem Louhoz vándorolt, aki éppen Niall hajában turkált.
- És? Mit mondott?
- Semmit, csak megjegyezte – mosolygott.
- Oké – vigyorogtam.
- Babysitterkedel?
- Hm, úgy látszik. Theo egy óráig nézett minket, mire idejött és felült Lux mellé mesét nézni. De még így sem magától – kuncogtam. – Annyira hasonlít Niallre.
- Ne is mondd – sóhajtott. – Néha nem tudom eldönteni, hogy ez jó dolog –e, vagy nem. Egy részt nagyon aranyos, és imádnivaló kisfiú, másrészt azért mégis csak Niall hasonmása. És még egy Niallből azért ijesztő – magyarázta, mire hangosan felnevettem és a combjára csaptam.
- Olyan gonosz vagy – kuncogtam.
Kicsivel később Liamet megint hívták, így kirakott az öléből és sóhajtva felállt, én pedig a telefonom után kezdtem tapogatózni a zsebemben. De sehol sem volt, pedig emlékszem, hogy a zsebembe csúsztattam. Felálltam és a táskámhoz mentem, majd kicipzáraztam és belenéztem, áttúrtam, de ott sem volt. Talán Liam vitte el magával?
- Liam – somfordáltam oda hozzájuk, és megvártam, amíg befejezi a beszélgetést, majd akkor szólítottam újra.
- Mondjad babe – fordult felém mosolyogva és kezét a hátamra csúsztatta.
- Nálad van a telefonom? – kérdeztem, mire a homlokra ráncba szaladt és megrázta a fejét.
- Nem, nálam nincs. Nem találod?
- Ami azt illeti nem. A táskámban sincsen, és a zsebeimben sem, pedig úgy emlékszem, hogy odacsúsztattam,
- A kabát zsebedben?
- Ott sincs – ingattam meg a fejem.
- Lehet kicsúszott a zsebedből a próbateremben.
- Szerinted nyitva van, benézhetek?
- Igen, persze, menj csak. Elkísérnélek, de…
- Nem, nem! Neked dolgod van, tudom – mosolyogtam. – Mindjárt jövök – adtam puszit az arcára, majd kiindultam az öltözőből. Furcsa érzések kavarogtak bennem, miközben végig mentem a folyosón és benyitottam a próbaterembe. Senki sem volt bent, a mikrofonok már eltűntek az állványból, a kanapén pedig nem véltem felfedezni a telefonomat. Benyúltam az ülések közé is, a bútorok mögé is benéztem, de sehol sem láttam. Mégis hol hagyhattam? Otthon biztosan nincsen, mert tuti, hogy elhoztam magammal, noha még itt nem használtam. De tudom, hogy a táskámba raktam, vagy a zsebembe csúsztattam.
Megfordultam és kimentem a szobából, majd a homlokomat dörzsölve indultam vissza az öltöző felé. Erősen próbáltam visszaemlékezni, hogy hova rakhattam, de semmi sem ugrott be. Az öltözőből előttem kijött Louis, rám nézett, majd az ellenkező irányba kezdett sétálni, mint amerre én mentem. Éppen menni akartam be az ajtón, mikor megakadt a szemem a farzsebében lévő telefonon. Az én csíkos tokom volt rajta! Nem hiszem el, hogy ő vette el!
Mögé mentem, majd kirántottam, mire azonnal felém fordult, és elkapta a kezem.
- Mégis mit keres nálad az én telefonom, hm? – kérdeztem erélyesen, ő pedig tovább szorította a kezem és a száját egy vonallá préselte össze. – Válaszolj Louis! Mit keres nálad a telefonom? Honnan van? Kiloptad a táskámból?
- Pf, dehogy – forgatta a meg a szemeit, én pedig éppen akkor rántottam ki a kezemet a szorításából, mikor Liam kilépett az ajtón.
- Hé, mi folyik itt? – sietett oda hozzánk.
- Louisnál volt a telefonom – mondtam még mindig a barna hajú srác kék szemeibe bámulva.
- A kanapén találtam, nem tudtam kié, így hát elraktam.
- Pontosan tudtad, hogy az enyém! Ne álltasd magad, miért vetted el a telefonom? Kutakodni akartál utánam, vagy mi?
- Ami azt illeti, csak pontosan olyan módszerekhez folyamodtam, mint te anno.
Mi van?
- Ezt meg hogy érted? Milyen módszerekhez?
- Oh, nem rémlik még, mikor Niallel Sophia után kutakodtatok?
Francba!
- Az totál jogosan volt, mert, mint kiderült, elég kis mocskos dolgok voltak a telefonján lezárva.
- Mi van? Te meg Niall kutakodtatok Sophia telefonjában? – intézte nekem a kérdést Liam.
Kitekerem Louis nyakát, ha sikerül a kis terve, és egymásnak ugraszt minket Liammel.
- Még Amerikában, mielőtt kiderült, hogy megcsalt téged. Nekem és Niallnek gyanús volt, így hát úgy döntöttünk szimatolunk kicsit utána – mondtam a szemeibe nézve. – De még mindig nem értem, hogy neked hogyan volt jogod elvenni a telefonomat! – fordultam vissza Louis felé.
- Miért, neked hogyan volt jogod elvenni Sophia telefonját?
- Sosem vettem el Sophia telefonját! Úgy vigyázott rá, mint egy aranygyűrűre, sosem volt alkalmunk elvenni a telefonját. Mit akartál az enyémmel csinálni? Megpróbálni feloldani? Elolvasni az üzeneteimet?
- Jesszus, ne hidd már azt, hogy körülötted forog a világ! Ki a francot érdekelnek az üzeneteid?
- Gondolom téged, mert állandóan azt hajtogatod, hogy nem bízol bennem, és rossz előérzeteid vannak velem kapcsolatban! – utánoztam őt, mire felhorkantott és összefonta a kezeit a mellkasa előtt. – Elég szarul hazudsz, Louis – vetettem még oda neki, majd megfordultam, kikerültem Liamet és visszamentem az öltözőbe. A telefonomat a farmerzsebembe csúsztattam, majd visszaültem Lux mellé, mert mellette tuti, hogy lenyugszom. Elvégre ő csak egy tüneményes kislány, akire semmi okom nincs haragudni. Plusz vele bunkózni sem tudnék, így szükségem van rá, hogy lenyugodjak.
Rohadtul kíváncsi voltam, hogy Liam mit mond Louisnak, vagy, hogy Louis mivel tömi meg újra Liam fejét. Nem mintha eddig hallgatott volna rá, de most egy kicsit félek, hogy megharagudott rám a Sophiás ügy miatt.
Most már az is tiszta, hogy Louissal sokkal óvatosabb kell lennem, mint gondoltam. A fene egye meg, olyan jó szaglása van, mint egy rendőrkutyának. Egyszerűen érzi, hogy valami nem stimmel velem, és utálja a gondolatot, hogy fogalma sincs, miért érzi így. Én pedig azt utálom, hogy már ennyire képben van. Mégis honnan tud arról, hogy Niallel nyomoztunk Sophia után? Talán Niall mondta el neki? Vagy meghallott egyszer minket. Rá kell kérdeznem Niallnél, még mielőtt Liam vagy Louis visszatérnek a terembe. Így hát újra felálltam és Niallhöz mentem, aki a bátyjával beszélgetett.
- Mizu Chan? – kérdezte szélesen mosolyogva, én pedig az alsó ajkamba haraptam és magamra erőltettem egy mosolyt.
- Erm, ne haragudjatok, Niall beszélhetnénk négy szem között?
- Már itt sem vagyok – mosolygott rám nyugtatólak Greg, majd magunkra hagyott, én pedig máris kicsit megkönnyebbültem, noha a neheze még csak most jön.
- Miről szeretnél beszélni? – kérdezte, majd a mosoly eltűnt az arcáról, mikor az én komoly ábrázatomat látta. – Chanel? Történt valamit?
- Louis tud róla, hogy te meg én régebben Sophia után szimatoltunk.
- Mi? – kerekedtek el kicsit a szemei.
- Most mondta.
- Mi van? Ez biztos?
- Persze Niall, nem vagyok hülye. Akkor nem te mondtad el neki?
- Nem hát, erről csak mit ketten tudtunk. Vagy?
- Igen, csak mi ketten! Én sem mondtam el senkinek!
- Akkor honnan tudhatja?
- Nem tudom – túrta a hajamba. – Talán meghallotta, mikor beszéltünk vagy valami.
- Oh, a francba – túrt a hajába. – És ezt most csak úgy mondta?
- Azt hiszed, hogy csak úgy közölné velem? Természetesen egy nagy jelenetet csinált belőle!
- Hogy érted? Mit mondott?
- Kicsúszott a telefonom a kanapéra, ő meg megtalálta, felvette, aztán megláttam a farzsebében, és mikor kijött hozzánk Liam és számon kértem őt, hogy miért van nála a telefonom, felhozta ezt – mondtam, miközben a kabátom ujjának a végével játszottam.
- Elvette a telefonod? Bele is nézett?
- Hát, gondolom nem, mivel le van zárva – húztam elő azt és megnyomtam a középső gombot, így felvillant a képernyő.
- Nem hiszem el, hogy Louisnak állandóan piszkálódnia kell veled – rázta meg a fejét. Hívták a srácokat, így ők elindultak kifelé, én pedig követtem Niallt, hogy Liammel tudjak még beszélni, mielőtt felmegy a színpadra.
- Liam! – szóltam neki, majd a könyökéhez nyúltam, mire felém fordult. – Haragszol rám?
- Nem tudom Chanel – sóhajtott. – Egy részem igen, egy részem pedig nem. Még akkor is, ha igazatok volt Niallel, és csak nekem akartatok segíteni, még akkor sem kellett volna Sophia után nyomoznotok – sóhajtott újra és közben a szemeimbe nézett, az arca pedig komoly volt, ami egyáltalán nem tetszett. De mégis olyan helyes volt, hogy legszívesebben a nyakába ugrottam volna és szét csókolgattam volna a borostás arcát.
- Tudom, de arra nem gondolsz, hogy mondjuk a féltékenység vezérelt? – kérdeztem, és a legmegbánóbb arcomat mutattam felé, miközben a lábaimmal hintáztam előre meg hátra.
- Féltékenységből? – hőkölt vissza, mely azt hiszem azt jelentette, hogy erre totál nem is gondolt.
- Jó, hát tudod milyen szar volt nekem őt kibírni? – álltam le a hintázással, majd a kezeimet, melyek eddig a hátam mögött összekulcsolva pihentek, most a mellkasom előtt kulcsoltam össze. – Annyira idegesítő volt! Ráadásul még meg is csalt. Annyira dühös vagyok rá! De persze ez nem magyarázat a viselkedésemre. Ne haragudj!
- Jaj, te – húzott magához és átölelt, én meg a kezeimet rögtön köré kulcsoltam és fejemet a mellkasára fektettem. – Nem haragszom – mormogta a hajamba. – És nagyon tetszik, hogy féltékeny voltál Sophiára – mormolta valamivel még halkabban, hogy csak én halljam.
- Nem vicces – húzódtam el tőle, és a homlokom ráncba szaladt, míg ő a kezeit az arcomra csúsztatta és kuncogva megcsókolt. Hozzásimultam a kezeimmel szorosan öleltem, míg ő erős karjait a derekam köré fonta és még erősebben vont magához.
- Szeretlek – suttogta mosolyogva, aztán még egy kis puszit adott a számra.
- Én is szeretlek – suttogtam vissza, ő pedig egy utolsó csók után elengedett és a többiek után sétált a folyosón. 

1 megjegyzés:

  1. Wow, nem ilyen egyszerű lesz ez^^ én louisnak szurkolok;)
    Remélem rafog jönni, h Chanel bűnöző.
    Tetszett ez a rész is, alig varom a kövi részt! ❤ X

    VálaszTörlés